Dunántúli Napló, 1959. november (16. évfolyam, 257-280. szám)

1959-11-11-01 / 265. szám

»39. NOVEMBER 11. NAPLÓ 5 Tollseprfi A bíróságok nyelve Biztosak a holnap sikereiben A mintegy két évtizeddel ezelőtt használt római jogi tankönyv zsúfolt volt a ma- eyarc* hangzású latin monda­toktól. Még most is fejünk­én zsong ezek némelyike. így PakJájUl: „A parens manumis- *°r az impubes emancipatu&nak tutor legitimusa." (A római jog institútiói. — 157. 1.) Es mindezeket a hivatalo- előírt tankönyvből kellett bemagolnia a jogtanuló ifjú­ságnak! A bírói tárgyalások, ítéletek byelve, stílusa olyan volt, hogy Rióban a „fifikus fiskálisok“ J'ftsd: ravasz ügyvédek) tud- csak eligazodni rajta. Nem c*da, ha az érdekeltek közül sokan eltévedtek az igazság­szolgáltatás mezsgyéjén! Jógi oktatásunk reformja sok mindent megváltoztatott, bíróságaink nyelve azonban !^g mindig a régi, magyarta- *bn» cikomyás, nehezen vagy **íg érthető. Csak egy példá­zó hivatkozunk. Pér nappal 2®Iőtt olvastuk egy bírósági Nitrát következő szövegét. .»Ilyen perelőzmónyek birto­kában a bíróságnak a per ór- °omi elbírálása szempontjából döntő kérdést kellett vizs- “btia, mégpedig azt, hogy •zlikség van-e a korábbi pécsi 'bogyei bírósági Pfsorszá­mú ítéletben tett Intézkedés­ei ellentétes intézkedés foga- batosítására" Nem hisszük, hogy sokain megértenék ezt a szöveget a jogban járatlanok közül! Nem **hetne kissé egyszerűbben és magyarosabban? Bíróságain- r°n még ma sem készítenek Jegyzőkönyveket, hanem csak »Kiveszik“ azokat. A peres miek „tárgyalást folytatnak-, ■helyett, hogy tárgyalnának. A házasság felbontása iránt bem pert indítanak, hanem "folyamatba teszik a pert“. Néha a gyámhatóság is be­avatkozik a perbe. Ez ekként fbrténik: „A gyámügyi előadó bejelenti, hogy a perbe a fel­les mellett a gyámhatóság 18 fellép (néha: belép)" »Becsatolják az iratokat", elég lenne csak csatolni, mellékelni azokat. A bíróság , gyei arra is, hogy „a felek ál- hivatkozott tanúk“ (helye- 3er>: a felek megnevezte tanúk) Pontosan jelenjenek meg a mrgyaláson, és a „hivatkozott r*ödeletek" szerint járjon el. “"'Vei pedig a rendelet nem hi- I vatkozik, célszerűbb lenne „az említett vagy idézett rendele­tekre“ hivatkozni. „A lefolytatott tárgyalás után a bíróság előző ítéletét hatályon kívül helyezve, a vád­lottat szabadlábra helyezte Boncolgassuk csak kissé ezt a kedvező ítéletet! „A lefolyta­tott tárgyalás után" — kifeje­zések helyett helyesebb volna „a tárgyalás lefolytatása után“-1 írni. A „hatályon kívül helyezve" rövidebben és ma­gyarabbá« hangzanék ekként: érvénytelenítve. Jobb volna a „szabadlábra helyezés" helyett is „szabadon bocsátás“-1 mon­dani. Egy pillanatra álljunk még meg! Ml nem engedjük szabadem a bíróságot, mert baj van a jegyzőkönyvvel! Eet ugyanis még be kell fejezni. Nézzük csak, hogyan is tör­ténik! „Jegyzőkönyv feltárás után lezárva“ — olvassuk. A határozott névelő elhagyását most nem bíráljuk. Azt azon­ban furcsálljuk, hogy a bíró­ságokon a jegyzőkönyveket nem fejezik be, hanem — a hozott ítéletek érdekeltjeihez hasonlóan — „lezárják.“ Ami pedig a „feltárást" ille­ti, ne csak a tényállást tárjuk fel, hanem a gyakran felesle­ges, régi idők stílusát erőltető pongyolaságokat is! Seprflzzük ki a bíróság nyelvéből az ide­jét múlta sallangokat, a feles­leges nyelvi limlomot! Hátha a MÉH ezt is átveszi? Dr. Tóth István. Jobban fizetett a silókukorica A nagypeterdi Március 15. Termelőszövetkezetben tör­tént. A tavaszon úgy határoz­tak a tagok, hogy 15 hold silókukoricát vetnek. A siló- kukorica szépen fejlődött, szebb volt mint a másik és a tagok alkudozni kezdtek. — Kár elpocsékolni ezt a kukoricát így! — mondogat­ták addig-addig, míg végül is 5 holdat sikerült lealkudniok a szemeskukorica javára, öt holddal csökkentették a siló- kukorica területét. — A tíz holdat azért lesi- lóztuk — mondja a termelő- szövetkezet elnöke, Narvatil István elvtárs. — Pedig sok tagunk majdnem sírvafa- kadt. Kétszázhúsz köbméter silót készítettünk ebből a tíz holdból — És mennyit adott a sze­mesnek meghagyott öt hold silókukorica? — Hálunk elég gyengék a földek ■— magyarázza az el­nök. — A silókukorica pél­dául elhanyagolt OFA-terü- letbe került és nem kapott semmi mást, mint nyolcvan kiló kálisót. Mindössze két­szer kapáltuk: egyszer kéz­zel és egyszer géppel és mégis holdanként 35 mázsa csöves kukoricát adott. Lé­nyegesen többet, mint a sze­mesnek vetett kukorica. A többi . kukoricánk, éppen azért, mert gyengék voltak a földek, olyan 25—30 mázsa csöves termést ad majd. Jól bevált a Martonvásári 5-ös, jövóre az összes kukorica­területünkbe ilyen magot ve­tünk, «— Jövőre mennyi silóku­koricát vetnek? • Tizenöt holdat. Persze ezt a tizenöt holdat be is si- lózzuk mind, hisz addigra már minden tagunk meggyő­ződhet arról, hogy a silóta­karmány jelenleg a legol­csóbb és legjobb takarmá­nyok egyike, A tavaszon alakult nagy- peterii Március 15. Terme­lőszövetkezet a kis termelő­szövetkezetek közé tartozik. Mindössze nyolcszáz hold összterülettel rendelkezik. Állatállományuk még kevés, összesen 26 szarvasmarhá­juk, 15 kocájuk és negyven­öt hízósertésük van. — Még az idén tíz tenyésa- üszőt akarunk vásárolni, részben saját erőből, részben állami hitelből — mondja az elnök. — Erre a célra negy­venegyezer Ft-nk van. Hiá­ba, muszáj nagyobb gondot fordítani az állattenyésztés­re — teszi hozzá, —s mert akárhogy is nézi az ember: a mezőgazdaságban ebből jön a legnagyobb jövedelem, no meg a trágya is, A kongresszusi hónap első napján Béta-akna érte el a legjobb eredményt, 118,6 száza­lékos tervteljesítéssel. Novem­ber ötödikén Béta-akna 118,9 százalékra teljesítette napi tervét. A forradalmi műszak­ban a Béta-aknai bányászok 117,6 százalékos átlagered­ményt értek el. Ezeket olvashattuk a leg­utóbbi időkben megjelent tu­dósításokban. A Béta-aknaiak az élre törtek, túlteljesítik tervüket, túltelje­sítik kongresszusi felajánlásu­kat. A sikert azonban nemcsak az utolsó néhány nap kiemel­kedő eredményei jelentik. Ele­venítsük csak fel az elmúlt negyedévek termelési történe­teit! A márciusé pártihatározat nyilvánosságra hozatala után a komlói Béta-aknán is meg­mozdultak a bányászok. So­kan és sokat töprengtek azon, hogyan lehetne még gazdasá­gosabbá tenni a termelést, csökkenteni az önköltséget, ja­vítani a szén minőségét. És megszületett a kongresszusi felajánlás: éves termelési ter­vüket 102 százalékra teljesítik, 7170 tonna terven felüli szén­nel segítik a népgazdaságot Múltak a hónapok és egyre szaporodott a terven felül bá­nyászott szén. A Béta-aknai bányászok csendben és . szeré­nyen dolgoztak. Nem becsül­ték túl erejüket, azt vallották, inkább kevesebbet, de jobbat. És az eredmény? Október vé­gén elmondhatták, hogy 7043 tonna szenet termeltek terven felül Majdhogy nem teljesí­tették éves felajánlásukat. És akkor iámét összeültek a bá­nyászok. Felmérték a lehető­ségeket, minden fontos ténye­zőt figyelembe vettek és elha­tározták. újabb 1000 tonna ter­ven felüli szénnel növelik fel­ajánlásukat Figyelmük azonban“ nemcsak a tervszámok teljesítésére ter­jedt ki. Az első három negyed­évben 18,77 forinttal olcsóbban termeltek egy tonna szenet, mint ahogyan azt /korábban tervezték. Ily módon 5131154 forintot takarítottak meg. Nemrégiben pedig elHatárw ták, hogy a negyedik negyed­évben újaob nyolc forinttá'. , A M&YUm'S X. in. Egy gyártói — öt gyárat Az emberek — úgy a ma ' uw6| M*«VV WV4 ----­ez előtt indultak, s a »melyet máris elértek, s , amelyet ostromolnak, désük, — még Inkább ásuk, lendületük, tanu- óuk, tudásszomjuk, — m élménye a csang- átogatásunknak. gyárból öt gyárat! Fur- szó? Csak első hallásra, g lesz! Most egy mű­in dolgoznak, pedig a rü gépek onthatnák az t három műszakban is. re azonban nincs elég nyaguk, mert a nagy grás nemcsak a csang- autógyárban az, hanem szerte: mindenhova na- 'ok vas és acél kell. Jut ndenhova, de még nem dő. A hatalmas ország tétlenül gazdag nyers- ^kban. A föld mélyén kimeríthetetlen mennyi­dére, fém és más nyers­et rejt. Most nyitják meg bányákat, építik az új »t, az új vasutakat, te- °»t teremtik meg az iga- ai nagyipar alapjait. De Ma még nincs elegen- »rsanyag, ezért nem tud­óén áttérni három mű- ü Viszont addig is van lendület és — ez a leg­nagyobb eredmény — egyre jobban képzett munkásgárda: Tehát addig egy műszakban' ötször annyit termelnek, mint tavaly! A múlt évben 14 000 autót, az idén több mint het­venezret! Egyetemi tanszékek a mOhelyehben A múlt évben négyféle isko­la volt a gyárban: technikai iskola, a vezető kádereket to­vábbképző iskola, középfokú technikum és esti egyetem — közel 2 400 hallgatóval. Az ok- tatás azonban bizonyos mér­tékig elszakadt a termeléstől, márpedig Kínában az a jel­szó, hogy „az oktatás szolgi-lja a politikát és szorosan kap» so- lódjék a termeléshez”. Alap­vető feladatnak tartják, hogy a technikai ismeretek tat ítá- sa segítse az üzem előtt álló termelési feladatokat, a techni­kai forradalmat pedig köves­se a kulturális forradalom. Ez a felismerés hozta létre az emberművelés, ha tetszik: szak múnkásképzés különleges for­máját, a vörösspecialisták akadémiáját, az új autógyár egyetemét, amelyen 21 kar, 104 szak és 337 osztály műkö­dik. Rövid idő alatt 13 000 munkás iratkozott be az egye­temre. A vörösspecialisták akadémiáján az egyes üzem­részek maguk irányítják az ok­tatást. Minden üzemrész ön­álló tanszék az egyetemen. Ta­nulmányi csoportok készítik elő az egyes szakok oktatási tervét és ellenőrzik a tanulást. A tanulmányi csoport tagja a pártalapszervezet képviselő­je, az üzemrész vezetője, to­vábbá egy mérnök és egy idős szakmunkás. A tanterveket külön megvitatják a munká­sokkal, így azok az élet igé­nyeit tükrözik, — amint a csangcsuniak mondják: „azt tanuljuk, amit még nem tu­dunk, ami szükséges és segíti a termelést.’f — Sokat kell még tanulniok? A kérdés naív, a válasz annál érdekesebb volt, hiszen indu­láskor néhányszáz szakmun­kást hoztak az ország más vi­dékeiről, elsősorban Sanghaj­ból az 500 jól képzett munkás — vezető káderek, szakmun­kások, technikusok lettek. De a többi tizennégyezer—tizen­ötezer zöme faluról jött! Ott kellett megtanítani már szinte •termelés közben. És tovább kell képezni őket — szintén termelés közben. UJ gyárak is épülnek. Honan tartományban épül majd egy második nagy autógyár. A csangcsuniak ter­vezik. És a csangcsuniak adják az ottani induláshoz a „szak­munkás-alapot” is. Egy gyér­ből valóban öt gyér lesz, de nemcsak azért, mert egy mű­szakban ötszörösére emelik a termelést, hanem azért is, mert közben újabb gyáraknak adnak szakmunkásokat, s azok majd más ezreket tanítanak az autógyártásra, másutt terem­tenek szakmunkás-gárdát­Kínéban a tanulás egyesíti a politikai nevelést, az általá­nos műveltséget és a techni­kai ismereteket. A gyár indu­lása óta nagyon sok szakmun­kás végezte el az általános gimnázium alsó osztályait, te­hát már nemcsak dolgozni tud, hanem tanítani is. S Kínában, aki tud, az tanít. Egyelőre nem számít a bizonyítvány, az oklevél, pontosabban: nem szá­mit, ha nincs, csak tudjon. Vita az ebédszünetben Január első napjaiban, ami­kor ott jártunk az üzemben mindenki az akadémiáról be­szélt, Vitatkoztak az emberek ebédszünetben, munka után is. Érdemes? Nem érdemes? Ebéd szünetben találkoztunk az egyik ilyen vitatkozó csoport­tal. Magas, vállas férfi magya­rázott szenvedélyesen a cso­port közepén. Szenvedélyessé­ge is szokatlan volt — mert addig úgyszólván csak halk- szavú emberekkel találkoztam — kopaszsága még inkább, mert Pekingtő! délre — lehet, hogy rossz megfigyelő vagyok — de egyetlen kopasz férfit sem láttam, sőt még őszülőt is ritkán. Észak-Kínában már annál több deresedő hajú fér­fit fedeztem fel, sőt a kopa­szodó sem volt ritka. Vitatkozó barátunk feje ma­gasan kiemelkedett a csoport­ból, s lendületes szavalnak for rósága egyelőre némaságra késztette a többieket. Tolmá­csunkkal együtt figyeltük a vitát. (Folyta tauter) csökkentik -»ey Unna szén .ermelési költségét, Hasonló sikereket értek el takarékossági felajánlásuk tel­jesítésében ns. Első alkalom­mal 899 000 forint megtakarí­tását vállalták. Később ezt 220 000 forinttal megtoldottak És végül az egész évre szóló 1 119 000 forintos takarékossá­gi felajánlásukat októberig be­zárólag 1 201 000 forintra tel­jesítették. örvendetesen javult az önköltségük is. Ennek elő­idézője elsősorban a bányafa- felhaszmálásban elért megtaka­rítás, különösen a fémtám és fémsüveg alkalmazása, vala­mint a bányafa visszarablása volt. Időközben megérkeztek a tröszt által kidolgozott terme­lési irányszámok Is. Ezek sze­rint a Béta-aknai bányászok­nak éves szinten műszakon-, ként 0.9 tonna szenet kell bá­nyászni. Éves tervük ezzel szemben 0.865 tonna volt. A bányászok munkához láttak és az első három negyedévben mindössze két kilóval termel­tek kevesebbet, mint ameny- nyit a tröszt irányszámai meg­jelöltek. A negyedik negyed­évben műszakonként 0.906 ton­nát kell termelniük: Teljesíteni tudják a Béta- akmaiak ezt a feladatot? A kongresszusi vállalások telje­sítése, az eddigi biztató ta­pasztalatok szerint igen. Bi­zonyságul ismertetünk még néhány eredményt: Köveste- tön Bödő János fémtámas csa­pata november első hetében 250 csille szénnel termelt töb­bet a tervezettnél. Ugyanezen időszakban a 37-es kamrafej­tésben Dicső Ferenc csapata a tervezett 540 csille helyett 630-at termelt. A 32-es kamra- fejtés Tubdcs János csapata egy hét alatt 161,7 százalékos átlagteljesítményt ért . el. És így sorolhatnánk tovább a ne­veket, egyiket a másik után. Mi ösztönzi a Béta-aknai bányászokat a jobb, gazdasá­gosabb termelésre? Nehéz lenne erre röviden válaszolni. Nyilvánvalóan ösztönzőleg hat a bányászdkna az a 169000 forintos prémiumkeret, melyet a tröszt biztosít szá­mukra az előírt irányszámok teljesítése esetén. A Béta­aknai bányászok is tudják, hogy ha jobban dolgoznak, több lesz a keresetük ts. Meg kell azonban mondani azt is, hogy az anyagi érdekeltség az elmúlt két-hárwn esztendőben sokat változott, tartalmában is módosult. Bányászainkat ma már nemcsak a prémium, a jutalmazás serkenti a több és jobb termelésre. Az előírt ter­vek puszta teljesítése is ele­gendő ahhoz, hogy a bányász maga és családja számára tisz­tességes, kultúrált életkörül­ményeket biztosítson. A több és gazdaságosabb termelésre való törekvés ma már politi­kai állásfoglalás is. És ez a törekvés a pártkongresszus tiszteletére indított munka­versenyben olyan eredménye­ket hozott, amilyenre még so­ha nem volt példa. És az csak természetes, hogy ezek a szor­galmas, Igyekvő bányászok fáradtságos munkájukért meg­kapják az őket megillető ju­talmat, annak elleniére, hogy törekvésük világosan tükrözi: nerrjesak az anyagi ellenszol­gáltatás ösztönzi őket Természetesen vannak más­fajta tényezők le. Ezek keteé tartozik a bányászok és a mű­szakiak közösségi összefogása, melyet a közös cél kovácsolt megbán ihatatlanná. Ez elsAi sorban abbén nyilvánult meg, hogy minden feladatot közö­sen megbeszélnek. így történt ez a kongresszusi vállalások esetében is. A harmadik ne­gyedév elmúltával először a párt vezetőség tárgyalta meg a kongresszusi hónap, illetve a negyedik negyedév vájható lehetőségeit. Majd javaslatai­kat termelési tanácskozáson ismertették a dolgozókkal. Kü­lön foglalkozott a kérdéssel az üzemi tanács is. Úgyszólván nem is volt olyan dolgozó, aki valamilyen formában ne lett volna részese az új tervek ki­dolgozásának. Természetes, hogy ilyen előzmények után minden egyes dolgozó a saját­jának vallotta a közösség el­határozását és ennek megfe­lelően fáradozik a közös elha­tározás megvalósításán. A gaz­dasági vezetők azzal segítik a bányászokat, hogy lebontották a terveket. Valamennyi csapat ismeri heti, illetve napi ter­vét. Minden egyes bányász tudja, hogy naponta hány csil­le szenet kell termelnie ahhoz, hogy teljesíthesse adott saa- vát. Ezek a tervszámok heten­ként változnak, figyelembe veve az adott lehetőségeket, körülményeket. A pártvezető- tagjai —■ mißt pártbizal- miak — ott vannak a bányá­szok között és nemcsak saját példájukkal, hanem jó szóval és tanáccsal is segítik társai­kat. A Béta-aknai bányászok egyik igen jó tulajdonsága — és ez ugyancsak nélkülözhe­tetlen feltétele az eddigi sike­rének—, hogy bátran néz­nek előre, nem félnek az újtól. Biztosak a holnap «ikeréiben 2 ^készülnek rá. Említsük csak mec a szo- fj?11** mufikabrígádok példá- ját. A szocialista munkabrigá- dokban dolgozó bányászok ré­szére minden műszak után húsz perces előadást tartanak « geológia, gépasítéa, úi tech­nikád eljárások, a gazdaságos termelee, « takarékosság, álta­lában a kulturáltabb bánya­művelés kérdéseiről. Arra tö­rekednek, hogy a bányászok szakmai tudását, tapasztalatát megfelelő elméleti felkészült- saggel párosítsák. De gondol­nak az utánpótlásra is. E tö­rekvésük legjellemzőbb példá- ja, hogy a dolgozóiknak majd- nem hatvan százaléka 25 év­nél fiatalabb. Háromszáztizen­egy azoknak a bányászoknak töltöt­ték be a 20. életévüket. Ezek- nek a többsége természetesen külszíni munkán dolgozik De mar odanőttek a bányához, szeretik, ragaszkodnak hozzá és néhány év múlva már ie- merőstoént, otthonosan azáll- I nak le a föW aUL Gondoskod­nak a műszakiak utánpótlásé­ról is. öten •— mint levelező hallgatók — technikumban tanulnak. Három a tatabányai bentlakásos technikum tanu­lója. Másik öt fiatel a komlói esti technikumon tanul. Mindez csak egy kis 311 nak, ami biztosította, előse­gítette a Béta-aknai bányá­szok eddigi sikereit De ez a kicsi is elegendő annak bizo­nyítására: még azebb, jobb eredményeket ho* a holnap, mert olyan emberek küzdenek érte, akiket a közös cél, a kö- 208 akarat ösztönöz még ered­ményesebb munkára. Rács János Férfi és női segédmunkásokat üzenik ar ban tartási munkára felvesz az Erőmű Beruházási Vállalat pécsi kirendeltsége Jelentkezés ERBE diszpécserszolgálat KENESSEI FERENC diszpécsernél Pécs, Újerómű építkezés, Mohácsi út 8100

Next

/
Thumbnails
Contents