Dunántúli Napló, 1959. december (16. évfolyam, 282-305. szám)

1959-12-30 / 305. szám

2 NAPLÓ 1959. DECEMBER 30. A jőve évben továbbfejlesztik és kiszélesí­tik a szerződéses termelés rendszerét Az Élelmezésügyi Minisztérium közleménye A szerződéses felvásárlási forma az utéfbbi években Igen jól bevált. Az eddigi tapasz tálatok alapján az illetékes szervek úgy tervezik, hogy teljes felvásárlás nagy több­ségét szerződések útján bizto­sítják. Eteért a szerződéses rendszert a jövő évben to­vábbfejlesztik és további cik­kekre terjesztik ki. A szerződések kötése a nö­vénytermelés, a szőlészet és I kertészet jövő évi termésének értékesítésére, valamint az ál latok és állati termékek 1900 évi szállítására részben már megkezdődött, részben rövide­sen megindul. A kenyérgabo­nára az értékesítési, az ipari növényekre, a gazdasági és kertészeti magvakra, étkezési és konzervipari zöldségekre, stb. az úgynevezett növényter­melési, a sertésre és vágómar­hára a hizlalás!, a süldő re, üszőre és tinóra a nevelési szerződések kötése az elmúlt hónapokban megkezdődött, rövidesen megindul a szerző­déskötés a jövő évi termésű sörárpára, napraforgóra, étke­zési burgonyára, étkezési bab­ra. valamint baromfira és toll rs. Tavasszal megkezdik a szőlő-, must- és borértékesítés! szerződések kötését is. UJ ak­ció ezek közül a süldőneve­lési szerződés, s az eddigieknél sokkal szélesebb körben és kedvezőbb feltételekkel szer­ződnek étkezési burgonyára, napraforgómagra és étkezési babra. Általában a különböző szerződéses akciók keretében az elmúlt évieknél nagyobb mennyiségek lekötését terve­zik. A szerződéskötéseket a szo­kásosnál korábbam kezdték, illetve kezdik, s így a terme­lők idejekorán tájékozódhat­nak az értékesítés lehetőségei­ről és feltételeiről. A terme­lőszövetkezetek már az üzem­tervek készítésekor számolhat­nak az új szerződéses árakkal és egyéb körülményekkel. A különböző szerződéseket, — a — A MOHÁCSI JA HAS­BAN egy hónap alatt nyolc és félmillió forint volt a bolti kiskereskedelem forgalma. A vendéglátóipar forgalma is meghaladta az egymillió fo­rintot. termelőszövetkezetek elsőbb­ségének biztosítása mellett — változatlanul megkötik a ház­táji és az , egyéni gazdaságok­kal is, elsősorban azokra a cik­kekre, (hízott sertés, üsző, ti­nó, baromfi, atb.) amelyekből jelentős mennyiségű árut ter­melnek. A szerződéses rendszer Je­lentősége és kiterjesztése szükségessé teszi, hogy a ta­nácsok fokozott gondot for­dítsanak a szerződéskötéssel foglalkozó vállalatok munká­jának összehangolására, Irá­nyítására és hogy széleskörű­en ismertessék a parasztsággal a szerződéses termelés elő­nyeit. Több mint 60000 látogatója volt az Országos Filharmónia baranyai rendezvényeinek Az Országos Filharmónia Pécsi Kirendeltsége elkészí­tette az 1959-es év statisz­tikáját. A kimutatás szerint Pécsett és vidéken megren­dezésre került 120 műsor­nak több mint 60 ezer láto­gatója volt. A számokból kitűnik például, hogy Pé­csett 83 komoly, illetve könnyű zenei estet rendez­tek s ezek a műsorok csak­nem 50 ezer érdeklődőt von­zottak. Vidéken például 4 komoly zenei hangversenyt rendeztek. Az érdeklődésre jellemző, hogy egy-egy ren­dezvényt több mint 300— 300 zenekedvelő látogatott. Ebben az évben számos külföldi együttes és szóló- hangverseny műsorában is gyönyörködhettek a pécsiek. Pécsett Járt a moszkvai 100 tagú szimfonikus zenekar a moszkvai balettegyüttes, a moszkvai esztrád-együttes. a varsói jazz-klub, a prágai tánczenekar, a Canta Brazil együttes, Ettore Gracis olasz karmester. Josef Suk cseh hegedűművész, Éva Berná- tova cseh zongoraművésznő, Lamberto Gardell! olasz karmester, Radu Aldulescu román csellóművész, Soarez De Aranjo brazil énekes, Megkezdődött a moxgóbolt- kereskedelem a baranyai falvakban Nincs talán az országnak még egy olyan megyéje, ahol annyi apró kis falu lenn#, rrjlnt Baranyában. A szocia­lista kereskedelem ezeket a kis községeket is el akarja látni nagyobb értékű iparcik­kekkel, ruházati cikkekkel. — Szaküzleteket nem érdemes nyitni néhány száz lakosú fa­luban. Hogyan lehetne tehát mégis ellátni az említett cik­kekkel ezeket a falvakat? — A MÉSZÖV kereskedelmi fő­osztályának. egyik munkatár­sa, Szemeréné elvtársnő érde­kes kezdeményezésről számolt be ezzel kapcsolatban; — Az a célunk, hogy ne a vásárlók keressék fel a nagy távolságban lévő szaküzle­teinket, hanem ezék juttas­sák el cikkeiket a falusiak­hoz. Ennek megvalósítása ér­dekében az év utolsó ne­gyedében úgynevezett moz­góbolt szolgálatot szervez­tünk. Ez annyit jelent, hogy a községhez legközelebb fek­vő szaküzlet időnként fel­keresi ruházati és Iparcik­kekkel jól megrakott teher­autóval a lakosságot, hogy kedvére vásárolhasson. A „látogatás“ időpontját ter­mészetesen jóval előbb kö­zöljük a falusiakkal és így azok elkészülhetnek a vá­sárlásra. Már eddig Is na- gyon szép eredményéket ho­zott ez a törekvésünk, pél­dául a pécsváradi járásban lévő kis Maráza községben a p écsváradi szaküzletünk 3 hét alatt több mint 30 ezer forint értékű ruhaneműt adott el, — Közeledik a zárszámadá­sok Ideje a termelőszövetke­zetekben. Ilyenkor azt hiszem meg nagyobb lesz az érdeklő­dés, még Jobban vásárolnának ezek az emberek. — Gondoltunk erre is. Egy állandó jellegű úgynevezett „guruló" iparcikk boltot ren­deztünk be, ez az új év kez­detétől járja majd a kisebb lélekszámú tsz-fközségeket. Ezenkívül ellátogat az álla­mi gazdaságokba is bérfize­tés idején, hogy itt is ked­vükre vásárolhassanak. Ez­zel úgy gondoljuk igen sok fáradságtól, utánjárástól kí­méljük meg az amúgyi* ne­héz munkát végző embere­ket. Ennek a boltnak a be­rendezése teljesen megfelel egy nagyobbfajta sza!küzlet készletének, úgyhogy a vá­laszték miatt sem kell majd panaszkodni a vásárlóknak. — Ez az egy bolt teljesen el tudja majd látni az érdekelt községeket? — Nem valószínű. Éppen ezért minden szaklizletünk szaporítja az új esztendőben a látogatásokat, a kerestet­nék megfelelően. Akár he­tenként meglátogatjuk az olyan községeket, ahonnan jelzik, hogy többen szeret- pénék nagyobb értékű ipar­cikket vásárolni. Ezentúl inostmár nem kell időt töl­teni utazgatással, várakozás­sal az egész kis községek lakosainak sem, ha a vezető­ség, a tanács előre jelzi, hogy szeretnének vásárlási napot tartani. mu iiK Meghosszabbították a fénykép- kiállítás nyitvatartási idejét A III. nemzetközi művész- fényképkiállítás Pécsett igen nagy látogatottságnak örvend. Különösen a karácsonyi ünne­pek alatt keresték fel a pé­csiek tömegesen a járási ta­nácson lévő kiállítási termet. A rendező Mecseki Fotoklub a hozzá beérkezett kérések alapján engedélyt kapott az Országos Szövetségtől, hogy a kiállítást a tervezett decem­ber 30-1 zárónappal szemben még az újévi kettős ünnep alatt is nyitva tarthassa. A kiállítást tehát a pécsiek ja­nuár 8-án, szombaton estig megtekinthetik. Nagy kelendő­sége van a művészi kataló­gusnak Is, amelyből olyan nagy számmal fogyott el ed­dig, hogy a rendezőség a® utánnyomás gondolatává' foglalkozik. KEDVES OLVASÓINK! Az 1900. évi háromszín­nyomású falinaptárt az elő­fizetők részére január 1-i számunkhoz díjtalanul mel­lékeljük. KIADÓHIVATAL. — A SIKLÓSI Faipari KTSZ Január első felében a bútorgyártás helyett kizáró­lag parketta gyártásra tér at, ami által lehetővé teszi, hogy a Pécsi Faipari ‘KTSZ. vala­mint a Hangszer- és Asztalos- árugvár nagyobb kapacitás­sal folytassa a bútorgyártást. — A MOHÁCSI Gépgyár­ban új gépekkel bővítik az öntödét. Ezzel a vállalat több éves problémája oldódik meg, mivel lehetővé válik a tény­leges profil kialakítása. A vállalat ugyanis az öntöde bővítése után január köze­pén éttér a kazánelemek gyártására. Újítás Szlge váron minap betér- pincér tette oda bort a «öntésben? a szigetvári azért, hogy az érke- Talán nem érdemel elfő- meg annyit a ven' A tem Oroszáén étterembe ző vendégek egy társasággal. — gyasszák. Asztal után néz- De ez a felbon­tunk, talál tünk tás nekünk sehogy egyet és nagy öröm- sem tetszett, kör­mei foglaltuk el. Az tünk még egy üveg­asztalon egy felhőm- gél, amit a pincér tott üveg állt Me- legnagyobb csodál- cseki rizling fel- kozásunkxia írással. Ml ez? — felbontva dég, hogy előtte végezzék ezt a mű­veletet? Az a pincér mit szólna, ha a boltban a konzervet vagy olajos halat felbont­óiból va tenné eléje az hozott, eladó. kérdeztük, talán az Talán jogosan tesz- előttünk ülő vendé- szűk fel a kérdést, gek hagyták itt? De vajon miért bontják nem. Az üveget a fel a palackozott Talán ő is sérel­mesnek találná. —czy —os — TÖBB HETES egyiptomi tartózkodás után a napokban érkezett haza Vajda József, a- Pécsi Bőrgyár marhahoX gyárrészlegvezetője, aki ta­pasztalatátadáson járt kútfői- dön. — A KARÁCSONYI ün­nepek előtt rendkívüli köz­gyűlést tartott a sellyei I; Ormánsági Termelőszövet­kezet. A pártkongresszus tisz­teletére tett versenyfelaján­lásokat értékelték, amelyben a sellyei Ormánsági Tsz a járási tsz-ekkel folytatott versenyben az első helyen végzett. Az összetett verseny első helyezettje ünnepélyes keretek között átvette g já­rási tanács vándorzász'akát, valamint egy világvevő rá­diót. — HARMINCEZER TO­JÁS van jelenleg a Baranya megyei Keltető Vállalat gé­peiben és a szilveszteri csi­békből az ibafai Petőfi Tsz 1200 a véméndt Uj Tavasz Tsz 1500, a rózsafai Közös Vt Tsz 3000, a máriakéméndi Rákóczi Tsz pedig 1200 dara­bot kap. — A VASASI Petőfi Sán­dor Művelődési Otthon sok­rétű szórakozási, művelődési lehetőséget nyújt. Nők isko­láját, ezüstkalászos tanfolya­mot, vörös keresztes tan folya­mot és még számas rendez­vényt szerveztek. Az értékes rendezvények nyomán növe­kedik a művelődési otthont látogatók száma. A művelő­dési otthont decemberben eddig mintegy 1700-an keres­ték fel. Vasárnap reggel, teljes harci díszben beállított hozzán Ger­gő komám. Harci dísze alatt az értendő, hogy vadászatra öltözött. Zergetollas kalap, bricsesznadrág, csizma, irdat­lan nagy töltényöv, tíz férőhe­lyes zsákmánytartó hátizsák, puska, no meg a szárnysegéde, Lola, a kutya. — Hagyd itt ma ezt az ósl ösztönöket elkorcsositó várost. Indulj Velem a szabad termé­szetbe. Gyere vadászni — har­sogta energikusan. — Nee... neem tudok el­menni — rebegtem ijedten, mert két régi élményem alap­ján valahogy ösztönszerüen irtózom a vadászat örömeitől. Egyszer régen nyúlhajtó gye­reknek álltam 60 fillér nap­számért. A profi nyúlhajtók kitanítottak, hogy amikor sok t ad esik, a szántásban észre­vétlenül egy-kettőt el lehet rejteni. Este aztán érte megy az ember ét így kétszeres lesz a napszám értéke. Megpróbál­tam. De Tüköri uraság észre­vette a napszám bővítési szán­dékom, s két olyan pofont cserdített képesfelemre, hogy egy hétig harangoztak tőle a füleim. A másik vadászélmé- nyem Bakonyban ért. Vaddisz­nóvadászatra csábítottak. Én balga, elmentem. Vagy ötven kilométert gyalogoltam a he­gyek között derékig érő hó­ban. Az éjszakát pedig leshe­lyen dideregtem át. Ez utób­bira állítólag azért volt szük­ség, hogy majd a vaddisznók odajönnek, s nekünk csak szé­pen le kell durrogtatni őket. A vaddisznók sokkal okosabbak voltak mint mi. Még csak egy orva eltévedt malacka sem jött felénk. — No — mondtam félig fa- fcyoüui», amikor életem leg­hosszabb éjszakája végre meg­virradt — ezért igazán kár volt ötven kilométert szántani a havat. Ha mindenáron a sza­badban kellett tölteni ezt az éjszakát, gyalogolás nélkül ma­radhattunk volna a falu szé­lén. Az eredmény akkor sem lett volna rosszabb. Sót ott még talán legalább belelőhet­tünk volna egy kóbor szelíd disznóba. Amit aztán erre — a szerin­tem igen okos és célszerű meg­jegyzésre — az igazi vadászok­tól kaptam, azt nem felejtem el soha. Elmondtak puhány- nak, kényelemszerető városi patkánynak, fantáziátlan em­bernek, érzéketlen fakirnak, hülye kispolgárnak ...de nem is folytatom. Még emlékezni sem szeretek rá, hogy az igazi vadászok milyen jelzőket tud­nak ráaggatni az ilyen magam­fajta szelídlelkű emberre. S ezek után most itt van nekem ez a Gergő, aki ismét valami hasonló marhaságba akar be- vgratni. Persze nem hagyta magát a szimpla „nem tudok menni”- vei lefegyverezni, — Vajon miért nem? — tu­dakolta rögvest. — Mert dolgozni szeretnék — produkáltam meggyőző ér­vet meghívása elhárítására. — Ereggy már magadnak — vigyorgott szemtelenül. — Csak nem akarod elhitetni ve­lem, hogy vasárnap is dolgo­zol, amikor hétköznap se na- HM lelkesedsz a munkáért1 Kisapám ez csak mese hab­bal ... Okosabbat találj ki... — Én nem szoktam kitalálni semmit — válaszoltam sértő­dötten. — De különben is, még ha akarnék sem mehet­nék. Mert ha nem tudnád, nincs puskám, nincs vadász- ruhám se, meg csizmám se... — Meg ép eszed se... — folytatta elhárító kifogásaim felsorolását arcátlanul Gergő. — Mert Te inkább tunya mó­don a kényelmes négy fal kö­zött akarsz poshadnil Mer\ sokkal Jobban szereted a kis­polgári nyugalmat, ahelyett, hogy egyszer valami férfias cselekedetet hajtanál végre. Egyébként a ruha nem aka­dály, puskát meg már szerez­tem neked.., Elsápadtam. Tudtam, itt a vég. Ellenvetés nincs több. Gergő nem hagyna békén sem­mi áron. Mennem kell. Felsó­hajtottam. Melegen elbúcsúz­tam családomtól. Mit tudom én haza kerülök-e valahaf Gergő és szárnysegéde, Lola, a ku­tya, diadalmasan magukkal ragadtak. Aztán Gergő felszerelt. Ba­kancsot adott. De az rövid volt a lábamra. Nyomta a nagyuj- jam. — Nem tesz semmi — szólt nyugodtan Gergő. — Most még fáj ugyan benne a lábad, de majd elzsibbad, aztán majd úgy érzed, mintha nem is len­ne lábad. Részéről ezzel elintézte a kérdést. Könnyű «olt neki. Nem az ő lábát nyomorította a bakancs. A továbbiakban, ked­ves, végtelenül megnyugtató szavak kíséretében, rámhúzott egy rikító piros melegítő fel­sőrészt: ■—vKezdő vadászok is lesz­nek közöttünk, s azért adom ezt a piros melegítőt, hogy jól láthassanak, nehogy a hajtás­ban véletlenül meglőjenek... No most fogd a puskát és in­duljunk, — Te Gergő — szóltam fé­lénken. — Feltétlenül muszáj nekem ez a puska? — Persze, anélkül nem lehet vadászni,., — De tudod talán nekem mégse kellene... én nem sze­retem az ilyesmit... ez el szo­kott sülni... — Ha nem kell, ne vigyed — fortyant fel mérgesen. — A gyáva kukacok jók lesznek hajtónak. Te is az lehetsz, legfeljebb majd vezeted a Lo­lát. Legyek gyáva kukac, de in­kább a Lolát választottam. A kutya nem sül el, esetleg csak harap. Elindultunk. Kiértünk o szabad mezőre. Egyáltalán nem volt szép, csak sáros. A lábam egyre jobban fájt. Esze ágába se Volt zsibbadni. Na­gyon is éreztem, hogy van. Hatalmas tábla szántást fog­tunk közre. Én vezettem a Lo­lát. Pardon, hogy hű marad­jak az igazsághoz, ő vonszolt maga után engem. Hirtelen nyúl ugrott fel előttünk, üsgyi utána. Nem én, hanem a Lola. Kirántotta a szíját kezemből és vadul rohant a tapsifüles után. Gergő ordított: — Te szerencsétlen, miért engedted el azt a büdös dögöt? Most felver előttünk minden nyulatl Ismerte a kutyáját. Az tény­leg előre fel vert minden nyu- lat, s azok sikeresen elpucol­tak. Okos jószágok ezek a nyú­lok. Azt hiszem balesetvédel­mi tanfolyamra járnak. Ugyanis még csak véletlenül se a puskások felé iramodtak. Mind mellettem tört ki a kör­ből. Gyengéden tekintettem utánuk. Lám. még az állatok is megérzik, ki a jó emi,er. Tudják, én nem bántom őket. Gergőik azonban nem tisztel­ték bennem ezt a szép és ne­mes vonást. Káromkodtak. Nekem a lábam meg egyre jobban fájt. Űjabb szántást kaptunk közre. Bokáig érő volt ez, orlginál mezei sár. Lo­lát ezúttal elővigyázatosan a hátizsákom szíjához kötözték. Eredmény: belerántott egy tócsa kellős közepébe. Fuccs lett a rikító piros melegítőnek. Ez már nem véd meg engem a kezdő vadászoktól. Éppen olyan mezei színű lett, mint a ryulak, sőt mint a táros nyú­lok. A lábam ugyan nem, de én most már minden tagom­ban zsibbadni kezdtem. Azért is konokul folytattam egyol­dalú küzdelmem Loláiml és a szántóföld ellenséges érzüle­tű sarával. Ha netalán a ta­vasszal majd a szántó gazdái kétségbeesetten konstatálják, hogy hiányzik egy fertály holdnyi föld, azért bevallom én vagyok a ludas, lábkinzó bakancsaimmal tulajdonítot­tam el. Aztán elkövetkezett a vadá­szat legszebb, legcsodálatosabb, legfelemelöbb pillanata... Meg­álltunk pihenni, s elfogyasztot­tuk a hátizsákban rejtegetett borokat. Ez nagyon értelmes cselekedet volt. Sajnos, nem tartott sokáig. Gergő megint erőszakoskodni kezdett, hogy ne lopjam a napot, hanem új­lent .vadászatra fel. Erre én megindulván a dombtetőről nadrágfékkel le. Hogy tovább mi történt, nem tudom. Telje­sen érzéktelenné váltam a körű lőttem zajló események iránt. Fásultan bámultam a lábom alatti sáros mezei rögöket. S a Lola. a drága, aranyos jó kis Lola vezetett, vonszolt, előre­vitt. Ha ő nincs kimerültén összeroskadok és talán árván pusztulok el egy rideg szántó­földön. Hanem Szent Hubertusra és a fehérvári Vadásztölténygyár- ra mondom, sikeres volt a köz­reműködésemmel lefolytatott vadászat. 39 nyulat ejtettünk el. Hogy. a nem hiszik? Ki­kérem magamnak a gyanúsí­tást . i; Nem szoktam és fül­lenteni . 11 Különösen most, hogy végre vadász kandidátus lett belőlem... ^ Csak feltud­nék már végre kelni egy hét után az ágyból... hogy ismét mehessek a szabad természet­be vadászva pihenni, felüdül­ni.., Dehát nem akar enged­ni a vadászkalandom utáni izomlázam .,. Pedig nincs szebb és szelidebb sport mint a vadászat.:. En csak tudom. Elhihetlk.,, TÍMÁR EDE

Next

/
Thumbnails
Contents