Dunántúli Napló, 1959. szeptember (16. évfolyam, 204-229. szám)
1959-09-23 / 223. szám
1959. SZEPTEMBER 18. N A P T 0 Nemcsak kenyérrel él az ember Nagydobsza szépmevű termelőszövetkezetében, a Vörös Sugárban minden ötödik tsz- lag fiatal. Az ifik külön bri- dot alakítottak maguknak. Szorgalmasak, serények, nem mennek a szomszéd faluba fiatalos hevületért. A vezetők is dicsérik őket Elindultam hozzájuk és megkérdeztem: hogy érzik magukat a nagy családban? Nem vágynak-e a városba, mi a kívánságuk, mit várnak a szövetkezet vezetőitől? Elégedett vagyok az osztalékkal“ Gyávát Gyula, 18 éves, ss** líd természetű legény. Az imént szállt le a búzát szál-* lító vontatóról, fülig porosán, — A tavasszal léptem be — mondja. •— Traktoros szerettem volna le.-it Ültem is a gépen, de most gyalogmunkát végzek. Ősszel, ha minden jól megy, elküldenek traktorosiskolába. Ha visszajövök, gépre szállók és holtom napjáig eldolgozhatok a szövetkezetben. Szeretem a masinákat, de nem kívánkozom a városba. Jól érzem itt magam. — Elégedett a részesedéssel? — kérdem tőle. — Meglehetősen — válaszolja karórájára pillantva. — Tavasz óta 230 munkaegységet szereztem s ezért előlegben 6 és fél mázsa búzát, 3 mázsa árpát és 1800 forint készpénzt kaptam. Különösen az utóbbinak örülök, mert ml fiatalok, nem tudnánk meglenni pénz nélkül. Nem azért, mert duhajkodni akarunk, de mindig kell cigarettára, vagy sörre, vagy éppen cukorkára, amivel a lányokat kínálja meg az ember — hunyorít hozzá hamiskásan, „/Vem szeretem a kocsmátf de •••** Hodoli János ugyancsak a búzaszállító vontatón ült. Erős, hirtelenszőke legény, az ősszel vonul be katonának. Diót ropogtatva, nyugodtan válaszol- gat a kérdéseimre: i— Mit szól az osztalékhoz? ■— Nekem elég. Megélünk belőle. A bányában sem volt jobb. Sőt.., — Dolgozott bányában Is? — Igen, januárban és februárban. Csak két hónapig, mert hiába, én nem tudtam megszeretni Ha még ablakot csináltak volna rá... Es az anyám Is féltett, hogy rámszakad. Nem hagyott békét, örökké sírt — És a tar-ben minden Jő? — Hát, minden azért nem jó. Nem tudunk eleget szórakozni. *— Mivel tölti a szabadidejét? — Minden szombaton elmegyek moziba. Táncolok, snaps z- lizofc, rexezek, sörözök — mikor mit tudott csinálni *— Es hol? »-* A kocsmában. A kultúr- házat már több hete bezárták, kubikos-szállást csináltak bettTöbb szórakozási lehetőséget kérünk“ Zákány! Hona, tizenhatéves szóke kislány. Mindig mosolyog és nevet. Kicsit elfogó- dott, később megbátorodik. ö sem panaszkodik az osztalékra. ö is dolgozott már a városban, de a szíve visszahúzta a falujába. Jól érzi magát a szövetkezetben. El Is mondja, mit vettek a keresetükből: ruhát, cipőt, kendőt, zsebkendőt, és még több mást. —• A kulturális lehetőségek? Azok jók — mondja zavartan, s csak biztatásomra vallja be, hogy valójában elégedetlen, k— Ha labdarú gó-mérkozés van, akkor kimegyek a meccsre, ha bált rendeznek, táncolok, ha vetít a mozi, ott vagyok, ha semmi sincs, akkor sétálgatok a barátnőimmel. Elég unalmas időtöltés, de mit csináljak? A kultúrházat bezárták, a KISZ lemezjátszója elromlott, a népi táncos ruhák a szekrényben porosodnak — nincs itt igazi kultúráiét. — És mit kellene tenni, hogy legyen? — Visszaadni a kultúrházat — válaszolja. — És egy pingpong-felszerelés sem ártana — szóval többet törődhetnének velünk. * Több fiatalhoz nem mentem el. Feleslegesnek tartottam, hiszen a refrén mindenütt ugyanaz: „Az osztalékkal meg vagyak elégedve, a kulturális lehetőségekkel nem. Heti két mozielőadást kellene tartani, ping-pong-felszerelés, kultúr- ház...” Egy kis jóakarattal igazán teljesíteni lehetne a kívánságokat, hiszen nem kémek sokat és meg is érdemelnek eny- nyit Mert nemcsak kenyérrel él az ember, különösen a mai fiatalok nem! Erre is gondolnia kellene a Vörös Sugár vezetőségének, ha azt akarja, hogy fiait és leányait a városok fénye ne csábítsa el a messzeségbe. Idejében szólunk! Magyar László Lamberto Gardelli vezényelt A pécsi szimfonikus zenekar első bérleti hangversenyének, melyet hétfőn tartott, igen nagy és megérdemelt sikere volté Mintha az évad közepén lennénk, olyan felvértezetten és pom-> pásan szólt a zenekar Lamberto Gardelli olasz karmester veze-> tése alatt. Lamberto Gardelli-ben olyan karmestert ismertünk meg, ak<* tüzes lelkesedés fűt. de ez a tűz soha nem ragadja el túlzásokba, hanem klasszikus mértéktartással és a müvek iránti alázatos önfegyelemmel tolmácsol. Mindhárom előadott remekmű telve van népies jellegű hangulatokkal, nem tűrik meg tehát a magas pátoszt, hanem éppen ezt a természetesen egyszerű előadásmódot igénylik. Zenekarunk kiválóságát bizonyltja, hogy remek együttér-' zéssel, tiszta együtthangzásban muzsikált és mindenben sikerült átvennie és megvalósítania a karmester szándékait. Vonóskarunk telt és tömör, hangszíne egységes; a fúvósok is hála szakiskolánk sok éves munkásságának, eljutottak arra a biztos művészi fokra, mely lehetővé teszi, hogy egyrészt az együttesbe való beilleszkedésük, másrészt szólisztfkus szerepük egyaránt művészileg biztos és magasrendü. A zenekar teljesítménye Gardelli határozott vezetése alatt művészi magasságokba emelkedett, a közönségre pedig olyan hatással volt, hogy a hangverseny befejezése után hosszú ideig helyén maradt és forró, lelkes tapsokkal köszönte meg az emlékezetes élményeket. Sajnos, ismét szóvá kell tennürík azt, amiről már gyakrabban említést tettünk, de mind ez ideig eredmény nélkül; reméljük, ezúttal eredményes lesz. A szimfónia első tétele után beengedték a későn érkezőket, aminek az lett a következménye, hogy minden következő tétel elejét lábdobogások, szék- csapdosások zajának éppen nem zenei kontrapunktikája zavarta erősen. A művészet és minden emberi illendőség nevében a leghatározottabban kérjük a rendezőséget, hogy amikor a zenekar elhelyezkedett, kérlelhetetlenül zárják le az ajtókat földszinten, karzaton egyaránt és csak a többtételes mű teljes befejezése után engedjék be a későn jövő közönséget. Ezzel tartoznak a művészetnek, a helyét pontosan elfoglaló többségnek és szocialista kultúráltságunknak, hm Dráva-parti gondok lőle. Hova menjek hát? Nem szívesen lépek be, mert esetleg berúg az ember, de mit csináljak? Valamivel agyon keli csapni az Időt, 11 Harkánytól délre , öt ldlóméter távolságban, a Drávába kanyar gó fekete víz partján feleszik a kendergyár. Talán nem is jó ez a kifejezés, hogy „fekszik“, inkább belenő környezetébe, a vízparti fák közül csak úgy rábukkan az ember. Ne gondolja senki, hogy itt valamiféle kalyibáról van sző, ahol a folyóba lógatott kender- szárat asszonykezek csapkodják. Száztíz holdnyi területet foglal el a drávaszabolcsi kendergyár, hatalmas épületei, be- tonáztatója, kazalhegyekbe rakott 60—70 ezer mázsa kenderje ugyancsak komoly üzemeltetésről tanúskodik. Méghozzá nem is akármilyen SZABAD A KOCSI? udvariasan, bocsánatkérően közli, hagy a taxi foglalt. Az sem garancia, ha az utas azzal kezdi: — Mondja, menynyiért vinne el a Dömörkapu- ig? — Az is gyanús, amikor az utas Joviálisán előreül és cukorkával, cigarettával kínál- gatja a gépkocsivezetőt. Az az igazi utas* aki szó nélkül bevágódik a hátsó ülésre és csak az induláskor mondja: — Rác- páros// Hát egy ilyen „igazi" utassal fogott mellé Kerekes Róbert is, a Kossuth téren. K. J. is (később a rendőrség derítette ki a nevét) csak annyit mondott: — Málóm! Es mi lett belőle? Az, hogy K. J. Mólomban is hasonló frappáns kijelentést tett: — Várjon rám kérem, azonnal jövök. Mégis csak a rendőrség noszogatására jutott eszébe a taxiszámla. Nehéz a taxis élete. A fut- ballbíró után őt szidják talán legtöbben. És rendszerint alaptalanul. Gondoljon csak el egy fizetés utáni éjféli órát, vagy ami még rosszabb, egy záróra utáni órát a Széchenyi téren. Képzeljük csak el, hogy ott áll a sok „dolgozó" és a gépkocsivezetőnek mégis van „bőr a képén", hogy először a „droszt-hoz" menjen és felcsengesse a központot. Aztán szó nélkül visszaül a kocsiba és amíg azok eldöntik az elsőség jogát, (méghozzá nem is képletesen) addig a taxi már a Hunyadi úton jár. És képzeljék, hova ment? Egy fiatal- asszonyt vitt be a szülészeti klinikára. — Persze megint a „protekció.” : j' _ í. i. l • «■*“=* A 26. AKÖV taxi-irodájában éppen most számol el Várszegi János gépkocsivezető. A nyolc órás szolgálat alatt ti- zenhatszor csapta le a taxiórát, tízenhatszor volt foglalt és szabad ez alatt 185 kilométer hosszú utat és 452 forint bevételt eredményezett a műszak Kell az ilyen néhány perces „üres járat“. Leadásra kerülnek a taxiban felejtett holmik, az aktatáska, és egy jobb lábas cipő (valószínűleg egy jól fejlett tyúkszem következményeként), de élénk tapasztalatcsere indul az utasok modoráról, jelleméről i* 08 Itt van példának a JA 18-88- taxi „pilótájának" esete. Majdnem 130 forintjába került a jóhiszeműsége. Pedig Kerekes Róbert ismeri az utasokat. Ismeri azt a fajtáját is, amelyik udvariasan, majdnem bocsánatkérően teszi fel a kérdést: — Mondja, elvinne engem Kovácstelepre? — Még a Ute rest is előveszi a zsebéből, hogy nagyobb nyomatékot adjon kérésének. Az emberismerő taxis ilyenkor sejti már, hogy a viteldíj ott kotyog a literesben, Tehát ugyanolyan üzemeltetésről. A gyár 160 dolgozója tanúja annak, hogyan könnyebbeden az egykor nehéz fizikai erővel végzett munka, a szorgalmasan termelő gépsorok által. A kongresz- szusi versenyben szép munka- aikereket értek el, a Dunántúli Rostkikészítő Vállalat telepeinek versenyében másodikak lettek. Az összrosthozamot például a tervezett 20 százalék helyett 20,3 százalékra teljesítették és ezzel 203 mázsa ázott kórót takarítottak meg. önikölt ségük 3,3 százalékkal volt jobb az első félévben mint a felajánlott, a szálhozam növelése a tervben szereplő 8 százalék helyett 8,6 százalékra emelődön A drávaszabolcsiak augusztus havi tervüket túlteljesítették, eredményesen gazdálkodtak. Elismerésiben sem volt hiány, _ amit mutat a kiváló dolgozó jelvények és oklevelek odaítélése is, mely között olyan munkások nevelt találhatjuk, mint Dudók Sándor kócsor- etető, Kiss János, törőgépete- tő, Szopka Sándomé és Vigh Sándorné turblnaetetőkét. A gyár fejlődésének kiemelkedő állomása lesz az 1960-as év is, amikor befejezésre kerül a telepen kanyargó 12 kilométer hosszú kisvasúti sínhálózat, továbbá fürdő, öltöző, mos dó, étterem, lakások építése, munkába áll a szárítógép és átadják rendeltetésének az új kazánházat is. A Baranya—Somogy—Tolna megye kendertermésének feldolgozására épült gyár előtt tehát a fejlődés széles útját nyitották meg, s minden a legnagyobb rendben menne, ha a népgazdaság érdeke állandóan egybeesne az összes vállalat, intézmény és •szaktárca érdekeivel. Ám, hogy nem esik egybe, bizonyítja a drávaszabolcsi kendergyár esete is. Topper La jós telepvezető-helyettest az állomáson találjuk meg, ahol szinte éjjel-nappal folyik a kenderrel teli vagonok kirakása. Másfél hónap alatt kb. 50—55 ezer mázsa kender érkezik a kicsiny állomásra, mely mindössze 50 méterre van a gyár telephelyétől. Naponta 40—45 vagon kendert raknak itt át a munkások a vagonokból a vállalat pótkocsis vontatóira, amivel a beszállítást végzik. Az állomás rakterülete szűk, többször torlódás áll elő. A kisvasúti sínpárat már azért fektették le, hogy a beszállítási a vasútról könnyebbítsék, olcsóbbá, gyorsabbá tehessék, — Nem lehetne-e a rakterü- letet bővíteni? — kérdezzük Topper elvtárstól, aki erre elmosolyodik, — A vasút a személyforgalom mellett a teherforgalmat is meg akarta szüntetni. Hegedűs István párttitkár megerősíti később a telepvezető-helyettes által elmondottakat, — Igen, a személyforgalmat október 1-én már megszüntetik. A teherforgalomnál szerencsére idejében észrevették, hogy itt egy gyér van, nem élhet vasútállomás, vasúti közlekedés nélkül. Mi persze hiába tiltakoztunk a tanácsi szervekkel karöltve. A vasút illetékesei szerint ráfizetéses a személyforgalom, sokba kerül a Harkánytól Drávaszabolcaig lerjedő sínhálózat karbantartása, mozdonyok közlekedtetése. Pedig Drávaszabo’.cson kívü’ Gordisa, Drövapalkonya. Matty kflz'ég lakói maradnak most személyvocnati közlekedés nélkül. A kiszálló bizottság arra hivatkozott, hogy több ilyen Opera bérietet bocsát ki a Pécsi Nemzeti Színház Különösen a nagyszámú vidéki érdeklődök közkívónsi- gának tesz eleget a Pécsi Nemzeti Színház igazgatósága, mikor elhatározta, hogy az új szinlévadra opera- és balett- bérletet bocsát ki. Az operatársulatnak az évad során hat előadása lesz, négy opera és két balett, s a bérletet 15 százalékos kedvezménnyel hirdeti meg az Igazgatóság. A négy operaelőadáson Ve.di: Riigoletto, Puccini: Pillangókisasszony, Erkel: Bánk bán, ég Bizet; Carmen című operája kerül bemutatásra. A ké: önálló balettest közül csupán az elsőnek állították össze a műsorát. A második önálló balettestre előreláthatóan az évad második felében kerül sor Tekintve, hogy az operabemutatók száma és így az előadások száma is kevés, csak korlátozott számban bocsát ki bérletet a színház. Emiatt október 1-től 10-ig kizárólag az üzemektől, intézményektől és vidéki szocialista szervektől fogadnak el igénylést. Október 10-e után válthatnak egyéniek is oiperabérletetj helyen is megszüntetik az országban a személyvon a ti közlekedést, mert ráfizetéses,, i Mit tehetünk? A Dráva-parti gyár dolgozóinak ez most gondot Jelent. Ha csalódást is kell okoznunk, mégis azt mondhatjuk, a személyforgalom megszüntetése helyes, mert autóbusz-közlekedéssel kielégítően megoldható az utasok továbbjutása. Szerénytelenség lenne egy csomó szakembernek ellenvéleményt állítani, mégis felhívnánk figyelmüket a teherforgalom meg szüntetésének nehézségeire. A tizenkét kilométeres kisvasúti hálózatra kifizetett több millió forint, a kendergyár termékeinek olcsó szállítása mindenesetre a teherforgalom fenn tartását indokolja. 1! drávaszabo'csl kendergyár dolgozói szép eredményeket értek el, termelési tervüket túlteljesítik. Az I960. évre szánt beruházásokkal megoldódnak a gyár szociális problémái is és lehetővé válik, hogy feladatkörüket — Baranya, Tolna, Somogy megye kendertermékének feldől tolását — a legjobb gazdasási körülmények között végezhessék el. Szilt* István Tájékoztató Az SZTK megye! alközpontja Pécs, értesíti azokat a munkáltató- kat, akik családi pótlékban részesülő munkavállalókat foglalkoztatnak és akik részére a családi »ót- lékot az SZTK megyei alközpontja folyósítla, hogy 1959. szentember 1-tSl a SS/195S. rvm. 15.1 korm. «Z. rendelet van érvényben. Az említett rendelet több módosítást tartalmaz. Többek között a korábban előirt havi 21 naol munkaviszony helyett, havi 1« esni ténylegesen munkában töltött »an alapján Jár a családi nótlék. Ténylegesen munkában töltött n«»nak kell számítani olyan napokat, amelyre a dolgozó munkabért kapott. Felhívom, hogy amennyiben a családi pótlékban részesülő munkavállaló 1S5S. szentember 1-ét követően valamely hónapban IS napon át ténylegesen munkát nem végzett, ill. 19 napi munkabért nem kapott, ezt a körülményt a tárgyhót kővető hónap 8-lg, az SZTK megyei alközpontjának Írásban jelentse. Ugyanakkor tüzetesen jelölje meg annak okát, hogy a munkavállaló miért nem végzett ténylegesen 1* nanon át munkát. Frre azért van szükség, mert a rendelet módot ad arra, hogy az alközpont bizonyos körülmények esetén munkában nem töltött napokat (ha a munka- viszony egyébként fennáll! a 18 napba beszámíthasson. <P1. táppénzes állanot, terhességi, szü’éal szabadság. 50 napnál nem hosa--bb fizetés nélküli szabadsáv «*b.l A munkáltató a jelentés elmulasztásából származó túlfizetésekért anyagilag felelős. SZTK MKGYKl ALKÖZPONT, rád ...........
