Dunántúli Napló, 1959. december (16. évfolyam, 282-305. szám)

1959-12-05 / 286. szám

#. DECEMBER 5. N ÄPLÖ 3 Tanácskozik az MSZMP VII. kongresszusa Pártunk minden egyes tagja a párt vonalának megfelelően járjon el! folytatás a 2. oldalról.) Söjtör elvtárs nagyon en határozta meg a veze- lényegét, — immár a nép !tásére is értve a dolgot, ^ mondta: a mi pártunk ^r nyugodt és megfon- embor, aki tudja mit akai gyesen irányítja a mun- Azt hiszem ez a megfo­gás alapjában véve meg "ía a helyét, egy kis ki­ütéssel. syünk mi nyugodtak és ^fontoltak, amikor a hely­et kell elemezni és a fel- ,atot kell meghatározni, én azt ajánlom, hogy le­ntit ingerültek és türel­mének, ha hibákkal talál­unk. És legyünk harago- k ha ellenséggel, vagy lettel találkozunk. 1 hibák is vannak nálunk. [ részben revizionista, rész- j®ektás eredetűek, részben !“kn olyan tőről fakadnak, veket már jóval előbb háltak” mint akár a re- "hzmust, akár a szektaria- 'u*t, mint a közönséges JJl butaság, a trehányság, tétlenség — és ezek ellen tolnunk kell. (Taps.) Azt hiszem, az a legfon- "hb, hogy pártunk min- I egyes tagja a párt vo- ’énak, a párt határozatai­* megfelelően járjon el, Jért szellemének, erkölcsé­* megfelelően éljen és dől­jek. Ez a döntő, ez a leg- “*> % vezetés szempontjá­. Az a döntő tehát, hogy minden tagja egysége- r«fjon el, egy vonalat vi- : És itt nem lehet alku- Ha valaki egyetért a Politikájával, akkor ért­het annak egészével és , é.djék aszerint. Ha nem Wet, mondja meg. Vitat­juk, beszélgessünk — az- semmi sem segít, hát 1957-ben beiktattunk egy pon­tot a szervezeti szabályzatba: a párt minden tagjának erkölcsi elmarasztalás nélkül joga van saját akaratából kilépni a párt­ból. De aki azt mondja, hogy egyetért a párt politikájával, az ne válogasson a neki tetsző pontdk között és ne mellőzze a többit, hanem köteles követ­ni a párt vonalát a maga tel­jességében. — Ami az állami és gazda­sági vezetést illeti, van még tennivaló itt is. Az államap­parátusban tíz- és tízezer elv­társ derekasan és becsületesen dolgozott az elmúlt három évben. Másképp nem szület­hettek volna meg eredmé­nyeink. A rendesen dolgozó emberek mellett azonban van egy kisebbség, amelyik lelki- ismeretlen, vagy felületes, vagy esetleg alkalmatlan a ve­zetésre. Ilyen is előfordulhat, de nem ez a többség. Miért nem boldogulunk hát gyorsab­ban a meglévő hibákkal? Azért, mert van nálunk egy betegség: ha például valame­lyik állami, vagy gazdasági vezetőtől megkéx-dezzük, van-e bürokrácia, azt mondja: „Van egy kicsi”. Mindegyik ezt mondja. De ha azt kérdezzük: és a te minisztériumodban van-e? — azt feleli: „Ott nincs, ott mindenki rendesen dolgo­zik.” (Derültség) Ha a másikat kérdezzük, az is azt mondja, hogy nála sincs. (Derültség). Ha a hibát szóvátesszük, sok­szor előre tudom a választ: „Rágalom, hazugság, nem igaz, kitalálták... illetve méjsis igaz, de mi már négy hónapja a kollégiumban megtárgyal­tuk és már el is van intéz­ve... ” (Derültség). Nem lehet ilyen receptekkel dolgozni. — Ismerek állami vezető­ket: szívük, lelkűk a munkáé: tudom, készek meghalni is a munkásosztályért, ha arra szükség lenne. Mindenre képe­sek, csak néha egyre nem: el­ismerni, hogy az általuk Irá­nyított területen valami hiba lehet. Ezzel kárt okoznak, sa­ját magukat és hivatalukat is rossz megvilágításba helyezik a munkásosztály előtt és nem segítik a hibák kijavítását. Olyan embernek, aki trösztök, vagy minisztériumok élén dol­gozik, ahová tíz, vagy százez­rek tartoznak, meg kell szok­nia, hogy ha észrevételt tesz­nek apparátusának irányító munkájára, azt először is ve­gye komolyan! Vegye úgy, hogy igaz az észrevétel és ne mindjárt úgy, hogy nem igaz. Ha aztán kiderül, hogy nem igaz, akkor örüljön, de ne kezdje azzal a dolgot, hogy rágalom. És ne védje hamis presztízsből a „zászló becsü­letét”. Ezen változtatni kell. Igaza van Kiss Dezső elv­társnak és másoknak, akik szó­vá tették: jelenleg ellentmon­dás van a nép öntudatos részé­nek aktivitása, lelkesedése, lendülete és a vezetés hibái között. Ezt az ellentmondást fel fogjuk számolni, mégpedig nem úgy, hogy megtartjuk a bürokráciát, a trehánysá- got és tönkretesszük a dol­gozóik lelkesedését, hanem úgy, hogy tönkretesszük a bürokráciát, a trehányságot és magasabbra szítjuk a lel­kesedést. Gondoljanak csak arra, milyen nagy tömegek mozdultak meg a kongresszus előtti szocialista munkaversenyben és milyen gyönyörű példáját adták az emberi helytállásnak! Mind ál­lami, mind párt vonalon olyan vezetés kell, amelyik méltó az öntudatos dolgozók lendületé­hez, lelkesedéséhez, s ha min­den vezető úgy fogja tel saját feladatát, amint a kongresszu­si versenyben részvevő száz- és százezrek felfogták a párt szavának értelmét — akkor nyugodt lelkiismerettel te­kinthetünk a jövőbe. (Hosszan­tartó, nagy taps.) Párt egységes, erős és betölti történelmi feladatát János elvtárs ezután ^ól beszélt. .Nagyon örvendetes __ ?*Ses dolog az, — hang­ba — hogy a mindennapi ., és a pártmunka belső ^Aát a párt központi poli- ) gazdasági és kulturális ^i képezik. Ez a helyes kell törekednünk, hogy ,°j>en méginkább így le- L Aogy a pártszervezetek ^ységében a jövőben J^gyobb szerepet kapjon ^asági és a kulturális Ha ilyen tartalom hat- 1,,® Pártmunkát, akkor az k® is, a szervezés is, sőt ^díjfizetés is rendben ' A tagdíjfizetéssel is igyunk — bocsássanak ^ hasonlatért, mint an- a kölcsön jegy zések­ig'-v*ken át, egy álló hó- ij,a Párttagság a legállha- (jo'h pártonkívüliekkel kölcsön jegyzéssel fog­ig0"- Emlékeznek még rá: ' h, *nek annyi eredménye az utolsó években “0-^75O miiiíó forintnyi J hekerült az állami for- J^ök köze. Amióta ez i1 egy teljes hónapot nyer­Ä igazi pártmunkára. g). Lehet, hogy egy ,e*ért is megy most job- l|j jhunka. Az a 700—750 >1 *°rtnt is előkerül vala­ki1'* egyik ember totózik, te*k lottózik, a harmadik iL«y«zerúen beteszi pénzét ijv^kba. Általában rend Írországban, s ha a rend- ha a pénz stabil, ha :0f°*rek normálisan élnele, ll, kell külön vitázni hty®*ért, amit ók önszán- ^kedvűén ötszörösen, b ,°s®n is túlteljesítenek. v/*£*-) *it *hi a belső pár télét kér- "éti, elmondhatjuk, általában véve egé«*­erö* és betölti törté- feladatát. A mi gondolkozásunkban már mély gyökeret vert az a tudat, hogy a párt nem öncélú vala­mi. A pártot mi felfoghatjuk eszköznek is, fegyvernek is. Pártunk büszkesége, hogy esz­köz és fegyver a munkásosz­tály, a nép kezében történelmi céljaink kiharcolásáért. (Hosz- szantartó, nagy taps.) Pártunk be is tölti ezt a feladatot: a munkásosztály akaratából, a munkásosztály harci céljainak megfelelően kormányozza az országot! De nem uralkodik, hanem szolgálja a népet! Azt hiszem, ez a régi, feudális ki­fejezés, ebben az összefüggés­ben megmaradhat: ml arra vagyunk büszkék, hogy mun­kásosztályunkat és népünket szolgáljuk. (Nagy taps). — A kommunistáikról alkotott vélemény gyakran változott az elmúlt négy évtized alatt. Mindnyájan emlékszünk még arra, hogy Horthy idején még ellenségeink is tisztelték a kommunistákat, mert állhata­tosak voltak és önfeláldozóan küzdöttek a népért. A kommunistáknak nem kell semmi másnak lenniök, mint a többi ember, nem kell kü­lönlegesnek lenniök, — csak embernek, a szó igaz értel­mében. (Hosszantartó nagy taps.) Miért kell erről beszélni? Azt hiszem, nem hihetünk annak az embernek, aki azt állítja magáról: azért lett kommunis­ta, hogy szenvedhessen a né­pért. Nem hiszem, hogy nor­mális emberi ésszel és érzés­sel bárki ráadná a fejét vala­mire csak azért, hogy szen­vedhessen. A (kommunisták em­berek. Meggyőződésem, hogy az íróknak és költőknek van valami igazuk, amikor azt mondják: minden ember a bol­dogság kék madarát űzi. Úgy gondolom, nekünk sem kell szégyelnük azt, hogy a kom­munisták egész emberek, még ebben az értelemben is: a sa­ját boldogságukat kereső em­berek. Mégis, van egy nagyon lényeges különbség a kommu­nistáik és az individuálisan gon­dolkozó, vagy önző emberek között. Tudniillik, hogy a kommunista csak úgy tud boldog lenni, ha minden dolgozó emberrel együtt lesz boldog. (Nagy taps.). Ez az óriási kü­lönbség a kommunisták és az individuálisan gondolkozó em­berek között. Az az ember, aki szereti megrakni a hasát és jóízűen tud enni akkor is, ha körülötte a dolgozó emberek éheznek, szerintem az ember nevet sem érdemli meg. Ná­lunk jelenleg a kalóriaszínt megfelelő. Hallották, hogy mór Angliát is megelőztük. E jó szintnek a kommunisták is részesei. Szerintem ebben sem­mi bűn nincs, mert a kommu­nista is enni akar, ha éhes és jól teszi, ha gondoskodik ró­la, hogy tányérjában legyen ennivaló, de egyetlen kanál ételt sem tud lenyelni jóizűen, ha egy másik dolgozó ember éhezik. Ilyen legyen a kommu­nista, — ilyen ember, egész ember. Ha kialakul egy olyan köz­vélemény, és állítom, hogy a hároméves munka után immár igenis van ilyen közvélemény, — hogy a kommunistában olyan embert látnak, aki gon­dolkozik és fáradozik a köz ügyéért: és ha ezt rrviróluník a nem kommunisták mondják: ez a legnagyobb dicséret szá­munkra. — Prieszod elvtárs mondta: elhatározták, úgy fognak dol­gozni, hogy soha többé ne le­gyen olyan becsületes ember, aki a kommunistáktól félne. Ez helyes, dicséretes elhatáro­zás ás megfelel a Jelenlegi tényleges helyzetnek. Az em­berek nálunk barátjukat lát- iák a kommunistákban, aki­hez őszintén fordulhatnak kerdeeeiUked, problémánkkal tanácsért, segítségért. Az a jó, ha a becsületes emberek nem­csak nem félnek a kommunis­táktól, de szeretik is őket, ke­resik társaságukat — a becs­telen emberek pedig igenis félnek tőlük. Mert az sem lehet jó kommunista, akit min­denki szeret. Nagyok a feladatok, de nagyok az erők is, amelyek rendelkezésünkre állnak Ezután népi rendszerünk néhány sajátosságáról beszélt Kádár elvtárs. Hovatovább 15 esztendős lesz a népi hatalom. Ez idő alatt olyan változáso­kat vittünk keresztül, olyan eredményeket értünk el, hogy például a mai fiatalok el sem tudják már képzelni, mi­lyen is volt a régi világban a munkásgyerek, vagy a falusi szegényember gyermekének helyzete. Azelőtt a munkás- és szegényparaszt-gyerekek mezítláb jártak, télen reszket­tek a hidegtől és bizony na­gyon sokszor anyjuk azzal küldte őket este aludni: „Fiam, a kenyér már alszik“. Bizony éhesen és sirdogálva szende- rültek ólomba azok a gyere­kek. Nem egy ilyen volt, ha­nem tízezer, százezer gyermek élt így akkor Magyarországon. És most, hogy élnek nálunk a gyerekek? Van ebben az or­szágban olyan gyerek, akinek az édesanyja azt kell, hogy mondja: „Fiam, a kenyér már alszik”? Ilyen nincs a mi or­szágunkban! Elvtársak, ha pártánk negyven éves harcának és népi hatalmunk tizenöt évének csak ez az egy eredménye lenne, már elmondhatjuk: érdemes volt harcolni és minden áldoza­tot meghozni érte. (Hosszantartó, nagy taps.) És itt van a mi új fiatalsá­gunk. Azok a fiatalok, akik nagyszerűen dolgoznak a ter­melésben, akik helytállnak, amikor önkéntes társadalmi munkáról van szó. Már szinte keresnünk kell a mocsarakat, mert lassan mind kiszárad a fiatalok jó munkája nyomán. Fiataljaink egyre jobban ké­pezik magukat, egyre tágul az érdeklődési körük, egyre kép­zettebbek, műveltebbek. Erre az ifjúságra nem építhetnénk? Büszkeségünk ez, vívmánynak tartjuk, hogy ilyen az ifjúsá­gunk. Ez maga megérte a párt négy évtizedes harcát. A nőik is felszabadultak a Magyar Népköztársaságban, rendszerünk másik nagy vívmánya ez. (Nagy taps.). Központi Bizott­ságunk azt mondja: most az a döntő, az a feladat, hogy a törvényben biztosított egyen­jogúságnak teljesen érvényt szerezzünk az élet minden te­rületén. Másképpen élnek most a nők, mint a régi világban. Egyszer egy május elsején összetalálkoztunk a kender- és jutagyári nőkkel. Elmondtam nekik, hogy 1931-ben a gyár előtt tartottam egy illegális gyűlést. Sok dolgozó nő jött el arra. A május elsejei talál­kozáskor elmondtam a kender- jutagyári asszonyoknak: ked­ves elvtársnők, emlékszem meg magukra, egyikük-mási- kuk arcára ts. Aki akkor 30 éves volt, 50 évesnek látszott és aki most 50 éves. olyan, mintha harminc éves volna. (Derültség és taps.). Bizony, a 30 éves munkásasszony annak idején öregasszony volt a szó igazi értelmében. Nemcsak azért, mert fekete kendőben járt, hanem mert testileg-lel- kileg összetört, megnyomoro- dott ember volt. Most nézze­nek körül, a mi országunkban: felszabadultak, emberekké vál­tak a nők! Most a munkások, parasz­tok, mérnökök, technikusok, tanárok, pedagógusok itt ül­nek ebben a teremben, ott vannak a parlamentben és mindenütt, ahol eldöntik a kérdéseket. Qk mondják meg, mi történjék ebben az országban! (Hosszan­tartó taps). Ez a mi társadalmi rendszerünk, ez a mi vívmá­nyunk. Ha mást nem értünk volna el, ez is megérte a har­cot. — Ami a jövő munkáját il­leti, vigyáznunk kell pártunk elvi alapjainak tisztaságára, a kommunista helytállásra, mert amíg ez megvan, semmiféle nehézségtől nem kell félnünk. Kádár elvtárs ezután a párt- kongresszus külföldi vissz- hanjáról beszélt. A Pravdától, angol és rrancia testvérpár­tunk lapján keresztül az Indo­néz Kommunista Párt lapjáig az egész baráti sajtó állást foglalt mellettünk — mondot­ta. Az elvtársák megirták azt, amit itt képviselőik szóban is elmondtak, hogy egyetértenek harcunkkal, szolidárisak ve­lünk és örülnek eredményeink nek. Ha jól megfigyelték, azt is mondották, hogy vigyáz­zunk, ne legyünk beképzeltek, ne kövessünk el ostobaságot és akkor semmiféle erő nem tud utunkba állni. Van azonban másfajta vissz­hang is. Kapitalista visszhang. Ez a visszhang elég vegyes. Vannak a nyugati kapitalista sajtóban egészen reális, józan hangok, és vannak másfajták. Vannak tudniillik nyugaton póruljárt; próféták, akik most kellemetlen helyzetben van­nak és sületlenségekkel sze­retnék magukat kivágni be­lőle. A következő dolog történt. Egy hóinappal ezelőtt olyan jóslatokat eresztettek meg, hogy Kádár a kongresszuson bejelenti: kivonulnak Magyar- országról a szovjet csapatok. Később azt mondották: csak a végén jelenti be, nem az elején. Amikor az előjelekből olyan érzésük támadt, hogy mii nem igen jelentjük be, ak­kor ezt mondták, majd Hrus­csov jelenti be. Ügy beletüzel­Az elnöklő Lombos Ferenc szavazásra szólította fel a kongresszust. Nagy taps követte a kong­resszus elhatározását. Ezután a kongresszus áttért a harmadik napirendi pont: „A párt szervezeti szabályza­tának módosítása” tárgyalásá­ra. A napirendi pont előadó­Nagyok a feladatok, de na­gyok az erők Is, amelyek rendelkezésünkre állnak. Né­pünk ismeri pártunk politi­kai fővonalát, egyetért az­zal, helyesli azt. Mi együtt harcolunk, együtt vagyunk a tömegekkel. Együtt harcolunk szovjet testvéreink­kel, a nemzetközi munkásosz­tállyal. S a magyar vonatko­zású kérdéseket a jövőben sem az ENSZ-ben, hanem itt, Magyarországon — a párt- kongresszuson, az országgyű­lésben, a Központi Bizottság­ban — a magyar dolgozó nép képviselői, dolgozó népünk fogja eldönteni. (Hosszantartó taps). ték magúikat, hogy most itt állnak és nem tudják hogyan folytassák. A kivezető út első lépéseként régi ismerősünk, a Daily Herald a következőt ír­ta: „Kádárnak a szovjet csa­patokra vonatkozó bejelentése nagy meglepetést okozott a küldöttek körében.“ (Zajos de­rültség.) Tisztázzuk elvtársiak, amíg együtt vagyunk, tényleg nagy meglepetés volt? (Élénk de­rültség és taps.) Ez a mi tö­megeinknek nem okozott meg­lepetést. A mi tömegeink tud­ják, hogy a szovjet csapatok a varsói szerződés értelmében tartózkodnak hazánkban. és azt is tudják, ez a kérdés a mi belügyünk, kizárólag ránk tartozik. — Most arra van szükség, hogy tovább fokozzuk azt a lendületet, amely széles hullámokat vert a tömeg­ben, szocialista építőmun­kánk meggyorsításáért. Hajt­suk végre terveinket, dol­gozzuk ki új ötéves tervün­ket és teremtsük meg annak jó alapjait. Ez a feladat. Tervezzünk az eddiginél is na­gyobb lelkiismeretességgel, dolgozzunk az eddiginél is na­gyobb odaadással és a továb­biakban is őrizzük meg azt a közszellemet, amely ma a párt­ban és e hazában kialakult. (Lelkes, hosszantartó nagy taps. Mindenki feláll.) Ennek eredményéképpen a kongresszus ja Marosan György, az MSZ­MP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára volt. (Folytatás a 4 oldalon.) Szavaz a kongresszus „A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságá­nak irányelvei a part VII. kongesszusára” és „A Központi Bizottság: irányelvei gazdasági feladatunkról és a második öt­éves terv előkészítésére” című dokumentumokat, a Kádár Já­nos és Fork Jenő elvtarsak által megtartott beszámolókat, az első és a második napirendi ponthoz készült határozati javas­latot. továbbá Kádár János összefoglalóját egyhangúlag elfo­gadta. Dolgozzunk az eddigieknél is nagyobb odaadással! Ha pártunk négy évtizedes harcának, egész demokrá­ciánk tizenöt esztendejének más vívmánya nem lenne, akkor is elmondhatnánk: ér­demes volt fáradoznunk, ér­demes volt hüzdenünk. — Dobi elvtárs mondta, hogy a magyar kérdést nem az ENSZ-ben döntik el, hanem a magyar nép dönti el. (Nagy tnps). Valóban, mondjuk 30 évvel ezelőtt mennyi szava volt a gyárban a munkásnak, vagy a faluban az egyszerű parasztembernek. A Kossuth Kiadó közre adja a pártkongresszus anyagát A Kossuth Kiadó rövidesen két kiadványban közreadja az MSZMP VII. kongresszusának anyagát. Előreláthatólag a jö­vő héten megjelenik egy kiad­vány, százezer példányban, amely Kádár Jánosnak, az MSZMP KöopcnM Bizottsága első titkárának, Foek Jenőnek, a Központi Bizottság titkáiá- nak a beszámolóit és a hatá­rozatokat tartalmazza. A párt­kongresszusi jegyzőkönyve, a ház ii és a.külföldi küldöttek felszólalásaival együtt, valószí­nűleg januárban Iát napvüá- sot.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents