Dunántúli Napló, 1959. szeptember (16. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-20 / 221. szám

1959. SZEPTEMBER 38. NAPLÓ lakon keresztül. Vágyódik kicsit haza, szíve elszorul, de felülkerekedik benne egy másik érzés. Szereti a kubikos éle­tet, a vándor életet, szereti a munkáját. Beleszúrni az ásót a kövér földbe, dob­ni halmot-halomra. Még a hajnal a hegyek mögött jár, e többiek alszanak., a sarokban horkol íz egyik legény, előveszi zsebóráját, s ri­adtan lepi meg az idő. Négy óra! Hű­dé elaludt! — gondolja, és felkel. Fel­öltözik, megy át a szomszédba. Pócsai- hoz. Nagy darab ember Pócsai, kezét- lá­bát szétvetve, nagyokat fújtatva alszik. Felrázza. A brigádvezetó úgy ugrik ki az ágyból, mintha tüzet kiáltottak vol­na. — Mi van?! — kérdi riadt szemek­kel, és törölgeti hatalmas öklével sze­meit. — Bohus-Kiss Gergely a teljes nevem, — mutatkozik be főnökének. — Én va­gyok az új brigádtag. Mennénk talán dolgozni fiam, reggel van már. — Hú, a hétszentlába&zárát, pajtikám: Menjen innen, amíg méregbe nem jö­vök! Ezért zavart fel éjnek idején? — Négy óra! Mire érünk ki gyalog a város túlsó felére? — Az istennyila megy gyalog! Autó jön értünk. Bújjék vissza az ágyba, nekem meg hagyjon békét! Az öreg csak csóválja a fejét, viss- szamegy, de nem fekszik le, jár addig egy csöppet, míg a rózsaszínű pirkadat el nem jön. Amikor a nap első sugarat már nem érik egészen ferdén a hosz- tzúkás-ala-kú épületek tetejét, megérke­zik a teherautó is és felpakolnak. Fé> óra múlva, végre munkába állhat, öten vannak a brigádban. Pócsai János a bri­gádvezetó, hárman idősebb fajták, ket­tő egészen fiatal kölyök, Temérdek eme* letes ház veszi őket körül. Talán ezer ember is sürgölődik-forgolódik itt. Fa­laznak a kőművesek, csupa mész, ha­barcs meg tégla minden. Az ácsok zsa­luznak, zúgnak a betonkeverő gépek, autók jönnek-mennek. Egy készülő út mellé telepítik őket, lapáttal, ásóval, csákánnyal a kézben. Bohus-Kiss Gergely megnyugszik. Ez már ne kiváló munka lesz. Pócsai ki­méri spárgával a földet, szép egyenesen, a többiek segítségével. Amikor elké­szül, 5 is odaáll, és hatalmas lendü­lettel a főid torkába vágja csákányát. Ki is borul mindjárt egy nagy darab, de abban a pillanatban valaki elkapja hátulról a kezét, méghozzá az egyik tej­felképű fiatal gyerek, és szigorúan rá­szól: — Papiként, ne kapirgáljon, várjon sorára! . nincs Hat es már mégis bosszantó! ideje azonban sokat tanakodni, majd eltiporja egy szőr nyeteg, egy hatalmas gumikerekű, csép­lőgép-formájú masina, melynek hátul roppant karmai vannak, elöl meg hir­telen leereszt egy út szélességű ekét. avval beleöklel a földbe, a zsinór mel­lett. Eszeveszett csikorgás, zúgás köz­ben ereszkedik le a karom is, beleha­rap a fellazított földbe, felemeli, majd oldalt egy autó-féle ölébe ejti. Bohus-Kiss Gergely áll csak, és nézi a pirosra festett masinát. A lenhajú kis legény, aki rászólt az előbb, zsebredu- pott kézzel, összeráncolt homlokkal fi­gyeli a gépet, majd kiköpi szájából a cigarettacsikket, éj felszól a szerkeze­tet kormányozó kék overálos sofőrnek: — Feri! Ereszd lejjebb az elejét, mert én nem szakadok meg majd utánad! a—«a : » ^ «ö*s ***** „Asszonyvezetés — jó vezetés" „Ugyan kérem, mit lehet várni egy területi pártszerve­zettől, ahol a tagság nyugdíja­sokból, háziasszonyokból áll!” — Körülbelül így lehetne meg­fogalmazni a területi párt­szervezetekről ‘kialakult régi­régi és meglehetősen makacs véleményt. Mit tagadjam, eddig én is így gondolkoztam. Olyannyira, hogy amikor Pécsett, a siklósi külvárosi pártszervezet meg­hívására elmentem a vezeté­sé gválasztó taggyűlésükre, nem is gondoltam arra, hogy írjak róla. Aztán megkezdő­dött a taggyűlés, elhangzott a beszámoló, végighallgattam a meglepően élőnk és nivós vi­tát és önkritika helyett most leteszem az olvasószerkesztő asztalára ezt a cikket. * Mindjárt az elején néhány jellemző adatat: a pártszerve­zet 52 tagja és egy tagjelöltje közül 7 férfi van, a többi nő. A vezetőség hét tag jóból öt a no Régi és ismételten megválasz­tott párttitkár ük Sipos Jolán elvtársnő, ö és a taggyűlést levezető Fürd ős Ferencné elv­társnő, a jelölő bizottság, a sza­vazatszedő bizottság vala­mennyi tagja az új vezetőség kétharmad része elvtársnő. Ti­zen szólaltak fel, heten az elv- társnők közük A beszámoló­ban több párttagot megdicsér­tek kiemelkedő lelkes munká­ja elismeréseképpen. Közöt­tük mindössze két elvtárs — Méhn és Hámori elvtárs — nevét hallottam. Az elv társ­nők tehát a munkában is ki­tűnnek. íme, egy pártszervezet, ahol asszonyvezetés, asszonytöbbség van, mégis, vagy talán éppen ezért nagyszerűen megy a munka. A nagyszerű jelzőt alapos meggondolás alapján írtam le. Valóban nagyszerű munkát végez a siklósi külvárosi alap- szervezet Tekintélye, súlya van. Tevékenységét lépten- nyomon tapasztalni a kerület­ben. Figyelemmel kíséri a hozzá­tartozó terület életét, az ép kezeseket, a kommunális ellá­tottságot, segít a lakosság ügyes-bajos dolgainak elinté­zésében, t^yes határozottság­gal irányit ja a nőtamács, az MSZBT, a kommunista tanács­tagok munkáját, iskolai, óvo­dai bizottsága működik. A fon­tosabb párthatározatokat nem­csak a párttagsággal beszéli meg, de a kerület pártonkívüli lakosságával is. Nívós, tehát közkedvelt és látogatott tömeg- élőadásofcat, vitákat, atkáto­kat, sőt kiállítást is rendezett. A kampányok például a tava­lyi választás során végzett há- ziagitáció, a kongresszus elő­készítése során végzett mun­kájuk, a beiskolázás lebonyo­lítása, önmagában is komoly és eredményes munka volt. Ez egyben cáfolat is a cikk elején leírt aggályra: igenis szükség van, igenis hasznos, sőt pótolhatatlan a lakó- területi pártszervezet munkája A háziasszonyok, az iskolából kikerült, otthon foglalkoztatott fiatalok nevelése, az idős elv- társaikról való gondoskodás, a lakóterület megszámlálhatat­lan közös problémáinak inté­zése, a területen dolgozó álla­mi, gazdasági szervek segítése, megannyi olyan feladat, ame­lyet a lakóterületi pártszerve­zet helyett senki más nem ké­pes elvégezni. Verba volant... a sző el­száll, az írás marad. Hadd örökítsük meg a siklósi külvá­rosi pártszervezet kiváló mun­kát végző tagjait. Fürdős Fe­rencné, Méhn József a párt- szervezet újjáalakításában, Hűdkor Jánosné, Horváth Vil- mosné, Juczi Jánosné, Varga Józsefné a házi agitációban tűntek ki, Szabados Mihály elvtárs az alapszervezet pro­pagandistájaként végzett jó munkát, Boesárdiné és Ko- vácsné pedig az iskolai, illetve óvodai bizottságban végzett munkájáért érdeme] dicséretet. A taggyűlésen a dicséret mellett néhányan igen szigorú bírálatot kaptak azért, mert elhanyagolják a pártmegbiza- tásukat, nem járnak taggyű­lésre, stb. A bírálat feltétlenül helyes volt, egyik-másik hoz­zászólás hangja azonban nem volt valami szerencsés. Nem amiatt, mert határozottan és keményen megmondták a vé­leményüket, hanem mert egyik-másik esetben — például Papp Józsefné elvtársnő mun­kájával kapcsolatban — nem voltaik eléggé körültekintőek, nem mérlegelték, hogy egy idősebb, gondokkal, betegség­gel küzdő élvtársnőről van szó, aki a legnagyobb jóakarat mellett sem tud teljes értékű pártmunkát végezni. Szíve, meggyőződése, munkás múltja azonban a párthoz húzza, párt­tag akar lenni és nálunk is a helye. Bizonyos fokú türelmet­lenség érződött ezekből a hoz­zászólásokból és nagyon igaza volt Juczi János elvtársnaik, aki Papp elvtársnő pártcso- portbizaJiTüjaként felszólalásá­ban több megértést, s egymás iránti bizalmat kért a tagság­tól. Magam részéről csak helye­selni tudom Hámori elvtárs szavait, aki arról beszélt, hogy a pártmunkát nem lehet be­skatulyázni az alapszervezet falai közé. Ö például a párt bizalmából népi ülnök a bíró­ságon. Ezt a feladatát jól el is látja és nem érti, hogy miért mondják róla, hogy nem végez pártmunkát. Igaza van. A ta­nácsban, az ifjúsági, a nőszer­vezetben, a bíróságon végzett társadalmi munka is pórtmun- kának számít, ha a párt meg­bízásából végzi valaki. Túlzott lenne egy-egy ilyen elvtársnak még egy másik „igazi” párt- munkát is adni. Apropó, az ifjúsági szerve­zetben végzett munka! — Hát bizony, ebben a kérdésben na­gyon is jogos volt Sipos Jolán elvtársnő és a vezetőség önkri­tikája. Igaza volt Szabó elv- társnak, a harmadik kerületi pártbizottság képviselőjének, amikor felszólalásában a kom­munista szülök felelősségéről beszélt — Ki nevelje a mi gyerme­keinket a szülői házon és az iskolán kívül — tette fel a kérdést — ha nem a KISZ? Legelemibb kötelességünk, hogy gyermekeinket a KISZ-be küldjük és ezzel meg is teremtjük a KISZ-szervezet alapjait Persze, először csak legye­nek tizen, kezdjenek el dol­gozni. Ha Jó munkát végez­nek, úgyis maguk köré vonz­zák a kerület fiataljait Igen A középiskolai KISZ-titkárok értekezlete A Kommunista Ifjúsági Szö­vetség Központi Bizottsága szombaton az ország vala­mennyi középiskolájának KISZ titkárát értekezletre hívta ösz- sze a közgazdasági tudományi egyetemre. A tanácskozáson Komócsin Zoltán, a KISZ Központi Bi­zottságának első titkára tar­tott előadást, a KISZ közép­iskolád szervezeteinek felada­tairól az . 1959—1960-as tan­évben. Az előadást vita követte. sok fiatal él egy-egy ilyen vá­rosrészben. Általános iskolát végzett, érettségizett fiúk és lányok, akik valamilyen okból nem tanulnak tovább, de szak­mát se tanulnak és kellő fog­lalkozás híján igen könnyen rossz társaságba keveredhet­nek. Kell, nagyon kell a KISZ területi szervezete, igen . jól tették, hogy határozatba fog­lalták mielőbbi megalakítását. Bármilyen gyorsan alakítják is meg a KISZ-szervezetet, egy kissé máris elkéstek vele. V így dolgozik, így él tehát egy állítólagos „életképtelen” ]»ártszervezet. Jól, felelősség- tudattal és magabiztosan. Hiába, asszonyok vezetik. V. F. Ásatásokat kezdtek Szigetváron Szeptember 15-én a Baranya megyei Tanács VB. múzeu­mok igazgatósága ásatásokat kezdett a szigetvári vár terü­letén. Egyelőre a vár­udvarában a mú­zeum épülete előtt folyik a kutatás. A múzeumépület (a tö rök időben dzsámi) előtt a szakemberek török sírokat sejte­nek. Mert a törö­kök a templom kö­ré temetkeztek. A kutatás célja ezen­kívül az, hogy a Zrí nyi-korabeli épüle­tek maradványait feltárja. A külön­böző történeti mű­vekben és egykorú metszeteken ugyanis számos épület leírá­sa cs képe található ebből a korból, he­lyüket azonban ed­dig nem ismertük részben azért, mert a török az ostrom után a lerombolt erősséget teljesen átépítette a maga céljainak megfele­lően, másrészt azért sóm, mert Szigetvá­ron a vár török kézre kerülése óta hivatalos és szerve­zett feltáró munkát eddig nem végeztek. A szigetvári mú­zeum kutatása terve szorosan beletarto­zik abba a program ba, melyet a 400 éves évfordulóra készítenek. Mivel ebben az évben még aránylag kevés fedezet áll a mú­zeum rendelkezésé­re, az október 3-ig tartó feltárási mun­kához társadalmi se gítséget kívánnak igénybe venni. Reméljük, hogy a nemes munka nyo­mán népünk törté­netének e viharos, de dicső századaiból sok értékes emlék kerül majd napvi­lágra, rénye, ide tegye ruháit, oda a cipőjét. Az ágyat is megcsinálják, s közben el- évődnek vele. — Aztán mondja bácsi, ahonnan ma­ga jött, ott mind ilyen kicsire sikerüi- nck az emberek? — gurgulázza feléje Oz egyik fiatalasszony. — Kicsire, de erősre! — válaszolja béketűrően, ám az asszonyok tovább nyelvelnek. — Ml haszna, ha már a dér belepi a dombot, megfagy a völgyben is minden — Öreg bikának kemény a szarva! — vágja rá Kiss Gergely, mire a me­nyecske egyet rikolt és kipenderedik az ajtón. A legjobb pénzforrás - az állattenyésztés Uj istállót építenek Görcsönydobokán idén is háromszáz hizót adtak, illetve adnak el az államnak. — Muszáj így gondolkodni — jegyzi meg a végén a köny­velő — mert állat nélkül nincs pénz és sokkal kevesebb a jö­vedelem is, A 6ilózókca mu­tat — ötszáz köbméter silót ké­szítünk, a kukoricatermésünk is meglesz vagy 30 mázsa hol­danként 170 hold átlagában és ott van már kazalban kétezer mázsa szénánk. Nem félünk a téltől, nem félünk a sok állat­tól Az ember nehezen jut ki Görcsönydobokáról, mert ősz­szel a sár, nyáron a munka, meg a hosszú, többkilométeres bokáig poros út marasztalja. De a hírt nem marasztalhatja semmi. Eljut innen a hír a megyébe, sőt az országba is. — Tavaly 2400 forint volt a havi átlagkereset a görcsöny­dobokai Uj Alkotmányban — újságolták a járási pártbizott­ságon.-T- Az idén is ötven.forintot fizetünk munkaegységenként — mondja a kilencszáz holdas tsz könyvelője, aki 120 tag előtt felelős a gazdasági ügye­kért. Jó termésük volt mindenből. Most forgatja a ki a gép a burgonyát a földből. Minden tő alatt majd egy vesszőkosár­ral sárgállik. — A vetőburgonya megadja a 100 mázsát is holdanként! — Hát ez már mégis bosszantó! besétál a árosba., kö­rülnézni. Mire hazatér, sötét van, és hálótársai már vacsorához készülődnek. Pócsait Iteresi, a. brigád vezetőjét, de kiderül, hogy a szomszéd épületben lakik. Át­megy hozzá, de nem találja otthon. Majd reggel időben szól neki — gon­dolja — és visszamegy a többiek közé. Bemutatkozik nekik, lekezel sorban mindenkivel, s 6 is vacsorához lát. Fel- patlitja a zöld faláda fedelét. paprilMt. szalonnát, kenyeret vesz elő. Társat le­hurrogja’-. elviszik az ebédlőbe és meg- Icéríl; a konyhafőnököt, hogy ehessen velük. Jegyet majd holnap váltanak. Galuska van pörkölttel, jó ízű. Villá­val eszi, kenyeret aprít a zsírba, s tűm- holja. — Ilyen se volt azelőtt a kubikosnak! — mondja végezetül szomszédjának. — Ja. persze, csak savanyút is ad- halnának hozzá ... Azt mindig eltűnte tik! — méltatlankodik a szomszéd, Lz fekszenek.. bekapcsolják a rádió- tokáig nem tud elaludni. Gondolatban haza sétál a faluba, a susogó tiszaparti bokrok, a víz szagát érm a nyitott ®b­EltelUc lassan a délután.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents