Dunántúli Napló, 1959. november (16. évfolyam, 257-280. szám)

1959-11-14-01 / 268. szám

NAPLÓ 1959. NOVEMBER lt. Fogászati előadások Az Orvos-Egészségügyi Dolgo­zók Szakszervezete Pécs—Bara­nya—Tolnai Fogorvos Szakcso­portja és a Pécsi Orvostudomá­nyi Egyetem Stomatológlai Kli­nikája közös rendezésben 1S5». november 14-én, szombaton dél­után t órakor és november ig­én, vasárnap délelőtt 10 órakor tudományos és továbbképző elő­adásokat tartanak Pécsett, az Egyetemi Anatómiai Intézet tan­termében (Dischka Győző utca 3.). Az előadások programja: Szombaton du.: A Budapesti Egyetemi Stomatológlai Klinika tagjainak előadásai: 1. Dr. Bá- nóczy Jolán—dr. Csiba Árpád: Tapasztalataink a Csaba—Törő­féle agarkötésl reakcióval. — 2. Prof. Balogh Károly: Gerosto- matológiai vizsgálataink. — 3. Dr. Huszár György: Újabb fo­gászati anyagok. — 4. Dr. Csiba Árpád: Radix relicta és helyé­nek meghatározása. — Vasárnap de.: Dr. Simon Miklós (Debre­cen): A tbc. stomatológlai vo­natkozásai. — (. Prof. Szlavcso Mlchallov Davldov (Szófia): Kli­nische und experimentelle Un­tersuchungen über die Varände­rungen der Zahnpulpa bei Un­terbrechung der arteria und des nervus alveoralis mandibularis und ihre Bedeutung für die sto­matologische Praxis (vetített ké­pekkel). — 7. Prof. dr. Adler Péter és A. dr. Hradecki Claudia (Debrecen): A fogszobályozási gyakorlat mindennapos kérdései. — S. Prof. dr. Simoii Béla (Bu­dapest): A fogeltávolitás jelentő­sége a dentogen szövődmények terápiájában« Két film ürügyén - néhány szó a filmművészetről Megvallom őszintén, rossz előérzettel ültem be a „Halál a nyeregben“ című csehszlovák film bemutatójá­ra. Olvastam ugyan róla né­hány szűkszavú „előzetest“ amelyek előszeretettel hangsú­lyozzák, hogy ez a film paró­dia. Na igen, csahogy ezekkel a paródiákkal jónéhányszor alaposan megjártunk. Emlékez­zünk csak a nagyhangon hir­detett rock-and-roll „gúnyelő­adásokra“, ahol paródia ürü­gyén kétórás tömény és íz­léstelen ugrálás folyt vad ze­nével egybekötve, és az ifjú­ság „aranyabbik“ része rock- and-rollozva távozott a néző­térről. Nos ez az előérzet nem is volt túlságosan csaló. 1 A „Halál a nyeregben“ semmi­képpen sem olyan film, ame­lyet a mi társadalmunk elvár a ma művészeitől. A másik „A bemutató el­marad“ című német film. Ki­válóan levezetett bűnügyi tör­ténet — egy két külsőséggel szocialista problematikájúvá átmázolva. A fő probléma azonban az, hogy ki az a Haas, a bandavezér és ki a gyilkos. Ehhez a filmhez hasonlókat futószalagon gyártanak, a nyu­gati országokban, de ott csak a kontárok. Itt ez a „Halál a nyeregben“ Paródia ide, paródia oda a film második része már csak egy­szerű rémtörténet. Ha azt ke resné az ember, hogy mi en­nek a filmnek a társadalmi alapja — ezt pedig minden filmben keresni kell — kissé meglepődve állapítaná meg, hogy no lám Csehszlovákiá­ban milyen nagy hatást vál- oitak ki a vadnyugati fillé­res regények, — mert íme ilyen nagy alkotással kell küz­deni ellenük. Viszont én úgy érzem, hogy ez a filléres vad­nyugati irodalom nem annyi­ra a csehszlovák ifjúságra, mint inkább a film alkotóira hatott. Ugyanez vonatkozik „A be­mutató elmarad“-ra is. Két­ségtelen, hogy az NDK életé­ben nagyjelentőségű a nyugati hatások elleni küzdelem, és az ország megvédése külső, belső ellenségeitől. De ebből a témakörből sem szabad olyan filmet készíteni, amelyben egy kérdéssé lényegül át minden: ki a gyilkos? Egy művészi al­kotás a „miért“ feltárása tesz igazzá — többek között. Ezek­70000 baromfi számára építenek ólakat a termelőszövetkezetek Az idén a baromfinevelés terén is megtört a jég a bara­nyai termelőszövetkezetekben. Két évvel ezelőtt mindössze két helyen volt a megyében közös baromfiállomány, s ak­kor még a legtöbb tsz-elnöík úgy vélekedett, hogy a ba­romfiakkal csak a vesződ seg sok, a haszon annál kevesebb. A mágocsi Béke Termelőszö­vetkezet példája, a baromfite­nyésztésből eredő 60 000 fo­rintos tiszta jövedelem a múlt évben, meggyőzte a kételkedő­ket a számyasállatok tartásá­nak hasznáról. Az idén már 2? tei melőszövetkezet nevelt baromfiakat és többek között 65 000 pecsenyecsirkét értéke­sítettek. Ez évi tiszta jövedel­mük előreláthatóan meghalad­ja a hatszázezer forintot. Jövőre megkétszereződik a baromfitenyésztő közös gazda­ságok száma a megyében, ösz­Csorba Győző szerzői estje — A TIT Irodalmi Szakosztálya, a pécsi irodalmi Színpad és a Je­lenkor folyóirat rendezésében lesz november 13-én, vasárnap esté 7 órai kezdettel a Bartók-klubban Csorba Győző szerzői estje, A be­vezetőt dr. Fábián István mondja. Csorba Győző verseiből és műfor­dításaiból előadnak: Baranyai Au­rél, Bérezés Lívia, Horváth Erzsé­bet, Ohlmüller Miklós, Sugár Győző, Tasnádi Ottó és Varga Já­nos, a Pécsi Irodalmi Színpad tagjai, valamint Koós Olga, a Pécsi Nemzeti Színház művésze. A verteket dr. Németh Antal taní­totta be. Az est folyamán a költő saját műveiből olvas fel, és vö- nöczky Endre Chopin és Debussy műveket zongorázik. ezesen 55 helyen lesz közös baromfiállomány. Az ólak építése már ez év őszén meg­kezdődött. A tervek szerint közel hetvenezer baromfi szá­mára készítenek ólakat a ba­ranyai termelőszövetkezetek, körülbelül egyharmad részben saját erejükből. A legnagyobb arányú építkezés a mágocsi Béke Termelőszövetkezetben folyik, amelynek ebben az év­ben már mintegy negyedmil­lió forint hasznot hajtottak a kis tollas állatok. Az országos?- hírű közös gazdaságban jelen­leg egy 8000 férőhelyes, kor­szerű, gépesített csibenevelőn dolgoznak, á tsz-tagok, még — többek között — egy 2000 fé­rőhelyes utónevelő, 1000 férő­helyes tyúkól, 500 férőhelyes törzs baromfi ól és ötven,, egyenként 120 baromfit befo­gadó vándorol iß épül jövőre. ben a filmekben csak „alibi miértek“ vannak. Indításuk olyan, mintha valóban lenne alapja az ilyen témák megfil­mesítésének, de aztán elvetik a súlykot és semmivel sem tö­rődve süllyednek az amerikai ucatfilmek színvonalára. Ipz közérdekű, dolog. Köz- érdekű azért, mert a ma­gyar mozikban napjainkban kevesebb a giccs, a semmit­mondó történet és ha alapo­san meggondoljuk az átlagné­ző színvonalát minden eddigi­nél magasabbra emeltük. Ezt az eredményt nem szabad ilyen filmekkel sárbatiporni. Mert nemcsak a mondanivaló homályosul el ezekben a fil­mekben, de — és ez természe­tes is — a művészi színvonal is emeletnyit esik. Nézzük csak meg; mindkét filmben talá­lunk olyan mesterségbeli fo­gásokat (szándékosan nem ír­tam művészeti fogásokat) ame­lyek kísértetiesen emlékeztet­nek egy nálunk már régen el­temetett film-irányzatra. A né- mei filmben a gyilkos leleple­zés előtti üldözése, a csehszlo­vákban pedig a fürdés jele­net. Miért kellett szegény kis­lánynak meztelenül megfüröd- ni a tóban? Erre a kérdésre senki sem tud elfogadható magyarázatot adni, legfeljebb azt, hogy megfürdött, még­hozzá mesztelenül, azért mert a nézők szeretik a „pikáns dolgokat“. Ez pedig szomorú magyarázat. Még csak azt sem bizonyítja, hogy a film alkotói bátrak, mert ilyen jelenetet is be mernek iktatni. Ez, nem bátorság — ízléstelenség. ízlés­telenség azért, mert nem volt művészileg megindokolt célja Meg kellene már érteni a mai filmművészeknek, hogy a ma közönsége •— legalábbis a nagyobbik, igényesebb rész — nem ilyen filmeket vár tőlük Es másra kötelezi őket az a társadalom is. amelyben élne'- Segítséget várunk tőlük a előrehaladásban, a salát prnb lémáinkat akarjuk látni ' a vásznon és nem is akárhogyan Az sem mentő körülmény hogy jó szándékai készítenek ilyen filmeket. Ezrek és ezrek nézik meg és nem az ai«o szándéka lebeg a szemük előtt Egyszóval; sokmindenre szük­ségünk van még — de ilyen filmekre nincs. Lázár Ervin. Hí IMF IC Vezess óvatosan! Megjött a ködös idő és ez sok közúti balesetet okoz. Szerdán reggel a mohácsi országúton a 21. Aköv YA 2740 és YA 6133 rend­számú tehergépkocsijai összeüt­köztek ennek következtében. A baleseteiét az okozta, hogy mind­két gépkocsivezető szabálytalanul az országút bal oldalán közieke­(lett. A ködön idő miatt , későt» vették észre egymást. kitérni volt idejük s az országút közepe összeszaladtak. A kár ötszáz L. rint Felhívjuk a gépkocsivezető figyelmét, hogy a ködös idő o álltával a közlekedési szabály0, szigorú betartásával és óvatos 0 zetéssel előzzék meg a balesete­ket. — CSALÁDI ESTET rendez november 21-én, szombaton este 6 órai kezdettel a szige­ti pártalapszervezet Alajos utca 2 szám alatti helyiségé­ben. A baráti vacsora és a színvonalasnak Ígérkező kuU túrmüsor után reggelig tartó tánc következik. Holnap letel# me» a Dunántúli Naplú ze el reitvénvpáivázata Nagy zenei rejtvénypályá­zatot hirdet holnap, novem­ber 15-1 számában a Dunán­túli Napló: I. díj: 50 db SUpraphon lemez, ÍI. díj: 20—20 db Supra- phon lemez, 111. díj: 40x3—3 db Supra- phon lemez. A rejtvénypályázaton részt vehetnek egyének, vállala­tok, közülelek, intézmények, illetve azok klubjai. Ilit és tudás (2) Tehetetlenségünk tükre A múltkor láttam egy moto­rost. Gépét a támaszaira állí­totta, ő maga pedig, nem tu­dóm hányadszor szedte szét és rakta össze a, gázosítót, csavar­ta ki és be a gyújtógyertyáit. Aztán nekiállt és nyakig ola­josán, gyöngyöző homlokkal sarkantyúzta a masináját, min­dig jobban dühbegurulva. — Nem mész? Még mindig nem akarsz menni? — düny- nyögte minden berúgási kísér­letnél. Aztán újra szétszedés, összerakás, sarkantyúzás: — Szikra van, benzin van, mégse akarsz menni? — Az anyád! Végül is türelmét vesztve jól megrázta, s még bele is rú­gott a kerekébe, mintha bi­zony ez a „fenyítés“ észretérí- tené a makacs benzinparipát. Láthatunk, hallhatunk ilyes­mit nem egyszer ebben a mo­toros világban. Ml köze ennek a valláshoz? Az, hogy motorosunknál egy ősi folyamatot láthattunk ismétlődni. Technikai tu­dásából annyira telik, hogy tudja; benzin-levegő keverék, nyomás és elektromos szikra kell a robbanáshoz, amely jár­művét hajtja. Ha mindez meg­van, de a motor mégsem megy, ezt már abnormális jelenség­nek tartja, de az okára nem tud rájönni. Valami előtte is­meretlen dologgal került szem­be. Ezzel az ismeretlen do­loggal szemben tehetetlen. A tehetetlenség ingerli, feldühíti. De kire, mire legyen dühös? Persze, hogy a motorra, ame­zőkkel ruház fel, mintha élő­lény lenne, sőt mintha saját akarattal bíró eszes lény lenne. A motoros tehát ahelyett, hogy felismerte volna saját tehetet­lenségét és annak okát; a tech­nikai ismeretek hiányosságát, feltételezett egy ellenséges erőt amely valami ismeretlen mó­don meg akarja akadályozni, hogy eljusson céljához. Mielőtt tovább mennénk ez­zel a fejtegetéssel, állapítsuk meg. hogy ha motorosunkat megkérdezzük: „Talán a mo­torban lakozó szellemmel ha­dakozik“? Arra azt fogja vá­laszolni: — Dehogy kérem, hol itt a szellem? Tudja tehát, hogy nem a motorban lakozó démonok, tündérek vagy ördögök okoz­zák a galibát, mert ilyenek nincsenek. Mégis azt mondhatjuk, hogy a motorkerékpár megszemélye­sítése nagyjából elárulja ne­künk, hogyan alakulhatott ki először az emberben az isten- hit vagy szellemhit, az a gon­dolat, hogy az embert termé­szetfeletti lények veszik körül. Motorosunk nem tett egye­bet mint a gyermek, amikor megveri az asztalt, mert az a „gonosz asztal“ útban volt és beleütötte a fejét. Nem tett egyebet, mint az ősember, aki minduntalan számára ismeret­len és megmagyarázhatatlan jelenségekbe ütközött, akinek nemcsak benzinmotorja, de valamirevaló kése sem volt, nem is szólva egyéb szerszá­szón állt a természet minden­féle fenyegető veszélyei kö­zött. A legtermészetesebb dolog, hogy a primitiv embernek eszébe sem jutott, hogy saját tehetetlenségén gondolkozzék. Ehelyett kudarcaira, félelmeire önmagán kívül álló okot ke­resett. Ha nem sikerült a va­dászat, annak nem saját ügyet­lensége és fegyvereinek kez­detlegessége, hanem a harag- vó szellemek voltak az okai. Ha sikerült, akkor barátságos szellemek segítették. Előbb ezek a szellemek nem voltak egyebek, mint maguk a meg­személyesített tárgyak és álla­tok. Később azonban fejlődött az ember és képessé vált el­vont fogalmak létrehozására, a sokszor tapasztalt jelenségek általánosítására. Hosszú és bo­nyolult folyamat volt ez is, mint maga az emberi fejlődés, csak sablonosán szólva mond­hatjuk, hogy ilyen úton elju­tott a primitív ember az egyes fákban lakó sok szellemtől az erdő szelleméig, a viharok al­kalmi felhő-szellemeitől a min­den vihart okozó szellemig, megalkotta a nap, a tűz istenét. Ezen az úton fokról fokra ha­ladva ért az ember a sokféle tulajdonsággal felruházott más-más hatáskörben „tevé­kenykedő“ Istenektől és szel­lemektől az egy istenig, amely azután mindenható, mindenre képes és mindentudó, Nem- magát a folyamatot kísér­hetjük végig szinte valamenv- nyi egyistenhitű vallás esetér ben, hanem • vaHáeos törté­netekben Is számos a hasonló elem, ami azt bizonyltja, hogy az istenhit ilyenforma fejlő­dése nagyjából minden népnél azonos törvényszerűségek alap­ján zajlott le. Most pedig térjünk vissza kínlódó motorosunkhoz, aki megszemélyesítette a jármű­vét. Világos, hogy a megsze­mélyesítés itt elhatárolt, csak arra vonatkozik, hogy valami­lyen, a gazdájáéval ellentétes szándéka van: nem akar men­ni. De ha a primitív, kőbal- tás ember állna szemben egy ilyen bonyolult, csillogó és olajtól csepegő szerkezettel, alighanem mindenféle csodás tulajdonságokkal felruházná, s még Télne Is tőle. Néprajzi ku­tatók tudnak példát arra. hogy elmaradott néptörzsek a közönséges kerékpárt valami iilönös állatnak tekintették, még védöszentnek is megtet­ték. Ebből egy olyasféle tör­vényszerűségre következtethe­tünk, hogy egy-egy tárgy vagy jelenség természetfeletti mivol­ta fordított arányban áll a vele kapcsolatos ismereteink­kel. A görögök még Zeusnak, a rómaiak Jupiternek nevez­ték azt a legfőbb istent, aki villámokkal lövöldöz. Ma már hiába nevezzük „mennykő“- nek. vagy „istennyilának“ a villámot, senki sem gondol arra, hogy a felhők mögül va­lami haragos óriás lövöldöz ránk sistergő nyilakkal, hanem tudjuk, hogy a nagyfeszültségű elektromos kisülés cikázik át a levegőn. Mindebből az következik, hogy minél kevesebbet tud, minél tehetetlenebb az ember, annál „mindenhatóbb" az ez itten, amelyet vallása megje­lenít. A mindenható istenbe vetett hit saját tehetetlensé­gűnkben, a MSPdeolnrtft iséen­be vetett hit saját tudatlansá­gunkban gyökerezik. Könnyén megértjük ezt, ha az eléggé általános szójárásra gondo­lunk: ha olyasmit kérdeznek valakitől, amire nem tud fe­lelni, könnyen kész a válasz: „Az isten tudja ...“ Ha nagy baj van, aminek az elhárításá­hoz kevés az erőnk, azt mond­juk: „Ezen már csak az isten segíthet.“ De ha a nagy baj végképp bekövetkezett, akko’r azt mondjuk: „Ezen már az isten sem segít.“ A fejlődés pedig olyan irány­ba tart, hogy mind többet tu- lunk a környező világról, mind kevesebb kérdésre kell „tudj- isten"-nel válaszolnunk, s en­nek megfelelően többet is tu­dunk tenni a környezet saját érdekeinek megfelelő formálá­sára anélkül, hogy az Isten segítségére kellene hivatkoz­nunk. Az emberi képzelet al­kotta szellemvilág mind szűkebb helyre szorul, mert az ember sorra kutatja fel a világmin­denség végtelen távolságait. De ha igaza lenne annak a középkori „hittudósnak", aki szerint tízezer angyal elfér egy gombostű hegyén, akkor sem lennének eléggé picinyek ezek a túlvilági lények, hogy — ha lennének — meg ne lát­hatnánk őket az anyag végte­lenül kicsi részeit kutató mű­szereinkkel. Ä tehetetlen embernek min­denható istenre volt szüksége, de az anyagi világot ismerő és abban magabiztosan mozgó ember már nem tud mit kezdeni egy ilyen szelle­mi lénnyel, amely szeszélyei­vel csak galibákat okozna — egyszerűen nincs szüksége rá. (Folytatjuk) Mcshmrmí Ferenc- HÁLÁS KÖSZÖNET an­nak az ismeretlen rend™ elvtársnak, aki 11-én a .“$** órákban a 48-as téren meg­találta kisfiam iskolát ásM-* * ját és azt leadta az Egyetek utcai iskolában. Fejér Gáb°r' né. — NOVEMBER 14-én, e 8 órai kezdettel a Pécsi dagógiai Főiskola KISZ-®1' zottsága hangversenyt rend® a főiskola dísztermében. ** hangversenyen közreműköd1 a Pécsi Főiskolai Kórus és Fonyódi Földművesszöéetk®' zet Vegyeskara, Kovács 0)'^” láné és Vági Istvánná (éneíú Rizner Dezsőné (hegedű) % Dobál Jenő (zongora). . József, Németh Ejoő és Tá lai Aurél vezényelnek. — Szatlvéta pécsi mintáv^ A Dél-Dunántúli -Papír- Irodaszerértékesítő , VáU*1^ pécsi mintával különböző s*3. vétáikat gyártatott és hoz ‘°a gúlámba. Az új szalvétákat ma megnyíló papír-. ú'ósZ® és képeslap-kiállításon tátják be és árusítják. ® — Többek érdeklődésére ezúton is közöljük, hogy Dózsa Sportétterein (volt '*» vasz Étterein) nyilvános és >* minden szórakozni kívánó o® gozót szeretettel várnak üzem dolgozói. , MIT KIVAN A FOGYASZT®’, F.rdekes találkozó lesz növény- 17-én, kedden 6 órakor a szak.- ^ vezeti székházban, aaranya. ,7.? mogy, Tolna és Zala kiskaré. t. delim vállalatai, a mészövök küldöttel, számos vidéki «« beli papír- és írószerbőlt v*f*úr találkozik a gyáripar képvtl‘.rlj- Vél és ismerteti a papír- fé­szerekkel kacsolatos esz revei e„ két és kívánságokat. Az őrié- , letre meghívták a Nötandcs I' ji. Hazafias Népfront megbízotté’' t Az értekezlet kapcsolatos papír- és Irószerklállitáual. .“. jl Igét a szakszervezeti ,‘tr nagytermében egyidejűleg ’".9 — A PAPÍR, ÍRÓSZER fe, KÉPESLAP MÚLTJA. J*‘c <} jövője kiállítást ma délh®p.Kj órakor nyitja meg Erd£- György főigazgató, a Belk*r kedelmi Minisztérium Ku cikk Főigazgatóságának v*úr tője. A kiállítás nővért»® 23-ig marad nyitva. Mer|.. kinthetö a szakszervezeti házban mindennap délelőtt j órától este 8 óráig. Belép® .jj nincs. V — A KIÍPESI.AP-GYŰJ]yín. TALÁLKOZÓJA. Nem ’V dennapi találkozó lesz bér 16-án, hétfőn Pécsett, oj te 6 órakor a szakszerviz- székház különtermében *,&. peslgp-gyüjtők találkot1wpr Erre meghívást kaptak °z, s szag összes — számontartm1 fi képeslap-gyűjtői, a dorogi fai n\it gyűjt" klub és a "V' „Ki mit gyűjt" klub is. peslap-gyűjtők előtt Béla, a Képzőművészeti 'juj Kiadóvállalatának ismerteti a képeslap mí múltját és a képe* kiadás jövő terveit. A ir,evefa szélesen minden gyűjtőt, táj­atokat is. akik a sége miatt meghívót nert Itattak — szívesen látnák idő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents