Dunántúli Napló, 1959. december (16. évfolyam, 282-305. szám)

1959-12-02 / 283. szám

I**. DECEMBER 2. NAPLÓ Hruscsov elvtárs beszéde az MSZMP kongresszusán ^Vtat&s a 2. oldalról.) Wríen kell megkőzelite- ^ azonban az értekezlet ^hívásának kérdését és klembe kell vennünk ‘többi tárgyaló fél óhaját is. “»ölnünk kell velük. A /jyjet kormány kész erre a Okozóra abban az idő­pontban és azon a helyen, amely mindegyik résztvevő­nek megfelel. Az, hogy De Gaulle elnök­kel való találkozóm időpontja március 15. egyáltalán nem je­lenti, hogy a kormányfői ta­lálkozóra nem kerülhet sor e találkozó előtt. A kormányfői találkozó összeülhetne francia­országi utazásom előtt is, de De Gaulle tábornok a kor­mányfői értekezlet előtt akar eszmecserét folytatni velem. Ez az óhaja nem alaptalan. Mi megértjük ezt és a kellő fi­gyelmet tanúsítunk kívánságai iránt. Ez talán előmozdítja a a kormányfői értekezleten a jobb kölcsönös megértést El kell távolítani az útból azokat a torlaszokat, amelyek gátolják a nemzetközi helyzet normalizálását etek Szervezetében való meg­látásával el lehet érni Ma- yarországon a szocialista vív- nányok megszüntetését és a lorthy-rendszer visszaállítá- át? Ügy gondolom, hogy a nyil­at! hatalmaknak azok a kép- iselői, akik felvetik ezt a kér­ést, maguk sem hisznek ja- aslataik ésszerűségében, ukiik ilyesféle kérdésekkel ho- akodnak elő, a régi, elavult zellemhez ragaszkodnak. De linél hamarabb megértik az iyen politikusok, hogy kivén- iedt lóra rakták a tétet, annál lyorsabban megszűnik a fe- zültség és ez elősegíti majd jobb kölcsönös megértést, béke megszilárdulását. (Nagy jps.) Bizonyos nyugati politikusok negsiratják a magyarországi Uenforradalom leverését. De sak sírjon az ellenség, hul- íssa könnyeit a reakció kép- iselőinek maroknyi csoport­iért! Ettől még diadalmasko- ik a munkásosztály, a dolgo- 6 parasztság, az egész dolgo- 5 magyar nép, amely megerő­ltette szocialista vívmányelit. li pedig örülünk és lelkesen ipsolunk ezeknek a sikerek­ek. (Lelkes, nagy taps.) „német kérdés“ megoldásával egyidejűleg lehet megoldani. Ezt a kérdést viszont ő így ér­telmezte: a Német Demokrati­kus Köztársaság megszünteté­se és a nyugatnémet kormány hatalmának kiterjesztése egész Németországra. Vagyis arról volt szó, hogy ebben az ország­ban meg kell erősíteni a ka­pitalista rendszert és meg kell szüntetni a szocialista rend­szert. Nos, ezt akarta és ezt akarja Adenauer kancellár! Ismeretes azonban, hogy a szocializmus ellen harcolt Hitler is és mi lett belőle? Hitler megölte magát, a szo­cializmus pedig virágzik! (Nagy taps.) Adenauer kancellárnak illik tudnia, hogy ő most Nyugat- Németország kormányát kép­viseli, amelynek kötelessége emlékezni Hitler gaztetteire, A kancellár azt mondja, hogy ő nem felel a hitleri Német­ország tetteiért. De hol van­nak azok az emberek, akik fasiszta katonákat vezettek a Szovjetunió ellen, akik Sztálin­grádban voltak, akik háborút folytattak más országok ellen? Nem kell távcső, vagy egyéb optikai eszköz a megtalálásuk­hoz; Mindenki tudja, hogy ezeket az embereket nem a Német Demokratikus Köztár­saságban kell keresni: Nyugat- Németországban találtak ta­lajra és sokan közülük tekin­télyes tisztséget töltenek be. Néhányan a nyugatnémet had­sereget szervezik, mások már NATO-csapatok parancsnokai Ilyen a helyzet, ha józanul vizsgáljuk, mi kommunisták pedig mindig józanul nézzük az életei Sohasem fogjuk támogatni azt a követelést, hogy az NDK-ban mondjanak le a szocialista vívmányokról A nemzetközi légkör észre­vehető felmelegedése és a szovjet kormánynak a béke megszilárdítása érdekében tett aktív erőfeszítései nyilvánva­lóan nem tetszenek a Német Szövetségi Köztársaság jelen­legi vezetőinek. Mindennel megpróbálkoznak, hogy gátol­ják az államok közötti viszony javulását, befeketítsék a Szov­jetunió külpolitikáját. Ebben a vonatkozásban különös aktivi­tást mutat Adenauer kancel­lár. Legutóbbi beszéde, ame­lyet a napokban a rajnai tar­tományban, a Keresztény- Demokrata Unió helyi szerve­zetének kongresszusán tartott, azt mutatja, hogy Adenauer úr nem riad vissza a nyilván­való koholmányoktól, a közis­mert tények egyenes eltorzí­tásától sem. „Ebben az évszá­zadban — jelentette ki a kan­cellár — egyetlen ország sem folytatott annyi háborút, nem hódított meg annyi országot, mint a Szovjetunió“. Ha Adenauer kancellár be­szédét olvassa az ember, azt gondolhatja, hogy nem a hit­leri Németország, hanem a Szovjetunió robbantotta ki a második világháborút, amely emberéletek tízmillióiba és megszámlálhatatlan anyagi ál- zatba került a népeknek. Azt gondolhatná az ember, hogy a Szovjetunió támadt Németor­szágra és nem a hitleri Né­metország követett el rabló támadást országunk ellen. Vagy talán Adenauer kan­cellár azt próbálja állítani, hogy 1918—1920-ban a Szovjet - Oroszország tört be Németor­szágba, Angliába, Franciaor­szágba, *z Egyesült Államok­ba és Japánba? De ki hiszi el ezt neki, amikor mindenki tudja, hogy annaik idején éppen ezek az államok támadtak fegyverrel a fiatal Szovjetor­szágra, amely síkraszállt az egyetemes béke mellett. Ezek az országok részt vettek abban a külföldi intervencióban, amelynek során tizennégy ál­lam csapatai törtek országunk­ra. A nyugatnémet kamcéllér, megpróbálván eltorzítani a Szovjetunió politikáját, nem­csak a logikát veti félre, ha­nem az elemi ép gondolko­dást is. Ez érthető, hiszen a valóságban Adenauer kancel­lárnak a Német Demokratikus Köztársasággal szemben tanú­sított szándékait semmiképpen nem lehetne békeszeretönek minősíteni. Legutóbbi beszéde újból ezt bizonyítja. Mit ér például a következő kijelen­tése: „Újraegyesítés helyett most más kifejezést kell hasz­nálnunk, mégpedig: a szabad­ság visszaadását 17 millió né­metnek". A „szabadság“ szócskával véghezvitt zsonglőrösködés senkit sem téveszt meg. Ar­ról van szó, hogy Adenauer szeretné az NDK dolgozóit arra kényszeríteni, hogy ismét tőkésekre és föl­desurakra dolgozzanak, ugyanakkor szeretné az NDK területén kiépíteni a NATO atom- és rakétatá­maszpontjainak hálóz fát, ahogyan ezt Nyugat-Ném-t- országban már megtette. Csak így tudja elképzelni Németország újraegyesítését. De világos, hogy az ilyen ter­vek homokira épültek, Nem azért hozták létre a Német Demokratikus Köztársaság dol­gozói az elmúlt tíz év alatt az új szocialista társadalmat, és nem azért erősítették népi ál­lamukat, hogy valakinek is megengedjék embermilliók fá­radságos és önfeláldozó mun­kája eredményeinek tönkre­tételét. Soha nem fogjuk támogatni azt a követelést, hogy a Né­met Demokratikus Köztársa­ságban mondjanak le a szo­cialista vívmányokról. Mindenki előtt ismeretes, hogy nemzetközi értekezleteken és találkozókon csakis akkor le­het megoldani a kérdéseket, ha figyelembe vesszük mind­két fél érdekeit. Egyoldalú megoldás csak háború útján lehetséges, tár­gyalások útján a viták csakis az érdekek kölcsönös figyelem- bevételével oldódnak meg. De hol van itt az érdekek figye­lembevétele, amikor ultimá­tumszerűén követelik Német­ország történetében első mun­kás-paraszt állam szocialista vívmányainak megsemmisíté­sét, a Német Demokratikus Köztársaság felszámolását? Ez enyhén szólva irreális meg­ítélése a dolgoknak. Maga Ade­nauer úr helyesen állapította meg, hogy ez erőpolitika, a há­Ahhoz azonban, hogy mind­két fél részéről meglegyen a bizonyosság, meg kell olda­nunk Nyugat-Berlin kérdését. Miért vetjük fel Nyugat- Berlin kérdését? Azért, mert Nyugat-Berlin most konflik­tusok forrása, a viszály al­mája lett Amikor azt mondjuk, hogy meg kell oldani a nyugatber­lini kérdést, ez azt jelenti, hogy javasoljuk a inásodik világhá­ború után az egészséges test­ben maradt utolsó tüske ki­húzását és a megszállási rend­szer gócának felszámolását. Hogyan valósítható meg ez? Az egyetlen eszköz a német békeszerződés aláírása. Ilyen javaslatot tettünk. A békeszer­ződés elöl senki nem térhet ki, ha a többi ország, amely­től a békeszerződés aláírása függ, a béke és az együttélés álláspontját vallja. Végül is meg kell szüntetni a második világháború maradványait, mi­vel azok táptalajt jelentenek a harmadik világháború gyúj- togatói számára. Mi nem sürgetjük időbeli- lcg a nyugatberlini kérdés megoldását, nem tűzünk ki semmiféle határidőt, nem küldünk ultimátumokat, de ugyanakkor nem csökkent­jük erőfeszítéseinket abban az irányban, hogy megegye­zésre jussunk volt szövetsé­geseinkkel. Ha minden eszközt kipró­bálunk és azok nem hozzák meg a kívánt eredményeket, nem lesz számunkra más ki­vezető út, minthogy aláírjuk a békeszerződést a két né­met állam közül azzal, ame­lyik ezt akarja. Ebben az esetben a békeszer­ződés aláírásának elutasításá­ért nem minket fog terhelni a felelősség, hanem azokat, akik ésszerűtlenül ítélték meg e kérdés megoldását, nem az ál­lamok közötti feszültség eny- h ítósénelk útját járták, hogy ellenkezőleg, azt akarták, hogy megmaradjon a harmadik vi­lágháború kitörésével fenye­gető veszélyes tűzfészek. Ezért mondjuk Adenauer kancellárnak: ha ön való­ban szemben áll a revans- szellemmel és a hltlerizmus- sal — ezt gyakorta hangoz­tatja — bizonyítsa be ezt a gyakorlatban, ne ellenezze a hitleri háború maradványai­nak megszüntetését. Vagy talán fel akarja újítani? Nyilatkozataiból ítélve ön ezt nem akarja. Akikor a hitleri Németország elleni háborúban volt szövetségeseink szövetsé­geseiként mozdítsa élő, hogy a borús fenyegetőzés politikája. Változnak az idők, változik a nóta is. Adenauer úr most más kótát vesz elő, már látja, hogy háborúval és erőpolitika- val semmit sem ér el, az ilyen féle politika recsegve ropogva összeomlott. A fenyegetőzés és a zsarolás politikája e politi­ka fő karmesterének halálával, sőt már halála előtt kilátásta­lan zsákutcába jutott. A fő karmester segédei, tanítványai azonban: akik vele együtt húz­ták a hidegháború nótáját, — húzzák továbbra is, karmester nélkül. Ez a nóta nyilvánva lóan disszonáns és kezdi ide­gesíteni a makacs szólista szö­vetségeseit is. Mi az együttélési politikai elveiből indulunk ki. A Szovjetunió előterjesztette a leszerelési javaslatot és mi készek vagyunk bármely percben aláírni a leszerelési egyezményt, hozzálátni vég­rehajtásához az ENSZ vágy- bármely más nemzetközi szerv égisze alatt megszerve­zendő legátfogóbb és leg­mélyebb ellenőrzés alapján. Mi az igazi leszerelés hívei va­gyunk, igazi ellenőrzéssel, amely mellett egyetlen állam sem támaszthatja fel titokban hadseregét és nem kezdhet háborút. kormányfői találkozón ez a kérdés minden nép érdekében oldód jéflc meg, hogy senki ne nyerjen és senlkd ne veszítsen, hogy a béke ügye nyerjen. Alá kell írni a békeszerződést és szabad város státuszt kell adni Nyugat-Berlinnék. A je­lenlegi helyzetiben teljes képte­A szovjet kormány azt a célt tartja szem előtt, hogy a német békeszerződés aláírásá­val megszüntesse a hadiálla- potot. Mi az együttélés állás­pontját valljük és ez helyes irányvonalat sugalmaz nekünk a nemzetközi kérdésekben. Is­mét és ismét hangsúlyozzuk: az együttélés — az államok be nem avatkozása más álla­mok ügyeibe, annak a jognak elismerése, hogy minden nép maga választhatja meg azt a rendszert és azt a társadalmi redet, amelyben élni akar. Ép­pen ebből kiindulva javasol­juk, hogy tegyék Nyugait-Ber- lint szabad várossá. Ez való­ban nem bontja meg az ott ki­alakult államrendet, nem sérti meg sem a társadalmi, sem a politikai elveket Készek vagyunk teljes mér­tékben megadni azokat a függetlenségi és sérthetetlen- ségi szavatosságokat, ame­lyekre szövetségeseink haj­landók, szavatosságokat a ml részvételünkkel, az Egyesült Nemzetek Szervezetének égisze alatt vagy bármilyen más, kölcsönösen elfogad­ható módon. Nem látunk más utat, ha az együttélés és a más államok ügyeibe való be nem avatko­zás szabályát tartjuk szem alőtt. A nyugat-berlini meg­szállási rendszer fenntartására és a csapatok ott-tiartásána irányuló óhaj a2t a törekvést tülcrözi, hogy a szocialista or­szágokkal szembehelyezkedő politikát folytassanak. Ez a légikor felhevítését, az erőpoli- tiika folytatását jelenti. De nem titok, hogy minden anyagnak van izzási határa, ahol várat­lanul megszakad és ez kataszt­rófához vezethet! Ezért ön, Adenauer úr, na­gyon hálátlan — már nem is mondom, hogy mennyire nem­telen — szerepet vállal magá­ra. A múlt viaszahozhatatlanül letűnik. Kancellár úr, vajon amikor ön „az erő pozíciójából“ cse­lekszik, nem látja, hogy az an erő, amelyre támaszkodni akar, szertefoszlott, már nincs? Most minden ép gon- dolkozású ember belátja, hogy az «rőfc áthelyeződtök lenségig mehetnek a dolgok, Nyugat-Berbnben. Ismere.es, hogy eivben minden ország ne- lyeselte leszerelési javaslatain­kat. Paritásos bizottság alakult és az ENSZ határozatával e „ti­zes” bizottság elé utalták a le­szerelés kérdését. Vegyük a jobbat, amire törekszünk ja­vaslatainkat elfogadják előbb vagy utóbb elfogadják. A világ ebben az irányban halad, mert az emberi értelem fejlődik és az emberi értelem győzedelmes­kedik A leszerelési java»1-0 tok a legésszerűbbek, minder em­ber. az egész emberiség óha­jait fejezik ki. Nos, és mi lesz akkor Nyugat-Berlinnel?! Volt szövetségeseínlk ragasz­kodnak határidőhöz nem kö­tött megszállási jogaikhoz, örökre fenn akarják tartani a megszállási rendszert, ott akar­ják hagyni csapataikat. Ha te­hát megtörténik a leszerelési egyezmény aláírása, ha min­denki megkezdi a leszerelést, s az összes hadseregeket meg­szüntetik — mit csinálnak a Nyugat-Berlinben állomásozó csapatok? Ha ragaszkodnak ahhoz a logikához, amelyhez most a nyugati országok tart­ják magukat és amelynek kü­lönösen lelkes híve Adenauer kancellár, a földön az egyetlen hely Nyugat-Berlin lesz, ahol meg kell tartaná a csapatokat. Ez azonban már nyilvánvalóan képtelen kívánság, amely el­lentmond az ép értelemnek, ez, hogy úgy mondjam, szamár logika. (Derültség.) Nos, ilyen logikával hogyan oldjuk meg a leszerelés kér­dését? A megszállási rendszer fenn­tartása alapvető ellentétben áll a leszerelés gondolatával. Ezért minden ép gondolkodású ember megérti, hogy ez illogi­kus, ésszerűtlen politika, el­lentmond az ép értelemnek. Iára. Az erő és az igazság egyaránt a mi oldalunkon van. Az adott esetben az igazság együttjár az erővel, mert ml — jóllehet az erők áttevődtek a ml szo­cialista táborunkba — nem változtatunk békesaerető poli­tikánkon. (Taps.) Mi nem javasolunk elfogad­hatatlan álláspontot tárgyaló­feleinknek, éppen ellenkezőleg, mi, akárcsak korábban, az igazság álláspontjára, ésszerű álláspontra helyezkedünk. Mindent elkövetünk, hogy a szovjet javaslatok elfogadha­tóak legyenek. Nem kénysze­rítjük ki elfogadásukat, ha­nem tárgyalások útján aka­runk megegyezésire jutni, bér minden jogunk megvan ahhoz, hogy békeszerződést írjunk alá a Német Demokratikus Köz­társasággal, ha a Német Szö­vetségi Köztársaság kormánya nem alkar békeszerződést alá­írni. Előttünk van az Egyesült Államok példája. Az Egyesült Államok a mi aláírásunk nél­kül kötött békeszerződést Ja­pánnal. Nem szabad azonban úgy vélekedni, hogy az egyik fél egyoldalúan aláírhatja, a másik pedig nem írhatja alá a szerződést, éppen az a má­sik, amelyiknek rovására egy esetben már aláírták a béke- szerződést Japánnal. Megvan tehát u erkölcsi .lógunk, a .fog! értelemben vett jogunk, végül a mi ol­dalunkon van az ésszerűség Joga, mivel javaslataink nem károsítanak meg egyetlen államot, egyetlen embert sem, mivel javaslataink a békés együttélést, a más ál­lamok ügyeibe való be nem avatkozást képviselő állás­pontunkból Indulnak ki. A Szovjetunió aláírhatna ilyen szerződést, de mi min­dent meg akarunk teami, hogy ne élezzük ld a viszonyt. A nyugat-berlini megszállása rendszer megszüntetése feltét­lenül elő fogja ezt mozdítani Megegyezést {.karunk egykori szövetségeseinkkel. Ezért nem tűzünk ki sémii yen időbeli fel­(Foly tatái s 4, oldalcsaj A megszállási rendszer fenntartása Nyugat-Berlinben alapvetően ellentétben áll a leszerelés gondolatával Az erő és az igazság egyaránt a mi oldalunkon van a szocialista országok olda* tehetőséget fel kell n^tk, hogy a vitás kér- ésszerű alapon oldjuk f ezért számolni kell tár­teleink kívánságaival. aaent megteszünk, hogy lorsítsuk a hidegháború ** olvadását. Nemzetközi helyzetben * világosan jelentkezik irányzat: egyfelől nem- népek, hanem sok ál- **rfi és politikus is elis- ;, * hidegháború meg­élésének szttkségessé- hiásfelől megfigyelhető ^ligati hatalmak bizo- , »őreinek az a törekvé- ÍJíy megállítsák a nem­éi feszültség enyhülésé- JNegindult folyamatát és a hidegháborús ? tanúskodnak pl. olyan ■mint az a kísérlet, “Joól az Egyesült Nem- , Szervezete elé vigyék ^tás végett az úgyne- •hagyar kérdést ?. van szüksége erre a Kaciós kérdésre? Vajon s*ik ezt a kérdést fel- falóban azt hiszik, hogy ^nek az Egyesült Npm­"uuemak nincs joga Nyugat-Berlinhe küldöttség vetette fel a lesze­relés kérdését, mint fő kér- 1 dést. Igaz, akkor ránk kényszert- 1 tettek — elsősorban Adenauer i kancellár a maga szövetsége- 1 sein keresztül — egy másik „fő kérdést“ — a német kér­dést Sőt, mi több, ő azt mon­dotta, hogy a leszerelés prob- I lémáját csak az úgynevezett ■^safct Most minden rea- l I höolkodó politikus el- r ’ hogy mérséklődött a c /*öä feszültség. Min- Politikusnak és minden I továbbra is azon I “"hikálkodnia, hogy ja- s , a nemzetközi helyzet > ^iék a feszültség. < L. I l*P bontani a csomókat, i ^ távolítani az útból 7* a torlaszokat, amelyek ( "íShábom következtében ‘ és amelyek gá- ^nemzetközl helyzet 5®dk rendellenes jelen- ( Európai helyzet. Euró- Ősszevontan megtalál- '■ Jf'indkét tábor — a ka- 1 (7 és a szocialista tábor ■ Itt, Európában min- . inkább gondoskodni .Rendezésről, mindazok- J~hnek érdekük fűződik 1 ^hez, akik valóban meg (j javítani az államok , viszonyt. Ismeretes a ,jl Berlinben kialakult L.^ies helyzet. Különbö- ogásunk a berlini zsák , kivezető utak tekinte­ne azt, hogy a berlini «.Rendellenes, minden ál- ^»meri, kivéve egyetlen y és egyetlen politikust , ■‘fat-Németországot és „ ®r urat, Nyugat-Német- ij. kancellárját. A kancel- , “nősen aktívan tényke- nsat"Berlin kérdésében, iJt* ismeretes, semmi- ■"lapja nincs ahhoz, beavatkozzék ennek a az ügyeibe. J^eellár úr beszédeiben tg koztatja, hogy a kor- találkozón mtgoldan- kérdés a leszerelés ő ■ Teljes mértékben K a kancellár úrral, a leszerelés fő kér- jyéiynek óriási nemzet- r^htősége van, mert a (Réshez a szó szoros ér- minden országnak, III"* emberiségnek érdeke A Örömmel nyugtázom, Genauer kancellár ezt (^.Sértette. Ha azonban ér nem sajnálná a Iwjot ős tanulmányozná im, Genfben kifejtett ál- , K^flt, meggyőződnék é°8y éppen a szovjet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents