Dunántúli Napló, 1959. szeptember (16. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-01 / 204. szám

W59. SZEPTEMBER 1, NAPLÓ 5 Tanévnyitó a Nagy Lajos Gimnázium diákuttlmnában Ez a tizenöt diák akivei vasárnap délelőtt beszélgettem a diákotthonban, már pénte­ken befejezte a vakációt. Eljöt­tek előbb, hogy otthonossá rendezzék a teameket, háló­kat, folyosókat, felkészüljenek az elsősök és szülők fogadásáé­ra, egyszóval segítsenek. Értelmes, kedves fiúk, jó ve­lük társalogni. Harmadikos és negyedikes gimnazisták. A sze rény, Hanságot-járt Böröcz Jósika már két éve tevékenyke­dik a legönzetlenebbül az isko­la KISZ-szeirvezetében, és a városi KISZ-bizottság tagja, ősi, szászvári bányászcsalád­ból származik, s jogi pályára készül. Megmondjam miiért: öt éve történt bércsalásnál édes apja brigádja is károsodott, és apja akkoriban így szólt neki: „Látod fiam, olyan jogászok kellenek, akik a munkások ér­dekeit védik“. Szirmai Imre a szigligeti KISZ aktívaképző táborban a nyáron tanultakat fogja majd értékesíteni a diák közösség életében. Mindemel­lett művészlélek, festeget és verseivel már a gimnázium Ságvári önképzőkörében ás szerepelt; Aztán vannak itt nagyon tájékozott, szárnyaikat az ál­talános műveltség horizontján bontogató tanulók. A kitűnő- rendű Horváth Ferencet főleg a politika és a nyelvek érdek­lik, tehát érthető, hogy a köz­gazdasági egyetem külkereske­delmi tagozatára pályázik. Ő és Nagy Endre olvas legtöbbet és legsokoldalúbban. Nagy Endre például irodalmi, filozó­fiai-lélektan műveken kívül nyáron Pető Tibor Szuezről szóló útleírását is olvasta, így nem csoda, hogy ismeri a csa­torna történetét, e keleti föld­rész történelmét és érdekes anekdotáit is. Bagi István az újságírás felé vonzódik. Ezt mondja: „Szeretek az emberek­kel foglalkozni. Életkörülmé­nyeik és gondolkozásuk érde­kel. Szeretem az embert." A másik bányászgyerek, a vasasi Bánki Pál, ugyancsak ez ok­ból készül orvosnak. Nővére szintén, aki az idei tanévben érettségizik a Leőwey Gimná­ziumban, s mint a fiú külön hangsúlyozza: tudja kötelessé­gét, hisz a párt támogatásával került a diákotthonba; És külön regényt lehet­ne írni a két „politechnikus“ diaiéról, a diákotthon „szere­lőiről“. A sióagárdi parasztszü lök gyermekének, Mocsári Já­nos terve az, hogy műanya­gokkal foglalkozzék. A kémia a kedvence, de szombat-vásár- napontként az iskola srertárá- ban a rádióval is kísérletezett. A szünidőiben pedig elméletileg foglalkozott a televízióval, az ultrarövid-hullámú antennák­kal és rövidhullámú megfigye­léseket végzett; Éles István, aki már a múlt tanévben is a gépipari technikumban, forgat­ta a szerszámokat ' heti egy napon, arról számol be, hogy nyáron két hétig a sefllyei Mű­szaki KTSZ rádió- és villany- szerelő részlegével vidékre járt. Marócsán — tsz-község — sze­relték a villanyt a házakba; Szocialista ifjúsági brigád Lippón Az iparban mindenütt hali- I hatunk a szocialista munlka- briffád címért versenyző bri­gádokról. A mezőgazdaságban eddig'"még nem volt ilyen. Il­letve volt, csak nem hallattak magukról. Pedig a lippói ter­melőszövetkezet tíz -fiatalja is azt tűzte ki már másfél hó­napja maga elé, hogy megszer­zik a kitüntető címet. A tsz KISZ-sze rvezeténe k a tagja mindegyikük. Van köztük trak­toros, növénytermesztő, foga- tos. Hegedűs István traktorveze­tő azt vállalta, hogy üzemanyag és alkatrésztakarékossággal 2500 forint megtakarítást ér el a pártkongresszusig. — Eddig már körülbelül négyszáz forint értékű megta­karításom van — mondja. — Sajnos, most törés történt a gépemen, amiről nem tehetek és három napra elviszik a gépállomásra javítani. Ezért vezeték most zetort. Ve a ki­esés ellenére is teljesítem amit vállaltam <— teszi hozzá biza­kodva. Nemcsak 6, de a többi bri­gádtag is bízik benne, hogy a vállalást teljesíti. Bákk Mi­hály KISZ-titkár, ,egyben a termelőszövetkezet agronómu- sa is ezen a véleményen van. — Állandóan figyelemmel kí­sérem a brigád tagjainak mun­káját — mondja — és úgy lá­tom legtöbben még túl is tel­jesítik amit vállaltaik. Bár itt nehezebb az eredmények kiér­tékelése, mint az ipari üzeme- méknél, de ez nem lehet aka­dálya a versenynek. Most any- nyiban jelent ez nehézséget, hogy egyes munkaterületeken még nem lehet kimutatni mi­lyen eredményt értek el. Csak a végleges értékelésnél dől el mennyiben teljesítették a vál­lalást. Bujdosó László a növény- termesztésben dolgozik, vállal­ta, hogy két éves gazdasági iskolára megy a jövő, hónap­ban. Két év múlva mgrócrz- dasági szakmunkásként jön vissza a tsz-be. Az csak■ ter­mészetes, hogy ha az iskola el­végzését vállalta, akkor ott kell helyt állnia. Ezért nem érhet el olyan megtakarítást sem, mint Hetényi Péter, aki szintén növénytermesztésben dolgozik és 1500 forintot sze­retne megtakarítani a tsz-nek. A betakarításnál a szem- veszteség csökkentésével, a másod- és őszi vetések idején vetőmagmegtakarítással és a termények gondos betakarítá­sával akarom ezt elérni -— fe­lett a ’kérdésre. Ugyanilyen értékű felaján­lást tett Bodonyi Katalin má­sik két társával' Füle Verával és Kovács Rozáliával. Ok hár­man a termelőszövetkezet har­minc holdas kertészetében dol­goznák. A kertészetből terve­zett bevétel túlteljesítését tűz­ték ki célul —Jól dolgoznak ezek a lá­nyok — mondja Balogh Ala­jos a tsz kertésze. — Tegnap­előtt paradicsomot szállítot­tunk. Este már hazamentek, amikor befutott az autó. Üzen­tem értük és azonnal jöttek. Éjjel fél egyig rakodtunk, de a hármuk közül egyik sem pa­naszkodott egy szóval sem. — Szívesen csinálták, mert tud­ták, hogy ezzel is a tsz-nek segítenek. Pedig nem lett vol­na kötelező egyiküknek sem éjjel dolgozni. De nemcsak ezzel segítettek. A törődött paradicsomot a töb­bi kertészetben dolgozó leány­nyal együtt átválogatták és bár olcsóbban, de mégis el­adhatták a kiválogatottat. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy mind­hárman ötszáz forint feletti megtakarítást értek el eddig. Sorolhatnánk tovább a lippói ifjúsági brigád tagjainak ered­ményeit, de ennyi is ékesen bizonyítja, hogy a mezőgazda­ságban is megvan a lehetősége szocialista brigád cím elnyeré­sének. A lippói fiatalok még nem kapták meg a kitüntető címet, de bíznak benne, hogy a pártkongresszusra nekik íté­li a termelőszövetkezet köz­gyűlése. Meg'iezÉM az álláíiáM az Orsz. Mezőgazdasági Kiálláson Hétfőn délelőtt az Országos Mezőgazdasági Kiállítás terü­letén megkezdődtek az állat- bírálatok. Harminckét bizott­ságban 200 kiváló állattenyész­tési szakember — tudósok, ku­tatóik, gyakorlati munkában kitűnt tenyésztők — döntik p1 a nagydíjak és a helyezések torsát, A bírálat megkezdése Hőit Máté János Földművelés­ügyi Minisztérium állatte­nyésztési főigazgatója ismer­tette a kiállításra felhozott ál­latok értékét és a bírálat főbb szempontjait. A bírálatoknál a legfonto­sabb szempont az állatok ter­melése és különösen a sok éven át nagy hozamot adó jó­szágokat réaawiiUlL előnyben, Beszélgetésünk mottója pe­dig ez volt: a diákok szeretnék, hogy az Októberi Szocialista Forradalom 42. évfordulóján, november 7-én a diákotthon kollégium lenne, ami a part és tanács jelentős támogatása mel lett elismerése lenne annak is, hogy kommunista szellemben nevelődő, népi demokratikus rendszerünket híven szolgáló, egyre öntudatosabb, az ifjúsági önkormányzat és nevelőtaná­rok segítségével. Jő látni, amit hétfőn délelőtt a kedves szülők — köz tűk fejkendős falusi asszonyok — hozzák fiaikat a diákott­honba, és az állami támogatást megtetézik szerető szivük ön­zetlen áldozatvállalásával. Ez tükröződött a délben tartott szülői értekezleten is az édes­anyák és apák tekintetében. A megnyitó ünnepély hétfőn este volt, melyen az ifjúsági önkor­mányzat elnöke elmondta töb­bek közt, hogy az 1959—60-as tanév feladatainak középpont­jában a novemberi pártkong­resszus és felszabadulásunk 15. évfordulójának méltó megün­neplése áll. Majd Bencze Já­nos igazgató elvtárs szólt a százhatvan diákhoz (köztük 14 a művészeti gimnázium tanuló­ja), de főleg a kissé megille- tődött félszáz elsős tanulóhoz, aki szüleinek háromnegyed ré­sze munkás-paraszt. Az igaz­gató figyelmeztette a fiatalo­kat arra, hogy szorgalmas ta­nulással, fegyelmezett, közös­ségi magatartással, helytállás­sal szerezzenek megbecsülést önmaguknak, a diákotthonnak, és örömet szüleiknek, taná­ra iknakj Kormot a kémény A pécsi kenyérgyár IV. számú üzemének kéménye annyira kormol (bizonyára nincs rajta szikra- és ko­romfogó), hogy a kimosott ruhát nem tudjuk kiteríteni az udvarokon. Még az abla­kot sem lehet kinyitni an­nak veszélye nélkül, hogy a lakás pillanatokon belül te­le ne lenne pernyével, füst­tel, korommal. A többi lakót társaim nevében kérem a Sütőipari Vállalat vezetőit, vizsgálják meg a IV. számú üzem kéményét s tegyenek intézkedést, hogy rászereljék a szikra-koromfogót. BONDOR JOZSEFNE Eécsszabolcs, Klapka u. 1. Jól sikerült a pécsi tűzoltóverseny A járási önkéntes tűzoltó­versenyek megrendezése után, vasárnap került sor a BM Baranya megyei Tűz­rendészen Osztályparancs­nokság rendezésében a me­gyei versenyre. A versenyt, az önkéntes csapatok díszszemléje és a Himnusz elhangzása után Bleszity János őrnagy, a pé­csi alosztályparancsnok nyi­totta meg, majd Véries Ti­bor, a Baranya megyei Ta­nács vb-titkára mondott ün­nepi beszédet. Ezután került sor az álla­mi tűzoltó szervek ponyva­ugró, acéllétráról, végzett önmentési gyakorlatai és bemutatói után az önkéntes csapatok nemes vetélkedé­sére. Első helyezést a kö­vetkező csoportok értek el: Kocsifecskendő: Női: Dencsháza, férfi: Majs. If­júsági leány: Kaposszekcsö, ifjúsági fiú: Pécsvárad. Lajtfecskendő: Községi férfi: Nagybudmér, ifjúsági fiú: Rózsafa. 400 Up kismotor fecsken­dő: Községi férfi: Vasas II-, ifjúsági fiú: Vasas II. Üze­mi férfi: Szigetvári Cipő* gyár, üzemi női: Szigetvári Konzervgyár, ifjúsági fiú: Pécsi Porcelángyár. 800 llp motor-fecskendő: Községi férfi: Kővágószőlös, A rendezőség — igen he­lyesen — a szerelési gya­korlatok megkezdése előtt bemutatta az egyes csapo­tokat a nézőközönségnek és ennek során szó került a ré­gebbi eredményeikről, vala­mint egyéb irányú tevékeny ségükről is. A gdanski posta 1946 október 31-én az Orszá­gos Nemzeti Tanács Elnöksége V. osztályú Virtuti Militari- kereszttel tüntette (ki a „Posta- és Távközlési Alkalmazottak Szakszervezetének“ Gdansk városi szervezetének akkor avatott új zászlaját. A törté­nelemiben egyedülálló eset. hogy egy szakszervezeti zász­lót ilyen magas katonai rend­jellel tüntessenek ki, amely csak a legkiválóbb katonai egységek zászlaját- szokta dí­szíteni; 132 évi megszakítás után A gdanski postások zászla­jára négy nevezetes dátum van ráhimezve: 1793 április 8; 1920 január 10; 1939 szeptem­ber 1 és 1945. március 30; 1793 április 8-a az a nap, amelyen Lengyelország fi. fel­osztása és Gdansknak, Porosz- ország által való elrablása után megszűnt a Lengyel Ki­rályi Posta Gdanskban. 1920 január 10-én a verseillesi bé­keszerződés 104. cikkelye alap­ján Lengyelország ismét jogot nyert arra, hogy saját postai és távirati szolgálatot szervez­zen a gdanski kikötőben. Ennek eredményeként 1925 január 5-én — 132 évi megsza­kítás után — ünnepélyesen megnyílt Gdanskban a 3. szá­mú Lengyel Posta- és Táviró- hivatal, A megnyitó ünnepség befe­jezése után a hivatal azonnal megkezdte működését. Először is postaládákat szexeitek fal a lengyel hatóságok, hivatalok és intézmények, illetve lengyel állampolgárok tulajdonába tar­tozó épületekre, Ezeken a poß­taládákon lengyel jelvény, va­lamint kétnyelvű felirat volt: „Csak a Lengyelországba cím­zett levelek számára.“ A Gdanski Posta a Wester- plattéval együtt mindig szálka volt a nacionalista hitleristák szemében. Ezen intézmények ellen irányultak a második vi­lágháború első hadműveletei is. A vér és dicsőség napja 76amiiíie étx után „Tudtam, hogy lesz Idő, midőn megismersz Helyet cserél bennünk a fájdalom, S folyni látom, majd ha már késő lesz A megbánásnak könnyeit arcodon”. (Vajda J.) Harminc évi há­zasság után kerül­tek bíróságra. Ilonka néni meg Sándor bácsi. Elválnak. Pe­szoiny atért van, hégy az ura paran­csoljon neki...“ S ez az ordítozó, verekedő, házsártos, kegyetlen férfi most sír. A könnyek mély öli. JTX JWWllUJ ^ Vit-vv.. pénzit és verte az barázdákon futnak Köztük az épület gondnoka: asszonyt is. le az ingére. A fe­Most itt állnak a hér ingre, amit még bírói asztal előtt. A Ilonka néni mosott, férfi először ciniku- Sír — tehetetlen dig sok nehéz év em sara, majd csodáihoz dühében. Sír, mert léke fűzi őket össze, va, az asszony pe- látja, hiába szitko- Igaz, a gyerekek dig jckanul, tárgyi- zódlk, hiába fenye- már nagyok, kire- tagosabban, mint getözifc, aj’, asszony pültek a fészekből valaha életében. felett már nincs ha­csak a kis unoka — fin szerettem talma. Sír azért, jár még vissza kár- az uramat — mond- mert egyedül marad, pótolni kedvességü- ja halkan. — Tűr- s többet nem lesz, két. A bíró, aki ma- tem mellette ütést, aki kiszolgálja, nem ga sem fiatal ember ordítást, i mindent, lesz, kit kihasznál- mert mirtuszkoszo- nia. rúban esküdtem hű- Ezek a könnyek séget és türelmet, azonban már nem Tűrtem aranyit, hatják meg az asz- hogy szinte már a szonyt, aki megér- józan ész is elha- tette, hogy ő is em- gyott. Tűrjek, — azt bér, s joga van a ____^ rnondta az anyám nyugodt élethez. ne m szabad őszülő f’ akit ta!án még Megértette, hogy a hajjal, harminc évi J°-. an ,vert az mirtusz, a ceremó- apam, mint engem nia, nem kötötte Sándor. És én tűr- olyan szorosan ösz­ban hajthatatlan. voltakminí.f ]ó* Sanyi bácsi soha, «£ nyat 82 egyetlen egyszer revettem, hogy sem látta ilyen ha- nők y már, arcán döbbene tes szomorúsággal próbálja békíteni a deresedő hajú két öreget. — Nem ft abad el hagyni egymást, pró báljának kibékülni, házasság után! Ilonka néni azon­anyakönyvvezető. a Sándor bácsi téves tározottimir Ha»- —- az asszouyok nézeteit, ha megvál­^2* sä ejenjo&rói ™ mar rég megváltó­engedelmes cseléd, széliek, jóvátettem Szokta is mondo- Sándornak, örjöng- gatm nevetve: „A Ve dabolt ,ho£2* pénz olvasva, aj- asszony verve • jó." És Sanyi bácsi be is tartotta a közmon­dást; ö olvasta a valamit. _ „Majd adok én neked egyenjogúságot. Az ökör ne akarjon em zott, kitört a kispol­gár; légkörből a sza bad levegőre, hogy p gyerekei s?ebb éle térek örüljön. A bíróság felbon­ber lenni. Az asz- tóttá házasságukat. 1939 szeptember 1-ének haj­nala. Eldördülnek a „Schles­wig-Holstein“ páncéloshajó ál­tal a Westerplatte, a lengyel hadikikötő felé irányított első sortüzek. Ugyanakkor a nácik rohamot indítottak a gdanski rendőrség, valamint az „SS Heimwehr“ osztagai vesznek részt; Az 50 főnyi postaszemély­zet hősiesen elhárítja a pán­célautókkal megerősített táma­dók többszörös rohamát. A dél utáni órákban tüzérséget hoz­nak a nácik és alig 50 m tá­volságból lövik az épületet, erős károkat okozva. A védők kénytelenek visszavonulni a pincébe. Ekkor a támadók ben­zines kannákat hoznak, meg­locsolják az épületet és láng­szóró segítségével felgyújtják. Az egész napi harctól kimerült füsttől kormos, sebesült és ká­bult portások csak mintegy este hét óra tájban adták meg magukat. 14 órai súlyos küz­delmet vívtak; A küzdelem során hatan vesztették életüket. Többek között elpusztult a parancsnok Korarad Guderski, a postakerü­let igazgatóhelyettese; dr. Jan Michonk és a hivatal vezetője: Józef Wasifc Kivégző sortüz a töltésen A hős védők életben mara­dott része fedetlen fővel, fel­tartott kézzel megy „fogságba“. A gyakorlatban különféle for­mában végzik ki őket Gdansk legkülönbözőbb helyein. To­vábbi hat személy sebesülése következtében veszti életét. Jan Pipka és 11 éves nevelt leánya Erwina Babrzyokwska. Végül is a posta védőit a ná­cik nem harcoló ellenfélként kezelték, hanem 1939 október 2-án Wehrmacht Eberhard t tábornok parancsnoksága alatt álló hadműveleti csoportjának katonai bírósága elé állították. Mindamnyiukat halálra ítélték. 1939 október 5-én harminc­nyolcukat, közöttük számos se­besültet hurcoltak: a vesztő­helyre valahol' a Wrzeszcz kö­rüli töltésen lévő katonai lő­tér közelébe, Géppuskasortűz fejezte be „A Gdanski Len­gyel Posta Védelme“ nevezetű eposzt. A föld zárta magába a holtak hamvait A töltésen lévő közös test­véri sírt benőtte a fű és min­den gondos keresés ellenére mind a mai napig senki sem tudja, hol nyugszanak a hősök. De ki tudja, hol van a sírjuk mindazoknak, akik századok alatt ugyanazon ellenség ke­zétől lelték halálukat Gdansk területén? Hiszen a kasubok emlékezetes lemészárlását ól 1308*tól kezdve a gdanski Do­monkos Téren, egészen a Wes- terplatte és a Gdansiki Posta hősi védelméig mindig folyt a lengyel vér. A következő több mint 5 esztendőn át nemcsak a Stutthof mezőit termékenyí­tették meg az elesett lengyelek hamvai. Csak azok sírját is­merjük biztosan, akik 1945-ben áldozták életüket Gdansk vég­leges felszabadításáért a bitor­lók uralma alól. Westerplatte védelme és a postások hősi harca azonban éppen az ő szá­mukra is a városhoz közel fű­ződő ősi lengyel jus jelképévé vált; Az sem véletlen, hogy 1945 március 30-án tehát Gdansk végleges felszabadulásának napján éppen a lengyel pos­tások tértek vissza elsőként p Westerplatte páncélosdandár által felszabadított városba. Ez már nemcsak szimbólum kér­dése. *­A gdanski Helvetius tér ti­zennégy esztendő óta a Gdans­ki Posta Védőinek nevét vi­seli. A Gdansk felszabadítá­sáért 1945 tavaszán vívott har­cok idején ismételten meg­semmisült, de azóta újjáépí­tett történelmi épületben 8 év óta a Hiradástechnikai Tech­nikum működik. Jobban nem is választhatták volna meg az épületet. Hiszen még ezek a falak is arra tanítják a techni­kum minden tanulóját, hogy Gdansk lengyelségéről a pos­tások mindennapi munkája ta­núskodik és hogy szükség ese­tén a postások a városhoz fű­ződő nemzeti jog védelmében életüket is képesek feláldozni. Újabb vállalások ii Dohánygyárban A megyei pártbizottság le­velének vétele után a dohány gyár munkásai elhatározták, hogy felülvizsgálják eddigi felajánlásaikat és kibővítik őket. A kongresszust munkaver­seny vállalásai közé felvették a termelékenység további 1 százalékos emelését, amit anyagtakarékossággal a mel­léktermékek és a selejt csök­kentésével kívánnak elérni. Kibővítették az alap- és se­gédanyagokkal való takarékos ságra tett vállalásaikat is 23 ezer formt értekben, Munka- vörös zászlaját, bérben és egyéb költségekben 44 ezer forint kiadásától sze­retnék mentesíteni a népgaz­daságot. A dohánygyár dolgozóinak pótfelajánlása 67 ezer forint. Az áprilisban felajánlott 407 ezer forinttal egy üt; most már 474 ezer forint értékű megtakarítás szerepel terveik ben. Az év végéig 100 száza­lékon felül szeretnék teljesí­teni tervüket s a kougre-szusi vállalások teljesítésével el­nyerni a megyei pártbizottság

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents