Dunántúli Napló, 1960. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-06 / 4. szám

NAPLÓ I960. JANTJÄR #. Megalakult a termelőszövetkezeti üzemszervezési szakbizottság Baranya megyében Pécsett, a megyei tanács székhazában, kedden délelőtt tartotta alakuló ülését a Bara­nya megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága mellett működő ter­melőszövetkezeti üzemszerve­zési szakbizottság. A bizottság, amelynek hatásköre Pécs megyei jogú város területére is kiterjed, a 3004/2. számú kormányhatározat alapján azt a feladatot kapta, hogy gya­korlati tanácsaival és javasla­taival, a jó tapasztalatok át­adásával, elterjesztésével elő­segítse a termelőszövetkezetek szocialista nagyüzemi gazdasá­gokká való fejlődését. A szakbizottság elnöke Föld­vári János, a megyei tanács vb elnökhelyettese, titkára Szava Dezső, a megyei tanács szövet­kezetpolitikai csoportjának ve­zetője lett, tagjai pedig a me­gye legjobb mezőgazdasági szakemberei: köztük Ravasz Ferenc, a Szentegáti Kísérleti Gazdaság igazgatója, Németh Márton, a Szőlészeti Kutató Intézet kísérleti telepének ve­zetőkutatója, Neményi Ernő, a Szent lőrinci Mezőgazdasági Technikum igazgatója, Szivási Imre főállattenyésztő, Baracs József, a megyei tanács, Lu­kács Antal, a gépállomások igazgatóságának, Erdősi Andor, az állami gazdaságok igazgató­ságának főagronómusa, vala­mint Szabó Mátyás bólyi és Gere János újpetrei tsz-elnö- kök. Tanácsadóként Székány Ernő, a Földművelésügyi Mi­nisztérium Mezőgazdasági Szer vezési Intézetének tudományos osztályvezetője vesz részt a szakbizottság munkájában. A megalakulás után a 15 ta­gú üzemszervezési szakbizott­ság mindjárt megtartotta első munkaülését. Földvári János, a bizottság elnöke rámutatott arra, hogy az újonnan létre­jött testület, amely a megye legjobb szakembereit tömöríti, oroszlánrészt vállal magára a Nagyüzemi közös gazdaságok kialakításában. A tsz-elnökök bizton számíthatnak a szakem­berekre, akik a helyszínen, rendszeres, évekig tartó mun­kával igazi mintagazdaságok­ká segítenék kifejleszteni az általuk patronált termelőszö­vetkezeteket. Székány Ernő más megyékben — főleg Győr- Sopron és Szolnok megyében — szerzett tapasztalatairól szó­lott és hangsúlyozta azokat a lehetőségeket, amelyek a fej­lődő közös gazdaságok előtt állanak. Szava Deaső javasolta, hogy a tájjellegnek megfele­lően alakítsák ki egy-egy ter­melőszövetkezet állattenyész­tését és növénytermelését. Az ülésen minden bizottsági tag vállalta, hogy három-há­rom, különböző adottságokkal rendelkező termelőszövetkezet­ben — egy régóta működő, egy területileg jelentősen fel­fejlődött és egy újonnan ala­kult. gazdaságban — közvetlen üzemszervezési munkát végez. Ezeket valóságos mintaszövet- kezetekké fejlesztik a követ­kező évek során. Az egész me­gyére kiterjedő munkájúkban támaszkodni fognak a járási tanácsok mellett működő üzem szervezési szakemberekre. A szakbizottság törekvése az, hogy a táj jellege, a szövetke­zet adottsága szerint főleg az állattenyésztést, a szőlő- és gyümölcstermesztést, valamint az egyes ipari növények terme­lését lendítsék fel a patronált közös gazdaságokban. így pél­dául a szigetvári, a sellyei, a siklósi és a mohácsi járásban a sertéstenyésztés, a Dráva mentén a dohány- és a kender termelés, a pécs-komlói ipar­vidék körzetében a kertészke­dés stb. váljék mielőbb nagy­üzemmé. Az üzemszervezési szakem­berek már ezen a héten mun­kához látnak: haladéktalanul bekapcsolódnak a termelőszö­vetkezetekben most folyó ter­vezési munkába és arra tö­rekszenek, hogy már az idei tervekben lefektessék az alap­jait a nagyüzemi gazdálkodás­nak. A szakbizottság egyéb­ként minden hónap első kedd­jén rendes ülést tart, amelyen a tagok beszámolnak a tevé­kenységükről, tapasztalataik­ról és előterjesztik javaslatai­kat, ismertetik terveiket. Százezer hízott sertés 1960-ra Baranya megye országosan első lett a cukorrépa szerződés­kötések teljesítésében Az Élelmezésügyi Minisztér rium pécsi felvásárlási kiren­deltségéhez sűrűn érkeznek be a megyei felvásárló szervek — MEK, MÉSZÖV, MEZÖMAG, Allatforgalmi Vállalat stb. je­lentései. A kirendeltség veze­tője szerint az 1960-ra szóló szerződéskötések jó ütemben haladnak. Különösen vonatko­zik ez a cukorrépa termelési szerződésekre. Az 1959 decem­ber 31-i értékelés szerint Ba­ranya megye az ország első cukorrépatermelő megyéje, azaz, itt teljesítették az ország­ban elsőnek a cukorrépa szer­ződéseket. December 31-én a tervezett 5000 holddal szemben 5150 hold cukorrépa termelésé­re kötött a Kaposvári Cukor­gyár megbízottja a termelők­kel szerződést. A terület zö­mét közel 3000 holdat a terme­lőszövetkezetek kötötték le. De a szerződtetés még kb. márci­usig tart. Hasonlóan jó a helyzet a sertéshizlalási szerződéseknél is. A terv szerint 1960-ban száz ezer darab hízott sertésre kell szerződést kötni, az év szep­temberéig pedig 79 000 dara­bot. Az Állatfergalmi Vállalat már 1959-ben 34 587 sertésre kötött hizlalási szerződést a termelőkkel az első negyedév­re pedig 18 242 darabot szer­ződtetett. Az előző évekhez képest a zöldségfélék és a tavaszi ve­tésű növények, aprómagok szerződött területe is emelke­dett. Zöldségfélékből december 31-ig 2430 holdat szerződtetett a MEK, tavaszi aprómagból pe­dig több mint 7000 holdra kö­tött szerződést a MEZÖMAG a termelőkkel, s ebből 6471 hol­dat, tehát zömét, a termelő- szövetkezetekkel. A tavalyinál nagyobb összegeket fordít szociális és kulturális célra a bányász­szakszervezet A Bányaipari Dolgozóik Szak­szervezetének Elnöksége ked­den tartotta ez évi első ülését. Megtárgyalta és elfogadta a szakszervezet 1960. évi költ­ségvetését. Az új költségvetés összeállításánál azt tartották szem előtt, hogy a befizetett tagdíjakból minél többet jut­tassanak vissza a dolgozóknak szociális és kulturális beruhá­zások formájában. A múlt évi­nél lényegesen többet költenek az üdülőd?, művelődési házak, otthonok és a sportintézmé­nyek fejlesztésére. A Leányfa­Az év elején szeretnék megrendezni a labdarúgó vb-t a chileiek Az 1962. évi chilei labdarúgó vb nagyon veszélyes helyzetbe jutott azáltal, hogy 14 európai ország nem akar részt venni a tornán, hacsak a FIFA meg nem változtatja a tervbe vett május 15—június 15-i időpon­tot. Májusban ugyanis a kon­tinensen még javában folynak a bajnoki mérkőzések; A chileiek ismételten azt hangoztatják, hogy a világbaj­nokság lebonyolítására február és március lenne a legalkal­masabb, s a május 15—június 15-i FIFA időpont is már igen veszélyes közelségbe jutott az úgynevezett esős évszakkal. Ennél később pedig már egy­általán nem lehet szó a torna megrendezéséről, mert akkor legfeljebb csak vizipólóra és nem labdarúgásra lesz alkal­mas az időjárás. lun épülő új gyermeküdülőre erre az évre négymillió fo­rintot irányoztak elő. Tanácskozott az Elnökség a baleseti helyzetről is. Úgy ta­lálták, hogy az utóbbi időben a bányákban mind többször megsértik a technológiai fe­gyelmet, szabálytalanul végzik a munkát, s ebből gyakran baleset származik. Az Elnök­ség elhatározta, hogy január végére, vagy február elejére munkásvédelmi konferenciát hív össze annak megvitatásá­ra, miként szilárdítsák meg a technológiai fegyelmet, hogyan akadályozzák meg a szabály­talanságokat, Aittos István 1908—1960 A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága éí a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány mély fájdalom­mal tudatja, hogy Antos István elvtárs, a Magyar Szociálist! Munkáspárt Központi Bizottságának tagja, pénzügyminiszteri országgyűlési képviselő a Közgazdaságtudományi Egyetem professzora 1960. január 5-én hirtelen elhunyt. Antos István elvtársunk halálával a magyar szociálist! népgazdaság kiváló szervezője, a szocialista építés önfeláldozó munkása, a párt hű harcosa távozott sorainkból. Antos István elvtárs a felszabadulást követően azonnal a párt harcosainak sorába lépett, s rendkívüli képességével széleskörű tudásával, gazdag tapasztalataival odaadóan szolgált* a munkásosztályt, a népet. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a hitlerista háború által rombadöntött ország gazdaságánál helyreállításában, a stabilizáció megteremtésében, a tervgaz­dálkodás kialakításában, a szocialista hitel- és bankrendszd kiépítésében. Nagy tudásáért, fáradhatatlan munkásságáért, a szocializ­mushoz való rendíthetetlen hűségéért, egész emberi maga­tartásáért mindenki tisztelte, szerette. Antos István elvtárs harcos munkáséletének emlékét ke­gyelettel megőrizzük. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány. Antos István 1908-ban szü­letett, apja államvasúti mér­nök volt. Antos István Buda­pesten végezte a közgazdasági egyetemet, széleskörű közgaz­dasági tanulmányokat folyta­tott s több üzemgazdasági és számviteli szakkönyvet írt. A felszabadulást követően azon­nal belépett a Kommunista Párt tagjainak sorába és min­den erejével segített a hitle­rista háborúban feldúlt ma­gyar népgazdaság helyreállí­tásában. Egyik szervezője volt a Pénzintézeti Központnak, majd az Országos Gazdasági Tanács főtitkára lett. Nagy érdemei voltak a forintstabi­lizáció előkészítésében és az első hároméves terv kidolgo­zásában. 1945 decemberében a Magyar Kommunista Párt ál­lamtitkáraként került a Pénz­ügyminisztériumba és ebben a minőségében működött 1954- ig. 1954 augusztus 31-én egye­temi tanárnak nevezték ki, a Közgazdaságtudományi Egye­tem tanszékvezető professzora volt. 1955 április 25-től 199 októberéig az MDP Központ Bizottsága terv- és pénzűgl osztályának vezetőjeként tévé kenykedett. 1956 októberébei példamutatóan helytállt az el lenforradalmi lázadással szer» ben és november 4-ét köve tőén előbb mint a pénzügy miniszter első helyettese, máj* 1957 május 9-től mint pénz ügyminiszter, nagy tudásé latba vetve, gazdag tapasztó latait hasznosítva segítette ä ország pénzügyi és gazdaság konszolidálását. Fáradhatatla nul és odaadóan szolgálta 1 magyar munkásosztály, a dől gozó nép ügyét. 1958 májú 1-én a Munkás-paraszt ható lomért emlékéremmel, maj! 1958 június 25-én a Műnk Vörös Zászló Érdemrendjévé tüntették ki. Az 1957 júniusé ban tartott pártkonferenciái a Központi Bizottság póttagjé vá, 1959 decemberében tartó* hetedik pártkongresszuson 1 Központi Bizottság tagjává vé lasztották. Új elgondolások és gyártmányok a Mohácsi Gép- és íémárugy árban na­— A pokolban sincsen gyobb tűz, mint benn, itt az öntödében — évödök Bállá Fe­renc elvtárssal, a Mohácsi Gép- és Fémárugyár műszaki vezetőjével, amikor beléptem Fortuna csarnokában Hogyan is mondtam? Hetven- hármas? — Na az éppen jó lesz, mert ebben a hónapban töltöm be a hetvenharmadik évemet. — Ah, babona az ilyesmi — Ezt Pali bácsi mondja, de azért ö sem árulja el a vezetékne­vét (alighanem kabalából). Azt vallom, hogy a lottózás a ba­bona melegágya. Én inkább totózom. Az igen. Ahhoz nem kell számokat megálmodni. Igaz, kell hozzá némi befekte­tés, már úgy értem, meg kell vásárolni az újságokat, vala­mennyit, mert csak így tudom összehasonlítani a tippeket. Aztán egy félív papír a táblá­zat összeállításához, a másik félíven pedig gondos, valószi- nűségszámítás és megy ez ké­rem. Ja ,és majd elfelejtettem, feltétlenül szükséges még, hogy kéznél legyen a francia és aj olasz csapatók formájának leg­alább két éves nyilvántartása. Ennyi aztán elég is ahhoz, hogy az ember nyugodtan ne­kiüljön a szelvényeknek. — Na és hányszor volt ti­zenkét találata? Különös jószág a szerencse. Sokáig azt hitték róla, hogy szeszélyes kedvében megkör­nyékezi az embert, pedig nem így van. Az embernek kell megkörnyékeznie a szerencséi, Ezt vallja Zsófi mama is, aki megfogadta ,hogy nem vár­ja többé ölhetett kézzel a sze­rencsét, hanem elébemegy és kicsikarja magának. Es nem is olyan drága a belépőjegy hozzá, mindösze három har­minc, csaJc az a sok fejtöre az, ami megviseli az emberi. Mert nem mindegy ám, hogy az ötösre, vagy a hetvenhár- at X’rt, ® — A fene megette, eddig csak nyolcig jutottam el. Hiá­ba, na, valamibe azért még mindig hiba csúszik. P. Jenő nyugdíjas is hétpró- ís totózó már, de még min­dig gyanakszik. A nagyító üveggel most is alaposan meg­célozza magának a Fiorentinát, hátha így jobban meglátja, hogy érdemcs-e rá tippelni. Az laposságából ítélve alighanem a legesélyesebb a tizenkét 'álatra. Legalábbis vasárnapig. " <W a* őntőcsarnokba. Valóban, fenn a tetőn, félméteres ké­kesvörös lángnyelv ágaskodik, mintha éhségében fel akarná falni a mohácsi ködöt. Az egykori kis maszek-üzem lóm milyen erős, nagy gyárrá fejlődött. Udvarán ezernyi gyártmány, mind megannyi az emberi agy okos terméke, a raktárak tele vas- és acél­anyaggal, a mintaraktár meg egymagában egy kiállítás. Fel­lelhetni itt az ország majd va­lamennyi vasipari üzemének egy-egy mintáját. — Itt az öntödében — mutat Bállá elvtárs a csapolóbrigád- rr> — szürkevasat öntünk. Gép- alkatrészeket szállítunk innen az ország különféle üzemeibe, megmunkálás végett, de bá­dogosipari kisgépeket, kör­vágóollót és még egy sor más gyártmányt mi magunk készí­tünk és szállítunk igen jelen­tős tételben. Nincsen valami ózondús le­vegő itt az öreg öntőcsarnok­ban. De az öntők, a formázok már megszokták és izmos, iz­zadt testük óriásként rajzoló­dik a csarnok mennyezetére, amikor a mintába öntik az iz­zó vaslevest. — Ha minden jól megy — így Bállá elvtárs —, jövő ilyenkorra már az új, korsze­rűen berendezett öntőcsarno­kunkban készítjük a gyártmá­nyainkat. Persze egyelőre csak az ala­pozásnál tartanak és néhány építőmúnkás dolgozgat csak a leendő óriáscsarnok kiásott gödrénél. Lesz-e így az év ne­gyedik negyedére prototípus az új gyártmányokból? — Rajtunk nem múlik. Csak az építők is „nyomják meg a gombot” — mondja. Bállá Fe­renc, miközben az udvarra megyünk. Külön élményt jelent a szak­ember számára is, a laikus számára pedig különösen na­gyot, a hatalmas előrajzoló- csacnok. Itt koszul az újtí(w~ sú hajók vázának mintázató amelyet aztán kinn, a nagJ udvaron valósítanak meí amikor acéllá formálják a iri még csak tervrajzokon léV1 különleges idomokat. — Másszon csak fel ide, né* ze, hogy mennyi anyag vs> egy ilyen átkelő hajótestbe* Amit egyszerűen csak va* kompnak szoktak nevezni a emberek — invitál a müszi^ vezető egy óriási vastesth«? amely mint egy lusta acéW valy fekszik az udvari szerel« tető alatt. Ez a fővárosi k'i hajózási vállalat kocsikompi1 lesz, amelyet a Dunán ha«* rálnak majd, Budafokon,'! „borvárosban”. Bekukkantottunk még í csztergaműhelybe, megtekif tettük a lakatosműhelyt lt ahol éppen ebben a percW1 próbálták ki a gépi menetví gást. Gyors és termeiéként sokszorosa az eddig kézi1 végzett munkának. Tapaszíj latcserével hozták egy mád gyártól. — Tűzhelyalkatrészeket, fj diátorokat, kazánalkatrészeKj is gyártunk, és ezek gyártás* fokozzuk. De ennél is font* sabb, hogy 1960-tól megkeZ» jük a kishajók építését. A 1* személyes, vastestű kis haj« messze földön hirdetik majd mohácsi szakmunkások és tó( vezők tudását, akaratát j mondja Bállá Ferenc elvtől* Ehhez persze még képz* tebb, sokoldalúan félkészt* műszaki gárdára, szakmunW sokra van szükség. — Már a leggondosabban válogattuk az erre képesít*; gárdát — mondja Bállá eV társ — és különlegesen kiW pezzük a fiatalokból álló sza* gárdát is. Aztán meg a tan»* -is jelentős segítséget ad azZjj hogy a hajóépítő üzemrészig nők egy megfelelő sójateleF biztosít a Duna mellett. t| megszűnik az Igen kompiig szállítás, és gyorsabb, térd" Jékajycbb lesz a munkánk*

Next

/
Thumbnails
Contents