Dunántúli Napló, 1959. november (16. évfolyam, 257-280. szám)

1959-11-04-01 / 259. szám

1959. NOVEMBER 4. NAPLÓ a nemzetiségi tanárképzés A délszláv nemzetiségi nárképzés tíz évvel ezelőtt az 1949—50-es tanévvel indult meg a Pécsi Pedagógiai Főis­kola nemzetiségi tanszékén kétéves időtartammal és tót- szakos képzéssel. Ekkor még érettségi nélkül is vettek lel hallgatókat, majd a követ­kező években kétéves szak- érettségi tanfolyam elvégzése­re nyílt lehetőségük a nem­zetiségi tanári pályára készü­lőknek. 1954-ben délszláv gim­náziumot szerveztek Budapes­ten és így állandóan javuló előképzettséggel kerülhettek a hallgatók a Pécsi Pedagógiai Főiskola délszláv tanszékére. Időközben itt is nőtt a köve­telmény, az oktatás tartama a kezdeti két évről három, majd négy évre, a következő szak­tárgyak száma kettőről három­ra nőtt. Az oktatás feltételei­nek javulását mutatja többek között az, hogy a tanszék je­lenleg már 1200 kötetes szerb- horvát nyelvű szakkönytárral rendelkezik) A délszláv tanszékről a szükséglet szerinti számban küldenek tanerőket az általá­nos iskolák felső osztályainak. Eddig 59 főiskolát végzett pe­dagógus kezdte meg az oktato- nevelő munkát, amely kiter­jed a nemzetiségi kultúrkin- csek, hagyományok ápolásara 1». A délszláv pedagógusok te­vékenyen részt vesznek a szo­cializmus építésének munkájá­ban, közülük sokat választot­tak meg községi pártszerveze­tek titkárainak, vezetőségi tag­jainak. A német pedagógusképzés később, az 1956—57-es tanév­vel vette kezdetét Pécsett és eddig 26 tanár végzett a Pécsi Pedagógiai Főiskola tanszékén nappali és levelező tagozaton. Jelenleg 112 hallgató tanul a különböző évfolyamokon, az éltalános iskola alsóbb tago­ztai részére a pécsi tanító­képző látja el a pedagóguskép- fé*t. innen a jövő évben kerül ki az első 36 gyakorló tanító A német nemzetiségű íelsob - fokú tanárképzéshez jo alapot 6d az 1957-ben szervezett pe c*i német gimnázium. , A Pécsi Pedagógiai Főisko­la német tanszéke rendszer kapcsolatot tart a Magyaror­Zégi Németek Demokratikus Szövetségével és népi hagyó- ttiánygyűjtésével segítségére van a hazai németség kultu- célls programjának kialakítá­sban is. Az NDK népi kama­tjának Johannes Dieckmann , vezetésével annak idején ha­tayf zánkban tartózkodó küldöttsé­ge is meglátogatta a pécsi fő­iskola német tanszékét és ajándékokat adott át, vala­mint átnyújtotta a potsdami társiskola együttműködést'fel­ajánló levelét a tanároknak. Ezt követően tapasztalatcseré­ket eredményező élénk kapcso­lat alakult ki a két pedagó­giai főiskola között A Lipcsei Nyelvtudományi Intézet pedig a jelenleg is itt tanító Hans Berthold személyében lektor­ral erősítette a pécsi német tanszék pedagógusnevelő mun­káját. Szépen fejlődött a tan­szék felszerelése: jelenleg már 2000 kötetes szakkönyvtárral rendelkezik többek között. FOMM A BOR? Nyelvünk egyik érdekessége, hogy néha az elvégzendő cse­lekvés eredményét jelzi an­nak tárgya, alanya helyett Egyik ismert népdalunk sze­rint: „Sűrű csillag ritkán ra­gyog az égen, Az én babám szénát kaszál a réten." Eléggé felesleges munkát végezhet az, aki nem füvet, hanem szénát kaszálgat a ré­ten. Mint tudjuk, Móricz Zsig- mexnd egyik érdekes regényé­nek a elme: Forr a bor. Való­jában pedig nem a bor főn- bárrá, hanem a must. De amíg a must eljut addig, hogy bor tesz belőle, többféle néven ne­vezhetik az őszi pincelátoga­tók. Babits Mihály írja egyik kedves versében: „A sárga murci bugybarog: Ébred a must a csömögén." Márkus Béla kedves olva- ink kérdezi, mi is a murci és .lonnan ered e szó? Válaszun­kat megkönnyíti Prohászka Ferenc: Szólő és bor szakköny­ve, amely szerint „az utóerje- déslben lévő, még cukrot is tartalmazó bort murcinak, az első fejtésig újbamak, majd éves koráig fiatal bornak, egy év után pedig óbornak nevez­zük.*4 El kell ismerni, hogy a férfi­társadalomban igen sokan kedvelik a moreit, ezt az édeskés-csípős, szénsavval te­lített, többé-kevésbé zavaros újbort. A készülő Magyar Ér­telmező Szótárban Is szerepel e szó: „íélig-meddig kierjedt, már erősen szénsavas, csípős must, erjedőben lévő újbor“ értelmezéssel. E szó valószínűleg dunántúli tájszó, és a murcos, morcos (szurtos, piszkos) szónak^ a származéka. A csonkult tőhöz hozzávették az -i becézőképzőt, s a csoki, mami, cuki, szaki, mozi mintájára létrejött a murci szó. A felvidék egyes helyein az erjedő bort buresák-nak neve­zik. Burián Imre 1845-ben az Életképekben írja: „A kolos- vári töltöttkápoÉEta, az olasz maccaroni, az angol boeuf- steak, a jó burcsáJc, a csányi dinnye vagy a brazíliai ana­nas a gyomor-vágy főczikkei." MeZich^János szerint a bur- csák szó szlovák eredetű. A morei szó mellett Siklós és Baja környékén ismerik a rámpás szót is, a forrásban lévő bor megjelölésére. Kosztolányi Dezső Virág Be­nedekről írt versében írja: „Bogarásznék a Gellérthegy alján és új boron, mikor habos a rámpást" Gombocz Zoltán szófejtése szerint a rámpás szó német ere­detű, főleg a Rajna és a Maj­na vidékén használják. Az erjedésben lévő újbort harcosnak is szokták nevezni. Décsy Gyula szerint e szó a „megkarcolt, érdes“ jelentés­ből keletkezett. A Nagyszótár „torokkarcoló, csípős bob­nak mondja a karc őst. Egyes helyeken inkább a savanyú, gyenge bort nevezik korcos­nak. A forrásban lévő újbor jelö­lésére a mór említetteken kí­vül tréfásan a majomtej, sza­mártej szavakat is szokták használni. Erős a gyanúnk, hogy e népi szavakkal már az újbor kiváltotta eredményekre történik itt enyhe utalás. Úgy véljük, nem nagy hiba, ha az őszi pincézések alkalmával a murcitól, rámpástól vagy kar­codtól kissé pityókásan kullog haza a férjemuram. Ezt vi­gasztalásul csak azért mond­juk, mert nem tudjuk, mit kap az ilyen kapatos férj ott­hon. Bizonyára jól kitolleep- rűzik. Dr. Tóth István | a kukorica Magyarországon A. Sevcsenko cikke a Pravdában . Az őszön hosszabb ideig Magyarországon tartózkodott A. Sevcsenko elvtárs, a világhírű szovjet silókukorica-szakértő. Itt-tartózkodása alatt ellátogatott Baranyába is, a habard Béke Termelőszövetkezetbe. Az itt látott silókukoricáról igen jó vé­leménnyel volt. A. Sevcsenko elvtárs miután visszatért a Szov­jetunióba, A kukorica Magyarországon címmel dkket írt ma­gyarországi tapasztalatairól, amely a Pravda 1959. október 16-i számában jelent meg. A cikket teljes terjedelmében közöljük, mert véleményünk szerint igen sokat segíthet abban, hogy Baranyában még nagyobb lépést tehessünk előre a silókuko­rica termesztése terén, _ • ■ _____­Azok közül a szocialista or­szágok közül, amelyek az utób­bi években tapasztalatokat szereztek a tejes- és viasz­érett állapotban betakarított kukorica termesztése terén különösen figyelemre méltó a Magyar Népköztársaság. Ma­gyarországnak majdnem százéves gyakorlata van a száraz szemeskukorica ter­mesztésében. A magyar pa­rasztok ezen a téren megfe­lelő ismeretekre és tapaszta­latokra tettek szert. Termé­szetes, hogy ilyen körülmé­nyek között a kukoricater­mesztés és felhasználás két módjának (szemes- és siló- kukorica) összehasonlítása kü­lönösen meggyőző rész. 1958- ban és 1959-ben több­ször jártam a magyar terme­lőszövetkezetekben, állami gazdaságokban és tudományos intézetekben, megisníertem ta­pasztalataikat és beszéltem országunk legjobb gazdaságai­nak tapasztalatairól. Magyar barátaimmal együtt részit vet­tem a kukorica vetésében, ápo­lásában és silózásában is. Ez­zel kapcsolatban szeretném el­mondani azokat a kedvező ta­pasztalatokat, amelyeket a ma­gyar elvtársak szereztek a te­jes- és viaszérett állapotban betakarított silókukorica ter­mesztésével; Elsősorban meg kell említe­nem, hogy Magyarország ta­laja és éghajlata a kukorica- termesztés számára rendkívül kedvező. Ennek következtében ez a növény az országban eléggé elterjédt. A kukorica az elmúlt 20 esztendő alatt az egész vetésterületen a búza után a második helyet, vagyis az egész vetésterület 21—25 százalékát, a gabonafélék ve­tésterületének pedig 28—37 százalékát foglalta el. Az utób­bi években a kukorica száza­lékaránya tovább emelkedett. 1959- ben például a köztár­saságban 1500 000 hektáron illetve.az egész vetésterület­nek körülbelül 28 százalékán, a gabonavetéseknek pedig mintegy 40 Iszázulékán te bb része, egészen a folyóifc . Bgolok, franciák, németek, a Mnok és belgák uralkodtak t , nemzetközi negyedekben, 1Btalommal. övék volt a ^ vámjog, önállóan adhattak u, Wnzt, a folyó mentén Vol­ute: bankjaik. Kezükben tar- ifek a hírközlést és a leg- j.^obb áruházakat is. A ^Bcén hadihajóik ágyútorka u redt a városra, hideg gőg- h * *sítottak a népre. A hadl- ü-Jbkon vidám fickók; ha Piáltak job szórakozást, kai e.r°sfényű hajóreflektorok- éjszakánként végigpász- klsa várost> a partmenti vet( visk0kat és nagyokat ne- töl * ’ amikor a hirtelen fény- be "^feladtak álmukból az em- *sáu ‘ Nappal a gyárakban . kinányolták ki a népet, éj- meg ágyukban is érez- ktllf-M Velük hatalmukat. A Szp„- 1 negyedekben tetszés k{„ *Bt állíthattak bíróság elé tlolríi at- a fordítottjára gon- tg ”. Kem lehetett. A nép el- w^Byedett, a gazdagabbak tjjy. bírták a versenyt a kül- Qv,”* tőkével. A gyilkos el- ftw ellen a század elején •Bár eig' S2ervezkedett a nép — (Ik', csak blokádot az ame- 4h,, ’ az angol, majd a japán lörih-ellen’ később a harc kü- feli -*,0 formáit. A „ne vásá- tett foeßen árut“ jelszó élesz- a nemzeti öntudatot. Az frieivv'tágháború idején vala- ti#r/est erősödött a vuhani le Zetl burzsoázia ls. Megje- a városban kínai gyufa »óttmtszövet. Nem akarom tovább idézni a múlt minden részletét, a sztrájkot, a harcokat, a gyil­kosságaikat a nemzetközi ne­gyedekben, a kuomintangisták cselszövéseit, csupán anyit még a főmérnök szavaiból: — A vuhaniak — úgymond — soha nem fogják elfelejte­ni a rájuk meredő ágyúk tor­kát, a reflektorok megalázó fényét, a nemzetközi negyedek urainak gőgjét, lakájaik ke­gyetlenségeit. A nemzetközi negyedeket azóta elsöpörte né­pünk szabadságszeretete. A városban azonban mi is fenn­tartjuk az angol és francia konzulátus helyiségeit. Nem a mi hibánk, hogy most üresek. Mi békében akarunk élni és úgy hiszem, vissza fognak még térfii diplomatáik. Csak azt kell tudomásul venniök, hogy diplomaták egy szabad ország­ban, s többé nem a nemzet­közi negyedek teljhatalmú parancsolói. A meovadult folyó Mi köze mindennek az ár- vízvédelemhez? — kérdezhet­né valaki. Sok köze van. A nemzetközi negyedek, Kína ré­gi urai sok mindenre gondol­tak, csak arra nem, hogy jó gátakkal védjék a várost a Jangce áradásaitól. 1931-ben 32 000 'timber életét követelte az árvíz. A szálloda előtt — ahova közben lesétólunk — an­nak idején mósfélméteres víz állt. A közlekedés megbénult. A városban 700 000 ember éhe­zett. Pusztított a járvány. Az urak magabiztosan öltek há­zaikban és amint emelkedett a víz, úgy „emelkedtek” öle is egyik emeletről a másikra. A nép tehetetlen volt. A kataszt­rófa után hosszú évekre meg­bénult az élet Harminckétezer halott, hétszázezer szenvedő. Ez volt a mérleg 1931-ben. Es 1954-ben? Akkor is előrevetet- te árnyékát a katasztrófa. A nyári nagy esőzések idején, májusban, júniusban és július­ban hatalmas mennyiségű csa­padék zúdult a vidékre: má­jusban 354, júniusban 417, jú­liusban pedig 368 milliméter! Három hónap alatt 1392 milli- métemyi eső! A legöregebb vgbaniak sem emlékeztek olyan időjárásra. Június végén már 26 méter volt a Jangce szintje. 1931-ben 28 méternél öntötte el a várost. A part mentén sétálunk már, amikor a főmérnök a szem­tanú hitelességével mondta el az 54-es hősi harc történetét: — Július első napjaiban to­vább ömlött az eső, rohamo­san emelkedett a folyó szint­je. A felszabadulás óta javí­tottuk ugyan a gátakat, de tud­tuk, hogy az árnak már nem­sokáig állhat ellen. Ismét ka­tasztrófa fenyegeti Vuhant? A veszély elkerülhetetlennek látszott. Az egyszerű emberek remegve gondoltak arra, hogy a pusztító ár ismét elsöpörheti fejük felől a házat, s ismét tízezrek életét olthatja ki. Ek­kor adta ki a párt a jelszót: Vuhant meg kell menteni! Az 1931-es katasztrófa nem ismét­lődhet meg! De sokan kétel­kedtek, de «okán mondogat­ták, menekülni kellene a ka­tasztrófa elől! Nem menekülni kell, hanem szembeszállni az árral és együttes erővel győzni — ezt hirdette a párt és a harc meg­kezdődött. Ki a gátra a fia­talok, az erős karúak! A nők .főzzenek nekik, az egész vá­ros segítse őket. Ez lett a jel­szó és rövid napok alatt há­rom méterrel magasították, erősítették a gátakat. A lakos­ságot segítette a katonaság. Vuhant az egész ország! — Augusztus közepén drámai napokat élt át a város. Tizen­negyedikére további három és fél métert emelkedett a víz: 29 és fél métert mutatott a mérce, s még akkor sem állt meg! Augusztus tizcnnyolcadi- kán tetőzött 29,75 méterrel. S a hatalmas vízmennyiség meg­gyorsította a folyót. A hirtelen emelt földgátak itt is, ott'is inogtak. Százhatvanezer em­ber magasította a gátakat, de voltak pillanatok, amikor úgy látszott, hogy a természet erői úrrá. lesznek valamennyiők akaratán és összefogásán. Au­gusztus 18-ón az egyik ponton hirtelen belemart a víz sodra a friss gátba, s elsodrással fe­nyegette az egészet. Ezernyi katona és fiatal rohant a ve­szélyeztetett pontra. Százával szinte testükkel tartották a gátat, amíg megerősítették, s betömték a lyukakat. A hely zet egyre kritikusabbá vált. íFoin. ww.) mesztettek kukoricát. Régeb­ben Magyarország főképpen szemeskukoricót termesztett. Csupán körülbelül 1 százalé­kot használtak fel silótakar­mánynak és etettek fel zöld állapotban. A kukorica Ilyen felhasználása a magyar föld­művelés lehetőségeit a takar mánytermesztésben, tehát az állattenyésztés fejlesztésében is korlátozta. 1958 áprilisában szovjet párt- és kormányküldöttség látogatott el Magyarországra. A magyar nép Nyikita Szerge- jevics Hruscsovot nagy lelke- sedéssei fogadta. A magyarok százezrei — munkások, pa­rasztok, értelmiségiek — min­denütt őszintén és forró sze­retettel köszöntötték Hruscsov elvtársat. Személyében a ma­gyar nép az egész szovjet né­pet üdvözölte, amely magyar testvéreit támogatta abban a súlyos történelmi pillanatban, amikor a nemzetiközi reakció által támogatott fasiszta ösz- szeesküvők megpróbálták a magyar néptől a szocialista vívmányokat elrabolni és a magyar dolgozókat újra a ka­pitalizmus rabságába dönteni. Ebben a rendkívül meleg és szívélyes fogadtatásban ismét megmutatkozott Magyarország és a Szovjetunió népeinek megdönthetetlen barátsága és a magyar nép elszántsága, hogy valamennyi szocialista ország testvéri támogatásával felépíti a szocializmust. N. Sz. Hruscsov annak ide­jén számos beszédet tartott az üzemekben ég gyárakban, a tudományos intézetekben és falvakban. Amikor az adonyi Béke Termelőszövetkezet dol­gozóival találkozott a földe­ken, sok száraz kukoricaszárat látott és felhívta a szövetke­zeti tagok figyelmét arra, hogy jelenleg már tudjuk, hogyan kell a kukoricát az állatok ta­karmányozására jobban fel­használni. — Tudjuk, hogy a magyar parasztok szeretik a kukoricát és nagy gondot fordítanak a száraz szemeskukorica ter­mesztésére — mondotta N. Sz. Hruscsov —, de miért nem ta­karítják be a kukorica egy ré­szét tejes- és viaszérett álla­potban silótakarmánynak? Hi­szen ez igen előnyös az önök viszonyai között a gazdálko­dás szempontjából. N. Sz. Hruscsov a Szovjet­unió kiváló kolhozainak és szovhozainak gyakorlatára hi­vatkozva meggyőzően bebizo­nyította, hogy a tejes- és viaszérett kukorica takarmánynak való felhaszná­lásával sokkal több takar­mányt kaphatunk hektáron­ként és ugyanazon a földön sokkal több állatot tarthatunk. A tapasztalat azt mutatja, hogy a kukoricát teljes egé­szében kell tekinteni, azaz fi­gyelembe kell venni a csöve­ket, a szárat és a leveleket is. Ilyen elgondolások alapján a kukorica már más megvilágí­tásba kerül, új nagy lehetősé­geket tár fel a takarmányter- mészté«ben és így az állatte­nyésztés fejlesztésében is. A szövetkezeti dolgozók és a vezető pártfunkcionáriusok körében nagy érdeklődést kel­tett beszélgetés folyamán Nyi- kita Szergejevic« Hruscsov azt javasolta a mezőgazdasági szakembereknek és parasztok­nak, hogy a ne csak száraz szemeskukoricát, hanem siló- kukoricát ls termesszenek és az utóbbit tejes- és viaszérett állapotban takarítsák be. Az adonyi beszélgetés végén Nj Sz. Hruscsov megígérte Ko­vács nénak, a Béke Termelő- szövetkezet elnökének, hogy segítséget nyújt a. magyar pa­rasztoknak a silókukorica ter­mesztésével kapcsolatosan folytatandó tapasztalatcseré­ben. Ugyanilyen érdekes beszél­getés zajlott le akkor a kar­cagi Béke Termelőszövetkezet­ben is. N. Sz. Hruscsov meg­hallgatta a szövetkezeti tagok véleményét a kukorica idé­nyeiről. Nagyra értékelték ezt a növényt, de újra csak mint száraz szemeskukoricát. — Kezdjék el kicsiben —• tanácsolta N. Sz. Hruscsov, —> állítsanak be kísérleteket, ves- . senek egymás mellé olyan ku­koricát, amelyet silótakar­mánynak és olyant, amelyet száraz szemeskukoricának fog­nak betakarítani és hasonlít­sák össze a kettőt egymással; Meg fognak győződni a tejes­és viaszérett kukorica felhasz­nálásának vitathatatlan elő­nyeiről. A Magyar Szocialista Mun­káspárt helyi szervezetei hálásan fogadták Hrus­csov elvtárs tanácsait. Nagy munkát végeztek a tö­megek körében, segítséget nyújtottak a szövetkezeti ve­zetőknek és egyszerű parasz­toknak abban, hogy jobban megértsék az új kukoricater­mesztési módszerek Jelentősé­gét. Az adonyi Béke, a besnyői Sallai, a karcagi Béke és a karcagi Hunyadi Mezőgazda- sági Termelőszövetkezetben, az agrártudományi egyetem hajdúszobaszlói tangazdaságá­ban, a karcagi kísérleti gaz­daságban, a debreceni mező- gazdasági akadémia tangazda­ságában és egyéb gazdaságok­ban hamarosan kísérleteket állítpttak be a tejes- és viasz­érett állapotban felhasznált kukorica termesztésével. Azok a gazdaságok, amelyekben az első kísérleteket beállították, Magyarországra nézve jelleg­zetesek A silókukoricát ugyanolyan földbe vetették és ugyanúgy'trágyázták, mint a szemeskukoricát; A kukoricát valamennyi gazdaságban négyzetes-fészkes vetőgéppel, 70x70 centiméteres sorközökkel és fészkenként 2—3 maggal vetették. Jó négy­zeteket kaptak. A kukorica­táblákat a legtöbb gazdaság­ban kétszer hosszanti és ke­resztirányban művelték meg. Kézi munkát általában nem alkalmaztak; Ezeket a vetéseket ugyan kísérleti vetéseknek nevezzük, amint azonban a közölt ada­tokból látható, a vetési mód­szer és a sorközi művelés pon­tosan ugyanolyan volt, mint a silókukoricát nagyban ter­melő gazdaságokban. Azok a munkamódszerek tehát, ame­lyeket Magyaróhszágom né­hány gazdaságban először al­kalmaztak, bármely szövetke­zetben, bármely állami gaz­daságban megvalósíthatók. Az 1958-as év meteorológiai viszonyai a kukoricatermesz­tés szempontjából nein tekint­hetők kedvezőnek. Nagy volt szárazság. A szárazság fel­tétlenül befolyásolta a ter­mést. De még az aszályos idő­járás esetén la mindenütt Jó kukoricatermést értek el. íme néhány adat az 1958-ban betakarított siló- kukorica terméshozamáról: Adonyi Béke Mezőgazdasági Termelőszövetkezet „Martonvásári 39” hibrid ‘ „Ogyesszai 10“ fajta „VIR 25” hibrid Besnyői Sallai Mezőgazdasági Termelőszövetkezet „Ogyesszai 10“ fajta „Martonvásári 39” hibrid „VIR 25” hibrid Szár- is cső- termi s mázsa/ha « EbMl csőtermés mázsa százalék 839 319 38 77 4 271 35 m 209 ' 42 % 723 239 33 537 231 43 429 180 42 (Folytatjuk J

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents