Dunántúli Napló, 1959. szeptember (16. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-13 / 215. szám

1959. SZEPTEMBER 13. NAPLÓ 7 Nagy az érdeklődés a magyar áruk iránt a brnói nemzetközi vásáron &&&&&•&&v.<v^ ^ i Kiküldött tudósítónktól: Vásárnézésre mindössze egyet­len nap állt rendelkezésemre s ez kevés Idő ahhoz, hogy rész­letes beszámolót Írhassak. Ahhoz azonban elegendő,- hogy nagy­vonalakban megemlítsem a leg­fontosabbakat, az érdekessége­ket. A több mint 300 ezer lakosú B utóban özekben a napokban minden a vásár körül forog. A vásárt hirdetik az utaai trams- paremsek, ezért lobogózták fel az épületeket. Az utcákon óri,á Brno látképe műszert vásároltak tőlünk, a második nap az Egyesült Izzó mintegy 600 ezer rubel értékű árura kötött szerződést. A ke­reslet nap mint nap nő. Mint­egy 70—80 millió rubel érték­ben hengerelt árura bérmunka szerződést is kötöttünk. Nyol­cadikén, amikor a kiállítást megnéztem, jelentős összegű híradástechnikai cikkeket ad­tunk el. A nyugati országok­ból is érdeklődnek különböző cikkek iránt. Számos gépet ki­látó 30 országnak melyik pa­vilonját nézze meg. A mi pavi­lonunk mellett van a szovjet pavilon is. A Szovjetunió pél­dául többek között 5 fajta te­hergépkocsit mutat be. Különö­sen sok érdeklődőt vonz az idegszólakat és ereket össze­varró orvosi műszer. A műseer 4 mm-es idegszálak és 7.4 mim­es erek varrására is alkalmas. Az új Kirovec szénkombájn 90 tonna szenet képes fejteni egy óra alatt. A MÁZ 525 teher­Lattam a legújabb szovjet televízió-fajtákat is. Köztük van az automatikus új Rubin is, amely az áramkör okozta képelváltozásokat önműködő en helyrehozza. A televíziókat úgy működtetik, hogy egy fel- vevőgóp magukat a látogató­kat veszi fel és juttatja el ké­püket a kiállított televízióit ernyőire. Nagy az érdeklődés a szovjet fényképezőgépek iránt is. Szeptember 10-én rendezték még a vásáron a Magyar Nép­köztársaság napját. Ebből az alkalomból dr. Trautman Re­zső építésügyi miniszter veze­tésével a magyar küldöttség fogadást rendezett: Egy-két szót a városról. Kö­rülbelül háromszor akkora, mint Pécs. Nyolc színháza, ope rája, 33 mozija van. A város szélén folyik a Svratka fplyó, amelyet a csehek ötletes mó­don felhasználtak, A folyót el­gátolták és egy hatalmas mes­terséges tavat képeztek ki. A tó partján -mindenütt vikcnd- házak, a bmoiak kedvelt kirán­dulóhelye. A tó a legszélesebb helyen mintegy 1300 méter. Nyolc, egyenként 350 szemé­lyes hajó közlekedik rajta, ki­rándulókat szállít. Végighajóz­tam a tavon s valóban festői . a táj. Olyan, mint egy kis Ba­laton, azzal a különbséggel, hogy vannak helyek, ahol a víz két partját magas szikláié szegélyezik. Mintegy órai uta­zás után érkeztünk a tó-vég­állomásához, ahol a sziklák te­tején a XII; századból való nagy vár magasodik. M.ost er­dészeti iskola van benne. A vásárral kezdtem,' azzal is si a forgalom, belföldi, külföl­di egyaránt; A Bmoba vezető országutakon autóbusz autó­buszt ér, az ország minden ré­széből jönnek az érdeklődők; A kaput szeptember 6-tól 20-ig hyitviatartó kiállítást csütörtö­kig már több mint félmillió ember látta, közülük csaknem 10 ezer külföldi. Van látniva­ló! Tán azt is, mondhatnám, hogy a bmoi első nemzetközi nagyvásár a műszaki fejlődés nemzetközi seregszemléje. Álta Iában műszaki cikkek és szer számgépek vannak a vásárban. Elsőnek természetesen azt a paviloiíkomblnátot néztem meg, amelyben a magyar ipar képviselteti magát. Csak „sod­ródni" lehet a pavilonban, annyi az érdeklődő. Az 1650 m5 területen felevő pavilonunkban 11 külkereskedelmi vállalatunk mintegy 200 kiállított tárgyat mutat he. * Szerszámgépeket, rádiókat, televíziókat, orvosi, geodéziai és különböző elektro nlkus műszereket állítottunk ki. Gráber György elvtárs, a magyar pavilon sajtótájékoz­tatóján elmondotta, hogy már az első naptól nagy érdeklődés nyilvánult meg a magyar áruk vánatra mindjárt a helyszínen munka közbeírt mutatnak be. Beszéltem Pál Józseffel, a csepeli szerszámgépgyár inka- totóval, az egyik kiállított szer Btómgép kezelőjével, s elmon* A nemzetközi vásár egy része autó kerekének átmérője más­fél méter; 'Dieselmotorja 300 lóerős, 25 tonnát szállíthat. A kocsi olyan nagy, hogy vas­úton nem szállíthatják, ezért saját tengelyén érkezett. A szovjet pavilonban látható — háromszor kellett megpróbál­koznom, mig végre a közelébe jutottam, akkora az érdeklődés — a világ legnagyobb kotró­gépének modellje, a lépegető exkavátor. 25. köbméter űrtar­talmú, az emelőkar hossza 100 méter. fejezem. Látványos és hasz­nos dolog ez. Itt kifejezés« jut, hogy milyen gyonsütemí fejlődést értek el a szociálist; országok az utóbbi években. Itt látjuk valóra válni a békés külpolitika irányvonalát Bebi­zonyosodik, itt is, hogy a nem­zetközi problémákat a 'tárgya­lótermekben-,1 a gazdasági kér­déseket pedig versengés útjár kell megoldani. Ebben laton a bmoi nemzetközi vásár nagy jelentőségét. * Garai Ferenc A szovjet pavilon. Több „sláger" cikkünk ok külföldi vállalat ér­ik például az AB 612-es, itott áramkörű 53 centi- s képernyőjű televíziónk A brüsszeli kiállításon iát kapott GH 400-as :ó esztergapad előtt is k állnak s az elismerés n beszélnek róla. Mar is igen jelentős üsslete- töttíink. Az első nap 20 (bel értékű elektronikus dotta, hogy néhány órával be­szélgetésünk előtt a hollandok érdeklődtek gépe iránt. Előtte való nap pedig egy cseh „ven­dége’1 volt, aki kérte, hogy a hozott motorfejen igazítson va­lamit. „Gyorsan megcsináltam s az én vendégem úgy örült, . hogy majdnem tánclépésben vitte cl a motorfejet“ — mond­ta. Az ember nem is tudja hirte énjében merre menjen, a kiál­Negyven évi földglatti munka utót nyugdíjba megy Kusz János, or^ágoshírű komlói vájár Kusz Jánost, a komlói Kos- suth-bánya sok termelési csa­tát megért frontmesterét Kom­lón, Baranyában mindenki és az országban is sokan isme­rik." O indította el tíz év\ul ezelőtt Komlón a SztahanW- mozg-almat, amiben páratlan eredményt ért el, egyetlen mű­szakiban öt és fél vagon- szenet termelt. Szénelővájásban 5,6 méter volt a legjobb teljesít­ménye. Munkamódszeréről an­nak idején sokat írtak a lapok és szovjet bányászok is elláto­gattak hozzá, hogy megismer­kedjenek munkájával. Kusz János az utolsó napig verse­nyezett: a kongresszusi éer- •eny havi átlagában — az év elejétől számítva — 110 szá­zalékos eredményt ért el csa­patával és kereken 5000 csille szenet adott terven feMüj Kusz János elvtárs sokat tö­rődött a fiatalok, új bányászok nevelésével. Évente 10—15 új vájár, került ki keze alól és elsőként alakított fiatalokból álló brigádot a „nevelj új bá­nyászt” mozgalom útnak indí­tásaikor. Munkájáért három kormány-i és négy miniszteri kitüntetésben részesült és hat­szor kapta meg az ország leg­jobb vájárjának kijáró Ván­dorzászlót. A negyven évi Koesuth- bányán eltöltött földalatti mun ka után 53 éves korában Kusz János most nyugdíjba megy. Szombaton szállt le utoljára „slchtre”, majd kétheti idei szabadságát bányász vadász- társaival a Mecsek szarvas- bögéstől hangos erdeiben tölfi cL IW-Modor, VÁSÁRBAN A vásár mindig felidézi a gyerekkor tarka képét: a jós- nőket, az ólcsójancsikat, akik nyakukba akasztott ládikából árultak bugylibicskát, bototvapamacsot, a bazárost, aki re­kedtes hangján kitartóan kiabálta: „Mászik a négus a fára!” A vásár a gyerekek öröme. Találón mondja ezt a szigetvári vásár fagyialtosa: — Itt a gyerekek öröme, a szülők bánata — majd kis idő múlva ismét felrikkant: -— Gyerekek, sírjatok, hogy kapjatok fagylaltot — és a gyerekek sírnak. Egy fagylaltért megéri! Az állatvásáron nagy a forgalom. Mustrálgatják a tehe­neket, futtatják a lovakat. Az egyik rózsafai gazda éppen most vett egy tehenet bikaborjújával együtt. — Nem akartam tehenet venni, de a borjú kellett és enélkül nem adták. — Mit akar a borjúval? Rámcsodálkozik: — Hát meghizlalni! Ezért fogyott hát el olyan gyorsan minden bikaborjú a vásáron és ezért kellett 7,750 forintért tehénnel együtt bika­borjút vásárolni ennek a rózsafai gazdának. Úgy járt valahogy, hogy gombot akart venni és kabát lett helyette. Hiába, ilyen a vásár, az ember soha sem tudja előre, hogy mit vásárol. Mert az a néniké sem gondolt rá, hogy 5 egy szép cseréptállal tér haza, aki megállt Bencsik István hetvehelyl fazekasmester árui előtt nézelődni, hogy ő itt vásárol valamit. De hát a kí­nálásnak, hogy: — Vegyen már egy szép tálat! — nem tudott ellentállni. Minden oldalról alaposan megvizsgálják a tehenet. Több ezer foríntba kerül és ennyi pénzért senki sem akar zsák­bamacskát vásárolni. Még falatozás közben Is azt vitatják: vajon jó vásárt csináltak-Ci — Tessék egy szép tálat venni! — kínálja portékáját Ben­csik István hetvehelyi fazekasmester a szigetvári tátima,

Next

/
Thumbnails
Contents