Dunántúli Napló, 1959. november (16. évfolyam, 257-280. szám)

1959-11-08-01 / 263. szám

Í9B9. NOVEMBER. 8. NAPLÓ nw/ • inymr Kiállítási jegyzetek Platthy György grafikai kiállítása Három év! távoliét után, két egészen s fehérig terjed a tucatnyi tusrajzzal jelentkezik szürke tónusgazdagsága. Nem P1 a 11 h y György festőmű' véletlen, hogy nem elégszik vész a TIT Bartók Béla klub- meg a tolltechnikával, sőt a sok iában, két tucatnyi rajzzal kai featőibb megoldást kínáló köszüntve a kedves várost, pálcatechnikával sem, hanem Helytől a három év alatt sem mindkettőt kiegészíti a laviro- szakadt el egy pillanatra sem, »ott (oldott) tus adta lehetősé­ül szén egri tartózkodását mind- gek szinte végtelen árnyalat- végig csak átmenetnek tekin- gazdagságával. »ette és as »otthon“ ezekben Azonnal szembetűnik — a ez években is Pécs maradt, viszonylag kisszámú rajz elle- Oszintén megvallva meglepő, nére — a technikai megoldá- bogy önálló grafikai kiállítás- sok változatossága, mely — sál jelentkezik, hiszen eddig ha nem ismerjük a rajzok festőként és szobrászként köny- születésének körülményeit — véltük el; romantikus han- ’a művész egyéniségének ki- gubuu egri városképei, szí- forratlanságát mutatnák. Min­ies, a táj egyéniségét tükröző den esetre érdekes e rajzok baranyai tájai, realista törek- születésének története. A tus- vésfi alakos kompozíciói ízig- techmkától félő főiskolai hall- vérig festőt mutattak. Ez az gatóit bátorítandó, közéjük oka viszont annak, hogy most állt es a külonbozo tnstechni- Hegnyilt kiállításán sem ta- kák elméleti ismertetését par- gadja meg a grafikus Platthy huzamosan készített sajat raj- * festő Plathyt, mert a leg- zokkal szemléltette, vonalasabb rajzán Is a festő A tus, mint anyag, az esz­mémével lát és a vonalak ke- közök és a kettő adta technl- tocnyen szóló feketéje mellett kai lehetőségek a megoldások végtelen gazdagságát hordják magukban és így érthető, hogy a mester, Platthy, a vonal, folt, fény, árnyék, fehér, fe­kete, a kettő adta lehetőségek végtelen festői változatainak problémáit ezeknek a rajzok­nak a segítségével óhajtotta megmagyarázni. A technikai és formai kérdések mellett — a rajzok bizonyítják ezt — ezek a rajzok jó lehetőséget nyújtottak a tartalmi, illetve a tartalom, forma egysége kér­désének megbeszélésére és megoldására is, („Bürokraták“, „Pletyka“ stb.). Míg tanítványainak magya­rázta a lehetőségeket, úgy ér­zem, maga is rájött a fekete­fehér adta lehetőségek nagy­szerűségéré, kedvet kapott a tussal való rajzolgatásra és a bemutató rajzok mellett még egy. sor tusrajzot készített, immár az alkotást látva maga előtt a művész és nem az ok­tatást. Platthy György most meg­nyílt kiállítása mind formai, mind tartalmi szempontból — a kis számú alkotás ellenére — nagyon változatos, tanulságos és a TIT évi kiállítás-soroza­tának egyik jelentős esemé­nyc- ' -dl­EINBEIRH SOR Magyarul beszélő szovjet film Filmszínházaink ebben az esztendőben az Emberi sors című film bemutatásával emlékeznek meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójáról. A moszkvai film­fesztivál aranydíját elnyert film Solohov és Bondarcsuk közös alkotása, október eszmei­ségének méltó örököse. Az Emberi sors az egész mai filmművészet leg­jobb értékeihez képest is ki­emelkedő alkotás. Egyszerű ember élete elevenedik meg a vásznon, olyan emberé, aki semmi különös hivatást nem tölt be, mielőtt behívják kato­nának. A maga puritánságával éli életét. Egyszerű gépkocsi- vezető, szereti feleségét, gyer­mekeit és nincsen más vágya, mint munkájával tisztes kö­rülményeket teremteni a maga és családja számára. Bevonul, s feladatát mint katona is be­csülettel teljesíti. Az egyik al­kalommal gépkocsival lőszert szállít. Német repülőgépek tá­madják meg..: egy bomba robban az autó előtt, ::. esz­méletét veszítve fekszik a fői­dőn .:; fogságba kerül. Meg­szökik. De nem jut messzire, elfogják és megkínozzák. Újra megszökik, de most cnár siker­rel. S elekor tudja meg, hogy övéi elpusztultak, csak fia, — akiből kapitány lett — ma­radt meg egyedül. Aztán el­esik fia is. Elbir-e ennyi csa­pást, ennyi megpróbáltatást egy ember? Leli-e még értel­Nikelsaky Géza: A Zsolnay gyár művészete Érdekes, a maga nemében páratlan monográfiát bocsátott útjára Nikelszky Géza, a pé­csi Zsolnay gyár idős porcelán­festő művésze. Alig néhány ívnyi terjedelmű Könyvében nyomon kíséri a gyár történe­tét, olyan adatokat is publi­kálva, melyek eddig ismeretle­nek voltak. A szerző szinte rajongó lel­kesedéssel követi nyomon a gyár sikereit Zsolnay Vilmos harcát a gyártmányok művé­szi színvonalának emeléséért s egyúttal emléket is állít a gyár dolgozóinak, névszerint említve azokat, akik részt vet­tek ebben a küzdelemben. — Nikelszky azonban nem mi tí­zálja a gyáros Zsolnaiakat. Finom eszközökkel mutatja meg, hogyan dobták félre azo­kat, akik megrokkantak vagy megöregedtek ebben a küzde­lemben. , Az államosítás utáni hely­zetről csak néhány lap szól a könyvben, de ennek befeje­zése mindennél világosabban bizonyítja, mennyire bjzik a szerző a fejlődő gyárban, amelynek vezetését „a múlt egyszerű munkásai vették Ke­zükbe. Osztályuk megvívott erejével és öntudatával ők kezeskednek államunk, a dol­gozó népünk tulajdonának, a gyárnak felfelé ívelő jövőjé­ért...’’ R. S. mét az életének? Igen, egy ár­va kisfiúban találja meg élete további értelmét.;: A filmre vitt kisregényt Solohov írói pályájának mos­tani, legérettebb szakaszában alkottta. Az Emberi sore-nak egy főhőse van, vele és körü­lötte szövődik a történet, lé­nyegében életének, jelentős szakasza elevenedik meg. Egy ember élete ez? Egy élet tör­ténetének kivonata? Több en­nél. Igaz, a történet lényegé­ben egyetlen szerepre tömörül. A főhőssel, Andrej Szokolov- val szinte minden rossz meg­történik, ami egy becsületes, hazáját szerető szovjet ember­rel a fasizmus ellen -vívott hál borúban és a hitleri haláltá- barokban a foglyokat érheti. A film tehát tömörít, az álta­lános érvényűt mutatja. Mint ahogy Szokolv jelleme 6em egyedi, hanem benne sűrűsö­dik millió és millió szovjet ember jelleme, úgy a vele tör­téntek sem egyediek, hanem sok-sok szovjet ember élt a háborúban ilyen körülmények között lásának mélysége ne sikkad­jon el. Erről a filmről elmond­hatni: sem színes, izgalmas története, sem jellemábrázo­lása nem szenvedett csorbát. Ilyen kitűnően megoldani ezt a nagy feladatot, valóban mes­termunka. Azt tudtuk eddig is, hogy Bondarcsuk kiváló szí­nész és most mint kiváló ren­dezőt is megismertük. Azaz, ebben a filmben a kettőt egy­ezerre, mint Szokoíov szerepét alakító színészt és mint ren­dezőt is. Csak olyan ember ültethette át ilyen tökéletesen a film nyelvére ezt, a magas eszmeiségű írást, aki maga is éli a szovjet ember életét, A szovjet filmművészet — pudoykini, eizensteini — legkiválóbb hagyományain épülő örökemlékezetes jelene­tek egész sora kívánkozna alapos méltatásra: a láger- parancsnok előtti pálikaivás. a zabtáblában egyedül fekvő ember kiváló operatőri meg­látása, eszmeiségében kiváló az árulónak készülő katona megfojtásai:: mind, mind a regény betűinek nagyszerű fiimi megjelenítése. Nagy ez a film. Nagy, ma t sikerült a regénybeli történet és jellemek hű átültetése. So- lohov írta emberek a filmben mintha a könyv lapjairól lép­tek volna ki, annyira hűek az író elképzeléséhez. Scűohov így fejezi be a könyvét; (a film is ezzel a je­lenettel zárul) „Két elárvult ember, két kis porszem, ame­lyet idegen tájakra vetett a soha nem látott erejű háborús vihar:;: Milyen jövő vár rá­juk? Szerettem volna azt gon­dolni, hogy ez az orosz ember, ez a hajlíthatatlan akaratú férfi magára talál, az apja vállán meg felnő az a kicsi, aki embemyi ember korában el tud majd viselni mindene, le tud küzdeni minden aka­dályt útjában, ha azt követeli tőle a Haza. Nyomasztó szomorúsággal néztem utánuk..; Nem lett volna az elválással semmi bai, de Ványuska, néhány lépés után, kurta lábacskáival bot­ladozva, jnen tőben felém for­dította arcát és búcsút intett rózsaszínű kis kezével. Ekkor mintha egy puha, de hosszú- karmú mancs szorította volna össze a szívemet: sietve el­fordultam. Nem, nemcsak ál­mukban simák a háborúban megőszült idős férfiak. Sírnak ébren is.:. Csak az a fő, hogy idejében félre tudjanak for­dulni. & az a legfőbb, hogy ne sebezd meg egy kisgyer­mek szívét: ne lássa, hogy fut le arcodon a fukar, de forró férfikönny,” Milyen jövő varrajuk? — kérdi Solohoc és tudja, hogy maga az élet adja meg rá a választ. A háborúban sok vihart kiállt szovjet em- berek akaratereje nem tört meg, nem váltak fásulttá a elki megrázkódtatásoktól. Ezek az emberek ma a kom­munizmust építik;., GARAT FERENC általában előítélettel vagyunk: vajon sikerül-e a regényt a film nyelvére átültetni úgy, hogy akár történetének gaz- akár jellemábrázo­INI INI U S BC Ä jelenti. kínzó, csillapíthatatlan édeé- ségvárásáról, hallgatta a szive alatt rebbenő egyenletes, halk zörejeket. Napok óta rejtélyes fájdalmak gyötörték • 6, sen­kinek sem szólva, senkitől sem bátorítva félt — rettenetesen félt. Mintha azt súgta volna valami: hiába volt a heth&napi szenvedés,:« Pista már nem olvasott. Szórakozottan morzsolgatta az asztalra készített szalvettát ai udvarra figyelt. Á vicln* ktr lánya éppen vizet öntött a le^ folyóba és a két meglebbeno copfjáról megint eszébe jutott a lány. Évi. Tömött, karvastag­ságú fonatai — ma már alig- alig állta meg, hogy bele ne markoljon, olyan «erntelenfll ink. a haja annak a fruska nak. S hogy tud ügetni! Em­lékszik, úgy is tetszett meg neki a tanfolyamon, ,hogy olyan hetykén, pajkosan ka­csingatott rá ból Eljön-e délután... Hirtelen megfordult, rászólt a kályha mellett kuporgó asz- szonyra: _ Anna... «okára eszünk me—Adorn már. — Arma meg- törölgette a a fehér nagykanallal Ettek csendesen, szót sem váltva. A krumpli jó volt, puhára főtt füszereskolbasszal, két­szer is evett belőle a férfi. Az asszony alig evett. Szenvedő arcán néfla rángás futott ve- gig. Aztán, pár percre elgon­dolkozva, összeszedte az edényt S agaszerre, hátrafordulva a mosogatástól, odainteU férjé­nek? — Te-.-.. Pista..-, hogy ** hívjuk a gyereket? Mosolyogva kérdezte, kis felvillanó derűvel, régóta dé­delgetett neveket sorolva eszé­ben. Tán feleletet sem várt, de a férfi, Évához szálló gon­dolataiból kizökkentve, türel­metlenül óda a szót: — Majd hívják valahogyan! ANNA ELFEHÉREDETT. Azontúl hallgatott, csak néha harapta be erősen a száját. Amikor Pista öt óra tájban felébredt délutáni álmából, már vérzett az ajka a mardosó kíntól. A kihívott mentőorvos röviden végzett: — Koraszűléa — és már tették be a kocsiba. Aztán néztek Pistára — „a kedves férj is jön, ugye“, s ő nagyot nyelve ütt be felesége mellé. Kavargó, megzavart gondola­taiban felrémlett Üt>i képe, távolról, kicsit homályosan — ha ma nem találkoznak, a lány többé' nem jön vele se­hova. Aztán csendesen, szót­lanul nézte a feleségét. Az aszony néha megkereste forró ujjaival a kezét — engedte szorítani s agyában összefüg­géstelenül, tompa nyomással zakatoltak a gondolatok. Ketten Utáltak a fehér, kő­kockás folyosón, egy negyven körüli, őszülő halántékú férfi­val. Az óriási léptekkel rótta a folyosót s minden pillanat­ban megállt a fehér ajtó előtti Az első? — és intett a szoba felé. — Igen — mondta ő és a másik a zsebkendője után kotorászva letörölte izzadó homlokát. — Nálunk is. Sze­gény feleségem harminchét­éves, nagyon megszenvedett vele. Maga mit vár? —9 Nem is tudómig — Én kislányt szeretnék.. Tudja, furcsa dolog, de hogy ilyenkor milyen tud lenni az ember, szinte gyerekké vá­lunk .. i Egyik este elkezd­tünk beszélgetni a kis Klári­ról,i. az anyja után neveztem el... Mint két óvódás, mondo­gattunk neki mindenfélét. Maga már észrevette, milyen gyönyörű is egy asszony ilyen csúnyán?... Az ajtó nyílt. Az idősebb férfit szólították, úgy ment befelé, mint aki becsípett. Mikor negyedóra múlva visz- szajött, égett a füle és könny ült a két szentében. — Fiú — és megint töröl­között a zsebkendőjével. — De teljesen az anyja. Édes, mint egy kis Murilo angyal. A Klárim tíz évet fiatalodott..: Még mondott néhány szót összefüggéstelenül, aztán elro­hant „valami virágféléért“. Pista szótlanul járkált az ajtó előtt és akaratlanul is a gye­rekre gondolt. — Koraszülés.— ezt mondta a mentőorvos. Lassan behatolt az agyába a szó min­den erejével, szörnyűségével s azon vette magát észre, hogy. ugráló lépőkkel c folyosón. Ez azt azt jelenti., t A gyerek meghal — hirtelen biztosan érezte és elgyengült lábbal leült a pad szélére. Bámult a levegőbe. Anna képe inbrált az agyában és a gye­rek, olyan kicsi, egészen hi­deg i -.. „nem szeretted, nem törődtél uele";;» Hirtelen úgy érezte, hogy a felesége szőke fürtjei beterí­tenek, elfednek előle valamit. Valamit, ami egyszerre keve­sebbet jelentett, mint eddig. Jutka fekete fonatai messziről, nagyon messziről csillogtak, homálybaveszőn. Üres és ki­égett volt a tekintete, mint délután az Anna szeme. Amikor bevezették a te­rembe, szinte félálomban, ká­bulton lépett az ágyhoz. Anna az új hálóingben feküdt, arany szőke haja kibomolva a pár­nán, milyen szép, csillogó o fénye. Pista szívesen megsi­mogatná, de nem mer hozzá­nyúlni, olyan messzi, olyan törékeny az asszony. Mellette gondosan bebugyolálva, valami üvegkalitkában az a kicsi, Vörös:ii — LÁNY. KISLÁNY. Es a két ápolónő kérdőn, mosolyog­va nézett rá. „Mit Szeretett volna vajon, fiút, kislányt ?“ Ez a fiatalember azonban na­gyon megilletődött, vagy na­gyon elégedett lehet. Nem mer semmihez sem hozzányúlni, csak messziről, az ágy végé­ből súgja a szőke asszony felé meg-megcsukló hangon: — Anna legyen .gondol­koztam rajta... Ha te is aka­rod, legyen Annuzkai^ VÁRKOtm MARGIT AZ AUTÓBUSZ Mik, SW fonó nesszel fordult be <n utcába s álig zökkenve faron o járda mellé. A lány hirte• J®n felugrott helyéről s félben• "Agyva a megkezdett monda­tot, leszökkent a lépcsőn. — No, csak legyen jó, Pista, fogadjon szót az asszonynak. — Nekem ugyan nem pa- tuncsol az asszony, nem i& úgy éveltem. A fiú nézte a fekete lányt, csípőjére hulló korom- fekete hajfonatát, ezer szikrái **óró pajkos szemét. — Évi, oe eljöjjön délután, ne vára- *°ztadson meg. A klubszoba oun leszek, a sakkozóknál. , — Majd meglátom. — A intett az elkanyarodó “ősz után, majd könnyű, ringó tárásával nekivágott az út­testnek. A férfi utána pillan- lott az ablakból s szinte melege tett, ahogy a szép karcsú álak körvonalait köpette a tömeg­en. A végállomásnál elszámolt tetette a táskát « a téren fel hajtott egy fröccsöt. Homálya *°n emlékezett, hogy az asz- te°ny reggel valami édes- *éOért sóhajtozott, de nem volt edve sorbaáUni a kis ctikrász- Pultjánál. Anna paprikáskrumplit fő- L0tt. derekán lazán megkötött ^'tényében fáradtan állt a “2he ly mellett. . Hoztál süteményt? — ^fdezte halkan s férje futó j^fkja elöl félresimította hóm tekán a kuszáit fürtöket. Nem. Á férfi olvasni kezdett. y.Áz asszony széket húzott a o’vha mellé, nehézkesen rá- jinvent, megkavarta az ételt. ».fiz ______íj. — iln/nlAü

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents