Dunántúli Napló, 1959. október (16. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-14 / 241. szám

»59. OKTÓBER 14. NAPLÖ 5 1800 dolgozó panasza A drávafoki titok Temérdek jegyzőkönyv, pana­ÍS?* levél, felterjesztés, gyú- rottre irt panaszkönyvek, sze- helyes bejelentés, hivatalos és nem hivatalos tiltakozás kt f^v e j6lenlés — Uyan mér­földkövek ^1^ a toét vállalat együttműködését rövid hét hó­nap alatt. A panaszok légiói mar minisztériumi magassá­gokba emelkednek, de nem semmi, az intézkedés elsikkad a felelősök között. .a kstárgyilagosabb szem­akf iS ílöbbenten áU. nem akarja elhinni, hogy 1959-ben meg ilyesmik előfordulhatnak. képtS*van 820 tulajdon­. A. Baranya megyei Építő­ipari Vállalat 1959 március »-én szerződést kötött a Me- Si"® Üfemi Vendéglátó állalattal dolgozói étkezteté- blztos‘tására. Addig az kn sa^át üz«ni konyháju­femrís.iSrTS: vM* ­Az átadás után egyikét hé- ”ern Is volt semmi bökke- fuleltárüa« átadott helyi­egekben a szokásos tisztaság es rend uralkodott, a tiszta asztaloknál gondost ringott evőeszközök és kielégítő minő- ^,fu...ét®lek várták a munká- -T1. lévőket, A megfelelő ébke- is a Mecsek Vendéglátó Vál- hisz “ építők megtérí- az élelem költségeit. vJ8 l*n 3'53, ebédért 7,39, 515 ^kitot utal­stLwt,d? 8°^ónként> amely a® szegbő1 igazán elő lehet állí- ani a kielégítő napi étkezést. ~,£°g3r. semmiféle későbbi reklamáció ne zavarja a gyü- moicsoaő együttműködést ki­kötötték szerződésileg, hogy reggelire félliter kávét öt de­kagramm pótlékot (belsősé­get vagy szalonnát) kell ad- nmk. Ugyanígy az ebédnél és acsoránál is megállapították a normatívákat. Ezek után ^»ndenld, joggal gondolhatja: olyan Zállalaí- "«ly Pécsett rnfa éttermeket is üzemeltet, Sy»a „Ka­stb 1 ’ »Fekete Gyémánt” csó-r^H a he]yéken ol­]epnfv^Ü61^61 tudja meg_ íarartc';endégeit — nem kímél a nfe £ id5t arra’ hogy fáradó nrmkában el­táridő ’ rft építkezéseket ha- hösin, 2ÍS« hefejezni alkaró, időben e^tef;ítésséi minden ugyanilvkelytallé dolgozókat geTtósi»^? , lelkiismeretesség­ül vfflálló 1 llel.ezlheti még a kí­Vendé^láS V4n°P 835 Üzemi ge Vállalat vezetősé­keztetéí w minőségű ét- az egész megérti nye^u kérdéskomplexum lé­Vendéglátó Vállalat vezetői nem értették meg a fenti szem pontokat, nem látták be az üzemétkeztetés rendkí­vül fontos politikai szerepet sem Miből jutottunk erre a következtetésre? Idézünk egy­két jegyzőkönyvi megállapí­tást a felduzzadt aktahalmaz­ból. Talán menjünk időrendi sorrendben: Kővágószőlős fV. rako­dó'építkezés ...........Az ebéd­he z felszolgált sült hús büdös, ehetetlen volt...” (Pecsét, aláírás) 1959. VI. 22. Kővágószolos golgotái szállás ... „Általános panasz a dolgozók résziéről, hogy ke­vés és rossz az élelem. .. Rendszertelen a kiszállítás is. Július 13-án este egyáltalán nem volt vacsora... Máskor a déli maradékot adták vacso­rára is. Tízdekás vajat hat ember kap (!) reggelire Töb­ben lemondták az étkezest, üzletbe kénytelenek járni... 1959. VII. 17. <Gill Imre aJO , Bakanyai építkezés, 1959. VII. 17-én. ...A reggeli és a vacsora oly kevés, hogy egy kétéves gyermeknek sem lenne elég. A dolgozók az asztalon hagyják vagy kiöntik... {Pe­csét, aláírás.) ................ Ép ítőipari Vállaiat köz­ponti étkezde 1959. október 7-én.., Jelen vannak: Dr. Lipsovits Ipoly üzemorvos, Kemse Pál saoc. megbízott, Ondók Sándamé asszisztens stb. ..: „Az asztalon ételma- radékok, evőeszközök piszko­sak, rosszul mosottak, poha­rak elmosatlanoik, száj lenyo­matokkal. Tálaló helyiség pisz­kos... Kiosztásra kerülő éte­lek földön tálalva, mellette a padozaton rothadt álmák. Pisz­kos lében mosogatnak kony­haszemélyzet minősíthetetlen magatartást tanúsít. Sürgős in­tézkedést kérünk 5 ii" (Pécsét, aláírás.) ___ ,,. Központi étkezde .«i 1959 október 12..„A kenyeret le­gyek lepik..-, az összes helyi­ség vakolata hullik, omlado­zik, poros, pókhálós, a moso­gató polcai súrolaüanota.., (120 aláírás.) . Központi étkezde... 1959 október 5-én.., ^felszolgá­lók egyike Ittas állapotban van, kézzel szedi fel a kibOTult ételt és vLszi másik dolgozó- nak... Vizsgálatot kérünk.... (Aláírások.) Mecsek vidéki Üzemi Vendéglátó Igazgatójának le­vél 1959 szeptember 29-«n •• • „Dolgozóink hiába panaszkod­nak. Gyenge az ételek minő­sége, mennyiségileg sem^elé­gítő. A múlt héten főzött aóld- tob csirizes péphez hasonlí­tott a székelykáposzta zsirta- lan'főzelék volt... Pánkun­kat orvosolni szíveskedje­nek...” (10045 szám. Ügyin­téző: Laki/Fehér E.) A felvett jegyzőkönyvek, be­jelentett panaszok nem talál­tak orvoslásra. Az Építőipari Vállalatnak nem volt más vá­lasztása, mint a minisztérium­hoz fordulni. :.. Belkereskedelmi Minisz­térium Üzemélelmezési Főosz­tály .;. Budapest. „Vállala­tunk a bányásznorma alapján téríti az Üzemélelmezési Vál­lalatnak az étkeztetést, tehát az előfeltételek biztosítottak, hogy kívánságainknak eleget tehessenek... Több esetben vállalatunk párttitkára, üb- elnöke eljárt a nevezett válla­latnál, azonban erőlködésük célra nem vezetett. Vállala­tunk főkönyvelője hivatalos kiküldetésben Budapesten a Belkereskedelmi Minisztérium bán ebédelt, beszámolt arról, milyen kitűnő, ízletes és bősé­ges ellátást biztosítanak önök dolgozóiknak. Feltételezni sem merjük, hogy Önök a saját konyhájuk üzemeltetésével kapcsolatban más követelmé­nyeket támasztanak, mint az üzemi dolgozókat étkeztető vállalatokkal szemben (!) ,... Kérjük személyes kivizsgálásu kát.:: stb..:; (Aláírás: Ne­meskéri László igazgató, Me- gyer Béla párttitkár, Felvégi Ferenc üb-elnök.). A kommentárt etliacyliat'uk. Úgy érezzük szükségtelen. Re­méljük azonban, hogy az Üzem élelmezési Vállalat vezetői sür gősen, erélyes kézzel véget- vetnek a tűrhetetlen állapotok feletti szemethunyásnak. Ezt követeli 1800 építőmunkás. Szfits István Drávafokon két termelőszö­vetkezet működik, a nagymul- tú Uj Eesztendő és a fiatal Uj Tavasz. Az előbbi gazdag, erős és jó hírét már az egész me­gyében ismerik. Az utóbbi alig pár hónapos, nincs még hírne­ve, de akik figyelemmel kísé­rik az Uj Tavasz munkáját, azt mondják: „Ez a tsz rövi­desen utoléri a másikat”. Mert hát úgy látszik Drávafokon gyenge tsz nem lehet. De hát véletlen ez? És ha nem, mi a titka? Ezeken a kérdéseken töprengve kopog­tattunk be Szabó Istvánhoz, áz Uj Tavasz Tsz elnökéhez. Tavaly még Szabó István is egyéni gazda volt 16 hold föld­jével és nyugtalan természeté­vel. De ez a nyugtalanság min­dig olyan tettekre sarkallta, amiből haszna származott ne­ki is, meg sokszor az egész fa­lunak. Mikor a negyvenes évek elején Drávafokon letelpedett, nem látott mást a határban, mint búzát, zabot, meg kuko­ricát. Az Itteniek már ős idők óta csak ezt a három növényt termelték. Ö vetett először ló­herét a faluban, meg külön­féle, eddig ismeretlen növé­nyeket. Aztán egyre több gaz­da követte a példáját. Mégis egy lépéssel mindig az embe­rek előtt járt. Vezetésre ter­mett ember, és ezt mióta el­nöknek választották, többször is bebizonyította. Persze, a dolog nem • ment ilyen egyszerűen, az embe­rek bizalma nagy hajtóerő. — Tavasszal, mikor a közös is­tállók még tátongtak az üres­ségtől, Szabó István nyakába vette az országot. Bejárta a Nagyalföldet, Kisalföldet s a Dunántúlt, hogy olcsón vehes­se meg a közös állatokat. — Az egyik kisbéri vásáron 100 marhát vettem egy nap, kilóját 7 forintért. Épp ott voh Magyari elvtárs, a földművelés ügyi miniszterhelyettes is és tréfásan kérdezte: — „Nem vinné el mindjárt az egész Kisalföldet, Szabó elvtárs?” — Bizony vettem volna még vagy ötven marhát, de a helybéli tsz-ek azt már nem engedték, — meséli Szabó István és mo­solyog hozzá. Pedig hát fárasz­tó dolog volt beszerezni az állatokat. ti ízónak való süldőt Csur- gón kapott 80 darabot, de olyan szépek, hogy abból fogták ki a kocának valót is. Mikor megvolt a sok állat, sie­tett őket leszerződni. De leszer­ződték a növényeket Is, do­hányt, kendert, meg amit csak lehetett. A szerződéses fedezet ellenében pénzt kaptak a bank tói és mindjárt az első hónap­ban osztottak előleget, 30 fo­rintot munkaegységenként. — Később már a saját be­vételünkből oszthattunk elő­leget. Augusztusban 30 hízó­marhát adtunk el 135 000 fo­rintért, azután sorba leadtuk a szerződéses növényeket. Csak magából a dohányból 100 000 forint bevételünk volt. Októ­berig összesen 180 000 forint készpénz előleget osztottunk ki a huszonnégy csatád között. Átlagosan 800—900—1000 fo­rintot kaptak a tagok minden másodikén. Szabó István arról beszéd ami a legfontosabb, és ez a részesedés. A tagság munka­kedvének, szorgalmának, a tsz gyors fejlődésének ez a leg­főbb nyitja és talán a dráva­foki titoké is, amire kíváncsi­ak voltunk. A zárszámadás még messze van, de az Uj Ta­vasz tagjai már pontosan tud­ják, miért dolgoztak egész év­ben. Közel 70 forintot ér majd egy munkaegység és a megye új tsz-ei közül talán ez lesz a legmagasabb osztalék. Mégis -•?abó István ezt mondja: — Kezdetben 90 forintra számítottunk, ami meg is lett volna, ha mind a 100 marhát leszerződjük. De úgy gondol­tuk, a tenyészállamánya is meg kell egyszer alapozni, ezért visszafogtunk negyvenet. Eze­ket az üszőket már be Is fedez tettük. Még, az ősszel veszünk 300 birkát, kialakítjuk a ser­téstörzset, és istállót is építünk. A 120 000 forint közös alapból pedig jövőre traktort és kala­pácsos darálót vásárolunk. Mert a magas osztalék mel­lett a közös vagyonnak is gya- rpnodnia kell. ¥ av vélekedik Szabó István. És most már világos előt­tünk, hogy nincs is semmiféle titok Drávafokon. Csak hozzá­értő, lelkiismeretes vezetők és szorgalmas, előrelátó emberek vannak ebben a faluban, olya­nok, akik megmutatták mi­képp lehet a közösben már az első hónapokban szép ered­ményeket elérni. Rné A menyei KlSZ-bwItsno felhívása a traktorosokhoz A Baranya megyei KISZ- blzottság felhívja a megye terfltetén dolgozó valameny- nyi fiatal traktorost, hogy kapcsolódjanak be aktívab­ban az ószi mnnkák mielőb­bi sikeres elvégzése érdeké­ben a két műszakos vetési és szántási munkákba. A gépállomások ifjú traktoro­sai tekintsék elsőrendű fel­adatoknak az őszi munkák mielőbbi befejezését és ön­ként vállalkozzanak a má­sodik műszakra, hogy ezzel is elősegítsék a jövő évi ter­més biztosítását. MOSASSON a Patyolatnál Gyorsan osás 48 óra alatt. Kilós mosás 8 nap alatt. Pipere mosás 12 nap alatt készül el — PATYOLAT mos, fest, tisztít. 119 Levelezőink nr\cik Több lévé! érkezett szerkesztőségünkbe, melyekben egyre sür getőbben kérik a jár­dákon elhelyezett vízlevezető csatornák vas fedőlapjának el­távolítását. Kibédi Béla, a bőr­gyár dolgozója és Al- pár Ferenc kesztyű­gyár! dolgozó az ut­cai balesetek egyik főokozój ának tartja a vas fedőlapokat és példákkal bizonyítja, hogy sok esetben okoztak súlyos bal­eseteket, (lábtörése- ket, horzsolásokat stb.) a kopott, vagy rongált állapotban lévő fedőlapok. „Jön a tél — írják — és vele együtt a nyirkos, havas járdák, tenni kellene valamint a várható balesetek megelőzésében.” Ké­rik a városi tanács illetékeseit, hogy a vállalatok, üzemek balesetvédelmi intéz­kedései mellett na­gyobb gondot fordít­sanak az utcai balese tek megelőzésére is. * A Kassa utcai la­kók a következő pa­nasszal fordultak szerkesztőségünkhöz. „Amióta az Épület- anyagfuvarozó Válla­lat központi garázsa a Kassa utcába tele­pült, tűrhetetlenné vált a lakók helyze­te, Az állandóan nyüzsgő teherforga­lom okozta porfelhő miatt, lakásaink szel­lőztetéséről szó sem lehet és hogy ez mi­lyen egészségügyi kö­vetkezményekkel jár, talán felesleges rész­letezni.” Kérik a vá­rosi tanács illetékes osztályát, hogy a tűr­hetetlen állapotot mielőbb szüntesse meg, vagy legalább is az utca portalaní­tásáról gondoskodjék. * Vicze György, Ba­logh Mária és több kővágószőlősi levele­zőnk írja: „Szíves­kedjenek panaszun­kat közölni, amivel az illetékesekhez hiá­ba fordultunk. Lassan egy éve annak, hogy nincs ivóvizünk, pe­dig van közkutunk, csak éppen le van zárva. Úgy látszik, fertőző anyag kerül­hetett a kút vizébe, mert egy ember meg­betegedett tőle. De ennek már egy esz­tendeje is elmúlt és hiába fordultunk a tanácshoz, ahol azt a választ adták, hogy nem áll módjukban kitisztíttatni a kutat. Ettől a választól to­vábbra sem lesz vi­zünk, viszont tehet­nének valamit annak érdekében, hogy akár községfejlesztési alap bői, akár más úton gondoskodjanak egy közkút megépítésé­ről.” Hét hsnan alatt ammalk elle­nére, hogy az építőipari válla­lat létszáma nem csökkent, az étkezők létszáma 1800-ról 1100- ra esett vissza, holott nyilván­való, a különböző munkahe­lyeken dolgozó munkások, a munkásszállásokon lakóknak szükségük van a meleg ételre. A Mecsek vidéki üzemi A Komlói Útépítő Vállalat munkahelyre azonnali be­lépésre felvesz 2 ffi kővezöt vagy kőburkoló kőművese­ket. Munkásszállást biztosí­tunk, napi háromszori étke­zést 8,70 forintért adunk, továbbá munka- és védő­ruhát biztosítunk, havi egy­szeri hazautazást fizetünk. Jelentkezés: Komló-Szállás- falu. 115 FCTÜT ALKALMAZ a Ba­ranya megyei Kiskercske- de’m! Vállalat. Pécs, Bem u. 23. Jelentkezés a délelőtti órákban. 110 A Pécsi Fodrászipari Váll. PEDIKŰRÖS SZAKMUNKÁST alkalma« azonnali hatállyal. _ 122 Már három éve ismerem Ko­vács Jánost. Úgy ismertem meg, hogy a járási tanácson érdeklődtem: tudnának-e mon­dani egy olyan parasztembert, aki minden lehetőt ki tud hoz­ni a földből. Kovács János bá­csi nevét említették. írtam is róla egy riportot, amelynek a lényege az volt: olyan a föld, mint az aranybánya, csak ér­teni kell hozzá, hogyan bá­nyássza lei ezt az aranyat az ember. Egy év múlva megint felkerestem. Azt mondta ek­kor: — Nálunk is mozognak az emberek. A környékünkön több szövetkezet alakult. Gondolkodott a dolgon és ezt szavakban is kifejezte, őszin­tén beszélt. Elmondta, hogy fél egy kicsit a szövetkezettől. — Lehet, hogy nincs igazam, de tudja, én már öreg vagyok az ilyen új dolgokhoz. — öreg? Ugyan. Lehet, hogy jövőre maga is közösben lesz. — Lehet! — hagyta rám a dolgot. Ezzel a „Lehet"-tel is bú- "mztunk. A napokban megint Kőimet bácsiék felé vitt az utam. Be­ugrottam hozzájuk. Csak Ko­vács néni volt otthon. — Jónapot! Megismer-e? — Meg hát, persze, hogy meg, — válaszolt és beljebb '"ssékeit. Hellyel kínált és még i? sem ültem, amikor előhoza- kodik: . — Nálunk is van ám már termelőszövetkezet. Mi is bent vagyunk. Kissé bánatosan mondta, ér­ződött a hangján, hogy még mindig fáj neki a múlt. Nem is tagadta. Előkerült Kovád bácsi is. Az állatoknál volt, a háztáji állatok elé tett szénát. O is elújságolta, hogy van ám náluk szövetkezet. — A felesége panaszkodik. Azt mondja, hogy jobb volt amig egyéniek voltak. — Jobb, jobb? A fene tudja. Én is úgy érzem, hogy jobb volt, de azt is érzem, hogy itt jobb lesz — és egy történetet mesélt el. Cseléd volt a felszabadulás előtt. Utána kapott földet. — Nem volt se bútorunk, se semmink. Mégis, amikor el­kezdtük az életet, egy ekét vet tünk először. — •Asztalt! — szólt közbe az asszonya. — Ekét, egy fagerendelyes ekét. Az asszony gondolkodik egy kicsit. — Igazad xmn mégis, az eke után vettük az asztalt. — Na látod! — szól oda az asszonynak, majd tovább foly­tatja a történetet. — Szóval egy ekénk volt és 12 hold föld, A lekenő meg a gyerekkocsi Semmi ez ugye? Semmi, külö­nösen akkor, ha nem lát előre az ember. De én már akkor láttam, hogy ez a tizenkét hold alapja lehet egy jó gazdaság­nak. Es nézzen körül! Házat építettem, istállót építettem, Pannónián jár a fiam, kombi­nált szobánk tűin, a kecskelábú asztal helyett konyhabútorunk van... — És most házat építünk az unokavőnknek Pécsett, mert tudja, ő ott dolgozik a vasút­nál, tiszti iskolára küldték és innen nehéz bejárni, hát épí­tünk nekik házat — buggyan ki most már az asszonyból is a gondolat. — Előre kell látni, előre bi­zony! — pödörte meg őszszál- kás bajuszát Kovács bácsi. — Igaz, ami igaz, ismerhet en­gem, megmondom én, ami a szivemen fekszik: még vem megy olyan jól a mi termelő- szövetkezetünkben, mint ami­kor egyéniek voltunk. De job­ban mehet annál. Jobban bi­zony. Elhallgat. Gondolkodik. Az­tán hirtelen kiegyenesedik a széken. — Tvdia mennyi sertés4 hiz­lalom én, amíg egyéni vol­tam? MennyitT — Harmincat, persze nem a tizenkét holdra, mert emellett még béreltem is. A mi terme­lőszövetkezetünk valami ötve- net hizlal. Igaz, első évben egy ilyen négyszáz holdas ter­melőszövetkezetben ez is va­lami, de többet kéne hizlalni. Meg tehenet is többet kéne tartani, mert az állatokból jön a pénz. A fiam az állattenyész­tési brigádvezető, rágom is a fiilét ezért, 6 meg a tagokét. Állattenyésztés nélkül semmi a gazdaság, olyan mint a malter cement és mész nélkül. Sem­mit sem ér. — magyarázza Kovács bácsi. Ülünk a konyhában. A gye­rekkocsiban a dédunoka gőgi- csél. Kovács bácsi oda-oda­pillant, nem szállt-e rá légy, lesi a kis csöppség minden mozdulatát. — Látja, engem még teke­nőben ringattak. Neki meg ko­csija van. Nem vont le ebből a tényből következtetést. Mindannyian tudtuk mire céloz: fejlődik a világ, még ’ akkor is fejlődik, ha sokszor nem értjük meg: mi, miért nan így. vagy úgy. — Érti most már a szővetke- zefef? — c*lzo'- az egy év előt­ti találkozásra. — Sokat gondolkoztam rajta. Ilyen gontiolalaim poi tatot miért törekedtem én arra, hogy a tizenkét hold mellett még bé­réit földem is legyen? Rájöt­tem. Azért, hogy nagyobb le­gyen a jövedelmem, mert húsz holdon már jobban lehetett gazdálkodni, mint tizenkettőn és harmincon jobban, mint hú­szon és így tovább. •— Megint egy példát mond. Azt mondja: az állam földet adott. Nem akart rosszat, példa erre ő is. Tizenkét év alatt többet szer­zett, mi«t azelőtt egész életé­ben. — így nézem én a szövetke­zetei is. Sokan nem akartak elfogadni a földet, annak ide­jén, és később megbánták,' mert belátták, az állam nekik akart jót tenni... Motor berreg. — Megjött a fiam. — mond­ja Kovács bácsi és kitekint az ablakon, ahol magas, vállas ember porolja a nadrágját. — Itt valamikor csak cselédházak voltak, most egész utcasort lát­hat és biztos vagyok benne, mire legközelebb jön, addigra ők megcsinálják ma*d nz u*it w Mert úgy van az, hogy r-'-e-’ jó volt a tekenő is. a déduno­kámnak már kocsi keU 'ti el­jártunk a mellékúton is. a ke­rekeknek már kövesút kell. És higgye el, meg is lesz — tette hozzá Kovács János bocsi, olyan hangsúllyal, mint aki biztos a dolgában. ¡»ZALAI JANÓ*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents