Dunántúli Napló, 1959. szeptember (16. évfolyam, 204-229. szám)
1959-09-19 / 220. szám
2 .4 A P t 0 IPS'). R7EPTT'iWRFR. 19. IV. Sz. Hruscsov elvtárs beszéde az ENSZ közgyűlésén ' (Folytatás az 1. oldalról.) fegyverfajtákra kiterjedő lesze xelési tervről, igazán hozzáfogni a megosztott Németország problémáinak rendezéséhez és más utakon is munkálni a világfeszültség enyhülését. Engedjék meg annak a reményemnek kifejezését, hogy Eisenhower elnökkel folytatandó eszmecseréink gyümölcsözőek lesznek. Mi azok közé tartozunk, akik remélik, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió vezető államférfiainak kölcsönös látogatása, valamint a soron következő találkozók és a megbeszélések egyenes utat építhetnek ki a hidegháború teljes megszüntetése felé, természetesen, ha e cél elérése kölcsönös élhaj. Mi így tekintettük amerikai látogatásunkat és így tekintjük Eisenhower elnök Szwvjetunióbeti tótogatá sát is. Sok más tényt is fel lehetne sorolni, amely a nemzetköz; helyzet újabb kedvező jelenségeire utalt. Az államok melegebb kapcsolatainak jelei természetesen nem a kedvező körülmények véletlen találkozásának eredményei. Ahogy mt gondollak, a világ valóban a nemzetközi kapcsolatok új szakaszába lép. A hidegháború évei nem tűnhetnek el egészen nyomtalanul. Az egyszerű emberek és a politikusok a legkülönbözőbb országokban sok mindent átgondoltak és megtanultak. Mindenütt összehasonlíthatatlanul növekedtek azok az erők, amelyek tevékenyen Eíkraszáll- nak a béke és a népek baráti kapcsolatai mellett. Természetesen indokolatlan derűlátás lenne, ha azt állitanófc, hogy az államok viszonyából eltűnt a bizalmatlanság és a gyanakvás, hogy földünk békéje már biztosítva van és az államoknak már nem kell újból keményen meg fesziteniök erejüket. Sajnos ez koránt sincs Így. Sok államban még tevékenykednek és hatalmasak azok a körök, amelyek akadályozzák a nemzetközi feszültség cnvtiü lését és újabb összetűzések magvait hintik el. Ezek az em berek a régit, az elavultat védik, ragaszkodnak a hidegháború örökségéhez. Az eseményeknek, különösen a legutóbbi eseményeknek a menete azt mutatja, hogy a hátramozdító, a nemzetközi feszültség enyhítését gátló kísérletek csak azok vereségéhez vezetnek, akik nem akarnak le mondani az ilyesféle próbálkozásokról. A népek ugyanis nem támogatják őket; Sejfíí« kezet nyújtunk a felszabaduld népeknek Olyan időket élünk, amikor az emberiség gigászi léptekkel halad előre. Nemcsak az ipar, a tudomány és a technika rohamos fejlődésének vagyunk tanúi, hanem annak is, hogy gyorsan változik a világ nagy térségeinek politikai arculata. Olykor az elmaradott népek megszabadulnak a gyarmati függőség, alól, a volt gyarmatok és féjigyarmatok helyén új, független! államok alakulnak. Engedjék meg, hogy tiszta szívből ifarrón üdvözöljem ezeknek az államoknak e teremben jelen lévő képviselőit Ugyanakkor meg kell mondani, hogy még nem minden olyan nép küldhette el ide képviselőit amelynek Joga van hozzá, hogy helye legyen az Egyesült Nemzetek Szervezetében, A Szovjetunió — a többi szabadság? zere tő néppel együtt — őszintén kíván sikereket azoknak a népeknek, amelyek még gyarmati függőségben vannak, de kitartóan harcolnak nemzeti jogaikért, hogy felszabaduljanak a gyarmati iga alól. Omladoznak és alapjaikban Ingadoznak a korhadt gyarmati rendszer utolsó bástyát Ez korunk egyik jellemző tényezője. Tekintsenek Ázsia és Afrika térképére és szemük előtt kirajzolódik az Idegenek, a külföldi kizsákmányol ók évszázados elnyomása alól felszabaduló százmilliók képe. A jövő nemzedékek nagyra becsülik azoknak a tetteit akik a harcot vezették India és Indonézia, az Egyesült Arab Köztársaság és Irak, Ghana, Guinea és a többi állam függetlenségéért, mint ahogy az Amerikai Egyesült Államok mai polgárai nagy tisztelettel adóznak George Washingtonnak és Thomas Jeffersomnak, akik az amerikai nép függetlenségi harcának vezetői voltak. Szükségesnek tartom ezen a helyen az Egyesült Nemzetek Szervezetének szónoki emelvényéről kijelenteni, hogy » Szovjetunió a legőszintébb rokonszcnwel és a legmélyebb megértéssel viseltetik azok Iránt a népek Iránt, amelyek világszerte szabadságukat, nemzeti függetlenségüket védik. Úgy gondolom, hogy ez az álláspontunk teljesen megfelel az ENSZ alapszabályában foglalt elveknek. Ezeknek alapja ugyanis annak elismerése, hogy a népeknek joguk van a szabad és független léthez és fejlődéshez. Ki nyújtson elsőnek segédkezet a felszabaduló népeknek, ha nem az Egyesült Nemzetek Szervezete? Ki biztosítsa elidegeníthetetlen jogukat, hogy önmaguk irányítsák saját sorsukat és külső erőszak és beavatkozás nélkül építsék saját életüket? Veién nem kötelessége-e az ENSZ-nek minden eszlközae] segíteni a gyarmati rendszer széthullásából eredő új államok gazdasági felemelkedését, segítségükre sietni, hogy minél előbb megteremtsék önálló nemzetgazdaságukat. Ezt csak úgy l«het megvalósín Syen országoknak mindennemű politikai vagy egyéb feltételek nélkül sokoldalú gazdasági segítséget > adunk. Ez ugyanis a Szovjetunió álláspontja a gazdasági segítség dolgában, amelyet megadunk és továbbra is megadni szándékozunk számos államnak. Úgy gondoljuk, hogy ez az álláspontunk teljesen megfelel az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányában foglalt elveknek, A Szovjetunió hajlandó lenne részt venni más hatalmakkal együtt az úgynevezett gazdaságilag elmaradott országok gazdasági megsegítésében, s erre a célra fel lehetne használni azoknak az összegeknek bizonyos részét, amelyek akkor ásnának rendelkezésre a Szovjetunióban és más államokban, ha nemzetközi egyezményt kötnénk a leszerelésről és a katonai költségvetések csökkentéséről. Már korábban Is tettünk említést róla*, hogy hajlandóik vagyunk ilyen kötelezettséget vállalni. Kormányom meghatalmazott, hogy ezt újbői Jelentsem 3d a közgyűlés előtt. Van még egy igen fontos forrás, amelyet véleményünk szerint alaposan ki lehetne hasz nálnl a gazdaságilag elmaradott országok megsegítésére. Sok ilyen ország népe politikai függetlenségre tett szert, de nem tudta megszüntetni a kíméletlen külföldi gazdasági kizsákmányolást; Kőolajukat és más természeti kincseiket elrabolják. Fillérekért külföldre szállítják, s közben a külföldi kizsákmá- nyolók óriási nyereséget vágnak zsebre. Mi, mint sok más állam képviselői is, úgy véljük, hogy a gazdasági segélynyújtást illetően egyik oldalra kell állítani azokat, akik nem vesznek és soha nem vettek részt a volt gyarmati országok kizsákmányolásában, másik oldalra pedig azokat, akik továbbra is lelkiismeretfurdaiác nélkül kiszipolyozzák a gazdaságilag elmaradott országok kincseit Törvényes és Igazságos volna, h«rv a külföldi kizsákmányolok legalább résiben visszaadják azt a gazdagságot amelyre az elnyomott népek kizsákmányolása révén tett szert, hogy a gazdaságilag elmaradott országok ezeket a segély forrná jában ■ visszajuttatott összegeket gazdasági életük és kultúrájuk fejlesztésére, a népük életszfnvonalánek emelésére használhassák fel A Szovjetunió Igazán önzetlen segítséget adott és ad továbbra is a gazdaságilag elmaradott országoknak. Bennünket nem érhet megrovás. Milyen ostoba csökevények napjainkban a különböző mesterséges akadályok, amelyek gátolják a nemzetközi kereskedelem lendületes és sokoldalú fejlődését! A kereskedelmi megkülönböztető rendszabá , lyok már régen megértek az eltemetésre, mégpedig mindenféle végtisztesség nélkül. Mint önök tudják, a Szovjetunió következetesen s(Teraszán az államok kereskedelmi kapcsolatainak sokoldalú fejlesztése mellett, az egyenlőség és a kölcsönös előny alapján. Mélységes meggyőződésünk szerint a kereskedelem jó alap. •amelyen sikeresen fejlődhet az államok békés együttműködése, erősödhet a népek kölcsönös bizalma. Úgy véljük, hogy ez az álláspont teljes összhangban van. az Egyesült Nem zetek Szervezetének alapokmányával, amely kötelezi az összes tagállamokat, hogy fejlesszék a nemzetek baráti kapcsolatait az egyenjogúság elvének és a népek önrendelkezésének tiszteletben tartása alapján. Minden nép legfWbb érdeke a leszerelés Valamennyiünkre sok megoldatlan nemzetközi probléma vár. Ezek nem mind egyforma jelentőségűek, nem mind egyformán időszerűek. Némelyikük egyes országok viszonyára vonatkozik, mások több ország és kontinensek népeinek érdekeit érintik. De van egy probléma, amelynek megoldását remény, kedve várják nagy és kis országok népei, függetlenül társadalmi viszonyaiktól és életformájuktól — ez a leszerelés problémája; E kénlés helyes megoldásától sok tekintetben függ majd na emberiség lövői a hogy a háború felé fart-e, annak katasztrofális következményeivel együtt, vagy diadalmaskodik a béke. A népek békére áhítoznak, az emberek úgy akarnak élni. hogy ne kelljen aggódniók sorsuk miatt, ne kelljen rettegniük, hogy egy újabb háború tüze elpusztítja hozzátartozói. i „..., ____i.. A népek évszázadokon át arról álmodoztak, hogy megszabadulhatnak majd a pusztító hadviselési eszközöktől. Az em beriséfl legjobb elméi, kiváló közéleti személyiségek és államférfiak, a dolgozó emberekhez legközelebb álló pártok követelték a leszerelést és foglaltak állást a leszerelési követelések védelmében. A világ azonban évtizedek óta leszerelés helyett lázas fegyverkezési haiszóban ég. őszinte szívvel senki sem állíthatja, hogy a fegyverkezési hajsza elősegítette volna akárcsak egy, talán a legegyszerűbb nemzetközi kérdés rendezését is. Ellenkezőleg, a fegyverkezési hajsza csak bonyolulttá teszi és összekuszálta a vitás problémák megoldását. Az emberkéz történelmében még sóba nm folyt olyan veszett iramú fegyverkezési hajsza, s ez a fegyverkezés! hajsz* még sohasem rejtett magában annyi veszélyt, . bu, az az elektronika és a világűr meghódításának korszakában. Nem is olyan régen a gyors tüzelő automata fegyvereket, a harckocsikat, a messzehordó tüzérséget és a repü'őbornbá- kat tartották a legbar/a'masabb és legerősebb tömegpusztító eszközöknek. De vajon ősz szehasonlfthatók-e ezek a mostani fegyverekkel? A mostani szakaszban nehéz elképzelni nagyobb erejű fegyvert, mint a hidrogénbomba, amelynek az ereje gyakorlatilag határtalan. Ha összetesszük mindzakat a romboló eszközöket, amelyekkel az emberi társada’om a múltban rendelkezett, mindez romboló — erőben jelentéktelen része annak, amivel most két-három nagyhatalom a hidrogénbomba birtokában rendé1 kézi k. Nem árulók el nagy titkot, ha megmondom, hogy egy, jegyezzék meg, egy nagy hidrogénbomba felrobbanásakor is óriási rombol óerő szabadul fel. Nemrég olvastam W. Davidson amerikai magfizikus nyilatkozatát. aki megjegyezte, hogv agy hidrogénbomba felrobbanása eredményeképpen nagyobb energia szabadul fel. mint mindazoktól a robbantásoktól, amelyeket a világ országai az emberiség történeimé nek összes eddigi háborúi során végeztek. Ennek a szakembernek nyilván igaza van De vajon figyelmen kívül lehet-e hagyni, hogy hadviselési eszközök romboló ereje ilyen kolosszális arányokat ŐHött7 És vajon meg lehet-e arról feledkezni, hogy a földkerekség nek ma már egyetlen olyan pontja sincs, amely ne lenn» elérhető nukleáris és rakétafegyverekkel? Alig lehet clkcnze’ni, milyen következményekkel járna az emberiségre egy olyan háború, amelyben ezeket a szörnyű romboló és pusztító fegyvereket bevetnék. Ha. ilyen háború kirobbanhatna, áldozatainak szárny nem néhány millió, hanem sok. tíz, sőt sok száz millió lenne. Ez a háború