Dunántúli Napló, 1960. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-29 / 24. szám

ttM. JANUÁR 29. NAPLÓ 5 1400 forintos taxiszámla Egy ember havi fizetése. De akad olyan is, aki csak úgy a „mellényzse­béből“ kivágja. Taxira. Ja, tehetik egyesek. Azaz, most már csak tehették! Ilyen „egyes" volt Medgyesi Tibor, a berkesdi Kossuth Tsz. könyvelője. A tsz téglaégetőjének anyagát a Pécs- Szekszárdi TÜZÉP Vállalat vette át, illetve értékesítette. Medgyesi Tibor könyvelő a szüksé­ges okmányokat meghamisította, a TÜZÉP-nek hami­san számolt el, s így mintegy 66 ezer fo­rint kárt okozott a tsz-nek. Szép kis összeg, lehet belőle mulatni. Mulatott is. Volt rá eset, — nem is egy. — hogy esténként 1000 __1200 forintot el­költött szórakozóhe­ly eken. Volt, ami­kor csak a taxi­számlája az 1400 forintot is megha­ladta; A pécsváradi já­rásbíróság Medgye­si Tibort a társadal­mi tulajdon sérel­mére ismételten el­követett sikkasztás bűntette és 8 rend­beli magánokirat­hamisítás miatt 4 évi börtönbüntetés­re ítélte. gyei viszonylatban elsőnek a brüsszeli világkiállításon aranyérmet nyert Rajki-féle gabunaszeletelő gépet. A gép a búz^Lszem két végét (korpá­ban leggazdagabb végét) le­malomban, hogy az acélos bú­za millió és millió mázsájából szebb lisztet adhassanak az emberek kenyeréhez. Szüts István Zajos a város A szenny és a városi zaj az ember egészségnek első számú közellensége. Ezeket igyekszik csökkenteni az ipari üzemekben, a gépko­csikon alkalmazott szenny­füstszűrő készülék. A zajár­talom csökkentését, illetve megszüntetését szolgálja a közelmúltban megjelent .,A közlekedés új szabályozásá­ról” szóló rendelet, amely­nek megjelenése óta váro­sunk lakossága megszaba­dult a traktorok dübörgésé­től. Azonban még van tenni­való ezen a téren. Kérde­zem: mikor fogják maguk­ra nézve kötelezőnek elis­merni a távolsági autóbu­szok vezetői „A közlekedés új szabályozásáról” megje­lent rendeletet, amelynek egyik pontja parancsolólag kimondja, hogy hangtompító nélkül, illetve nyitott hang­tompítóval a város belterüle­tén közlekedni tilo6? Ezért tiltották ki a város területé­ről a traktorokat, de meg­jöttek a jogutódaik, a távol­sági autóbuszok, amelyek ko­rán reggel, késő este abla­kokat rezgető, fülsiketítő zaj­jal száguldanak végig a vá­rosi főútvonalokon. Mikor szereznek érvényt a kiadott rendeletnek és mikor szün­tetik meg azt az áldatlan helyzetet, hogy a távolsági autóbuszok, teherautók hang­tompító nélkül, illetve nyi­tott hangtompítóval, vala­mint füstszűrő nélkül közle­kedjenek? A Steinmetz kapitány téri orvosi rendelőben, ahol négy orvos dolgozik, a leírt ször­nyű zaj miatt a komoly vizs­gálatok a legnagyobb nehéz­ségbe ütköznek. I>r. Keczely Ferenc érdemes orvos ni |""W'*PWU' ... r- v' W Wt'jm — Milyen idős ez a siklósi malom, Náray bácsi? ----­— Hát talán 100 esztendős. Én már 1914-ben is szereltem itt — válaszolja a 62 eszten­dős Náray József, a Baranya- Tolna megyei Malompiari Vál­lalat főszerelője. Bizony a régi malom belse­je denevértanyához hasonlít, ókom-bókom facsöveit úgy üli meg a finom lisztpor, mint hó az ágakat. Egyenetlen padló­ján, rozoga lépcsőin majd föl nem bukik az ember, s önkén­telenül gondolja: izzasztó mun­kahelye lehetett a zsákokat cipelő molnároknak. 