Dunántúli Napló, 1959. november (16. évfolyam, 257-280. szám)

1959-11-03-01 / 258. szám

Í959. NOVEMBER 3. NAPLÓ 5 Hirdessen tervszerűenI A baranyai és pécsi rek­lám- és propaganda-tevé­kenység jelenleg két alapve­tő nehézséggel küzd: egy­részt az ilyen irányú tevé­kenységet folytató vállala­tok, szervek és intézmények — egynéhány kivételtől el­tekintve — tervszerűtlen munkájával, másrészt a sú­lyos szakemberhiánnyal. A sajtóhirdetésekkel kap­csolatban mindenekelőtt azt hangsúlyozzuk, hogy nem elegendő az egyszeri megje­lentetés. A legkiválóbban szerkesztett, óriási méretű hirdetés egyszeri hatása — bármennyire megragadja az olvasó figyelmét — nem eléggé intenzív ahhoz, hogy vásárlásra ösztönözzön. Az ismétlés, a gyakori látható­ság, olvashatóság lélektani hatása nemeseik törvénysze­rű, hanem statisztikailag be­bizonyított tény, Persze, ha figyelmesem vizsgáljuk a helyi sajtó ha­sábjait, örömmel tapasztal­hatjuk, hogy van fejlődés. Elsősorban az egyes keres­kedelmi vállalatok állandóan futó hirdetéseinél, másrészt a kivitelezés, a művészi igé­nyes megoldásokra törekvés terén. Egyre sűrűbben talál­kozunk rajzos, fényképes hirdetésekkel, a szövegszer­kesztésben pedig a néhány szavas, jól megfogott, csak lényegbevágó mondatmegol­dásokkal. Nem mehetünk el szó nél­kül még egy ok mellett, amely nagy mértékben hát­ráltatja az eredményes rek­lámozást. Ez a költség. A kereskedelemben túl alacso­nyak a reklám, illetve pro­pagandakeretek. Pedig ezen a téren a hangsúly a vi­szonylagos megtakarításon Van. Ez azt jelenti, hogy a ráfordítás soha sem túlzot­tan nagy, ha az elért ered­mények a célszerű felhasz­nálással meghozzák vagy mint például a Salvus gyógyvíznél, jelentősen meg­haladják a vártakat. Összefoglalva a helyi ta­pasztalatokat, megállapíthat­juk, hogy kizárólag kereske­delmi szakembereink terv­szerű, jó, ötletes munkáján múlik az, hogy Baranyában, illetve Pécsett jelentős ja­vulás álljon be vásárlókö­zönségünk tájékoztatása, fi­gyelmének felikeltése, a vá­sárlókedv fellendítése terén. T, P. Tízéves a baranyai közművelődési könyvtárhálózat November 7-én,a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom évfordulóján bensőséges ünnepségre készülnek Baranya megye könyvtárosai. 10 éves a baranyai közművelődési könyvtárhálózat! •Minden jubileum alkalmával meg szoktunk állni egy pilla­natra, hogy visszatekintsünk a megtett útra, felmérjük a jelenlegi helyzetet s kutassuk a jövőt. Most is ezt tesszük. 1949-ben egy gondolat kelt -zámyra. Fényt kel! gyújtani a sötétségben, hogy a tudás világosságánál mindenki ma­ga tudja eldönteni ml az igaz­ság, mi a jó és helyes s adott esetben mit kell tennie. S hogy ez a fény kigyúlt, azt ma már akarva, nem akarva minden­kinek el kell ismernie. Kezdetben a Népkönyvtári Központ rendelkezésre bocsá­tott egy csomó könyvet, ami akkori könyvkiadási politikánk következtében nagyrészt nem olyan anyag volt, amivel meg lehetett volna szerettetni a könyvet, az olvasást. Nem vol­tak még segítőtársaink, kép­zett könyvtárosaink sem, de hiányoztak a tárgyi feltételek is. Es mégis megindult a mun­ka. Minden faluban akadt vala­ki, aki megértette az ügy fon­tosságát s vállalta, hogy ellen­szolgáltatás nélkül, a legmos­tohább körülmények között, helyiség és berendezés hiá­nyában is küzd az elmaradott­ság, a tájékokatlanság, a kul­turális sötétség ellen. Könyvet adott a falusi lakosság kezé­be s szívós munkával lassan- lassan igényt támasztott benne a művelődés iránt. Ez akkor még nem volt könnyű feladat. El kellett oszlatni az emebek- ben a bizalmatlanságot és egy magasabbrendű igényt kellett beléjük plántálni. Ezek közül az első harcosok közül a mo­hácsi járásban Halász Antal dunafalvi, Reisinger Ferenc liptódi és Völgyesi Jenőné új­mohácsi, — a pécsi járásban Sánta Józsefné szentlőrinci és Vándor János szökédi, — a pécsváradi járásban Csurda. Henrikné lovászhetényi, Dará­zsi Mihály máriakéméndi és Simonyi Sándor fazekasbodai, — a sásdi járásban Márton Sándor egyházaskozári, Mayer Péter kárászi, Töpfner Ádám szászvári és Várszegi Alajos barátúri lakosok eljutottak a 10 éves jubileumig, ök voltak azok, akikre az úttörés idő­szakában rábíztuk a falusi művelődésügy akkor még alig bimbózó életét s ők még ma is fáradhatatlanul, dolgozó né­pünk szeretetétől áthatva mu­tatják meg utódaiknak és kö­vetőiknek a megalkuvás nél­küli, akadályt és nehézséget nem ismerő kulturális harc út­Vattaruhát9 meleg védőitalt kapnak a traktorosok Az Sszi munkák oroszlán- részét, talajmunkákat, vetést már hetek óta igen nehéz kö­rülmények között a traktoro­sok végzik. Elsősorban az 6 érdemük az, hogy ha nehezen is, de időben el tudjuk vé­gezni a vetést, biztosíthatjuk jövő évi kenyerünket. Ehhez persze gondoskodnunk kell arról is, hogy a gépeket, traktorokat még az eddiginél is jobban kihasználjuk, va­gyis ahol arra mód van, be­vezessük a kettős műszakot. Baranya megyében eddig 312 traktor dolgozik kettős műszakban, s ebből az utolsó tíz napban 42 gépet állítot­tak be nappali és éjszakai munkára. Megyei átlagban egy traktor napi teljesítmé­nye 5,9 normálhold, de ah­hoz, hogy a munkát idejében befejezhessük, egy gép napi teljesítményét leggtdbb hat és fél, hét normálholdra kell emelni. A bólyi gépállomá­son elértéle^sőt túl is halad­ták ezt a szintet. Míg itt 7,4 normálholdat teljesít egy gép naponta, addig a villányi gépállomáson csak 4,3-at. A számok azt mutatják, hogy ez a gépállomás még nem hasz­nálja ki eléggé a gépek tel­jesítőképességét tehát tovább­ra is minél több kettős mű­szakot kell tartani. Traktorosaink szorgalma és odaadása példás és igazán csak dicsérő szót érdemel. Nappal és éjszaka mefeszi- tett erővel dolgoznak a jövő évi termésért, és a nehéz kö­rülmények között elvégzett aratás és csépiés után most ősszel is bebizonyították, hogy rájuk bármikor számít­hatunk. A gépállomások veze ­tői a hűvösebb idők beköszön tésével gondoskodtak a trak­torosok meleg ruhával való el látásáról. A bizományi áru­házak raktáraiban lévő új vattaruhákat felvásárolták és a traktorosok között kiosztot­ták. Ezenkívül a gépállomá­sok és tsz-efk meleg italt ad­nak elsősorban az éjszaka dolgozó traktorosoknak. Modern Itőáüomás épül jövőre Pécsett Válaszol az ÁFORT budapesti központja ját. Okét ünnepeljük elsősor­ban november 7-én a Megyei Könyvtárban megtartandó ün­nepségünkön. Hárman közü­lük a Művelődésügyi Minisz­térium kitüntetésében és jutal­mazásában részesülnek Buda­pesten. Köezöntjük továbbá azokat a lelkiismeretes, ügy­buzgó segítőtársainkat is, akik azóta csatlakoztak hozzánk és segítik diadalra vinni ma is megyénk könyvtárügyét. Igaz. hogy ma lényegesen rendezet­tebb körülmények között, pár­tunk és kormányunk anyagi és erkölcsi támogatása, tanács­szerveink megértése mellett dolgozhatunk a kultúra fegy­vereivel szocialista hazánk felépítéséért, de ma is egész embert kíván a könyvtárosi hivatás, a városi, főleg pedig a falusi lakosság kulturális igényeinek helyes felmérése és kielégítése terén. Ezeknek a társadalmi munkás könyv­tárosoknak ünneplése és meg­érdemelt jutalmuk kiosztása is a fenti napon történik me- gyeszerte a járási székhelye­ken, a járási tanács vb.-elnöké- nek, vagy helyettesének közre­működésével. Végül, de nem utolsósorban köszöntjük az egész megye fő­hivatású könyvtárosait s kér­jük őket, hogy továbbra isJel-' kesedéssel és hlvatásszereteltel végezzék munkájukat. Nézzük most meg röviden a közművelődésügyi könyvtár­ügy 10 éves fejlődését a szá­mok tükrében. 1949-ben 50 könyvtár működött Baranyá­ban, 26 375 könyvvel, 2875 ol­vasóval és 35 705 kikölcsön­zött könyvvel. Az 1958 évet 356 könyvtár­ral, 275 984 könyvvel, 38 956 olvasóval és 766 560 kikölcsön­zött könyvvel fejeztük be. Eljutottunk odáig, hogy me­gyénk 324 községéből 317 he­lyen van falusi könyvtár. így most már a továbbiakban nem annyira a szervezést, mint in­kább a tartalmasabb, elmélyül­tebb könyvtári munkát kell szem előtt tartanunk. Ezt a célt szolgálja a Művelődésügyi Minisztériumnak a könyvtárak községi kezelésbe leendő adá­sára vonatkozó intézkedése is. Bízunk abban, hogy miként a múltban, úgy a jö­vőben is számíthatunk rájuk, mert a mi munkánk soha meg nem szűnő, soha be nem fe­jezhető örök és szép hivatás: szolgálni az emberiség fej­lődését, kielégíteni tudásvá­gyát s kiművelni a kultúrált, tisztánlátó, sokoldalú ember­típust! J. D. P. Örömmel olvastuk 1959 ok­tóber 25-i számúknak 3. olda­lán cikküket, amelyben válla­latunk pécsi helyzetével fog­lalkoznak. Tájékoztatásképpen a következőket tudjuk közölni a pécsi fogyasztókkal: Vállalatunk központja Pécs városában egy modern töltő- állomást épít 1960-ban, amely — hazánkban sorrendben a harmadik — korszerű, minden műszaki igényt'kielégítő üzem- anyagtöltő-állomás lesz. A töl­tőállomás 4 oszlopos, teljesen elektrifikált, megfelelő kiszol­gáló helyiséggel és raktárral. Ugyanakkor egy korszerű te­lepet létesítünk, melynek he­lye Mecsekalja-Cserkút állo­más mellett fekvő terület lesz. Ezen telepünk mind üzem­anyag, mind kenőanyag táro­lására és széjjelosztására al­kalmas lesz, megfelelő Vasúti létesítménnyel, tankautótöltő­állomás, korszerű iroda és szo­ciális létesítményekkel. A te­lep tárolótere több ezer köb­méteres lesz. Természetszerűleg az 1960- as építkezések nem jelentik azt, hogy vállalatunk ezzel Pécs város üzemanyagellátó hálózatának fejlesztését lezár­ta. További bővítések lehetsé­gesek, melyeket szükség sze­rint el tudunk végezni. Ha ígények-felmerülnek, a töltő- állomások 6zámát is megfe­lelően szaporítjuk. Pécs váro­sában épülő korszerű töltőállo­máson kívül Kővágószőlős ha­tárában is kívánunk új üzem- anyagtöltő-állomást létesíteni di. Hlinyánszky István főmérnök. j-étty-Uéft&uuinlc I Alig van amatőr, aki a legfon­" tosabb technikai Ismeretek elsajátítása után ne kísérletezett volna arcképfényképezéssel. Érthető is ez az igyekezet, hiszen mindenkinek van olyan kedves ismerőse, hozzátartozója, akiről szívesen Őrzünk fényképet. Sajnos, az arckép fényképezésé­nél arra döbben rá az amatőr, hogy olyan területre tévedett, melynek szerteágazó útvesztőiben nagyon nehéz kiigazodni. A készí­tett képek többnyire rosszak, hi­szen azok az ábrázolt személy lé- leknélküli, siralmas reprodukciói. Csak az emberi test anyagát a bőrt, a szőrzetet és csontok vona­lait mutatják be, az igazi tartalom a lélek és a jellem kimaradt a felvételből... A fényképezett személy jellem­beli ábrázolása a legnehezebb, de egyúttal a legszebb feladat, mely annyira Izgató minden fényképész számára. Ismertetőnk első részében a technikai feladatokkal foglalko­zunk, mert csak ezek birtokában kezdhetünk a sikert Ígérd arckép­fényképezéshez. Az arckép leggyakoribb fajtája az egy, vagy több személyről ké­szült fejkép, mely lehet mell, aőt egész alakos kép Is. Készülhetnek szabadban épp úgy, mint műte­remben, szobában. Különösebb technikai berendezésre a szabad­ban nincs szükség, csupán a meg­felelő lencse beszerzése okoz gon­dot. A műtermi felvételnél á kő­vetkező problémákat kell megol­dani. Az arcképfényképezés legfonto­sabb szabálya, hogy csak hqgszú gyújtótávolságú objektívvei fel­szerelt gépekkel érhetünk el jó eredményt. Ezek a lencsék a ne­gatív mérethez használt normál gyújtótávolsigú lencséknél hosz- szabb fókuszt&vols&gúak. Pl. a normál filmnél Ilyen a 8.5 cm-es, a 6x9 negatívnál a 13.5 cm-es, a 9x12 cm-nél pedig a 18 cm-es ob­jektív. A rövid gyújtótávolságú objek- tivek használatánál, ha a modellt annyira megközelítjük, hogy a ne­gatívot a fej- és a mellrész telje­sen kitöltse, perspektivikus torzu­lás következik be. A géphez közel lévő arcrészek, mint pl. az orr, vagy az áll aránytalanul megnö­vekszik, az arc - arányait megvál­toztatják. Ha gépünk objektíve nem cserélhető, legfeljebb félala­kos felvételre vállalkozhatunk e veszély nélkül. Állványra is szükségünk van. A hosszabb megvilágítási idő miatt kézből nem fényképezhetünk. H áttérről is gondoskodnunk kell. Ez lehet kevés részletet tartalmazó szobarészlet Is, mely a modell arcát vonalaival nem oszt­ja meg. Rajzával és foltbatását még a kívánatos életlenség mellett sem zavar. Az egyszínű anyagból, papfrból, vászonból készített hátfal a leg­megfelelőbb. Lehet világosabb, vagy sötét, aszerint, hogy az arc­színnek melyik kedvezőbb. Barna, sötét arcszlnű modellnél a világos háttér nem megfelelő, mert a nagy ellentétek miatt a modell négerré válik. Világos arcnál a sötét háttér vérszegény, lárvasze- rü hatást kelt. Megfelelő számú és erősségű lámpáról is gondoskodnunk kell, figyelembe véve az árammérő óránk teherbírását is. Ezer—ezer- ötszáz watt a minimális fény­mennyiség. Két lámpánál keveseb­bet ne használjunk, mert külön­ben kemény, szurkot, árnyékos képet kaphatunk. Ha módunkban van, szerezzünk be három lámpát, így több világítási változatot al­kalmazhatunk. A lámpák beállítása sok gyakor­latot igényel, de mégsem ördön­gösség. Megfigyeléssel, gyakorlat­tal azt kell elérni, hogy az arcra, modellra tudatosan „rakjuk fel” elképzelésünknek megfelelően a fényeket, vagy mélyítsük az ár­nyékokat. Osszehunyoritott szemmel a munkánk helyességét ellenőriz­hetjük, ugyanis fgy a fény és áU nyékelientétek jobban klugranak. A gép a modell arcával egy ma­gasságban álljon. A gép helyzeté­nek változtatásával érdekes hatá­sokat érhetünk el. Mélyebb gép­helyzetnél pl. a modell hősies, ünnepélyes benyomást kelt. A világítás ne vesse a modell árnyékát a háttérre. Igen zavar jcz, melyet a modell előbbre ülte­tésével elkerülhetünk. Dortrézásboz lehetőleg magas- 1 érzékenységű, vörösérzékeny filmet használjunk. Lágy karakte­rénél fogva ez adja vissza legkel­lemesebben az arc plasztikáját és tünteti el az arc vöröses, barnás foltjait. Ne kényszerltsük a mo­dellt hosszú mozdulatlanságra, mert vonásai megmerevednek, ezért lehetőleg rövid időket alkal­mazzunk a megvUágításnál. Nagy mélyélességre sem kell töreked­nünk. Elég ha aa arc és a fej éles. Ha későbbiek során a negatívot retusálni akarjtfk, úgy nagyobb gépméretet használjunk. Klsfilmet retusálni szinte lehetetlen. Az elmondottak mind fontosak, tudatos és biztos alkalmazásuk csak gyakorlattal adjátlthatók rl, de elengedhetetlenek ahhoz, hogy az arcképfelvétel valóban egyé­niségét, jellemét adja vissza. — Sz. R. -í I na belém! Majdnem fölkiál­tottam a meglepetéstől! „Vik­tor Vaszilics!... Viktor Vaszi- lics! dobogott olyan hangosan a szívem, hogy a szavam is el­állt és egy felejthetetlen pil­lanat emléke éledt meg szí­vemben. 1956 novembere Budapesten dörögnek a fegy­verek. Egy álló hétig a pincében él a hatalmas budai sarokház rengeteg lakója, mert hét szovjet pán­célos a mi utcánkból lövi a Várat, ahová a lázadó ellen­forradalmárok befészkelték magukat. Azután a Déli vasút előtt összerótt vagonbariká­dot veszik megsemmisítő tűz alá. Ez a heves össztűz külö­nösen jól sikerült: a nagy ház valamennyi ablaka az utcára repült. Egy daliás hadnagy ko­pogott be házunkba és bocsá­natot kért, hogy nem volt ide­jük beszólni előtte, hogy nyit­nánk ki az ablakokat... Az­után mondani kezdte, ne ag­gódjunk, mert nemsokára megtisztítják Budapestet és különben is holnap reggel már megérkezik az első tefiervonat, amely szalonnát, zsírt, kenye­ret és cukrot hoz. Abban a pillanatban egy nyurga őrmester ugrott be, valamit sebes szóval hadart és kezével a még füstölgő barikád felé mutogatott, Csak szavai hangsúlyából értettem inkább, mit mond: „Viktor Vaszilics, roham!’’ — Azután egy tank fordult dübörögve az Alkotás utcába s mögötte, mé­lyen elörehajolva, szakozza élén a mi fiatal hagnagyunk rohant géppisztolya nyakát markolva. Fölszaladtam a pad­lásra — kezemben ócska szín­házi látcső ... Azt hittem, ha én szemmel kísérem: nem es­het baja ... Valahonnan akna­vető durrant... Hatalmas por­felhő borította el az utcát. El­homályosodott minden előttem. Amikor eloszlott a por és a füst, láttam, szegény Viktor Vaszilics a földön hevert. Majd a hatalmas tank világvégi re- csegéssel-ropogással keresztül­gázolt a barikádon. Kisvártat­va szovjet katonai mentőautó robogott oda és — — Es most itt megyünk a moszkvai utcán és a mi Viktor Vaszüicsünk immáron főhad­nagy és a feleségével .össze­bújva, kedves dallamokat du- dorászgatva vezet a Metró- állomás felé. Megérzi, hogy firtatva nézem az arcát, néha- néha rámveti tekintetét, de nem, nem ismer meg. Honnan is ismerhetne meg, hiszen vagy húszán álltuk körül, férfiak a bérház huzatos kapuáljában. En úgy, de úgy szeretném va­lahogy tudtára adni neki, hogy ... „Viktor Vaszilics, kedves! Igazat mondtál ám »ekénk, ütés, szorongószívú pestieSkmek! Hamarosan hely- ( re állt a rend! Másnap meg- { érkezett a zsír is, a cukor is i és látod, már visszatért a lel- i künk nyugalma is/ Ifi vagyok, i eljöttem megnézni a te szépi és óriás hazádat, amely ilyen i derék fiakat szül, mint íe (I vagyr Az impozáns Metró-állomás <1 előtt megállt, pazsalluszta, mondta udvariasan és még i1 kezet is nyújtott: — Doszvidá- i1 nija! t — Köszönöm, köszönöm, t Viktor Vaszilics! — mormol­tam igen halkan, nagyon el- fogódottan és valami úgy össze szorította a torkomat, jnert észrevettem kézfogás közben: a jobb kezéről hiány­zott három ujja. Ott veszíthet­te el szegény, az Alkotás ut­ca kockakövén. Mi értünk. — Mindent nagyon szépen kö­szönök, Viktor Vaszilics, ked­ves.:, Meghokkenve tekintett utánam. Bizonnyal azon tű­nődhetett: honnan ismerhe­tem külföldi létemre? Aztán az juthatott eszébe, talán a beszélgetésük során hallot­tam, hogyan szólította a fele­sége? Aztán elmosolyodott, vállat vont és megint össze­bújt a feleségével és elnyelte őket a szép moszkvai éjszaka, amely egyszerre fényleni kez­dett körülöttem az emlékek parazsától. Bhatyady József azonnal felveszünk 26. SZAMÜ AUTÓKÖZLE­KEDÉSI vAllalat. Pécs, Siklósi út 6. sz. 65(i ÖRÖKLAKÁSOK eladását kezdi meg aa Országos Takarékpénztái a Perczel és a Majláth utcai társasházakban, 1—2—3 szobás összkomfortos lakások kedvező fizetési feltételek mellett. Fel­világosítást nyújt az Országos Takarékpénztár Kossuth L. u. U. alatti fiókja, telefon: 50-37, 50-38, 50-39. 7999 Moszkvai képeslap derengésből. Jóképű, fiatal sztársi-Utyinánt volt. Már az első pillantásra meghökken­tően ismerősnek találtam. Is­merem? Ugyan, ne viccelj, korholtam magam, mégis, horman ismerhetnéd? A kato­natiszt karján csinos fiatal­asszonyka lépegetett. Arról a koncertről beszélgettek, ahon­nan jöttek és összebújtak, a legkedvesebb dallamokat du- dorászgatták, mintha valamit magyaráznának vele, hogy mi miért tetszett és minduntalan cinkosan egymásra óevettek. Bizony isten sajnáltam meg­zavarni őket, de, hát — nem akartam semmiképpen az ut­cán éjszakázni, a zuhogó eső­ben. Tört oroszsággal megkérdez­tem, merre van a Metró. El­magyarázzák egyszer, majd mégegyszer, én persze csak a fejem rázom, nem értem, er­re megint egymásra nevetnek és kézzel-lábbal közlik velem, jöjjek, majd ők elvezetnek. Közben egy erösebbfényű lám­pa alá értünk, ahol egy villa­násnyi időre jobban szemügy­re vehettem megmentőmet és m mintha villám csapott vofr így hindu irő bará- yhhmal hozott össze Moszkvá­ján a jószerencse. Hazakísér- }rri a harminchét emeletes ,\hökarcoló szállodába, a H°r el Ukrajnába. Fölvitt a har- nchatodik emeletre, ahol Wrászda van és megmutatta yketn az esti fénypompába zjfrkolódzott, gyönyörű szép Moszkvát. őmikor kiléptem a hotelből, későre járt az idő, a por- biztatott, még megy a met- °> lépjek ki, az állomás a közelben. Én elindultam ^.Jelzett irányban és — mit i "ázzam, nem volt nehéz do- — eltévedtem. Mentem ei~ra> mentem balra, aztán felé, majd meg arra, Jfterre a hátra irányt sejtet- Negyedóra múlva ott áll- egy vadidegen, homályos Jrs mellékutca közepén, a eredt eső is, mintha csak agent siratott volna. Felvált- l.® fohászkodtam és károm- s?(ltam. Bevallom: egyik mod- ■f sem segített. Amikor már i. ladtam minden reményt, . Pte/c koppantak a hátam 2~pöít. Aztán egyenruhás em ** alakja bosetafeoaott & *

Next

/
Thumbnails
Contents