Dunántúli Napló, 1959. október (16. évfolyam, 230-256. szám)
1959-10-09 / 237. szám
»59. OKTÓBER 9. NAPLÓ 5 Hatezer forintot fordítanak könyvek vásárlására / a vasasi kultúrotthonban Ismeretterjesztő előadásokat kérnek a legényszállás lakói A telet, amely a legmegfelelőbb időpont a népművelésre, a kultúrház dolgozói Vasas Il-ön sem várják tétlenül. A tervek már megszülettek, s a szakosztályok lelkesen készülnek az új feladatokra. A színjátszócsoport amelynek 15 tagja van, egyfel- vonásos tsz-témájú színdarabokat tanul, amelyekkel vidéki falvakban lépnek fel. Patronálják a magyarbólyi termelőszövetkezetet, s már eddig is több sikeres szereplésük volt itt. A fotoszakikör 12 főből áll Tagjai aktívan résztvesznek az úttörőszervezet és a KlSZ-fia- talok forradalmi nyomolvasó munkájában. Felvételeket készítenek a veteránokról és tablókat csinálnak, amelyeket a kultúrházban helyeznek el. Vasasról egy nagyobb jelentőségű fotókiállítást rendeznek. Most indul a kultúrházban a balettiskola is 36 résztvevővel. A KISZ-fiatalok kérésére németnyelvű tanfolyamot szerveztek, amely már meg is kezdte működését. A kultúrház termeiben eleven, pezsgő élet folyik. Szívesen térnek be ide a munkások egy-egy televízió-előadást megtekinteni. Az idén szeretnék még tovább fejleszteni az ismeretterjesztő előadásokat. Nem az előadások számát növelik, mert ezzel a múlt évben sem volt baj, hanem az előadások tematikáját választják meg jobban és az előadások látogatottságát kívánják növelni. Jó a kapcsolatuk a pécsi színházakkal is. A Nemzeti Színház egy-egy előadását 300—320 ember is megtekinti. Szervezetten járnak a pécsi előadásokra is. Nagy az érdeklődés a munkások körében a Mecsek Művészegyüttes előadásai iránt. A kultúrház tánccsoportja komoly számokkal készül az évadra. Igen örvendetes jelenség, hogy a zenekar és az énekkar mindinkább áttér a komolyabb zenei műfajokra. Évi tervükben Mendelssohn, Erkel, Schuman, Mozart, Csajkovszkij és Kodály művek szerepelnek. A könyvtáruknak 2300 kötete van és 400 rendszeres olvasója. Az idei évben hatezer forintot fordítanak a könyvtári állomány felújítására. Különösen a történelmi tárgyú könyveket és az útleírásokat keresik az olvasók, de megnőtt az érdeklődés a mai témájú regények iránt is. A mostani bányásznap alkalmával 2900 forint értékű könyvet adtak el a telepen. A „Kul túra világá”-nak eddig 25, az új lexikonnak pedig 10 elő- jegyzője van Vasas Il-n. A kultúrház igazgatója úgy ter- yezi, hogy nemsokára beindítják a József Attila olvasómozgalmat is. Ellátogattunk a Petőfi Sándor Legényotthonba is, hogy megnézzük, milyen kulturális lehetőségeik vannak a Iáitoknak? A legényotthonban is van 850 kötetes könyvtár, amit bizony már kiolvastak a munkások és gondoskodni kellene a felújításáról. Ismeretterjesztő előadásokat ezideig még nem tartottak az otthonban. Egyszer történt meg, hogy véletlenül hozzájuk küldtek egy előadót. Az érdeklődés olyan nagy volt, hogy a fiatalok is, de az előadó is sajnálta, amikor be kellett fejezni az előadást. A lakószobákban min denütt megtalálható a napi sajtótermék és a legkülönbözőbb fajtájú könyvek. A munkások higiénikus, kultúrált körülmények között élnek az otthonban. Bizony néhány évvel ezelőtt előfordult, hogy a lakók rendszeresen kocsmáztak és duhajkodtak, ma már ennek nyoma sincs. Alakítottak egy öttagú lakóbizottságot, amely arra hivatott, hogy őrködjön az otthon belső fegyelme felett. Ha valaki hibát követ el, először mindig megpróbálnak neveléssel hatni rá. Ha ez is eredménytelen, akkor eltávolít ják az otthonból. Barlai Károly elvtárs azt hiányolja, hogy a szakszervezet és az üzem nem érdeklődik a legényotthon élete iránt. Pedig nagyon jó lenne, ha időnként összehívnák az otthon vezetőit és beszámoltatnák munkájukról. így kicserélhetnék egymás között a hasznos és értékesíthető tapasztalatokat. H. 1. Az emberi szorgalom és akaraterő dicsérete i Póré János tanító Képzeljünk magunk elé egy pécsi fiatalt, aki nemeskei rokonához utazik kéthetes nyaralásra. Az első napok örvendezései után összebarangolja az egész határt, élvezi a csendet és a falu sokszor áhított nyugalmát. Múlnak a napok. A két hétből még egy hét sem telt el, s a mi fiatalunk már nem találja helyét. Lehangoltan ődöng és megkérdi: — Hol szoktak szórakozni az emberek? — A kocsmában. — És a kultúrház? — Nincs kultúrházunk. — Ne viccelj! — Komolyan mondom: nincs! Egyetlen nagyobb helyiség van a faluban, az iskola. Itt gyűlésezünk, táncolunk, itt csinálunk mindent. Panaszkodik is a tanító, hogy tönkretesszük a padokat. Fiatalunk hitetlenkedik. — Hogy lehet kultúrház nélkül élni? És eszébe jut Pécs, az oszlopsoros „Doktor Sándor”, a szakszervezeti székház nagyterme, az építők kultűrottho- na, a vasutasoké, a „Dózsa”. — minden hely, ahol táncolt és vigadott. Milyen otthonosan mozgott az épületekben, és mennyire természetesnek tartotta, hogy ezek a helyek megvannak! ... Nemeskének ma már van kultúrháza. A hosszúra nyúlt bevezetőt csak azért írtam le, a képzeletbeli pécsi fiatalt azért szőttem be a történet anyagába, hogy mindenki meg értse az örömüket és a helyükbe tudja magát képzelni. S ha olvasónk netalán Nemeskére vetődik, s meglátja a szerény külsejű épületet, ne játszón fennsőbbséges mosoly az ajka szegletében. Amikor a kultúra templomába lép, gondoljon arra, hogy a falu népének menynyi fáradságába került ez az épület, hiszen Nemeske lakossága nem több kétszáznál, és ebben a csecsemők és aggastyánok is bentfogialtatnak. A legnagyobb dologidőben, június elején fogtak hozzá az építéshez, negyvenötezer forint készpénzzel a kezükben. Mivel a sok mezei munka egész napjukat igénybe vette, esténként, sőt éjjel dolgoztak az épületen. Igen, éjjel, Cse- ke Gábor KISZ-titkártól kezdve a Berta fiúkig, s a KISZ- szervezet minden tagjáig. A kultúrház mögé új és napfényes iskolát ragasztottak. Padlóját a tanácselnök gyalulta, ajtóit és ablakait Póré János tanító — a község egyetlen pedagógusa — festette. O készítette a névtáblát is, maltert hordott, téglát rakott — ő volt az építkezés mindenese és hangyaszorgalmú vezetője. Egész nyarát az épületre áldozta, s ha az 50 ezer forintos társadalmi hozzájárulást személyekre bontanák, több ezer forint esne rá. Hát ezért írtunk ilyen sokat a kicsi kultúrházról és építőiről. Tettük az emberi akaraterő és szorgalom dicsérete volt. Anno I. e. 1700 körül Hammurábbi idejében. Babiloni parasztok szántanak. A képet az egyik középiskolás tankönyvből vágtuk ki. Néhány perc a tanács munkaügyi osztályán Percenként cseng a telefon a városi tanács munkaügyi osztályán. Üzemek, intézmények jelentik be munkaerőigényüket — Munkaügyi osztály? — ismétli a kérdést naponta ki tudja hányadszor a tájékoztató fülkében ülő asszony — félemelet jobbra — kalauzolja az érdeklődőket Az iroda ajtaja előtt soksok ember várakozik naponta. Egyeseik csak az ajtó melletti hirdetőtáblát nézik meg, s már mennek is tovább a dolgukra. A hirdetőtáblán ugyanis feltüntetik, hogy melyik vállalat milyen női vagy férfi munkást keres. Bizonyos munkakörök betöltéséhez kötelező a közvetítés. Ezek után a munkahelyek után a munkaügyi osztály vezetőjétől, Vörös Kó- rolytól kell érdeklődni. Az osztályvezető megadja a vállalat címét, az érdekeltek jelentkeznek és az illető vállalatnál kiválasztják a jelentkezők közül a szakmailag legmegfelelőbbet. Kopognak a munkaügyi osztály ajtaján. Kissé félszegen, feketehajú fiatal lány lép be. Egy papírszeletet tart a kezében. A városi nőtanács küldte ide, mint olyant, aki szociális körülményei folytán sürgős segítségre szorul. A kislány 18 éves, beteg édesanyjával él és nem kívánhatja, hogy az tartsa el. Egy telefon, néhány szó, s a leány arcán hálás mosoly villan. Sikerült. — Jó kapcsolatunk van az üzemekkel, a nő tanáccsal és a KISZ-szervezetekkel is — mondja Vörös elvtárs. — Sok ~seibcn a rásztirult ságot, a szociális körülményeket a nőtanács vizsgálja meg és mi igyekezünk figyelembe venni az ö javaslatukat. — Számtalan esetben adunk tanácsot a legkényesebb munkaügyi kérdésekben, vitákban •— mondja az osztályvezető. A női munkával kapcsolatosan nehezíti a helyzetet a sok felelőtlenül felbontott házasság. igen gok egyedül maradt •eszony kénytelen anunfcit keresni, méghozzá nem akármilyen munkát, hiszen legtöbb esetben a gyermekeiket is el kell látni. A férfiaknál annál könnyebb a közvetítés. Aki zni akar. kap munkát. Villanyszerelőt és elektrotechnikust például mindig keresnek. A munkaügyi osztály havonta több száz dolgozót elhelyez. De ez nem elég. Szükség lenne egy főleg nőket foglalkoztató üzem létesítésére is, amely sok dolgozni akaró pécsi nő problémáját megoldanád W, M, Közős munkából lemezjátszó A kákics! KISZ-szervezet fiataljai még a nyár folyamán elhatározták: alakítanak egy alkalmi brigádot amelyik szom bat délutánonként és vasárnaponként különböző munkákat végez, hogy ezzel pénzhez jusson a KISZ-szervezet. Tervüket megvalósították. A kiszisták szabadidejüket feláldozva arattak, csépeltek. Learattak egy alkalommal két kataszteri hold árpát, ötszáz forintot kerestek ezzel a munkával. A pénzen azonnal lemezjátszót és lemezeket vásároltak a KISZ-szervezet részére. A községi tanácsnak két hold zabját is ők aratták le. A behordást és cséplést is a kiszisták végezték el. Ezért már nyolcszáz forint ütötte a markukat. Elhatározták, ezt az összeget kiegészítik kétezerre és a nemrégiben felavatott kultúrház részére vásárolnak lemezjátszót, erősítőt és két hangszórót. A kis csapat lelkesedése azonban oly nagy, hogy nem elégszenek meg ennyivel. Elhatározták, hogy a községi tanácstól tartalékföldet bérelnek, melyet közösen művelnek meg és vetnek el. A termést pedig értékesítik, és azt a pénzt is hasonló célra használják fel. Anno i. u. 1959-ben tehát 3600 év múlva. Tehenekkel szánt egy paraaztasszony Szalánta határában. A két kép nem kíván kommentárt. Mindenki megértheti belőle, hogy miért tűzte ki a párt a mezőgazdaság szocialista átszervezését. VILLÁNYI S^ÜRETELŐK — Ontsd már, mert nehéz! — Kibírod! Cisak nem ijedsz meg ettől a vacak kis puttonytól? A „vacak kis puttony" pántja jól bevágja magát a legény vállába. Tudja ezt a lány is, de hát szüret-e a szüret incsel- kedés nélkül? Az öregebbek be-bekapnak egy-egy szőlőszemet és mosolyognak, miközben fürge kezük a fürtöket vagdossa a tőkékről, fiatal koruk jár az eszükben, a régi szüreti bálok emléke, amikor csőszök és tolvajok voltak.. , Zörögnek a rozsdás szőlőlevelek, lekopasztják a tőkéket, megtelnek a kannák. Szüretel a villányi XJj Alkotmány Termelőszövetkezet. Két fiatal legény hordja a puttonyt. Freind Pál bácsi, a mert sebtel.ii kocsis buzgón súlykolja a hordóba a szőlőt — hadd férjen bele több. Közben zsémbeskedik: — Nem lesz jó termésünk. — Miért? Mennyit fizet? — Csak húsz mázsát. Tavaly huszonöt százalékos jégkárunk volt, mégis többet szüreteltünk. — Érdekes, mindenhol jó a termés — vetem ellene. — Ott se rossz már! — mutat oda, ahol a nagyharsányi begy dombbá szelídül. — Jó Villányban a termés, csak 7111 nem voltunk szerencsések. Júniusban csúnya fehér köd jött onnan föntről, és itt ülepedett meg nálunk. Az rontotta el a szőlőt, hogy a fene... Solymár Ádám brigádvezető vigasztalja, hogy azért nem kel búsulni, jövőre majd többet szedrek. Különben is jó édes a szőlő, mustjának cukorfoka biztosan több lesz húsznál. — Ébéd! — kiáltja el magát a brigádvezető, mire a szürete- lök a kocsi felé igyekeznek. Kiegyenesítik fáradt derekukat, hiszen nem könnyű ám a száz métereket végighajolni! Mivel egy csoportban vannak, felhasználom az alkalmat. Megkérdem, mikor lm a szüreti bál? — Mór volt! — válaszolják kórusban. — Ugye Gering- néni? A megszólított feketekendős, ráncosarcú öregasszonynak fel csillan a szeme: — De colt ám! Olyant táncoltunk, hogy na! — Maga? — kérdem hitetlenkedve. Lehet vagy hatvanöt éves. — Én bizony! Miért, nekünk öregeknek nem szabad talán? Ha az ember dolgozik, akkor ennie, innia és táncolnia is kell! — Igaza van! — helyeselnek a többiek. Valaki hozzáteszi: — Azért ne higgye, hogy kicsapongó Gering néni. Minden fillért félretesz, mert olyan spórolós természet.;. — Nyolcezer forintja van a bankban! Gering néni elégedetten mosolyog. Igen, van neki. No és? Gyűjtsön más is! Nagyot derülnek a csípős megjegyzésein, majd egy ke- vésszavú, csendes menyecskét ajánlanak, írjon róluk az újság, mert 900 munkaegységük lesz a férjével. 36 ezer forint körül kapnak érte ... Aztán elmennek. A pincék folyosójára, • nőié végére 1 Kibontják szalvétájukat, s jóízűen falatoznak a melegen sütő októberi napfényben. Bort is isznak hozzá. MAGYAR LÁSZLÓ Ami* a többiek leszedik, ön mir, sulykolom, Hadd férje^