1959 június elsejével új la­pot nyitottak az öreg siklási malom életében. Náray József vezetésével szerelők érkeztek Pécsről, hogy a régi, korsze­rűtlen, kezdetleges technoló­giájú, egészségtelen, sötét, túl­zsúfolt üzemből korszerű mal­mot varázsoljanak. Két és fél­millió forintba került, január 27-én adták át ünnepélyesen a dolgozóknak. Az új malom pneumatikus rendszerű, kapacitása három vagon naponta. Az eddigi ne­héz fizikai munkát teljesen kiküszöbölték, * berendezését egy csillogó-villogó automata- sorhoz lehetne hasonlítani. Itt szerelték fel országos vi­szonylatban harmadiknak, «le­vágja, s í®r jobb lisztet képes a malom őrölni, mint eddig. A gépek kardán csuklós meg­oldással egy tengelyre szerel­tek, ezáltal feleslegessé vált a sok szíj-áttétel alkalmazása. Biztonságosabb is velük a munka. Az ünnepélyes átadás előtt jártuk a malmot, meg-megáll- tunk csodálkozva zöldre fes­tett, ragyogó gépeknél, a fém­csöveknél, néztük a tiszta par­kettet, a futószőnyegeket. — igen, itt már nem lesz szili­kózissal terhelt a 40 éves mol­nár tüdeje, nem kell görnyedt háttal hazabaktatni munka lián. A kezelőszemélyzet jó- pormán csak ellenőrzi a gépek Tiűködését, komolyabb fizikai '••őt nem kell kifejtenie. Halmi Tibor elvtárs, az Élel- íezésügyi Minisztérium Ma­krói pari Igazgatóságának ve­hetője is mosolygós arccal jár- i végig az új malmot. —Ilyeneket építünk, egyre öbbet az országban — mond­ja később az ünnepi ebéden. — Dicséret illeti a Baranya— Tolna megyei Malomipari Vál­lalat dolgozóit, hogy a rekons­trukció kivitelezésénél több mint egymillió forintot taka­rítottak meg. 1960 január 27-e emlékezetes nap marad a siklósi molnárok életében. E napon indultak meg a zümmögő gépek az új (Qúuz sz&mLzícLióup — török átok ... A Kilián György utcai óvodába járnak gyerme- j keink. Kifogástalan ellátás­ban, jó nevelésben részesül- ; nek. Igazán örömmel vet­tük a hírt az ősszel a beíra- tások után. hogy gyerme- j keinket továbbra is vihetjük a napközibe, s nem gondol­tunk a nyári és téli zűr­zavarra, ami ott a vetkőz- tető helyiségben és az ud­varon uralkodik. Nyáron a forró, tűző na­pon kint a 48-as téren van­nak a gyerekek, vagy az ut­cát róják az óvónővel. Nem mintha nem lenne az óvodá­nak udvara, sőt nagyon szép nagy árnyas udvara van. Az udvaron azonban nem lehet­nek az óvodások, mert a böl­csőde nyolc gyermeke részé­re nem tudnak egy kis részt elkeríteni. Azért nyolc, mert eddig nem sokkal többet láttunk kint az udvarban. Tudvalévő, hogy a bölcsődés gyerekek kis százalékát le­het csak úgy kiengedni az udvarra, mint az óvodáso- j tot, mert nagyobb részük pályás, állókában vagy eset­leg a sima padlón tipeg. Az óvodába az udvari be­járaton szabad bemenni. Az \ előteret, ahol a gyermekeket vetkőztetni, öltöztetni szok­tuk, az amúgyis szűk folyo- \ sóból választották le, na­gyon kicsi. Annyira kicsi, hogy — mint mondani szok­ták —, ha egy bemegy, ket­tőnek ki kell jönnie. El le­het képzelni reggel és dél­után a csúcsidőben mennyi vesződséggel öltöztetjük a gyerekeket. Délután a szü­lők idegesen, kiizzadva, fel- dúltan kerülnek ki az ajtón. Vannak, aJcik már nem fér­nek be, így csak a gyereket nagy keservesen áthúzkod­ják a tömegen és kint a hi­deg folyosón öltöztetik fel. Az óvónők és a dajkák két­ségbeesve próbálkoznak « helyzeten könnyíteni, és hol az egyik gyereket öltöztetik fel, hol a másikkal huzatják fel a cipőt. Ez nem új gondja az óvo­da vezetőinek és azt hisszük, nem ismeretlen az illetékes kerületi tanács előtt sem, mégis tűrik ezt a lehetetlen állapotot. Az óvoda ugyanis csak megtűrt intézmény eb­ben az épületben. Fő helyet a bölcsőde foglalja el. De nem is a helyről, hanem, inkább a hátrányos megkü­lönböztetésről van itt szó. Amióta az eszünket tudjuk, ebben az épületben mindig •jolt óvoda és bölcsőde. Es soha nem volt az, hogy a hátsó bejáraton keresztül kellett bemenni, amikor a rendes utcai bejáratot úgy építették, hogy ott lehet ké­nyelmesen vetkőztetni és öl­töztetni a gyermekeket, ter­mészetesen külön az óvodá­sokat és külön a bölcsődé- seket. Tudjuk, hogy van egy mi­niszteri rendelet, hogy nem lehet az óvodásokkal egy helyiségben vetkőztetni a bölcsődéseket, de az itt nem is fordulna elő, hisz a kicsi­kéket másutt vetkőztetnék, s csak át kellene vinni az óvodások között. Már pedig amilyen betegséget megkap­hat a bölcsődés, amíg átha­ladnak vele az óvodások kö­zött, azt a villamoson, az utcán is megkaphatja­De ha már olyan nagyon féltik a gyermekeket a fer­tőzéstől, miért tűrik el. hogy pontosan a bölcsőde kony­hája előtt szemétdomb le­gyen. Vagy ettől nem top­hatnak fertőzést, csak kizá­rólag az óvodásoktól? Azt, hogy elfogadhatóbb helyen öltöztethessük és le­vegőztethessék a gyermeke­ket, egy kis jóakarattal, megértéssel el lehet intézni. Be kell látniók a bölcsőde vezetőinek, hogy az óvoda vezetőinek is vannak gond­jaik, amelyek legalább olyan fontosak a társadalomra néz­ve, mint az övéik. Nem len­ne szabad hagyni a tanács illetékes osztályának, hogy ilyen kis ügyből ennyi kel­lemetlenség származzon. Ezért kérjük az illetékese­ket, utasítsák a bölcsődét, hogy engedélyezze a bejá­rást a főkapun keresztül, tüntessék el a szemétdom­bot az udvarról és az udvart osszák meg, hogy az óvodá­nak és a bölcsődének egy­aránt hasznára váljon. A Kilián György utcai óvoda szülői munkáé közössége. Azonnali belépésre, er­kölcsi bizonyítvánnyal főkönyvelőt keres a SZIGETVÁRI MŰSZAKI ÉS FÉMIPARI VÁL­LALAT. 79 ÜJ ÉS HASZNÁLT TOLLAT magas áron vásárolnak A MÉH-TELEPEK PÉCS. MOHÁCS, SIKLÚS 729 *> Prohor Petrovics megvakar­ta fületövét, szippantott egyet a tubákjából és folytatta: Két üveg pálinkát öntöttek belém. Itt ülök, s érzem amint körülöttem járnak, tréfásan mosolyognak s felköszön tenek. Mellettem ül a háziasszony és én, beszopott tökfej érzem, hogy szamárságokat kerepelek A családi életről karakolok, a vasalóról, fazekakról... Min­den szó után egy égő csók ... Pfuj, undorodom a visszaem­lékezéstől is. Reggel felébre­dek, fejem szét akar pattanni, a szám mint a disznóól, érzem és értem, hogy semmirekelő, akasztófára való vagyok, de mindenesetre vőlegény, még­hozzá valódi — gyűrűvel az ujjamon! Odamegyek boldo­gult apámhoz, így, úgy kérem drága atyácskám, szavamat ad­tam ... házasodni akarok Apám persze nevetni kezd .. nem hiszi el. — Minek akarsz megházasodni, te zöldfülű? Hiszen még húszéves sem vagy! Akkor még valóban fiatal voltam, ifjabb a frissen hul­lott hónál... Fejemen 6zőke fürtök, mellemben égő szív s a nagy kerek hasnak a helyén vékony darázsderék..:. — Várj még egy kics.t, ha idősebb leszel, ráérsz meghá­zasodni — mondja az apám. Megmakrancosodtam. Persze kötöttem az ebet a karóhoz, el­kapatott fiú voltam, ragasz­kodtam a kívánságomhoz. — Hát kit akarsz elvenni? — kérdi ő. — Marjaska Kritkinát. Apám elszörnyedt. — Azt a szélhámosnőt? Meg­bolondultál? Az apja is gaz­ember, nyakig van az adósság­ban ... Rajtad szórakoznak! Becsalogatnak a hálójukba! Te szamár! És valóban szamár voltam. Tökfilkóbb a tökfilkónál. Ha néha a fejemre csaptam, a másik szobában is hallották! Olyan üresen kongott! Harmin' cadik évemig egy okos szó nem jött a számra s a buta ember­nek, mint tudjuk, mindig bal- szerencséje is van. Hát így volt nálam is ... Sosem keve­redtem ki a bajból: most ez, most az... és így van ez rend­jén, ne legyen az ember tök­fej... Egyszer jól elnáspán­goltak valahol, máskor kidob­tak egy házból, vendéglőből. . hétszer csaptak ki a gimnázi­umból ... És engem akartak megházasítani... Apám szid, kiabál, majdnem megver, de én megmaradok az elhatáro­zásomnál. ... — Meg akarok házasodni és punktum! Kire tartozik ez rajtam kívül? Nincs olyan apa, aki visszatartson, ha mégvan a magam nézete! Nem vagyok már gyerek! + Boldogult anyám bejött. Nem hitt a fülének és elájult... Én A t ö k f e j Irta: A. P. Csehov Ma száz esztendeje született az orosz prózairodalom egyik leg­nagyobb mestere: Anton Pavlovlcs Csehov. Már fiatalon feltűnik kisebb lélekzetű Írásaival. Tanulmányai befejezése után egy ideig mint orvos működött, majd végképp az irodalommal jegyezte el magát. Nem volt hosszú életű, 44 éves korában halt meg. Mintegy huszonöt évet töltött irodalmi al kötő munkában. Ezalatt az idd alatt hatszáz novellát, regényt és néhány drámát irt. hajthatatlan maradok. Nem maradhatok nőtlenül, gondo­lom, ha meg akarom alapíta­ni a magam családját és Mar­jaska valóságos szépség, gon­dolom ... Voltaképp nem volt épp szépség, de én úgy láttam. Azt akartam, hogy így lássam és belevertem eít a butaságot a fejembe ... Púpja volt, band­zsított és keszeg volt... azon­kívül még buta is .. i Egyszó­val: kitömött egzótikus szörny. Kritkinék a maguk hasznát látták házasságomban. Sze­gény ördögök voltak, nekem meg mégis csak volt valamim. Apámnak nagy vagyona volt. Apám az illetékes hivatali ha­tóságomhoz fordult: — Mélyen tisztelt excellen­ces uram! Kérem tiltsa meg a fiamnak, hogy megházasodjék! Tegye meg ezt a szívességet nekem az istenért! Ez a fiú tönkremegy. Szerencsétlenségemre elöl­járóm az akkoriban divatos liberális elvektől fertőzött em­ber volt. — Én nem avatkozhatom az alámrendeltek magánéletébe — mondta. — önnek is taná­csolom, ne nyúljon bele fia szabadságába... — De ez egy szamár, excel- lenciás uram! Felettesem öklével az asz­talra csapott. — Legyen olyan, amilyen, tisztelt uram. Akkor is joga van, hogy szíve szerint rendel­kezzék magával! ö szabad em­ber tisztelt uram! Mikor ta­nulják meg végre önök bar­bárok az élet értelmét!? Küld­je be hozzám a fiát! Hívnak. Valamennyi kabát­gombomat begombolva, beme­gyek. — Parancs? — Idehallgasson fiatalem­ber! Szülei meg akarják aka- : dályozni abban, hogy szíve : hajlandóságát kövesse. Ez ke- : gyetlen és gonosz dolog tőlük. : Higyje el nekem, a derék em- : berek rokonszenve mindig az : ön oldalán lesz. Ha szerelmes, menjen oda, ahova a szíve húzza. S ha szülei ebben tu- : datlanságból korlátozni akar- : ják, közölje csak velem, én majd a magam módján meg- : értetem velük! Én ... majd megmutatom nekik! S hogy megmutassa valóban ez a szellem él benne, hozzá­fűzte: — Jelen akarok lenni az es­küvőjén. Szívesen leszek a násznagya. Holnap megnézem a menyasszonyát. Meghajlok és diadalmasan elvonulok. Apám csaknem sír­va állott és én a zsebemből fügét mutatok nekL Következő napon elment megnézni a menyasszonyomat. Tetszett neki. — Sovány ugyan, — mond­ja, — de rokonszenves arca van. Rá van írva a jóság. Sok kecsesség van benne. Boldog lehet, fiatalember. Három nap múlva ajándé­kokkal lepte meg menyasszo­nyomat. — Fogadja el — úgymond — egy öreg embertől, aki a legjobbakat kívánja önnek. Könnyekben úszott.. ötöd- nap megtörtént az ünnepélyes eljegyzés. A lakomán, ttnoköm puncsot ivott és két pohár pezsgőt. Milyen kedves tőle! — Angyali menyasszonykád van — mondta, — sovány ugyan és kancsal, de van raj­ta valami franciás! Valódi drá­gagyöngy ! Három nappal a lakzi előtt, elmegyek a menyasszonyom­hoz. Persze, virágcsokorral, — Hol van Marjasa? — Nincs itthon. — Hol van? Leendő apósom hallgat és vigyorog. Anyósom kávézik. A cukrot a csészébe tette; az­előtt mindig a kezében tartot­ta és úgy harapta kortyonként. — Nos, hol van? Miért hall­gatnak? — És te miért kérdezel any- nyit? Eredj oda, ahonnan jöt­tél! Hord el magad! Ránézek, s látom, apósom tökrészeg, a szemétrevaló. — Ne lássalak — mondja és vigyorog hozzá. — Keress ma­gadnak más menyasszonyt, mert Marjasa... magasabbra jutott! Hehehe! A jóltevödhöz ment! — Melyikhez? — Hát éppen ahhoz... a te potrohos excellenciás uradhoz. Hehehe, ne hoztad volna ide! Felnyögtem. Prohor Petrovics kifújta az orrát és hozzáfűzte: — Felnyögtem és attól kezd­ve meaok osontam.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents