Dunántúli Napló, 1959. október (16. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-25 / 251. szám

1959. OKTOBER 25. NAPLÖ 5 rn wwmr a (J)Écsi QIemzetiSzínház ünnepe RIGOLETTO BEÉRKEZETT | a nap, mi­dőn a Pécsi Színház saját együttesével bemutathatta a nagy műfajt, az operát. A pé­csiek ezreinek kívánsága, s e kívánság teljesülésének mámo­ra érződött a színház minden alkotójának munkáján. Ez az előadás szívügye volt. a szín- lapon vastag betűkkel szedett nevek viselőin kívül a színházi Győzelem Ismeretlen Katonáin, (díszletmunkás, korrepetitor, ügyelő, fodrász, zenész, kórus­kőzelebb áll a zenéhez, mint az egyhelyben álló, megépített és megfestett díszlet. Németh a zenét világításokkal, fények­ző pedagógiai munkássága vált hasznára a színháznak, mert kitűnő zenekart nevelt. Ez a zenekar megérett arra, hogy kel követi, ha nem is sikerül a Fidéliót, vagy Varázsfuvolát a partitúra színeit mindenütt, tanulja meg, sőt, a Rigoletto mozog, hangja szép. Persze, nem olasz belcanto, de nem baj, hiszen az csak a sós ten­ger partján található, mint az olio sassoban úszó makaróni. Nálunk könnyebben . terem a hanggal ekvivalens árnya- első felvonásában szereplő ki- meg a mélyzengő férfihang, latokkal a színpadképre feste- tűnő táncjcar (Koreográfus: nie. Téry Tibor) azt a reményt A fénydíszlettel elsőnek a kelti az emberben, hogy a Pé- bayreuthi színház üzent hadat csi Gzính&z idővel a Promethe- Milánónak. De Bayreuthban ns Teremtményeit, a Csodála- kizárólag fények, világítások és tos Mandarint s a Fáborlfara­vetítések képezik a díszletet, 0ott Királyfit is műsorára tűz­míg Milánóban földhözragadt, vaskos díszletek között folyik a cselekmény, fényjátékok nél­kül. Németh a kettő között ke­reste a középutat. Munkatársa, Bojár Iván díszlettervező szín­padképeit a függöny felhúzása után az egyébként oly fegyel­mezett, zenekedvelő pécsi kö­zönség is megtapsolta, miköz­ben a zenekar játszott. heti. E két utóbbi műhöz mind­össze húsz taggal kellene a ze­nekart kibővítenie. Á címszereplő Bedő Istvánt a pécsi közönség szeretetébe fogadta. Fájdalmas színezetű baritonja, kiváló színészi ké­pességei alkalmassá teszik a véres bohóc tragikus szerepé­hallhattunk ilyet a Rigoletto előadáson, nem is egyet, ha­nem négyet. A már említett címszereplőn kívül a Monte- rone szerepét éneklő Berczeli Tibort, a Sparafucilét kitű­nően alakító, szép basszusham- gú Tréfás Istvánt, s a Marullo szerepében feltűnt Turza Im­rét. Itt említjük meg egy másik volt pedfőiskolás, ének­szakos .nevét: Rögöz Esztiét, aki Cepranoné szerepében mu­tatta meg szép hangját. Mad- daléna szerepében Kabdebó deléna szerepében Kabdebó rés kvartettbe. Söjtör Lenke, EZZEL AZ ELŐADÁSSAL Pécs végérvényesen nagyvá­rossá serdült. Operatársulatá­Bedő István (Rigoletto) tag, satöbbi) keresztül egészen a közönségig mindenkinek. E nem mindennapi körülmény tette meghatóvá a Rigoletto Pécsi bemutatóját. A színház hainden látható és láthatatlan dolgozója harcolt itt a szere­tett város győzelméért, mint jó katona a hazáért, a láng bele­kapott a messziről jött részt­vevők leikébe is, akik nem, •hint zsoldosok, hanem, mint ^ igaz ügyéit bármikor és bárhol harcolni kész hívese vettek részt a küzdelemben. Hogy miért éppen Rigoletto lett az első pécsi operabemu­tató, erről sokat lehetne vitat­kozni. De nem vitatkozunk. Nem akarjuk semmiféle ünnep jutással zavarni az emelke­dett hangulatot. _A nagy olasz színpadi va­rázsló. Verdi nem a legrosz- szabb védőszent a színház ügyé ®ft harcbr/ ndulók zászlaján. "Ok színház ügyét vitte ő már. diadalra szerte a világban. Az °t annyira jellemző kiapadha­tatlan invencióforrás, mely tá­ján a mi Jókainkra emlékez- tét leginkább, s talán ezért !s áll közel szívünkhöz, ezút- íjü is sikerrel enyhítette a sítúráért égő lelkek 6Zomját. JfoVEU e Rigoletto-előadáson színházi műfaj és egy szín­ei rendező ünnepélyes egy- ‘básratalálásának lehettünk anúi, elsőnek a rendező, Né- r*etji Antal munkájáról emlé­künk meg. Németh szembe­süli a milánói Scala tradicio- világszerte követett, kon e_ncionális, műrealista felfo- oasával. A milánói realizmus a Zoveg valóságát igyekszik, tykor igeny brutális eszközök- ^ megvalósítani, ahelyett, ogy u szöveg helyett a parti- ¡(.’’ából indulva ki, arzéné va- j^agát vinné színpadra. Né- ; e}h a zenéből igyekszik ki­hűlni. ¡Számára nem Victor vma? nem P'ave mondani- /üoja a fontos, hanem Verdié. vz éneklés 6záÁára nem ne- kat ge? Paradoxon, mint so- számára, akik nem szere- az operát, hanem emelke- is 1 beszéd. (Mint ahogy a tánc emelkedett mozgás.) Mivel püiu ek emelkedett beszéd, kö- ^ót<e is mindent föl kell dUi ’ a mozgástól kezdve a tá,i ten keresztül a világí- uftg- Az énekes nem mozog- ügy, mint egy társalgási rabban, hisz az éneklés té- Bem természetes. Ennél­neik eljátszására. Különösen . _ mély hangjai szépek, a magas Fónagy? Gertrud, Bőimet Kal- Egyszerű és mégis pazar dísz regiszterben önkonomikusan mán és Hotter József egeszitet- letben játszódik az első fel- markiroz, ami imponáló ön- ték ki a jó együttest, vonás. Szakadatlanul tombol a kritikára vall. Gilda szerepét tánc, a bacchanália a hercegi Bárdos Anna énekelte rutin- bordélyházban. Még, amikor az nal, szép hanggal és miuzikali- előtérben komolyodik a cselek- tással. meny, a háttérben, tüllfüggöny a mantuai herceg szerepé- nak első előadása kultúrforna- mögött, táncoló alakokat Iá- ben Wagner József elegáns, dalműnk egyik jelentős győ- tumk, jeléül annak, hogy ebben .vonzó, szinte megérti az ember zelme a házban nagy baj nem történ- a bérgyilkost, aki sajnálja meg hetik, legalábbis a ház urával ölni. Internálása biztos, jól is Székely Júlia nem, mert azt csak a szórako­zás érdekli, KffLflN | ken szólnunk a cím szereplő jelmezéről. (Jelmez- tervezőik: Majoros Teréz és Heriszt János (Rigoletto bohóc­ruhája fr/emás, kétszínű jel­mez. Egyik oldala a herceg színeit viseli, másik a meg­alázott Monteroneét. Rigoletto maga is kétféle lelket visel bo­hócruhája mögött, a megalá- zottakét és a megalázókét, hi­szen mindkét táborba egyfor­mán tartozik. Ezért is kell oly kegyetlenül lakolnia. Rigoletto a legnagyobb bűnt, az árulást követi el, amikor a megalázók táborába áll és kicsúfolja a hozzá hasonló megalázottat, Monteronét. Ezt fejezi ki Rigo­letto felemás jelme»e, a man­tuai herceg és Monterone szí­neiben. Sokkal inkább jellemzi ez őt, mint az eddig látott, konvencionális bohócruha. A jelmeztervezők íróhoz is méltó fantáziáját dicséri e ruha. Pál József: Qlaq,y, hanta bétákéi Alszanak a présházak, prések és szememet is le kéne húnynom: a sövényben lányszájak érnek két csipkebokron. A völgyből felszáll a köd s már ragyog, gyémánt-sziporkákat szór a tó. Gyere ősz, te hangos rikkancs, te jó plakátragasztó. ^ A Kandiké lesz a legjobb, magas hirdetőoszlop nyurga háta: dobd azt a piros, szép plakátot az almafákra, a sárgát meg az akácfákra és a rozsdásat a gesztenyékre s vadlúdakból nagy barna betűket a pelyhes égre. Gatambosi László: ~ ÉPÍTKEZÉS Meszesvödrök énekelnek, dalolnak a létrák, aranyszájú kalapácsok csókolják a téglát. Keménylábú vasgerendák dobbannak a falra, húzzák — erős óriások — mindig magasabbra. Overálok violái tetőkre hajolnak, cserépszaga lágyan lebeg mindegyik bokornak ,M Nő a város, gyorsan nyílik ezerszínű kelyhe, szirmaival kapaszkodik föl a végtelenbe. Wagner József (Mantuai herceg), Bárdos Anna (Gilda) HiuUcmi teeppzetek: / Látogatás Bezzegh Zoltánnál Akik nem látnak be a műtér Pécsett, aki az utóbbi években mek rejtett zugaiba, úgy érzik, ilyen megbízást kapott» de csak hogy Bezzegh Zoltán, akinek azért, mert a mondagyűjte­grafikai munkái, karikatúrái, osztatlan tetszést arattak a me gyei és az országos kiállításo­kon egyaránt, az utóbbi idő­ben teljes egészében a művészi fotó felé fordult. Nem így van ez, hiszen most fejezte be dr. ményt a Baranya megyei Ta­nács adja ki. Sajnos eddig még a pécsi írók fővárosban meg­jelent műveit sem illusztrál­hatták pécsi, megyei festők, grafikusok, még az fró kifeje­zett kívánságára sem, pedig Egyéves a jelenkor s?Va 3 .díszlet sem lehet való- 'Uot utánzó, a világítás sem. s üwzietnek szépnek, de egy- ly«w n°k kell lennie, hogy he- Wh kapjon az előtérbe lépte- u fényjáték, A lény Kabdebó Mária (Maddalena nővére) A második felvonás újítása, hogy kert helyett szobában és erkélyen játszódik a cselek­mény nagyrésze, ami drama- turgiailag indokolt, hiszen Gil- dát annyira félti apja, hogy a városba be se engedi. A lét­rával való szöktetéssel mégsem értünk egyet, hiszen a herceg maga is ajtón lopózik be a ház­ba, sőt a lányszöktetők is csak befelé mennek létrán, kifelé nem. Iga» viszont, hogy a létra, akárcsak az erkély és az eme letes szoba, magasságában és nem mélységében használja ki színpadot, ami képszerűség szempontjából helyes. A DARAB) tartalmát nem mondjuk el, ez sértés volna az olvasóra nézve. Inkább átté­rünk a zenére. Paulusz Ele­mér, a p:f dukcló karmestere nagy és szép munkát végzett. Már '■Jóval meeaiú­Éppen egy esztendeje, hogy tavaly októberben ismét iro­dalmi folyóirat jelent meg Pé­csett. Nézze el az olvasó, hogy ez elkalomból nem mondunk lelkendező, ünnepélyes felkö­szöntőt, de nem is az elemző, részletező kritika mérlegére tesszük a lapot. Rosszul állna ez annak, aki maga is részese a folyóirat erényeinek, hibái­nak. Egyszerűen: munkánkról Ady és a Nyugat kapcsolata is azt mutatja, hogy jelentős irodalmi mozgalmak igényes és jelentős irodalmi lapok nél­kül nem léteznek. Napjaink irodalmi orgánumait a szocia­lista magyar irodalom kialakí­tásának igénye hozta létre és táplálja. Dunántúlnak és a jelentős irodalmi hágyományokkal ren­Varga Károly főiskolai tanár ezen a téren nagyon jó együtt- baranyai népmonda-gyűjtemé- működési terület kínálkozik nyének illusztrációit. írónak, grafikusnak egyaránt. Egy-két monda lehetőséget A közeljövőben megjelenő nyújt kariljturista hajlamainak mondagyűjteménnyel kapcso- kielégítésére is, ezekben adja latban még annyit, hogy a igazi egyéniségét. könyv főleg az ifjúság számára Tudomásom szerint Bezzegh készült, ezért a rajzok elké- Zoltán az első képzőművész szítésénél a művésznek fékez­nie kellett tollát, illetve annak lendületét, mert a gyermek vi­lágos, könnyen érthető rajzo­kat igényel, azokat értékeli, í amelyek gazdag vizuális elkép- nizás“ számukra; Á/Jelenkor keléseit segítik, kiegészítik *'“1 1 ; fontos feladatának tartja, hogy alkotásokkal bizonyítsa: a „vi­déki íróság“ nem értékmérő és minősítő jelző. A folyóirat és a köréje cso­portosult írók azt várják, hogy a megalakult írószövetség — alapszabályainak megfelelően — fölfigyeljen munkájukra, s segítse és támogassa őket a szó cialista magyar irodalom raun- kálásában. Szeretnénk, ha a delkező városnak, Pécsnek, beszélünk, a szerkesztés elvei- már volt a múltban irodalmi ről és módjáról, s inkább ada- folyóirata, a Sorsunk, s a kö- Jelenkor a következő eszten­tokat és tényeket közlünk, zelmúltban a Dunántúl. Az el- dőkben az eddigieknél is je­mintsem azok értékelését. Nem lenforradalom utáni' konszoli- lentősebb értékek fölmutatá- mintha erre nem lenne szűk- dáció tette lehetővé, hogy a sával szolgálná az új nwfeyar ség. Éppen ellenkezőleg. Egy- központi irodalmi lapok mel- irodalom ügyét; T. T. egy szám megjelenése alkalmá- lett a vidéken is folyóiratok ból a helyi és országos sajtó jelenjenek meg. A megyei egy-egy rövidebb kritika vagy nács áldozatkészsége pedig glossza erejéig foglalkozott anyagilag biztosította a folyó­ugyan a lappal, s a nyilvános irat fennállását, viták is alkalmat adnak a vé- Az egy éves Jelenkor hat kö- leménycserére, de a szerkesz- tete sorakozik előttem. A hat­tőség a közönség még széle- szór hét-nyolc íven, a több, mint 700 lapon egy gazdag év termése gyűlt csűrbe. A folyó­iratnak sikerült ipegszólaltatni a Dunántúlon élő szinte min­den jelentős és már ismert írót, ugyanakkor a tehetséges fiatalok egész sorát juttatta az első nyilvánossághoz. Jól .lát­A rajzok tolltechnikával ké­szültek s bár a meseillusztrá­cióhoz a szín is hozzátartozik, itt a szerény anyagi lehetősé­gek miatt erről szó sem lehe­tett, sőt tónusos egyszínű rajz sem szerepelhet, csak a leg­egyszerűbb technikát kívánó vonalas tollrajz* Szeretnénk, ba ennek a mintegy harminc rajzból álló illusztráció sorozatnak további folytatása is lenne, Bezzegh Zoltán további lehetőségeket kapna főleg pécsi, baranyai írók műveinek illusztrálásával. — dl — sebb körű érdeklődésére szá­mit, örülnénk, ha az olvasók a szerkesztést illető vélemé- nyükkel^, javaslatukkal, bíráló megjegyzésükkel levélben ke­resnének föl bennünket. A fo­lyóirat számára gyümölcsöző munka, író és olvasó eleven kapcsolata csak így valósulhat ni, hogy a Jelenkorban történt meg... bemutatkozásuk után most A folyóirat — nálunk, ma- már más lapok is szívesen gyaroknál — mindig a szellemi közlik írásaikat. A lap igyeke- élet kovásza, az irodalmi élet zett elkerülni a provincializ- fejlődésének alkotó összetevője mus korlátáit, s a dunántúli­volt. A könyv író és olvasó ság, a táj-jelleg hangsúlyozása találkozásának ritka, ünnepi alkalma. Az állandó és folya­matos érintkezést a lapok biz­tosítják, a szellemi élet orga­nikus fejlődésében, az irodalmi élet folyamatos növekedéséhez a vért az irodalmi élet ütőerei, a folyóiratok szállítják. A ma- radandóság igényével mérhető írások aztán a folyóiratok lap­jairól kerülnek összegyűjtve, könyvalakfcan kiadásra. A re­formkori irodalom. Petőfi és az Életképek kapcsolata, de egy mellett — egészséges arányban — szóhoz juttatta az ország más táján élő írókat is. A szer kesztés fő szempontja a tehet­ség, az igényesség, a színvonal \ és a szocialista magyar iroda­lom szolgálatának igénye volt. - A folyóirat első számait — most már elmondhatjuk — bl- ' zonyos tartózkodással fogadta az irodalmi közvélemény. Ma­napság viszont vezető írók ér kritikusok is megtisztelve ér­zik magukat, ha a Jelenkor < hozzánk közelebb «só példa; - közli írásaikat, s ra nem «balt»*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents