Dunántúli Napló, 1959. december (16. évfolyam, 282-305. szám)

1959-12-08 / 288. szám

155 DECEMBER 8. N APLÖ 3 Új sikerek felé méter fűzős szaténcikk terven felül- wromnegyedmillió forint értékű bútor 2 hét alatt ' Párt VII. kongresszusa a mohácsi üzemekben ®J*Skörü munkaverseny ki. Most, hogy túl ezen a nagy esemé- J*lmondhatjuk, hogy ez igen komoly ered- ”**t hozott. A lemérhető ?* mellett megteremtette i Altételét, hogy az üze- . ** év hátralevő idősza­ki« eredményesen mun- ?J*hak a márciusi párt­jában foglalt feladatok pajtásán. J1*1* egyik jele éppen az, az üzemek dolgozói a í^gresszus után töretlen HjJel folytatják tovább ^versenyt. A pártkong- J® idején Mohács vala- üzemében röpgyűlése- r^pttak, értékelték az ed- J'gzett munkát és meg­yék, mit kívánnak tenni 7 hátra lévő napjaiban. P vállalást tettek a mo- ! TEMAFORG Vállalat ?°i. a Mohácsi Selyem- pja december 15-ig meg­nyitották a kongresszusi millió forintot. A vállalat dol­gozói elhatározták, hogy to­vább folytatják a kongresszusi őrséget és az év hátralévő idő­szakában újabb munkasikere­ket érnek el és valamennyien azon fáradoznak, hogy elnyer­jék a megyei pártbizottság vándorzászlaját. A munka tehát nem szüne­tel. A vállalatok, üzemek dol­gozói a pártkongresszus tiszte­letére indított munkaverseny nagyszerű eredményeit az újabb sikerek alapjának te­kintik. Mert tennivaló akad még bőven. A márciusi párt- határozatban foglaltakat csak akkor tudjuk maradéktalanul teljesíteni, ha az év hátralévő időszakában is a kongresszust megelőző időszak nagyszerű munkalendületéhez hasonlóan végezzük munkánkat, ha a ter­vek teljesítése, illetve túltelje­sítése mellett az eddiginél is nagyobb figyelmet fordítunk a munka minőségének javításá­ra, a termelés gazdaságossá­gára. Mert napjainkban ez a legfontosabb feladatunk. Kiállítási jegyzetek CidZsi Audios grafikai kiállító s a A TIT Bartók Béla 'klubjá­ban — ezekben a hetekben, az évi kiállitási program ke­retében — Erdősi András fes­tőművész mutatja be kisszámú, ugyanakkor változatos grafikai anyagát. Tus- és szénrajzok, famet­szetek, pasztell, akvarell és tempera vázlatok tükrözik a művész sokirányú érdeklődé­sét, útkeresését. Ez a kiállítási anyag csak ízelítő a művész munkásságá­ból, mégis megnyerő és teljes az arckép, amelyet a művek­ről olvashatunk le. Vonatko­zik ez a mondanivalóra és a formai törekvésekre egyaránt. A realizmus nyelvén szól a mindennapi emberről, akit munkaközben ábrázol. A „Bur­gonyaszedés“ meghitt, szinte intim, őszi hangulatával, a fe­kete és fehér kontrasztjának mozgalmasságával, a kiállítás egyik legjellemzőbb és kifeje­zőbb alkotása. Hasonló értékű a szén és pasztell vázlatokban készült „Aratók“ kompozíció­vázlat is, mely mindkét váltó­őr A gyár korábbi ered­................................................................................................................. őszinte I™ * is figyelemre méltóak Ladául november 16-tól Pper 30-ig másfél millió 3 teljesítették túl tervü- a teljesítmény 2 500 L®* a teljesítmény 2 öüo :‘üzös szaténcikk gyártá- rpntette. Minőségi válla- J8 százalék volt és ezt is túlteljesítették. — ^Vula művezető brigádja ^isg Ferenc II. brigádja *öld Pál művezető bri- ®8,5 Kiss Ferenc I. bri- Pgyancsak 88,5 százalé- J'jáóséget ért el. A gyár létében még nem értek 3 eredményt, mint no- , 30-án, a pártkongresz- W napján: 1 200 000 ve­il Mártottak többet a ter­Vl rgemre méltó sikerekről ihatnak be a Mohácsi !®y$r dolgozói is. Novem- , 4n már teljesítették lsüket. Ettől a naptól * november 30-ig terven '5 Duna típusú három- <**ekrényt, 29 garnitúra Is típusú hálószobabú- *75 gehont, 20 Délibáb 3a garnitúrát és 25 fix : 1 készítettek. A terven .^ártott termékek értéke ^adja a háromnegyed ]SQ 000 sertés ízlések szerint legalább I értést vág tavaszig á u lakossága házi szük- 3- Ez a szám jóval ma- j az ellenforradalom ^’hennyiségnél. A növe­li.5 városukban, elsősor- l®p*ett volt a legmaga !v.'_ hízót ölnek ma mint Ii, i *Znóölesek mar megye- ^•hegkezdódtek. A piaci ptai állandóan fokozó- L*J-egy levágásra kerülő "tlagsúlya 125—130 kiló. városi munkások és •ottak tehát sokkal '^cstagí beszámolók V- kerületi tanács közli, hogy h „^*81 beszámolók idöpont- : **ábblak szerint megváltó­it b.-Számu választókörzetben UH^ndol, Kla-Delndol, Kö- V**Ulol). nem kilencedikén, ta.®yolcadlkan este hat óra- *u?*k mt.g a tanácstagi be- ^ az istenkúti Kultúrház­t*. számú választókörzetben kjfűsntkút) nyolcadik« he- - **ncedlké!> este # órakor h*izámoló. v’jímü valnsztókeríliet (Szi- 1 fci *8üt, Doktor Sándor utca. 1 cJ0|y, Kaludy Ferenc, End- ! r/,^ruy, Athlnal, Mezöszél, Huszár és Tüzér ut- Hv',9estagi beszámolóját pe- -W^ú'ka helyett kilencedl- meg fél hét órakor V utcai Építők Kultúrter­vasárnapi számában Síi* városi tanácstagok to- WOát. A 18-as körzetben *’«U tanácstagi fogadóóra sv okokból nem 8-án, azsz k* elután fél T órakor, ha- *3 szerdán este fél 7 örs- meg a Dózsa legény- "•gytermébm Hég két rakodógépet készítenek április 4-ig Tovább folytatják a versenyt a 21-es Autóközlekedési Vállalatná A pártkongresszust megelőző napokban helyezték Özembe a pécsváradl kőbányában azt a rakodógépet, amelyet a 21-cs Autóközlekedési Vállalat műszaki szakemberei készítettek saját terveik alapján. Az első próba azt bizonyítja, hogy a gép Jól működik a négy billentős gépkocsi le- és felrakását gyorsítja meg. A 20 órás rakodást ma már 9 óra alatt végzi el a gép. A Jó kezdeményezést tovább szeretnék fejleszteni, ugyanis a gép segítségével csökken az állásidó. Javul a szállítás. A vállalat műszaki dolgozói elhatározták, hogy tovább folytatják a kongresszus tiszteletére megrendezett versenyt és április 4-lg még két rakodógépet készítenek. Ez annál is inkább fontos és nagy Jelentőségű, mert a Jövő évben 15 ZII. szovjet gyártmányú billenős kocsit várnak és ezek rakodását teljesen gépesíteni szeretnék. zatban fekete-fehérben és szín­ben, a munka nehézsége mel­lett annak derűjét, szépségét is ábrázolja. Valamennyi alko­tása derűs, a hétköznapokról nyújt pillanatképet, de ezeket a vázlatokat, rajzokat színes terveket csak előhírnökként fo­gadhatjuk el, amelyek nagy al­kotásokat jeleznek, és jeleznek még e mellett mást is: jelzik a művész fejlődését, érdeklődési körének bővülését, szemléleté­nek változását. Az ötvenes évek elején, amikor a Művelődési Minisztérium Pécsre irányítot­ta a szakköri mozgalom erő­sítésére, érdeklődése alig lépte túl a tájat, városrész le­teket, zsánert. Most azonban úgy látszik, hogy azok az évek, amelyek megváltoztatták a vá­rost és megváltoztatták a me­gye képét, benne sem múltak el nyomtalanul, mély nyomot hagytak. Ez az oka annak, hogy érdeklődése ilyen mérték­ben fordul a dolgozó, életet formáló ember felé. Érdeme még ennek a szám­ban szerény kiállításnak, az hang. Ezek a kis ké­pek, rajzok egyszerűen beszél­nek, szavuk éppen ezért ért­hető mindenki számára és ez nem művészi igénytelenséget jelent, hanem éppen ellenke­zőleg, művészi igényességet, amely tekintetbe veszi a kiállítási közönséget is, azokat az embereket, afkiket ábrázol. Erdősi András művészi pályá ját sok siker jelzi, többek kö­zött több díjnyertes pályamű, és ezek közül is kiemelkedik az 1955-ben első díjat nyert „Csertetői sortűz“, mely az utóbbi évek helyi kiállításai­nak egyik legsikerültebb alko­tása. — dt — A szív a legfontosabb A mikor a taggyűlés elnöke szavazásra kérte fel a taggyű­lést Branovits Gyuláné tagje­löltfelvételi kérelme felett, egyszerre emelkedtek a ke­zek. A taggyűlés egyhangúan a tagjelöltté való felvétele mellett szavazati. Branovitsné felállt és mon­dani akart valamit, de csak annyit tudott szólni: köszö­nöm elvtársak. Aztán elöntötte a szemét a könny, és gyorsan leült. De a könnyein keresetül mosolygott. És mosolygott a mellette ülő két asszony is, és a férfiak is. Jó érzés, nagyon jó érzés az, ha közénk áll valaki, nagyon jó érzés tudni azt, hogy ismét a soraink között menetel egy új elvtárs. Felemelő érzés lát­ni a taggyűlést amint szavaz és dönt és elfogad bennünket a kommunisták pártjának lag- jelöltjeként. Nem, nem a gyönge szív az oka. hogy ilyen­kor elfutja az ember szemét a meghatottságtól a könny és elcsuklik egy kicsit a hang­ja... BranovUsnénál külö-nösen nem csodálkoztam ezen. O nem most jött közénk. Ö visz- szajött. Mert ő már tizenkét évvel ezelőtt is velünk mene­telt egy sorban. 1947-ben már tagja volt a Kommunista Pártnak. Tizenhétéves fejjel — és tizenhétéves szívvel. Nem a tudata vitte akkor meg a párthoz. Csak azt tud­ta, amit az apja mondott: a kommunisták között a he­lyünk, ott az igazságunk. So­kan voltak így. Az édesapja az egykori mohácsi molnárle­gény is így érzett, ő is inkább a szíve után ment a pártba. Azt látták, hogy a kommunis­ták osztották a földet, amiből az 6 hattagú családjuknak is jutott egy darab a máriaké- méndi határban. Es ez a föl- decske hozott jobb világot a számukra. Aztán jött a tagrevizió. És a tizenhét-tizennyolc éves leánytól sok mindent kérdez- 'ek. amire nem tudott vála­szolni. A szivébe, az agyába, az érzéseibe nem tudott bele­nézni a felülvizagdló bizottság. Kimondták hát: még képzet­len, fejletlen, nem igazolják át a pártba, ki kell maradnia a pártból. így maradt ki Brano­vitsné a pártból annakidején. Aztán jöttek az élet újabb ál­lomásai. A férjhezmenetel. A gyerekek. Aztán jött a nagy fordulat. Dolgozni ment. Már három éve a bőrgyárban dol­gozik. Először a cseresben húz­ta a bőröket, aztán a biankói­ba került. Naphosszat szegezi a bőröket a deszkalapokra, hogy szépen, ráncmentesen fe­szüljenek ki Nagyon szeretek itt dolgozni, — mondja. — Jó iff, jó a mun­ka is, az asszonyok is kedve­sek, akikkel együtt dolgoztaik, már el sem tudnám képzelni, hogy ne jöjjek be reggel a gyárba. És itt tanulni is lehetett a gyárban. Az elmúlt két évben elvégezte az általános iskola hetedik és nyolcadik osztályát a gyári iskolában. Többet tud már, sokkal de sokkal többet, mint amennyit tíz évvel ez­előtt tudott, amikor még azt mondtak rá, hogy képzetlen, és fejletlen. És a szive is meg­erősödött. Az élet is sokat tanította azóta. Amikor megkérdezték főié, hogy szeretne-e tagjelölt len­ni, mégis megijedt egy kicsit — mondja. Mit szólnak majd hozzá a többiek, a pártszerve­zet többi tagja, befogadják-e majd úgy mint akit egyszer már kihagytak a pártból. De a szive azért repesett a bol­dogságtól, hogy mégiscsak ész­revették, kifürkészték még a rejtett gondolatait is, és meg­bíznak benne. Milyen asszony tígy külön­ben Branovitsné? A taggyűlésen az egyik elv- társnő, azt hiszem Demeterné volt, azt mondta: eddig még nem dolgozott gyárban, és fur­csa volt egy kicsit az első na­pokban a gyári élet. Azt, hogy mégis itt maradt és megszok­ta, megszerette a gyárat, Bra- novitsnénak is köszöni Mert ö volt az, aki a legelőször mel­léállt és segített neki a mun­kában is, meg a kollektívába való beilleszkedésben is. Hát ilyen asszony úgy különben ö. Különös vágyai nincsenek. Úgy él mint a többi ember él ebben az országban. Fiatal ko­rában óvónő szeretett volna lenni. Dehát az pénzbe került akkor régen, amikor ilyen ál­mai voltak. Pénz pedig nem volt. Azt mondja: majd a lá­nyaimban megtalálom a régi vágyaimat. Majd ők óvónők lesznek. Már mondják is mind a ketten: óvónénik leszünk, mert az anyuka is az szere­tett volna lenni. A párttitkár elv (árs­ödl is beszélgettünk Brano- vitsnéről. Azt mondta: ennek az asszonynak a szíve a miénk. Persze még tanulnia kell, az nem vitás. De higyje el az elv­társ, a szív a legfontosabb, hogy az hová húz... (KURUCZj ÁLfenek különbül, mint aa ap juk! Emlékszem gyerekko- romban hányszor vol­tam mérges azért, mert anyám erre. vagy arra figyel­meztetett. Egyszer a hajam állt rosszul, másszoi a tanu­lással álltam hadilábon. Volt mindig miért beszélni» És ilyenkor mindig azt it hozzátette a végén: „Nem kedvtelésből csinálom ezt én fiam, hanem azért, hogy te különb legyél majd nálam. Egyszer majd megtudod, hogy miért beszéltem neked annyit...” Az időszekér tovarobogott azóta és én is rájöttem arra: igaza volt anyámnak. Érdekes dolog, hogy ezek a figyelmeztetések akkor ju­tottak eszembe, amikor meg­lett %>arasztemberekkel be­szélgettem. Ezek az emberek nemcsak gyerekkorukban mérgelődtek azért, amiért én, hanem felnőtt korukban is gyakran felvetődött bennük a kérdés: „Tudjuk mi mit csi­nálunk, hagyjanak bennün­ket békén”, A kátolyi termelőszövet­kezetben történt a követke­ző eset. Két‘tsz-tag beszél­getett. Egyikük már régeb­ben lépett be a közösbe, a másik pedig csak a tava­szon választotta a közös utat. — Megbántad? — kérdez­te a régebbi tsz-tag. — Nem! — Akkor miért hagytad annyi idei agitálpi magad. — Mert akikor még nem tudtam azt, amit már most tudok. A szaporcai termelőszö­vetkezetben mesélte el az egyik parasztember az ese­tet. ö is a tavaszon lépett be a termelőszövetkezetbe. Hozzá is sókat jártak agi­tálni, míg végre elhatároz­ta magát. — Azóta rájöttem, az agi- tálóknak volt igazuk. Már ebben az évben több lesz a jövedelmem, mint egyéni gazda koromban és már most kevesebbet dolgozom, pedig az idén még kevés volt a gép. Egy bicsérdi asszony hord­ja nekünk minden szomba­ton a túrót és a tejfelt. A ta­vaszon ő is belépett a ter­melőszövetkezetbe. Akkor még úgy nyilatkozott, hogy fél egy kicsit a közöstől, mert ugye, közös lónak tú­rós a háta és egyéb közmon­dásokat idézett. Nem attól félt, hogy nem lesz meg a kenyere, hanem attól, hogy közösen dolgoznak. Amiskor belépett a termelőszövetke­zetbe, bejelentette: — Többet nem hozok tú­rót és tejfelt. Nem is hozott, egészen az utóbbi hetekig. Néhány hét­tel ezelőtt azonban ismét je­lentkezett. — Végeztünk a munkával. Jól tejel a háztáji tehén, ha akarják, akkor a télen me­gint hordok túrót és tejfelt. Azóta hordja a túrót és a tejfelt isméi és ha a tsz-ről kérdezzük, akkor így vála­szol: — Nem is gondoltam, hogy már az első évben is ilyen ió lesz. Beszélgettem nagy tot falu", tsz-parasztokkal. A terveik­ről beszéltek, arról, hogy szőlőt telepítenek. málnásuk lesz, gyümölcstermelő szö­vetkezetté akarnak válni. — Belépéskor is gondoltak erre? — Akkor még nem igen. Égy ceglédpusztai idős pa­raszt bácsi/’<a mesélte el a következő esetet. A felsza­badulás előtt nem volt föld­je. Úgy kapott a földosztás­kor. Sokan nem akartak ak­kor földet. Ezek később meg­bánták. Neki szép új háza van, új bútorokkal és most Pécsett épít házat az unoka- vejének. A tavaszon 6 is be­lépett a tsz-be. — Miért? — Nézze, én eddig mindig azt tapasztaltam, hogy ne­künk parasztoknak is jót akar az állam. Miért akarna rosszat azzal, hogy azt kéri: lépjünk a termelőszövetke­zetbe? Ez az, amire én is ki akar­tam lynJ.adni. Ez az idős pa­raszt bácsika rátapintott a lényegre, arra, hogy azok a kommunisták és haladó pár- tonkívüliek, akik szenvedé­lyesen vitatkoznak, érvelnek, nem azért teszik, mert ez tetszik ennek vagy annak a vezetőnek, hanem azért, mert ők meggyőződtek arról: a közös gazdálkodásé a jö­vő, hogy az, amit tesznek, azt a parasztemberért te­szik, akik közül nem egy úgy gondolkodik még, mint én gyerekkoromban, amikor anyám figyelmeztetett erre, vagy arra csak azért, hogy én különb ember legyek, mint ő. * fiút ezt akarjuk mi is, ezt akarják azok is, akik őszinte szóval, érvek­kel, tényekkel vitaihoznak a ma még egyénileg dolgozó parasztokkal. Anyám azt mondta: legyél különb em­ber, mint én. Mi azt mond­juk a mi parasztjaink élje­nek különbül, mint az ap­juk, a nagyapjuk élt. En ak­kor értettem meg azt, amit anyám mondott, amikor el­kerültem hazulról. Akkor tudtam meg, hogy amit tett, azt értem tette. A ma egyé­nileg dolgozó parasztok is így vannak valahogy. A nagytótfalusiak, a s zápor- caiak és a többiek, akik már a közös útra léptek, megér­tették: az, amit tesz a párt, a kormány, az értük teszi, nekik akar jobb, gondtala ­nabb életet teremteni. A ma egyénileg dolgozó parasztok is megértik -majd. Igazár, csak akkor értik meg azon­ban, amikor már maguk is tapasztalják « tények igaz­ságát. (SZÁLÁT) Száz holdra—száz mázsa hús A rózsafái dolgozó paraszto­kat mindig jó gazdáknak is­merték a szigetvári járásban. Terméseredményeik rendsze­resen meghaladták a vidék ál­lagát és kevés környékbeli községben neveltek évről év­re annyi állatot, mint itt.^Ma kést termelőszövetkezet műkö­dik Rózsafán: a több éves Kö­zös Ut és a tavasszal alakult Kossuth. — A pértkonszresszuBcm el­hangzott beszédeket olvasva, kedvem támadt összehasonlí­tani a régi, egyénileg gazdál­kodó Rózsafa és a mostani, szövetkezeti úton haladó köz­ség eredményeit — mondotta többek között Háttá József, a Kossuth Tsz elnöke. — A több éves átlagot tekintve, érdekes dolgot tapasztaltam. Mint egyéni gazdák. 8 mázsa búzát, 10 mázsa őszi árpát. 150 má­zsa cukorrépát és 25 mázsa esöveskukorleát termeltünk egy-egy holdon. A közös gaz­daságok termés átlngn búzából 11 mázsa, őszi árpából 15—18 mázsa, cukorrépából 200 mázsa kukoricából pedig 38 q. Pil­langósnövényeket a szántóte­rület 20 százalékán termelünk, kétszer akkora földön, mint egyénileg gazdálkodó korunk­ban. — Az állattenyésztés fejlő­dését csak egyetlen adattal alkarom jellemezni. A rózsafai magángazdaságok száz holdra számítva 60 mázsa húst adtak, ami kétségkívül szép ered­ménynek mondható. Közös gazdaságaink, a háztáji gaz­daságokat is beleszámítva, viszont 80 mázsa húst termel­tek százholdanként. Megszív­leltük a pártkongresszuson el­hangzott javaslatokat az áru­termelés növelésére és elhatá­roztuk, hogy Jövőre száz hol­don száz mázsa húst terme­lünk Termelő szel vetkezet óink eredményei tehát ékesszólóan bizonyítják, hogy a párt és a kormány célkitűzései helye­sek: tehetsége* egyidejűleg megvalósítani a mezőgazdaság szocialista átszervezését és a termelés növelését. A közös jövedelem gyara­podásával együtt emelkedik természetesen a tagok életszín­vonala is. Ebben az évben, noha a jövedelem 14 hónapra oszlik meg, a Közös Ut Tsz- ben előreláthatóan 45—50 fo­rint közötti, a Kossuth Tsz- ben pedig 60 forintnál is na­gyobb részesedés jut majd minden munkaegységre. Időjárás jelen lés Várható Időjárás kedd estig: erő­sen felhős Idő, több helyen eső, havaseső, hő. Reggeli gkosség. Mérsékelt. helyenként élénkebb szél. A hőmérséklet tovább csök­ken. Várható legalacsonyabb ér legmagasabb hőmérséklet kedden: mínusz 4, plusz i fok között. Távolabbi kilátások: s hőmér­séklet tevébe csökken.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents