Dunántúli Napló, 1959. december (16. évfolyam, 282-305. szám)

1959-12-15 / 294. szám

2 NAPLÓ 1959. DECEMBER IS. Tapasztalatcsere a Bőrgyárban és Hosszúhetényben A Módszertani Tanácsadó 10-én este a Pécsi Bőrgyár kultúrtermében tartott a mun- káasz ín padok rendezőinek ta paszta! atcserét A tapasztalatcserén több mint hatvanan vettek részt. Kertvárosban jelenleg nem működik munkássalnpad. azért volt szükséges a bőrgyári ta­pasztalatcsere megrendezése. Daridai Róbert, a Pécsi Nemzeti Színház művésze, az új-mecsekaljai munkásszínpad rendezője beszámolt az önte­vékeny színjátszó csoport ed­digi munkájáról. Ezután Tí­már Irma, a Pécs városi nép­művelési csoport vezetője is­mertette a munkásszínpadok műsorpoiitSkáját, helyzetképet adott a muTtikásszfnpadok je- lelegi helyzetéről és értékelte a színjátszók munkáját. Hang­súlyozta, hogy azokon a mun- káslaleta telepeken, ahova csak nagyon ritkán, vagy egyálta­lán netn jut el a színház táj- előadásaival — nagy jelentő­ségük ven a műnk áaazín pa­doknak. Ezután került sor az új- mecsekaljai munkásszínpad „Kis unokám" című szovjet. > háromfel vonásoeánaik bemu­tatására. A bemutató után dr. Péczely László főiskolai tanár, a Módszertani Tanácsadó mű­vészeti csoportjának vezetője megnyitotta a vitát. A vitában felszólaltak az öntevékeny színjátszók, a rendezők és a darab szereplői. Értékelték a játékot, a rendezést, a díszle­teket, s mindazt, ami tapasz­talatot szolgáltatott a hasonló körülmények között dolgozó népművelési munkásoknak. * A Módszertani Tanácsadó másik tapasztalatcseréjére Hosszú hetényben került sor pénteken este. A tapasztalat- cserén jelen voltak a környe­ző falvak rendezői. Kaszás János, a hoeszüheté- nyi művelődési otthon igaz­gatója röviden ismertette a színjótszócsoport munkáját. Elmondotta, hogy a színját­szásnak tradíciói vannak már a községben. A jelenlegi szín­játszó csoport 1857-ben ala­kult, s azóta szép eredménye­ket ért el. A Doktor urat, a Végrendeletet, a Bekötőt szemmel című darabot és a Vidám vasárnapot nagy siker­rel adták elő otthon és a kör­nyező falvakban is. Ebben a népművelési évadban három darabot szeretnének bemutat­ni. Gárdonyi Fehér Annáját, Rozov; Kis unokám és Fehér Klára: Nem vagyunk angya- I lók című színművét. Ezt kö- ' vette Kovács Ferenc rendező beszámolója, hogy miként kez­denek egy darab betanulásá­hoz. Ismertette a Fehér Anna keletkezésének á körülmé­nyeit, az író szándékát. A ze- replők két részletet mutattak be a Fehér Annából. Ezután Kresz Frigyes, megyei szak- referens mondotta el vélemé­nyét. A lóét bemutatott rész­let még igen kezdetleges stá diumban volt, s Kresz elvtárs elmondotta, hogy miként le­het a darabot sikerrel meg­oldani és színre vinni. Bár a tapasztalatcsere csak részterületekre világíthatott rá, mégis sok értékes tapasz­talattal távozhattak a részt­vevők, amelyeket majd otthon nagyon jól tudnak haszno­sítani. II többség már a közös utat választotta Végeszalcadt az őszvégi enyheségnek Hétfőn végeszakadt a hoez- szantartó ászvégi enyheség­nek: az Alpokról, s a Kárpá­tok nyugati szárnyáról már vasárnap délben megkezdődött a hideg beáramlása, a megin­dult a havazás is. A következő éjszakákon a nyugati megyék­ben mínusz 2—mínusz 9 fokos fagyokra kell számítanunk. A keleti területeken valamivel enyhébb marad az idő. A Meteorológiai Intézet köz­ponti előrejelző osztályán adott tájékoztatás szerint az éjszaka megindult havazás hétfőn a Dunántúl több Vidé­kén folytatódott. A következő napokban várható időjárásról szólva elmondották a szakem­berek, hogy az Izland-sziget alatt kialakult új ciklon né­hány nap múlva valószínűleg meleg óceáni légtömeget sodor Európa fölé, ami átmenetileg megakasztja majd a tél előre­törését Bó-Hkutfalvty Bívz-a Bólint uaUotnÓM Üdezöld, zsenge búzavetés vagyok, magasságom nyolc centiméter, testsúlyom néhány gramm. Nevem. Bánkútfalvy Búza Bálint ft. Itt lakom a Zengőaljai Ál­lami Gazdaság központja mel­lett. Szilágy pusztáról, a fehér épületek közül zeneszót hoz felém a langyos szél. Azt böm­böli a hangszóró, hogy „Hos*- szú az a nap.:.” Nem is- tudom, hogy lehet- • nek ilyen mamlaszok az em­berek. Már hogy lenne hosa- szú? Örökké a felhők között bujkál, csak az imént sütött ki. Igaz, most nem fukarkod­nak a sugaracskák, úgy körűi­éi rógatnak és csókolnak, mint édesajkú lány a kedvesét de hát — kevés ez, kevés! Többet szeretnék! És még ezt a kevés napsu­garat is ellopják. Két torony, akarom mondani két ember sötétíti el fölöttem az eget. Hopp! Az egyiket Ismerem. Erre nem haragszom. Szülő­atyám, Demkó László, az ag- ronómua az. Jőkedélyű, szőke fiatalember. Hanem a másik! Valami nyápic városi flrkász lehet. Sápadt arcú, kőrenge­tegben nőtt alak. Halvány gő­ze sincs a falusi életről, kü­lönben nem jött volna félcipő­ben. Már a bókájáig ér a sár,, de úgy kell neki! Mindenbe beleüti az orrát, öfiSze-vLsza faggatja a gazdá­mat. Utána megszólal a maga fontoskodó modorában; — Ügye nem haragszik ag- ronómus elvtárs,. ha megmon­dom: láttam ennél szebb ve­tést is! Arcomba szökik a klorofil, sötétzöld színt vált a testem erre a pimasz sértésre. Hogy merésze! ócsárolni? Szerencsére a gazdám meg­felel neki; — Mibe fogad velem, hogy csépi és után meglesz a tizen­négy mázsa? A sápadtatvú műbőrkabá­tosnak ~ mert azt visel — megáll kezében a ceruza. Ugy- látszík, csak kiskanállal ette a bátorságot gyermekkorában. Nem mer fogadni. Hanem a szemtelenséget szakajtóval dönthette magába. Halvány mosoly játszadozik a szája szegletében és azt kérdi, ml a biztosíték erre: Haragtól remeg cellulóz- ruhám, felágaskodom mérgem­ben. Majd én megfelelek neki! Majd én megmutatom, hogy kicsoda Bánkútfalvy Búra Bá­Előezör is: nemesi szárma­zású vagyok. Igazi, arisztok­rata zöld vér folyik érhálóza­tomban. A területet, amelyet most birtokolok. Silókukorica Kázmértól szereztem a nyáron, mert azé volt korábban. Huszonöt-harminc ' centimé­ter mélyen hasított földembe az eke. Utána azonnal „legyü- rűztéfk”. így kértem, mert a gyűrűzés megőrizte földemen a nedvességet, s jót tesz hű táplálóimnak, a talajbakté- ri untoknak. Szeptember közepén feltár­csázták, fogasolták, majd simí- tózták a földet. Olyan puha magágyat készítettek, mintha hetvenhétezer-hétszázhetven dunyhát raktak volna alátn. Szívesen feküdtem bele. Atyám, Demkó László ezután beiakartatott. örültem ennek is, mert ez a terület kopár, semmi sem áll a hideg északi szelek útjába, Brr! Megbor­zongok. ha rájuk gondolok! Úgy etettek, mint anya a kisgyermekét Csak én nem tejbepapit kaptam, hanem or- gafoszfátot és nitrogént. Az előbbiből négy, az utóbbiból pedig egy mázsát holdanként. Isteni eledel, a péti6ótó] úgy növök, mintha húznának, a foszfáttól pedig megerősödik a száram. Én nem fogok meg­dőlni, belőlem nem lesz görbe­szárú, angolkóros gyerek! Tavasszal újra adnak két és fél mázsa pótisót. Ha szigorú lesz a tél, négy mázsa is lesz belőle, mert az én atyám na­gyon gondos ember. Egyedi „cukrozást” (az emberek mű­trágyázásnak hívják) csinál. Ez azt jelenti, hogy tavasszal minden táblát végignéz. Az a vetés, amelyik jobban átfázott, több „cukrot” kap, az erősebb kevesebbet. így” bizony fehérarcút Ti­zennégy mázsa acélos szemet pergetek ki a nyáron a cséplő­gép dobjában! Még a termelő­szövetkezeti vetések sem kel­hetnek versenyre velem, meri ott kevésbé van egyedi, „cuk- rozás!” (Hogy is lehetne, hi­szen a legtöbb tsz^ábla ta­vasszal még ezer tagra szab- dalódott. Az egyikben kukori­ca volt, a másikban krumpli, a harmadikban talán kendet — ki az úristen tudná {tiszá­mítani. hogy hova mennyi „cukor” kell? Majd Jövőre!) Az egyéni gazdák még ke­vésbé. nemes Bánkútfelvy Búza Bá­lint^ Hanem, őszintén bevallom neked fehérarcú, panaszom is van. Ott a szomszédban, a negyven holdas táblán ké­nyes kisasszony páváskodik. San Pastore a neve, azzal &ö- gösködik, hogy Olaszországból jött. Meg is látszik rajta: ami­kor én izzadok, már didereg. Ettől függetlenül, be kell val­lanom, hogy gyorsabban nő, mint én. Mert nem tudom mi ütött a gazdámba, kétszer annyi „cukrot” Ígér neki, mint nekem. Hát igazság ez? De hiába ágálok, agyon ké­nyeztetik. Azt mondják, húsz mázsát akarnak belőle kicsé­pelni. Húszat? Kiváncsi va­gyak rá! M. L. /A • / Tottoson tíz éve van már termelőszövetkezet. Az el­lenforradalom sem oszlathatta fel, mert a tagok hite minden­nél erősebb volt. Tíz év nagy idő. Az emberek lassan már megszokták, hogy termelőszö­vetkezet van a faluban. Fi­gyelték a munkáját, de talán még soha úgy nem figyelték, mint az elmúlt két évben. Látták, hogy a Szabadság egyre jobban dolgozik, egyre több jövedelmet biztosít a tag­jainak, a földjei is rendben vannak. A faluban minden gazda tudja, hogy Idén 4l fo­rintot oszt a Szabadság mun­kaegységenként, meg hogy az egyénileg csak küszködő Kar­dos János és családja ma már senkivel sem cserélne a falu­ban. Nem bizony, mert hár­man dolgoznak Igaz a terme­lőszövetkezetben, de meg is van az eredménye. Hármuk­nak eddig. 1300 munkaegysége van, ami 41 forintjával szá­molva nem kevesebb, mint 53 300 forint Szóval látják ezt az egyé­niek Is, akiknek többsége ezek­ben a hetekben választotta ép­pen a közös ütat. A kint lé­vők még gondolkodnak, de mint mondják: ők sem .azon, hogy belépjenek-e, hanem hogy mikor. A községben mindenki azt mondja: az új gazdasági évet már úgy kezdjük, hogy az egész falu a szövetkezetben lesz. A Szabadság vezetői már készítettek is egy próbatervet erre az esetre. A terv azt mu taja, ha az egész falu a közös útra lép, akkor nemhogy csök­ken a munkaegység értéke, ha nem növekszik. Növekszik, pe­dig két traktort is akarnak venni, meg aztán 100 férőhe­lyes növendékmarha-istállót is építenek majd. A terv szerint kilencven köca ontja majd a malacot és minden 100 holdra már az első évben 25—30 má zsa sertéshús termelése esik. Az eddigi 78 szarvasmarha he­lyett is háromszáz áll majd a Szabadság istállóiban. Nem légből kapott tervek ezek, hisz napról-napra újabb és újabb belépőkkel erősödik a Szabad ság. És az új belépők már most javasolnak, spekulálnak, hogyan lehetne jobban gazdál­kodni, hogyan lehetne még több jövedelemre szert tenni. Hétfőn például két újonnan belépett: Bősz György 9 hol­das és Faludi János 11 holdas állította meg egy szóra a Sza­badság elnökét, Reitz 'Istvánt. Szó szerint ezt mondták az el­nöknek: — Ha továbbra is így dol­gozunk, akkor már az első évben is lesz annyi jövedel­münk, mint egyéni korunkban, ha nem több, A nemzetközi fényképkiállítás anyásából Dr. D. V. Rao: Árván. Dr. D. V. Rao (India) képe a maodra maradt szegény gyermek egyedüllétének jó kifejezője. Folialosztdsa — nagy világos mezőben oldalra tolódott sötét háromszög — jól kifejezi a téma (az árva) ma- gárahagyatottságdt, mellőzöttségét á kép szélére száműzött lel* alak­kal. Az egyszerű tagolása Jó, fotografikus célokra szerencsésen válasz­tott arc a eötét kendő révén határozott karaktert kap. A háttérben lévő sötét bátorrészlet kellemes egyensúlyt teremt a képen. Talán az egzotikus arc és beállítás ragad meg bennünket elsősor­ban, annak ellenére, hogy a képen a beállítottság nehezen tagadható. Mindketten jó gazda hírében állnak Töttősön. És ezt mondják. Persze nemcsak ők, de ezt mondja a falu egyik legjobb gazdája, Lénárt Ist­ván is. Lénárt Istvánék hét és fél hold földdel léptek be a Szabadságba. Lénárt István j ? gazda, mint mondja: idén 16 mázsa búzája termett holdan­ként és 20 mázsát adott az őszi árpa holdja is. — Három mázsa cukrot is kapok, csak már megjönne* legalább az ünnepekre.. * — így Lénárt István. Az udvaron trágyával meg­rakott szekér. — A földre viszem. Mert a földnek meg kell adni, ami neki dukál. Én nem sajnálom tőle, mert meghálálja. Idén is egy hold földemet megfektet­tem birkákkal. Igaz, hogy hét­száz foritoenba került, de meg­érte : i * Igazi, vérbeli, okos gazdd- ember. Amikor a Jövedelméről kérdezem, nem pénzben teleli hanem állatban: — Két extrém bikát adtam el az Idén, meg 10 szerződött hízót: A bikáért darabon­ként nyolcezer forinton felül kaptam, a hízókért meg .. • — Mennyi maradt meg eb­ből tisztán? Negyvenezer? — Áh, talán az egész gaz­daság tiszta bevétele ha volt olyan harmincezer forint, ak­kor jó. — Én megelégednék azzal« ha ennek a felét megkereshet­ném egyedül a termelőszövet­kezetben — szól közbe Lénárt- né. — Megkeresheti. — Hogyan? — Úgy, mint Schrempf fe- rencné. Ó eddig 568 munka­egységet teljesített a Szabad­ságban. Év végéig csupán aZ amit a termelőszövetkezetből kap, több mint 25 000 forint lesz. Vagy itt van egy másik példa. Klausenberger Miklós egyedül dolgozik a termelőszö­vetkezetben. November 1"’” 531 munkaegységet ért el. , zárszámadásig eléri a hatsza­zat és akkor 24 600 forint üti a markát. Schneider Antal >s nagy pénzt vág majd zsebre 3 zárszámadáskor. Neki eddig 630 munkaegysége van. Hallgatnak. Tudják ők ezrt két, hisz éppen ezért lépnek 3 közösbe. Tudják, látják, ho&V ott sokkal jobban élhetnek* könnyebben élhetnek, különö­sen, ha az egész falu összefog» ha az egész falu határát gép szántja, amely közül az egyik­nek a nyergében talán mai3 éppen Lénárt István ül. Szálát János ST, 1944 A Szent litván kőrúton magányos katana fázósan húzta szemébe sapkáját. Botladozó léptei akadoztak a járdán zzétstórt törmelékben. Úgy érez­te felbukik a súlyos csöndben és be­leragad a sötétségbe, mint agyig süly- lyedt szekér a fekete, sáros agyagba. Budapest fuldőklott. Szederjei ajkán mind sűrűbben tört fel hörgő hangja, lázverte sikolya szűkölve szakadozott tüdejéből, vergődött, de élni akart. Agya felett ott virrasztóit álig gom­bolt zzürkeségben a kilátástalan ság. A jeges szél — a Duna felől vágtató — a nyugatinál kapaszkodott össze a Váci útról rohanóval és vinnyogó ka­vargással rohant a pályaudvar kivert- szemű, vasvázas várótermének. Bent az egyik teremben fegyveres alakok őgyelegték az izzadságszagú lámpafényben. A kurta vezényszavak belevesztek a telefonok zörgésébe. Min­denhol ajtócsapkodás, lábdobogás, „Ki­tartás, éljen Szálasi“, majd ismét ve­zényszó és csoportok indultaik külön­böző irányba. A várócsarnok előtt fiiig civil, félig katona-ruhás karszalagosok topogtak. Egyik másik nagyokat szip­pantott a kabátujjába húzott markában tartott nedves csikkből. A fegyveres pártszolgálat tagjai voltak. Őrködtek Néha az esőverte falakról hulló vako lat csattanra fröccsent a tócsában, az­tán csend lett. A. karszalagosok odafnr­.""ÉÉr f H « tétét­be. Nem láttak semmit. Csak az eső koppanl szomorúan, kitartóan és a szél nyikorgatta az árva lámpavasakat. A légiriadót még nem fújták 'le. Bom­bázók — igaz — nem jöttek ezen az estén, csak egy-egy vadász húzott ma­gasan valamerre. A búdat irányba ha­ladó katona'felnézett a sötét felhőkre, keresve a hangot — talán visszahívná, hogy ne menjen egyedül — aztán to­vább lépegetett. likovitsnál járt már — lehetett tíz óra. Hirtelen mozdulattal átvágott az úttesten o pályaudvar felé. — Állj! KI vagy! Csattant egy hang a bejárati ajtó felől. — Kiss Károly szakaszvezető. — Három lépést előre! Állj! Zsold- 1könyvet, kimaradást engedélyt, vagy szabadságos levelet! — Nyíltparancsom van. — Mutassa! Zseblámpája kopott kék fényénél be­lenézett a papírba. Pecsét, aláírás rend­ben van. Mehet! És a géppisztolyos nyilas puskája csö­vével nyomott egyet a katona jobb csí­pője tájékán, jelezve, hogy a három csont csillag felett az „Arpádsávas” szalag a sarzsi. Pedig csak ruha ne volt. Buda pest „gyepűin” a „rögvalóság" talajá­nak mivelését ilyenekre bízta Szálast. \A szakosan esető tovább lépett. Már a között topo­gott — körülötte ázott faleveleik fenceztek a szennyes esővízben ami­kor egy mélyen ülő árnyék megmoz­dult a Váci út egyik kapualjában Alak­talan tömege bizonytalanul lapult ű fa tövéhez. Megindult, majd egy-két lép*5 után megállt, szinte észrevétlenül, bán­tóan. félelmetesen. A katona Is áttért az utca másik felére. Észre vette a közelgő ár­nyékol. Talán kíváncsiságból, vagy 9 szdkatlan jelenség láttán kelt érdeklő­désből behúzódott egy bevert kirak®* deszka tákolmányai mögé, mintha sej­tené, hogy utat kell engedni a setten­kedő árnyéknak, pedig nem is állt út­jában. Csontig soványodott, klvehetetlen arc- vonású teremtés imbolygóit, majdnem odaragadva a járdához. Magára dobd“ ruhája rongyokban lógott testén, t& kendője alól csapzoft hajpamacsot té­pett az eső. Bizonytalan léptékkel kö­zeledve a katonát tartó kirakat elő" megállt. Riadtan nézett előre, hóír®! Jcőzben melléhez szorította kezében l*H’0 bugyrát. Remegve suttogta — mintk° önmagának mondaná — ... na még eűV kicsit... itt a téren átmegyünk ■■■ aztán... jó helyen leszünk... ne féli­Hirtelen rakétafény hasított a nyirko* sötétségbe, ív* az oss3ony. meg a krt' tona felé hajlott. At asszony a karfán tartott rongyosoméhoz kapott és nyö­szörögve hátrált, míg szaggatott latoi kárham ~ “ I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents