Dunántúli Napló, 1959. augusztus (16. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-11 / 187. szám

Konzultáció: Az MSZMP őszi kongresszusa miért a VII. pártkongresszus? A KONGRESSZUSI VERSENY HÍREI a párt lényege, hanem a tar­talma, amelyet a program és a Szervezeti Szabályzat, a párt határozatai és egész gyakorla­ta juttatnak kifejezésre. A párt célkitűzése, politikája mu­tatja, hogy a pártot milyen vi­lágnézet, milyen elmélet veze­ti a munkában, másszóval a párt jellegét nem a név, ha­nem eszmei alapja és politikai célkitűzései határozzák meg. Pártunk neve a törté­nelem folyamán többször is változott, de lényege minden­kor a marxizmus-leninizmus tanításainak, megvalósítására vonatkozott; 1918. novemberében Buda­pesten az Oroszországból haza­tért kommunista hadifoglyok, a forradalmi szocialisták és a baloldali szocialisták alakítot­ták meg hazánkban az első marxista-leninista típusú pár­tot, a Kommunisták Magyaror­szági Pártját. A párt neve a felszabadulás után Magyar Kommunista Párt lett, majd 1948. június 12—14-én, az egye sülési kongresszuson a Magyar Dolgozók Pártja nevet vette fel és 1956-ban, az ellenforra­dalom fűzében kapta mai ne­vét. Négy különböző név, de tartalmilag egyetlen kommu­nista pártról van szó, végső céljául mindegyik a szocializ­mus megvalósítását és a kom­munista társadalom felépíté­sét tűzte ki; Mindezek indokolják, hogy az 1918. után megtartott vala­mennyi kongresszust pártunk kongresszusának ismerjük el és továbbfejlődésünk számára vegyük figyelembe pártunk 40 éves harcainak tapasztala­tait, amire a Szervezeti Sza­bályzat is utal. Pártunk négy évtizedes harcában valamennyi pártkongresszus igen jelentős. Az illegalitásban harcoló Kom­munisták Magyarországi Párt­jának kongresszusai a nemzet­közi kommunista mozgalom­nak is gazdag tapasztalatokat adott, előre vitte a munkásosz­tály harcát. Gazdag tapaszta­latot adott az illegális körül­mények között folytatott harc­hoz. Az egyesülési kongresszus bebizonyította, hogy lehetséges, sőt a munkásosztály érdekei szempontjából szükséges is a két párt egyesülése. Bebizo­nyosodott, hogy a munkásosz­tály egysége olyan hatalmas erő, amely maga köré tömö­rítve a nemzet haladó erőit, képes arra, hogy meghátrálás­ra kényszerítse a burzsoáziát, s kedvező nemzetközi helyzet­ben, véres polgáháború nélkül is elvezesse a dolgozókat a ki­zsákmányolástól mentes szocia­lista társadalomba: A következő időkben tartot­ta eddig pártunk a kongresz- szusait: I; Kongresszus 1925 Bécs (KMP), II: Kongresszus 1930 Moszk­va (KMP), III: Kongresszus 1945 Buda­pest (MKP), IV. Kongresszus 1948 Buda­pest (MDP egyesülés), V. Kongresszus 1951 Buda­pest, VI. Kongresszus 1954 Buda­pest; Az ez év őszén összeülő Magyar Szocialista Munkás­párt kongresszusa a VII párt- kongresszus lesz; Egyik nagy esélyes a Beremendi Cementművek A Beremendi Cement- és Mészművek dolgozói elhatároz­ták, hogy megszerzik a me­gyei pártbizottság vándorzász­laját. Esélyeik egyenlőek a többi Baranya megyei vállalat­tal, mégis van azonban már tarsolyukban egy kis előleg, aminek segítségével könnyeb­ben elérnek a célhoz. Ez pe­dig első féléves eredményük. A Beremendi Cement- és Mészművek az I. félévben tel­jes termelési tervüket 114.7 százalékra teljesítette. Ha fi­gyelembe vesszük, hogy a vál­lalatnak ilyen magas terme­lési terve még nem volt, akkor különösen szép munkasikert áruinait el ezek a számok. De nézzük meg részletesen is az I. félév mutatóit! A kőbánya 114.2 százalékra teljesítette tervét, a klinker- égetés 114.6-ra. A cementőrlés 117.6 százalékos volt, a cement­szállítás 116.6, míg az égetett mész 103.4 százalékos. Az egy munkásra eső átlagbér 104.5 százalékos, az egy munkásra eső termelési érték 114.9. Az lékos megtakarítást értek el. A Cement- és Mészművek munkásai eleget tettek féléves vállalásaiknak is, mert a fel­ajánlott terven felüli 5 ezer tonna cement helyett, 6957 ton­nát állítottak elő. Ezek az eredmények esnek a mérleg serpenyőjébe, ilyen biztos alappal indulnak h II. félév tervszámainak teljesíté­sére. 1959 III. negyedévre 2500 tonna cementet ígértek ter­ven felül, ebből július hónap­ban már 1200 tonnát teljesítet­tek. Másik esélyes a Mélyépítők A Baranya megyei Mélyépí­tő Vállalat dolgozói is jól raj­toltak az I. félévben, mert ter­vüket 102.3 százalékra teljesí­tették. Érdekessége ennek a szép eredménynek az is, hogy 98.2 százalékos munkáslétszám­mal érték el. Az egy főre eső termelési értékük 109.3 százalékra ala­kult s a termelékenység emel­kedése biztosította számukra a vállalati pénzgazdálkodás javulását. Az első félévben nem kevesebb, mint 11 millió 557 ezer forint nyereséget mu­tat mérlegük, ami nagyon szép eredmény. A hatósági szerződések alap­ján az I. félévben befejezésre előirányzott létesítményeket egy kivételével befejezték. Egy létesítmény azért nem került átadásra (a rigódertetői víztá­roló), mivel az időközben fei- merült műszaki problémák miatt a létesítmény használat­ba vételéhez még további mun­kák elvégzése szükséges. A szerződéseken felül 18 cél­feladattal bízták meg a válla­latot, melyeket szintén elvég­zett. A baleseti átlaguk is ia- vult, a baleseteket ebben az évben a vállalatnál a tavalyi 3.2 ezrelékkel szemben 2.9 ez­relékre szorították le. Az anyagtakarékosság terén különösen a mohácsi és a hosz- szúhetényi építésvezetőségek értek el jó eredményeket, ahol az anyagok többszöri felhasz­nálásával már eddig 45 ezer forint kiadástól mentesítették a népgazdaságot. A vállalat 32 brigádja tett felajánlást határ­idő. lerövidítésére. Különösen jelentős Kern István 24 fős komplex kőmuvesbrigádjának felajánlása, akik a mohácsi tanulóváros átalakítási mun­káinál 30 nap>os határidő lerö­vidítést vállaltak, de a mun­kát 45 nappal a határidő előtt befejezték és 22 ezer forintot megtakarítottak: Az István-aknai építésveze­tőségen a brigádok 13 nappal rövidítették le vállalásaik tel­jesítését. A pécsújhegyi építés- vezetőségen a 22 fő1; MÁV fel­építményes brigáf 14 nappal előbb végezte el határidős mun káját; A Mélyépítő Vállalat dolgo­zói az élüzem szintet is szeret­nék elérni, illetve megtartani és persze ők is a megyei párt- bizottság vándorzászlaját sze­retnék magukénak tudni. Raj­tuk áll, hogy kihez kerül a Iszép vörös vándorzászló; ii „Brazil szerpentin' (Pillanatkép a szabadtéri színpadról) Kavarog a színpa­don a brazil karne­vál. A zenéje vért- forralóan ütemes és repül a nézők közé a szerpentin. Csava rodik, kúszik, játé­kosan hosszabbodik a levegőben, a né­zők elkapják hol itt, hol ott és húzzák. Az egyik egy hölgy kezébe akad, a má­sik vége meg rácsa­varodik a rádió egyik mikrofonjára. És a hölgy a szer­pentinnel húzza, az állvány már elmoz­dul, amikor a tech­nikus észbekap és szól, hogy „Ne tes­sék eldönteni a mik rofont azzal a szer­pentinnel .:A mikrofon pedig csak egyre veszít egyensúlyából, mire a technikus eltépi. A szerpentint meg csak húzzák:;. Ami kor a vége is kipen- deredik az Orchester kőfalam, valaki meg szólal: „Már miért is ne húzná, amikor ez .valódi’ brazil szerpentin :: 5 Pes­ten vették a nagy­körúti ÁPISZ-bolt- ban“. tcfill a Messe platzon. Ezek a kőművesek a képen látható téren gyasztották el ebédjüket. fo­Az ellenforradalmi Magyar Híradó című lap írta július 18-án, a szerkesztőségi üzene­tek között: „S. K. Párizs. Engedje meg, hogy leveléből idézzünk: „Nem egészen ér­tem, hogy legutóbb miért ír­ták a VIT-ről, hogy nem baj, hogy a kommunista ifjúság most éppen Bécsiben rendezi meg a vörös fesztivált; Való­ban úgy gondolják, hogy az ideküldött funkcionáriusokat Bécs város képe és nevezetes­ségei meg fogják győzni? Ugyan kérem." Lehetséges, hogy a kommu­nista küldötteket a bécsi ta­pasztalatok nem fogják meg­győzni, de abban bizonyosak vagyunk, hogy el fognak gon­dolkodni a viszonylagos jólét, s sok szép autó és kirakat fe­lett. Emellett: az egész rendez­vény gyorsabban feledésbe merül majd, mint hinnék.“ Bécsiben valóban több az autó mint Budapesten. Túl­nyomórészt kisautók futkároz- nak a bécsi utcán. Nagyság, szépség és kényelem tekinte­tében elmaradnak a ml mosxk- vicsaink és Wartburgjaink mögött. A belvárosi kitatok között ü0T A bécsi munkások életszínvonaláról linget kap. Ez az átlag is jó­val kevesebb a mi nyugdí­junknál; Mindent egybevetve: a mi munkásunk jobban él a bécsi­nél. Büszkén mondom ezt, hi­szen legjobbjaink négyszáz éven át írtak arról fájdalom­mal, hogy elmaradtunk Nyu­gat, közöttük Ausztria mögött. Négyszáz éven át nem volt vitás, hogy az osztrákok job­ban élnek és műveltebbek a magyaroknál, s mi tizennégy esztendő alatt elértük azt, ami- konganak a mienké. A magyar munkás re négyszáz év nem volt ké­mmái unk is úgy gondolkozna- mosozik, a kocsik _________ „ ^ U106jal 1IMIKBa re ,, na k az emberek, akkor vagy az ürességtől. A Marienhdlfer szerény számítások szerint is pes. Ketszerannyi autó szaladgálna Strassen, Bécs áruházakkal tud annyit a fizetéséből vásá- „ az utcainkon, mint ma: Ám térjünk vissza a mun­kásokhoz. Mit vehetnek 1200— 1500 schillingjükből, mire köl­tik a fizetésüket? Mi az olcsó és mi a drága Becsben? Ki1 él jobban: á bécsi átlagfnunkás- e, vagy a miénk? annyit a fizetéséből vásá­rolni, mint a bécsi. Ez persze még nem teljes meghatározója az életszínvo­nalnak. Ausztria kapitalista ország, nem osztanak ingye­nes babakelengyét, nincsenek üzemi bölcsődék, nincs olcsó fényesebbek is akadnak, mint nálunk Pesten. Láttunk kira­katot, ahol tizenöt—húsz pró­bababát alkalmaztak. Itt a gazdagok vásárolnak, kisem­berek számára megfizethetet­len borsos áron; A több autó, az ilyen kira­katok, plusz az ezerszínben pompázó reklámorgia látványa megtévesztő. A disszidenseket elkábitotta. Aztán kiábrándul­tak. A bécsi munkások havi át­lagkeresete 1200—1500 schil­ling. Egy kisautó ára 28 000— 35 000 schilling. A többi árat figyelembe véve sok pénz. A bécsi munkásoknak tehát csak a legjobban kereső rétege tud autót venni, az is inkább hasz­náltat vásárol; Az ennél nagyobb jövedel­mű, de még mindig szerényen élő értelmiségiek, kispolgárok között jóval több a gépkocsi­tulajdonos. A havi részletek kifizetése jól megapasztja * pénztárcájukat, feleségük a fogához veri a garasokat, sze­rény élelemmel is beérik, de azért megveszik az autót. Itt nem csinálnak a vasárnapi ebédből szertartást! Mi ma­gyarok a jó falatokat szeret­jük, ók pedig ■ gépkocsit. Ha zsúfolt Rákóczi útján egyszer egyetlen embert láttunk az egyik kocsiban. 1 kg kenyér 3,80, a nullás­liszt 4,20, a cukor 5,60, tehát olcsó. A vaj 38 schilling, a margarin Rpdig 14. Itt ezzel___ _ __ A mi árainkhoz viszonyítva hús (csonttal)^ 28, á disznohús s^bb tetye^nem TuunkiSh egyelőre olcsóbb a műanyag- 36-^0, a borjúhús több mint üdülnek A ZZS mIfodlk í>tévff * í° sdÍllUn®b2 kerüL Ez utób* sem 60 illetve 55 év mint ná­oen változik a helyzet.) Női hiak drágák. perionharisnyát már tizenkét A férfi öltönyök ára — a és fél schillingért is lehet ven- minőséget is figyelembe véve ■ra-,Olcsó a golyóstoll, az ön- — valamivel olcsóbb, a női gyújtó, a narancs és a csoko- ruhák drágábbak mint Há­ládé. A sörük jobb mint a miénk, az ára pedig nagyjá­ból megegyezik a magyar sö­rével; A perionharisnya és ön­gyújtó fontos dolog. De azt hiszem megegyezünk abban, hogy mégsem ez a legfonto­sabb. Vegyük hát a legfonto­sabb kiadásokat. Egy kétszoba összkomfortos lünk. A gyermekholmiknak jó­val magasabb az ára. A férfi­ingek is drágábbak, a lábbeli ára hasonló. A nyakkendők — egy szerény kivitelű műanyag nyakkendőt kivéve — drágáb­bak, a gyermekjátékok, utcai telefon, képeslapok, eszpresszó kávé, hűsítő italok, taxi szin­tén. A közepes minőségű helyre lünk, hanem 65 (a férfiaknál), illetve 60 (a nőiknél) év. Ez annyit jelent, hogy az osztrák munkás szinte holta napjáig robotol, s ha mégis eléri a bű­vös 65 évet, havi 4—500 schil­Hogyne lehetnénk erre büsz­kék! Ezzel azt hiszem választ ad­tam a Magyar Híradó fennhé­jázó megjegyzéseire is. Csak egyben volt igaza: viszonyla­gos a jólét Bécsben. Viszony­lagos, mert csak a gazdagok élnek jólétben. A munkás at­tól még nem lakik jól, hogy végigsétál a fényes belvárosi utcán, és hiába nézi a sok autót, ha abból egy sem az övé. (Folytatjuk) Magyar László főbérleti lakásért a bécsi érvényes mozijegy tíz, a leg­munkás 280—480 schillingst olcsóbb színházjegy 25, az fizet, de akad olyan kétszoba, operajegy 70—100(!) schilling, összkomfortos lakás is, amely- e8Y közepes kötésű, 200 olda­nék 1000 schilling a havi bé- szépirodalmi könyv 40 re! El sem akartam hinni, há- schillingbe kerül. Mindez azt rom munkást ás megkérdeztem jelenti, hogy a bécsi munká­sokat megfosztják a művelő­dés lehetőségétől. Nos, tessék számolni házi­asszonyok: jobban élnek a bécsi munkások? Több munkást és annak fe­leségét megkérdezve, sok üz­érről. Mind a hárman erősköd- tek, hogy nyugodtan megír­hatom és hozzátették: nem ők laknak ezekben a lakásokban. A villamos átszállójegy ára 2,20 schilling, de ez csak egy­szeri átszállásra jogosít. A heti villamosbérlet 15 schil- letet végignézve (és égy blók- lingbe kerül. Van 11 schillin- kot árakkal, közöttük a ruház- gís ez, ezzel azonban csak a kedási cikkek árával teleírva) nap meghatározott időszaké- arra a következtetésre jutói­ban lehet utazni. Mind drága! tam, hogy a bécsi munkások A bécsi ember keveset villa- reálbére nem magasabb mint A bécsi kisemberek még a villám ospénzzel is takarékoskodnak, a gazdagok pedig a taxinál drágább konflissal sétálnak a belvárosban. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsá­ga március 6-i ülésén határo­zatot hozott, hogy a pártkong­resszust 1959. november végé­re összehívja. Az azóta eltelt Időben vezető elvtársak beszé­deikben, különféle tájékozta­tók és sajtócikkek úgy foglal­koztak az összeülő kongresz- szussal, mint pártunk VII. kon gresszusával. Ezzel kapcsolatban több kér­dés érkezett hozzánk, hogy miért beszélünk a VII. kong­resszusról és miért nem az MSZMP első kongresszusáról? A pártkongresszus sorszámo­zását nem a párt elnevezésé­vel kell kapcsolatba hozni. A Magyar Szocialista Munkás­párt nem új párt, hanem a magyar munkásosztály újjá­szervezett forradalmi pártja, a magyar nép kommunista pártja. Az MSZMP nem új párt, de néhány új vonás jel­lemzi, mindenekelőtt az, hogy fegyveres harcban szervező­dött újjá. Az MSZMP nevében is kifejezi a munkásosztály vezetőszerepét, összefoglalja az egész magyar dolgozó népet, a munkásokat, parasztokat, a ha­ladó értelmiséget, a dolgozók minden rétegét: Az MSZMP örököse a Kom­munisták Magyarországi Párt­ja, a Magyar Kommunista Párt és a Magyar Dolgozók Pártja forradalmi tetteinek, a Kommunista Párt megalakulá­sa előtti időszak haladó mun­kásmozgalmi hagyományainak. Örököse a munkásegységnek, amely az MDP megalakulásá­val az egységes pártban öltött testet: A párt elnevezése természe­tesen fontos dolog, mert ez összefügg a sajátos történelmi körülményekkel, de a név nem

Next

/
Thumbnails
Contents