Dunántúli Napló, 1959. augusztus (16. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-15 / 191. szám

N \ PLC Három váltásban csépelnek az almamellék Béke Tsz-ben Az aknamtelléki Béke Tsz- ben több olyan dolgot tapasz­taltam, amit nemcsak leírni érdemes, hanem követni is. Nézzük csak sorjában! A cséplést igen érdekesen szervezték meg. 12 fogat hord­ja a gabonát a cséplőgép mel­lé. Az általuk hozott kévék egy részéből tartalék-asztagot raknak, a másik részét azonnal a gépre rakják és elcsépelik. Ilymódon a cséplés folyama­tossága reggeltől-estig biztosít­va van. A tsz fiatal leányai estén­ként elegánsan, kiöltöznek a ' színpadon, itt meg mind hosz- szú nadrágban, voltak. Kérdé­semre Nagy Anna azt válaszol ta, hogy a baleseteiket akarják megelőzni. Igaza volt, a lebbe- nő szoknya valóban veszélyes a gépen. Egyébként ez nem minden: 8—10 védőszemüveg­gel felszerelt tsz-tagot is lát­tam; Igen érdekes és tanulságos a munkaszervezés is. A tsz- tagság három váltásban csé­pel, akik tehát ma a gépen vannak, azokra csak három nap múlva kerül sor. Ezzel a módszerrel a tsz-nek arra is futja idejéből és erejéből, hogy a többi mezőgazdasági munkát — kukoricakapálás stb. — ide­jében elvégezze; Weisz P.éter, a tsz könyve­lője sem bújik örökké az iro­da négy fala közé. Nem min­den tsz-fcönyvelő teszi meg azt, amit ő: különböző grafikonokat készít, s forgalmasabb helyen kifüggeszti; így minden tsz-tag láthatja, hogy hol tartanak a különböző gazdasági munkák elvégzésében, és mennyi lesz a munkaegysége; Megnéztem a tsz állatállo­mányéit is. Szépek, örömmel le­gelteti rajtuk az ember a sze­mét. Az egyik istállóba* vagy egy tucat borjú hamcúrozott. Meg­kérdeztem Pécsi bácsitól, a gondozójuktól, hogy ezekből mikor lesz valami, mire ő így válaszolt: — Ezek 1961-re vannak le­szerződve. 1961-re! A Béke Tsz-ben te­hát két-három évre terveznek! Ahol a vezetőség ilyen alapos, s a tagság Ilyen szorgalmas, az a termelőszövetkezet sok si­kerre számíthat a jövőben! Sipos Lajos A termelőszövetkezeti vezetők kézikönyve Gyakran hallani az új ter­melőszövetkezetek vezetőitől, hogy bizony nem könnyű nagy üzemi módon gazdálkodni, a kisparcella helyett' több száz, vagy több mint ezer holdat áttekinteni, az emberekkel fog lalkozni, a modem nagyüzemi állattenyésztést megteremteni. Ki tagadná, hogy igazuk van nekik? Ám nem szentírás az, hogy az új tsz-elnök csak évek múltán válhat jó vezetővé. Kü lönösen akkor nem, ha a tsz- elnök szorgalmasan tanul köz­ben. A termelőszövetkezetehet segítő aktivisták tanácskozása Tegnap délelőtt a megyei pártbizottság termelőszövetkeze­teket segítő aktivistái tanácskozást tartottak a megyei párt- bizottság nagytermében. Az értekezleten megjelent Török Ká­roly elvtárs, a megyei pártbizottság másodtitkára, Földes Andrásné, a megyei pártbizottság párt- és tömegszervezeti osz­tályának vezetője, Földvári János elvtárs, a megyei tanács elnökhelyettese. Novics János elvtáfs, a megyei pártbizottság mezőgazda- sági osztályának vezetője és Török Károly elvtárs tájékoztatót tartott a termelőszövetkezeti mozgalom időszerű kérdéseiről, Földes Andrásné elvtársnő pedig ismertette a pártvezetőségek újfáválasztásának legfőbb tennivalóit. Szakmunkás-képzés a sörgyárban A Pécsi Pannónia formán kívül még gyakorlati idő alatt Sörgyár a szakmun- olyan tanulókat is közelebbről mégis- kás utánpótlás biz- foglalkoztatnak, merjék a serfőzést, tosítása céljából 8 akik érettségivel Ebben az évben le- serfőző tanulót szer- rendelkeznek és egy hetőség nyílik arra ződtetett. A fiatalok éves képzésre jelent is. hogy betanított az Országos Söripa- keztek a Pannónia munkások toVább­ri Vállalat kőbá- Sörgyárba. A kellő képzésén vegyenek nyai telepén tanul- elméleti és gyakor- részt. A sörgyárban nak és most egyhó- lati oktatás után, két betanított mun- ők is mint serfőző kás kérte, hogy lás- segédek állnak be a sák el őket tanuló- termelésbe. anyaggal. A vizsgák A budapesti élei- sikeres letétele utón miszeripari techni- a két betanított kumbói három hall- munkás, teljes érté- gató jött Pécsre, kű szakmunkássá hogy az egyhónapos válik* napos gyakorlaton vannak Pécsett. A tanulmányi Idő há­rom év, utána, mint serfőző segédek Pé­csett dolgoznak majd a sörgyárban. Ezen az oktatási A tsz-tagok bizalmija Itt ülünk Becker Tamás bá­csival, az egyik liptódi pa­rasztiház udvarán, az épület- gerendákon* ö a tsz-tagok bi­zalmijai Talán furcsa az a meghatá­rozás, mert Tamás bácsinak hivatalosain a következő cim dukál: az Alkotmány Tsz el­lenőrző bizottságának elnöke. A .lényeget tekintve azonban a bizalmi szó is ugyanezt fe­jezi ki, hiszen a tagság bizal­mából lett a bizottság elnöke, százhúsz ember szeme és füle. — Aztán milyen érzés az ellenőrző bizottság elnökének lenni? — kérdem, m<-e ő a feje búbjára tói ja viselt ka­lapját, és bosszúsan jegyzi meg: — Nem érdemes! Csak el­lenséget szerez magának az ember. — A tagok között? — Dehogyis a tagak között! Azok csak örülnek az ellenőr­zésnek, hanem a pénztáros... Megkérem, mesélje el, ho­gyan történt a dolog. Tamás bátya botocskát vesz fel a • földről, szórakozottan kapar- gatja bakancsáról a sarat cs beszél: — Június 12-e volt. Hárman vagyunk a bizottságban, de Héy Henrik megbetegedett, így csak ketten maradtunk. Bayer Jancsival. Először az irodába nyitottunk be. Meg­nézzük a pénztári bizonylato­kat: egyeznek. Csak a telefon­számla nem volt rendben. Vagy kétszáz forintot telefo­náltak a tagok és az egyéniek Pécsre és Pestre és nem fizet­ték ki az árát. Meg is mond­tuk Reizinger Ede pénztáros­nak: gondosabban kell bánni a pénzzel! — Megnéztük a • raktárt is — folytatta. — Rendetlenség fogadott bennünket. A tavalyi búzából hiányzott néhány má­zsa. Kérdjük a raktárost, ho­va lett. Azt mondja, kölcsön­adta és elfelejtette bejegyezni Hm, hm — dünnyögünk az orrunk alatt — aztán elbal­lagunk a présházba. Itt né­hány mázsa tavalyi műtrágyá­ra lettünk figyelmesek. Ré­gen ki kellett volna szórni. Most sem tettünk lakatot a szánkra, megmondottuk a ma­gunkét; Abbahagyja a sárkaparga- tást és szigorúvá váló hangon folytatja: — Nem 'fogadták a feddést valami lelkesen. Már csak azért 6em, mert a pénztáros, a raktáros és pirésházlkezelő egy ugyanazon személy: Reizinger Ede. Már a raktárban, a ga­bona ellenőrzésnél méregbe­jött és kifakadt: — Nem magukra tartozik, hogy kinek adtam kölcsön a gabonát. Maguk tavaly még nem voltak a tsz tagjai, nincs is joguk ilyet kérdezni tőlem. — Nézze — mondtam neki • én nem szeretnék a rossz­akarója lenni. Úgy gondolom, ha megválasztottak, nemcsak jogom, hanem kötelességem el­lenőrizni, mert ha nem teszem meg, engem vesz elő a tagság. Ezért beküldjük a jegyző­könyvet a járásra. Megtekintették az istállókat is, ott rend volt, meg is dicsér­ték Brachmann József állat- tenyésztési brigádvezetőt érte. Pontosan vezetik, hogy meny­nyit fejnek egy-egy tehéntől, gondosan etetik a malacokat és birkákat. — És a munkaegység be­írásokat? Azt nem nézték meg? — kérdem Tamás bácsi­tól. — Elfelejtettük — restellke- dik. — Tudja, hiába deres a fejem, tanulók vagyunk mi még. Három és fél holddal lép­tem be a csoportba, most meg ezerkéttőszáznak kell a gond­ját viselni. Azelőtt nekem di­rigáltak — mert a felszabadu­lás előtt napszámba jártam — most meg százhúsz embernek tartozom felelősséggel. De majd belejövök! Mohácson, az értekezleten már kioktattak, hogy kell • ezt ellenőrizni. A legközelebbi napokban úgyis általános ellenőrzést akarunk tartani, majd utánanézünk — mondja búcsúzóul. i Nekem még most is a fülem­be cseng az a néhány szó, amit a beszélgetésünk elején ejtett ki: „Nem érdemes itt ellenőrködni! Csak ellenséget szerez vele az -emberi” Ezért újra felteszem a kérdést: „És milyen érzés az ellenőrző bi­zottság elnökének lenni?” — és kíváncsian várom a választ Tamás bácsi rám néz, majd elhajítja a sárkaparó botocs­kát: — Ha mindent számbave- szek, nem is rossz. Megbíztak vele, hát megcsinálom! Szük­ség van az ellenőrzésre! Magyar L. A Mezőgazdasági Kiadó érdé kés könyvvel siet a segítségé­re. Nemrég jelent meg Fejér Ferenc; „Gyakorlati tanácsok a mezőgazdasági termelőszövet kezeti vezetőknek" című köny­ve. Minden túlzás nélkül állít hatjuk, hogy mezőgazdasági könyvkiadásunk egyik legjele- sebbike ez a mű. A könyvet az teszi oly érté­kessé, hogy — mint szerény címéből is kiviláglik — való­ban gyakorlati tanácsokkal — a jó tanácsok százaival és ez­reivel — szolgál a tsz-vezetők- pek. Olyan tanácsokkal, amit minden tsz-vezető felhasznál­hat. Hosszasan foglalkozik pél­dául a tsz-közgyűlés előkészí­tésével, és megszervezésével, a levezetésével, 14 oldalt szentel a vezetőség mun­kájának. A tsz-elnök, a mező­gazdász, az ellenőrző bizottság tagjai mind megtudják, hogy mit kell tenniök, ha az alapsza­bály szerint és jól akarnak dől gozni. A könyv második része a gazdasági év beosztása szerint ismerteti a legfontosabb teen­dőket. Útmutatást nyújt a nö­vénytermesztési és állattenyész tési munkák megszervezésé­hez, a talajerőgazdálkod'áshoz, a helyes munkabeosztásihoz, az igazságos elszámoláshoz, — úgyszólván mindenhez, amire a tsz-vezetőknek szükségük van. A 275 oldalas könyv ára mindössze 17 forint. Megvételét — és gyakori lapozgatását — nemcsak az új tsz-ek elnö­keinek, agronómusainak, bri­gádvezetőinek, ellenőrző bízott sági elnökeinek ajánljuk, ha­nem a régi termelőszövetkeze­tek vezetőinek is. A tízéves ve zetői tapasztalattal rendelkező tsz-elhökök is nagyon sokat tanulhatnak ebből a könyvből. Pontos és gyors intézkedés A MÁV . Utasellátó Üzemi ■. Vállalat budapesti központja levélben' fordult szerkesztő­ségünkhöz, melynek idézzük pár sorát: ;;. „napilapjukban „Utas­ellátó és el item látott uta­sok." című cikkben fog­laltakkal kapcsolatosan kö­zöljük, hogy a Pécs és Fo­nyód között szombatonként közlekedő vonaton VIII. hó 1-vel a kívánt szolgáltatást újból ■■ biztosítottuk” .,; A hét végén Balatonra ki­ránduló, pihenésre vágyó dolgozók nevében köszönjük a MÁV Utasellátó gyors és kielégítő intézkedését, UíltKlt Levelezés helyett személyes látogatást! A székelyszabari Előre Tsz tagsága és a községi tanács elnöke hálás szavak kai emlékezik meg a Pécsi Porcelán- gyár munkásairól. Elégedetten mond­ják, hogy nem hiá­ba vállalták a tsz és a község patro- nálását, mert az el­ső időkben sokat se­gítettek. Közbenjár­tak a megyei taná­cson, hogy az Előre megkapja a régi tsz 100 férőhelyes szarvasmarhaistálló iát, s hogy a köz­ségi tanács pénzt kapjon vízlevezető árkok ásására és így tovább. A gyár patronálói ma is segítik a ter­melőszövetkezetet. Hogy mást ne mond junk: több köbmé­ter használt épület­gerendát kap tőlük az Előre jutányos áron. A támogatás mértékével mégsem lehet megelégedni. Nem lehet, mert a patronálók és a tsz tagjai az utóbbi idő ben — vagyis jú­nius eleje óta. — csak levél útján érintkeznek. Több mint két hónapja nem látták a patro- nálókat a község­ben. A gyár patrcmázs- csoportját egy hét­tel ezelőtt már meg­bírálták a mulasz­tásért. Reméljük, megfogadják a kriti kát. Nem nehéz ugyanis belátni, hogy a levelezés csak alárendelt sze­repet játszhat a pat ronázsmozga lomban, sőt: az a legjobb, ha nincs is erre szükség. Az Előre tsz-nek mindenek­előtt politikai. támo gatásra és konkrét tanácsokra van szüksége, ezt pedig nem lehet harminc kilométeres távol­ságból, az egyik gyári irodából meg­adni. — ÚJBÓL MEGNYITOT­TAK Mohácson a Dózsa György utcában megszüntetett kispiacot az MSZMP Mohács városi Pártbizottság javaslatá­ra. A kispiac addig működik majd, amíg a földművesszövet­kezet egy zöldség- és élelmi­szerüzletet nem létesít. A kör­nyék lakossága örömmel fo­gadta a pártbizottság javasla­tát, amelyet a városi tanács megvalósított. — SZEPTEMBER 30-án ad­ják át a Pécsi Kesztyűgyár bő­vítési munkálatai során elké­szült helyiségeket. A három munkaterem létesítése lehető­vé teszi, hogy az eddigi kézi varrónőket nagyrészt az üzem területén belül foglalkoztassák. Az új épületsorban a munka­termeken kívül helyet kapnak az új irodahelyiségek, vala­mint egy külföldiek fogadásá­ra ízlésesen berendezett szoba is. Megváltozik az épület be­járati része és a Ferenc utcá­ból átkerül a Szent Vince ut­cába. — LEESETT A PADLÁS­RÓL Horváth József kilenc éves vajszlói kisfiú. A gyer­mek olyan szerencsétlenül esett, hogy hónaalján és fel­karján mintegy hat-hét centi- méteres sérülést szenvedett. A mentők elsősegélyben részesí­tették és beszállították Pécsre a gyermekklinikára. — AUGUSZTUS 13-án este 21.30 órakor kigyulladt Perczel Jakab pogányi lakos gabona- asztaga. Szerencsére, az önkén­tes tűzoltóság gyorsan közbe­lépett, de így is megsemmisült szalmájával együtt 44.5 mázsa gabona. A kár eddigi becslések szerint körülbelül 12 ezer fo­rint. — A NAGYNYARAD1 Hon­védelmi Sportszövetség augusz tus 15-én, szombaton motoros körversenyt rendez. Ugyan­akkor harminchárom fiatal tesz mótorvizsgát. Ezt egybe­kapcsolják egy összetett hon­védelmi versennyel. — A nagy hőség ellen elsö­tétítéssel védekezzünk. Erre a célra fekete elsötétítő papírt hozitak forgalomba a papírbol­tok. 704 — A MOZIÜZEMI Vállalat húsz keskenymozinál újította fel a keskenygépeket. Ezzel a községekben a mozik műszaki színvonala emelkedett. Az új gépek, amelyeket üzembe he­lyeztek, községenként 15 000 forintba kerültek. — Pécsi kép díszíti a tíz­forintos olcsó zsebfotoalbumo- kat. Kérje minden papírbolt­ban és dohány tőzsdében! 706 — KUTYÁJÁT szabadgri en­gedte az utcára Sárics Ignác, Honvéd utca 24. szám alatíi la­kos. Ezért a III. kerületi ta­nács igazgatási osztálya 50 fo­rintra megbüntette. — A Kaposvári Egészségügyi Szakiskolában ez év októberé­ben 2 éves csecsemőgondozó­női és gyermekápolónői tanfo­lyam indul. Kérvények az isko­la címére: Egészségügyi Szak­iskola Kaposvár, kórház kül­dendők október 1-ig. Jelentke­zési feltételek: betöltött 17. életév, 8 általános iskolai véé zettség. Érettségizettek előnyé­ben részesülnek. Az iskola tel­jesen ingyenes! Az Egészség- ügyi Minisztérium minden vég­zett hallgatót elhelyez. Fizetés 1050 Ft-tól 1500 Ft-lg. Bővebb felvilágosítást az iskola veze­tősége ad. (x) aeiaoeiJ B/mtAsro< 69 Színivalód van? — kérdezte Ványa most már szelíd ebben. — De meglát, — Kicsoda? — Hát ő. — Mereszd csak a szemed! Hol az az ő? Nézd csak meg, nézzél ki. De a gyalogos nem nézett ki. Már úgyis eleget nézett, csak soha többé ne látná. — Jó ember — mondta el- éraékenyülve, s örült a várat­lanul felfedezett biztonságnak —, minket nem lehet megijesz­teni, mert me gedződ tünk. Elég csak ez az egy szó: gyalogsági Az ütegparancsnok kiabál: — „Engedd át magad fölött a tan­kot!“ — Vanyuska Artyukov, a szomszédom, gránáttal a ke­zében (kiemelkedett a lövész- árokból, a tank, géppuskája egyből lekaszálta. Én megla­pultam. Hát hogyne engedném át magam felett. Ha egyszer megpróbáltad, másodszor már nym kívánod. Ahogy átgör­bült fölöttem, megcsapott , a melege! ;.j Szemében ismét megvillant az átélt rémület. ■— Lám, mennyire félsz tő­le — mondta Gorosko. — Csak úgy mellékesen mondom: 5 meg tőled fél. , A gyalogos úgy fogadta ezt, mintha kigúnyolták volna. Nem válaszolt. — No, jól van, gyújts rá, — adta meg az engedélyt Goros­ko . és visszaadta a dohány- zacskót. — Lényegében, mond­hatnám, a dohányért tartóz­tattalak fel. Látom, egy ka­tona ugyancsak szalad, no, gondolom magamban, ez nem ért rá elszívni a kis dohányát. Felkattintotta öngyújtóját, tüzet adott a gyalogosnak, az­tán maga is rágyújtott. Ott ült az 'árokban a két katona. Fe­lettük a nyugtalan, pirosló ég­bolt, a levegőt meg-megremeg- tették a hatalmas dörrenések. Gorosko néhányszor felemel­kedett és kinézett: a gyalogos ülve maradt, s mindenben szí­vesen rábíz" a magát Gór ősko­ra, m:rt. saját magában nem bízott, Innen más képet mutatott a harc, mint az ütegtől. Az árok­tól mintegy ötven méterre ser- cegve lángolt a szalmakazaL A kazalon túl, egészen a me­ző szélén, három alacsony tank gördült előre. A felkavart hő függönyként lebegett mögöt­tük, a tűz vörösre festette. Velük szemben, mint száraz­villám, lobbant az ágyúk tor- kolattüze; Ványa tulajdonképpen már visszatérhetett volna, a kaz­lat felgyújtotta. De felülkere­kedett benne a tüzérségi fel­derítő, akinek az a szokása, hogy minden célt ldszimatol. S mivel arra tanították, hogy önállóan cselekedjen, s csak géppisztolyában bízzék, nem nagyon zavarta, hogy nem volt vele senki. S a támadó német csatárláncnak a lángok fényében felbukkanó acélsi­sakjait megpillantva, kiszámí­totta, hogy lesz ideje elmenni. De aztán kedve támadt, hogy közelebb engedje magához a németeket: közelebb is enged­te őket és leadott rájuk egy sorozatot. — Mit csinálsz? —1 Hogy vétetted el? Most védekeznünk kell! — szökkent talpra kétség- beesetten a gyalogos, s a nagy kapkodásban géppisztolyáról is megfeledkezett. — Tüzelj! — kiáltotta Go- rr-i'ro. F?ía “"yütt rezgett az —r-:-~ -■ ‘ *'~h tusával, s csak : : ' . :"*.gctt vadul s mégis vidáman a tűz fényé­nél. — Tüzelj, ha mondom! Ekkor a hátuk mögött, mint­ha jó néhány mozdony egy­szerre bocsátotta volna ki gő­zét, „Katyusa" adott össztü­zet a városon keresztül. Fe­jük felett zúgott a levegő, nagy ívben tüzes üstökösök húztak el fölöttük. A gyalo­gos elvágódott, de Gorosko, azonnal felfogva a helyzetet, talpra rántotta: — Futás! Az össztűz fedezete mellett kiugrottak az árokból, átro­hantak a megvilágított terüle­ten és a kukoricásba hasra vá­gódtak. Amikor visszanéztek, a németek mögött a tűzfoől és a fölötte gomolygó füstből fel­bukkant a város. Aztán a föld, amelyen feküdtek, megreme­gett, mintha csak élne és dü­börgő zaj töltötte be a levegőt. Gorosko felgyűlt szemmel nézte mindezt, felmarkolt egy csomó havat és azt hanapdálta. — Úristen, menjünk innen, mi van itt nézmivaló! — ránci- gálta a gyalogos. — Tűzben áll itt minden, még az égbolt is. Menjünk, amíg élünk! . Az égő város épp oly gyor­san tűnt el szemük elől, mint ahogy felbukkant. Csak egyre terjedő fehér füst szállt abból az irányból az ég felé. (Folytatjuk!

Next

/
Thumbnails
Contents