Dunántúli Napló, 1959. augusztus (16. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-25 / 198. szám

A Augusztus 28-tól kezdik árasílani az álíalános istolta a taikflnyreket Az általános Iskolai tan­könyveket idén először az egész országban az iskolák­ban árusítják majd, a közép­iskolai könyvek továbbra is a megfelelő üzletekben szerez­hetők be. A Tankönyvkiadó Vállalat tájékoztatása szerint az isko­lai árusítás mindenütt augusz tus 28-án kezdődik; Az évele- ji „könyvvásárt" a legtöbb helyen maguk a pedagógusok bonyolítják le, s csak ahol erre nem vállalkoztak, ott árusítanak a könyvterjesztő vállalat dolgozói; Szociális előadó Mer nyilatkozata a genfi értekezletről Washington (MTI). Mint a Reuter és az AFP jelenti, Herter amerikai külügyminisz­ter hétfőn' a szenátus és a kép­viselőház tíz külpolitikai szak­értőjének beszámolt időszerű nemzetközi kérdésekről; A beszámolóról távozó Ful- bright szenátor, a szenátus külügyi bizottságának elnöke, újságíróknak elmondotta, hogy a külügyminiszter ismertette a genfi külügyminiszteri érte­kezlet lefolyását és kitért Ei­senhower küszöbönálló nyugat­európai kőrútjára, valamint a szeptemberi Hruscsov—Ei6en- I hower találkozóraj Nincs réztábla az ajta­ján. A titkárnőnek sem kel! bejelenteni, ha beszélgetni akarok Csaba Istvánnal. Csak benyitok hozzá és ha éppen telefonál, nem kell diszkréten visszavonulnom. Széles moz­dulattal mutatja a széket, ami egyúttal arra is jó, hogy ke­zet fogjon velem balkézzel, mert a másikkal ügyet intéz, kontaktust tart Bogádmind- szenttel. — De értsd meg, ők éppen olyan emberek, mint mi. Nem lesz jó, ha ti veszítek meg a ruhaféléket. Ez lealázó rájuk nézve. A bogádmindszenH vb-tvt- kárml vitázik, de a szeme ve­lem is beszélget. Igazat kér tőlem, nyomatékot az érvelé­seire. — Az anyasági jutalom át­adására törvény van, azt nem lehet természetben elintézni... De úgy látszik, amorman túlról is erősek az érvek, mert már bizonytalanabbul tekint- get rám. Végre leteszi a tele­font, hozzámfordul. — A vita arra jó, hogy az egyik felet meggyőzze. — És elmondja, hogy Petrovics Jó- zsefné, született Kolompár Ju­lianna panasszal élt, hogy a hetedik és a nyolcadik gyere­ke után nem kapta meg az anyasági jutalmat. Kétezer- hatszáz forintot, — Már azt hittem, hagy a kolompársága miatt van ez a huza-vona. De látom másról van szó. Petrovics nemcsak a gyerekeket szereti, hanem a bort is, s igy az anyaságiból könnyen apasági jutalom szár­mazna. Szóval okosabb dolog, ha a készpénz helyett, mégis--------------------­cs ak ruhát, cipőt veszünk a gyerekeknek. Tlldja, már gyerek­koromban is arról ábrándoz­tam, hogy valami ilyen pályá­ra kerülhessek. Mindig ott ácsorogtam, ahol a summások, kubikosok deleltek és szívesen raktam volna elébük szalon­nát a vöröshagyma helyett. hányszor kilestem kerítés mögül, pajták sarkáról az öre­geket, amikor leves helyett fe­nével etette őket a vejük vagy a saját édes gyerekük. Ilyen­kor hazaszaladtam és néhány napig kedx>esebb, szófogadóbb voltam a szüléimhez. — Hányszor sírtam olyan ütlegekért, amit nem is én kaptam, hanem a cigányok a csendőröktől. Ha tűz ütött ki a szérüskertben, ha elhullott a borjú, a sertés, már őket ke­resték. Ha valaki a faluból menhelybe, szegényházba ke­rültaz olyan volt, mint a te­metés. Hát, ezért hadakozom most, ha valahol szabálytalan­ságot, törvénytelenséget látok. Nem akarom, hogy valami is emlékeztessen a gyerekkorom­ra. így vált valósággá a gyer­mekkori ábrándozás. így lett Csaba István nemcsak istápo­lója, hanem felelős gondnoka is az elesett embereknek. Mert még ma is vannak el­esett emberek. Nem az állam, nem a társadalom, nem is a nélkülözés szüli őket, hanem egyes emberek szívtelensége. Most is jönnek be hozzá gyá­moltalan öregek, akiket nem szívelnek otthon, s akik még most is a „szegényházba" ké­rik magukat, mert az maradt meg az emlékezetükben, mert azt könnyebb kimondani, mint a „szociális otthont". De ha­mar meggyőződnek, hogy ott­honosabb az „igazi“ otthonuk­nál és az sem hiányzik so káig, hogy ott nem apámnak, édesanyámnak szólítják őket. Elmondja, hogy még egyet­len öreg sem panaszkodott az elbánásért. Jó ott és nyugal­mas. Van saját portájuk gyü­mölcsössel, szőlővel, sertések­kel, baromfival és van könyv­táruk, rádiójuk, sőt némely he lyen már televízió is. De a mo­zi is kilátogat hozzájuk. Aki meg munkára is vállalkozik a saját gazdaságban, ott zseb­pénz is akad. Nem is kevés. A szederkényi szociális otthon munkavállalói között dohány­termelési jutalékként közel 25 ezer forintot osztották ki. Ha már a szederkényiekről van szó, nem állja meg, hogy el ne mondja a múlt heti ebéd étlapot. En csak a csütörtökit jegyeztem fel, így fest: Becsi- náltleves, rántott csirke krumpligarnérunggal, uborka­saláta, krémes és három deci bor. — De van gyógy­otthonunk Harkány- ban, ötven, személyes és a gör- csönyi Benyovszky várkastély is hamarosan szociális otthon lesz. Az lesz a tizenharmadik. Nem vagyok babonás, de sze­retném, ha pont a tizenharma­dik lenne a legszebb, a leg­korszerűbb, a leggazdagabb „szegényházunk".(PÁLINKÁS) Nem gyilkosság Fényképezzünk együtt SzíMyesség — színtorzulás A különbözű színlátásokról, ref­lexszínekről már előbbi közlemé­nyeinkben szóltunk. Itt tettünk emlitést azokról a színtorzulások­ról is, melyek a szakszerűtlen la­bormunka következményei. Beszélni kell mégis a szlntorzu- 1 ásókról, elszíneződésekről részle­tesen Is, hogy különbséget tud­junk tenni köztük és a későbbiek­ben említendő szlnhatások között. Míg az előbbi szakszerűtlenségre vall, az utóbbi tudatos eljárás, mely a kép és hangulati hatáskel­tés fokozásának eszköze. Miben tér el a kettő egymástői? A különböző színtorzulások, el­színeződések abban mutatkoznak meg, hogy az egész képet egy szín festi, hatja át és ez a szín a ké­pen meglévő valamennyi színt rontja, torzítja. A kép hozzáértő számára élvezhetetlen. Az Ilyen kép olyan, mintha va­lamilyen színbe mártottuk volna. A leggyakrabban előforduló el­színeződés a kék, a piros, az Ibo­lya, vagy zöld. Az elszíneződött képen szinte alig találunk tiszta színeket, sőt az átszineződés kö­vetkeztében a fehér szín is a szín­torzulás színét mutatja. Már az első rátekintéskor is észrevesszük a kellemetlenül ható, bántő színt, az elszíneződést. Az ilyen képek hibásak, semmiesetre sem nevez­hetjük őket színes képeknek. Az ilyen zavaró színátütések helyes szőrözéssel kiküszöbölhetők, ennél­fogva kiállítások céljaira sem jö­hetnek számításba. Akadnak talán olvasóink közül többen, akik fényképkiállítások megtekintése alapján, az ott látott színeskének és az eddig elmon­dottak között ellentmondást lát­nak, hiszen élénken emlékeznek több olyan kiállított színes képre, mely nem volt színhelyes, sőt szfneltérés is tapasztalható volt rattuk. Igazat kell adnunk ellenvetésük­nek. Célunk éppen e különbségek tisztázása. Melyek tehát a színhelyes ké­pek? Azok a képek szlnhelyesek, melyeken a fényképezett tárgyak, vagy táiak színei a valóságnak megfelelnek, értve alatta a való­ságban is jelenlévő reflexszíneket is. Találunk azonban olyan képeket is a kiállításokon, melyek nem színhelyesek s mégis kiállították őket. A bíráló bizottság tévedett ta­lán, vagy a művészi téma segí­tette e képeket a valóságtól el­tépő színeik ellenére Is a falra? A bizottság tagjai nem tévedtek, csupán helyesen figyelembe vet­ték azt a tudatos művészi szabad­ságot, melyhez minden alkotónak loea van. ha vele, mint eszközzel erőteljesebben, szuggesztivebben tudja mondanivalóját kifejezni, hangsúlyozni! Ez a magyarázata annak, hogy egyes színesképeknél a szerző az cgves színeket, vagy az egész szín­hatást, eltérően a valóságtól tuda­tosan áthangolja, hogy ezzel Is fokozza a kép színhatását. Az alábbi példa érzékelteti ezt. A kép őszi ködös táiat ábrázni, ahol a sárguló levelek a kődön átszűröd« reflpxsítmtk ”“*}•» J színes kénen kékes színűek. A kénhatás ezért hideg és nem adja vissza az fisz melegszínű, varázs­latos hatását, a melegbarpa színe­ket. a fakuló sárgákat A szerző nem csupán a táj egy­szerű ábrázolását akarja a képen bemutatni, hanem a mezőben han gulatot akar kelteni, megengedett, — sőt dicsérhető módon jár el akkor, amikor különböző szőrözés­sel a képet úgy hangolja át, hogy az rozsdásvörös színtónust kapjon. A művészi úton Járó amatőr so­hasem csak az ábrázolásra törek­szik, hanem képein egyéniségének, egyéni elgondolásának és meglátá­sának kell visszatükröződnie úgy a kompozícióban, mint a színhatá­sokban is. így válik el élesen egymástól a háromfajta színes kép. A színhelyes és színeiben áthan­golt kép mindig a tudatos munka eredménye s így természetesen minden művészi elgondolásnak ki­fejezője és tolmácsolója lehet. Az elszíneződött, szíutorzulásos kép a hozzá nem értés jegyeit vi­seli, látása kellemetlen érzetet kelt s így nincs, de nem is lehet lét- jogosultsága a művészi képek kö­zött. SZ. R. 'Az elmúlt héten futótűzként terjedt a hír a városban, hogy agyonvertek egy embert. Egye­sek még azt is tudták, hogy a barátai tették el láb alól. Tény az, hogy augusztus 8- án Szemes György pécsi, Ady Endre u. 3. sz. alatti lakos a dél utáni órákban eltávozott ha­zulról és többé nem tért visz- sza. De nem érkezett meg Haj­dú Józsefhez sem, akihez in­dult. A városi rendőrkapitány­ság megindította a nyomozást az eltűnt ügyében. Szemes György már oszlás­nak indult holttestét egy hét múlva találták meg a Havi hegy nyugati oldalán egy gyü­mölcsösben. Megvizsgálták és a boncolás adatai alapján az orvosszaikértő megállapította, hogy Szemes György szívko- szorú érelmeszesedésben szen­vedett, halálát az okozta. Raj­ta semmiféle erőszaknak nyo­ma nen volt, valószinüleg ak­kor halt meg, amikor a gyü­mölcsösön keresztül barátjához igyekezett. Szemes György te­hát természetes halállal halt meg. Két lottóautét sorsolnak ki A szeptember 4-i lottósor- soláson a visszamaradt nye- reménytárgyakkal együtt 462 értékes nyereményt húznák ki. A júliusban kisorsolt Moszkvics autó tulajdonosa nem jelentkezett, ezért két személygépkocsit: egy Moszk­vicsot és egy Skoda Felicia- Ikocsit sorsolnak ki. Ezenkívül kétszoba-hallos öröklakást, egyszoba-hollos, főzőfülkével ellátott öröklakást, bárhol fel­építhető családi házat, 21 kü­lönböző típusú motorkerék­párt, hat szobabútort; 25 ke­rékpárt, 60 rádiót, 31 televí­ziót, 14 fényképezőgépet, 10 hűtőszekrényt és több vásár­lási utalványt is kisorsolnak. (Vált egjj áLmam... (gyermekkoromban volt egy szép álmom — orvos szeret- ^ tem volna lenni. Boldog voltam, ha sebesült kismada­rat ápolhattam, vagy ha vízbeesett bogarat menthettem ki szorongatott helyzetéből. Emlékszem — úgy nyolc éves lehettem —, amikor egy nyári napon fiatal fecske repült a villanydrótnak s a lábaim elé esett. Parányi teste tele volt tetvekkel, szárnya is meg­sérült. Hetekig ápoltam s már annyira megszokott, hogy együtt vadásztunk legyekre. Szabadon repdesett ki-be, míg egy szép napon nem tért vissza többé... azaz hogy mégis, mert az őszi vonulás idején egy teljes délelőttöt töltött el ruhaszárító kötelünkön a legszebb fecskemelódiákat csicse­regve. Búcsúzóul pár kört írt le a levegőben s többé nem láttam első „paciensemet”. Egyszer egy kis csibénk a lábfejét vesztette. Féloldalra dőlve csúszott a sáros földön a többi után. Fehér pihéje csupa sár volt. Nagyon megsajnáltam szegényt és puha kö­téssel mankót készítettem a sebesült lábára. így már vígan szaladgált a többivel együtt az udvaron. Kilenc éves koromban a fülemmel bajlódtam s az orvos­nál ellestem a diagnózist. Amikor másodszor mentem, a ta­nársegéd kérdésére már a latin diagnózissal feleltem: „Otitis media chataralis acuta”. Először nem akart hinni a fülének, aztán feállított egy székre s a kollégái jelenlétében újból meg kellett ismételnem hogy mi a panaszom. — Úgy van kisöreg! Heveny középfül hurutod van, nyer­tél! -— s azzal egy barackot nyomott a fejemre. Ez volt „ba­rátságunk” első jele, mert a későbbiek folyamán többször találkoztunk s el-elbeszélgetett velem. Aztán hosszabb időre elszakadtunk egymástól. Családunkban sok szó esett arról, hogy én orvosnak születtem s az is leszek, de jött a harmincas évek világgaz­dasági válsága..; Addig sem éltünk gondtalanul, de amikor elbocsátották apámat a gyárból, nagyon szomorú idő virradt ránk. Apám alkalmi munkavállalásaiban — mi heten gyerekek — sűrűn segédkeztünk, s ilyen körülmények között gyorsan tovaröp­pent tőlem szép álmom — nem lehettem orvos. A napokban egy barátomat akartam meglátogatni egy kórházban. Amikor halkan a kétágyas betegszobába léptem, a klinika professzorát találtam ott. Üdövözöltük egymást, még gyermekkoromból ismert. Nővérem főnöke volt. Bará­tom nem volt a szobában, de a másik ágyon... igen ... ha­tározottan felismertem — a „barackos doktor bácsi" feküdt eszméletlenül! Kérdő tekintetemre az igazgató elmondotta, hogy egy professzor kollégája, aki már napok óta eszméletlen. Súlyos belső vérzés lépett fel, melyet későn vettek észre. Az agy­kéregsejtek már valószínű, hogy elhaltak az oxigénhiány következtében. Sajnos, nincs mentség. a és búcsúra nyújtotta kezét. Egyedül maradtam Vele, akire mindig áhítattal tekin­tettem fel, aki annyi szépet mesélt nekem arról, hogy mi­lyen nagyszerű feladat a szenvedőkön segíteni, a betegeket gyógyítani. Megsímogattam a kezét. Beszéltem hozzá s 6 az öntudat határán túlról, érthetetlen hangokkal válaszolt szavaimra. Megigazítottam párnáját s halkan távoztam. Az ajtóban majdnem összeütköztem egy férfivel. A nagy­beteg fia volt. — Doktor úr — fordult hozzám aggódva — mi van édes­apámmal, felgyógyul? — Nem vágyok orvos •— feleltem szabadkozva —, de az érzésem az, hogy biztosan felépül, mert légzése tiszta és..; A befejező szavakat már a kimerültségtől szinte roskadozó édesanya is hallotta, aki fiától kissé lemaradva érkezett. — Nem is hiszi doktor úr, hogy milyen jól esnek meg­nyugtató szavai, hisz napok óta nem alszom — kapcsolódott a beszélgetésbe. Tiltakozni akartam a titulus ellen, amikor a fia könyör­gő tekintetével találkoztam — s megértettem... — Igen, asszonyom, biztos vagyok benne, hogy a beteg hamarosan felépül, hisz a műtét remekül sikerült — és már búcsúztam is. — Köszönöm.;. köszönjük, doktor úr, hogy megnyug­tatott bennünket. Oly kimondhatatlanul boldog vagyok, hogy végre jót is hallottam — kisért el utolsó mondata a klinika folyosóján. fis én is nagyon-nagyon boldog volam, mert teljesült egy régi, szép álmom: orvos voltam, hacsak három percre is. Ba-lás. Romániai úti jegyzetek IV. Eforia, Mamaia és a többiek Csoportunk tulajdonképpeni szállása Eforiában volt. Ez az üdülőhely Constantól délre fekszik, mintegy 15 km-re, közvetlenül a tenger partján. Amikor í Constantából -autó­busszal elindultunk a modern, nagy reklámtáblákkal szegé­lyezett műúton délfelé, az utat keleties színezetű falvak szegélyezték, melyek legtöbb­je tatár lakosságú. De aztán modem fürdőhely hófehér épü­letei bukkantak elő, a fürdő­vendégek tarka tömkelegének vidám életörömétől hangos 'Z.állodákkal, éttermekkel, vil­lákkal. Kiszállunk as autóbuszból és kíváncsian nézünk körűi. Ez hát Eforia! Előttünk ha­talmas épület, hófehér falai­val, zöld zsaluival olyan, mint egy vízrebocsátásra váró hajó test. Ez a Hotel Bellona, talán az egyetlen légi nagy szállodá­ja Efariának, melyet annak­idején csak a legkiváltságo- saibbak látogathattak és fizet­hettek meg. Ma már kissé el­avultnak látszik a berendezé­se, egyszerű ágyaival, szekré­nyeivel a most épült modem szállodákéhoz képest, melyek­ben a bútorzat a legmoder­nebb és minden szobához kü­lön zuhanyozó tartozik. Nekem ez is megfelel, főképp, midőn megtudom, hogy szobám déli fekvésű, tengerrenéző, balko- nos. Innen pontosan a strand­ra látni, mely hosszan nyúlik homokos fövenyével a szom­széd üdülőhely, Vaszile Roaita felé. A homokos part keskeny sáv csupán, mert jobbról a Tekirgyol tói terül el, ugyan­csak sós vízével. Szobatársam, egy sztálinvá- rosd kohómérnök csakhamar felfedezi, hogy ennek a tó­nak a partján van egy radio­aktív iszapfürdő, melynek minden íreumás, csúzos bánta- lomra kiváló gyógyhatása van. ö ettől kezdve ezt a fürdőt keresi fel. bekenve testét ezzel a radioaktív iszappal. Én a tenger mellett döntök. Ami­kor pedig nem lehet fürödni, a környékkel ismerkedem. Eforia meglepően szép és modem üdülőhely — ez az el­ső megállapításom, és az is­merkedés során ez a vélemé­nyem még csak fokozódik. Magyarországon még sehol nem láttam ilyen merészen modem, emellett ízléses, szép és eredeti építkezést, mint amilyen a múlt év nyarán és őszén egy fiatal építészmér­nök: Lazarc;scu merész elkép­zelései alapján született itt meg. Szabálytalanságukban is harmonikusak ezek a fehér épületek: e Perla Marid, azaz Tenger Gyöngye, valamint a Kristálypalota, melyek 3—1 szállodával és étteremmel al­kotnak egy-egy tömböt. Min­den üveg, nylon és neon. La­kói többségükben román dol­gozók, akik szakszervezeti be­utalással üdülnek a tenger partján. Nagyon megragadott az a négy, teljesen egyforma, pasztellszínű, egyemeletes, ugyancsak modemvonalú épü­let, melyek mindegyikében 4— 4 lakás van, a tengerrenéző oldalon hatalmas üvegfallal, sárga redőnnyel. Ezekben a párt legjobb munkásad töltik szabadságukat. Igen sole azoknak a száma, akik egészségügyi beutalással kerültek Eforiába. Infravörös besugárzással, iszappakolással, galvanizálással, különféle gyógytornákkal leginkább a reumás, csont megbetegedéses, asztmás betegeket gyógykeze­lik az eforiad poliklinikán. Egyik estére külön program-, mail kedveskedtek vezetőink: au tóbuszkirándul ás a tenger­part másik híres és kedvelt fürdőhelyére, Mamaia-ba. Ne­vezetességét az Európa-szerte páratlan, 15 km hosszúságú és 100 méter szélességű termé­szetes homokíövenyének kö- szixnlheti. Constantából észak felé haladva, széles, kétforgal- mú, virág- és pázsitsáwal el­választott modem autósztráda vezet Mamaiaba, közvetlen trolleybusz-járattal. Útközben megismerkedtünk ennek a fürdőhelynek a legendájával is. Eszerint egy román bojárt elhurcolt a török basa, aki aztán rávetette szemét a bo­jár szépséges feleségére. Ide, a tengerpartra száműzte az asszonyt, abban a reményben, hogy az is megkedveli őt, Az asszony azonban a tengerbe menekült a basa elől, miköz­ben kisleánya kétségbeesetten kiáltozott utána: „Mamája! Mamája!“ A legenda szerint csoda történt: a tengerből kes­keny földnyelv emelkedett ki. amely megmentette az anyja után szaladó kislány életét. Ezen a keskeny földnyelven épült Mamaia. Varázsszeni szépségét még csak fokozza az a fűz- és jegenyefasor övezte liliomliget, amely mögött több kilométerre terjed a vizis por­tokra kiválóan alkalmas Ma- maáa-tó. Autóbuszunk modem szál­lodák egész sora között haladt végig. Megcsodáltuk az ONT új, hatalmas szállodáját, az Albatrost, a Hotel Yaltát, In- temacionalt, Centralt, majd leültünk a Hotel Modem te­raszán és megittunk egy pohár vermutot. Közben a tánczene­kar a mi tiszteletünkre néhány magyar táncdalt is eljátszott Utána valami ottani slágerbe kezdtek, mely közeli rokonság­ban lehet a mi „Csdniba- bá“nkkal, a vendégek többször megújrázták és szél“- »AVedv vei táncoltak ró. (Folyt kov.j

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents