Dunántúli Napló, 1959. július (16. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-17 / 166. szám

T959. JŰLITJS 17. NAPLÓ 5 Irodalmi művek - ponyva 1:0 A legnépszerűbb regény a Háború és béke? Budai Imréné nyitott ajtót a Rákóczi út 39. számú ház egyik emeleti lakásában. Csak úgy találomra csöngettünk be hozzájuk. Délelőtt van és fgy nem csoda, ha őt mint házi­asszonyt, a legnagyobb mun­kában találtuk. Ennek elle­nére készségesen fogadott. Bu dainé, a háziasszonykodáson kívül az építőipari techni­kumban matematika és fizika szakos tanár. A férje építész és a műegyetem levelező hall­gatója. — Kevés idő jut olvasásra — felelte Budai Imréné, mi­kor feltettük a kérdést; mit olvasnak. — A férjem tanul, nekem a kis négyhónapos fiammal sok dolgom van. Azért szeretem a könyveket. Főleg szakkönyveket olvasók, de most nemrég olvastam el Móricz Zsigmond novellás kö­tetét, amit a könyvhéten vá­sároltunk. Egy emelettel lejebb özv. H. E-né tessékelt be a hűs szobá­ba. — Én a verseket szeretem. Most olvastam Gyóni Géza verseskötetét. Az Ady-verse- ket olvasom a legszívesebben — mondta. — És a próza? — Tolsztoj Háború és béke című könyve nagyon tetszett, Viktor Hugótól a Nevető em­bert olvastam legutóbb. Saj- n-os, a szemem nem bírja, pe­dig nagyon szeretek olvasni. Nagy felfordulásra nyitot­tunk be a mellette lévő lakás­ba. Minden a feje tetején. — Nagytakarítás — mente­getőzött dr. Fülöp Lórántné. Lengyel származású asz- szcmy. Ezt a kiejtésén is érez­hettük. A könyveket ő is ked­veli. A könyvtárában megta­lálható Tolsztoj több műve, köztük a Feltámadás és a Há­ború és béke. Ez a kettő a ked vence. Bár nem a legjobban beszél magyarul, a könyveket mégis inkább magyar fordítás ban szereti olvasni. A szomszéd lépcsőházban Kezdi Józseféknél szépen so­rakoznak a könyvek a szek­rényben. — Az Ady-kötetünket már rongyosra olvastuk — moso­lyog Kézdiné. — Szeretünlk nagyon olvasni és a verseket is kedveljük. Juhász Gyula verseit is megtalálhatják a házikönyvtárban. Illés József né, az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat dől-| gozója, aki ugyanabban a ház- ? ban lakik, inkább a regények 5 hez vonzódik; Mikszáth Kál- ♦ — Én nemcsak mint olvasó vagyok kapcsolatban a köny­vekkel — folytatta — hanem mint nyomdai dolgozó is. Ol­vasni pedig nagyon szeretek. A legkedvesebb szórakozásom. — Nézzék meg, már nem tudjuk hova tenni a sok köny vet! — mutatja a zsúfolásig megrakott két könyvszek­rényt. — A férjem velem együtt a történelmi és társa­dalmi regényeket kedveli. Sok lenne még felsorolni is azt a sok könyvet, amit a két szekrényben láttunk. Egyet mégis ki kell emelnünk közü­lük. a Háború és békét. Hogy miért épp ezt? Azért, mert ez a mű szinte mindegyik otthon ban megtalálható ebben a ház ban. Bár' az itt lakók munka­köre és ízlésük is nagyon kü­lönbözők, de ebben az egy­ben megegyeznek, hogy Tolsz­toj műve mindegyiküknek na­gyon tetszett és abban is, hogy ponyvát egyiküknél sem találtunk. Egy ház néhány lakását ke­restük fel és örömmel álla­pítottuk meg, hogy az embe­rek ma már legnagyobb részt szívesen olvasnak és ami a legfontosabb: nem ponyvát, hanem irodalmat; H. L. Idejében, gondosan címeréssiik a kukoricát! A hibridkukorica-vetőmag termelésénél igen jelentős fel­adat az anyasorok címerezése. A címerezésnél az a fontos, hogy minél nagyobb biztonság gal és minél olcsóbban tudjuk ezt elvégezni. Az állami gaz­daságok már az elmúlt évben is legtöbb helyen jól megol­dották ezt a munkát. Hogy olcsón és egyszerűen elvégezhessük ezt a munkát, helyes, ha a címerezést a nő­virágzat (bibeszálak) megjele­nése előtt két nappal kezdjük el. Ekkor ugyanis a kukorica egyenletes fejlődése esetén a címereknek mintegy 75—80 százaléka egyszerre eltávolít­ható. Ilyen esetben helyes, ha holdanként két-két dolgozót számítunk és a címerezés nap­jára minden munkaerőt fel­szabadítunk, mert ez a mun­ka egy napi halasztást sem tűr. Az így elvégzett felső címe­rezés után a növényeknek, mintegy 20 százalékán még megmaradt címereket körül­belül két nap múlva, mielőtt a porzócímerek megjelenése a két százalékos hibahatárt el­érné, el kell távolítani. Ha a rossz agrotechnika, vagy a gyenge vetőmag kö­vetkeztében egyenetlen fejlő- désű a növényállomány, akkor Mozdony és hajó — vezető nélkül A villanyvonat nagy sebes­séggel száguld. Amikor lejtő­höz ér, könnyedén fékez. A szemafor pirosat jelez, a vonat megáll. Zöld fénynél újra meg­indul, majd hamarosan állo­máshoz ér, csökken a sebessé­ge és pontosan a kijelölt per- ronrésznél megáll. Az állomá­son azonban a mozdonyvezető fülkéjéből senki sem lép ki, hiszen a vonatot nem ember, hanem elektronikus gép irányí­totta. A különböző berendezé­sék nagyszerűen helyettesítik az ember érzékszerveit, s a hi­baszázalék sokkal kisebb, mint az emberi munkánál. A fenti szerelvény első próba- útját Moszkva környékén tette meg. Hamarosan más vonala­kon is megjelenik. A „Musszorgszkij” diesel­elektromos hajó automata kor­mányos irányítása alatt, 3000 kilométert tett meg a Volgán. A kormányberendezést külön­böző navigációs műszerek irá­nyították. Ez annyit jelent, hogy a „gép-navigátorok” meg­adták a különböző adatokat, s az elektronikus „gépkormá­nyos” ezek figyelembevételé­vel „dönt” a hajó további irá­nyáról, sebességéről. A hajón mindössze műszerészek tartóz­kodtak^ akik az automatberen- dezések munkáját ellenőrizték. Az elektronikus kormány- szerkezet tervezője Lev Jura- tikov leningráfdi mérnök. a címerezést több alkalommal meg kell ismételni, ami ter­mészetesen többletköltséget je lent. Az anyanövények címerhá- nyásánalc befejzése után is fi­gyelni kell, hogy az utólag nőtt fattyákról, vagy más rendellenes helyen (például csövön) nem jelentkezik-e még hímvirág. Ha jelentkezik, ezeket a virágokat azonnal el kell távolítani. Gyakran felvetődik a kér­dés: — Mi történjék a kihúzott címerekkel? Kívánatos az lenne, hogy a címereket azonnal lehorda­nánk a tábláról és feletet­nénk. Ez a munka azonban mintegy 50 százalékkal több kézi erőt igényel és ugyan­ennyivel több költséget is. Ezért általában az utóbbi mód szer terjedt el: miután eltávo­lították a címereket a növé­nyekről, kis csomóba össze­gyűjtik ezeket és a sor kö­zött vékony földréteggel be­takarják. A U&UvÁ’í&si ntUzlt fotone> A kertvárosi szülök köszö­netét mondanak a U. kér ta­nácsnak, mert a kertvárosi játszótéren levő játékszere­ket, padokat és utakat rend­behozatta ép a fürdőmedencét több évi szüneteltetés után ismét üzembe helyezte. Ez a néhány sor kifejezi ugyan a tényt, hogy a kertvárosi gyermekjátszótéren hinta, körhinta és hajóhinta mel­lett egy gyermekúszómeden­ce is működik, nem lehet azonban leírni azt az örömet, amit a kertvárosi gyerekek­ből kiváltott az önfeledt lu­bickolás. A kertvárosi gyermekek­nek nemcsak a II. kerületi tanács, hanem a Kertváros környéki üzemek is sok tá­mogatást nyújtanak. Bujdosó István, a kertvárosi iskola igazgatója köszönetét fejezi ki a III. sz. Mélyépítőknek, a 26. sz. Autóközlekedési Vállalatnak és a Bőrgyár­nak. Mindhárom üzem mesz- szemenően segíti, támogatja az iskola oktató-nevelő mun­káját. Különösen sok segít­séget — szerszámokat, anya­got, gyalupadot és bútorza­tot — adtak a szeptemberben kezdődő politechnikai okta­táshoz. Ugyancsak köszönetét mond Varga József né, a kert­városi óvoda vezető óvónőié a III. sz. Mélyépítő Vállalat­nak, mert a bútorzatot meg­javították. törülközőtartót, virágállványt és fogast ké­szítettek. Fajátékokat meg­javították, az ipari tanulók két jáiékházat és medencét, játékúsztatáshoz, az óvoda évzáró ünnepélyéhez helyi­séget, villanyt és minden­nemű felszerelést díjtalanul rendelkezésre bocsátottak. A Megyei Kórháznak í-s ezúton mondanak köszönetét, mert az óvodai fektetőket rendbehozták s két mosdót felszereltek. A leírtakból megállapít­hatjuk, hogy a kertvárosiak gyermekeinek olyan kitűnő patronálóik vannak, amilye­neket minden városrészben minden iskolának, óvodának és a gyermekjátszóterek gyermekeinek szívből kívá­nunk! KÁDÁR KÁLMÁN Több mini egymilliárd forint községfejlesztésre Az év első felének lezárásával értékelték azt a munkát, amelyet az ország tanácsai az idei községfejlesztési tervek vég­rehajtásában végeztek. Varga András, a Minisztertanács titkár­sága tanácsi szervek osztályának vezetője tájékoztatta az MTI munkatársát az első félév tapasztalatairól és a községfejlesz­tési munkában tanácsaink előtt álló feladatokról. — 1958-ban minden előző esztendőnél jobb eredményeket értünk el a községfejlesztési tervek teljesítésében, váro­saink, községeink építésében, szépítésében. A tanácsok jő munkájának bizonyítéka, hogy a tavalyi 814 millióval szemben 1959- ben a községfejlesztési ala­Kérés a MAV-hos Pogány 12 kilo- ban kell járnunk. telesen arra kérjük méterre van Pécs- Mivel nemcsak a MÁV-ot, kérés­től és sem a pécs— ón, hanem nagyon sen módot, hogy siklósi autóbuszhoz, sokan vagyunk, csomagunkat (csiz- sem a pécsudvardi akik kénytelenek máinkat) az államá vasútállomáshoz vagyunk csizmáin- nincs kövesútja. kát Pécsről való Esős időben jóval visszajövetelig va- su*í- bokán felül érő sár lahol tárolni, kávé­son elhelyezhes­L. Jánosné pok összege elérni az egy­milliárd húszmilliót. — A tervezés — folytatta — országosan általában reális volt. Tanácsaink gondosan ügyeltek arra, hogy a végső formába öntött tervek tükröz­zék a lakosság kívánságait, jo­gos igényét. — A községfejlesztés Idei fő feladatai: faluvillamosítás, a helyi villamoshálózat fejlesz­tése, a vízellátás megjavítása, út-, járda-, hídépítés, parkosí­tás, tantermek, művelődési há­zak, orvosi lakások és rendelők építése, illetve felújítása. A la­kosság döntő többsége, saját elgondolásait látva visszatükrö­ződni a tervekben, nemcsak a tanács által megállapított köz­ségfejlesztési hozzájárulást tartja magára nézve kötelező­nek, hanem egyre több helyen külön felajánlásokat is tesznek. Ismerősöm vadászni hív. Szabadko­zom: éle­temben még mán, Gárdonyi Géza munkái ? nem voltam vadaszni, a puskát is alig mellett, a mai írók művei is? ismerem, de addig-addig beszél, hogy * milyen szép már maga a kirándulás is, ___ _ a cserkészéé, mi minden szépet, érde­kö nyveket ! kését lehet látni a természetben, míg ráállok. Üsse kő, reggel indulunk! Reggel négy órakor ismerősöm már ott kukorékol az ablak alatt s percen­ként buzdít a gyorsabb öltözködésre. ______ ___^ ^ ______ — Hoztam puskát neked is — ot t van a polcon a Háború és ♦ kiabálja be az ablakon boldogan. Azt béke, a Távol Moszkvától és ! hiszi> hogy ezzel örömet szerzett. Pedig ~ ha tudná. ,; Felöltöztem. Indulhatunk. napi olvasmányai közé tartoz­nak. A Halálgyár, Csak egy i lépés a határ c. most olvasta; Ugyanezt mondhatjuk örlős ! Andrásnéról is. Berkesi And-1 rás: Októberi vihar, Spanov: i Gyújtogatök c. könyve mellett t kJ H meg egy sor szovjet irodalmi mű. — Azért szeretem a szovjet irodalmat — mondta örlős Andrásné, — mert én az élet­ből merített könyveket szere­tem és ótokban majdnem min óig megtalálom a valóságot és olvasásuk közben nem érzem azt, hogy csak a fantázia szüleményei. Utoljára csöngettünk be Kovács Györgyné ajtaján. — Ide jó helyre jöttek, ha a könyvek után érdeklődnek — tárta ki az ajtót, mikor megtudta, miért jöttünk. — SZAKMAI, politikai és kulturális vonatkozásban tíz szövetkezeti bizottság munká­ját vizsgálja felül a KISZÖV vezetősége. A vizsgálat érté­kelésére augusztus 12-én ke­rül sor. □ ELKÉSZÜLT az olaszi termelőszövetkezetben az or­szág első panellistállója. a 102 férőhelyes istállót, — ilynek építésével a h^iyo- mányos idő fele alatt készül­tek el a Bm. Építőipari Vál­lalat dolgozói — hétfőn dél­Htem adják át, — így akarsz jönni? — néz rám cso­dálkozva s rosszalólag csóválja fejét. — Hogy-hogy így? Rendes utcai ruha van rajtam, — mondom s mint az első- bálozó lány végignézem magam. Nem találok semmi öltözetbeli hiányosságot. Aztán vadásztársamra nézek. Áhá, már értem. Rövid bömadrág, bakancs, lum­berjack, meg miegymás van rajta. — Nincs nekem ilyen felszerelésem — exkuzálom magam. — De legalább gumicsizmád van? — Az még igen. — Hát akkor azt húzd fel, valami rosszabb nadrágot, meg használtabb ka­bátot — oktat társam. — Csak nem akarod ezt a ruhádat tönkretenni? Átöltözöm. A bőszárú gumicsizmában olyan a lábam, mintha a csizmába pipa­szárat dugtak volna. A nadrágom térd­nél szakadt, a kabátot kinőttem. — Na így már valamivel jobb — mondja elégedetten partnerem. — A puskához értesz? — Valamit igen, de azért nem árt, ha felfrissítjük lőfagyveri tudásomat — mondom. Néhány szóval elmagyarázza hogyan kell tölteni, üríteni. Amikor már az összes kiálló vasdarab funkciójával tisztában vagyok, indulunk. Kiérünk a területre — bemegyünk az erdőbe. Istentelenül dörzsöli a puska­szíj a yállamat. A lábamat is töri a csizma s különben is már fáradt va­....""i"iiiiiinimumiHI!l!ll!!)!ll||j||!l gy ök a gyaloglástól. Végre lőállást fog­lalunk. — Itt lesz a te leshelyed, én pedig száz méterrel arrébb állok majd. Csak akkor lősz, ta a célpontot tisztán látod! Érted? — utasít kollégám. Már miért ne érteném, világos beszéd. Elmegy, én pedig maradok. Leülök. Olyan fáradt vagyok, ha most egy aranyszarvas ro­hanna elő, arra is lusta lennék lőni. Magamban fohászkodtok, hogy csak semmi vad ne tévedjen felém. Hagyjuk egymást békességben. Nem is jön erre egy fia sem. Már lassan beesteledik, de még egy verebet se láttam. Hej de jól szórakozom! Társam közelít, úgy­látszik, ő is megunta a várakozást. — Ez a hely nem jó, menjünk arrébb! — mondja. — kérdem. — Hi­szen már olyan sötét van, hogy az orro­mat sem látom. Aztán elmagyarázza, hogy éjjel lehet igazán vadászni. — Pécsett igen, de itt az erdőben — mondom, de azonnal leint, hogy ns hü­lyéskedjek, mert ez komoly dolog, s különben is holdtölte van, ilyen szép este csak ritkán adódik. Arrébb megyünk. Igaz, hogy ez az „arrébb“ ismét vagy 3 kilométeres gya­loglást jelent, de hát — ez a vadászat. Én itt, ő száz méterrel arrébb — s vá­runk. Végképp nem látok semmit olyan sötét van. Már kezdek félni, hogy valami vad majd nekem jön eb­ben a nagy sötétségben, amikor puska­dörrenést hallok. Hirtelen a földre vá­gom magam, mert barátom vadászati — Hova arrébb? tudásáról semmi meggyőződésem nin­csen. Vártam a következő lövést. Durr... — hangzik ismét s rögtön nyomában csatakiáltás. — Hej. hej! Gyere, lőttem egy borzot! Mit lőtt ez? Borzot? Ennyi erővel egy vaddisznót is lepuffanthatott volna — mondom magamban, aztán rohanok. Belegabalyodik a puskába a lábam, or- rabukom. Nem számít, most már elfo­gott a vadászat láza, ugrok fel, szala­dok a tetthelyre. Barátom ott áll, előt­te valami szőrös tömeg. — Szép mi? — kérdi büszkén. — Szép — mondom, pedig csak kör­vonalait látom a szerencsétlen állatnak. — Akkor vigyük! Mára befejeztük — mondja vadásztársam. Dög nehéz egy állat. Kilométereket cipeljük felváltva. Csak most tudom becsülni őseinket, akik vadászattal és halászattal foglalkoztak. Hazaérkezünk. Már egész úton érez­tem, de most, hogy megpihentem, most jobban érzek valami rettenetes bűzt. Bűzlik a kezem, a ruhám, büdös körü­löttünk minden. Aztán rájövök, honnan e penetráns bűz. A borznak van ilyen szaga. Mosom a kezemet szappannal, vimmel, aztán öntöm rá a kölnit, de a szagot nem tudom elűzni. — Na, hogyan érezted magadat? — kérdi társam s látom, hogy milyen büszke szerzeményére. Kitérő választ adok, miért, rontsam el a kedvét. Hanem az biztos, én va­dászni többet nem megyek. feleségem gya­núsan szima­tol a levegőbe Amikor hazaérkezem, s megkérdi: — Beleestél valamibe, fiam? A dühtől nem tudok hirtelen válaszol­ni, aztán lehiggadok. — Hogyan kérdezhetsz ilyen marha­ságot! — mondom, — borzot lőttünk s annak van ilyen szaga. Ennyit, már ipa­rán tudnod kellene ... Mindketten megsértődve fekszünk le. Legközelebb halászni megyek. A hal mégsem ennyire büdös... GARAY FERENC — örvendetes tapasztalat, hogy az ipari munkásság és a műszaki értelmiség mind­jobban kiveszi részét a kö­zös feladatok megoldásából. — A tervezési munka szín­vonalának emelkedéséhez nem csekély mértékben hozzájárult — mondotta a továbbiakban —, hogy lényegesen javult a tanácsok és a helyi népfront­bizottságok kapcsolata. Meg- szütek a korábban tapasztalha­tó hatásköri viták, a népfront igen jó segítséget adott — a la­kosság javaslatait összegyűjtve — a tervek kimunkáláséihoz. Javult a tanácsok és a többi tömegszervezet kapcsolata is. — A politikai és szervezési munka eredményeként 1959 községfejlesztési céljai lénye­gesen jobbak, megalapozottab- bak, mint tavaly, hívebben ki­fejezik az adott terület első­rendű szükségleteit. Többsé­gükben olyan feladatokat vet­tek tervbe, amelyek még az idén meg is valósíthatók. Az összesen 450 millió értékű épí­tési feladatokhoz a Miniszter­tanács maradéktalanul biztosí­totta mind az anyagot, mind az építési kapacitást. — Beszélnünk kell arról is — folytatta —, hogy az általá­nos jó tapasztalatok ellenére többhelyütt találkozunk még nem megalapozott, hibás terve­zéssel. Helytelen, hogy egyes taná­csaink még mindig nem tár­ják fel és hasznosítják meg­felelő mértékben a helyi anyagokat. Sok végrehajtó bizottság mel­lőzi a tanácsi kollektíva segít­ségét e munkában, vannak ta­nácsaink, ahol nem megfelelő a kapcsolat a községfejlesztési állandó bizottságok és más ál­landó bizottságok között. Most kezdtük meg a máso­dik félévet. Végrehajtó bizott­ságainknak gondosan számba kell venniük a további munkák műszaki feltételeit: megfelelő tervek állnak-e rendelkezésre, biztosított-e a szükséges anyag- mennyiség? Amennyiben nem, tárják fel fokozottan a helyi anyagokat. Nem csekélyebb tartalékok vannak még a tár­sadalmi munkában. Tanácsainknak bátrabban kell igénybe venniök a mun­kásosztály, az üzemi kollek­tívák segítségét. — A községfejlesztés sikeré nagy mértékben a járási vég­rehajtó bizottságok jó vezető munkájától függ. A községek­ben felül kell vizsgálniolk, mi­lyen akadályok nehezítik a ter­vek teljesítését és biztosítaniok kell a nehézségek elhárítását. A kormány közelmúltban meg­jelent rendelete értelmében most állítják fel a járási taná­csoknál a községfejlesztési cso­portokat. Igen fontos, hogy e munkahelyekre megfelelő fel­készültségű dolgozók kerülje­nek, hiszen igen sokat segít­hetnek a községfejlesztési prog ramok végrehajtásában — fe­jezte be tájékoztatását Varga András,

Next

/
Thumbnails
Contents