Dunántúli Napló, 1959. augusztus (16. évfolyam, 179-203. szám)
1959-08-13 / 189. szám
160 „hivatásos vadász“ A magyar vadgazdálkodás megjavítása érdekében mintegy kétezer szakképzett vadőrre van szüksége az országnak. Ezért a Földművelésügyi Minisztérium és a Magyar Vadászok Országos Szövetsége a múlt év őszén bennlakásos vadőri tanfolyamot indított Mozsgón. Az egykori grófi kastélyban működő szakiskolára az ország minden részéből olyan hallgatókat vettek fel, akik előzőleg nyolchónapos levelező tanfolyamot végeztek és általában régóta vadásznak is már. Főbb tantárgyaik: a vadak természetrajza, a fácánok és a foglyok mesterséges nevelése, az élővadak befogása, a szarvasok tenyésztése és így tovább. A közelben lévő Sasréten, a Mecseki Erdőgazdaság rezervátumában, gyakorlatban is tanulmányozták a hallgatók a szakszerű vad- gazdálkodást; A múlt év ősze óta három csoport — összesen 160 részvevővel — végezte el sikeresen a mozsgói vadgazdálkodási tanfolyamat. Az utolsó, hetven tagú csoport kedden és szerdán államvizsgázott, s a hallgatók szerdán délelőtt ünnepélyes keretek között, az ország és a megye vezető vadászati szakemberei előtt, vet ték ót díszes végbizonyitvá- nyaikat. A mozsgói tanfolyam ról kikerült szakképzett vadőrök, akik különben a „hivatásos vadász’1 címet kapták, az ország különböző vidékein — rezervátumokban, állami- és erdőgazdaságokban, valamint vadásztársaságok területein — irányítják majd a vadvédelmet és a vadtenyésztést. Ötezer vagon gabonát vásárol a Termény forgalmi Vállalat Nagy a kínálat — Nincsenek tárolási nehézségek Nem lesz kenyérgondunk és szemestakarmányban sem szenvedünk hiányt. Jó volt a termés, sok gabona gyűlt a magtárakba. A Baranya megyei Terményforgalmi Vállalat 5001 vagon gabonát vásárol és gyűjt be a III. negyedévben, a múlt év III. negyedévi 3341 vagonnal szemben. Az 5000 vagon csaknem más- félszerese a tavalyi mennyiségnek! Az 5001 vagonból 3291-et a termelőszövetkezetektől és az egyéni parasztoktól vásárol fel a terményforgalmi vállalat s ennek 23,6 százaléka már a raktárakban van. Búzáiból 974, rozsból 7, árpából 195, zabból pedig 6 vagonnal vásárolt eddig az állam a megyé ben. Termelőszövetkezeteink túlnyomó többsége minden feleslegét az államnak adja el. A szajkii Úttörő Tsz például 210 mázsa sörárpát, az egyházas- kozári Uj Barázda Tsz 150 mázsa búzát, a mágocsi Béke Tsz pedig 469 mázsa búzát adott el eddig a terményfor,- galmi vállalatnak. Jól halad a felvásárlás a szellői Béke, a kátolyi Uj Élet és a liptódi Uj Alkotmány Termelőszövetkezetnél is. Az egyéni parasztok zöme is a cséplőgéptől, vagy pedig közvetlenül a cséplést követő napokban viszi el gabonafeleslcgét az állami magtárakba. Tarthner Ádárn kiskassai dolgozó paraszt például 20 mázsa, Király Péter és Szűcs József doinafalvai parasztok 19, illetve 15 mázsa szabad búzát adtak el a terményforgalmi vállalatnak. Az igazsága hoz híven azt is meg kell mondani, hogy olyan egyéni parasztok is akadtak, akik a magas piaci árakra spekuláltak. Mint minden évben, ezúttal is csalódtak, mert a gabona ára csak addig volt magasabb, amíg a cséplések nem kezdődtek meä tömegesen. Amint a nagyarányú cséplés megindult, az őszi árpa ára a pécsi piacon 20—30 százalékkal esett. Ekkor már ők is belátták, hogy nem kifizetődő a piacra vinni a gabonát, s azóta ezek az egyéni parasztok is az állami magtárakba fuvarozzák feleslegeiket. Az eladási készség tehát jó, Központilag segítik a szövetkezeti és a magánépítkezést Az Építésügyi Minisztérium Lakás- és Kommunális Politikai Főosztályán nemrég megszervezték a lakásépítési osztályt. Az új szerv legfőbb feladata, hogy előmozdítsa az idén megkezdett szövetkezeti lakásépítkezést. Mint ismeretes, a szövetkezeti építkezések szervezését, irányítását az idevonatkozó kormányrendelet a tanácsokra Á gépállomás párttitkára A szentlőrinci gépállomás kihaltnak látszik. A gépék és az emberek most a községekben a legnagyobb munkákat végzik. A vezetők is a körzetet járják. Szerencsére Fülöp János párttitkárt sikerült elcsípnünk mielőtt ő is elment volna. — Most a legnagyobb munkában vagyunk — mondta. — Szeretnénk elérni, hogy minél magasabb legyen az egy gépre eső cséplési átlagunk. . Ezért dolgozik most a párttitkár elvtárs. Beszélget az emberekkel, meggyőzi őket, hogy milyen fontos a cséplés minél előbbi befejezése. — Főleg a kommunistákra támaszkodom ebben a munkában — mondta Fülöp elvtárs. — Az 6 személyes példamutatásuk nagy segítséget jelent. Az eredmények népszerűsítésével is hozzájárul a pártszervezet a jó munkához. Ez vonatkozik a kongresszusi munkaversenyre is, amelynek előkészítésében nagy szerepe volt Fülöp elvtársnak. A dolgozókkal személyesen beszélgetett a verseny megindulása előtt már. Ennek alapján vállalta aztán a gépállomás a felemelt tervüknek 110 százalékra való teljesítését a tavaszi munkáknál. S ezt még túl is teljesítették. A nyári munkákat is valószínűleg még a vállalt 105 százalékon felül teljesítik. Fülöp elvtárs a szentlőrinci Úttörő Tsz-t is patronálja. Nem olyan patronálásra kell gondolnunk, mint amilyent az üzemeik végeznek. Nem. ö mint párttag, az ottani párt- szervezet személyes segítését tűzte ki célul. A taggyűlésekre való felkészüléseknél minden esetben támogatja a tsz. párttitkárát. A féléves munkaterv elkészítésénél is nagy segítséget nyújtott. Gazdasági téren is segíti a tsz-t, hiszen^ Fülöp elvtárs. növénytermesztési szak ember egyúttal. Ezt a szaktudását hasznosítja a tangazdaságnál is, ahol a pártszervezet megalakításában aktívan részt vett. Természetesen mindezt a napi munkáján felül, önzetlenül végezte és végzi most is. Fülöp János kommunista és ezért is tartja becsületbeli kötelességének, hogy ahol tud, segítsen. bízza. Az építkezésnek ez a faj tája azonban, mint általában minden új dolog, nagyon sok nemvárt kérdést vet fel, amelyeket központilag kell megoldani. Az új szerv segíti a tanácsokat ezeknek a kérdések nek megoldásánál, összehangolja tevékenységüket, átsegíti őket a kezdeti nehézségeken. Másik igen fontos feladata az új osztálynak a magánosok lakásépítkezésének segítése. A lakástermelés tekintélyes részét eddig is a magánépítkezések alkották. Azt szeretnénk, ha az egyéni építkezések az egyre fokozódó állami építkezésekkel párhuzamosan tovább szaporodnának és az eddigi arányt is meghaladnák. Az építési osztály az anyagellátás megjavításával, változatos típustervekről való gondoskodással és sok egyéb hatékony módon, láthatatlan kézként, szinte intézményesen mozdítja majd elő a magánosok lakás- építkezését. a felvásárlás üteme mégis lassúbb a tavalyinál. Ennek a kedvezőtlen időjárás a magyarázata. A sok csapadék miatt már az aratás is elhúzódott, s a cséplést is meg-megakaszt- ja a gyakori eső. Mindennek egyetlen ellenszere van: még jobban kihasználni a jó 'idő adta lehetőségeket, meggyorsítani a cséplést, hogy a.gabona mielőbb biztos helyre, a magtárakba kerüljön. A Baranya megyei Termény forgalmi Vállalat felkészült a jó termésre, tárolási problémák nincsenek. A gabona egy részét mór a malmokba, — közöttük a két nagy budapesti malomba — szállították. A gabonának a szokásosnál nagyobb nedvességtartalma már gondokat okoz. Igaz, vannak gabona- szárító berendezések, de természetesen nem tudnának minden magtárba kerülő gabonát megszárítani. Ezért az a leghelyesebb, ha az egyéni parasztok és lehetőleg a termelőszövetkezetek is maguk szárítják a gabonájukat. ÉRIK A DINNYE A sumonyi Petőfi Termelő- sargádinnyét termesztenek és szövetkezet földjén is beérett akad köztük jócskán olyan is, már a dinnye. Gyönyörű, nagy amely eléri a tíz kilót, vagy termést igérő a háramholdas még ennél is nagyobb súlyú görögdinnyéjük, de nagymeny- Kopár Mihály már negyven nyiségű sárgadinnyéjük is te- éve dinnyetermelő. Most a körein a fél holdon. Négy-öt féle zös javára hasznosítja tudását} Lapozgatás egy fegyelmi naplóban Csökkentek a bumlizások — Megkövetelik a biztonságos munkát — Veszélyes játék Nem először történt meg, hogy belenéztem a pécsbányai bányaüzem fegyelmi naplójába. Minden évben legalább egyszer megteszem, s nemcsak kíváncsiságból, hanem azért is, mert egy-egy ilyen fegyelmi napló nagyon sokat árul el a bányaüzem dolgozóinak fegyelméről, viselkedéséről, s azt is tükrözi, hogy a bányaüzem vezetőinek milyen a viszonya a munkásokhoz, illetve a munkások fegyelmezetlenebb rétegéhez. Emlékszem, Néhány évvel ezelőtt amikor ennek a fegyelmi naplónak az elődjét átlapoztam — gyoi-san teltek akkoriban ezek a füzetek — a legtöbb lapon ilyen bejegyzéseket olvashattam: „öt napot mulasztott igazolatlanul, fegyelmileg elbocsátva.” „Tíz napot mulasztott igazolatlanul, fegyelmileg elbocsátva.” „Meghamisította a táppénz utalványát, azonnali Városi házak falun Az országot járó embernek nem feltűnő, mert manapság úgy könyveljük el fejünkben a felépült és épülő gyárakat, városokat és városrészeket, hogy „ez is elkészült — ez is rövidesen készen lesz." Csoda, ha ezek láttán „észrevétlenül" marad Alsószentmár- tonlban, Lippón és másutt a falvakban épülő három, négy — helyenként meg nyolc, tíz elkészült ház? Kevés ez nagy építőmunkánk tengerében .; j Ha egyenként nézzük, kevés, mert utazgatni kell, hogy lássuk a többit, és négy-öt község után „helyi tapasztalatból“ hajlamos azt mondani az ember, hogy elég szépen épülnek falun .; Az „elég szépen’‘- bői elmarad az elég, mert a szépen lép uralkodóvá, mind külsőleg, mind tartalomban, ha utána érdeklődik a kíváncsi és megtudja, hogy 1958-ban 623, 11850-ben pedig — eddig — 195 új ház épült falun. Ez együtt egy jókora községet jelentene. Tekintélyesek a számok is, hát még a házak! Úgy száműzték ezekből a „régi falusi hagyományt“, hogy nyomát sem látni a szűk ablakoknak, a fejet meghajtani kényszerítő alacsony ajtóknak és egyáltalán nem hasonlítanak a többi falusi házakhoz. Annyira nem hasonlítanak, hogy jónéhányat elfogadnánk Pécsre bármelyik villasorba és akadnának százával, akik örömmel cserélnék jelenlegi városi lakásukat e „falura“ építettekkel. Ennek csak örülni lehet, bár újra akadnak „hagyomány- ápoló faluesztéták", akik fitymálva és aggódva nyafognak, hogy „elvesz ezzel (mármint az új házakkal) a falu hagyományos, romantikus, híres és varázsos arca.“ Csak vesszen, Ve- szifc vele együtt a földből döngölt fal, de már a vályog is, a nedves, vizet lehelő fal, a bűzös földpadló és veszik, tűnik a tüdöbaj, az izületi bántalmak, a hurutok melegágya. Veszik, mert a házak téglából épülnek (itt-ott még akad a tégla közé rakott néhány sor vályog) szigetelt falakkal, fürdő szobával (vízvezeték még nincs) és egyáltalán nem hasonlítanak a régiekre, mert „hagyományt“ otthagyva, olyanok, mint a városi házak, hármas tükörablakokkal, előszobával és két, három szobával. És alakítgatják a házak stílusát hol szépen, esetenként pedig szemnek bosz- szantóan rosszul. Egy azonban biztos, hogy kevés a típustervekkel azonos ház, mert talán az igények azt már túlhaladták. Jellemző erre, hogy a megyei tanács építési és közlekedési osztályáról négy év alatt 47(!) típustervet kértek és vettek és másfél év alatt épült 818 ház. A típusméreteket megtartják, hogy használhassák a vasbeton előregyártott gerendákat, a beton födém-elemeket, az ajtó- és abiaktoko- kat, de a külső — legalábbis a törekvés — csinosabbat akar gazdájától kapni. Igen örömteli látvány és jelenség ez, ami ugyan nem hat újságokat és rádiót betöltő szenzációval (legfeljebb néha egy hír lát napvilágot), de mégis szenzáció, mert megy, halad, lépeget előre a falu anyagiakban, igények ben, szépérzékben és lakáskultúrában is. Épüljön csak minél több ilyen és még szebb ház falun. Ha közben megszokjuk nem baj, majd újra észrevesszük és talán kritizáljuk is kicsit a mosdani újakat, amikor meglátjuk az első falun épülő emeletes házat. Ennek az ideje nincs már hatállyal elbocsátva”.:: és így tovább, lapokon keresztül. A szigorúbbnál szigorúbb fegyelmi határozatok ellenére akkoriban mégis rengeteg volt az igazolatlanul műszakot mulasztók, a fegyelmezetlenek száma, a bányaüzem mindig munkaerőhiánnyal küzdött s bizony kevesen remélték, hogy lesz még idő, amikor megszűnnek az ilyen gondok, amikor a „bumlizás” ritkaságszámba megy majd, s a fegyelmi naplót igen ritkán kell elővenni. Pedig ide is eljutottunk. Ma már elmondhatjuk, hogy a pécsbányai bányászok nagy többsége becsületesen, fegyelmezetten végzi a munkáját, megértette, hogy a fegyelmezetlen magatartással magának is, másoknak is csak kárt okoz. Maga az a tény, hogy bányászaink jól keresnek, s ha fegyelmezetten dolgoznak, hűség- jutalomban is, nyereségrészesedésben is részesülnek, hogy a fegyelmezett munkás erkölcsileg is nagyobb megbecsülésben részesül — igen nagy hatású. Sikerült ezenkívül olyan légkört is kialakítani, amely eleve elítéli azokat, akik fegyelmezetlenséget követnek el, akik nem tartják be az előírásokat, szabályokat. Persze ennek ellenére ma is előfordul még fegyelmezetlenség, egy-egy munkás még hajlamos a felületességre, hanyagságra. a kiadott utasítások teljesítésének elmulasztására. Azok a fegyelmi vétségek azonban, amelyeket ez a fegyelmi napló tartalmaz, szerencsére egyre ritkábban fordulnak elő, s minden remény megvan arra, hogy előbb-utóbb teljesen megszűnnek. Ennek ellenére nem árt néhányat megemlíteni belőlük okulásul azok számára, akik még hajlamosak fegyelmezetlenség elkövetésére. Tamási Tibor vájár neve azért került a fegyelmi naplóba, mert a VII. szinti 6-os telepi fejtés felső kijáró gu- rítójában előfúrás nélkül dolgozott s ezzel megsértette á biztonsági előírásokat, veszélyeztette életét, testi épségéi. Tamási Tibort ezért a vétségéért az üzem vezetői egy hónapra csilléssé minősítették vissza. Hasonló vétséget követett el Kovács József (71) vájár is. Szigorú dorgálásban részesült. Ugyancsak az előfúrást mulasztotta el, s a szükséges biztosítást sem végezte el Surányi Sándor vájár. Büntetésből őt is csilléssé minősítették vissza. Németh János vájár is súlyos fegyelmezetlenséget követett el. A VIII. szinti 6-os telepben gurítót készített, de —» noha erre külön is figyelmeztették — a szükséges ácsolást nem végezte el. Németh János hibájából a következő harmadban aztán omlás történt 6 csak a délutános harmad dolgozói figyelmességének köszönhető, hogy komolyabb baj nem származott belőle. Németh Jánost ezért egy hónapra csilléssé minősítették vissza. Az említett négy vájár közel hasonló fegyelmezetlenséget követett el. A fegyelmezetlenségek indokolása is hasonló volt. Mindegyikük úgy akart elérni jobb teljesítményt, hogy megsértette a biztonsági előírásokat. Súlyos hibát követtek el s ezért megérdemelték, hogy megdorgálják, illetve visszaminősítsék őket. Megérdemelték, mert valamennyien tudatában voltak annak, hogy mulasztást követnek el s abban bíztak, hogy mulasztásukat senki sem veszi észre. Remélhetőleg a saját kárukon okulni fognak s most már megértik: a biztonsági előírásokat senkinek sem szabad megsérteni, mert azok nem azért vannak, hogy a bányászok munkáját nehezítsék, hanem azért, hogy a bányászok biztonságos körülmények között dolgozhassanak. Van még két olyan bejegyzés ebben a fegyelmi naplóban, amely ugyancsak elgondolkoztató. Az egyik: Cserkó Károly Pápics Mihály főcsatlós szemébe egy szénporral megtöltött papírcsomagot dobott. A főcsatlós órákig nem látott. Szénporral töltött papír- csomagokkal dobálózott ezenkívül Katona Tamás, Jámbor István, Péter József és Hubi Gyula is. a munkahelyén. Arra egyikük sem gondolt, menynyire veszélyes játék ez. A szigorú dorgálást is, a fél műszak eltörlését is megérdemelték. A másik: Németh János vájár — a táróban dolgozik — a sok-sok figyelmeztetés ellenére cigarettát vitt a munkahelyére és a fejtés bejáratánál cigarettázva lepték meg. Megdöbbentő ez a nagyfokú felelőtlenség — különösen egy vájár részéről. Németh Jánost ezért csilléssé minősítették vissza, szigorú dorgálásban is részesült. Nagyon megérdemelte büntetését. *— mgy —* ,
