Dunántúli Napló, 1959. december (16. évfolyam, 282-305. szám)

1959-12-18 / 297. szám

DECEMBER 18. NAPLŐ 3 Mágocsiak Kaposszekcsőn Mozgalmas napot él át Ka- poeszekcsó. Naponta többször megszólal a hangszóró és egy- egy nóta kíséretében üdvözli az új tsz-tagokat. Lassan nem is lesz kit köszönteni, mert úgyszólván az egész falu be­lépett már. Csak a szőlőhe­gyiek vannak hátra, bár ott is egyre többen írják alá belépé­si nyilatkozatukat. Arra jár­nak már az agitátorok, A népnevelők között több mágocsi és nagyhajmási tsz- tag van. Fáradhatatlanul láto­gatják a házakat. Sok család az ő érvelésük és bíztatásuk hatására lépett a közös gaz­dálkodás útjára. „Nándor bá­csi1, Kaposszekcső tanácselnö­ke szerint a mágocsd tsz-tagok népszerű emberek lettek a községben. „Akármelyik ház­ban meggyőződhet erről — tette hozzá. Nyisson be csak néhány olyan helyre ,ahol jár­tak, majd meglátja!“ Megfogadtam a tanácselnök elvtárs szavait. Először Varga Árpádhoz kopogtattam be, a Táncsics Mihály utca 6-ba; „Terített asztallal várom“ Idős, hatvan éven felüli em­ber. Noha nem én vagyok az első vendég náluk az utóbbi időben, nagyon szívesek vol­taic hozzám, borral és kalács­csal kínáltaik; Névről ismerték a mágocsia- kat. Azt mondják, egy idősebb Hegedűs Lajos járt hozzájuk a legtöbbet. Hogy mit mon­dott? Nagyon sok érdekeset A legtöbbet magáról beszélt. Hogy nézzenek csak rá: el­hagyta már a hetvenet, s olyan friss, mintha lánycsalo- gató fiatalember lenne. Soha sem volt olyan jó dolga, mint ma. Nyugdíjat kap, nyáron el­eldolgozgat egy kicsit és sem­mi gondja sincs az égvilágon. Egész napját a kultúrházban üti agyon. Többször invitálta őket, látogassanak el hozzá: Idő járásjelentés Várható időjárás pénteken estig: változóan felhős idő, legfeljebb egy-két helyen hószállingózás, vagy gyenge eső. Reggel többhelyen ködképződes. Mérsékelt, a Dunán­túlon helyenkint élénkülő déli- délnyugati szél. varható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet, általában plusz»1— mínusz 2 fok között, északon he­lyenkint mínusz 2 fok alatt, Leg­magasabb nappali hőmérséklet pénteken plusz a—plusz 5 fok kö­zött. Távolabbi kilátások: a hőmér­séklet emelkedik, majd szelesebb lesz az idő. terített asztallal várja a ven­dégeket. Majd meglátják, ho­gyan él ő odahaza, A két öreg — mármint Varga bácsi és felesége — né­hány álmatlanul áttöprengett éjszaka után megfogadta a mágocsi jóbarát tanácsát, s aláírta belépési nyilatkozatát. Megnyugodva és derűsen néz­nek a jövő élé. Azt mondják, ha szerét- ejthetik, a télen meg látogatják Hegedűs Lajost, összebarátkoztak vele; „Több mint kétezret keresünk“ ' Török László tizenhárom holdasnak csak az anyósa és felesége volt odahaza; Náluk az idős Hegedűs fia, ifjabb Hegedűs Lajos járt. Ré­gi jó ismerősök, mert egy fa­luból települtek ide Felvidék­ről, tizenkét esztendővel ez­előtt. így a régi ismerettség szeleimében kezdődött meg a beszélgetés. A családfő persze nem mon­dott azonnal igent a földijé­nek. Először aggodalmasko­dott. Aztán meg azzal érveit, hogy a rádió is bemondta: 1964-ig fejezzük be az átszer­vezést; No de — ahogy a két asz- szon ytól megtudom — a fia- labbik Hegedűs sem ment a szomszédba talpraesett vála­szért. 1964-ig? Talán még előbb. És ez nem azt jelenti, hogy addig várni kell. Mennél előbb belépnek, annál jobb lesz. ö már sok éve tsz-tag és igazán nem bánta meg. „Több mint kétezer forintot keresünk ketten a féleségemmel a ház­tájin kívül — érvelt Törökék­nek — és kevesebbet dolgo­zom, mint azelőtt. Maguknak se lesz annyi a munkájuk, ha a tsz-ben lesznek. Nem mon­dom, az első év mindig nehéz, de a második már jóval köny- nyebb“; így beszélgettek a fiatalabb Hegedűs Lajossal, sok estén át. A vége itt is az lett, hogy nem várták meg az öt évet. Belép­tek már most. Azt mondják, bíznak a fiatalabh Hegedűs szavában, mert volt már tsz Kaposszekcsőn az ellenforra­dalom előtt. Jobb volt még a mágocsinál is, 56 forintot érő munkaegységet osztott három évvel ezelőtt. Harmadmagával lépett be Török Lászlóval szomszédos, a húsz holdon gazdálkodó Var­ga Imre. Két legényfiával lé­pett a szövetkezetbe. A falu­beliek nagyon megörültek en­nek, hiszen elkél majd az erős kéz a tsz-ben is. Derűs kedélyű emberek. Ök is úgy beszélnek a mágo- csiakról, mint a közeli szemé­lyes ismerősökről szokás. Itt azonban — az előbbi két csa­láddal ellentétben — nem is annyira a múltról folyik a szó. Ez a három férfi gondolatban már a jövőben jár. Arról ta­nakodnak, hol fogják elhelyez­ni az állatokat. A tehenek és lovak — mint mondották — egyelőre elférnek a legnagyobb istállóban. A sertéseket a 200 férőhelyes hizlaldába és fiaztatóba teszik, amely a régi tsz-é volt valamikor. Tyúkól­juk is lesz. — És hol akarnak dolgozni? — kérdezem tőlük. — Nem kötjük ki — vála­szolja a családfő. — Oda me­gyünk, ahová a közgyűlés kí­vánja. Annyit dolgozunk, amennyi csak az erőnkből ki­telik. A mi famíliánk soha sem félt a munkától, egyet kí­vánunk csak cserébe: jó éle­tet és havonta fizetett munka­egység-előleget. Erre én is csak azt tudtam válaszolni, amit ifjabb Hege­dűs Lajos mondott: ez telje­sen tőlük függ. Ha a vezetőség és a tagság összefog, arany- életet teremthetnek a Kapos és Baranya csatorna völgyé­ben. Még jobbat, mint a Tán­csics Tsz idejében volt, pedig az az 56 forint sem volt cse­kélység! Magyar László Elkészült a Vízügyi Igazgatóság vízgazdálkodási tanulmánya felkutatják a megyében lévő öntözési, víztárolási és halastó építési tehetőségeket A Vízügyi Igazgatóság kol­lektívája, tíz mérnök, hat tech­nikus és hat rajzoló, két évi komoly munkájának eredmé­nye a most megjelent új víz­gazdálkodási tanulmány. 1957- ben kezdték el a munkát és 1959 novemberében fejezték be. A vaskos tanulmány há­rom fő részből áll, s mind há­rom részt pontos rajzok, tér­képek egészítik ki, teszik szem léltetővé. A munka visszapil­lantást nyújt a múltba, régi jegyzőkönyvek, és hiteles írá­sok felkutatásával és felhasz­nálásával, az 1700-as évek vé­gétől napjainkig bemutatja a megye vízgazdálkodását, ugyan akkor megszabja a jövő fel­adatait is. A tanulmány első része a Dráva folyamszabályozását, valamint a Dun^i és a Dráva árvízmentesítését vizsgálja. Az 1956-os árvíz után (mint álta­lában az árvizek után) a Mi­nisztertanács szabta meg e téren a legfőbb feladatot és­pedig azt, hogy a Duna töltés szintjét 1 méterrel kell meg' emelni. A vízügy helyi szak­emberei megállapították, hogy ezt a szintet a második ötéves terv végére érik el. Nyolcmillió forint ériében teljesítette tót éves tervét a fim. Epíiö pari Válla at A Baranya megyei Építőipa­ri Vállalat december 16-án teljesítette ez évi termelési tervét. A közel 200 millió fo­rint értékű munka elvégzése igen komoly feladat elé állítot­ta a vállalatot. A siker elője­lei már a november végi érté­keléskor jelentkeztek. Ekkor ugyanis már 185 milliós telje­sítményt értek el. Ebből a számból az is kiderül, hogy az évi napi átlag teljesítésével — ez pedig 1100 000 forint volt — december 16-ra teljesí­teni tudják az éves tervet. A napi átlagot elérték, a tervet december 16-ra teljesítették. A _ vállalat dolgozói elhatá­rozták, hogy tovább folytatva a kongresszusi versenyt, az év végéig négy százalékkal telje­sítik túl éves tervüket. Ez pedig értékben nyolcmillió fo­rintot jelent. Ebből az összeg bői két olyan huszonnégy la­kásos épületet készíthetnek, mint amilyet a Porcelángyár kapott. Ebben az évben jól alakult a vállalat önköltsége is. Bár még hivatalos számításokat nem végeztek, az már biztos­nak látszik, hogy ebben az évben nyereségrészesedést fi zetnek. Az elmúlt esztendőben az ország 17 megyei vállalata közül kettő nem osztott nyere­séget, közülük az egyik a Ba­ranya megyei Építőipari Vál­lalat volt. Az idei sozrgalmas munka tehát meghozta a gyü­mölcsét. A tanulmány második kötete a belvízrendezésekkel és a kü­lönböző vízfolyások rendezésé­vel, patakszabályozásasl fog­lalkozik. Ez a könyv is törté­nelmi visszapillantással kez­dődik. Bemutatja például, hogy a Kákics, Okorág és Sellye feletti rész — mintegy 20 000 holdnyi terület — 1865- ben még mocsár volt. Régi jegyzőkönyvek alapján 1760- ban indult meg először a víz­szabályozás a Gyöngyös, Al­más patakoknál, Bükkösdi és Pécsi víznél. Ekkor — de még ma 100 éve is — még erdő borította az Almás—Gyöngyös öblözetet. 1954 óta 909 négy­zet kilométer belvízgyűjtő te­rületen végezte el az Vízügyi Igazgatóság a • vízrendezést. Ezeket a munkákat elsősorban az Ókor, a Gyöngyös, az Al­más és a Bükkösdi vizen vé­gezték. A harmadik kötet az öntözés, halászat, ipari víz­ellátás, szennyvíztisztítás, a vizerő kihasználása és a vízi útak kérdéseivel foglalkozik. A tanulmány itt is minden pontnál megszabja a feladato­kat, mely szerint például ön­tözéses kertészeteket elsősor­ban ipari gócpontok, üdülőte­lepek mellett kell a továbbiak­ban létesíteni. Az öntözés fej­lesztésénél pedig mindenek előtt a permetező öntözést kell elterjeszteni. A Vízügyi Igazgatóság dol­gozói 1959 tavaszán vállalták, hogy még ebben az évben fel­kutatják a megyében lévő még fel nem tárt víztárolónak, ha­lastónak, illetve öntözésre al­kalmas területeket. A lány- csóki patak mellett például 100 holdas halastó építésére alkalmas területet fedeztek fel, Szilágypusztán pedig egy 10 holdas víztároló építésére tet­tek javaslatot, melyet a gaz­daság el is fogadott, sőt már ki is alakította öntözéses ker­tészetét. Néhány termelőszö­vetkezetnél halastónak alkal­mas területet tártak fel. A munka tovább tart hisz még igen sok Baranyá­ban a feltáratlan terület. Né­hány töltés megépítésével igen nagy mennyiségű víz tárolásá­ra alkalmas ipari víztárolókat is létesíthetnénk. A tervek mindenesetre szépek, Mecsek- nádasdon (az öreg patak mel­lett) például egy csónakázható tavat, Obánya mellett pedig pisztrángost létesítenek majd. Komló, Tonnás mellett ipari víztárolót. Persze a most fo­lyó kutató munkák csak első mozzanatai a tervek megvaló­sításának. Emellett igen hasz­nosak, mert általuk megtud­juk, hogy milyen gazdag is megyénk, s még mennyi nagy lehetőség áll előttünk. — Rné — Ha összefognak az asszonyok Kedves ünnepséget rendezett nemrégiben a drávafoki nőta­nács. Az asszonyok elhatároz­ták, hogy megajándékozzák a falu gyermekeit: télapó ünnep­séget tartanak. Elhatározásuk valóra váltásához azonban el­sősorban pénzre volt szükség, ami viszont nem volt. — Sebaj — mondogatták az asszonyok —, majd szerzünk. Nősbál lesz a faluban — ter­jedt el hamarosan a hír. A nősbálból ugyan nem lett sem­mi, de a mulatság mégis kitű­nően sikerült, mert nemcsak a I nősek, de a legények, leányok is szép számmal mentek eh Szó, ami szó, a bál jobban si­került, mint tervezték. Nem hiába volt az a nagy készülő­dés, sokféle sütemény-sütés. Bizony, az is hozzájárult a jó hangulathoz, hogy mindenki kapott a finom tésztából. Nem volt már hiány a pénzben. El is készítették a csomagokat és másfél hete százhetven gyer­mek fogadta örömmel a nőta­nácsnak ezt a kedves kis aján­dékát. — Rendezünk máskor is ilyen mulatságot — mondta Mohácsi Istvánná, a községi nőtanács elnöke. — A bevétel­ből elvisszük az asszonyokat kirándulásra. Ha már közösen népművelés „diszpécserei" A A megyei tanács népművelési csoportjának munkatársai az egész megye népművelési munkáját irá­nyítják Mint egy nagy gyár­ban a diszpécser, úgy tevé­kenykednek, szerveznek. Mi a legfontosabb most a népmű­velési munkában, mit csinál­nak, hogyan telik el itt egy nap? Amikor betoppanunk a cso­port szobájába, Lippenszky István ismeretterjesztési elő­adó éppen telefonál. — ... igen, igen Baksa köz­ségbe 'kérnek filmet a központi í\i eretterjesztő előadássorozat előadásához. Rendben van? Köszönöm. — Hova telefonáltál? — A járási tanácsra, a me­gyei filmtárba. Ismeretterjesz­tő előadást tartunk Baksán s az előadást filmmel illusztrál­juk. Azt kértem, hogy keres­sék elő az idevágó filmet. 33 munkáslakta és tsz köz­ségben szerveztek mintaelő­adássorozatot. Az előadások napja szerda és csütörtök, az előadókat a művelődési autó szállítja ki és vissza. A minta- előadások tizenkét estét töltenek be, céljuk a világ­nézeti nevelés. Az első három előadást már megtartották s a látogatók általában elégedettek Ezt bizonyítja, hogy az első témát 1177, a másodikat 1780, a harmadikat 1781 érdeklődő kongatta végig. Egy csomag kéziratot látok az asztalán. Csak nem vala­mi könyv készül? — Olyasféle — mondja. — A Baranyai Művelődés című folyóirat kézirata. — Milyen soronlévő feladat van még? — A bentlakásos népfőisko­la szervezése, ennek előké­szítésén is dolgozom. Ezen a főiskolán a tsz-ek kulturális aktívái vesznek részt. Az is­kola Pécsett lesz, januárban kezdődik mintegy 35 hallgató részvételével. Érdekessége, hogy alapítványi jellegű, te­hát megtartását a tsz-ek te­szik lehetővé, alapítványi dí­jat fizetnek, gondo síkodnak a hallgatók ellátásáról, az isko­la költségeiről. Pákolitz István a cso­port művészeti előadója lép a szobába. — Úgy tudtam, hogy az NDK-ban vagy? — Igen, két napja jöttem meg. — Élmények? Az utazás cél­ja? — Hat hetet töltöttem az NDK-ban. Az Európa Könyv­kiadó küldött tanulmányútra, illetve kutatómunkára. Kint­létem célja volt: megvizsgál­ni. kideríteni, hogy a Magvar Tanácsköztársaság hogyan tül: röződött az akkori német iro­dalomban. Jártam Berlin sok könyvtár ábam, beszélgettem német írókkal. Számos anya­got találtam. Például Anna Seghers egyik regényében egy fejezetet a Rote Fahne című folyóiratban verseket. Ez a fo­lyóirat 1918-tól jelent meg, Hitler szüntette meg. Különö­sen sok írást találtam az emigrációban élt magyar írók Gábor Andor, Illés Béla, Zal­ka Máté ,Balázs Béla és má­sok tollából. Azt hiszem, hogy munkámmal segítségére vol­tam Diószegi András irodalom- történésznek, aki egy kötetet állít össze Gábor Andornak az emigrációban írt munkásságá­ról. Rábukkantam többek kö­zött Johan Lékai: Rőt und weisz című, a tanácsköztársa­ságról írt regényére is. Tapasztalatok? — Sok helyütt jártam, so­kat tudnék beszélni, öröm volt látni .hogy különösen nagy az érdeklődés József Attila, Ady Endre, Petőfi Sándor versei iránt. Számos íróval, költővel megismerkedtem. Voltam szín­házban is. Érdekes, hogy az ottani színházi újságok nem „sztárolják” a színészeket, s ha valakiről írnak, akkor an­nak a színésznek valóban je­lentősét kell alkotnia. — A népművelési munká­val, már úgy gondolom, hogy művészeti előadói munkáddal kapcsoJatosan is szereztél ta- fWszfeWo’-ctf? — Általában azok a módsze­rek érvényesülnek a népmű­velési munkában ott U. mint nálunk. Az öntevékeny művé- szeti csoportokat azonban sok­kal jobban ellátják színdara­bokkal, jelenetekkel, táncleírá­sokkal, mint nálunk. Az írók gyakrabban írnak rövidé bb, hosszabb lélegzetű színdara­bokat az öntevékeny csoportok részére, mint nálunk. A műsor­politika szempontjából, a mon­danivaló szempontjából azon­ban még, ott is sok a problé­ma. Érdekes például, hogy a művelődési otthonokban a szakkörök vezetését társadal­mi munkában végzik. Antal Gyuláta „„.gyei népművelési felügyelőt egy nagy kimutatás fölé hajolva találom. — A járási népművelési fel­ügyelők kiszállási ütemtervét összesítem — mondja. — Szükséges ez, mert csak így tudok ellenőrizni. A soronlévő legfontosabb munkájáról beszélgetünk. — A legfontosabb most a felszabadulási kulturális szem­le előkészítése. Most folynak a nevezések, a művelődési ott­honok. és a KISZ-szervezetek közösen neveznek be. A sereg­szemlének 5 ága van: a József Attila olvasómozgalom, a szel­lemi öttusa-verseny, művésze­ti csoportok, a különböző pá­lyázatok és a *■'* ...............j-4 Wá H*fátok rend'"*.* ■ nos tavasziadat, hogy a közsé­gek lelkesen készülnek a szem­űre. Eddig fi községek 30—35 százaléka már benevezett s remény van arra, hogy egy sem marad ki. Szigetváron de­cember 21-én a községek KISZ vezetői és népművelési ügyvezetői részére értekezle­tet tartunk, ahol alaposan megbeszéljük a feladatokat. — Más természetű munka? — Van bőven. Dolgozunk az irodalmi színpadok tsz-jelle- gü műsorainak előkészítésén is. A megyében 9 irodalmi szín­pad működik. Legfontosabb fel­adatuk most a falut érdeklő műsorok adása. Az irodalmi színpadok a pártbizottságok rendelkezésére állnak majd, segítséget nyújtanak a falu kulturális életének fellendíté­sében. A népművelési cso­port negyedik munkatársát, Bánfi József elvtársat nem ta­láljuk bent. — A sásdi járásban van — mondják. — Fauszt Imre elv­társsal, a Moziüzemi Vállalat igazgatójával együtt ment el megnézni a járásban a mozik helyzetét. Ellenőrzik a vetítő­gépek állapotát, a vándormo­zikat, hogy a vándormozik mű­ködésében különösen most a téli időszak beálltával ne le­gyen zökkenő. Dolgoznak, szerveznek a ■' pmüvelési csoport munka- ’■■■• Sfti. Munkájuk hozzájárul a mcgy.i kulturális életének fej­lődéséhez, GARAT TWUOtC dolgozunk a tsz-ben, legalább közösen szórakozzunk is. Nemcsak szórakozni akarnak közösen a drávafofcj asszo­nyok. hanem tanulni is. A nő- tanács a többi tomegszervelckel és a pártszervezettel közösen rendezett ezért előadásokat, amit nagy érdeklődéssel hall­gattak meg az asszonyok. — Szabó-varró tanfolyamot is indítunk — mondta Wágner elvtársnő. — Már eddig közel negyvenen jelentkeztek erre. Még a szomszédos községből is jönnék majd asszonyok. Azért kell a tanfolyamot a kora délutáni órákban tarta­nunk, hogy azok világosban visszamehessenek. Pedig az esti időpont sokkal megfele­lőbb lenne, hiszen a termelő- szövetkezetben dolgozó asszo­nyok akkor inkább ráérnének. De hát mi segíteni akarunk a markóci asszonyoknak is. Nagyon nehéz még egyelőre összefogni a falu asszonyait. Ezért nem sikerült most meg­indítani az ezüstkalászos tan­folyamot. A termelőszövetke­zetben ilyenkor legtöbb a munka. Most is dohányt cso­móznak sokszor késő estig is. Érthető, hogy utána már nem szívesen jönnének el, ha ren­deznének is valamit. — De ez nem sokáig tart •— véli Wágner elvtársnő — és hamarosan nekilátunk egy színdarab tanulásának is. Ez­zel is szeretnénk kis pénzhez jutni, meg aztán így is jobban összeszoknak az asszonyok. Az a fontos, hogy egy olyan gár­dát szervezzünk, amelyre a nő* tanáéi randié mámítha*.

Next

/
Thumbnails
Contents