nem ismerne különbséget arcvonal és hátország, katonáik és gyermekek között Romhalmazzá változtatna sok nagyvárost, ipari gócpontokat, helyrehozhatatlanul elpusztítaná a legnagyobb kulturális műkincseket, amelyeket az emberi géniusz évszázados erőfeszítéseivel hozott létre. Ez a háború nem kímélné a jövő nemzedékeit sem. A radioaktív fertőzés, mint e háború nyoma, rokkanttá tenne embereket, rengeteg életet követelne, A fegyfcrltezésl hajsza súlyos teher a népek vállán A világon most veszélyes helyzet alakult ki. Különféle katonai szövetségek vannak és egyetlen percre sem szünetel a fegyverkezési hajsza. Olyan sok gyúlékony anyag halmozódott fel. hogy elég egyetlen szikra, s kész a katasztrófa. A világ elérkezett ahhoz a határvonalhoz, amelynél bármilyen véletlen folytán, egy hidrogénbombát szállító repülőgép vezérlő berendezésének megsérülése, vagy a kormányrúdnál ülő pilóta lelki egyensúlyánál: megbomlása következtében kirobbanhat a háború. Ezenkívül az is tudott dolog, hogy a fegyverkezési hajsza már most súlyos teher gyanánt nehezedik a népek vállára. A fegyverkezési hajsza következtében emelkedik a közszükségleti cikkek ára, csökkennék a reálbérek, a fegyverkezési hajsza káros hatással van sok állam gazdasági életére, szétzilálja a nemzetközi kereskedelmet Még nem fordult elő a történelemben, hogy olyan sok állam, olyan embertömegek vettek volna részt a katonai előkészületekben, mint napjainkban. Ha a katonákhoz >' hozzászámítjuk még azokat, akik közvetlenül vagy közvef. ve kapcsolatban vannak a fegyvergyártással és részt vesz nek különböző katonai rendeltetésű kutatásokban, kiderül, hogy több mint százmillió ember van elszakítva a békés munkától, mégpedig a Icgenergikusabb és a leg- munkalcépesebb dolgozók, a tudomány és a technika munkásai. A fokozódó fegyverkezés. mint valami feneketlen hordó rengeteg emberi energiát, tudást, leleményességet, szakértelmet nyel el. Ez idő szerint az összes államok évi katonai kiadásai mintegy százmiiliárd dollárra rúgna!k. Itt az ideje, hogy ne pazaroljuk tovább esztelenül a nép pénzét, a nép energiáját háború cs rombolások előkészítésére. A szovjet kormány külpolitikájában az államotk békés együttélésének elvét tartja szem előtt, síkraszáll a béke és a népek barátsága mellett. Belpolitikánk egyetlen célja, hogy az emberiség legszebb eszményeihez méltó életei teremtsen. Hétéves tervünket a békeszeretet szelleme, a nép javáról és boldogságáról való gondoskodás hatja át. Külpolitikánk egyetlen és változatlan céljai hogy megakadályozzuk a háborút, biztosítsuk a békét és a biztonságot saját országunk és minden ország számára. A nyugati országokban egye sek arra számítottak, hogy a hidegháború következtében ki merülnek a Szovjetunió és a többi szocialista ország anyagi erőforrásai, megbomlik gazdasági életük. Ezck a számítások azonban meg'óuktak. Bár a Szovjetunió is visel bizonyos fegyverkezési terheket, egyúttal biztosítja gazdasági életének gyonsütemű fejlődését, népe egyre növekvő szükségleteinek mind teljesebb kielégítését is. Természetesen Jobban ki lehetne elégíteni a nép anyagi igényeit, ha megszűnnének & fegyverkezési terhek. A SzoTjetunM következetesen harcol a leszerelésért Államunkban nincsenek olyan osztályok és csoportok, amelyeknek érdekük fűződnék a háborúhoz és a fegyverkezési hajszához, idegen területek meghódításához. Mindenki egyetért, hogy azoknak a nagy szerű céloknak megvalósításához, amelyeket a szovjet nép jólétének fokozására és gazdasági építési terveink teljesítésére magunk elé tűztünk, békére van szükségünk. Más olyan államokhoz hasonlóan, amelyeknek kedves a béke, ml is szeretnénk gazdasági életünket és erőforrásaink'’1 teljesen békés cálokra átállítani, hogy bőségesen elláthassuk az embereket élelmi- cikkékkel, ruhaneművel, la kassal és más javakkal. A jelenlegi fegyverkezési hajszában nem fordíthatjuk minden erőfeszítésünket a békés építésire, ha nem akarjuk veszélyeztetni népünk létérdekeit, hazánk biztonságát. Béke kell minden népnek. Amikor a második világháború befejeződött,’a Szovjetunió konkrét leszerelési javra1 ato- kat terjesztett elő az Egyesült Nemzetek Szervezetében. .Ta vasoltuk, hogy teljesrn tiltsák be az atomfegyvert, lényegesen csökkentsék a fegyveres erőket és a fegyverzetet, a fegyverkezési kiadásokat. Si'krcszi’l- turik az idegen ’terű-leteken lévő katonai támaszpontok meg- szünteté-.e, az idegen területeken .állomásozó fegyveres erők visszavonása mellett; A leszerelés megoldására irányuló törekvésünket nemesik szavakkal, hanem tettekkel is bebizonyítottuk. A Szovjetunió többször is tett kezdeményező és konkrét lépéseiket, hogy véget vessen a fegyverkezési hajszának cs hogy mielőbb meg lehessen kezdeni a gyakorlati leszerelési intézkedések végrehajtását, Hazánkban rögtön a háború befejezése után nagyarányú leszerelések kezdődtek. A Szov jetunió teljesen megszüntette azokat a katonai támaszpontjait, amelyekkel a második világháború után más államok területén rendelkezett. Emlékeztetek rá, hogy az utóbbi években egyoldalúan több mint kétmillióval csökken tettük a szovjet fegyveres erők létszámát. Jelentősen csökkentettük a Német Demokratikus Köztársaságban állomásozó szovjet haderőket és teljesen kivontuk a szovjet csapatokat a Román Népköztársaságból. Számottevően csökkentettük katonai kiadásainkat, A Szovjetunió 1958-ban egyoldalúan megszüntette az atom és hidrogénfegyverkísérleteket abban a reményben, hogy ez a nemes kezdeményezés példa lesz más hatalmak számára is. Sajnálatos dolog, hogy ezek a remények nem váltak valóra. A szovjet kormány mostanában elhatározta, hogy < Szovjetunióban nem újítják fel a nukleáris robbantásokat, ha a nyugati hatalmak nem kezdik újra atom-és hidrogén- fegyver-kisérleteiket. A Szovjetunióra nézve csak akkor nem lesz kötelező érvényű ez az elhatározás, ha ők folytatják nukleáris kísérleti robbantásaikat. újszerűén kell megközelíteni n leszerelési probléma megoldásút Az ENSZ-ben és más nem-, zetközi értekezleteken immár több mint 14 esztendeje tárgyalnak a leszerelés problémájáról. Eddig semmiféle gyakorlati eredményt nem értek el. Vájjon mi ennek az oka7 Nem akarom felhánytorgatni a múltat, nem akarom azokat az akadályokat és nézeteltéréseket boncolgatni, amelyek a leszerelési tárgyalások során Jelentkeztek, még kevésbé akarok valakit is megvádolni. A legfőbb most nem ez. Mélységes meggyőződésünk szerint, most az a legfőbb, hogy eltávolítsuk a leszereléshez vezető úton összetorlódott akadályokat és megpróbáljuk újszerűén megközelíteni c probléma megoldását. A leszerelési tárgyalások tapasztalatai egyértelműen arra mutattak, hogy a megegyezés -gyík n’apvető'akadálya az el- enőrzes kérdése volt. Mi a 'eszerelési egyezmény végrehajtásának szigorú nemzetközi ellenőrzése mellett foglaltunk és foglalunk állást, amikor e? a megegyezés létrejön. De mindig elleneztük, hogy az ellenőrzési rendszert elszakítsák a leszerelési intézkedésektől, hogy az ellenőrző szervek lényegében hírszerző szervek legyenek olyan körülmények között, amikor gyakorlatilag nem is történik leszerelés. Mi az igazi leszerelés hivrl vagyunk, ellenőrzés mellett, de ellenezzük az ellenőrzést leszerelés nélkül. A leszerelés ellenzői minden intézkedést könnyedén köthetnek olyan leszerelési követelések feltételéhez, amelyeket más államok az áltagos fegyverkezési hajsza légkörében nem teljesíthetnek. Nyilvánvaló, hogy azok a- '"amok, amelyek kü’önböró ’képzetekből kiindu'va ilyen messzemenő ellenőrzés követeléseket támasztanak, valóságban maguk sem lenr? nek hajlandók eleget tenn’ (Folytatás a 4. oldalon,)
