Dunántúli Napló, 1960. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-31 / 26. szám

I

IM». fANTTAK SI.

NAPLÓ

s

A nagy munka csak most kezdődik

Legfrissebb kiadás!

össaei a járás negyvenkilenc | galvából huszonnyolc volt termelőszövetkezeti község — ma mind az. Számszerűit 56 tsz ] működik az Ormánságban, ' közel 4500 család mintegy 60 ezer hold szántóföldön és réten gazdálkodik. Az egyéni parcellák összterülete 3200 holdra zsugorodott és ennek többségét is kétlakiak, pedagógusok (illetményföldek), illetve kisiparosok használják. A népgazdaságból élő egyéni árasztok száma jelen tékte- 2’^nné vált;

Bizakodó a hangulat

Január 18-án jutottunk ide. Pontosabban: január 18-án 13 óra 27 perckor, mert én az időt is feljegyeztem. Tizenegy esztendeje dolgozom a szocialista faluért, tizenegy éve várok erre a napra. Történelmi határkő ez a sellyei járás életében!

Járásunk parasztsága bizakodva tekint a jövő elé. Még -a tavalyinál is jobb a hangulat. A régi tsz-ek tagsága azért örül, mert a szocializmus teljes győzelmet aratott a járásiban, az újak pedig versenyre akarnak kelni velük;

! Minden új termelőszövetke- r cetben hozzáfogtak a termelési rl»ívek elkészítéséhez. (Felső- ííntmártonban és Teklafalu- lun már végeztek vele) Megkezdődött — és néhány hét latt befejeződik — az állatok •.ám bavétele és értékelése. A z-ak vezetői a falut járják s negvizsgálják, hol mennyi állatot tehetne áthelyezni, hol kellene az istállókat, s a pajtákat javítani, illetve átalakítani. Van ahol már építkezni akarnak A zádoriak példáu fakitermelési engedélyt kértek 100 férőhelyes, favázas növendék szarvasmarha istálló építéséhez, és sok új tsz kíván magtárat építeni a bürüsi mintára. (A bürüsiek egyszerű paraszti pajtákat alakítottak át olymódon, hogy lecementeztók és a közöket leöntötték cement habarccsal. Nagyszerűen bevált, magtárt nyertek ezzel.)

Az optimista légkört a nagyüzemi gazdálkodás jövőjébe vetett bizalmat bizonyítják a gépvásárlási tervek is. Tefcla- faluban és még néhány községben, a tsz-tagok által ösz- szeadott pénzből, teljesen saját erőből akarnak univerzális traktort és egyéb munkagépeket vásárolni.

^ fejlődés gondjai

A valóságot „kozmetikáz" nánk” ha azt állítanánk, hogy minden a legnagyobb rendben halad. Gond és nehézség is van jócskán, olyan problémák, amelyek elkerülhetetlenek és sürgős megoldásra várnak.

Egy régi tsz-elnök számára a világ egyik leghétköznapibb dolga a műtrágyaremdelés. Az újak nem tudják, hogy hol kell kérni. (A Műtrágya és Növényvédőszer Értékesítő Szövetkezeti Vállalatnál Pécsett, a Bajcsy Zs. út 35-ben). A tegnapi egyéni parasztban még ma is sok a megválaszoEGÉSZÍÉGÖGVUZOCIALIJ íí

HUiri/RALIS BERUHÁZÁS

jc idei költségvetés egészségügyi szociális és kulturális eloirany- atai egy lakosra számítva évi 1900 forintot tesznek ki, 14 százalékkal többet, mint az előző évben.

latiam kérdés. A szívét és lelkét odaadta a nagyüzemnek, de még nem látja az új életet a maga teljes sokoldalúságában.

Az egyik új tsz-tag még egyéni korában kivitte a földre a trágyát, a másik nem. Az új tsz-ek vezetői nem tudják, mennyi vetőmagjuk van — most vizsgálják —, hogy alakítsák ki a vetésforgót, melyik dűlőben, mit lenne a legelőnyösebb termelni. Munkaegység előleget akarnak fizetni, s törik a fejüket miként lehetne ezt elérni.

Gondot jelent a közös sertésállomány kialakítása is. Az Ormánságban ugyanis — mint ismeretes — ma is a mangalica az elterjedt. A fsz-ek zöme át akar térni a fehér hússertés tenyésztésére, s ez számos problémát vét fel.

Az elmondottakból világosan kitűnik, hogy a nagy munka csak most kezdődik számunkra. A parasztság azért szövetkezett, mert jobb életre vágyik, s hogy ezt elérje, segítenünk kell.

Minden erőnkkel a megszilárdításért

Ez már meg is kezdődött. Nem pihenhetünk meg a babérokon, nem álltunk meg az út elején. A járási pártbizottság a közelmúltban aktívaértekezletet tartott s — egy éves megbízással minden új tsz-hez beosztott 2—5 főből álló pat- ronázs csoportot. — (Lehetőleg azokból, akik resztvettek a falu termelőszövetkezetének megalakításában.) A csoport feladata: ismerjék meg az embereket, az adott helyzetet, adjanak tanácsot és segítséget mindenben.

Húsz — túlnyomórészt uj — tsz-elnököt elküldtünlc négyhetes tanfolyamra, amit újabb húsz követ február második félében. A tsz-brigádvezetők- nek Sellyén rendezünk négynapos tanfolyamot. A könyvelők egy részét kettős könyvelésre képezzük ki.

Igen kevés a képzett agro- nómus. Az év végére az 56 tsz felebe mezőgazdászt szerelnénk állítani.

Mindez csak gondolat arról, hogy mit akarunk tenni a tsz- ek megszilárdításáért). A lényeg összefoglalható abban, hogy a nagyüzemi gazdálkodásnak szenteltük életünket és — mint tavaly tettük —1 reggeltől estig a termelőszövetkezetekben akarjuk eltölteni az évet;

Elmondottat

Csokona József

a sellyei járási

tanács elnöke.

Dübörög a rotációs. Monostori János gépmester a lap nyomását ellenőrzi. Gelencsér György segédmunkás a kész lapokat szedi le a szalagról. Mindketten negyed évszázada dolgoznak a nyomdában.

Gazdasági

megbeszélések

Chilével

A magyar Külkereskedelmi Minisztérium, a Magyar Kereskedelmi Kamara ^ és külkereskedelmi vállalataink képviselői január 27-től 29-ig gazdasági megbeszéléseket folytattak a hazánkban járt chilei kereskedelmi küldöttséggel, amelynek vezetője Javier Echeverria, a Chilei Kereskedétmd Kamara elnöke volt. A tárgyaló felek megállapították, hogy reális ’ehetőség van a Magyarország és Chile közötti kereskedelmi kapcsolatok kiszélesítésére, amely a két ország közötti kereskedelmi forgalom növekedéséhez vezethet. Magyarország a chilei ipar, a közlekedés és a mezőga2r daság fejlesztési terveihez különféle ipari berendezéseket, gépeket, bányászati felszereléseket, ’ járműveket, híradástechnikai cikkeket, stb. szállíthatna. A chilei exportőrök viszont rezet éis félig megmunkált rezet, továbbá gyapjút, bőröket, vasércet, salétromot és jódat tudnának Magyarországnak felajánlani, mindkét fél tanulmányozni fogja a két ország közötti áruforgalom tehetőségeit,

»

Sorra megválaszol am a kéréseit: hogy lesz egy hold ház- íjia, megmarad a tehene, isznója is lesz, hizlalhat is, mikor hirtelen közbeszól:

— Hizlalhatok hát, ha lesz »ivei.

— Hogyne lenne, amikor az *y hold föld megadhat negy- enöt mázsa csöveskukoricát

— Negyvenöt mázsát? Ennyi ekem még soha nem volt, ädig én mindig három szántóba teszem a kukoricát. En st nem hiszem, hogy ilyen :rmés is lehet.

— Pedig pontosan én írtam rról, hogy a babarci termelö- sövetkezetnek 45 mázsa csö- “skukoricája termett holdan- int.

— Csak harminc! — erőskö- ik. — Én is olvastam.

— Harminc hát, de májusi »orzsoltba átszámítva.

— És milyen kukoricát veitek azok?

— Hibrid-kukoricát; Mosolyog. Mesélni kezd és

»indjárt kiderül, hogy miért íosolygott a* előbb. O ’s ki karfa próbálni a hibrid-kuko- icát. Hatvan kiló morzsolt- ukoricát be is vitt Siklósra ét évvel ezelőtt és kapó# rte negyevn kiló vetőmagot.

— Tudja, nem is néztem én tt meg. hogy milyen is ez a ukorica. Amikor hazajöttem s kibontottam a zsákot, csak kkor csodálkoztam el, olyan ipró szemű kukorica volt, ogy azt hittem: na ezek kiutak velem, a cső végét lehorzsolták és ideadták« Vissza

akartam vinni, de aztán mégis meggondoltam. Aztán úgy gondoltam, hogy odaadom a disznóknak. Végül pedig úgy határoztam: néhány sort elvetek belőle, a többig meg feletetem. Nyolc-tíz szemet dobtam egy fészekbe, gondoltam biztos, ami biztos. Tudja mi történt? Mind kikelt.

A történet vége ez: ez a hat- íiyolc sor többet termett, mint a többi és az idén hatvan kiló hibrid-vetőmagot kért Ács Lajos bácsi.

Amikor befejezte a történetet, egy pillanatig hallgatott, aztán megint kérdezett.

— Mondja, nem lehet valami suskus a munkaegység beírásánál?

— Persze, hogy nem, hisz a munkaegység-könyv maguknál marad.

Belenyugszik. És most a változatosság kedvéért panaszkodni kezd.

— A búza árát lenyomja az állam, de az iparcikkekét nem.

— Jöjjön el velem a régi szatócshoz, meg a mostani bol foshoz. Megnézzük . . mennyit vásároltak ebből, meg abból a cikkből húsz évvel ezelőtt és mennyit most;

Szabadkozik.

— Tudom én azt anélkül is tlisz magam is látom. bo^ olyanok, akiknek azelőtt mé.. sóra sem igen jutott, most ki ló.számra viszik a cukrot.

Azt mondja, volt olyan idő. amikor csak négy fillérje volt és ezzel küldte a fiát "a trafikba. Most ilyen nincs. Szegény gyerek szegyeit elmenni négy

fillérrel a trafikba; De hát mit csináljon az ember, ha több nincs?

És most a fiáról beszél; A fia mérnök volt és egy évvel ezelőtt hirtelen meghalt. Húszezer forintért csináltatott neki kriptát, meg fejfát itt Mária- gyűdön, mert hazahozatta Pestről.

— Áldott jó gyerek volt. És a munkatársai, a gyáriak is nagyon jó emberek. Tudja mit mondtak azok nekem? Azt mondták: Lajos bácsi, magának nincs már senkije, ha öreg ségére véletlenül ránk szorulna, mi segítünk magán, összeáll unk húszan-hamúncan és eltartjuk magukat.

— Látja, ilyen ereje van a közösségnek;

— Tudom én, — válaszol; — Tudom, s mégis nehéz választani.

Három nappal ezelőtt jártam Máriagyűdön. Akkor már több mint harminc család aláírta a belépési nyilatkozatot. Ács bácsi még gondolkodott, de kezet adott rá, hogy ha hetvenen lesznek, ő lesz a hetvenegyedül- Azóta már bizonyára az ő neve is ott van az egyik belépési nyilatkozaton.

Sealiti János

Kiró» Jánosné és iiiarosmé hirtapiranyítók és leszámolok naponta mintegy 40 ezer újságot számolnak le ée vám háromszázat cimkéznekt •

■Billeg Károly hírlapjáratos, Keiser Márton gépkocsivezető a gépkocsiba rakják az újságot. Utána irány a vasútállomás.

tiltó

vífr-v -k'é-.'Vv;

A posta hírlapktosztói már hajnalban kezdik a munkát s naponta 30—35 léle újságot, folyóiratot osztanak szét az árusoknak. A kép.n Adamovits Sándor és Hlatka Istvám

a Dunántúli Napló példányait szortírozzák. [

Foto: BRB JANÓM i

«