Dunántúli Napló, 1959. október (16. évfolyam, 230-256. szám)
1959-10-06 / 234. szám
W59. OKTOBER «. N H P T O 5 fi pszichológiáról és a pszichológiaoktatásrél Beszélgetés dr. Putnoky Jenővel, a Nagy Lajos Gimnázium tanárával lX A* utóbbi időben egyre gyakrabban hallani a pszichológia tudományának nagyarányú fejlődéséről és értékéről a mindennapi élet számos területén. Nemrégen arról értesültünk, hogy a pszichológiát rendes tantárgyként bevezették a gimnáziumokban. A mindezekkel kapcsolatos bővebb felvilágosításért dr. Putnoky Jenőhöz, a Pécsi Nagy Lajos Gimnázium tanárához fordultunk. Hogyan Jellemezhető röviden a pszichológia tudományának jelenlegi állása hazánkban? — Ha visszapillantunk a pszichológia fejlődésének legutóbbi másfél évtizedére, azt tapasztaljuk, hogy a felszabadulás utáni időszakban a „lélekről” szóló tudomány alkotó művelése, s különösen népszerűsítése némileg elszigetelődött. Szakembereink csak szórványosan hozták nyilvánosságra kutatási eredményeiket, s még kevésbé vállalkoz tak arra, hogy a széles rétesek számára hozzáférhetővé tegyék a pszichológia feltétlen létjogosultságáról, hatalmas gyakorlati értékéről alkotott nézeteiket. E látszólagos terméketlenségnek természetes °ka az a kezdeti bizonytalankodás, amely a pszichológia új alapokra helyezésének velejárója volt. A nemzetközi méretekben folyó világnézeti küzdelem a pszichológiát sem hagyta érintetlenül. A még ma is tartó tudományos viták •— többék között ■— eldönteni hivatottak, vajon a pszichológia feloldható-e mindenestől az idegélettanban, megmagyarázható-e az ember lelki élete csupán az úgynevezett magasabbrendű idegtevékenység egyszerűbb-bonyolul- tabb jelenségeivel, vissza vezethető-e maradéktalanul testi működésekre. Az e felfogással szembehelyezkedő „ellenzék” ahhoz az állásponthoz ragaszkodik, hogy a pszichológia — bár elismeri a lelki élet idegrendszeri alapját '— kizárólag az emberi személyiségnek és a személyiség eSyes „összetevőinek” (az észlelés, emlékezés, képzelet, gondolkodás, az érzelmi élet, az akarat, a cselekvés stb.) meg- nVilvánulásait, mintegy „kül- teleg” megfigyelhető jeleit v°nhatja érdeklődési körébe. Mindkét álláspont végletes. A Pszichológiának mint önálló szaktudománynak két oldalról *eH tanulmányoznia a lelki életet: egyrészt az idegrendszeri folyamatok, az agyműkő- des, másrészt a bennünket környező valóságos világ tevékeny és hű megismerése oldaláról. ®|teek a dialektikus mateTJ-alista szemléletmódnak az érvényesítése oda vezetett, °Sy a pszichológia behatolt 3Z ^temekbe, a tárgyalóter- mekbe, a versenysportolók somba, a családi otthonokba, s egutóbb — a középiskolák Padjai közé is. Miben látja a középlsko- tei pszichológiaoktatás jelentőségét? Művelődéspolitikánk hasz- tette, hogy a gimnáziu- h> k,utelsó évfolyamaiban (a dman tagozatokon) újból be- sát- 6 3 Psztehológia tanításim i3 „ rS2rerú pszichológiáét, x e k közelebb visz önmagunk amrrsok megismeréséhez és *y szétzúzni hivatott a „léPigyelemj Figyelem! Riíntaivals CSIBE, PECSENYEKACSA ES pecsenyepulyka A KELTETŐBEN naponta fél 8-tól 4 óráig. szombaton 12 óráig kapható. 358 lek” fogalmának elavult, titokzatos magyarázatát. Az intézkedés elsősorban világnézeti jelentőségű. A pszichológia- tantárgy keretében tisztázódnak a lelki élet anyagi valóságának problémái, eloszlanak a lélek természetfölöttiségéről, örökkévalóságáról alkotott torz elképzelések, eltűnnek a test és a lélek között gondosan, de indokolatlanul felépített válaszfalak. A társadalom számára az sem közömbös, hogy a középiskolákból kikerülő fiatalok milyen emberismereti alapokkal rendelkeznek — bármilyen pályát is választanak hivatásukul. Fontos szerepe a pszichológiának, hogy megismertet a természet és a társadalom számtalan bonyolult jelenségének mintegy betető- zőjeként megjelenő, a valóságot megismerő és áta/lakító emberrel, ezáltal fejleszti ifjúságunk munkaerkölcsét, építi jellemét, csiszolja magatartását, társas érintkezésének formáit, összerendezi és szabályozza egész életvezetését, sőt — közvetve — felfegyverzi a gyermeknevelés legelemibb tudnivalóival is. Milyen további hatása lehet a pszichológiának az oktatás és nevelés gyakorlatára? — A pszichológiát és logikát tanító tanárok (a legelsők között az országban) Pécsett nemrégen munkaközösséget alakítottak, amely elsősorban a fentebb vázolt célok elérésén fáradozik. Fontos feladata azonban az is, hogy egységes pszichológiai látásmódot honosítson meg a tanári testületekben, tudatosítsa az oktató és nevelő tevékenység pszichológiai tényezőinek fontosságát, megismertessen az újabb neveléslélektani kutatások eredményeivel. El kell érni, hogy nemcsak a középiskolákban, de az általános iskolákban és más hasonló intézményekben működő nevelők is szilárd és korszerű pszichológiai ismeretekkel rendelkezzenek, hogy még eredményesebbé, s főleg egyöntetűvé tehessék közösségük munkáját. Nem kevésbé lényeges, hogy ez a szemléletmód fokozatosan gyökeret verjen a szülői házban is — éppen a pedagógusok közvetítésével. Reálisnak és szükségesnek tartanám, ha művelődésügyünk irányítói körülhatárolt munkakörrel rendelkező pszichológust vagy pszichológusokból álló szűkebb körű testületet bíznának meg a legfontosabb feladatok megoldásával, a különböző munka- területek összehangolásával, s nemkülönben rendszeres pszichológiai (különösen neveléslélektani) továbbképzés szervezésével ég lebonyolításával, ami — sajnálatos módon — mindeddig elkerülte a figyelmet, vagy csupán szóbeszéd maradt. Kinek-kinek egyik elsőrendű feladata, hogy a szakmai szükségleteinek megfelelő szín ten elsajátítsa s munkaterületén alkalmazza a pszichológiát. Ezt követeli tudományunk további fejlődése, s ezt sürgeti mindennapi életünk gyakorlata is — fejezte be nyilatkozatát dr, Putnoky Jenő, ffV Az utolsó darab kenyér if „A széntermelést 1965-re 27—29 millió tonnára kell emelni. Az egyes szénfajták termelésénél, előkészítésénél és elosztásánál figyelembe kell venni a szénfogyasztók minőségi igényeit és területi elhelyezkedését.” (Az ötéves terv irányelveiből.) Ez a kép címe. Munkácsy hatását tükrözi, s nem hibátlan alkotás. De ha szembe állsz vele, eszedbe jut a gyermekkorod, a viákó, ahon nan elindultál, a nedves falak, a rakott tűzhelyen ratyogó sovány bab, a sivárság, az éhség, a harmincm évek pokla. Festője, Kozma Endre, a szigetvári járás egyik kisközségében, Becefán él. Tanító, naponta csak néhány órát tud az ecsetneSk és a vászonnak áldozni. Álma: szeretne egyszer „csak" festészettel foglalkozni. Nem idős még. Negyvenhárom éves. Tíz évig „hallgatott“. Ifjúkorában letaglózták a polgá ri lapok kritikusai, mert képei „destruktív“ hatásúak volták. A jól irányzott ütés elvette a kedvét. Rítt, vagyis az utóbbi időben megtalálta magát. Egymás után festi megrázó erejű képeit — és reménykedik. Ábrándozik, mert eddig csak a felesége és a falu gyönyörködött a képeiben, a felszabadulás óta még nem szerepelt kiállításokon. * Vár valakit. Egy tapasztalt mestert, a kritikusokat, az emberek segítő kezét. Szeretne kitömi Becefa határából. Becefa nincs messze Pécstől. Autóval csak, egy óra. Baranyai festőmű budapesti kiállítása K evés olyan nagyvárosa van hazánknak, melynek képzőművészeti élete aranyira lüktető, eleven, eseményekben gazdag, mint Pécsé. Állandó jellegű kiállítási tennünk nincs ugyan, mégis rendszeresen látogathat kiállításokat városunk művészetkedvelő közönsége, s az utóbbi években mind gyakrabban rendezték képzőművészeink vidéki kiállításokat megyénkben, nem ritkán az ország más városaiban is. Képzőművészeti életünket gazdagította az is, hogy hazánk legnevesebb művészei szívesen mutatkoztak be Pécsett önálló kiállításokon, vagy az egész ország művészetét átfogó tárlatokon. A legjobb baranyai festők néhány alkotását a Budapesten megrendezett országos tárlatokon is rendszeresen kiállították. Mégis azt kell mondanunk, hogy Fekete János, Kelte Sándor, Simon Béla és Soltra ElsFényképezzünk együtt! A gyermekfényképezésről Az alapfokú esztétikai Ismeretek birtokában sem biztos, hogy képeink kifogástalanok lesznek. Bár Ismereteink elégségesek hozzá, a felvétel alkalmával az Idd rövidsége, a körülmények rendszerint olyanok, hogy alig van időnk a hallottak mindegyikére figyelni. Már csak a kész képen tudjuk regisztrálni, mit is hibáztunk cl. Sok-sok gyakorlat kell ahhoz, hogy a képelemzés alapján any- nylra ösztönössé váljanak a tudatunkban élő szabályok, hogy a felvételnél a képszerkesztés, az esztétikai elvek betartása, szinte mechanikusan történjen. Ebhez ad segítséget a kővetkező előadássorozat. Arról fogunk beszélni, hogy mit hogyan fényképezzünk. Elsőnek a gyermekfényképezéssel foglalkozunk. A gyermekfényképezés nemcsak hálás, de szép feladat Is. Talán nincs és nem is akad ember, akinek ne volna kapcsolata életünk legszebb témájával, a mindig szép, pózmentes gyermekkel. A megfigyelés szerint legtöbb kép a gyermekekről készül, sajnos mégis alig találunk közütük kiemelkedőt. Hogyan fényképezzük tehát a gyermeket, hogy a kép szép, esztétikailag is elfogadható legyen? A lehetőség szerint külön kell foglalkozni a szabadban történő. a másik pedig a szobai, mflfény mel- I letti fényképezéssel. A szobai felvételezésről későbbiekben foglalkozunk. A külső felvételezéshez nem is keli más, mint a modell, a gyermek, a megfelelő háttér. A. (elvétel előtt már el kell döntenünk, hogy portrét vagy életképet akarunk fényképezni, hiszen eszerint kell a hátteret is megválasztani. Az arc- vagy portréfelvételhez a legalkalmasabb az egynemű, minél kevesebb részletet tartalmazö háttér. Ezzel biztosítjuk az ábrázolt arc nyugodt szemlélését. Háttér lehet nagyobb falfelület, távolabbi árnyékos bokor, vagy erdőrészlet, de lehet az égbolt is. Sokan alkalmazzák a megvilágítat- lan belső helyiségeket, kapualjakat is háttérnek úgy, hogy eléje állítják a napfény által megvilágított modellt. A háttér az egész képmező kitöltése, tónusban lehetőleg söté- tebb legyen az arcnál. Természetes, hogyha az ég a háttér, a fordítottja lesz az előbbinek. A háttér megválasztása után a modellt a megfelelő helyre visz- szük és ott loglalkoztatjuk az öt érdeklő módon. A kép csak akkor lesz természetes, ha a gyermeket megszokott és természetes cselekedeteiben nem korlátozzuk, természetellenes mozgásra nem kényszerítjük. Gépünkkel annyira közelítjük meg a gyermeket, hogy a fej a képmezőt a legjobban kitöltse. A fényrekeszt esak annyira szűkítjük, hogy a mélységélesség csupán az arcra és a fejre korlátozódjék. A lencse pedig a modell arcmagasságában legyen. A zársebességet úgy kell megválasztanunk, hogy az adott megvilágítás mellett a legrövidebb idő vei exponálhassunk, a gyermeket a megvilágítás érdekében mozgásában ne kelljen gátolni. A fényhatást a gyermek elhelyezésével, esetleges derítők alkalmazásával tudjuk irányítani, befolyásolni. Ezek után csak a megfelelő pillanatra kell várnunk feszült figyelemmel... A gyermeket hagyjuk játszani, játékban elmerülni, a vele folytatott beszélgetést, a beszéd témáját a gyermek kifejezésének észrevétlen irányítására használjuk fel. Az elmondott mese egy-egy váratlan fordulatánál a gyermek ar ca hol csodálkozást, hol mosolyt, hol megdöbbenést fog tükrözni. Nagyon fontos, hogy mindig csak a fényképész szóljon a gyermekhez, ő teremtsen beszédjével vele kapcsolatot. Ha más is hozzá szól, figyelme elterelődik, vagy tekintete nyugtalan, ideges lesz. Egy példát említünk. Modellünk egy szőkehajú, kékszemű, hároméves leányka. Játék közben sikerült a háttérnek válasz tott árnyékos szürke házfal elé ültetnünk, ahol elmerült babájával folytatott játékában. Ügyet sem vet rám. Gyönyörű, csillogó haját, arcát kiemeli a napsugár. Egyetlen ámyékfolt sem zavarja azt. Rekesznyllás 4-es, zársebesség 1/200 mp. A megfelelő távolságra állok a gépemmel, szóban magam Is bekapcsolódom a játékba. Ugye, milyen szép a baba szeme? — Igen, — feieli rámemelve szép kék szemét. Újabb kérdés, újabb felelet és újabb areklfejczés. Kattan a zár, hogy a film, előhívás és nagyítás után nő az öröm, mert a képen a gyermek természetes kifejezése, szépsége tükröződik vissza. mér a Műcsarnokban önálló, kiállításon mutathatták be művészetüket. Az önálló budapesti kiállítás nemcsak elismerése képzőművészetünk eddigi eredményeinek, hanem segítség is művészeinknek. A fővárosi szakmai körök véleménye, a hivatalos kritika állásfoglalása nyilván újabb lendületet ad a kiállító művészek alkotómunkájához, és egyengeti fejlődésük útját. A kiállítás szombati megnyitásán örömmel tapasztaltuk, hogy szeretettel, érdeklődéssel és megbecsüléssel fogadták mű vészeinket Budapesten. A Művelődésügyi Minisztérium, a Képzőművészeti Alap és a Műcsarnok képviselői mellett több neves festőművész és művészettörténész is megjelent a ki, állítás megnyitásán. A Baranya megyei Tanácsot Nagy Gyula elnökhelyettes képviselte. Korai volna még a kiállításról értékeflést adni, annyit azonban máris megállapíthatunk, hogy a baranyai élet és táj ihletéséből született, eredeti festői egyéniségről tanúskodó alkotásokra felfigyelt a szakmai közvélemény. Kántor Andor festőművész megnyitóbeszédében. helyeselte, hogy vidéki képzőművészek önálló kiállításon szerepelhetnek a fővárosban. Az első vélemények igazolták megállapítása helyességét. indhámum az egyszerű emberek életével foglalkoznak legszívesebben, az őket környező táj szépségeit keresik leginkább, az ő életük problémáit kísérik figyelemmel, együttérzéssel. Erőteljes belső feszültségektől terhes■, „földízű" festészet ez, nem a műtermek zárt világában ki- spekulált, hanem az élettel szoros kapcsolatban alakulti „M örvendetes az is — s ez ismét közös sajátosság —, hogy nem merül el valamiféle provinciális szűkkörűségbe, élénk figyelemmel kisérik a modern művészet, * benne a hazai pik- túra alakulásának új fordulatait. A szélsőségektől, elkalandozásoktól tudatosan tartják távol magukat. A realizmus, az egyszerű emberek számára is érthető természeteIvü festészet szféráin belül maradnak — nem kereskednek ködös álomképek között. De mindhárman kikerülték a konvencionális festészet, az „árugyártó" piktúra veszélyeit is — képeik belső meggyőződéstől fűtött őszinte vallomások.“ — állapította meg a kiállításon bemutatott képeikről Cseh Miklós. Kass János, Munkácsy-díjas festőművész elmondotta beszél getésünk során, hogy a kiállítás anyaga ismételten meggyőzte őt arról, hogy ninc* különbség budapesti és vidéki festőművészet között. Különösen Miskolc és Pécs képzőművészeti életét tartotta kiemelkedőnek. Kelle Sándor képeiből a régi és új Pécset bemutató festmények és az Anyám c. arckép nyerte meg az első látogatók tetszését. Simon Béla önarcképét, a Putrik a toronynyal és az ősszel a kert c. alkotását; Soltra Elemér művei közül a Közös úton-t és a Halászó fiút tartották a legjobbnak. K ét hétig ismerkedhet Budapest tárlatlátogató közönsége a baranyai művészek alkotásaival. A két hét alatt kialakuló vélemények, értékelések, bírálatok bizonyára hasznosak lesznek művészeinknek, s a budapesti művészetbarátok is értékes élményekkel gazdagodnak, L. G. Szerelem nem nálóok október 11-én Mohácson Közreműködnek: GOBBI HILDA, Kossuth-díjas, klv. művész LËNARD JUDITH TALLOS ENDRE KÊPESSY JÓZSEF Rendező: VAMOS LASZLO 381
