Dunántúli Napló, 1959. október (16. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-07 / 235. szám

1959. OKTÓBER 7. NAPLÓ 9 Egy feles marxista teoretikus ateista írásai A Kossuth Könyvkiadó jó­voltából a közelmúltban látott napvilágot magyar nyel­ven Jaroszlavszkij valláselle­nes cikkeinek, tanulmányai nak gyűjteményes kötete: A kommunisták és a vallás. Jaroszlavszkij, az orosz mun­kásmozgalom nemrégiben el­hunyt kiváló harcosa, sokolda­lú egyéniség volt: az SZKP KB-nak tagjaként (egy idő­ben titkáraként) aktív politi­kai tevékenységet folytatott és ugyanakkor, mint széleskörű és mély ismeretekkel rendelkező marxista tudós (a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának tagja) ateista kiadványok és folyóiratok szerkesztésében vett részt, s tevékenyen közre­működött a Központi Vallás- történeti Múzeum létrehozásá­ban. Szóbanforgó cikkeit, tanul­mányait mindenekelőtt a mar­xista ateizmus hívei és propa­gandistád — a kommunisták számáig írta, de hasznos ol­vasmány lehet az az ateista marxi-lenini világnézet iránt érdeklődő olvasó számára is. A legáltalánosabb érdeklő­désire a kötet két nagyobblé- lekzetű tanulmánya tarthat számot. Az egyik, amely Marx és a vallás címet viseli, a mar­xizmus megalapítójának a val­lás lényegéről, elhalásáról, ősz tályszerepéről, a vallásos né­zetek elleni harc módszeréről, továbbá a kommunizmus és a vallás viszonyáról szóló néze­teit elemzi. Másik tanulmánya (Lenin nézetei a vallásról) •— mint azt már címe is jelzi — az istenhitről és az egyházról alkotott lenini nézetek, gon­dolatok összefoglaló ismerte­tése. A marxista ateizmus egyik sarktételét Jaroszlavszkij ab­ban a lenini tanításban látja, mely szerint a vallásos hie­delmek, az istenhit elleni har­cot az osztályharc átfogóbb és általánosabb feladatainak kell alárendelni. Más szóval: az osztályharc mindenkori állása és a proletariátus osztályérde­kei azok a tényezők, amelyek eldöntjk, milyen módon és mi­lyen eszközökkel vívjuk meg harcunkat a hiedelmekre, ba­bonákra épülő vallásos világné zettel. Tehát az ateista propa­ganda mind tartalmát, mind eszközeit tekintve, a politikai harc függvénye. Az ezzel ellen tétes elvi és gyakorlati maga­tartás pedig súlyos politikai — és nemcsak politikai — káro­kat okozhat. Ez utóbbira hívja lel a figyelmet egy példán ke­resztül Jaroszlavszkij, amikor azt írja, hogy „... helytelen es politikailag káros a temp­lom bezárásával, vagy a ha­rang leakasztásával kezdeni a kolhoz megszervezését, ha ez megosztja a parasztokat, s je­lentős részüket, kivált a nőket, eltaszítja a kolhoztól A vallás káros társadalmi hatását is főként az osz­tály harc szempontjából ítéli nieg- „A vallás — írja Jarosz- lavsakij — felekezeti megosz­lást teremt az egy osztályhoz tartozók közt, ahelyett, hogy egyesítené őket. Ezért ártal- mas A proletáriátus osztály-. kiindulva tehát el­kerülhetetlenül szükséges a küzdelem vi^*gszeml®let e^eni Mármost csak az a kérdés, ogyan, milyen eszközökkel ívjuk meg ezt a harcot. Le- m nyomdokain haladva Ja­roszlavBakij kifejti, hogy a kommunistáik legelső feladata e arcban a vallás társadalmi gyökereinek felszámolása, ugyanis Lenin rámtatott arra, «££LÍmodern kapitalista or- szagokiban a vallá6 gyökerei lóként társadalmi jellegűek. )-emn elfogadta Demokrites és némtet, miszerint m teremtette az iste- ". e > de ehhez hozzáfűzte: •"Jelelem a töke valc hatal- matoi amely azért vak, mert a aeptomegek nem számolhat- nak vele előre, amely a prole- . ‘’,s 0 kistulajdonost egész ^en lépten-nyomcm azzal fenyegeti — és nemcsak fényé geti — hogy „hirtelen“, „várat­lanul", „véletlenül“, tönkrete­szi, elpusztítja, koldússá, pau- perré, prostituálttá változtatja, "hhalálba taszítja — ez a mai vallás gyökere..." E gyöke­rektől pedig csak a töke ural­mának megdöntése és az új. szocialista társadalmi-gazdasá gi rend felépítése útján tisztít­hatjuk meg a társadalmi élet talaját. Az ateista „propagan­dának“ erre a gyakorlati fűnk ciójára utal Jaroszlavszkij is: „A vallásellenes propagandá­nak nem az a lényege, hogy általánosságban tagadjuk az istent. Az a lényege, hogy... világos kapcsolatokat teremt­sünk az emberek között, vagyis mindenekelőtt megszüntessük a kizsákmányolást". A kizsákmányolás felszá­" molásával azonban még nem nyer befejezést a vallás elleni harc. „A szocializmus építésének szovjet harci ta­pasztalataiból okulva ne higy- gyük, hogy a társadalmi gyöke­reitől megfosztott vallás me­chanikusan, önmagától elhal. Korántsem ilyen egyszerű a do lóg. A vallási ideológia és a vallási szervezet roppant szí­vós. Nemcsak az idősebb nem­zedéket fonja körül dermedt csápjaival, hanem az újakat is megpróbálja varázskörébe von ni" — írja Jaroszlavszkij. Ezért az a feladat vár az ateistákra, kommunistákra, hogy szétzúzzák és tudomá­nyos világfelfogással helyette­sítsék a vallásos világfelfo­gást. A társadalmi-gazdasági talajától megfosztott vallást ki kell űzni az emberek tudatá­ból. S erre eszköz — az ateista propaganda. A vallásellenes felvilágosí­tó tevékenység azonban -•sak akkor lesz termékeny éc eredményt hozó, ha megfelelő, célravezető módszerek alkal­mazásával történik. E módsze­reket tárgyalva Jaroszlavszkij elsősorban arra figyelmeztet bennünket, hogy „Itt nincs he­lye a türelmetlenségnek, a könnyelmű nekibuzdulásnak. Nem helyeslünk semmiféle he- behurgyaságot. Sőt, ellene va­gyunk az ilyesminek“. Meg­fontolt, türelmes és szívÓ6 munkára van szükség e terü- ’eten. Magától értetődik, hogy a klerikális reakcióval szemben, amely a vallás leple alatt re­akciós politikai célkitűzései megvalósítására törekedve szembekerül a szocializmus építésével, más módszereke) kell alkalmaznunk. A fentiekben érintett prob­lémákon kívül Jaroszlavszkij felvet még más kérdéseket is Számos cikkében elemzi a párt viszonyát a valláshoz, vala­mint a szovjet állam és az egyház viszonyának alakulását a szovjethatalam éveiben. E rövid ismertetés termé­szetesen nem ad kimeri tő és minden fontosabb prob­lémára kiterjedő tájékoztatást Jaroszlavszkij könyvéről. Ez nem is lehet feladata. Mind­össze azt a célt tűztük ma­gunk elé, hogy e néhány sor­ral felhívjuk az ateizmus hí­veinek és népszerűsítőinek fi­gyelmét egy olyan könyvre, amely hasznos útmutatásokkal és tanácsokkal segítheti mun­kájukat. . Somogyi János egyetemi tanársegéd. Pártnanokon, csoportos és egyéni beszélgetéseken ismertetik a Központi Bizottság íranyeiveit A vasutas pár tszervezetek nagy gondot fordítanak a Kö. ponti Bizottság irányelveinek ismertetésére. A MÁV csomó ponti pártbizottsághoz tartóz' 'alapszervezeteknél már min denütt megkezdték a tézisek ismertetését a dolgozókkal. A komlói állomás pártszer vezetőben ötletesen oldották meg a tézisek megbeszélését Egy alkalommal mindössze öt­hat fejezetről beszélnek. így minden részt alaposan meg­tárgyalhatnak. Nem szeminá riumot tartanak, de szeminá- riumszerűen minden részletre kiterjedő tájékoztatással és megbeszéléssel ismertetik meg fokozatosan az állomás dolgo­zóival a téziseket. — A csomóponti pártbizott­ság rábízta az alapszerveze­tekre, hogyan oldják meg az ismertetést. Komlón ezt a mód szert választották — mondja Schmal Imre elvtárs. — Más­hol viszont a röpgyűlések tar­tását vélték a legjobbnak. Legtöbb helyen így is tettek Pécs állomás és fűtőház dolgo­zói egy csapat, egy műhely rész vagy brigád részére rer lezett röpgyűlésen beszélik neg a célkitűzéseket. Nyílva íos pártnapok rendezésével i- azt a célt akarják elérni, hoc: minden vasutas dolgozó ismer je az irányelveket. — Pártnapokat csak a na *vobb állomásokon tartanak Cisebb állomáson, ahol kévé- dolgozó van, célszerűbbnek átszik csoportos beszélgető ekben ismertetni a téziseket Nemcsak egy-egy alkalom­ba korlátozódik az irányelvet» ismertetése a csomóponti párt bizottság alapszervezeteiné! A kommunisták feladatul kap ták, hogy ezentúl is állandóan beszélgessenek a munkatár saikkal a tézisekről. A párt- szervezetek vezetőségi tagjai­nak és a csomóponti pártbizott ság tagjainak is fontos fel­adata ez. Ezzel szeretnénk el­érni, hogy a vasúton dolgo­zók kivétel nélkül részletei­ben is ismerjék a párt Közpon ti Bizottságának irányelveit. A Cemenláruipari Vállalatnál izv. Ambrus Dezsóné párttit- ár elvtársnő főleg a kommu- li-ta szakszervezeti bizalmiak •gítségével akarja mfgismer- etni a dolgozókkal a célkitű- \seket — Ok állandóan a dolgozók űzött vannak és ezért sokkal óbban megoldhatják ezt, mint árki más — mondja Természetesen ez nem len­ne elegendő és ezért a Cement- íruipari Vállalat dolgozói ré­szére pártnapokat tartanak. Ezenkívül még a műszakvál- ‘•áskor, röpgyűléseken a kom­munisták megbeszélik a mun­katársaikkal a célkitűzések egy-egy részét. — A párttagoknak kell meg- magyarázniok a dolgozóknak az irányelveket. Nekik kell el­sősorban ismemiök és ismer­tetniük hogy mindenki saját ügyének érezze az irányelvek valóraváltását. A tavalyinál 35 százalékkal több bútor készül A diákokról és a fegyelemről A lakberendezési tárgyak nagyobb választéka áll a la­kosság rendelkezésére és a vá­sárlók a bútorokhoz is sokkal könnyebben hozzájuthatnak, mint az előző években. A be­hozatal növelésén túl ebben része van annak is, hogy bú­torgyáraink az idén nagymér­tékben növelték a termelést. Viszonylag kevés beruházás igénybevételével, túlnyomó- részt a kétműszakos termelés megszervezésével, az elmúlt nyolc hónapban 35 százalékkal több bútort adtak, mint tavaly ugyanebben az időszakban. Ez az iparág már ebben az év­ben 25 százalékkal meghalad­ta a hároméves terv utolsó évére meghatározott termelési színvonalat. Bútorgyáraink most felké­szülnek a korszerűbb, az új la­kások méreteihez alkalmaz­kodó berendezések készítésére. Ezeknek mintapéldányait a lá­togatók százezrei tekintették meg a Budapesti Ipari Vásár könnyűipari pavilonjában. A közönség véleményét figye­lembe véve, az ipar és a keres­kedelem a napokban döntötte el, hogy a bemutatott bútorok közül melyeket gyártják a jö­vő évben. Kevés kivételtől el­tekintve, csaknem valamennyi kiállított bútort megrendelték. Ezeket nem teljes garnitúra­ként, hanem pénztárcájukhoz mérten, darabonként vásárol­hatják majd meg és mindenki ízlése szerint állíthatja össze lakásának berendezését. Az új típusokból 1960-ban összesen 56 600 bútordarab készül. Az első próbasorozatok november 15-én hagyják el az üzemeket. Már javában folyik a tanítás az iskolákban, a nyári szabad­ság, a nagyszerű táborozások, kirándulások emlékét mind jobban felváltja a napi tanul­mányokra, a feladatok helyes elvégzésére való készülés. Most nem azokkal a problémákkal akarunk foglalkozni amelyek közvetlen hatással vannak a tanulásra, hanem azokkal, ame lyekről egy pillanatra sem sza- ,bad megfeledkezni: a fegyelem ről. Nem az Iskola belső éle­téneik fegyelméről, nem az órák alatti viselkedésről, a késésekről, hanem az iskola kapuin kívül való fegyelem­ről. A kimaradásról Az elmúlt iskolaévben nem egyszer lehetett látni közép- iskolás diákokat késő este az utqán sétálni. Előfordult az is, hogy vendéglőkben, éttermek­ben is találkozni lehetett ve­lük. Az iskolai fegyelem meg­követeli, hogy a diák este ne csavarogjon, este 8, fél 9 óra­kor otthon a helye. Ennek az időpontnak betartása minden diákra kötelező. S ha mo­ziba akar menni? A fél 5-ös mozielőadást minden további nélkül látogathatják a diákok, — már ami az olyan filmeket illeti amelyek megtekintésére külön engedélyt kémiök nem kell. Az esti kimaradást első­sorban természetesen a szülők­nek kell ellenőrizniük, de a jövőben is számos társadalmi szerv gyakorol ellenőrzést s szigorúan megbüntetik a csa­vargó, a kimaradó diákokat. A jelvény,a diáksapka viselése kötelező! Számosán vannak a diákok között olyanok, akik kilépve az iskola kapuján hajlamosak diákvoltukról megfeledkezni. Vonatkozik ez leányokra, fiúk­ra egyaránt. Meg kell monda­ni és szigorúan ellenőrizni, hogy az iskola jelvénye, vala­mint a diáksapka viselése kö­telező! Nem megengedhető az, hogy a diákok ha kijönnek az is­kolából — nem egyszer tapasz­talni lehetett — zsebre vágják a diáksapkát és „játszák a nagyfiút”. A diák az iskola kapuján kívül is diák! A diák­jelvény és a diáksapka vise­lésétől különösem vasárnap vi- szölyognak a tanulók. Pécsett csak a két leánygimnázium­ba csaknem másfélezer ta­nuló jár, de vasárnaponként alig-alig lehet találni az ut­cán diáklányokat akiken di­áksapka, illetve jelvény van. A diáksapka, illetve jelvény viselését mind a szülők, mind a nevelők ellenőrizzék a jö­vőben még fokozottabb mér­tékben. Van abban valami, hogy ha diákon egyensapka van, viselkedésében, beszédé­Felnőttek a katedra előtt. Vizsgáznak a muzsikusok, — Kinek van nagyobb bőgője? ben is meglátszik ez, udvaria­sabb, szerényebb — mert érzi: tudják róla hova tartozik. Az öltözködésről Az öltözködés problémája nem is annyira a fiú, mint inkább a leányközépiskolákat foglalkoztatja. Az elmúlt is­kolaévekben bizony sok példa volt arra, hogy — kü­lönösen a lányok közül egye­sek — valóságos divatrevűt rendeztek az iskolában. Az ör­vendetes, hogy a mai fiatalok­nak már van rendes ruhájuk, nem kell szakadt és rongyos ruhákban iskolába jámiok. De az korántslncs rendjén, hogy egy-két diáklány „dámát” ját­szón. Nagyon helyes az a ren­delkezés, hogy ebben az isko­laévben a leánygimnáziumok kötelezővé tették a munkaru­ha viselését. A lányok egysze­rű, fekete munkaruhában, il­letve munkaköpenyben járnak az iskolába. A hajviseletről sem árt né­hány szót szólni. Különösen a lányok azok, akik felkapnak egy-egy divatos hajviseletet s ha illik ha nem illik arcuk­hoz, egyéniségükhöz — hord­ják. Nem arról van szó, hogy megtiltsuk leányainknak a di­vatos, szép hajviseletet, hogy copfba akarjuk fésültetni a diáklányok haját. Nem, erről szó sincs. De az sem helyesel­hető, ha diáklányok a divatos hajviselet túlságos majmolására törekszenek. Legyenek a mi diákjaink egyszerűek, ízlése­sek s ne akarjanak 15—16 éves korukban 22-nek látszani. Mert eljön az az Idő úgyis, amikor szeretnének még egy­szer 15—16 évesek lenni... Garay Ferenc — Mondja meg, kérem, hány kereszt van cisz durban? — Hát... — vakarja a fe­jét a derék prímásjelölt — én nem is tudom, de vagy egy temetőre való... Ez a hajdani zenészvizsgák­ról szóló anekdóta jutott eszünkbe, amikor felkerestük a Déryné utcai kultúrházat, mely most mintegy 10 napon keresztül a félelem és sóhajok palotája. A Konzervatórium tanárai és a könnyű zene pé­csi mesterei előtt kopaszodó férfiak, gyereksorban lévő le­génykék sápadoznak és perge­tik a dobot, húzzák a nyirety- tyüt. Vizsgáznak. A vendég­látóipar ezentúl csak azokat szerződtetheti, akiket az új szó­rakoztató ipari szervbe tömö­rült muzsikusok közül az ún. OSZK kiközvetít. Ki irta Dvorzsák Humoreszkjét? ■ Nagy dolog ez, hiszen létkér­désről, állásról, kenyérről van szó. S a közönség igénye nő, egyre nagyobbak a követelmé­nyek is. Nem csoda, hogy a vizsgázók nagy részét lámpa­láz gyötri. Pedig a bizottsági tagok telve vannak emberi jó­indulattal és megértéssel. Sa- bári László, a zenészszakszer­vezet megyei titkára, úgyszól­ván a szájába rágja a jelölt­nek, hogy mit csináljon. Per­sze, aki izgul, se lát, se hall. Antal György szakiskolai igazgató, aki a vizsgabizottság elnöke is, az egyik különösen szurkoló hegedűstől azt kér­dezte játéka után: „Mondja kedves barátom, ki írta Dvor- zsák Humoreszkjét?” — Re­mélte, hogy a tréfa eloszlatja majd a „páciens” elfogódott­ságát. Am a válasz bomba­ként hatott: — Vécsey... — nyögte a verejtékező ifjú. Amikor csak a büszkeség marad.. Az egyik vidéki tűzoltóze­ne kar bőgőse nehezen birkó­zott meg a kérdésekkel, s a bizottság minden jóindulata dacára úgy látszott, vajmi ke­veset lehet kihozni belőle. Egy ideig faggatták. Végül — be­fejezne o vegzatúrát — útjára engedték. A férfiú eleinte le­törte« szedelőzködött, ám egy­szerre felszegte a fejét és ki­vágta: — Azért mégis nekem van a legnagyobb bőgőm a me­gyében ... Ebben — mint hír­lik — a bizottság tagjai közül senki sem kételkedett. Hz izgalom még a dobosnak is árt ötödikén a dobosok vizs­gáztak és ezen a napon terjedt el a szállóige arról, hogy a félelem okozta remegés tulaj­donképpen jó, mert könnyebb a dobosnak „virblizni” (re- megésszerűen gyors tremoló). Láttunk néhány „cidrizve virblizőt", akinek vizsgaered­ményét bizony lerontotta az oktalan félelem. De hát hiá­ba. Az emberi természet már csak ilyen. Hiába magyarázná bárki, hogy nincs ok a féle­lemre, a vizsgaláz míg világ a' világ, megmarad. Kel!eme$ meglepetés is akadt Az első négy napon mintegy százharmincán vizsgáztak, de ezek között alig akadt kettő, aki a vendéglátóipart foglalkoztatás követelményét elérte volna. Igaz, legtöbbjük nem is arra jelentkezett. A cél Kismányoki elvtárs szerint, aki az OSZK baranyai vezető­je, itt az, hogy az alkalmi fellépéseknél, rendezvények­nél dolgozó zenészek körében is rendet teremtsenek. Az igé­nyek és a követelmények a vendéglátó iparban épp azért oly szigorúak, mert az e terü­leten dolgozók száma egyrészt már eddig is túl nagy volt, másrészt a kultúrpolitil<ai el­vek következetes keresztülvi­tele során egyre nivósabb mű­vészi produkciót kell majd nyújtaniok a vendéglátóipari zenészeknek is. Azért az első napok is hozták kellemes meg­lepetéseket, mely mércéje le­het a színvonal-emelkedésnek. Ilyen volt pl. az A kategóriára törő Beimel Károly kitűnő harmonikajátéka, mely meg­örvendeztette a szegény, el- nyúttfülű bizottsági tagokat is. ., . - , h fi. V/ f t törő la ¡álkozó Püspöklakon Vasárnap reggel énekszótól lett hangos Püspöklak határa. Zászlókat lengetve „Előre a békéért” táblákkal jöttek az úttörőruhás pajtások a várva várt napra, az úttöröbalálko- zóra. Egybegyűltünk a kör­nyező falvak úttörőivel és ne­velőivel. Eljöttek Erzsébetről, Nagypallról, Maráiéról, Faze- kasbodáról, Geresdről. Felso­rakoztunk és végigvonultunk Püspöklak utcáin, majd meg­kezdődött az ünnepély. Az ün­nepi beszédben Kőszegi Lajos igazgató bácsi, mint közsé­günk párttitkára szólt hozzánk, majd kultúrműsort adtunk. A közös ebéd közben baráti be­szélgetés folyt a vezetők és pajtások között, majd délután sportversennyel fejeződött be az letörő találkozó. Dobszay Etelka rajventft

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents