Dunántúli Napló, 1959. december (16. évfolyam, 282-305. szám)
1959-12-15 / 294. szám
»I». DECEMBER 15. NAPLÓ 5 A termelőszövetkezetek jogvédelme Sók szó esik napjainkban a termelőszövetkezetek megszilárdításáról, s e területen végzendő állandó és következetes gazdasági, szervezési, nevelési feladatok fontosságáról. E kérdés lényegét megértve, az állami, társadalmi és gazdasági szervek egy része — kiki a maga módján és eszközével — megfelelően kiveszi részét a fiatal termelőiszövetkezetek megsegítésében. Kialakulóban van az a helyes szemlélet, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom fejlődésének elősegítése az újonnan létrejött termelőszövetkezetek mielőbbi felvirágzásának érdekében nem csupán a termelőszövetkezeti tagok alapvető érdeke, hanem össztársadalmi érdek. Ennek jegyében, néhány gondolat keretében a termelőszövetkezetek jogi területen való megsegítésének fontosságára szeretnék rámutatni; A íeudalista és kapitalista társadalom földbirtokosai rendszeresen igénybe vették jogos érdekeik képviselete céljából a jogászt. Szükségesnek látták — és megérte nekik —, hogy az akkori dzsungel-viszonyok közepette, hozzáértő, jogtudó ember képviselje érdekeiket. Igaz, ma már merőben más körülmények között, más jellegű „nagyüzemek” jogi képviseletéről kell beszólnunk. Az új tulajdonosok — a szövetkezetekbe tömörült dolgozó parasztok — érdekeinek védelmét, környezetükkel való kapcsolatait, maga a szocialista állam óvja, illetve szabályozza. A jogtudóik száma is >— éppen az állami és társadalmi szervekben dolgozó aktivisták segítsége folytán — megnőtt. Mégis célszerű, sokszor nélkülözhetetlen egyes feladatok ellátásához a szakképzett jogász igénybevétele, segítségnyújtása. A termelőszövetkezetek nagyarányú fejlődése következtében számos új jogszabály jelent meg. Ezeknek ismerete és helyes alkalmazása igen lényeges a termelőszövetkezetek életében, nem is beszélve arról, hogy a termelőszövetkezetek sok ezer, nem egy alkalommal százezer forintos szerződéssel gazdasági kapcsolatban állanak, különösen a gépállomásokkal, továbbá építő, termeltető, értékesítő vállalatokkal és ipari szövetkezetekkel. Ahhoz, hogy ezeknek a kapcsolatoknak során előforduló vitás kérdések eldöntésénél a termelőszövetkezetek ne kerüljenek hátrányos helyzetbe, szükséges, hogy a törvények, rendeletek alkalmazásában jártas jogászok a segítségükre legyenek. Nyilvánvaló, hogy egy jogvita eldöntésénél ■— akár a bíróságnál, akár majd a termelőszövetkezeti döntőbizottságnál történik az, — könnyebb helyzetben van az a fél. amelyik biztosan és határozottan áll a lábán a törvények és rendeletek ismeA Termelőszövetkezeti Tanácsnak egyik feladata a termelőszövetkezetek jogvédelme. A Termelőszövetkezeti Tanácsnak minden megyében Van egy jogásza, aki jogviták felmerülése esetén segHsiget nyújt a termelőszövetkezet éknek. így pl. ez év nyrún a lip- pój Béke Űré Termelőszövetkezet javára indított keresete alapján a megyei bíróság 85 946 Ft késedelmi kötbért ítélt meg az egyik építő vállalat terhére, mely a kivitelezési szerződésben megszabott határidő után 124 napra fejezte be a termelőszövetkezetnél két tehénistálló építését Így azután a termelőszövetkezetnek az állatnevelésnél a késedelmes építkezés miatt jelentkező kára megtérült. Ugyanez volt a helyzet lényegében a majsl Táncsics Termelőszövetkezetnél és a töttösi Szabadság Termelőszövetkezetnél, amelyeknél Sl °82 Ft, illetve 27 720 forint kötbért ítéSt meg a bíróság ezeknek a termelő- szövetkezeteknek a javára. A termelőszövetkezetek számának növekedése, az új szövetkezeteknél történő beruházások, továbbá a termelőszövetkezetek által kötött építési, termelési és értékesítési 6tb. szerződések folytán a jogviták száma is emelkedik. A Termelés zo vetkezeti Tanácsnak az említett egy jogásza természetesen képtelen a termelő- szövetkezeteknek minden ügyében eljárni, Illetve jogi tanácsot adni. A nagydobszai Vörös Sugár Termelőszövetkezet esetében, mely ellen a MÁV jogügyi hivatala 47 206 Ft kocsiálláspénz, kényszerkirak ási költség és fekbér megfizetése iránt Indított pert, a termelőszövetkezet elnöke járt el és képviselte a perben a termelőszövetkezetet. Fellépett ebben a perben az ügyészség is és annak indítványára a bíróság hivatalból félként porbe vonta a Talajjavító Vállalatot, mely a termelőszövetkezettel kötött szerződés szerinti időtől és helytől eltérően végezte a szállítást a vasúton a termelő- szövetkezet részére. így azután a MÁV által érvényesített összeg nagyobb részének a megfizetésére a Talajjavító Vállalatot kötelezte a bíróság és a termelőszövetkezetet mindössze 384 Ft megfizetésére marasztalta. Voltak azután olyan esetek, amikor a termelőszövetkezetek megfelelő jogszabály-ismeret hiányában, a velük szemben támasztott alapos követelés elismerése, illetve kiegyenlítése helyett alaptalanul perlekedtek és így még a perköltséget is meg kellett fizetni neki. így pl. ez történt a Pécsi Al- latforgalmi Vállalat felperesnek — a nagyharsányi Ság- vári Termelőszövetkezet alperes elleni perében vagy a Pécsi Állami Áruház felperesnek — a mozsgói Alkotmány Tsz alperes elleni perében stb. Napjainkban már sok termelőszövetkezet felismerte a jogi tanácsadó fontosságát és különösen más megyékben, a termelőszövetkezetek megállapodásokat kötnek az ügyvédi munkaközösségek egyes tagjaival, akik havi 30—80 Ft ellenében ellátják a termelőszövetkezetek jogi képviseletét. Fel kell hívnom itt a figyelmet a termelőszövetkezetiknél végzendő jogi felvilágosító és I propaganda munka fontosságára. A feladat fontosságát a termelőszövetkezetek közvetlen anyagi érdekvédelmén kívül a szocialista jogtudatnak állandó és folyamatos fejlesztése adja meg, mely a szocialista törvényesség érvényesülésének egyik alapfeltétele is. Lenin tanítása szerint úgy kell nevelni az embereket, „a munkások és parasztok széles tömegeit, hogy önállóan, gyorsan és gyakorlatiasan vegyenek részt a törvények teljesítésének ellenőrzésében”. Ehhez azonban a mi viszonyaink mellett is a* szükséges, hogy a tömegelvnek meg legyen az a minimális szocialista jogismeretük, amely a jelenségek felismeréséhez és értékeléséhez szükséges. Ez a jogismeret (jogtudat) előtanulmányok nélkül is megalapozható, ha a tanácsok, az ügyészségek, bíróságok, tudományos intézmények dolgozói olyan előadásokat tartanák, amelyeken egyszerű módszerekkel, példák, esetek ismertetésével tanítják az embereket. A felvilágosító szó erejével is az állami, az állampolgári és a munkafegyelem megtartására nevelik a dolgozókat. Esetleges téves, vagy törvénysértő intézkedésekre időben ró tudnak mutatni, egyszóval jogi patronáló tevékenységet végeznek: A ml megyénkben említésre érdemes az ügyészségnek az a kezdeményezése, melynek során főként a gyengébb termelőszövetkezetek közül 21 ter- mertőszövetkezet patronál ását végzi. Hz ügyészek időnként felkeresik ezeket a termelőszövetkezeteket és jogi tanácsok adásával segítik őket ügyeik intézésében. Helyesnek látnánk e példának követését. El kellene érni minél ha- rább azt ,hogy minden termelőszövetkezetnek legyen egy állandó jogi tanácsadója, hogy így is biztosítottá váljék a termelőszövetkezetek jogvédelme. Dr. Lévai Tibor megyei főügyész. Megnyílt Címez János (estim ölési kiállítása Vasárnap délelőtt fél 12 órakor nyitotta meg a Haza- . fias Népfront nagytermében j Czen ez János Tolna megyei festőművész kiállítását Sar- kadiné Háns Éva. Sarkadi- né méltatta a Hazafias Népfront azon törekvéseit, hogy rendezvényeinek, kiállításainak jelentősége túlnő Baranya megye határain, a mint ez a kiállítás is ékesen dokumentálja — a dunántúli művészeti élet egységének a bemutatására törekszik. Ezután ismertette a 75 éves művész: Czencz .János életét, munkásságát, aki most mutatkozik be először a pécsi közönség előtt. A megnyitón közel száz vendég: festők és a képzőművészet rajongói vettek részt. könyv! Gazdag választék a KÖNYVESBOLTOKBAN és az üzemi könyvterjesztőknél! Öleken»: SZÉP REMÉNYEK Kötve 45,— Gábor Andor; SZÍNMŰVEK Kötve 33,— PENGŐ^BOsloRKANYTANCA Kötve 21.50 Kárpáti Aurél; SZÍNHÁZ Kötve 24,— Major Ottö: CGI ÉS FÖLDI HÁBORÚ Kötve 36,— hnár Ghánám: R0BAIVA1 SWyemikötéaben 130,— Rideg Sándor: SAMSON Fűzve 16.50 Sólem Atéchem: ÉNEKEK ÉNEKE Kötve 13,— SolohoV: CSENDES DON 1—3. kötet Kötve 38.— Mtér látván: MADANTAVLAT Kötve 24,— Sal get! JözMf: IRODALMI TANULMÁNYOK EgéeavásKmlcötésben 10,50 Szegénykémnek mennyit kell tanulnia! Egy ismerős családnál voltam a minap. Panaszkodtak. A mama meg a papa is egymást túllicitálva mutatták a gyermekek tankönyveit, hogy mennyi mindent kell tanul- niok ezeknek a szegény gyerekeknek. Két gyerekük van, István a nyolcadik, Juditka pedig a negyedik osztályba jár, — Ha összeadom, hogy egy nap a különböző tantárgyakból mennyi leckét adnak fel, — hát bizony 8—10 oldal is összejön — mondja a mama. — Meg aztán ha még a szám- tanpéldákat is hozzászámítom, akkor azt hiszem nem túlzók, ha a gyerekek túlterheltségéről beszélek. A túlterheltségről persze legjobb lenne megkérdezni a gyerekeket — gondoltam magamban. De aztán mindjárt el is vetettem ezt az ötletei, mert hol az a tanuló, amelyik bizonyítaná nekem, hogy nem sok a feladat, s rendes beosztással, becsületes tanulással nap mint nap meg lehet ,.emészteni“ a leckét. Meg aztán hiába is kerestem volna a gyerekekét, mert elmentek. — Juditka balettórára ment, Istvánka meg a bélyeggyűjtő szakkörbe — mondta a papa. — Minden napjuk be van osztva, szinte egy szabad pillanatuk nincsen — panaszkodott tovább a mama s mindjárt sorolta is: hétfőn zongora óra Juditnak, Istvánnak modellező szakkör, Kedden Judit balettórára megy, István bélyegszakkörbe .;; és így tovább. Valóban, ezek a gyerekek nagyon elfoglaltak, a hét minden napján mennek valahova. — S mikor tanulnak a gyerekek? — kérdem s a kérdésre ismét panasz a válasz. — Bizony alig marad idejük a tanulásra — mondja a két szülő szinte egyszerre. Pedig a legfontosabb mégis csak az iskolai feladat elvégzése lenne. De hát — mint a példa bizonyítja — erre jut szinte a legkevesebb Idő. Elhiszem én, hogy a gyerekek szívesen járnak balettórára, zongoraórára, bélyeget gyűjte* ni — s ha mindezen túl vannak, már nem sok.kedvük van a „száraz” tankönyvek forgatáséra. Ennek „eredménye“, aztán, hogy Juditka éppen hogy csak „átcsúszik“ az év végén és Istvánka sem dicseA fehér éjszaka városában A Szovjetunió az óriási távolságok, a szédületes arányok országa. Leningrádba vonaton mentem. A pályán nem ritkaság, hogy két állomás olyan messze van egymástól, mint mondjuk Pécs Budapesttől. Hanem a szokatlanság csak még fokozódik, mert a mi „Vörös Nyíl“ expresszünfk meg sem állt mindegyiken. Ha jól emlékszem több, mint kilenc- száz kilométert lettünk meg nyolc óra alatt! Talán nem szentségtörés, ha azt írom: Leningrad sokkal szebb, mint Moszkva. Moszkva csupa tempó, ritmus, rohanás, rikoltó modernség: Leningrad patriarchális, előkelőén ódon, csupa-csupa régi, patinás palotasor parkok tömege, a várost keresztill-kasul szelde- ső Fontanka folyócska, amely olyan tündééi vizilabirintust varázsol Leningrad tündén bd- jú barokk és rokokó palota- sorai közé, hogy az ember minduntalan — Velencében érzi magát. Csak a gondolák hiányzanak és gitárjukat pengetve bánatosan daloló goiulo- llerók. A Nyevszki-proszpekt világhírű, mint a berlini Unter den Linden vagy a római Via Veneto. Vasárnap is nyitva tartanak az üzletei, utcáin temérdek nép hullámzik és olyan elegánsak, olyan választékosán jól-öltözöttek, hogy az ember nyugodt lélekkel hihetné: a pesti Váci utcán andalog, ha nem oroszul beszélnének. Igen érdekes tünet: a nők hosszú sorokban kígyóznak a divat- boltok előtt, ahol a legfrissebb német, angol, magyar, Jrancia, olasz divatlap újdonságokat vásárolhatja meg akárki. Az üzletékben seemkápráz- tatóan gazdag a méteráruválaszték. Legkevesebb két- háromszáz féle selyem, gyapjú és műanyagszövet kapható. Szinte mindegyik nő empi- re-szabású modern ruhát visel és a lábán tip-top törpe tűsarkú csau-cipő. De igazán még csak akkor kezdett kúprázni a szemem, amikor éjjel bevonultam az „Arany Horgony“ mulatóba! Nehéz kínai- selyem estélyi köpenyek ... Csodálatosan szép fehér spanyol-madeira csipke estélyi- ruha, amelynek lyukacskáin áttüzelt rózsaszín bőrük... arany tűsarkú cipók ... kék- rókabelépő... sziporkázó fejik ... világvárosi dzsessz- eenekar, ahogy illik és pattogó bugi-vugi a parketten és... az asztalok mellett észbontó olcsóság! Ittam egy üveg kitűnő vaderős sört, egy vizeskancsó- nyi feketét, megettem nyomatékül és szájizvisszacsinálónak egy gyermekfejnagyságú narancsot és — mégegyszer ösz- szeadattam a pmeerret • ^zárszámadást“, nem akartam elhinni, hogy csak tizenkét rubelt kellett fizetnem mindezért. Látták, volna, milyen villámló tekintetet vetett rám a „főelvtárs“, amikor oda akartam sutyizni neki a visz- szakapott három rűbelt borravalónak! És a világhírű „fehér éjszaka“! Az ember nem tud hova lenni a boldogságtól, amikor éjszaka, háromnegyed tizenegykor fényképezhet az utcán teljes nyílással, tizedmásodperc nyi expozíciós idővel. Es olyan kép sikerül belőle, hogy nem lehet összetéveszteni rajta Nagy Péter cár lovasszobrát mondjuk a zebegényl tűzoltó- szertár épületével. Aztán fölkapaszkodtam egy vizi-taxlro, — hogy el ne felejtsem: ez van a hiányolt gondolák helyett, amelyek nem válnak be itt az óriási távolságok miatt ; Szemben ült velem a csónakban egy fiatal pár. A fiú átkarolta a lány vállát, a leány pedig két tenyerébe kulcsolta a fiú szabadon maradt kezét. Olyan rettenetesen szomorúak voltak, mint az a szaktársunk, aki a kölcsönkötvényhúzáskor látja: egy szám hijján maradt csak el a 100 000 forintot fizető kötvény számától. Furcsa nyugtalanság vett rajtam erőt. Kitévedt a szemem a partra, majd meg átpillantottam a mellettünk elsuhanó többi vízi éra «e* ülrfnxíiM Bfltíengtm colt WfWWWfNPJ •VVVWrvvWB unneww látnom; mindenütt ugyanez a keserves némaság fogadott. Ha rossz-májú lennék, már-már letargiának nevezném! Kérdem halkan a „pilótát": — Tessék mondani, níi bajuk ezéknek a kedves fiatal pároknak? Olyan szomorúak, mintha csak fogorvosi várószobában üldögélnének, nem pedig ezeknek a gyönyörű, buja parkoknak a padjain! Hát nem veszik észre, milyen csodálatosan szép körülöttük a táj? ... Mindjárt éjfélt kondit a Szent Izsák katedrálls nagyharangja és még — fényárban úszik az egész világ. — Varázslatos szépségű a „fehér éjszaka"!... Akár újságot is olvashatna az ember!... A „pilóta“ komolyan szemrehányó pillantást vetett rám: — Hát magában nincsen szemernyi felebaráti érzés le? Hát maga talán sosem volt fiatal? Hát — igazán nem veszi észre, hogy — éppen ez a baj?! Az első állomáson kiugrottam a partra és néma bocsánatkérő arccal hajoltam meg a vizi-taxik ölén és a párok padjain üldögélő szótlan, szamot ú szerelmespárok felé. „Ne tessenek rám haragudni. Tetszenek látni, ez az igazi einsteini relativitás! Ami nekem gyönyörű, az önöknek — rettenetes! Hát nem rettenetes?!“ HVNYADY JÓZSEF kedhet valami nagyszerű bizonyítvánnyal. — De hát tagajuk meg tőlük ezeket a hasznos szórakozásokat? — kérdi a mama, — Hiszen tudom, én is mentem volna szívesen gyerekkoromban zongoraórára, táncórára — csak nem volt lehetőség. S most, amikor tehetjük, amikor lehetőségünk van, hogy a gyerekeknek megadjunk mindent, amiben nekünk nem lehetett részünk, most tagadjuk meg tőlük? Látszólag bármennyire is igaza van a két szülőnek, a lényeget tekintve mégis csak hamis az érvelésük, s ennek a gondolkodásmódnak éppen azok látják kárát, akiknek mindent meg akarnak adni, a gyerekek. Nem, korántsem arról van szó, hogy tiltsuk meg a gyerekeknek a bélyeggyűjtést, a modellezést s a többi, végeredményben hasznos szórakozást. Az ilyen gondolatnak még csak a felvetése is helytelen lenne. De arról igen is szó van, hogy milyen mértékben adjunk lehetőséget a gyerekeknek szabadidejük fel- használására. De csak az iskolai kötelesség elvégzése után! Mert a legfontosabb nem a modellezés, sem a bélyeggyűjtés, hanem a magyar, a történelem, a fizika, a matematika. Valóban, volt időszak, amikor iskoláinkban dívott a maximalizmus; Ezt a hibát azonban már megszüntettük s nem állítunk túlzott követelményt a gyerekek elé. Tény az, hogy a tananyag minden gyerek számára egyforma, de a gyerekek felkészültsége, felfogóképessége különböző. Egyiknek több idő, a másiknak kevesebb szükséges a napi feladatok elvégzéséhez. A gyerek képességét a szülő ismeri legjobban, végeredményben tehát a szülő kötelessége gyereke tanulási idejét helyesen beosztani. Ha a szülő úgy látja, hogy gyermekének több időre van szüksége a tananyag átvételéhez, igyekezzék a Juditkák és Istvánkák Idejét úgy beosztani, hogy számukra a szükséges idő rendelkezésre álljon, s ne mindenféle, a tanulás mellett másodrendű „feladatokkal” akarja terhelni. Mert egyetlen szülőnek sem okozhat örömöt az, ha gyermeke például nagyszerű bélyeggyűjteménnyel rendelkezik s ugyanakkor az intők sorát hozza haza az iskolából. Az a szülő szereti helyesen gyermekét, aki fia vagy lánya jövőjére gondolva elősegíti, hogy tanulási feladatait a lehető legjobban végezhesse el. Ha pedig a napi lecke kész -T szórakozzon a gyerek, járjon balettre vagy zongoraórára, gyűjtsön bélyeget, vagy tevékenykedjen a modellező- szakkörben. Szórakozzon, de ne a tanulás helyett. Garay 1 crena
