Dunántúli Napló, 1959. december (16. évfolyam, 282-305. szám)
1959-12-23 / 301. szám
1959. DECEMBER 23. NAPLÓ 5 A mai művész gondjai III. Középkori „modernségek" A modernisták szeretnek a forradalmár pózában tetszelegni. Persze nem azért, mintha nézeteik forradalmiak volnának. Nem. Ha azt mondják: „Forradalmasítottuk a színjátszást“, „forradalmasítottuk a költészetet", stb., akkor csupán arról van szó, hogy valamilyen új kifejezési formát talállak. Kétségtelen, hogy a formák tekintetében csakugyan láthatunk némi tarkaságot. A színházban például felgördül a függöny, a szín sötét, majd a reflektor ráirányul egy színészre, aki elmondja, hogy a drámában miről lesz szó. Díszletek helyett jelzőtáblákat látunk, játék közben a színre kerekeken gördülő másod-színpadokat tolnak be . .. Tárlatokon meghökkenve látunk képeket, amelyek semmire sem hasonlítanak — talán még önmagukra sem. Regényt olvasunk, a azt látjuk, hogy a végén kezdődik, az elején folytatódik és középen fejeződik be. Verseakötetokben a kezdőbetűkből kialakuló mértani ábrákat látunk us Kétségtelen, hogy a formai megoldások egyikóben-másiká- ban van újszerűség. Apollinaire például feltárta az írásjelek nélküli verset. Azóta sokan utánozzák és azt hiszik, hogy ez „korszerű“ James Joyce feltalálta a „tudatfolyamat“, a gondolatnak kerek mondatokba illeszkedés nélküli gátta- lan áradását és ezt ma is sok prózaira utánozza, mert aat hiszi, hogy ez „korszerű“. — Pedig ezek a fogások és trükkök csak egy adott művész egyszeri müvében voltak újak, ezek szolgai másolása ugyanolyan epigonizmus mintha valaki ma Petőfi vagy Ady stílusában akar verselni. A dráma esetében is beszélhetünk igen ügyes technikai újításokról, amelyek segítik a rendezőt abban, hogy egy-egy előadást gördülékenyebbé, látványosabbá, érdekesebbé tegyen s ezeket a technikai fogásokat a drámaíró is kihasználhatja, a szöveg ezek révén jobban érvényesül. Veszélyes azonban készpénznek venni minden olyan állítást, amely szerint ez vagy amaz a for. mai „újítás“ az igazi és egyedül követendő. Hiábavaló kísérlet lenne akár csalk egy töredékét }s felsorolni annak, hogy mi mindenféle formai kísérlettel találkozhatunk a művészetben. Tény azonban, hogy a valódi újszerűséget nem a formai változások hozzák, hanem az új tartalom. Még marxistának sem kell lenni feltétlenül ahhoz, hogy ezt megértse valaki. Janovits Jenő már 1908-ban (gy írt: „Az új drámát csak az emberiségnek új világnézete, nagy szellemi átalakulása tudja megteremteni, ha az új rend, a felfogás új tartalma elég érett lesz arra, hogy hatalmas költői megnyilvánulásokban, tökéletes művészi formában kialakuljon. Lehetséges, hogy ez az új tartalom út, eddig nem sejtett formákat is fog a maga számára szülni, de éppen annyira lehetséges, sőt talán valószínűbb, hogy a régi formákat alakítja, szélesíti. mélyíti, vagy emeli céljához képest és mindaddig Nagy gyakorlattal rendelkező, mezőgazdasági Kénekhez és villamossághoz értő szerelőt keres i Pécsi Kertészeti Vállalat. Jelentkezés üzemvezetőnél, Pécs. Sziget) tanya. ‘Hl Villamossági anyagismerettel rendelkező gyakorlott raktárost «ormaira alkalmaz a Pécsi Villamos;; önjavító KS/ Pécs, Heim Pál u. 5, szám Tel.: 15-23. , 653 megtartja azokat, amig a drá- I antihumanista kalózlobogójává mai művészet lényegének m,ea válik. felelnek Világos. Ha van a művésznek, írónak új mondanivalója, kísérletezzék, mig meg nem találja az annak megfelelő új formát. De egyszerűen szemfényvesztés, ha régi, avult ideákat új ruhába bújtatva akar becsempészni. Ilyen szemfényvesztés például Gosztonyi János Pécsett bemutatott „Az ötödik parancsolat“ című drámája, amely Shakespeare Hamlet- tragédiáját ülteti át a mai Amerikába. Az ő Hamletje azonban a Huxley-féle hipster, a gyökértelen amerikai kispolgár, aki egyetlen érzésre képes: undorodik a világtól, a társadalomtól és önmagától. Maga a megtestesült végtelen csömör. Ez lenne a ,modern“, a „korszerű“? Ma, amikor a Janovits emlegette új világnézet megvan, hat és gyors ütemben formálja át az egész vi-‘ lágot? Nem, ezt a legügyesebb bűvésztvükkök sem hitethetik el, Miért vált az „új formák keresése“ jelszóvá, szinte lobogóvá sok mai művész számára? Hiszen minden művésznek örök kötelessége és hivatása, hogy eszméinek, nézeteinek kifejtésére megkeresse a legjobb formákat. Éppen az ábrázolás tárgya, tartalma követeli ezt tőle. A szovjet író- kongresszus is úgy foglalt állást, hogy az írónak kötelessége fejleszteni mesterségbeli tudását, keresnie kell az egyéniségének és alkotásai eszmei tartalmának legmegfelelőbb formákat. De ez nem öncélú feladat. Az új művészet kialakításában az elsődleges az új társadalomnak, az új világnézetnek megfelelő új tartalom, s másodlagos, mert ezt szolgálja; az új tartalomnak megfelelő új forma. Ady szerint: „En vagyok Ur, a Vers csak cifra szolga,“ És ez a válasz a kérdésre. Akik a „formai újítás" jelszavát hangoztatják, de nem szólnak a tartalmi újításról, megkerülik a lényeget, elsődlegesnek teszik a másodlagost. így aztán a „formai újítás“ elveszti eredeti, valóságos értelmét és a modernisták antiszocialista, A dolog gyökerét ismét a világnézetbeli ellentétekben találjuk, Mást tart modernnek a burzsoó és mást a szocialista szemlélet. A „modern“, a „korszerű“ burzsoá értelmezése csak a felszínt látja: A technika új vívmányait, a felfokozott tempót a közlekedésben és termelésben, a műanyagokat és elektronikus gépeket. A szocialista értelmezés a lényeget keresi: az ember és ember, az ember és a társadalom, az ember és a természet közötti megváltozott, új viszonyt. Ha a művészetekben keressük a modernséget, akkor ezt a mércét állítjuk felmennyiben ábrázolja az adott mű a mi modern, szocialista társadalmunk jelenségeit, a modern, szocialista ember érzés- és gondolatvilágát. A polgári szemlélet azonban azt nézi, hogy a művész milyen eredeti, „garantáltan egyéni" trükkökkel, fogásokkal áll elő, s az már úgyszólván közömbös, hogy a művész Jeremiás siralmait öltözteti-e új ruhába, vagy a középkori miszticizmust tálalja műanyag tálcám Az, hogy a „modernség“ Ilyen felfogása nálunk is teret enged a modernizmusnak, csupán arra vall, hogy művészeink és közönségük között sokan vannak akik még nem tudtak megszabadulni a polgári szemlélet korlátáitól. Az ellenforradalom előtti és utáni revizionista támadás pedig egyenesen szentesítette az esztétikában * burzsoá szemléletet, úgy tüntetvén fel a szó- clalizmus eszméitől tökéletesen idegen modernista törekvéseket, mintha ezek adnának eszközt ég lehetőséget a sematizmus ellenpólusaként jelen- a modernista művek a sematizmus ellenpólusaként jelentek volna meg. Pedig a tartalmatlan formalizmus a sematizmussal egy tőről ered, mindkettőnek alapja a világnézet torzulása, a szocialista valósággal szembeni kispolgári értetlenség és idegenkedés. (Folytatjuk) MÉSZÁROS FERENC Állami kereskedelem — szövetkezeti kereskedelem A MÉSZÖV javaslatai a területi szétválasztásra Gyakran találkozik az ember olyan jelenséggel a megyében, hogy egy községben van állami bolt is, föid- művesszövetkezeti bolt is. Nagy harsányban például minden bolt a földművesszövetkezeté, a cukrászdát azonban már a Vidéki Vendéglátó Vállalat üzemelteti. Ez a jelenség problémát okoz az állami kereskedelemnek is, de a földmű- vesszövetkezetl kereskedelemnek is. Évekkel ezelőtt egészséges verseny alakult ki az állami kiskereskedelem és a földmű- vesszövetkezeti kereskedelem között a közög területeken, ami elősegítette a falusi lakosság igényeinek a kielégítését, A verseny ösztönzött a szaküzlethálózat kialakítására is. Ma már a kereskedelem nagyobb mérvű szakosítására lenne szükség. Ez azonban nehezen megy különösen azokban a falvakban, ahol mindkét kereskedelem képviselteti magát. Adódik ez abból, hogy kevés az üzlethelyiség, mivel ugyanabban a községben van például egy szövetkezeti, de van egy állami ruházati bolt is. A közös területeken nemcsak a hálózatfejlesztés kerül hattérbe, hanem népgazdasági szempontból is hátrányos körülmények alakultak ki akár a készletguzdálkodást, aikár a béralap- és létszámgazdálkodást vesszük figyelembe. Például Beremenden az állami kiskereskedelem és a földművesszövetkezet boltjainak árukészlete ruházati cikkekből közel kétmillió forint és az éves forgalom ugyanezekből a cikkekből mintegy négymillió forint. A forgási sebesség tehát megközelíti a 180 napot. Csak ebben az ©gy községben és csak ruházati cikkekből mintegy 6—700 000 forint kéazüothitelt lehetne felszabadítani, ha a kereskedelem irányítását egy szektor végezné. Villányban jelenleg két vegyes jellegű szaküzlet van, az egyiket a kiskereskedelmi vállalat, a másikat a földművesszövetkezet üzemelteti. A két bolt árukészlete közel 2 200 000 forint és éves forgalma 6 885 000 forint. így a forgási sebesség a ruházati A bűn megelőzésére A pécsi járásbíróság az elmúlt napokban helyszíni tárgyalást tartott a Baranya megyei Mélyépítő Vállalat kultúrtermében. Bányai Lajos bűnügyét tárgyalták és nem volt véletlen jelenség, hogy a rögtönzött tárgyalóteremben szinte minden helyet elfoglaltak. Mintegy háromszázan voltak kiváncsiak a tárgyalás kimenetelére, Mi volt Bányai Lajos bűne? Miért vált sdk'kasztóvá, hogyan követett el főbenjáró bűnt a társadalom megkárosításával? íme, néhány adat a vádiratból. Bányai Lajos 1955. óta dolgozik a vállalatnál, teljesit- mény-elszámolói beosztásban. Munkaköre bizalmi jellegű. Feladatát képezte, hogy a bérezés alapjául szolgáló teljesítményjelentéseket és bérelszámolási lapokat a valóságnak megfelelően kezelje. Ezzel a helyzetével visszaélve, mintegy hat esetben távollévő dolgozók nevére teljesitménylapokat állított ki, majd ezek alapján bé-t számfejtett és fizetett ki, Valamennyi esetben okirathamisítást követett el azzal, hogy a nemlétező munkaiéi- ictiitményeket, illetve elszámoló bérfizetési lapokat a dolgozók helyett aláharnisította. Emikor cselekményét leleplezték, már hétezerhetvenhét forintot szerzett ilyen módon. Ahogy a vádiratból kiderült, Bányai Lajos már ko ’óbban is állt bíróság előtt, éppen a társadalmi tulajdon elleni bűn- cselekményei miatt. Akkor két tésre ítélték, azonban a közkegyelmi rendelet folytán felmentették. Az ügyész vádbeszédóben hangsúlyozta, hogy hár nem kívánja vita tárgyává tenni, de mindenesetre figyelemre méltó körülmény, hogy a vállalat helyesen járt-e el, amikor Bányai Lajost ilyen felelősségteljes beosztásban alkalmazta. — A vállalat vezetőségének tudnia kellett a vádlott múltjáról mondotta, — s ha mégis ilyen fontos beosztásba helyezte, akkor ezzel bizonyos mértékű anyagi és erkölcsi felelősséget vállalat érte. Hogyan tudott Bányai Lajos ciyan nyugodtan balászgatni a zavarosban. Ez kiderült a vádlott vallomásából is, amikor azt mondta, hogy az ellenőrzés lazaságát használta ki a bűntett elkövetésére. Vallomásával egyben vádolta Is a vállalat vezetőségét, amiből azt a következtetést kell levonni, hogy a társadalmi tulajdon védelme nemcsak akkor jelentkezik, amikor a tettest nyakon kell csípni, hanem akkor is, ha a megelőzés minden lehetőségét biztosítják a vállalatnál. Tehát bizonyos vonatkozásban a vállalat is hozzájárult a bűnrevezető alkalom (ebben az esetben alkalmak) megéré- séhez. Bányai Lajos ügye figyelmeztetés. Figyelmeztetés és tanulság, amit a vállalat e*'V őrzésre hivatott szerveinek meg kell szívlelniük, mert az Idejében végzett eilenőrzéseklajdon védelmét lehet szolgálni, hanem vissza lehet tartani embereket az eltévelyedéstől, meg lehet menteni a vádlottak padjától, a börtöntől is. Bányai Lajost a járásbíróság társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett csalás és több- rendbeli magánokirat-hamisítás bűntette miatt 8 hónapi börtönre és 1000 forint pénzbüntetésre ítélte, —s—gy— szakmában jóval meghaladj a megyei hetven napos átlag forgási sebességet. A két villányi ruházati boltban hét forgalomtól függő dolgozót alkalmaznak. Az egy főre eső forgalom meglehetősen alacsony: havi 83 000 forint. Mélyebb szakosítás esetén ugyanilyen forgalom mellett az árukészletet csökkenteni lehetne és a forgalmat öten is lebonyolíthatnák. Évi átlagban ez 30 000 forint munkabér és 200 000 forint készlethitel megtakarítását jelentené. Érdemes megjegyezni Villányban még azt Is, hogy körülbelül hatszáz méteren belül négy élelmiszerállami kereskedelomn.1 az állami kereskedelem viszont átadná a földművesszövotke- zeteknek azokat a területeket, ahol a parasztok vannak többségben. Ilyen elgondolás alapján, mivel Harkány igen na«v fejlődéi előtt áll. a földművesszövetkezetek átadnák az ottani egységeket az állami kereskedelemnek. de hasonlóan lehotne eljárni például Kővá- goszőlősön és Szászváron is, ahol a munkások vannak többségben. Érdemes lenne ezen gondolkodni, mert az eddigi példák azt bizonyítják: csupán bolt működük. Ebből egy az : Villányban, Beremenden kőállami kiskereskedelemé, há- vágószőlősön 00 000 forint---------------------------------munkabért ^ : igo ooo forint ké szlethitelt lehetne megtakarítani egy év alatt. Ez a részleges rendezés nemcsak ebből a szempontból lenne jó. Jó lenne azért is, mert akár egyik, akár másik kereskedelmi vagy vendéglátóipar! egység jobban fejlődhetne, jobban kielégíthetné az egyre növekvő igényeket. A problémával a megyei tanács végrehajtó bizottsága- is foglalkozott, A végrehajtó bizottsági ülésen alaposan megvitatták a kérdést és egy bizottságot küldtek felülvizsgálni a helyzetet, hogy aztán a bizottság jelentése alapján döntsenek a kérdésben. rom pedig a földművesszövetkezeté. A négy bolt évi forgalma 1958-ban 2 212 000 forint volt. Ezt a forgalmat lényegesen kevesebb költséggel (létszám- és béralopmegtakarílás- <*al) három bolthel.vúég is le tudná bonyolítani és a felszabaduló élelmiszerbolt helyén Iparcikkeket (akár kultúrclkk. akár ajándékcikkeket) árusító szaküzletet lehetne létrehozni Mit lehetne itt tatmi? A Földmű vesszö''etkezetek Baranya megyei Központja kidolgozott egy tervet, amelyet érdemes lenne fontolóra venni, A terv lényege: azokat a területeket, ahol a munkások vannak többségben, átadná az Toll seprű Amit rosszul mondunk Mindennapi életünkben gyakran előfordul, hogy olyan szavakat, kifejezéseiket használunk, amelyek logikátlanok, értelmetlenek, Ezek a szavak, szóösszetételek, különböző nyelvi szerkezetek, olyan gyakran fordulnak elő, hogy szinte csodálkozunk, vajon ml lehet benne az ósszerűtlemeég, az értelmi fonákság. Ki gondolná például, hogy a világsiker, a határidő, az árvíz — szóösszetételeink óptetoietlemek? Ezek a birtokosjelzős alárendeltségű összetett szók ugyanis — ha részeikre tagoljuk — logikátlan értelműek, A világsiker ugyanis nem a világnak a sikere, hanem annak a személynek, aki világra szóló sikert arat, vagy aratott. A határidő sem a határnak az ideje, hanem éppen fordítva: az időnek a határa. Ahogy nem beszélünk határkor-ról, hanem csak korhatár-ról, ugyanígy helytelen szó a határidő, A határidős ügy tehát értelmileg helyesen: időhatáros ügy. Az árvíz szórt is gyakran vízir jelentésben használjuk, mert más az árnak a vize és más a víznek az árja. Logikusan írja Petőfi a Föltimadott a tenger c, versében: „Habár fölül a gálya, S alul a víznek árja, Azért a víz az úr!“ év és hat hónapi bortönbünte- j kel nemcsak a társadalmi tuA jelszabadult Budapest tizenöt éve 1945-1959 így éltünk Budapesten «— erről számol be sokrétű gazdag tényanyag felsorakozta tásával a könyv, amely a főváros életének és fejlődésének az elmúlt másfél évtizedben történt fontos eseményeit eleveníti meg. Az ostrom utáni, szinte kilátástalannak tűnő állapot, az újjáépítés első küzdelmes évei, a hároméves, majd az ötéves terv időszaka, az ellenforradalom és a konszolidáció történelmi felvázolása mellett értékes és részletekbe menő elemzést nyújt Budapest gazdasági, kulturális és szocialista helyzetéről. A könyv anyagát kiegészítő hatvan statisztikai lábla és számos grafikon tovább növeli a sokoldalú tájékozódás lehetőségét. Egyszóval, ez a lendületesen megírt összefoglaló aa épülő szocialista Budapestről nemcsak azoknak hasznos segédkönyv, akik a főváros ügyeivel foglalkoznak, hane m színes, érdekes olvasmány mindazok számára, akik érdeklődést tanúsítanak fővárosunk iránt. Kiadja a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó (Budapest, V.. Nagy Sá rdor U. 6.) Könyvesboltokban is kapható. Ara: Egészvászon kötésben 21,— forint, 170 A világsikert ée az ennek mintájára nemrég top zeit világcsúcsot, a határidőt és az árvíz szót értelmi hibájuk ellenére is használjuk, s bizony ma már nehéz lenne köznyelvünkből kiküszöbölni. Vannak azonban olyan szavaink, amelyek alkalmazását — bár egyesek gyakran használják — mégsem helyeselhetjük. Ilyen például az egyenlőre szó. Egyenlőre nem utazunk el — mondják egyesek. Ez a mondat helyesen így hangza- nék: Egyelőre nem utazunk el. Különbséget kell ugyanis tennünk az egyenlőre és az egyelőre szó között. Az utóbűit egyformára jelentésben használjuk, pl.: Egyenlőre gyalúlja a két deszkát, az utóbbit idő- határozói értelemben: Egyelőre elfogadom a meghívást. Helytelenül használjuk az egyszersmind szót is, ha egy- szersmint-et mondunk, vagy írunk helyette. Egyesek szeretik az egyenesen, egyszerűen szót keverni beszédjükbe. így pl,: Ez egyenesen tűrhetetlen, ez egyszerűen lehetetlen. Helyesen így lenne: Ez igazán tűrhetetlen, ez valóban lehetetlen. Ha valaki értekezleten vesz részt, gyakran hallhatja a felszólalók szájából: Az előttem szóló elvtárs véleményét nem helyeslem, mert... Itt csak az a hiba, hogy egyszerre nem lehet, vagy legalábbis nem illik beszélni. Márpedig a szóló jelenidejű melléknévi igenév azt jelenti, hogy az előbbi felszólaló velünk együtt még most >s beszél. Ha valóban így lenne: mielőbb szoktassuk le róla! Az előbbi mondat helyesen így hangzik: Az előttem szólott elvtárs véleményét nem helyeslem. Néha helytelenül használjuk az és kapcsolatos kötőszót. Ha valaki eszik és iszik, azt jelenti, hogy mindkét műveletet végzi. Ezért nem tartjuk helyesnek a Pécsi Közlekedési Vállalat legújabb menetrendjének a végén a közölt figvcl- meztetést: Mozgó kocsira fel és le ne szálljon! Helyesebb lett volna itt a vagy kötőszó használata, mert így a mondatnak olyan értelme van, mintha lebegő utasok is lennének, akik dóan fel- és leszállogatnak t villamoskocsira, illetve kocc!- ntt. Bár lehet, hoey ebbe-' az esetben a PKV-nak van igaza' Dr. Tóth István
