Dunántúli Napló, 1959. szeptember (16. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-08 / 210. szám

2 NAPLÓ 1959. SZEPTEMBER 8. Kiss Károly elvtárs beszélt Komlón a bányásznapi nagygyűlésen A kővetkező 1© év hasonló fejlődést hoz (Folytatás az 1-es oldalról) A város lakóinak száma a i elmúlt tíz év alatt 28 ezer főre emelkedett, míg az el­következő tíz évben körül­belül 45 ezerre fog felfutni Komló város fejlesztése ter­mészetesen együttjárt, illetve következménye volt a bánya­telep fejlődésének. 1949-ben csak az egyetlen Kossuth-ak- na termelte a szenet és tíz év alatt Komló az ország egyik jelentős trösztjévé fejlődött, s mint jó minőségű kokszolható feketeszenet termelő trösztünk nehéziparunk fejlesztésének egyik alapját képezi. Az a követelmény, hogy a hazai kokszolható szénszük­séglet több mint 60 száza­lékát Komló fedezni tudja, hatalmas munkát igényelt. Négy új aknát helyeztek üzem­be. Felépült az altáró a hoz­zátartozó külszíni berendezé­sekkel, a szénelőkészítőmű, a bányagépjavító, a fürdő és az ország egyik legszebb központi mentőállomása. Komló termelése az 1949. évi 130 ezer tonnáról 1958-ban egy millió tonna fölé emelkedett. A komlói területen a bányák telepítését még nem fejezték be, jelenleg is építés alatt áll a zobákd aknapár, melyre ed­dig körülbelül 150 millió fo­rintot ruháztak be. Már feltárás alatt állnak a Béta-északi és a Máza-déli területeké amelyek biztosí­tékot nyújtanak arra, hogy a komlói bányatelep az el­következő 10 évben is ha­sonló fejlesztést fog felmu­tatni, mint 1949—1959 év között, Nőtt a bányászok keresete A teljesítmény növelésével természetesen növekedett Komlón a dolgozók keresete is. Míg 1956-ban egy földalatti műszakra átlagosan 76,04 forintot fizettek, addig 1957- ben ez az összeg 92,82 forint­ra növekedett. A teljesítmé­nyek növekedésének hatásá­ra 1959-ben ax első félévben a dolgozók keresete az 1957. évi átlaghoz képest 10 száza­lékkal nőtt, Hasonlóan emelkedett •— ha nem is ilyen nagymértékben — a külszíni dolgozóink fize­tése is, mégpedig az 1956. évi 58,94 forint értékről 66,75 fo­rintra. Más tekintetben is megja­vult a komlói bányász élete. Felszabadulás előtt a komlói szénbányának egy legényszál­lója volt 30—40 fő befogadó- képességgel, ahol étkezési le­hetőség sem volt. Ma 9 le­gényszálló van, ahol naponta háromszori étkezést kapnak a családjuktól távol élő dolgo­zók, napi 6,70 forint térítés mellett. A komlói tröszt 1958-ban csak étkezési hozzájárulás cí­mén több mint 6 milliót fize­tett ki. A sikondai éjjeli sza­natóriumban a beutaltak ellá­tására a Nehézipari Miniszté­rium napi 70 forintot fizet. A felszabadulás előtt a távol la­kó dolgozók egy része gyalog vagy kerékpáron közelítette meg a bányát, ma 70 autóbusz bonyolítja le a dolgozók szál­lítását, aminek a költségéhez a tröszt 1958-ban kereken 8,5 millió forintot térített A magyar munkás, a bányász élete nem mindig volt ilyen. A kapitalizmus időszakában a bányászság volt a legszegé­nyebb, a legelnyomottabb réte­ge a magyar munkásosztály­nak. Az alacsony keresetek, az embertelen munkaviszonyok, a rossz lakáskörülmények ál­landóan és szakadatlanul gyö­törték a bányászt Kiss Károly elvtárs ezután arról a sok évtizedes harcról beszélt, amelyet a bányászok vívtak elnyomóik ellen a sza­badságért, az emberi életért. Megemlékezett a munkásmoz­galom komlói mártírjairól, Csizmazia Gyuláról, Sterl Jó­zsefről, Szám Imréről, Csatlós Jánosról s a többjeikről, akik az életüket áldozták a mun­kásosztály ügyéért. Beszédét így folytatta: — A IX. bányásznap jelen­tőségét növeli az a körülmény, hogy abban az időben zajlik le, amikor párttagok és pár- tonkívüliek egyaránt termelési eredményeik növelésével, po­litikai helytállásuk fokozásá­val készülnek a Magyar Szo­cialista Munkáspárt kongresz- szusára. A komlói bányászok is részesei a kongresszus tisz­teletére megindult munkaver­senynek. Ez a dolgozok nagy részét átfogó lelkes, őszinte, tettekkel igazólt készülődés pártunk kongresszusára azzal magyarázható, hogy többségükben a pártomkivüH dolgozók Is magukévá teszik pártunk politikáját, bíznak • pártban, bíznak a párt cs a kormány politikájának he­lyességében. A kongresszus előkészítésé­nek időszaka fokozott felelős­séget, körültekintőbb, átgon­doltabb, céltudatosabb mun­kát, a politikai életben aktí­vabb részvételt követel meg a párttagoktól és azoktól a pártonkívüliektől is, akik ma­gukénak vallják a munkás­hatalom célkitűzéseit, akik az emberi haladás, a világ bé­kéje mellett állnak. Ennefc tu­datában Komló bányászainak is mövelniök kell eddigi ered­ményeiket. A mennyiségi terv teljesítése mellett elő kell se­gíteni a gazdaságosabb, ol­csóbb termelést. Komoly erő­feszítéseket kell tenni a fajla­gos bányafa és villamosener- gia-felhasználás csökkentésé­re, mert ezeknek a felhasz­nálása a tervezettnél maga­sabb. A gazdaságosabb termelés sok feladatot ró úgy-a fizikai, mint a műszaki dolgozókra. Ma minden fillér, amit meg­takarítunk, nem a bányabárók profitját, hanem saját magunk jólétét emeli, szociális, kulturá lis előrehaladásiunkat fogja meggyorsítani Mindenkinek — beosztására való tekintet nélkül — a gaz da szemével kell tekinteni munkahelyét, üzemét, a rá­bízott értékeket és mindazt, ami az országban értéket je­lent. Ez 'v folyamán a népgazda­ság fejlődése minden terüle­ten meggyorsult. Különösen nagy a fejlődés a második ne­gyedév óta, amikor kiszélese­dett a munkaversenymozgalom és nagymértékben megnöve­kedtek az ipar, az építőipar, a közlekedés és a külkereskede­lem teljesítményei. Az év első hét hónapjában az állami ipar teljes termelése 9 százalékkal volt több, mint 1958 megfelelő időszakában. Jelentősek az eredményeink a mezőgazdaság területén. Az ez évi jó termés ered-mé"vek mellett kiemelke­dő esemény, hogy fokozatosan megváltozik a falu élete, mező gazdaságunk arculata. Az év elején kiterebélyesedett a ter­melőszövetkezeti mozgalom és ma már a szocialista szektor­hoz tartozik az ország szántó- területének több mint fele. A termelőszövetkezeti moz­galom további erősítése nem­csak a parasztság, hanem az egész nép ügye, mert nél­küle nem tudnánk felépíteni a szocializmust és megoldani a nép életszínvonalának to­vábbi tartós emelését. Méltóan a bányászmúlthoz! Kedves Elvtársak! A bányá­szok adják az energiát az ipar­nak, a fényt a városnak és falvaknak, de pártunk nem­csak a termelési feladatok pontos teljesítését kéri szá­mon a bányászoktól, hanem azt is elvárja tőlük, hogy múltjukhoz méltóan to­vábbra is a munkásosztály harcainak öntudatos, cselek­vő részesei legyenek. Erősíteni, javítani kell a po­litikai nevelőmunkát a bányák dolgozóinál. Legyenek a bánya­vidékek a szocialista kultúra központjai. Tevékenykedjenek ezért a munkásmozgalom ve­terán harcosai a KISZ-fiatalok kai együtt. A kommunistádat az jellemzi, hogy sohasem elé­gednek meg az elért eredmé­nyekkel, hanem azokat úgy fogják fel, mint a további előre I haladás alapját, kiinduló pont­ját. Nagyok a feladatok, de nagy öröm részt venni az olyan mun kában, amely egész népünk javáért, az emberiség boldogu­lásáért folyik. Ezeknek a fel­adatoknak a teljesítéséhez kí­vánok a komlói tröszt minden dolgozójának erőt, egészséget és jó szerencsét; A nagy tetszéssel fogadott ünnepi beszéd után az NDK bányászküldöttségének vezető­je köszöntötte az ünneplő kom­lói bányászokat, majd Cscnte- rics Sándor elvtáirs, a nehéz­ipari miniszter helyettese nyúj­totta át tizenegy komlói Bá­nyásznak a kiváló bányász ki­tüntetést. A nagygyűlés Piegl János elvtársnak, a Komlói Szénbá­nyászati Tröszt igazgatójának zárszavaival ért véget* Leleplezték a munkás mozgalom mártírjainak emlékművét Ezután került sor a komlói városi pártbizottság épülete mellett a munkásmozgalom mártírjai emlékművének ürme pélyes leleplezésére. Az em­lékművet a városi pártbizott­ság nevében Deák Ferenc elv­társ adta át a komlói városi tanácsnak. Az emlékművön el­sőnek Kiss Károly elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizott­ság titkára helyezte el a Köz­ponti Bizottság koszorúját, majd a városi pártbizottság, a városi tanács, a szénbányásza­ti tröszt és a különböző válla­latok és intézmények adóztak koszorúikkal a munkásmozgal­mi mártírok emlékének* A hoz zátartozófc nevében három gyászruhás özvegy, Csizmazia Gyuláné, Novacsics György- né és Orosz Gyuláné helyezett el koszorút Csizmazia Gyula, Péter Henrik, Orosz Gyula, Csatlós János, Kaufmann Fe­renc Krivanek Rudolf, Nied­ling János, Simon János Krausz József, Nagy Ferenc, Novacsics György, Schraub Péter, Sterl József emlékmű­vén. Az ünnepség befejeztével menyitotta kapuit a bányász­napi vásár. Zsúfolásig megtel­tek a szórakozóhelyek, Komló bányászai csengő poharak mel­lett, vidáman, jókedvűen késő estig ünnepeltek. . Mesterfalvi Gyula HílEKK Megkezdődött a tanítás az «j-mecsekaljai új iskolában Bensőséges ünnep ség zajlott le szom­baton délután 4 óra­kor Uj-Mecsekalján a nemrég elkészült új, tizenhattanter­mes iskolában. Ek­kor tartották meg az általános iskola első tanévnyitó ünnepé­lyét, amelyen a diá kok mellett nagy számiban jelentek meg a tanulók szü­lei is. Felcsendült a Himnusz, majd az óvodások köszöntöt­ték az új iskola igaz gatóját: Kosztolányi Istvánt. Az iskola növendékei közül Vécsey Éva Tóth Árpád: „Köszöntő“ című versét szaval­ta el, majd Koszto­lányi István igazga­tó megtartotta tan­évnyitó beszédét. Üdvözölte a megje­lent szülőket, majd a bányásznap alkal­mából külön üdvö­zölte a bányászokat, Az új iskolában szeptember 7-én, hétfőn már megkez­dődött a tanítás, de az iskola ünnepé­lyes felavatására csak szeptember 20, táján kerül majd sor a Művelődésügyi' Minisztérium kikül­döttjének jelenlété­ben. Az ünnepélyes is­kolaavatást egybe­kötik majd az isko­la úttörőcsapatának zászlóavatásával. P. J. — AZ ÜZEMEKBEN, hiva­talokban, intézményeknél most folyik a gyűjtés a Mecseki Ál­lat- és Növénypark anyagi tá­mogatása érdekében. A társa­dalmi gyűjtésben több szak- szervezeti bizottság máris szép eredményeket ért el. — A ZALA MEGYEI Lová­szi Kőolajtermelő Vállalat KISZ-fiataljai nemcsak a ter­melésben járnak élen, hanem a társadalmi munkában is. Ezért az üzemi szakszervezeti bizottság most lehetővé teszi számukra, hogy egy csoport szeptember 12-én kétnapos pé­csi kiránduláson vegyen részt. — A MAGYAR HIGIÉNI­KUS TÁRSASÁG szeptember 10-401 J3-ig tartja meg fiel kongresszusát az ország fővá­rosában. A kongresszuson szá­mos pécsi professzor és orvos tart majd előadásokat* — EZ ÉV NYARÁN meg­kezdték a háromvagonos sik­lósi malom korszerű gépekkel való felszerelését, illetve át­alakítását. Uj szeleteléses tech­nológiai eljárást vezetnek be és pneumatikus szállítóberen­dezést létesítenek. Ennek kü­lönösen munkavédelmi szem­pontból van nagy jelentősége, mert kiküszöböli a porártal­mat. A szerelési munkálatokat ez év decemberében fejezik be r*> EDDIGI vállalásán felül csütörtökön egymillió negyven ezer forint értékű felajánlást tett a Mohácsi Bútorgyár. — SZEPTEMBER 8-án a városi művelődési otthonban ülésezik a Népművelési Mód­szertani Tanácsadó Testület. Az értekezleten az ez évi nép­művelési terveket tárgyalják meg* — DR. HUTH TIVADAR, országgyűlési képviselő szep­tember 9-én, szerdán egész na­pos látogatást tesz a sziget­vári kórházban. — ELMULASZTOTTA A VÉDŐOLTÁST Francsics Lász- lóné, Vasas I. telepi lakos. Ezért az I. kerületi tanács igaz­gatási osztálya 100 forint pénz­bírsággal sújtotta, Gyermekbénulás elleni pótoltások Felhívjuk a szülők figyelmét, hogy szeptember 7-től 12-ig a ta­nácsadókban a tanácsadási napo­kon a megszokott Időben gyermek bénulás elleni pőtoltásokat tar­tunk. Az általános Iskolák alsó i tagozatát ugyancsak ezen a héten iskolaorvosaink részesítik védő­oltásban az iskolában. A védőol­tás kőtelezőt Az üjabb megbetegedésekre va­ló tekintettel, Ismételten kérjük a szülőket, hogy gyermekeiket okvetlenül vigyék el a védőoltás­ra. városi közegészségügyi járványügyi ÁLLOMÁS — HÁROM UJ tantermet létesített a vóikányi községi tanács az egyik állami házban; — UJ RÉSZLEGGEL BŐ­VÜLT a hímesházi Vegyes­ipari KTSZ. Himesházán meg­nyitotta új női fodrászrészle­gét, — MŰVELŐDÉSPOLITIKAI tanfolysmot szervez október­ben a Baranya megyei Mcfei- üzemi Vállalat. A tanfolyamon előreláthatólag 30 üzemvezető vesz részt* tevén, repülőn n, Éjszaka haladtunk ót a Márvány-tengeren és a Dar­danellákon, reggelre már az Égéi tengeren siklottunk tova, mely olyan búzavirágkék, hogy aki nem látta, el sem tudja képzelni. A program szerint este érkezünk Pireus- ba, Athén kikötővárosába és addig bőven van időnk, hogy a tenger kékségét csodáljuk. Délfelé pillantjuk meg az Ewia és Andros sziget kö­zötti szorost, a Cap d’Oro-t Görögországot kelet felől csak ezen a szoroson keresztül lehet megközelíteni. Régimódi erő­dítmény van az Ewia sziget tengerszoros felőli csücskén, tetején fehér világító torony. Ezután isimét a nyílt tenger következik rövid ideig, majd előbukkan az igazi görög fél­sziget Magas meredek hegyek sze­gélyezik a partot, nincs le­gelő nincs szántóföld, mely megszakítaná az erdős, sziklás tájék zordságát. Messze fenn, majdnem a hegygerinc tetején apró fehér foltok tűnnek fel egy tömegben. Azt gondoltuk birkanyaj, de távcsövünk ha­marosan kideríti, hogy kis gö­rög falu van a magasban. Va­jon miből élnek meg lakói ilyen mostoha körülmények között. Aztán még kopárabb lesz a tájék, fűvel benőtt szik­lás part követ bennünket, amelyen még bokornak sincs nyoma. Kora délután van, mi- kor nagy várost fedezünk fel a hajóorr irányában. Ez Pi- reus. Négy órával előbb érkez­tünk meg, ami egy ilyen hosz- szú útnál nem is meglepő. Egy nagyobb domb tűnik fel, rajta Pireus igen szép város­negyede, hófehér, egy-két emeletes, tetőteraszos házai­val; mintha tegnap épült vol­na az egész. A domb mögött alacsonyabb terület követke­zik, mely öbölszerűen messze benyúhk a hegyek közé,. Ez már Athén* Mindenki távcsővel kutatja a környező magas hegyeket: melyiken van az Akropolis, de egyiken sem találtuk. Végre felfedeztük, messziről alig lát­szik kiemelkedni a város szint­jéből. Aránylag keskeny , öb­lön haladunk befelé az igen nagy forgalmú kikötőibe. Egyik oldalon hatalmas teherhajó!): horgonyoznak. Egymáshoz lán­colva eszi őket a rozsda. Azt mondják munkanélküli hajók ezek, amikből jópár akad a görög partokon. A kikötőt nyolc-tíz emeletes házak öve­zik, homlokzatuk, tetejük tele szines reklámmal. , Mivel előbb érkezünk, műso­ron kívül mindenki egyénileg belátogathat Athénbe, mely teljesen összeépült Pireusszal. Fő közlekedési eszköze a Met­ró, amely csak helyenként fut a föld alatt, egyébként inkább a HÉV-re hasonlít, csak mo­dernebb kivitelben. Egyesek autóbusszal mennek, én a Metrót választom. A villamos­ban jól szemügyre veszem a közönséget. A férfiak fekete- bajúak, bajszosak, arcuk kreol, de nem barnára sült. A nők csinosak, szintén feketék, igen karcsú derekúak, de alacso­nyak és egy kicsit nagy a fe­jük. (Természetesen kivételek is akadtak.) A villamos a vá­ros centrumában ismét föld a’att megy, az Omonia téren lévő állomásig. Nemcsak az állomás van itt a föld alatt, hanem igen szép üzeletek is,. Tágas csar­nokból minden irányba mozgó­lépcsők vezetnek fel az utcára. Az Omonia tér nem túl nagy, viszont kivilágított szökőkútjá- val a közepén, övezve a mo­dern reklámfényes palotákkal, különösen este igen szép lát­vány. Athént mindig öreg vá­rosnak képzeltem el, ódon há­zakkal, ehelyett egy modern, r.agyforgalmú világvárost ta­láltam. Nagy az autóforgalom és igen sok a nép a rendezett, tiszta utcákon. Széles út vezet innen az Akropolisig, el is indulok raj­ta és hamarosan odaérkezem a hegy lábához, mely körül­belül 100 méter magas. Szik­lás, meredek várfalszerű ol­dala mögül kiemelkednek a hófehér márványoszlopok. Hiá- ha siettem, ma csak kívülről Láthatom, mert már bezárták 3 bejárat kapuját. Az előtte lévő parkban igen sok turista, francia, angol, német szemlé­lődik. Közvetlen közelben van egy sziklás hegy, amire felmászok és itt várom meg, hogy rám esteledjék Gyönyörű látvány, amint a városban kígyóinak a lámpák, a szines reklámok, végül az Akropolist is szines reflektorokkal világítják ki. A Heródes-Attikus szabadtéri színházban Ö-Görögország tör­ténetét elevenítik fel és a ki­világított Akropolis képezi a díszlet hátterét. Megragadom az alkalmat és a ritka lát­ványról színes képeket készí­tek. Mire ismét a városba érek, az üzletek már zárva vhnnak, helyettük azonban : megjelen­nek az utcai árusok, kik a jár­dára terített prokrccon zoknit, töltőtollat, fésűt, stb. árulnak. Annyira rám üvöltött az egyik hogy rögtön vettem két fésűt egy drachmáért, pedig semmi szükségem sem volt rá. Mit vitatkozzam vale! A gyümölcs­árusak is fennhangon kínál­ják az igen szép gyümölcsö­ket, melyet gyertyával kivilá­gított kétkereikű kordén tol­nak. Nem tudom, ebből hogy lehet megélni, mert alig akad vásárló, pedig a gyümölcsök igen szépek. Június vége van és már szőlőt, franciabarackot járulnak, de rengeteg az olyan gyümölcs, amilyent még soha­sem láttam. Betévedtem a hentesek ut­cájába, ahol ritka látvány fo­gadott. Vásárcsarnokszerű el­rendezésben akkora területen, mint a Széchenyi tér. legalább ezer mészárszék sorakozik egy­más mellett. Óriási kivilágítás, óriási forgalom, óriási ordíto- zás. Képzeljünk el ezer hen­test, ki csalogatja magához a vevőicet! Tizenegy óra van, mikor visszaérkezem' Pireuszba. A kikötő oly színes a sok reklám fénytől, hogy az utcai világí­tás eltörpül mellette. Még ilyen későn is nyitva van egy üzlet, melyben gyönyörű görög vá­zák és egyéb antik görög kul­túrára emlékeztető díszek vá­sárolhatók. Mondanom sem kell, tele van még mindig az üzlet a mi hajónk közönségé­vel. (Folytatjuk.) Dr. Szalai István

Next

/
Thumbnails
Contents