Dunántúli Napló, 1959. szeptember (16. évfolyam, 204-229. szám)
1959-09-12 / 214. szám
»59. SZEPTEMBER 12. NAPLÓ s A Janus Pannonius Múzeum igazgatója, Dambai János jelenleg a Pécsvárad szomszédságában lévő Aranyhegyen végez ásatásokat. A lelőhely gazdag, sőt még érdekes újdonságokkal is szolgál, hisz ritka véletlen, hogy egyazon helyen kőkori és korai vaskori telepre bukkanjon a kutató. A feltárás már befejezéséhez közeledik. A tervrajzon, melyet az évezredekkel ezelőtt élt emberek lakhelyéről készít a múzeumigazgató, mind kevesebb a fehér folt, a felderítetlen terület. Élvezetes látvány az ilyen ásatás. Nagy szaktudást igénylő munka, mégha így leírva egyszerűnek is hat. Dombai Jánosról mesélik — nem tudom, hogy mennyiben igaz; az azonban biztos, hogy jellemző történet, amely szerint — repülőgépen utaiztában fedezett fel egy alkalommal valami római építményt Magasból nézte a tájat és éles -szemének feltűnt, hogy az alant zöldellő gabona nem egységes színű. Sötét alapon világosabb zöld csíkok nómai villa jellegzetes alaprajzát adják. Megjegyezte magának a helyet, s rövidesen elutazott a vidékre, ahol rá is talált a megsejtett villára. Hát igen, ebben a munkában a szaktudásnak társulnia kell a szerencsével is. Az Aranyhegy környékén ez a második ásatás. Az idén már könnyebb a munka, hisz a telep fekvésével nagyjából már tisztában volt az ásatás kezdetén. így a szelvényeket jó helyen mérték ki, szinte egy ásónyomnyi felesleges munkát sem végeztek. A lengyelt kultúra ötezer év előtti nyomait kutatják. Ari, hogy milyen körülmények között élt az időszámítás előtti harmadik évezred, a kőrézkor embere, hogy az úgynevezett lengyel! kultúra virágzásakor milyen eszközöket hasz-, náltak. Gondolom, nem sokan láttak még ásatást. Leírom. A munka a szelvények kijelölésével kezdődik. Sávokat mérnek ki, cövekeket vernék a földbe, melyek , között zsinór feszül. — MÉG SZEPTEMBER hónapban megkezdődnek az I960 évi költségvetési munkálatok a megyei, városi és járási tanácsoknál, valamint a hozzátartozó intézményeknél. Előreláthatólag a következő évben sor kerül a közalkalmazottak bérrendezésére is. A LAKOSSÁG nagy megelégedésére megnyílt Sellyén az új önkiszolgáló bolt; És a zsinór szabályos téglalap alakot alkot. Aztán legyalulják a termőtalajt. Egészen a sárgaföldig. Egyenletes vastagságban. Ahol település volt valaha, bármilyen régen, ott sötétebb, barna foltok tarkítják a sárga színt. Nem kell most már agyebet tenni, mint kiásni, persze nagyon óvatosain, vigyázva a töltelék földet. És a kapott lyukak, a különös és különböző alakú s nagyságú gödrök ott vannak, éppen úgy, mint használatuk idején, évezredekkel ezelőtt, mikor még raktárak, lakások voltak. Ez az ásatás. Egyszerű ugye? Na, csak kísérelje meg valaki ... A kőrézkorban élő emberek a történelmi fejlődés egyik legalsó fokán álltak. Már kiköltöztek természetes lakásukból, a barlangból, de lakásuk összkomfortját az egymást lépcsőzetesen mélyülve követő, egymásbanyíló ovális gödrök képezték. E gödrök koraiakban helyezkednek el a legbelső és legmélyebben fekvő nagy vagy más néven lakógödör körül. Ez utóbbiban volt a tűzhely is, melyet kövekből építettek. A fentebb lévő gödrök a raktáraik voltak. A csúcsos tetőt szarufákból építették és sároriák, Két fajta gabonát ismertek: árpát és búzát, s az agancskapák segítségével művelték a földet. Arrébb másik gödörrend- s zerre bukkantak. A gödör építése megegyezik a lengyeli- vel, de az itt talált leletanyag ismeretlen. Valami harcias nemzetség vetődött erre. Letelepedtek, leigázták az ittlakó- kat, átvették a háztípust, éltek és uralkodtak. Okosabbak voltak. Szerszámaik pattintga- tással készültek jáspisból. Az itt lakók, a „bennszülöttek” pedig kipusztultak. Idővel. Lassan, sók-sok év alatt. Sokkalta tovább húzták, mint például a néhány méterrel arrébb lakók, a kora vaskori illírek, akik az időszámítás előtti első évezred közepén éltek ezen a területen. Ezek már fejlett kultúrával rendelkeztek, hisz a föld felett építették házaikat, csupán a raktárakat hagyták a föld alatt. Ebből aztán az is következik, hogy a lakásaiknak már nyoma sincs. Csupán ári tudjuk az itteni illírekről, hogy tragikus körülmények között tűntek el az Aranyhegy környékéről. Valószínű, hogy a kelta támadáskor valamelyik barbár horda erre a telepre is rátört. Felgyújtották az épületeket, legyilkolták a férfiakat. És a nők? Nos, a javát talán magukkal hurcolták. A raktárgödrökben maradt egy csomó megfeketedett, égett gabonaszem, néhány bronztű és cserépedény, összetörve. Az illírek — a leletek szerint — egyébként ügyes fazekasok voltak. A cserepek könnyen restaurálhatok, tehát időtállóalk, szépen díszítettek. Ügyes mesterek lehettek. Sók kincset rejt magában az Aranyhegy földje. A vén föld mennyi mindent mesélhetne — de titkolódzó. Úgy kell kihúzni belőle mindent. Mindazt, ami a régiek életére vet fényt. Bizony, nehéz mesterség ez, amit Dombai János végez. Nehéz és szép. Itt bizony nem elég egyedül a tudás. Szerencsének is kell párosulnia vele. Csak akkor eredményes. Dombai János múzeumigazgató számára úgylátszik, mindkettő megadatott. Erről tanúskodik ez a nagyszerű ásatás az Aranyhegyen. Meg az a jellemző történet a római villáról. Az utóbbiról ugyan nem tudom, hogy pontosan így történt-e, de így mondják azok, akik nagyon tisztelik Dombai Jánost. És szeretik. Ezért adom most tovább én is e történetet is. A római villáról. Szántó István. Csak az Utasellátó maradna le? Aki néhány évvel ezelőtt látta utoljára a magyarbólyi vasútállomást, most rá sem ismer Az állomás épülete ragyogó tiszta, frissen mosták az ajtókat, ablakokat. Virág díszíti a forgalmista és az állomásfőnök irodáját, sőt az épület előtti részt és a lámpatartó oszlopokat is. Az égőpiros virágágyak körül sárga Ica viccsál hintették fel, az utakat, fehérre meszelték az utak hő- szegélyét. A váróterem és az irodák tiszták, az adminisztrátor csinos fekete kosztümben, a forgalmista frissen vasalt nadrágban ül íróasztala mögött. A. főnök irodájában fényesre kefélt parkett, puha szőnyegek, tárgyalóasztal, kényelmes szé kék. Ha mindebből nem tudtuk kideríteni, hogy hazánk egyik határállomásán vagyunk, akkor segít a főnök asztalán fekvő jugoszláv vasúti menetrend, melyet épp úgy használnak a Pél monostorig leutazó magyar vasutasok, mint a miénket. 1957 szeptember 19- én indult meg Ma- gyarbólyon keresztül Jugoszlávia és Ma- gyarország között a személy- és teherforgalom. Azóta min-' dennap van „kilépés" és „belépés", ahogy Frühestes József állomásfőnök mondja. A vámvizsgálat és útlevélvizsgálat után minden utas leszállhat, nézelődhet az állomáson, s olykor fogyasztana is valamit, kiflit, csokoládét, 'sört, pálinkát, és más utasoknak való csemegét. De hol? Magyarbólyon nem működik az utasellátó szolgálat. Az állomás épületében erre. nem tudnak helyet szorítani, de megöl-' . dós azért kínálkoznék. A vasút már több alkalommal szorgalmazta az utasellátó szolgálalat megszervezését, de arra való hivatkozással, hogy az Utasellátó Vállalatnak ez nem lenne túlságosan kifizetődő — mindig sikertelenül. Azzal is érveltek, hogy Magyar- bolyhoz eléggé, közel van Villány, fogyasz- szanak ételeket és ita tokát o az utasok. Mit mond erre a képtelenségre a magyar- bólyi állomásfőnök, Franc sics József? *—• Igaz, hogy Villányban félórás állásideje van a vonatnák és ott fogyaszthatnak bármit az utasok, de nem elvetendő mégsem a gondolat, hogy Magyarbölyban is megszervezzük az utasellátást. Nagyon nagy forgalmat nem tudnánk biztosítani az Utasellátónak a leezdet kezdetén, de ha az utasok megszoknék, jó forgalma lehetne egy kis gombának. Magyarbólyt állandóan csinosítják. — Évente például kétszer meszelnek. A szobákban még be sem porosodott tavasz óta a fal, már ismét festésre készülnek. Most folynak tárgyalások az állomás fénycsöve sítésé- röl. Lehet, hogy a tavasszal Magyarbólyon áí utazók már neonfényben úszva látják naponta az állomást, lehet, hogy új formát kapnak majd a virágágyak és más színű növények pompáznak az épület előtt, lehet, hogy a változatosság kedvéért piros sutákkal hintik majd fel az utakat, hogy minden szebb és jobb legyen. Csak az Utasellátó Vállalat, maradna le ebben a nemes versenyben? Olcsóbb a hizlalás a tsz-ben A siklósnagyfalusi Jóbarát Termelőszövetkezet vezetői arról panaszkodnak: — Kiürültek a sertésólak! Ez persze csak annyiban igaz, hogy megcsappant a sertésállományuk. Nem betegség miatt, hanem már ebben az évben 261 hízott sertést értékesítettek és hamarosan leszállítják a visszalévő 39 darabot is. 302,59 mázsát nyomott ez a 261 sertés és kereken 485.555 forintot vágott érte zsebre a termelőszövetkezet. Szép összeg, de ez még 63 000 forinttal gyarapodik, ha eladják a még visszalévő 39 darabot. _ Érdemes-e sertéshízlaMssa l foglalkozni? — kérdem. — Hát, ha azt vesszük, semmit sem érdemes csinálni, még enni se, mert ismét csak megéhezik az ember! — válaszol a könyvelő és nevet a tréfán. A tréfa után komolyra fordítja a szót. 530 hold szántójuk van és ehhez 38 koca. Ezek aztán ontják a malacot. — Az ősszel már ezer holdunk lesz — egészíti ki gondolatát — mert ötvenegy olyan tag kezdi meg a munkát a kö- zŐsben, aki a tavaszon írfe alá a belépési nyilatkozat«*. Hogy dolgoztak-e ezek a tagok már? Persze, hogy dolgoztak: a behordásban is segítettek. Ismét a sertésekre terelődik a szó. Úgy akarják, hogy az 1000 holhoz 50 kocájuk legyen. Igaz, hogy így a földhöz viszonyítva kevesebb lesz a kocaállomány, de azért ott, ahol 100 holdra öt koca jut, ott nem lehet baj. Nem is lesz. Jövőre még nem igen hizlalnak ugyan többet háromszáznál, mert a most bejövő tagok még egyénileg takarítottak be, de a következő években mind több hízottsertés kerül ki a tsz óljaiból; — A tagok hízlalnak-e otthon a háztájiban? — Ajaj, többet, mint a tsz — válaszol most Varga Józsi bácsi, aki már betöltötte a hatvanhetedik évét is. most a tsz nyugdíjasa és mint mondja: tsz-család az övé, öten dolgoznak a családból a közösben. — Idén mi is 17 hízottsertést adtunk el. — Nem jobb lenne mind.en sertést a tsz-ben meghizlalni? — Dehogynem! Sőt az lenne a legiobb, ha nekünk, m t a sóknak is a term'’'őszövetkezet hizlalna már — válaszol ismét Varga Józsi bácsi. Igaza van, ez lenne a legjobb, csakhoby mint a könyvelő mondja: nem megy minden egyszerre. Tudják ők, hogy jobb volna többet hizlalni a közösben. Törekszenek is erre. Ezt mutatja a kocaállomány felszaporítása és ezt mutatja az is, hogy a megtermelt kukorica 60 százalékát a takar mányalapba teszik. Ez pedig szép kis summa még akkor is. ha a tervükben előírt 26 mázsás csöveskukorica átlagot takarítják be holdanként a 117 holdról. Ennél azonban jóval több lesz, harminckét mázsát mutattak ki a megyei becslők és így több mint valószínű a takarmányalapba szánt 1 169 mázsa májusi morzsolt kukorica lényegesen emelkedik. De emelkedik a tagok részesedése is a prémiummal. Ebben a tér melőszövet kezeiben eddig még mindig adtak a megtermelt kukorica után prémiumot, a terven felül termelt kukorica ötven százalékát — és ez az idén sem marad el. A munkaegység-részesedés zöme készpénz, de még itt is van természetbeni részesedés is. Minden munkaegység után többek között négy k”ó májusi morzsolt kukoricát kapnak a tagok. Hogy miért? — Minden tag 5—6 sertést hizlal otthon szerződésre — mondja a községi tnáea ctafike és hozzáteszi: — Ezeket pedig a nincsből nem lehet meg- hizlalni. Ez igaz. Átmeneti megoldásnak jó is, ha a tagok a háztáji sertésekből hizlalnak szerződésre. de mint a tények mutatják, Siklósnagyfaluban is egyre inkább arra törekszenek: minél több sertés legyen a közösben, mert itt olcsóbb a sertéstartás, kifizetődőbb a hizlalás. Jobb így a tsz-nek is — a példa mutatja, háromszáz sertés félmilliót hozott — de jobb az államnak is, mert így egyben kapja a hízott sertést és akkor kapja, amikor arra szűk ség van. Siklósnagyfaluban ezen az úton haladnak és egy-két év alatt biztosan eljutnak odáig, amit Varga Józsi bácsi pengetett: — Az lenne jó, tha nemcsak szerződésre, de nekünk tagoknak is a tsz hizlalná a sertést. — és hogy megmagyarázza elgondolását, hozzáteszi — így olcsóbban és vesződség nélkül iuthatnánk ml is hízott disznóhoz. Akárhogy is nézzük a kérdést, Varga Józsi bácsinak min denképpen igaza var* (Budai) Épül a Mártírok útját Új-Mecsek- aljával összekötő kétezer méter hosszú betonút A Megyeri út végén a Mártírok útja folytatásaként néhány nappal ezelőtt új út az ún. 1. sz. út építéséhez kezdtek hozzá a Baranya megyei Mélyépítő Vállalat dolgozói. Gyura- sovits Béla művezetőtől kérdeztük meg, milyen is lesz ez az útvonal s hogyan építik. — Az 1. sz. út 12 méter széles betonút lesz s a Megyeri út és a szigeti vám közötti 2000 méter hosszú területet köti majd össze. A betonúttal egyidöben egy 16 méter széles és négy méter hosszú hidat is építünk. Ez az új út U]-Mecsekalja főútvonala lesz és a város főterén halad majd keresztül. A tervek szerint még ebben az esztendőben mintegy 1000 méter hosszú útszakaszt kell elkészítenünk. Így elkészítjük a Megyeri utat a 13. sz. útvonallal összekötő szakaszt és a Kovácsteleptől az új új-mecsekaljai iskoláig terjedő útszakaszt. — Hogy hogyan készül az út? Először is a központi telepen megkevert betont teherautóval szállítjuk az útépítés színhelyére. A betont a 12 tagú Erdei-brigád készíti. Az út építését Martina Mihály betonozó brigádja végzi. A teherautóval ideszállitott betont a brigád tagjai egyenlő vastagságban elterítik» majd Pető elvtárs, a Finischer betonverő és vibráló gép kezelője megindítja a hat méter széles, síneken mozgó masináját, amellyel a beton tömörítését végzi. Ezután kezd munkába a két kőműves, Fischer Antal és Bankó József. Elkészítik a tágulási rést, elvégzik a legömbölyítést és a különböző befejező munkákat. ■ • Amikor mindez megvan, Martina Mihály brigádvezető kezébe veszi a gumitömlőt és a friss betont jó bőven lelocsolja. Külön élvezetet jelent ez a számára, játszva, vidáman végzi ezt a fontos munkát, látszik rajta, örül annak, hogy ismét elkészültek egy darabbal, Ezután már csak egy munkafolyamat van hátra: vékony földréteggel leteríteni a friss betont, hogy egyenletesen száradjon, s íme készen is van az új út egy darabja. Persze ezt megcsinálni nem olyan könnyű, mint leírni. Ai új út azonban meglepően gyorsan épül. — Naponta 80 métert szeretnénk elkészíteni 6 méter szélességben — mondja Gyurasovits elvtárs. — S most, hogy a kezdeti nehézségeken már túl vagyunk —■ teszi még hozzá — Úgy érzem» ez sikerülni is fog,
