Dunántúli Napló, 1959. július (16. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-18 / 167. szám

2 NAPLÓ 1959. JÚLIUS M. f™ AZ ELMÚLT tanévben 472 Ismeretterjesztő előadást tartottak a pécsi járás isko­láiban. Az előadásokat közel 1200-an hallgaMáki m AZ ORSZÁGOS tánc- fesztiválra, amely a következő hónapban lesz Budapesten, Jó munkájuk eredményeként a kozármistenyi és pogány! tánc együttes Is meghívást kapott. □ KOVÁCS István, Gáspár u. 8. sz. alatti lakos, segéd­munkást, erdei falopásért 300 forintra büntették meg, □ STRUM Jenő kárpitos, Nagy Flórián u. 18. sz. alatti lakos alkalmazottja után nem fizetett SZTK-jánilékot, ezért a városi tanács szabálysértési előadója 150 forintra megbír­ságol táj — A PÉCSI járási tanács végrehajtó bizottsága július 28-ián ülést tart Eger&gon, ahol az egerági községi tanács munkáját tárgyalják meg, — PERLAKI Ferenc pécsi, Kertváros, Tolsztoj utca 12. sz. alatti lakos, saját tulajdonát képező motorkerékpárjával az esti óráikban nagy sebességgel haladt gyenge világítással. Nem vette észre, hogy előtte kézikocsit toló ember halad az úttest jól* oldalán. Nagy sebességgel belerohant az em­berbe, akd a helyszínen meg­halt. A pécsi járásibíróság tár­gyalta Perlaki Ferenc ügyét, bűnösnek mondta kd halált okozó veszélyeztetés bűntetté­ben' ás ezért őt í évi börtön- büntetésre ítélte) □ A HAZAFIAS Népfront szigetvári járási bizottsága zenés kirándulóvonatot indít Fonyódra vasárnap* A kirán­dulásra nflgyón sok szigetvári dolgozó jelentkezett. □ AZ ORSZÁGOS Hidro­lógiai Társaság hétnapos cseh szlovákiai tanulmányútján pécsi szakemberek is részt vesznek* ■ ÖT fejtisi, egy feltárási is egy elővájási, összesen hét KISZ-ibrig&d versenyez egy­mással' d Pécsi Szénbányászati Trösztnél. A brigádokba tö­mörült közel másfélszáz KISZ fiatal 4 674 csille szenet ter­meit az első félévben terven felül, a feltárási tervet 29,6, az elővájási tervet 47 méterrel teljesítették túl a félév során. A legjobb KISZ-keriilet Pécs- bánya ■ lett, a pécsbányai KISZ-fiatalok . kapták a ván­dor zászlóit és az 1000 forintos jutalmat is, Hadusenet a „hat Valaki — már nem is tudom, hogy hivjálk és hol dolgozik — mondta, beszélgetés közben: hat elemivel nem lehet a kommunizmusig eljutni. Igaza van. De még mennyire igazai Mert hiszen a kommunizmus felé haladás, nemcsak jelszavak kiadását jelenti, — tudja ezt mindenki — hanem folyamatos forradalmat. Mégpedig forradalmat az emberek fejében is. Persze, a mindennapi életben, a gyakorlatban nem könnyű és nem egyszerű do­log hadat viselni az ellen a bizonyos hat elemi ellen, »mit még örökségképpen hoztunk magunkkal egész napjainkig, De ama sem várhatunk, hogy majd felnő egy új nemzedék, amelyik már diplomás nemzedék lesz. Magunknak keil megküzdeni ezzel az örökséggel Hogyan? Álljon itt a Pécsi Bőrgyár példájaI A Pécsi Bőrgyárban ezernél több munkás, műszaki és ad­minisztratív dolgozó dolgozik. Nagy szám; Mégis itt merték vállalni, hogy rövid Időn — éveken belül, elérik azt, hogy a gyár valamennyi munkása legalább nyolc általános Isko­lai végzettséggel rendelkezik majd, és a szakmunkások kö­zül sokan magasabb szakmai képzettséget szereznek. A gyárban már évek óta rendszeresen folyik az általános iskolai oktatás. A gyáron belül biztosítottak helyet a tanteremnek, ide jár­nak be a tanárok tanítani. A múlt tanévben tizenhatan vé­gezték el a hetedik általánost. — Az átlagos tanulmányi eredmény .erősen megközelí­tette a Jót. — Ebben az évben pedig húszán jelentkeztek a nyolcadik általánosba. A szám azért emelkedett, mert mo6t már bekapcsolódnak a tanu­lásba azok is, akik már előbb elvégezték a hetedik osztályt és csupán a nyolcadikat kell most pótolni ok. Ha befejező­dik a tanév, és mindenki si­keresen levizsgázik, akkor el­mondhatják már a gyárban, hogy a törzsgárda tagjai kö­zé számító munkások vala­mennyien elvégezték a nyolc áltaMnos iskolát. Ez az általános Iskolai okta­tás nagyon jó dolog. Sokan pó tolják — a legtöbb esetben önhibájukon kívül keletkezett — mulasztásukat. Veller Lősz ló, a labor, dolgozója például már harminckét éve dolgozik a gyárban. Tehát már' évtize­dekkel ezelőtt végezte el azt a bizonyos hatodik elemit, I Budapesten működött, vidé- ami három évtizeddel ezelőtt kiek nehezen érhették csak el. az esetek többségében a prole­tár gyerekek számára a tanu­lási plafont jelentette. De Veller elvtárs az elmúlt év­ben beiratkozott a hetedik osztályba és le is vizsgázott már jórendű. Több elvtársnál pedig úgy van, hogy evés közben meg­jön az étvágyuk is. Nyuli György elvtárs, a többszörös sztahanovista csoportvezető például sikeresen elvégezte a hetedik osztályt. A sikeres vizsga után még inkább meg­jött a kedve a tanuláshoz. A nyáron már beiratkozott a technikumi előkészítő tanfo­lyamra is, úgyhogy, ha sikerül a felvételi vizsgája, akkor a* ősszel már bőripari techni­kumba jár majd, és vele pár­huzamosan leteszi a nyolcadik általános, vizsgált is. Ha saámszerűséget nézzük, akkor azt láthatjuk, hogy most a gyárban a bőr- és vegyipari technikum iránt a legnagyobb a tanulni- vágyók érdeklődése. A techni­kumra harmincnégyen Jelent­keztek, hatan járnak gimná­ziumba és egyéb technikum­ba, húszán az általános Iskola nyolcadik osztályába és mint­egy huszonötén végzik majd el a hathónapos céltanfolya- mot ,amit főként a betanított és segédmunkások - szakmai képzése érdekében szerveztek a gyárban Ribli János mérnök vezetésével. •• A technikum bizonyára azért olyan kapós ebben az évben, mert ~sr: idén szervezik elsőbben. Eddig ugyanis’ csak Áz országgyűlés munkaügyi és építésügyi bizottságának ülése Az országgyűlés munkaügyi bizottsága pénteken az Ország házban ülést tartott, amelyen Munkaügyi Minisztérium 1958. évi költségvetésének vég reháj fásáról szóló Jelentést tárgyalta meg) *. 1 ■; * V A minisztérium 1958. évi el­J^oÉeJiöwlc ÍRJÁK Áz első év a közösben Két levél van előttem. Az égyiket Sípos Lajos írta Alma­mellékről, a másikat Denke Jó­zsef. Hiricsről. Két ember írta, két egymástól távol eső község­ből és mégis egy a gondolatuk. Sipos Lajos az almamelléki Béke Tsz életéről írja: Nálunk is a tavaszon egy hét alatt 80 főre nőtt a létszám a termelő- szövetkezetben és ezel egyidő- ben megnőttek a feladatok is. Nem ijedtek meg. összefogtak és az összefogás eredménye: végeztek az aratással, a gabo­nájuk kitűnő termést Ígér. Jó munkájuk megmutatkozik ab­ban is, hogy a betervezett egy munkaegység értéke zárszám­adásig növekszik. Ezt tudják a tagok is és úgy dolgoznak, hogy lényegesen többet oszt­hassanak, mint amennyit ere­detileg beterveztek. Denke József így ír a hiricsi Drávavölgye Termelőszövetke­zetről: „1959 február elsején 24 csa­lád 40 tagja 380 hold földön közösen kezdett gazdálkodni. Az alakulás óta szép eredmé­nyeket értünk el. Jelenleg a termelőszövetkezetünk tulaj­donában van 16 ló, 106 sertés, 23 szarvasmarha, hosszúlejára­tú hitelre vásároltunk egy 24 kalapácsos darálót, mely már működik is. Ezenk ívül van mo­toros ’ szecskavágónk, egy gat- ter fűrészünk és úgy- tervez- iM** hogy üzemeltetjük majd a helyi szeszfőzdét is. Azon fára­dozunk, hogy a növénytermesz­tés mellett egyre jobban fej­lődjön állattenyésztésünk, me­lyet a jövőben fő üzemággá szeretnénk kialakítani. Termelőszövetkezetünkben a hangulat jó, az aratás mellett a növényápolást 6em hanya­goltuk el. 53 hold kukoricánkat megkapáltuk, de elvégeztük a burgonya és egyéb növények kapálását is. Igaz, hogy csak februárban kezdtünk, de máris osztottunk munkaegység-előle­get. Az eddig végzett munkák után tizenöt forint előleget kaptak tagjaink minden mun­kaegység után. Eredetileg négy ven forintot terveztünk be munkaegységenként, de ennél több lesz, mert a gabona jó termést igér és a 102 leszerző­dött sonkasüldő, a 18 szintén leszerződött hízott marha is jó pénzt hoz. Tagjaink eddig is, ezután is azon lesznek, hogy termelő- szövetkezetünk még jobban megszilárduljon, a közös va­gyon és a tagok jövedelme ál­landóan növekedjen.. Két levél, két egymástól tá­vol eső községből. És mind a kettő ugyanazzal a kérdéssel foglalkozik: a tavaszon közös útra lépett parasztság nem bánta meg, hogy így határo­zott, mert már az első év is többet igér a közösben, mint • kisparcellán. vl és Irányító tevékenységét Kisházi Ödön munkaügyi., pü- niszter ismertette. * Az országgyűlés építésügyi bizottsága • péntek délelőtti ülésén, Bnuttyó János elnök­letével, . megtárgyalta az Épí­tésügyi Minisztérium 1958. évi költségvetésének végrehajtásé ról szóló Jelentést. A Jelentést Trautman Rezső ‘ építésügyi miniszter ismertette. Az Idén viszont már Pécs Is kapott bőr- és vegyipari tech­nikumot. Az általános isme­reti tárgyakét a közgazdasági technikum ipari tagozatán oktatják a hallgatóknak, a szaktárgyakat pedig a gyár­ban, a gyár mérnökei tanít­ják majd. Ez Igen jó megol­dás. A technikumra jelentkezők között több műszaki beosztás­ban lévő dolgozót Is találha­tunk, főként művezetőket. Mint mondják, az összes négy venöt éven aluli művezető ne­ve ott van a Jelentkezők lis­táján. Ezt lehet tulajdonítani a rendeletnek Is, amely arról intézkedik, hogy bizonyos idő múlva csak technikumi vég­zettséggel lehet a művezetői posztot betölteni, de a nagy­számú jelentkezésnek feltétle­nül van más oka Is. Feltét­lenül érzik a művezetők Is azt — és ezt meg is értik —, hogy régebben elég lehetett a hosszú szakmunkáé gyakorlat Idején megszerzett szakisme­ret és rátermettség a műveze­tői feladatok jó ellátásához. De mo6t, amikor a technika fejlődése igen gyors — és még gyorsabbá akarjuk tenni — akkor már az élet követeli tőlünk a magasabb műszaki tudást. De azok a'munkások is így gondolkodhatnak . — helyesen —v akik az idén kezdik meg a technikumon való tanulást, így gondolkodhat Foki Jenő, az anyagraktár dolgozója, Var ga György, az aprómeszes gép­munkása, Fazekas Zoltán tí­mársegéd és Ifi Imre, a nagy­meszes dolgozója, és a töb­biek. Amikorra ők . négy év múltán elvégzik a techniku­mot; már sokkal előrébb áll majd a technika fejlődése a bőrgyárban is, mint ma és nagy szükség lesz a techni­kusi képzettségű munkásokra. Persze az a ■ száz munkás, aki az idén beül az' iskola­padokba és tanul, még nem sok. A gyér létszámának még tíz százalékát sem éri el. De mégis nagy dolgot visznek végbe. Százan tanulnak! És százan írják a hadüzenetet a kevés iskolai végzettség ellen és mutatják meg, hogyan kell ma tanulni a holnapért..; . (Kuni ez) 190 millió forint Szédttően magas számok, hatalmas eredményeket muta- tatók. Idén Baranyában 105 827 kh-on vetettek kukoricát. Ez az összes vetésterület 29.2 százaléka, a tavalyinál két százalékkal magasabb. A termelőszövetkezetek vetésterüle­tüknek 21 százalékán termelnek kukoricát. Es most jön az érdekesség: amíg a termelőszövetkeze­tek a kukoricavetés 95 százalékában dolgoztak hibriddel, az összvetésterületnek mégis csak húsz százaléka a hibriddel vetett kukoricaterület! Miért? Honnan adódik ez a nagy különbség? Az egyénileg dolgozó parasztok túlnyomó része — na­gyon nagy tisztelet a kevés kivételnek — idegenkedik, hú­zódozik a hibriddel való munkától, nem volt úgylátszik eléggé meggyőző az agitáció a magcserére, valami oknál fogva nem bízott eléggé abban, hogy a hibrid ténylegesen aranyat ér! Pedig, ha az egyénileg dolgozó parasztok meg­értették volna ennek a kérdésnek a népgazdasági fontossá­gát, hát akkor Baranyában jó néhány ezer mázsával több kukoricát törhetnénk az ősszel. Államunk — nagyon helyesen — nem helyezkedett arra az álláspontra, hogy — miként Nyugaton van — egysze­rűen törvényben előírja, már pedig mától kezdve csak hib­riddel szabad dolgozni a kukoricaföldeken. Létrehozott egy sor hatalmas költséggel felépített „hibrid-gyárat" — egyet Bólyon is — amelyek ontották a kitűnő minőségű, szám­talanszor ellenőrzött hibrid-vetőmagot. Tavasszal a termelő- szövetkezetekben, állami gazdaságokban valóságos „hibrid- láz” volt és az értelmesebb egyéni paraszti főben is felöt­lött, hogy nem lehet ez a hibrid valamiféle csalafintaság, hiszen Vladivosztoktól Manitobáig ezt használja az egész világ.,, Kicsit számolgattam: ha mind az egész területen hib­rid kukoricát vetünk, akkor a baranyai összkukoricatermés 3 millió 810 ezer mázsa lett volna. így viszont a 20 száza­lék miatt kiesik mintegy 940 ezer mázsa kukoricatermése, amely csak 200 forintjával számolva is felmegy majd 190 millióra — forintban. Ka így, a számok tükrében még egyszer elgondoljuk, hogy államunk segítsége, figyelmeztető szava mit jelent, elmondhatjuk: az idei húsz százalékos többlettermésből meg­térült volna teljesen a bólyi hibridgyár építése, meg jutott volna bőségesen más időszerű feladat megoldására Is. És ez a pénz „házban” maradt volna, a többlettermés közvetlen hasznát elsősorban a termelőszövetkezetek, termelők érzik meg, csak másodsorban az állam. Az az állam, amely gép­pel, hibridgyárral, jó tanáccsal segíti a parasztságot a bőség, a magasabb jövedelem útján. SZIGETI VIT-lffltBIC Hétfőn „kis VIT“ Meéi ácson A régi Duna-parti város nem mindennapos" esemény előtt áll. Július 20-án, ■ hétfőn déil 12 órakor kiköt a- román fia­talok hajójat s a több száz tagú VIT-küldöttség körülbe­lül négy óráig tartózkodik a városban. A román fiatalokat Kiss Dezső elvtárs, a megyei KISZ- blzottság titkára üdvözít, majd a mohácsi fúvószenekar és a helybeli fiatalok kísére­tétől övezve a feldíszített fő­utcán át a járási kultúrotthon ba mennek. Itt a felsőkandai délszW/, vóménólis zéikel y pzi- getvári magyar, kásádi dél­szláv tánccsoport szórakoztat­ja a román VIT-küldöttséget, majd átnyújtják Baranya me­gye Ifjúságának ajándékait. Az ajándékozást tánc köve­ti, amelyhez a pécsi vasutas­zenekar szolgáltatja a talpald valót. viT-stáreta • • Az -ortóák -legkülönbözőbb részeiből' elindult már á VIT- -staféta. Megyénk járásaiban úgynevezett ’ Csillag-stafétát «ezrveznek, ami annyit jelent, hogy - egy-egy járásban több irányból Is • indulhatnak' sta­féták a járási színhely felé. A járási stafétabotokat’ — a • pécsváradii járás kivételé­vel — Pécsre hozzák. A me­gyei staféta 21-én, 13 óra 10 perckor indul a megyei párt- bizottság épülete elől, és Ba­ján, Kecskeméten,’ Cegléden át Budapestre,- a magyar VIT-küldöttséig hajóállomásá­ra. A stafétabotot innen ,a magyar VIT-küldöttség viszi tovább. ae/aoa/j mavzawo*' (47) Holsztinyin meglátott az asztalon egy kézigránátot, ke­zébe vette és szeme előtt for­gatva érdeklődéssel nézte, mint. egy kitűnően megmun­kált tárgyat. Abból, ahogyan megfogta és szemügyre vette, kibújt, belőle a hozzáértő munkásember. Fiatal korában esztergályos volt, egy vasúti műhelyben. Aztán főiskolát és tanfolyamokat végzett, s.hosz- szú éveken át aktív tiszt volt, de azóta is megmaradt az a szokása, hogy minden tárgyat kézbevesz, nézegeti, meg akar­ja tudni, hogyan készítették. Évek múltán újabb szokása alakult ki. Mint általában a magas beosztású emberek, Holsztinyin is szerette beszéd közben megemlíteni, hogy munkásként kezdte, s minél jobban múlt az idő, annál gyakrabban emlegette. A kézigránátot visszatette az asztalra, apró szeme még mindig vidáman csillogott. . — Hát így. Végy ellátásba egy Májjal többet Mert te maradtál egyedül. Te vagy itt egy személyben az ezredpa­rancsnok, a saját magad poli­tikai helyettese és a törzspa­rancsnok..,, Épp, hogy az ágyukat nem te töltőd. Ezzel ott is maradt. Rebrov pedig, miután megkapta fel­adatát, kiment, hogy a törzs közelében új tüzelőállást fog­laljon. Az : ezred most félkörben helyezkedett el. Élével a né­metek felé fordult, a fő erő a városból kivezető utolsó, még át nem vágott utat tar­totta. Oda küldték Arszertye- vet a felderítőkkel, és ott még egyelőre csend volt. Féltlzenkettőkor, mint ren­desen, meghallgatták a híre­ket. Hosszan beszéltek a belo­rusz frontokról. A belorusz frontok sikert sikerre halmoz­tak. A harmadik ukrán front­ról egy rövid mondat hangzott el: „Az elmúlt huszonnégy órában a harmadik ukrán fronton lényeges változás nem történt“. A törzsben csend volt, csak a rádió zöld varázsszeme vi­lágított, és a bemondó hangja hallatszott, amelyet időnként a lövedékek robbanása és fü­tyülése szakított meg: a hadi­jelentést olvasta. Az emberek hallgatták a félig bekerített városban, és különféle érzések kavarogtak bennük. „Milyen ostoba dolog — gondolta Leontyev, — meg­halni a háború végén, egy Is­meretlen magyar városban, amikor a háború kimenetelét már eldöntötték a belorusz frontokon. Ki akarja, hogy mi itt meghaljunk?“ Pillantása olykor ráesett Mi­ronov kezére. Apró keze, erős ujja — körme rövidre volt vágva — az asztalra terített térképen matatott. Leontyev ekkor döbbenten és a teljes tehetetlenség tudatában érez­te, hogy egész élete, amely tu­lajdonképpen egyedül az övé, amelynek egyedül ő tudja az értékét, most ebben az erős kézben van. Mironov a térkép fölé ha­jolt, úgy, hogy köpenygallérja felcsúszott a tarkójára; Hol- sztinyinnal bekarikázta azo­kat a városokat, amelyeket a belorusz front csapatai elfog­laltak. A katonák pedig a be­mondó nyomán suttogva adták tovább egymásnak az. ismeret­len városok nevét arra az eset­re, ha az alezredes nem hal­laná meg, de szörnyen elfer­dítették és eltorzították ezeket a neveket. Csak a sarokban fekvő se­besült nem figyelt a hadi je­lentésre, a városok és falvak nevére, amelyek egy kicsit kö­zelebb hozták a győzelmet. De bármily közel volt is, az ő útja már előbb megszakadt, itt, ennél a nehezen kiejthető nevű magyar városnál, Szé­kesfehérvárnál. Még bajtársai között volt, de már távol tő­lük. Kisfia a magyar városok közül elsőnek ezt a nevet feg- ja megtanulni: „Székesfehér­vár.“ A hátán feküdt, a szemét lehunyta, nehogy mások sze­mével találkozzék, a fiára gon­dolt s eszébe jutott a háború első napja. Kisfia akkor kez­dett járni. Megfogta a fia ke­zét — ennek a selymes, meleg, drága kéznek a tapintását ma­gával vitte az egész háborún — és óvatosan végigvezette a szobán. A felesége éppen mo­sogatott, az asztaltól nézte' a két férfit: a nagyot és a ki­csit. De a gyerek valamiért megkötötte magát. Nem tudta, hogyan vidítsa fel, hát odavit­te a hangszóróhoz. „Most éne­kelni fog nekünk a néni“ — És Molotov beszédét hallotta. A legvégét..; A rádióban hirtelen recsegő német hang szólalt meg — Kapcsold már ki! — kérte a sebesült és felnyögött. Noha ott volt Mironov, a rádiós gyorsan átkapcsolt egy másik hullámhosszra. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents