Dunántúli Napló, 1959. október (16. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-30 / 255. szám

4 NAPLÓ 1959. OKTÓBER 31. Felkészült a télre A vonatok 98.5 százalékát pontosan közlekedteti a MÁV Pécsi Igazgatósága Az őezi forgalom nagy gon dót, sok többletmunkát okoz a vasút dolgozóinak. Mégis meg kell birkózniuk ilyenkor egy másik nagy feladattal is, • télre való felkészüléssel. A felkészülés első teendője, hogy az e célra alakult brigá­dok ellenőrizzék az összes szol­gálati helyet olyan szempont­ból, hogy azok dolgozói eleget tettek-e a téli forgalomra való felkészülés előírásainak. Ezt már régen végrehajtották, sőt felülvizsgálták a személyko­csik fűtési és világítási beren­dezéseit is a vontatási műhe­lyekben. ífogy pontosabban mit tettek, azt dr. Szabó Tibor elvtáre, a pécsi igazgatóság helyettes vezetője mondotta el: — Kijavíttattuk a gőzfűtés­hez szükséges tömlőkét, s szét­osztottuk azokat az állomások­ra. A pályafenntartási szolgá­lattal rendbehozattuk a hó- védmüveket, s előkészítettük a felállításra kerülő hósövé­nyeket a majdan hófúvásos helyekre. Megszerveztük töb- J bek között a tanácsokkal kö­zösen, a hóakadályok elhárí­tásához szükséges munkaerő gyors kiállítását. Felkészül­tünk a vonatlépcsők és pero­nok hótól, jégtől való megtisz­títására és homokozására, sőt arra is, hogy hófúvások esetén hóekével és hóhányógépekkel a legrövidebb időn belül elhá­rítsuk a pályáról a hóakadá­lyokat. „Szűk kereszbmetszet”- Unk csak akkumulátorban és gázpalackban van, e ez esetleg átmeneti zavarokat okoz majd a távolsági vonatok világítá­sában — bár e téren is sokkal jobb lesz a helyzet, mint ta­valy volt Néhány évvel ezelőtt eg szén gyakori volt, hogy rossz szénkeverékkel közlekedtek a vonatok sőt alig volt néhány napi szenkészlete az Igazgató­ságnak. Must azonban már huzamosabb Idő óta jól ellát­ják őket a környékbeli bánya­üzemek jóminőségű szénnel. Bőséges szénkészlete van az igazgatóságnak — a normának mintegy kétszerese Valószí­Bgta A szocialista kereskedelem fejlődése falun fanyara a sok kicsi falu Jellemző. Ez is oka volt an­nak, hogy a múltban a keres­kedők nem tartották kifizető* nek korszerű, jól felszerelt boltok nyitását a pár száz la­kosú kisközségekben. Legfel­jebb nyomorúságos szatocs- boltok és piszkos, füstös kocs­mák működtek, azok se min­denütt. A döntő változás 1947- ben következett be, amikoris a földművesszövetkezetek meg­kezdték a falusi, kiskereske­delmi hálózatuk kiépítését. Ek­kor még mindössze 18 bolt­juk volt az egész megyében és egy-egy alig több mint tíz­ezer forintot forgalmazott egész esztendőben. Az azóta eltelt 12 év alatt korszerű kiskereskedelmet fej­lesztettek ki á földművesszö­vetkezetek a baranyai falvak­ban is. Az idén már 740 bolt­ban árusítanak a földműves­szövetkezetek: olyan árucikke­ket is, amelyeket korábban csak Pécsett vásárolhattak meg a parasztok. Ma mind­össze öt parányi falucskában és kilenc puszién nincsen bolt az egész megyében, A falusi kiskereskedelem kulturáltsá­gát és főleg a vásárló közönség megnövekedett igényeit mutat­ja, hogy több mint száz szak­üzlet — köztük cipő-, konfek­ció-, könyv-, vas- és műsza­ki- bútor- és más szaküzlet működik mér a megye terüle­tén. Emellett 140 külön hús-, tej-, kenyér-, zöldség- és do­hányáru bolt áll a falusT la­kosság rendelkezésére. A dol­gozó parasztok kívánságára eddig 15 községben létesítet­tek önkiszolgáló, illetve önki- választó boltot és ezek száma —a tervek szerint — a közel­jövőben megháromszorozódik. Az elmúlt évtized alatt, ami­óta a földművesszövetkezetek átvették a vendéglátóipari há­lózatot, igen nagy fejlőlés tör­tént ezen a téren is. Ma már több mint négyszá* vendég­látóipari egység működik a baranyai falvakban: köztük húsz falatozó, tíz kisvendéglő, három étterem és 14 cukrász­da. nűleg a jó szénellátásnak tud­ható be, hogy a pécsi igazga­tóság területén — szükség esetén már október 15. előtt is fűtötték a személykocsikat és hogy jó melegben tölthetik el most is az utazási időt a vo­natok utasai. A vasút és az utazóközön­ség közös problémái között jelentékeny helyet foglal el a személykocsik zsúfoltsága. A zsúfoltság elsősorban a fővo­nalakon ég rendszerint a hét elején és hét . végén tapasztal­ható és akkor, ha üzemek vagy iskolák nagyobb csoportokat szállítanak anélkül, hogy Azt az igazgatóságnak előzetesen bejelentenék. A vasút a prob­léma megoldásához segítséget kér és vár. Ha az üzemek és iskolák vezetői előre bejelen­tik utazási szándékúikat, a vasút gondoskodik erősítésről, s így elkerülhető lesz a zsú­foltság tA személyvonatok legtöbb- nyire pontosan közlekednek — a kongresszusi felajánlás tel­jesítésének eredményeként. Kllencvenhét százalék a meg­kívánt átlag és a'pécsi igaz­gatóság területén a személy­vonatok 98 és fél százaléka, mentrend szerint, pontosan közlekedik. Ezen a téren va­lószínűleg a jelenlegi örven­detes állapot marad a téli for­galom idejére is, mint ahogy a MÁV igazgatóság vezetői ígérték: — Mozdonyvezetőink sze­mélyszállító vonatainkat té­len is menetrend szerint és jó melegben fogják közlekedtet­ni: ' A KISKERESKEDELMI BOLTOK SZAMA 1232 1299 1990 199J 1996 1998 A Munkaügyi Minisztérium 500. sz. Iparitanuló Intézet Pécs, Rét u. 41 sz. — az alábbi szakmákban szakoktatói állások betöltésére pályázatot hirdet: géplakatos, autószerelő, villanyszerelő, központifűtés szerelő, vízvezeték szerelő Feltételek: szakmupkásbizo nyit vány, vagy technikusi oklevél és öt éves szakmai gyakorlat. Fizetés: a 10/1959. M. M. s^ámú utasítás alapján. — Ajánlatokat a fenti címre 8‘napon belül kérünk b®' adni. mar aaj.v j. **/*'*/*/*■ m'*mi Egy-egy szám, hivatalos statisztikai adat sok mindenről tud beszélni. Elmondhatja, mennyit termelt egy gyár, mit és mennyit fogyasztott egy város, számot ad a sikerről és jellemzi a lemaradást is. Kimutatásokból azt is megtudhatjuk, hány százalékot ért el egy munkás. De azt, hogy ez a munkás mi­lyen körülmények között dolgozott, mennyit fáradozott, mikor örült és mikor bosszanko­dott — ezt'már nem árulják el a számoszlo­pok. Pedig ezek, a számok mögött meghúzó­dó dolgos hétköznapok szülik a számcsokrolc- ba kötött eredményt,­Ott van például a Sopiana Gépgyár. A terv­jelentésekből kitűnik, hogy eredményes mun­kát végeztek. Teljesítik tervüket ésy nem kell szégyenkezniök a pártkongresszus tiszteletére tett felajánlásaik miatt sem. Az egy főre jutó napi termelés mennyiségére tett vállalásukat is túlteljesítették, 103 százalékot értek el. Az egyszázalékos önköltségcsökkentésre tett fo­gadalmuknak is eleget tesznek. És mindezt azok a munkások teszik, akik műszakról- műszakra csendben, szerényen dolgoznak, „birkóznak a nehézségekkel“ és nemritkán saját személyes gondjaikkal. Ismerkedjünk hát meg velük. Az öntő Piros Ferencnek hívják. Fiatal ember, mindössze 27 éves, de máris azzal büszkélkedhet, hogy tíz éve dolgozik a gyárban. Ott tanulta a szakmát. Látogatá­sunk alkalmával éppen rövid cigarettaszüne­tet tartott. Szőke feje maszatos az Izzadtság­tól és a portól. — Nehéz, itt dolgozni — mondja és lemon­dóan legyint. — Korszerűtlen az öntödénk. Mindent kézzel kell csinálni. Van ugyan egy nagy darunk, de azzal ilyen kis darabokat, miqt amilyeneket most csinálunk, nem lehet emelgetni. Valóban sivár képet mutat az öntöde. Hiányzik a megszokott kép Is, a sziporkázó, izzó vasfolyam. A kis apró csillagok mégis romantlkusabbá teszik a hangulatot, öntés azonban csak délután lesz. Most formáznak. Az egyik pesti gyárnak készítenek exportra Számok és emberek Eldobja az űjjára égett cigarettadarabot, aztán, így folytatja mondanivalóját. — De azért kibírjuk a napi műszakot is. Aztán irány haza és otthon elfelejtettem az egészet. Otthon. Kis lakás, csinos fiatalasszonnyal. Meg új háló- és konyhabútorral. És több más apró holmival, ámít egy év alatt szereztek. Mert még csak egy éves házasok. Mit tervez­nek? Most a lakást csinosítják. Később? Azt vesznek majd, amire szükségük lesz. — Az asszony is dolgozik, a dohánygyár­ban. Ketten vagyunk háromezer forintos ke­resetre. Jut belőle erre is, arra is. Mert szó­rakozni is szeretünk. De azért ez a szórakozni szerető fiatal férj és öntő a tavasz óta — akkor tette meg kong­resszusi felajánlását — selejtmentesen dolgo­zik. Az elavult, korszerűtlen öntödében. Talán már arra gondol, ‘az serkenti, hogy a második ötéves tervben már új, modern öntödében végezheti munkáját? Az észt kislány levele Darabig mozdulatlanul áll a gép előtt, át­állítja a tengelytávot, majd az Indikátor és a mérőhasáb segítségével megállapítja a meg­felelő magasságot. Először durván állítja be, aztán lassan, finoman és amikor megvan a pontos méret, az óra jelez, mutatója hirtelen megugrik. Gyors mozdulat, majd finom, szin­te hajszálvékony állítás és máris kezdődhet a munka. Illés József horizontál esztergályos a hús­keverő baloldali fogaskerekén dolgozik. Fura­tokat készít rajta. — Sietni kell a munkával — magyarázza, miközben fúrót cserél, — mert a szerelők nem tudnak dolgozni. Mert ha ők azt vállal­ták, hogy minden munkát két-három nappal a határidő előtt elvégeznek, akkor nekünk is ezt kell tenni. Amíg mi nem végzünk, addig Érdekes ember ez a fiatal szakmunkás. Nőtlen, az ember azt hinné róla, hogy más nem is igen érdekli, csak a munka. Mert hát hónapokon keresztül 130 százalékos át­lagkeresetet elérni, nem könnyű dolog. — Jól jön ám a többletkereset is — mond­ja mosolyogva. — Külföldre készülök, kell a pénz. És ezt olyan természetes hangon mondja, mintha' arról beszélne, hogy tegnap moziban volt. Nem is olyan régen a Szovjetunióban járt. Ott megismerkedett lengyel turistákkal, fiúkkal, lányokkal vegyesen. Leveleznek. Egyik barátja — most doktorál — látogatóba hívja. Egy észt kislány Is irt. — Válaszolnák is neki — meséli mosolyog­va, — de akkor először meg kellene tanulni angolul, mert oroszul még nem nagyon tu­dok, a kislány pedig az angolt tanulja. Lehet, hogy hozzá is látok. És már dolgozik is tovább, mert a szerelők várják az anyagot. Teljesíteni akarják foga­dalmukat. Mindnyájan. Hát ez már igazán ne múljon Illés József esztergályoson. És a hónap végén ismét elkészülhet a sta­tisztika: a Sopiana Gépgyár teljesttetet tevét. „Motoros galéria“ Valóságos bábeli zűrzavar fogadja a láto­gatót a nagy szerelőcsarnokban. Az egyik sarokban hegesztenek és a pisztoly kékes lángja sápadt-rózsaszinűvé varázsolja az ar- sokat. Atellenben vastag, erős lemezeket rak­nak egymásra. Úgy középtájt fiatal segéd­munkás valamit kalapál, társa önfeledten egy slágert tütyörész. A csarnok túlsó végében valaki vékony tenor hangon kiabál: — Hol az istenben csavarogsz már annyi ideig? És már ott is vagyunk a csarnok közepe­táján, ahol éppen az olajszlvattyút járatják be. A motor halkan duruzsol, a csepegő olaj kanyargó folyócskát varázsol a lemezre. Kö­szönésünkre erős, teltarcú fiatalember emel­kedik W • aimiiTú Mim ---------­ke zét, de azért elővigyázatból a nyújtja üdvözlésre. — Valter József vagyok — mondja ha egy kis indulat bújkálna a ha amiért munka közben zavarjuk. Ott a gép mellett a nagy lármáb; zen értjük meg egymást, ezért egy 1 dalt húzódunk. A brigád munkájáról zük a fiatal géplakatost. — Ez a galéria — mert ml már mondjuk — két éve együtt van — rr za készségesen. — Állandóan ugyanez kát csináljuk, mindenki begyakorolt Régebben havonta tíz gépet szereltü Most már második alkalommal 15 a ményünk. Megkérdezzük tőle, hogyan érték ötven százalékos növekedést? — Sok apró újítással, ésszerűsítéss 19 fontos, hogy minden ember megf lyen dolgozzon. Nekem például tets munka, a másiknak nincs hozzá kedv cserélünk. Láttam például, hogy M nagyon kedvére való a fogaskerekek Hát azóta mindig azt csinálja. Vitérl szivattyúszerelést vallja a legszebb nak. Miért ne csinálja akkor? Hát e hogy a mi brigádunkban mindenki jé és örömmel dblgozik ... Látja, ott va dorzászló is. A múlt hónapban a n lyünk lett az első. Kaptunk négyez tót ts. De az'már elfogyott. Többet hirtelehében nem is tud iw Az ő számára minden olyan tér AL Is, hogy mindennap dolgozni kell hogy minden munkát két-három határidő előtt adnak át. Az is min dolog, hogy munka után többen nz sakkoznak, a brigád nőtlen tagjai 1 tálnak és a lányokat nézik. A két ki: is mindennap nagy szeretettel várja Édesapát, aki a gyárban felnőttekéi otthon pedig gyermekeket nevel. Az tett feltűnést, hogy a brigád hért motorkerékpárt vett, mint ahogyan az is természetes, hogy a brigád 130- zalékra teljesiti havt tervét. ben ismét tanúságot tesz arról, hogy ismeri a fiatalság lelki­világát. A film ütemesen pe­reg, nincsenek benne elnyúj­tott részek. Egy-két kevésbe sikerült jelenet azonban akad' Az egyik mindjárt a film ele­ién: nem kellett volna olV°n sokat szaladtatni a Kölykök mert ha a Kölyök nem is, °e a néző elfárad a hosszú ideit tartó futás láttán. A dunai fúr', dés, az éppen arra ■ autóz0 ..életmentő fiatalember", aj. éppen arra kiránduló külföld• turisták, — egy kissé sok 0 „véletlenből". A címszereplő Töröcslk Ma­rinak végig el tudtuk hinni, hogy Kölyök. Ezzel azt is nied' mondtuk: kitűnő volt, bár egV' két helyen egy kicsit „ráját­szott”. Szép és ötletes volt 0 fényképezés s ez Pásztpr Ist­vánt dicséri. A Kölyök című új magVa[ film minden bizonnyal elnyert a közönség tetszésés. G. t­ne a női érzések. Végre a KISZ-titkár az első, aki észre­veszi a lány „felnőttségét", a szép szó és a gondját viselés eszközével akarja nevelni. Fel­adattal bízza meg s a Kölyök vállalja is a feladatot, egy KISZ-bál megszervezését. A bál nagyszerűen sikerül addig, amíg a Kölyök be nem jelenti: most következik az 6 szervez­te nagy meglepetés. S valóban. Nagyszerű tűzijáték kezdődik, szikrazuhatag borítja be‘a ter­met. A szép látvány nyomán felcsattan a taps s mindenki ünnepli a Kölyköt. Hanem amikor ismét felgyullad a vil­lany, megdöbbenve merednek egymásra a bálozók: feketék, mint a kéményseprők... A történet — mint a vígjá­ték stílusához illik — a icét fiatal, a Kölyök és a KISZ-tit- kár egymásratalálásával feje­ződik be. Szemes Mihály, a Kölyök rendezője, a Dani című film­jével szerezte meg a közönség rokonszenvét. Üj játékfilmjé­• Kedves, mulatságos történet Filmvígjáték. Egy talpraesett kétbalkezes fiatal lány kaland­jait, boldogságra találását mondja el kacagtató jelenetek­ben. Vígjáték, s ha véleményi akarunk mondani erről a film­ről, a vígjátékhoz illő mércé­vel kell mérnünk. Nem keres­hetünk benne drámai nagy konfliktusokat, s ehhez illő mély emberábrázolási módsze­reket. Palásthy György és Markos Miklós a film íróinak sem volt más a szándékuk, mint egy kedves történet kere­tében mosolyt csalni a nézők arcára. A film ezt a feladatát lényegében valóra is váltja. Rövidrenyírt, kócoshajú, aoe- rallos, bakancsot viselő kislány „tevékenysége" áll a film köz­pontjában. Ez a Kölyök szinte rettegésben tartja Sztálinváros hatalmas üzemének minden dolgozóját. Jószándékú kis­lány 6, csak minden amihez nyúl, balul sül el. Véletlenül hozzányúl egy gázgenerátorhoz — a gép felrobban, hozzányúl a pakuramérő berendezéséhez, — a gép tönkremegy. Az üzem nek már minden műhelyében dolgozott, de mindenütt csinált valami galibát. Az üzem igaz­gatója, az üzemvezetők, már aludni sem tudnak, mert min­dig attól rettegnek, hogy a Kö­lyök mikor csinál valami újabb baklövést. Elküldeni azért nem akarják, hiszen szinte együtt nőtt fel az új várossal, már akkor ott sündörggtt, ami­kor a mostani város helyén csak szántóföld volt. Hordta a vizet a munkásoknak t ahogy ■nőtt a város, úgy cseperedett ö is. De még most sem veszik felnőttszámba, 6 mindig csak Kölyök marad. Pedig ... érzi, hogy ő már nem kölyök, szere- tetre váauik. nuiladoznak ben-

Next

/
Thumbnails
Contents