Dunántúli Napló, 1959. november (16. évfolyam, 257-280. szám)

1959-11-11-01 / 265. szám

2 NAPLŐ 1959. NOVEMBER it. Férjhez adjuk anyukát A Pécsi Kamaraszínház előadása Jelenet a vígjátékból: Vetró Margit, Fütöp Mihály. A cím könnyed, a mű­faj „zenés vígjáték”, a szín­darab íród jó toliakról ismer­tek, a zeneszerző kiváló képes­ségeit szükségtelen újra és újra méltatja. Az alkotók is­meretében tehát a színházlá­togató előlegezett bizalommal tekint az alkotás elé is és a jó szórakozás reményével ül be a nézőtérre. Végignézi az elő­adást, aztán ... megvitatja magában a látottakat, hallotta­kat és ... azt mondja: ne kri­tizáljunk elhamarkodottan, aludjunk rá egyet, s aztán is­mét tegyük mérlegre az elő­adást. Ismét mérteke tétetett és 11. már kopogna is a kri tikus írógépe, de kezeü gyébe kerül az újság egyik száma és meg­akad a szeme a Közlemények rovatánál, ahol többek között ezt olvassa: „A színház szer­vező titkársága értesíti az üze­mi közönségszervezőket, hogy ,.. a Marica grófnő és a Férj­hez adjuk anyukát című dara­bokra november hónapra gyobb mennyiségű jegyigény- lést nem tud kielégíteni, mert az eddig beadott igénylések a jegykészletet kimerítik. *, Nocsak, ennék már fele se tré­fa, ha a közönség ennyire megrohanja a színházat a je­gyekért. Ennyire tetszene ez a színdarab a közönségnek, Férjhez adjuk anyukát vígjá­tékot ilyen nagy ovációval fo­gadná a közönség? Hát akkor hol a hiba? Ha a közönségnek ennyire tetszene, a kritikus pedig — hogy úgymondjam — nem éppen a nagy dicséret hangján akart szólná róla? De hát legnagyobb kritikus mé­giscsak a közönség — szokás mondani —, e ha a „legna­gyobb kritikus” és a „hivatá­sos 'kritikus” véleménye kü­lönböző, akkor... De melyik újságban is jelent meg ez a közlemény? A november nyol­cad ikiban. De hiszen a bemu­tató november 7-én vélt, lehe­tetlen, hogy ilyen gyorsan el­terjedt volna a „sikeres elő­adás” híre. Nem is valami cso­dáról van Itt «zó, hanem mind­össze arról, hogy a kritikus­hoz hasonlóan a közönség le előlegezett bizalommal várja az előadást, As előadd» pociig az elő­legezett bizalomnak — sajnos ►— nem felelt meg. Hinni merjük, hogy színház­látogatóink ma már a „még olyan könnyű műfaj” területé­ről is egy bizonyos színvona­lat megkövetelnek. Milyen követelményekről van szó, melyek azok a kritériumok amelyeket nem szabad figyel­men kívül hagyni egy színda­rab megírásakor? Elsősorban talán az, hogy legyen valami köze az élethez, ahogy mon­dani szokás, „életszag" legyen benne. E nélkül bizony csak talmi csillogás a mű. Keres­sük kutatjuk, mi ebben a víg­játékban az „óletssMgú”, de nem találjuk. Pedig a Pécsi Színpad szerint — a vígjáték ismertetésében írják — nem­csak „é1etszagú”-nak kellene lennie, hanem maíi-nok Is, mert ezt. írják róla: „ ... mind­végig kacagtató figurákkal mutatja be a felvetett problé­mán kívül azt, hogy sikeres műyet lehet írni mindennap­jaink apró vidám »ágaiból, sőt olyan hiányosságokból is. mint a lakáskérdés.” Tehát a lakás­kérdés lenne benne a mai? Tény, hogy a tefcásk érdes problémánk, de éppen ez tük­rözi mad életünket? S éppen a negatív oldalról, amikor so­ha ennyi lakáét nem építet­tünk, mint ma? Itt lenne már annak ideje, ha leszoknának arról, hogy „mai életünk” ürügyén éppen azt állítjuk be negatívumnak, amit egyik pozotívumnak kel­lene elismerni. Különben is: olyan szép lakásban játszódik le ez a „lakásnélküliségi” prob­léma, hogy az ember önkén­telenül is elismeréssel van a szép szoba láttán. Tehát a la- káskérdéstijl még nem mai, még nem életszagú a vígjá­ték. Hát akkor mi benne a mai? Erre a kérdésre az egyik is­merősöm, aki látta a vígjáté­kot azt válaszolta; a szerep­lők öltözetéből gondolja, hogy ez a színdarab ma játszódik. Nos, adta teremtette annak a színpadi műnek, amelyiknél csak a szereplők öltözetéből lehet következtetni, hogy mi­kor játszódik. Hiányzik tehát egy másik elemi követelmény is: a társadalmi háttér. Ha csak ezt a két hibát: az élettől való elvonat­koztatást és a társadalmi hát­tér hiányát említjük, már ez is elég annak megállapításá-' ra, hogy sem tartalmában sem formájában a vígjáték nem fe­lel meg a követelményeknek. De hát akkor mi indokolja az előadását? Pedig a színészek és a rendező Is mindent elkö­vetnek, ami egyáltalán elkö­vethető egy darab sikeréért. Csak sajnos olyan figurákat kell a színészeknek játszani- ok, amelyek lába „nem éri a földet”, nem a valóság tala­ján állnak. Nem az ő hibájuk, ha művészetüket az ilyen fi­gurák megelevenítésére kell pazarolniuk.Takács Margitnak, egy „maga se tudja, hogy tpi a baja" úrinőt kell játszania, Fülöp Mihálynak egy „szere­lemtől megittasodott“ úri fiút, Vetró Margitnak, „műfotori- portert“, Szalma Lajosnak egy olyan őszülő bonvivánt, aki már nem hódít meg senkit, Dózsa Évának egy „se hangja. se:i„ csak a nagy felhajtás” énekesnőt (tán ez a mai?), Pe- tőházi Miklósnak egy részeges szállodaportást... és így to­vább: Horváth Magda, Hajdú Ilona, Nagy Józsa, Ágh Tiha­mér, Kutas József sem kapott valami művészi feladatot Igazságtalanok lennénk, ha csak az elmarasztaló dolgokat említenénk. Mert akad ebben a vígjátékban jó is. Elsősorban talán a Paulusz Elemér szer­zetté zenéről állapíthatjuk meg, hogy dallamos, hangula­tos zene s ebben igazat kell adnunk a Pécsi Színpadnak — a slágerré válás ott rejlik leg­több zeneszómban, különösen a harmadik felvonós zenéjé­ben. Egy-két hangulatos Jele­net helyzetkomikum teremt elismerést A Férjhez adjuk anyukát című vígjáték elő­adása — sajnos nem öregbíti a Pécsi Nemzeti Színháznak ebben az évadban elért ered­ményeit _ _ Garay Ferenc Munkások fóruma Nemcsak az a fizetés, amit borítékban adnak! Ritkább is lett, meg is őszült a hajam. Hiába titkolom, né­ha a kezem is megremeg és hajnalban ébredés után fátyo­losak a szemeim. Keveset al­szom, mint olyan ember, ki tudja, hogy nemsokára nagyon sokat alhat. Megtört az élet — ki csodálhatná — 68 esztendős vagyok. Kitter Nándor a ne­vem, a Megyei Villanyszerelő Vállalatnál dolgozom, mint raktári munkás. Hét éve élei? itt Pécsett, azelőtt hosszú esz­tendőkön át a legkülönbözőbb helyeken, Dalmáciában, Hor­vátországban, hol itt, — hol ott dolgoztam. Kelemen elv­társ, az igazgató csak úgy szó­lít, Feri bácsi. Hogy el ne fe­ledjem eredeti nevem, fizetés­kor Kittor Nándor vagyok. Egyébként csak Feri bácsi, s nem haragszom érte, mert boldogult apám hívott Feri­nek mindig. Mint már említettem, a rak­tárban dolgozom. Anyagot adok ki és veszek be, segítek rendben tartaná a ml közös vagyonúnkat. Beosztásomnál fogva rengeteg emberrel talál­kozom nap, mint nap. Minden- ,kivel szót váltok. Olyan szót is, amit az emberek nem mon­danak el üzemi tanácskozáson, csak maguk között. Ezekről, a nyilvánosság mögötti vélemé­nyekről beszélek én a munká­sok fórumában. Sokan meglepődnek azon, hogy mi ötszörös élüzem va­gyunk és most az utolsó há­rom hónapban 123.6 százalékra teljesítettük termelékenységi tervünket. Mi azonban ezt már természetesnek vesszük. A ta­valyi év nekem 16 napi nyere­ségrészesedést és 14 százalé­kos hűségjutalmat hozott. Va­lamennyien igyekeztünk úgy dolgozni, hogy ebben az év­ben is hasonló összeget vehes­sünk feL De hót hogyan csináljátok ti, hogyan éritek el ezeket az eredményeket? — kérdik tő­lem sokan. Mi ennek a titka? öreg ember vagyok, sokat láttam, tapasztaltam, nyitott könyv minden szándék előt­tem. Mi a vállalat dolgozói egy nagy család vagyunk. Olyan család, ahol kevés a veszeke­dés és nagy az összefogás. A nyilvánosság mögötti vélemé­nyeket éppen ezért nyugodtan elmondhatja bárki a vállalat vezetői előtt, biztos lehet ab­ban, hogy meghallgatásra ta­A* Ormánság aranybányája Népes a seliyei Ormánság Tsz irodája. Itt van Nyíri Sán­dor elnök, a könyvelő, egy fér­fi a magtermeátetők járási ki- rendeltségétől, és gyakran nyomják le a kilincset a Osz­tagok is. A juhászatiről érdeklődöm. Nem a j uh ászmesterségről, — •okát Írtak arról már. Azt sze­retném megtudná, mennyit jö­vedelmez ez az üzémág. Az Ormánságnak ugyanis 340 bir­kája, — 212 anya, 23 ürü, 105 bárány — van. Egyik* azon tsz-eknek, amelyek a le Na­gyobb juhállománnyal rendel­keznek: a seliyei járásban. Ebből a tagok csak 88-at hoztak be a tsz-be. A többit úgy vásárolták 124 000 forin­tért. Magát a vásárt elég nehéz volt nyélbeütni. Kezdetben a tagság hallani sem akart a ju- hokról, mondván, hogy elbuk­nak vele, hiszen Sellyén nem nagyoh foglalkoztak a juhá- szattal. Nyíri elvtáes azonban — makacs természetű ember lévén — nem hagyta magát. Végre megpuhultak a ke­mény szívek, ám a birkákat még mindig nem fogadták valami mosolygós arccal. Csak akkor engedtek fel, amikor — két héttel a birkák megérke­zése után! — megkezdődött a nyírás. 50 000 forintot. kaptáit a gyapjúért! Ekkor tudták a legelső munkaegységenként! 20 forintos előleget kiosztani az Ormánságban. Később újabb summa: 26 ezer forint jött be juhokból, összesen 76 000 forintot sze­reztek már vissza, a juhok árának 61 százalékát Csak azért nem többet, mert az Or­mánság nem akarja az állo­mányt elkótyavetyélni. Az anyák januárban, februárban megellenék, lesz vagy 200 bá­rányuk. Április-májúdban újabb birkanyírásra számíta­nak, szóval 1961-ben már 700 juhot akarnak tartani. Nyíri elvtárs véleménye szerint eny- nyi állat egy év alatt 200—250 ezer forint tiszta jövedelmet hoz a tez-nek. Ebben még nincs benne a trágya értéke, pedig ez «em elhanyagolandó. A 700 birka — ahogy Nyíri elvtárs mondja — évente vagy 50 vagon tré­MŰSZAK KILŐTT Itt még a szó is fur­csán hangzik: mű­szak. Itt ahol nap­hosszat arról beszél­nek az asszonyok, hogy a csarnokban mennyit kaptak a te­jért, meg hogy a Dá- zsonyban annyi a ku­korica, hogy Drávát lehetne rekeszteni ve­le áradáskor. Szóval paraszti beszédhez szó kott fül s akkor jön egy munkásruhás ám bér. Kerékpárt tol a téglából rakott dráva- szabolcsl járda mel­lett. — Hová igyekszik? — Műszakra — mondja, de nem a gyár felé indul, ha­nem a faluvégnek, hazafelé. — Előbb megvacsorázom. Csak kilencre megyek a gyárba.. Ezt meg úgy mond­ja, mintha legalábbis vastagkémónyű, sok- műhelyes gyárról be­szélne. Pedig kicsi gyár még a szabolcsi, csak most alakul, most terpeszkedik a Dráva, a kövesút meg a lapály között. — Akkor ráér? — Attól függ mire? — Egy kit beszéd­re... — Mehetünk ;.. A konyhában ad helyet. » Ez hát a Becskei rezidencia. Festett, fényes bútor, minden leterítve, még a szé­kek is, hogy felemeli az ember és összehaj­togatja, sajnálja, ne­hogy gyűrött legyen. — Sose bajlódjon vele — mondja a mű­vezető, mégis hajto­gatja, nem ül a térí­tőre. — Mikor lett gyári? — Régen.., talán tizenhat voltam. — Hatvan fillérért dol­goztam, mjnt takarí­tó gyerek. Egy hét alatt 4 pengő nyolc­van volt a keresetem. Aztán? A törőbe került és részibe aratott. Mert kaptak egy kis földet, valami három holdat, de még az is kevés volt a család eltar­tására. Nyolc iskolája volt, később letette a középiskolát Szere­tett tanulnt... azért ment a gyárba is, a gépek mellé. A pa­raszti munka csak megélhetést, kenyeret jelentett Számára mindig. A gyár hiva­tást, kielégülést és munkát. Máskor sem szeretett a földben dolgozni, de most egyenesen viszolyog tőle. Megszokta már a gépek monoton za­katolását, a tüdőt folytogató port, a gé­piesen, gyorsan dol­goz^ embereket. És mégis! A gépek, a terme­lés, a kazalozás, az emberek... de nem ezt mondja. — Kevés a kukori­ca. A kendergyárban9 — Van egy kis föld­je a gyárnak és az idén gyengébb a ter­més, mint tavaly volt. Aztán ott van a ka­zalok köze. Az is szép terület, ha beültet­nénk alacsony nö­vénnyel, mondjuk burgonyával. Az is teremne valamit... most meg haszontala­nul hever. Kiütközik belőle a paraszt gondolkodása Munkás ő, vérbeli munkás, a szíve is oda húz már, csak a gondolatai között bú­vik meg néha a föld r/eretete. Készülődik. Éjszakai műszakra megy egy faluban, ahol a tyúkokkal ve­tik az ágyat az embe­rek és éjjel a leghan­gosabb lárma a Pal- konyai utcában egy kuvasz vonításé. (Gáldonyi) gyát termel az Ormánságnak. Ez körülbelül 40 holdnyi terü­letre elegendő. Ma már senki sem panasz­kodhat az Ormánságban a ju-' bokra. A ropogós húszasok mindenkit meggyőztek. És kí­vánják minden termelőszövet­kezetnek: bátran fogjanak hozzá, hiszen a juhtenyésztés voltaképpen aranybánya. Iái. Nálunk törődnek a mun- kásemberekkel. Hogy ne mond ja senki, levegőbe beszéled hadd soroljak fel egy-két pél­dát. Nett Józsefné hivatalsegéd bejött egyik nap. Azt mondja» konyhabútort szeretne venni- Fiatal házasok, hát most akar­ják beszerezni, ki is nézte» egyet, de nincs elegendő pén' zük. Pedig de Jó is lenne met' venni azt, amit az üzletben látott. Nosza gyűjtés indult * vállalatnál s egy óra alatt összejön a pénz fele. Maga 4 főmérnök, Szirom Alajos adJ4 a hiányzót takarékbetétjét»1» a menyecske ráér visszafizet11 részletekben. Lakás kell három dolgoz®* nak? Társadalmi munkában megy segíteni az egész gár“4 és építik szorgalmasan. veszik valaki a feleségével- Hát ez aztán igazán nem ter­melési probléma, Kelemen el»' társ mégis segíti Most alakítottunk át egy helyiséget társalgónak. S*” könyvek bújnak meg egy^ mellett a szekrényben, ró»1 sugározna a zenét, az asztal»4 csinos terítővei letakarva, falak kifestve, várj ék e kából jövőket Sakkozni, tyáani, beszélgetni ide össze a munkások, tkztvi#»104 műszak után. Tűsödnek az emberekkel '* ez. nag¥on szép dolog kér*1® Mert ? fizetést nemcsak a ritokban kapja az ember, is kapja a gondoskodás t**r apró, de nagyon jóleső foriT4 jóban. Ez a titka a ml relniknek. így viszünk mi re több és több fényt a t®1 vakba, és így viszünk re több és több fényt egy»08" életébe is, A legnagyobb kincs Tvz-veze tőségeink nagy többsége jól sáfárkodik a tag­ság bizalmával, és eleget tesz a szövetkezeti demalarácia követelményeinek. Időben beszámol a terveiről, a tag­ság előzetes jóváhagyását ké­ri, ha egy-egy nagyobb mun­kagépet. vagy állatokat akar vásárolni. Tsz-eink többségé­ben elég rendszeresen meg­tartják a vezetőségi üléseket és közgyűléseket.' A többség azért nem min­den termelőszövetkezet. Kivé­telek is akadnak. Ilyen pél­dául a püspöklaki Béke Tsz. Itt a tagság az októberi köz­gyűlésen elhatározta, ’ hogy 40—50 darab 60—70 kilós süldőt vásárol. A tagság ügy számította, hogy a süldőket felhizlalják, s az érte kapott pénzből hét-három forinttal lehet emelni az idei munka­egység értékét. A tsz vezetőségének Októ­ber vége felé módja lett vol­na a süldők megvásárlására. Mégsem tette meg. Két-há- rom ember véleményére hall­gatva elállt a szándékától, a közgyűlés határozatától. A megye egyik ismert ter- •melí.t zövetkezetében az el­lenkezője történt. Ott vető- gépet és mütrágyaszórót vá­sárolt a vezetőség anélkül, hogy a tagsággal előzetesen megbeszélte volna. Tagadha­tatlan: úgy kell a két gép a tsz-nek, mint éhes embernek a falat kenyér. Több mint valószínű, hogy a tagság min­den vita nélkül megszavazta volna a vásárlást, mégis... Egészen más ezt előzetesen megbeszélni, mint később. A- tagság pénzéről van szó, s a tsz-tagak akkor érzik magu­kat a szövetkezet gazdájának, ha az ilyen esetekben előre szólnak. Nem hiába írja ezt elő a működési szabályzat. Az ilyen kivételes esetek­ről is szólni kell? Beszélni keU róla azért is, mert több helyen a vezetőségi ülések és közgyűlések I« elmaradj A lovászhetényi Bgyt^jü Tsz-ben például hét ét L hónapon át nem hívták *»*' a tagságot. j Minden egyes esetben , tagság bizalmáról van Olyan dologról, amit szokás és nem lehet kifejezni, mégis a legnagV^ kincs. Mert amíg blíűZg. van, úgy megy minden, ^ a karikacsapás. Nincs ^’ íl úgy dolgozik mindenki, a sajátjában. Szívvel _*>. # lekkel, szemlátomást gyarapodik • tsz közös gyona. J Példa kívánkozik? mondjunk? A tavasszal %. kult kétújfalusi, nagytétíjfií si fsz-t, vagy a bicsérdi "> Mezőt állítsuk á megy* “fa me elé? Nagyon sok szövetkezetünk megérdf”'.0. né ezt, hiszen tsz-elnk t mó többsége — között”* ,ti tavasszal indultak is véletlenül produkálnak sI nél szebb eredményekét- . Hát ezért keU oly vigyázni a tagság bizalma Arra, amit megszerezni 'f nehéz, elveszíteni pedig ^cr nyű és egyetlen egy , "‘yf lyabb melléfogás is etef n zá. > Sem Püspöklakon, *ernJl^ sutt nem fordulhattak y elő az említett hibák, ellenőrző bizottságok nütt teljesítenék az ar!Zvr bályban reájuk rótt W* légeket. Ok, akiket a ^e" élő lelkiismeretinek Heinénk, elnökük, aki 6 ,f ság bizalmijának tölti be, vegyék észre a '*■ ff kát, szóljanak idejébe*’^' gyének arról, hogy ne lödjenek meg. Dolgoz**^' de ne úgy, hogy macska barátságba a tsz-ek vezetőségével. •" yg a cél közös: megőrizni ö g ság bizalmát, a közös vfyf podás, a jobb sors funda tumit. /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents