Dunántúli Napló, 1959. november (16. évfolyam, 257-280. szám)
1959-11-08-01 / 263. szám
2 NAPLÓ t 1959. NOVEMBER & Ilyen jövőért érdemes jól dolgozni II pécsi bányászok sztrájkmozgalmai 25 évvel ezel'itt Még nem készült el, a pécs- váradi járás mezőgazdasági ötéves terve, de a járási tanács mezőgazdasági osztályának szakemberei már papírra fektették a legfőbb irányelveket. Noha az irányelvek változhatnak még, a lényeget tekintve már világos képet lehet alkotni arról, hogy miként fejlődik 1950 és 1965 között a járás mezőgazdasága. ^ A második ötéves tervben, mint az egész országban, a pécsváradi járásban is befejezzük a mezőgazdaság szocialista átszervezését. Jelenleg a járás összterületének 56 szá- ■ zalékán gazdálkodnak szocia* lista nagyüzemek. A második ötéves terv végére a meglévő tsz-ek felvirágoztatásával, a még egyénileg gazdálkodó parasztok meggyőzésével el akarjuk érni, hogy ez a szám 90 százalékra emelkedjék. Tsz-majorosítás, gépesítés Legtöbb termelőszövetkezetünk egyéniektől öröklött Istállókkal kezdte Ineg az új életet. Mindenki előtt világos, hogy ez nem, maradhat így sokáig, ezért minden községiben hozzáfogunk a majorosításhoz. Ez a munka Véménden, Sze- bényben, Püspöklakon és másutt már el is kezdődött. A majorok általában a falvak szélén épültek fel. Jelenleg két tszünknek van Zetorja (Véménd és Kátoly) s további négy tszünk — Mará- za, Fazekasboda, Pécsvárad, Berkesd <— rendelt ilyen erőgépet. A második ötéves terv végére arra törekszünk, hogy minden tszünkben legyen egy univerzális traktor és hogy az 1500 hold földterületet meghaladó termelőszövetkezetek nagyobb erőgépekkel —• Bjelo- russz traktor stb. — s az ehhez szükséges munkagépekkel is rendelkezzenek. Magától értetődik, a gépállomás is felfejlődik, erőgépállománya közel kétszerese lesz a mainak. Ez a gépmennyiség azonban még mindig nem lesz sok. Virágzó szarvasmarhatenyésztés A gépesítéshez tartozik az állattenyésztés gépesítése is. A máriakéméndi és monyoródi tsz. már ma is fejőgépekkel fej és gépesíteni fogjuk a fe- jést és takarmányozást még sok szövetkezetünkben is. A pécsváradi járás már a felszabadulás előtt kitűnt állattenyésztésével.' Nem is a hús- és tejtermelés, hanem a tenyészállat nevelés volt az elsődleges. Az erzsébeti, kékes- di, máriakéméndi, lovászheté- nyi, fekedi és véméndi apaállatokat az egész országban meg lehetett találni. A második ötéves tervben öregbíteni akarjuk a járás régi hírét öregbíteni? Inkább felülmúl- hi, hiszen ezúttal nem elavult kisgazdaságokkal, hanem korszerű nagyüzemi gazdaságok birtokában látunk a munkához. ^ máriakéméndi Rákóczi Tzs-nek már most is olyan törzskönyvezett szarvasmarhaállománya van, amely tavasz- szal igen előkelő helyezést ért el az országos tejtermelési versenyben. Megvan a lehetőség a törzskönyvezett szarvasmarha-állomány kialakítására az erzsébeti Béke Tsz-ben is. A második ötéves terv végére azt akarjuk, hogy a járás 27 -tsze közül 12-nek törzskönyvezett tehénállománya legyen, összesen mintegy 540 tehénnel. Nagy szám ez, hiszen a felszabadulás, előtt csak 280—290 ilyen tehén volt a járásban; Korszerű takar mány termesztés Arra törekszünk, hogy a második ötéves terv végére minden tsz naponta legalább annyi tejet termeljen, ahány katasztrálls hold földje van. (A máriakéméndi tsz már ma is megközelíti ezt a számot?) Ez igen komoly cél, ezzel a tejtermelés az előző hat-hét év átlagához viszonyítva mintegy 34—35 százalékkal emelkedik, és minden eddigit felülmúló állatsűrűséget követel meg. 1965-ben 22 szarvasmarha, 10—11 tehén — jut a tsz- ekben 100 holdra. Ilyen nagyméretű állattenyésztés elképzelhetetlen kellő takarmáhytermesztés nélMély 'hagyományai vannak a komlói szénmedence bányászainál a fúvószenének. Ezt még annak idején a bányász- ősök hozták magukkal Lai- baohból, Steyerből és a Ruhr- vidékről. Évenként megrendezik a bányász fúvószenekarok találkozóját, amelyre most Nagymányokon került a sor. Négy jól felkészült együttes vett részt rajta: a komiói, a szászvári, a mázai és a nagy- mán^oki, Az ízléssel összevákül. Ezért a pillangósvirágúak jelenlegi 18 százalékos arányát 20—22 százalékra akarjuk emelni. Jelenleg szántóterületünk 4,7—5 százalékán termesztünk főnövényként siló- kukoricát Sevcsenkó elvtárs tanácsai alapján, 1965-ben a szántóterület 7—8 százalékán fogunk termeszteni. Járásunk több körzete — Véménd, Feked, Szebény, Püspöklak, Pécsvárad, stb. — igei) alkalmas lucerna és lóheremag 'termesztésére. E területeken közepes időjárást feltételezve is 160—200 kilogramm magot lehet nyerni egy holdról. Ezért a 20—22 százalék pillangós területnek legalább egynegyedét magfogásra akarjuk felhasználni. Mindez csak néhány gondolat a pécsváradi járás mező- gazdasági ötéves tervéből, de ebből is olyan kép bontakozik ki, amely minden, hazája szocialista boldogulását akaró becsületes embernek, megnyeri a szívét. Ilyen jövőért érdemes jól dolgozni. Elmondta: Lasszer Ferenc, a pécsváradi járási tanács mezőgazdasági osztályának vezetője. Az ország legdélibb ipari üzemében, a Beremendi Cementgyárban korábban sok gondot okozott a munkaerővándorlás. A dolgozók egy része — leginkább a mezőgazda- sági munkák szünetelése idején — csak néhány hónapos elfoglaltságot keresett a gyárban. Az üzem többmillió forintos költséggel végrehajtott korszerürítése megoldotta ezt a problémát. Gépesítették a kőlogatott műsor a vezető karnagyot, Szederkényi Ádám komloi népművészt dicséri, az egyes zenekarok karmesterei pedig: Bechtl Henrik a mázai, Parányi Antal a szászvári és Zirkenbach János a nagymá- nyoki, tudásuk javát adták, hogy újat, rrtarandandót, rpü- vészát alkothassanak. A bányász fúvószenei találkozót Komlón hamarosan újabb követi. Negyedszázad viszonylag rövid idő, mégis elegendő ahhoz, hogy az 1934 november 8-án a mecsekszabol- csi Xstváíi-aknában lezajlott sztrájk jelentőségét kellőképpen értékeljük. Az István-aknai bányászok sztrájkjának gyökerét a húszas évek végén kitört és a harmincas évek első felében csúcspontra jutott ^gazdasági válságban kell keresnünk. Ennek hullámai Magyarországot is döntötték. Romboló hatását a magyarországi ipari vállalatok is megsinylették. Ez alól a pécsi szénmedencét kézben- tartó külföldi érdekeltségű Dunagőzhajózási R. T. (D. o. H. T.) sem kivétel. Ez az idegen bányatulajdonos vállalat régi tőkés módszer szerint elzárkózott az elől, hogy a válság költségeit vállalja. Minden eszközt megragadott, hogy a kritikus gazdasági helyzetből eredő terheket különböző gazdasági intézkedésekkel áthárítsa a bányamunkásság amúgy is súlyosan megterhelt vállára. bányát. A múlt év óta gőz helyett villamosenergiá hajtja a gépeket az egész üzemben. így a gyár feladatainak" elvégzésére a „törzsgárda” is képes, sőt a korábbinál nagyóbb teljesítményt érnek el. A fejlesztés következtében az utóbbi három ■ év alatt négyről háromszázra csökkent a cementgyár munkásainak száma. Ugyanakkor a termelés mintegy 10 000 tonnával lesz magasabb az idén, mint 1956-ban. A munkaerővándorlás megszűnése jő hatással van a dolgozók munkafegyelmére is. “ Igazolatlan mulasztás csak a legritkábban fordul elő. A fegyelmezett munka, a jobb műszaki feltételek a Kongresszusi verseny eredményein is megmutatkoznak: a gyár az év eleje óta tíz és félezer tonna cementtel teljesítette túl tervét. Ez a mennyiség már 3000 tonhával több, mint amit vállaltak. A Beremendi Cementgyár dolgozói úgy számítják, idei tervüket másfél hónapnál a határidő előtt, november közepére teljesítik. A DGHT embertelen eljárása ' természetesen a bányászok határozott ellenállásába ütközött és a harmincas évek elején, főleg 1931—34-ben nagyarányú munkabeszüntetéseket eredményezett. A bányászkérdés ezekben a viharos esztendőkben a magyar parlamentben is szőnyegre került. Jellemző az akkori időkre, hogy a klerikális tábor egyik vezérpolitikusa, Ernszt Sándor, prelátus munkaügyi és népjóléti miniszter a több- ezer munkáscsalád létét érintő kérdést azzal vélte elintézhetni, hogy a magyar munkajogra hivatkozva kijelenttette: „nálunk a jogi helyzet az, hogy a munkaadónak módjában van egyoldalúan eljárni a munkavállalókkal szemben.” Ernszt prelátus parlamenti hozzászólásában van egy kitétel amely élesen rávilágít a tőkés vállalatok által pénzelt munkásarisztokrácia felháborítóan előnyös helyzetére. Ernszt prelátus ugyanis megállapította, hogy „a súlyos és nehéz helyzetet a DGHT nem iparkodik egyenlő igazsággal mindenkire rászorítani, hanem egyesek bizonyos kivételt élveznek és azok nem érzik a helyzet súlyossága^”. A bányamunkásság sivár helyzetét lényegesen súlyosbította a DGHT-nél újabban láb- rakapott rendszertelenség a munkabérek folyósításában. A határidőket — pénzhiányra hivatkozva nem tartotta be és a béreket nagy késésekkel fizette ki, ami az amúgy Is szűkerszényű bányászháztartásokat katasztrofális helyzetbe sodorta. A vállalat ezzel a súlyos mulasztással természetesen újonnan elmérgesitette a helyzetet és szó szerint- kikényszerítette a sztrájkot. Ez volt a helyzet 1934 őszéri A-'Volt Ferenc Józséf-akna, az István-akna és Vasas bányászai, miután járandóságukat nem kapták meg idejében, beszüntették a munkát (szeptember 21.) Pár napos sztrájkjukkal. amelyet szeptember 24-7S fejeztek be, elérték, hogy • a vállalat kötelezte magát a bérek rendszeres és pontos folyósítására. A pécsi medence bányászait alig pár hét leforgása alatt újabb sérelem érte. A DGHT megint egyszer elzárkózott a---------- ------------" Bá nyász fúvószenei falá'kozó / " —...— 10 000 tonnával növekedett a termelés hárem év alatt a Beremsndi Cementgyárban Rég nem láttuk egy• nast, vagyon örültünk « alálkozásnak. Beinvitált * egy iényelmes kis vendéglőbe, 'hol pár forintért asztalt vá]- ottunk beszélgetésünkhöz, — Mi újság? Ki ne kezdené e közhaszná- atú szavakkal kérdéseit. H. j. (nevét nem írom le, mert •legkért erre), szokásai hogy- agy-ában azonban szokatlan elenségek bujkáltak. Évekkel zelőtt egyik dunántúli üzemien. ahol ő mérnökösködött, eosztottja voltam. Talpig be- sületes, jó szakembert ismerem meg benne, de sajnos — nint mások mondták róla — régi szakembert’’. Miért írom, ogy sajnos? Mert akkor ehhez a megje- sléshez, hogy „régi szakem- ier” valamiféle súlyos bizaX- aatlanság járult. H. L. érezte i és emiatt határozatlanná ált. Nem mert dönteni bizo- tj/os szakmai kérdésekben, iszolygott a felelősségtől. Em- ékszem, egyszer az egyik nélyfúrásnál csúnyán bcnn- zakadt a rudazat, két hete mentették, hiába. A pártszerezet behívatta H. L.-t, kérte éleményét. Neki nincs hi vallos véleménye — közölte —; z is lehft a baj bka, az is. )e hát mégis, mint szakember, ogyan látja? — érdefctődtejc. - Közölje a mágánvélemé- yét, ha nincs hivatalos véle- lénye! Ettől még jobban meg- iedt. Látszott rajta, nem meri Lmondani, amit gondolt,^ tart Uőt, hogy mint régi ‘ " Derékszögből bért, valami vádaskodás érheti, ha nem sikerül a mentés. Másik alkalommal egy fiatal technikus beosztottja fordult hozzá szakmai tanácsért. Magyarázza meg neki — kérte —. de az egész munkafolyamatot, hogy máskor egyedül is megoldhassa a problémát. —fc Még mit nem — csattant, fel H. L. —, hogy aztán, ha tudsz annyit, mint én, helyembe ültessenek?! Ezt már nevetve, tréfásan mondta, de érezni lehetett szavában a megbújó valóság komolyságát. — Hát mi újság? Ül velem szemben az asztalnál most és beszél. Nem ugyanaz az ember. Valaki más. Pedig a haját a'ckor is' így oldalt fésülte, mint most. Talán jobban megószillt. Jól öltözött akkor is, pedáns, rendes ember volt, aki ad külsejére, vigyáz magára. Most is ápolt, mondhatnám elegáns. A külseje nem változott. És mégis más, egészen más. Még a mozdulatai is. amikor rágyújt és fújja a bodorodó füstfelhőket. Még a hangja is, amikor mesét — Mi történt? — Soha nem álmodtam volna. hogy l!)S?-ben klküldenek külföldre. Engem! Érted? A miniszterhelyettes hivatott. Közölte velem, hogy nagy szükjsévm* lernte mrra, ham a közel-keleti mélyfúrásoknál segítséget nyújtsak az ott üzemelő berendezéseknek. Csak hebegni tudtam. De miniszter- helyettes elvtárs, én régi szakember vagyok... Éppen azért — válaszolta, — Az elvtárs komoly tapasztalatokkal rendelkezik s nekünk ez a munka nagyon fontos, öregbíteni kell a magyar ipar hírnevét, meg kell mutatni, hogy gyáraink jól dolgoznak, jó berendezéseket készítenek, olyarto- Ijat. melyek a nyugatiakkal i3 'felveszik a versenyt. Számítunk önre. — Néni félnek, hogy itt hagyom az országot — kérdeztem —, de már csak magamban este, aml’tor otthon a rádió gombját csavargattam. Két hét múlva repülőgépre ültem s három hónapig — sok száz kilométert utaztam. — S nem volt olyan érzésed, hogy ott kint... úgy gondolom.,; — De volt. Egyszer egy angol mérnök célzásokat is tett, és ígért pénzt. — És? — Visszajöttem. Nehéz lenne magyarázatát adni, talán azt mondhatnám, megváltozott a légkör körülöttem. Bíznak bennem és az minden pénznél többet ér. Bíznak az cm- b erekbe*. Tudod, hogy ez merne* ittlét*? mm h k**t szavakkal kifejezni, őszintén, most így magunk között: nézz körül, helyezgetnek át embereket, mint régen ide-oda? Váltanak le valakit állásából komoly indok nélkül? Engem már úgy megszerettek a munkások. s amit soha nem tettem volna meg azelőtt, illetve amit nem gondoltam volna, hogy megteszek, éjszakánként folyóiratokat bújok. Egy új eljáráson dolgozom. Te, zseniális lesz, de egy szót se! Uj betétes fúrókorona, mely, egészen új módszerrel dolgozik. No, persze nem új Lunytk, nem, ne. bolondozz, csak egy apróság. De nekünk műszakilag fejlődnünk kell. óriásit kell fejlődnünk, ha meg akarjuk valósítani a dolgokat. Nyáron, amikor Moszkvában jártam... — Hol? — Moszkvában. Ott viszont nem hivatalosan. Befizettünk az" asszony meg én társasutazásra. Hogy ezek miket csinálnak? — Kik? — A szovjet emberek. Hallatlan, kolosszálist —* De azért még nagyon kell igyekezniük, ha Amerikát utói akarják érni — mondom és hirtelen a két szeme közé nézek. — Persze. Kell igyekezniük, de nem is ez a lényeges. me 13 “* Az a lényeges, hogy van miért igyekezni. Ez a fontos az egyén életében is. Hogy legyen miért csinálni a dolgokat. Az ember csak úgy lógott a levegőben éveken át. Mi régi iskolájú szakemberek nem tudtuk még, hogy merre és hogyan. Himbáltak az évek. Tegnap mondtam éppen a fiamnak — egyetemista különben. —-Te majd megéred, ti fiatalok megéritek egyszer, hogy valóban ember lesz az ember. Visszaadhatod azt a bizalmat, amit apád kapott azoktól, akikben sokáig nem bízott. Más e giber leszel, gátlásoktól mentes, olyan, aikik már tényleg megostromolhatják a világmindenséget. — Barátom, az ember hogy megöregszik. Csak akkor látom, ha borotválkozom. Kicsit jobbra, kicsit balra fésülöm a hajam, mert itt hátul... no, szóval, elröppennek az évek. Óráidra néz, ijedten felugrik. — Mennem kell, ne haragudj, . tárgyalásom lesz a beruházóinkkal, Most akarom megmondani nekik, hogy előrébb hozzuk a munkákat. Rá sem ismernél már a mi fúrógépeinkre. Nem ám azokkal a régiekkel dolgozunká... kidobattam az egész vacakot, sokat veszekedtem miatta kollégáimmal Nem lehet velük korszerűen termelni, hisz tudod, emlékezhetsz... Szervusz... Majd még találkozunk4 bányamunkások jogos kérelme elől és megtagadta a szo* kásos téli segélyt, mert ez a* igazgatóság véleménye szerint „elviselhetetlen terheket róna a vállalatra”. A kényszerhelyzetbe került bányászok isme* sztrájkba léptek (október M Mikor megtudták, hogy 3 DGHT bécsi központja is rnei" tagadja követelésük teljesítését, újabb lépésre határozták el magukat: éhségsztájk* ba fogtak. Eme, a munkahely elfoglalásával súlyosbított éhségsztrájk az első ilyennern3 bányász-sztrájk a pécsi szén- medence történetében. egyébként keménykezű és dur- vahangú igazgatóság most cselhez folyamodott és kérésre fogta a dolgot: „Legyen a munkásság megértéssel — í°r' dúlt hirdetményében a bányászokhoz, — mivel a Társaság (DGHT) is súlyos helyzetbe3 van .., most tárgyalnak a banya szanálása ügyében.” Közben megkísérelték 3 munkásságot „lecsillapítani • Erre a hálátlan feladatra isme® a jobboldali szociáldemokraták vállalkoztak. És hogy szavuk valóban „megnyugtató” legyek a bányákhoz egy ’ teljes létszámú puskás és géppuska5 szakaszt vezényeltek ki. A b®' nyászok a sztrájkot csak október 15-én fejezték be. Ezen 3 napon a bányából is feljöttek- Az elért eredmény — bár éhségsztrájk egyeseknél flórát is eltartott, csupán rés? leges volt. t. , Nem meglepő, hogy a bányászok az elért eredményt net3 tartották kielégítőnek. A helyzet ennek következtében isme* kiéleződött. Az elkeseredem hangulat — két héttel a f«1, megegyezés után — újfeh® sztrájkhoz vezetett. Ezúttal 3 szabolcsi Istyán-aknán <n°? voihber 8.). A munka ezúttó1 csupán egy napot szünetelt- •* sztrájk helyi jellegű volt csak Mecsekszabolcsra korlát“ zódott. Jellemző az akkori *** szonyokra, hogy a sztrájkm®2' galom „hasznát” voltaképp®1’ nem a bányászok, hanem 3 munkáselnyomó bányatulajdonos, a DQHT fölözte le: az » lám a munkásoknak tett ,.e3' gedmény” fejében és kárp°- lásul havi 250 vagon szén meg' rendelésére kötelezte magátTévedés volna azt hin3’| hogy a pécsi bányászok sztrájk1 ja csupán bérmozgalom v0”j Bár vitathatatlan, hogy ,* sztrájkot közvetlenül a hány3? szók tarthatatlan gazdaság' helyzete robbantotta ki, még'5 meg kell állapítani, hogy az indítóokok gyökerét mélyebben, a tőkés gazdaság* rendszer belső csődbe ve^“3 ellentmondásaiban és az áthidalhatatlan osztályellentéte*®- ben kell keresnünk. A pécsi bányamunkássá nem csupán a szűk megélhetésért küzdött, hanem azért hogy egyre fokozódó ellenáll3" sával siettesse a tőkésuralo^ összeomlását és ezzel élők3' szítsé a dolgozó nép felszah3' dulását. Hálával emlékezünk meg * negyedszázaddal ezelőtt lc*aJ. lőtt bányászsztrájk elszánt h3® cosairól és szocialista épí1"* munkánk kiszélesítésével pünk dicső nyomukba. Sürgősen felveszünk szerviz- H siitlimMit Posta Központi Járműtelep kirendeltsége Pécs, Jókai M. utca 10- , telefon: ál-40. 810* Cipönagykereskedelmi vállalathoz instruktort motorkerékpárral, valami3 * raktári segédmunkást felveszünk Cipő nagykereskedelmi Rákóczi út 36.
