Dunántúli Napló, 1959. december (16. évfolyam, 282-305. szám)

1959-12-23 / 301. szám

W59. DECEMBER 23. NAPLÓ 3 A bolgár ipar és mezőgazdaság bárom év alattteljesiti az ötéves tervet Szófia (MTI). Megnyílt a bolgár nemzetgyűlés rendkí­vüli ülésszaka. Az első napirendi pont elő­adója Ruszi Hrisztozov, az Ál­lami Tervhivatal elnöke ismer­tette a Bolgár Népköztársaság 1960-as évi népgazdaságfej­lesztési tervét. Ruszi Hrisztozov elmondotta, hogy 1960-ban a bolgár ipar össztermelésének értéke eléri a 44 770 millió levát és 1959- hez viszonyítva 15,3 százalék­kai lesz magasabb. Ez azt je­lenti. hogy az ipari termelés a harmadik ötéves terv irány­elveiben meghatározott szintet már 1960-ban eléri és az ipar területén az ötéves tervet 1960-bán, vagyis öt év helyett három év alatt teljesítik. A mezőgazdaság területén Bulgária 1960-ban ugyancsak hatalmas léptekkel halad elő­re, a mezőgazdasági termelés értéke az 1959. évi 18 520 mil­lió leváról 24 450 millió levára emelkedik, vagyis 32 százalék­kal. Mivel azonban a harma­dik ötéves terv irányelvei 1962-re, a tervidőszak utolsó évére eredetileg 20 500 millió leva értékű mezőgazdasági termelést irányoztak el, a bol­gár mezőgazdaság, akárcsak az ipar. még 1960-ban, vagyis há­rom év alatt teljesíti, sőt tűi is teljesíti az ötéves tervet. A nemzeti jövedelem gyons- ütemű emelkedése lehetővé teszi a beruházások összegé­nek nagyarányú emelését. Az állami összberuházások össze­ge 1960-ban eléri a tíz milliárd levát az 1959. évi 8 370 millió­val szemben. A nemzeti jöve­delem az eredeti ötéves terv­ben előirányzott átlagos évi 8,5 százalékos emelkedéssel szemben 1960-ban 21 százalék­kal emelkedik és eléri a 108 409 millió levát. Készülnek az 1960. évi községtej lesztési tervek Baranyában az idén 11 kilo­méter út, 70 km járda, öt új cultúrház, 3 orvosi rendelő és 3 tanterem épült a községfej esztési terv keretében. Ezen rivül 11 község villamosításé hoz járultak hozzá, 8 km út­felújítást és 7 km villanyhá­lózat-bővítést fedeztek a köz- .égfejlesztési alapból. A lakos­ság összesen 2,2 millió forintot adott saját hozzájárulásként a községek fejlesztéséhez. Ezekben a napokban ugyan­csak a lakosság széleskörű be­vonásával készülnek az 1969. évi községfejlesztési tervek. A pécsi járásban ez a tevékeny­ség az egész évi munka össze­gezését jelenti. A tanácstagok ugyanis év közben feljegyez­ték a választóik részéről fel­merült kívánságokat és ezeket most az újakkal kiegészítve, falugyűléseken, kibővített vég­rehajtó bizottsági üléseken Csökkenlik-e a munkaegység érlékéi az új belépők? Néhány éve még ebben a hitben élt termei&zövetteze- teink tagságának egy -,t07 Azóta már sokan megv:atím látták a véleményuket Am még ma is akadnak olyanok akik — noha elismerik, nog> fLheTmtoden bemek joga van, ® a mi gazdálkodásnak u vá kell válnia a falval^ {el kicsit fájó érzéssriemebk f a kezüket az «J szavazásakor. Meg győződve arról, W “J tagokkal csökkeni fog a részé Kedés mértéke. ... Kétségtelen, az uj belépők nemcsak örömet, friss erőt, és más jót jelentenek egy so éve összeszokott tsz-kózosseg számára. A gond is jóval na­gyobb lesz, hiszen fel kell ritani a tervet, több emberért kell felelősséget vállalna stb. Mégis jogos a kérdés; vajon íenntartható-e az a vélemény, hogy az új belepok miatt szükségszerűen csökken munkaegység értésé. ]Vem csökken Kérjünk választ az if ÄbäfSS“ ffi as*’“»Ä-S: to i. Sgy jövríelmr. « ; £ «ert <*"»«"ÄS­ven forint volt egy mu egység értéke. A télen és fJC^rartóe belépők A°^ot^JéteZám 92­Békjrbe' „d+ a földterület pe­re duzzadt, a ioiu ^ dig 1240 holdra (908 ho ^sak„ tó) nőtt. M* tagra, tíz hold szántó jut egy tsz-ben —• itt sem ^ ^e­nyű. Nem várta ro» Mégis, lehintett ut a tagságon ahogy a Tartós Béke Tsz ond- Szabó Géza könyv mUn­ja — 40—44 f^^rezámadás- kaegyseget oszt z kor. Pontos «^„^laran- tud mandam, de ezt tálja. A Tart« Bé*e.ef^g gg osztott földjáradékot A 77öSzegf 3 "ortnt 10 ki. Ez az összeg mun­fillérrel *^tót a tsz volt kaegyseg ertéxe . * tehát íeg­középparaszti ^afi{1ért kap- alább 43 formt 10 W-ert^ ^ nak, bár 47 egy kezdő lőle. Szép summázna minden tsz számára, v® lévg társa hasonló helyzetben levő Igaz, ez még nem ötven fo­rint. Nem szabad azonban el­felejteni, hogy az ötven fo­rintot milyen körülmények kö­zött érték el tavaly. És azt sem, hogy nem októberben volt a zárszámadás, hanem január közepe táján lesz. A gazdasági év tehát „megnyúlt” két hónappal. Erre a Tartós Béke Tsz tagsága sem számí­tott Ha nem így történik, az egy munkaegység értéke elér­hette volna az ötven forintot. Ezzel eljutottunk a kérdés lényegéhez. Immár bebizonyo­sodott, hogy a jövedelem nem csökken szükségszerűen az új belépőkkel. Ügyes és okos gazdálkodással el lehet az elő­ző évi magas osztalékot érni. Ha jól gazdálkodnak Ügyes és Okos gazdálkodás­sal... Mert nem az égből pottyant a 43—47 forint! Ke­ményen meg kellett dolgozni érte! Ahogy László elvtárs, a tsz agronómusa mondja, sak­kal nehezebb volt megszerezni mint tavaly az ötven forintot. S hogy elérték, az állatte­nyésztésnek köszönhető. Első­sorban erre specializálták ma­gukat, s a hízott sertések és marhák árából több mint négy- százezer forintot vágtak zseb­re, 32 ezer forinttal többet, mint számították. „Mindez szép” — halljuk a kétkedők hangját. „De azt is mondják meg nekünk, hogy mi a 43—47 forint ára. Nem az lesz-e, hogy jövőre alig tudnak osztani, mert a veze­tőség most mindent kiad, s jövőre nem marad semmi sem? Volt-e beruházás egyál­talán?” Jogos kérdés, de egyértelmű a válasz is: nem olyan a tsz vezetősége, volt beruházás jócskán, nem osztják ki a jö­vő évet. A szövetkezetnek 121 szarvasmarhája (38 tehén), 179 sertése (41 koca), 154 birkája (138 anya), és annyi takarmá­nya van, hogy szűkölködés nélkül elég lesz az újig. Sa­ját erőből bővítették az 50 fé­rőhelyes sertésólat 110 férő­helyesre, építettek nyári szál­lást a teheneknek és juhok­nak, renováltak öt istállót, épí­tettek egy kutat stb. Ezt mind egy fillér hitel felvétele nél­kül tették! A tsz-vezetősége tehát előrelátó, amit az a tény is bizonyít, hogy Univerzál traktor vásárlása, halastó léte­sítése, 20 vagonos kukorica- góré, 20 férőhelyes sertésfiaz- tató építése és más egyéb be­ruházás szerepel a jövő évi tervében. Nem csekélység! Magyar László megtárgyalják. Több község — gy Baksa, Kővágószőlős — la- cossága a helyi párt- és társa ialmi szerveket is meghívja . alugyülésekre. Gerde, Velény Nagykozár, Kacsóta jelente társadalmi munkát is felaján lőtt a jövő évi községfejlesz tési tervek valóraváltásához Nagykozárban a felajánlások­ról a tanácson nyilvántartást vezetnek és a bejegyzett tár­sadalmi munkát a gazdák alá­írásukkal látják el. A mohácsi járásban a tanács tagok a körzetükben tartott kisgyűléseken számoltak be a községfejlesztésben idén vég­zett tevékenységről és kikér­ték a választóik véleményét az 1960. évi tervekhez. így Bár község lakossága az idén épült törpevízmű hálózatának kibő­vítése, Székelyszabar az isko­la két-tantermes bővítése, Kis- nyárád és Lanycsók a két köz­ségen átvezető bekötőút épí­tése mellett foglaltak állást. Dunaszekcsőn 86 000 forint ér­tékű társadalmi munkát aján­lott fel a lakosság. A pécsváradi járásban, ahol a jó előkészítés eredménye­ként, már valamennyi község megszerkesztette és a járási tanácshoz továbbította a ter­veket, nagy visszhangra talált a községfejlesztés fontossága a termelőszövetkezetek részéről. A termelőszövetkezeti tagok­nak a községfejlesztésra jutó átlag« egységnyi hozzájárulá­sa eléri a maximális 200 fo­rintot. Általános tapasztalat a me­gye valamennyi járásában, hogy a lakosság szívesen vesz részt a községfejlesztési tervek elkészítésében, mert amint az erről tanácskozó gyűléseken számosán elmondották: a ter­vek megvalósításában az ed­digiek során igen jó tapaszta­lataik vannak. %élafié a vzilwiz-gycU&an Az elmúlt napokban huszon­három kisgyermeknek küldött meghívót a Pécsi Szikvízgyár, hogy a Télapó ajándékait át­vegyék.; A vidám arcú kisfiúk és kis­lányok izgatottan várták a Télapó érkezését. Ki-ki versi­kéjét, köszöntőjét gyakorolta. Csorba Gyurika, négy éves kisfiú hangosan szavalta: „Télapó bácsi a világot járja, Sötétben lépeget, nincsen lámpáskája; ■,« Egy hatalmas asztal tele ajándékkal. Minden játék mel­lett egy csomag is látható, te­le cukorral, csokoládéval, man­darinnal. A Télapó kedvesen nézi az örömtől sugárzó gyer­mekarcokat, köszönti az ün­nepeiteket. Előveszi mindent- tudó, nagy, pir« könyvét és felolvassa belőle a sok jót és persze rosszat is, amit egy éven át feljegyzett a gyermekekről. Az ajándék-átvételkor sok Ígéret hangzik el. A Télapó megcirógatja a gyermekarco­kat, majd búcsúzik kis bará­taitól, Elmegy egy évi pihe­nőre, de megígéri, hogy to­vábbra is figyelemmel kíséri a gyermekek útját. A gyermekek örömtől piro­sodó arccal kiáltják utána: — Viszontlátásra, kedves Tél­apó, jövőre is jöjj el, nagyon- nagyon várunk! Szijj Istvánná Igaz emberek %ok szó esik mostanában arról, miképpen legyenek a kom- v-7 munisták a szó igazi értelmében vett emberek, hoaJan legyenek egész emberek? Sokan beszelnek erről, a kong­resszus óta különösképpen. Kommunisták és pirtonn.vuuek nondják el véleményüket erről a kérdésről Az egyik nötig­es szusi küldött elvtárs mondta el, hogy a maga részéről az •gyík legfontosabb és legszebb fe'adatána-t tekinti, hoQi, a \ Jvőben még inkább mint eddig, igyekezzék mindenben j .szerint cselekedni, ahogyan a kongresszus állást foglalt: gazi, emberséges ember módjára. Azt, hogy milyennek kell lennie a kommunistának, az emberek nemcsak az eszükkel, de a szivükkel is megértet­ték. Kádár elvtárs a kongresszuson így határozta meg ezt: „A kommunistáknak nem kell semmi másnak lenniük, mint a többi ember, nem kell különlegesnek lenniük — csak em­bernek a szó igazi értelmében.’' Ez a megfogalmazás szinte beleivódott az emberekbe. Az emberek józan esze és szívük szerinti megfogalmazd ez. Ezen túl a kongresszus meghatározta azt is, hogy mii is jelent „egész embernek” lenni. Azt hiszem — mondta Kádár elvtárs — nem hihetünlc annak az embernek, akt azt állítja magáról: azért lett kom­munista, hogy szenvedhessen a népért. Nem hiszem, hogy normális emberi ésszel és érzéssel bárki rá adná a fejét va­lamire csak azért, hogy szenvedhessen. A kommunisták emberek. Meggyőződésem, hogy az íróknak és költőknek van valami igazuk, amikor azt mondják, minden ember a boldogság kék madarát űzi. Úgy gondolom, nekünk sem kel1 szégyellnünk azt, hogy a kommunisták egész emberek, még ebben az értelemben is, saját boldogságukat kereső emberek. Gondolkodjunk csak: mennyire igaz mindez. Mennyire igaz az, hogy nem vagyunk mi különleges emberek. Nem vagyunk mi sem felruházva különöleges tulajdonságokkal. Nem kaptunk mi sem a párt soraiba való felvételünkkor különleges emberi tulajdonságokat, amelyek automatikusan kiemelnének bennünket a többi ember közül. Egyszerűen emberek vagyunk, akiknek meg kell küzdeniük azért, hogy helytálljunk a mindennapi életben. Nem vagyunk „kiválasz­tottak”, nem vagyunk csalhatatlanok. Emberek vagyunk, akiknek sokat kell tanulniuk azért, hogy eligazodjanak az élet bonyolult kérdései között. És nem vagyunk az élettől visszahúzódó remeték. Szeretünk élni. És éppúgy, mint a többi ember, mi is tervezgetünk. Mi is szeretnénk holnap jobban élni, mint ma, mi is büszkék vagyunk a gyerekeinkre és úgy tervezzük, hogy ők már sokkal jobban élnek majd, mint az apjuk, és azon törjük magunkat, hogy biztosítsunk nekik majd. szebb, jobb, boldogabb életet, örülünk mi is az életnek. Szeretünk nevetni, boldogok vagyunk, ha a csalá­dunknak örömet szerezhetünk. Emberek vagyunk. Nem, lenne hát különbség köztünk, és a csak önmagára gondoló, individualista gondolkodású emberek között? Mi individualisták lennénk? Szó sincs róla. Nagy különbség van a kettő között. Az individualista, az önző ember mindenek fölé helyezi a maga boldogságát. Ha keU, letipor másokat, csakhogz a maga életét jobbá tegye. A kommunista ember csak úgy tud boldog lenni, ha minden dolgozó emberrel együtt lesz boldog. Óriási különbséget takar ez a tény. Az individualista jóízűen tud lakmározni akikor is, ha mások éheznek mellette. A kommunista ember szájából kifordul a falat, ha látja, hogy mellette éheznek. A kommunista csak a mindenki boldogságával együtt találhatja meg a maga boldogságát. így képzeljük el mi az egész embereket, az emberséges embereket. Ezeket az elveket örömmel fogadták az emberek. Kom­munisták is, pártonkívüliek is. De ezek az elvek igen sokra köteleznek is bennünket. Egyik elvtárs mondta: most aztán figyelnek majd bennünket minden oldalról, így élünk-e? És egész biztos, hogy számon is kérik majd tőlünk, ha hibát látnak ebben a dologban. Igen, ez egészen biztos, hogy így van. De jól van ez így. És nem szabad sajnálnunk az erőfeszítéseket annak érdekében, hogy életünkkel, magatartásunkkal, emberségünkkel, jellemünk­kel, a köz ügye iránti ' fáradozásainkkal kiérdemeljük az emberek igaz, őszinte bizalmát. Szorgalmas emberek okos gyülekezete — Elnök elvtárs, Pécs kere­si telefonon! — szól Dudásné Rótt Antalnak, a fiatal tsz- elnöknek. Maris eleven, gyors megbeszélés, és hamarosan kész a megegyezés. Kijönnek Pécsről, aláírják a kötést és máris újabb fontos tényezőiéi gyarapodott a termelőszövet­kezet. De hiszen szüksége is van a véméndi Uj Tavasz Tsz-nek arra, hogy egy fiatal, erős kéz rendberázza a szénájukat. Mert az előző vezetés alaposan a nyakára lépett egy és más dől­„Saját termésű" citrom ügy áll ott a szo­ba közepén, hogy az utcáról is jól látható. S rajta temérdek citrom. December­ben, hidegben és Siklóson sárga, érett citrom a fán. Ezt érdemes meg­nézni. — Ugyan ki küldte magukat — fogad Károlyi Elekné, az óriási citromfa tulaj­donosa. Hát kell bennünket küldeni, amikor az a citromfa már az ut­cáról csalogat? Aztán bemegyünk a lakosztályába, mert ennek a fának külön szobája van. Nagy szoba és * szekrény, asztal, szék, .mind a falhoz lapul, hogy helyet adjon az ide­gen vendégnek. Felveszem az ada­tait. Született 1929-ben — magról. Az első gyümölcsöt kilenc év múltán szüretel­tek róla. Törzsvas­tagsága tíz centi. Ma­gassága három méter és a terjedelme be­borít egy háromszor három méteres szo­bát, de mint mond­ják, nagyobb is len­ne, ha a hurcolko- dásoknál nem törné­nek le az oldalágai. Mert a veterán cit­romfa minden évben kétszer hutcolkodik. Kiviszik a szabadba mihelyt beáll a me­leg idő. Ilyenkor a nagy láda alá görgő­ket tesznek és úgy jut el — fáradság« mun kával — a nyaraló­jába. A szoba hideg Még kabátban is fá­zunk benne, ám a fa jól tűri. Megszok­ta már. Csak egy­szer — 1942-ben — kellett fűtött szobá- ■ ba vinni, amikor zord időjárás volt. Nyáron naponta két vödör vizet is „megiszik” s ha nagy a forróság, száraz­ság, még a leveleit is locsolgatják. Meg is hálálja a jó bánásmódot. Mióta „nagykorú” lett, ál­landóan ad termést Volt már, hogy 160 érett citromot is ne­velt egy esztendő­ben: Most is van raj­ta vagy hatvan olyan gyümölcs ,amit le he­hetne szedni és al­kalmas a felhaszná­lásra. És mennyi apró termés, idei, kis zöld citromocska, jövőre érik majd be. mert a citrom beéréséhez két esztendő szüksé­ges. Már a „testvérek” is nőnek. Négy cit­romfa nevelkedik az előszobában. Nyolc évesek és jövőre már teremnek! goknak és olyan laza volt a munkafegyelem is, hogy hova­tovább a trécselés lett a mun­kaegység. Zúgtak-búgtak is a tagok — legalábbis a becsüle- tesebbje — míg aztán az ille­tékes szervék pontot tettek a problémák végére és azt ja­vasolták a tagságnak.: válasz- szatok új, keménykezű, jó szak embert elnökül. Javasoljuk: Rótt Antal legyen az elnök. Ennek már hovatovább hat hónapja. A fiatal elnök nyu­godtan, megfontoltan fogott a munkának. Amikor megbizo­nyosodott arról a szakszerűt­len, kapkodó gazdálkodásról, amely addig jellemezte az Uj Tavaszt, gyökeres fordulatot javasolt: — Nem topoghatunk egy­helyben, az elavult, szakállas módszereknél. Nekünk példát is kell mutatnunk és vonzóvá is kell tenni a közöst! — mon­dotta az első vezetőségi ülé­sen. Bátram, következetesen új embereket javasolt ide is, oda is, a becsületes, a termelőszö­vetkezethez hű régi elvtársa­kat pedig megerősítette fel­adatkörükben. így Dudásné elvtársnőt, aki kiváló szakem­bere a sertéstenyésztésnek, megfelelő létszámú brigáddal erősítette meg, ahol Dudásné nyugodtan kihasználhatja nagy tapasztalatát és szakmai tudá­sát. — Építkezzünk, van megfe­lelő anyagunk, bontani is tu­dunk, ha szükséges, legyen az építkezésünk gyors, célszerű és olcsó — adta ki a felhívást az elnök. És sorjában jöttek a jobbnál-jobb javaslatok, ötle­tek. Az emberek szinte egy­mást licitálták túl az ötletek­ben ,mert hiszen a sajátjuk­ról z közösség vagyonáról volt szó. így épült fel a Ö0 000 forin­tos hatalmas kukoricagóré, át­alakítottak egy istállót borjú­nevelőnek, emellett két nagy baromfiól, mintha csak a „föld böl nőtt volna“ ki, Igenám, a baromfiólak nem üresek. Nemes törzzsel, Leyt- hornokkal telepítették meg a tsz-tagok a fiatal, szakember elnök javaslatára. És a ma 565 darabot számláló alaptörzset jövőre 1000-re fejlesztik fel; Márpedig ez nagy szó, hiszen ismert, hogy a Leghorn tyúkok a legjobb tojók közé számíta­nak. Ma is megtojják a 180— 190 tojásukat ,ami bizt« pénzt hoz a közösnek. És a másik életrevaló ötlet: neveljünk pecsenyecsirkét! Negyedévenként 2000 pecsenye csirkét adnak a piacra, ez évente 8—9000 darabot jelent. És mivel „primőr“-áruról van szó, magas árat biztosít a ter­melőnek. így változott meg szépen, sorjában a termelőszövetkezet egyhelyben topogó, bizonyta­lan tsz-ből, perspektívát látó emberek okos gyülekezetévé. Olyan kollektívává, amely a bizt«, nyugodt ma mellett már előre néz. A még biztosabb, még nyugodtabb holnap félé. Szigeti

Next

/
Thumbnails
Contents