Dunántúli Napló, 1959. július (16. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-15 / 164. szám

1959. JULIUS 15. NAPIÓ 5 Siyít&efúL u. Nem valami új nyelvjárási csodabogárról szeretnék szól­ni, hisz „Mindenki tudhassa, hogy ezt nem szeressük.” Nos, éppen ezt a mondatot szeret­nénk boncolgatni. Az utóbbi időben megyénk­ben városunkban, értekezlete­ken’ és utcán, értelmiségiek és fizikai dolgozók között egy­aránt hódít az ún. suksük- nyelv, vagyis amikor a kijentő mód helyett indoklatlanul fel­szólító módot használunk, sőt néha azt is nyelvjárásszerűen. Az előbbi mondat tehát he­lyesen így hangzanék: „Min­denki tudja, hogy ezt nem sze­retjük.” A suksük-nyelv népszerűsé­gének az oka az, hogy az igék nagy részének tárgyas ragozá- sú kijelentő módbeli jelen ide­je és felszólító módja több alakban azonos. Figyeljük csak meg az igealakok egyezését a következő kijelentő és felszó­lító mondatpárokban: A villamost várja. (Kijelen­tő mód.) Várja meg a villamost! (Fel­szólító mód.) A képeket nézzük. (Kijelentő mód.) . Nézzük meg a képeket! (Fel­szólító mód.) Ez a gyakori azonosság és a felszólító alakok hangsúlyo­sabb, erőteljesebb volta ma­gyarázza, hogy a felszólító mód alakjai magukhoz hasoní- tották a kijelentő módot oly igék ragozásában is, amelyek­nek az alakjai nem azonosak, csak hangzásra hasonlók: Ekként terjedt el főleg Ba­ranyában, de más nyelvjárási lerületeken is ez a parancsoló szándék nélküli felszólító alak a -t és a -d végű igéknél. Ezért hallhatjuk gyakran a pécsi ut­cán is az ilyenféle mondatokat: „Majd ő megtanítsa a leckét.” „Engess már . haza!” „Ne en- gessétek szabadon a kutyát!” Vagy: „Majd meglássátok, mindjárt kinyissák az üzlete­ket.” Helyesen így hangzanak ezek a mondatok: „Majd ő megtanítja a leckét.” „Engedd már haza!” „Ne engedjétek szabadon a kutyát!” „Majd meglátjátok, mindjárt kinyit­ják az üzleteket.” Leggyakoribb a ható igék­ben az ilyenféle ragozás: „Min­denki gondolhassa, nem lehes­sen tudni.” Helyesen: „Min­denki tudhatja, nem lehet tud­ni.” Sajnos gyakran a nyomtatott betű tekintélyével népszerűsí­tik a suksük-ragozást. Talán ez az oka, hogy az értelmisé­giek szájából sem ritkák az ilyen kifejezések: „Majd meg­lássuk, a következő villamost nem szalasszuk el, nagyon sze­ressük az édességet.” Helyesen: A Pécsi 26. sz. Autóközle­kedési Vállalat (MÄVATJT) értesíti az utazóközönséget, hogy a nyári időszakban rendszeres fürdő- és kiránduló járatokat indít Harkányfürdőre, Sikonda- türdöre, Balatonboglárra és Abaligetre. Harkányfürdő­re naponként, Sikondafür- döre, Balatonboglárra és Abaligeíre munkaszüneti napokon közlekednek a já­ratok. A fürdő és kiránduló táratokra a jegyeket egy hónappal előre is meg le­het váltani és ezzel is biz­tosítani a kényelmes uta­zást. UTAZZON A MAVAUT JÁRATAIVAL! Gyors, pontos és kényelmes utazást biztosít. FIGYELEM! Belkereskedelmi Kölcsönző Bolt nyitvatartási ideje július 15-től augusztus 1-ig 8—16 óráiig. 356 „Majd meglátjuk, a következő villamost nem szalasztjuk el.” „Nagyon szeretjük az édessé­get.” A hiba abban rejlik, hogy igen sokan nem érzik vagy nem ismerik a kijelentés és a felszólítás nyelvtani alaki kü­lönbséget. Akinek nem eléggé tudatos a nyelvérzéke és ke­vés az olvasottsága, az köny- nyen beleesik ebbe a hibába. A tanulók egy része is így be­szél, minden bizonnyal az ott­honi környezet hatására. A ta­nárok, tanítók próbálják nye­segetni a suksük-nyelv kinövé­seit, de nem nagy sikerrel. Egyes nevelők azt a nézetet vallják, hogy kár ezt a népi gyökerű nyelvi sajátosságot ki­irtani, mert előbb-utóbb beke­rül az irodalmi nyelvbe is. E vélemények hangoz tatói szerint egyszerűbbé válik nyelvünk, ha bizonyos igéik után nem kü­lönböztetjük meg, illetőleg az újfajta nézet vallói szerint: „különböztessük meg” a kijelentés alakját a felszólí­tástól: Látszólag talán egyszerűsöd­nék igeragozási rendszerünk azzal, hogy a két módalak he­lyett csak egyet használunk, de ez a jelenség az igéknek csak egy kis csoportjában le­hetséges, s ezért a rendszer kettőssége továbbra is meg­marad. Ráadásul még eltorzít­juk nyelvünket, felemás lesz anélkül, hogy a változás bármi előnnyel járna. Csak szegényí- tenénk nyelvünket, és nehéz- séget^bkozna klasszikus íróink, költőink stílusának, nyelvi szépségeinek feltárása, ha helyt adnánk a suksük-nyelv- nek, Dr. Tóth István. Vasutasnapi készülődés Az idén augusztus 9-én ün­nepük a vasutasnapot. Vajon a leginkább érdekeltek, a vas­utasok, hogyan készülnek er­re az ünnepre? Gerecs István, a pécsi főpályaudvar főnöke ad erre vonatkozóan tájékoz­tatást. — Az idei vmutasnapl készülődésünk szervesen beilleszkedik a kongresszu­si munkaversenybe. Úgy gondoljuk ugyanis, hogy így várjvlk méltóképpen ezt az ünnepet, amely a magyar vasutasság megbecsülésének egyik legbeszédesebb bizo­nyítéka. A megbecsülést ml igazán ki akarjuk érdemel­ni, mégpedig jó murákéval. Hogy mennyire így gondol­kodnak dolgozóink is, elég, ha megemlítem, hogy első féléves tervünkét 108,1 szá­zalékra teljesítettük, ami 3,1 százalékkal az élüzem színt felett van. Hide# zuUcmy­A Koller utca ét az Irányi Dá­niel tér sarkán lévő bérház la­kói éktelen lármára ébredtek. A ház tövében két asszony egymás ha)ába csimpaszkodva akkora lármát okozott, hogy arra még talán a holtak is felébredtek volna. Hol egyikük, hol másikuk kia­bált segítségért, attól függően, kinek kedvezett a szerencse. S a segítség nem is késett soká. Megkapták az egyik emeleti ab­lakból egy vödör hideg zuhany alakjában. Ez egyszeriben véget vetett a lármának. A két nö vi­zesen távozott és valószínűleg 6k is levonták a tanulságot: nem szabad az emberek éjszakai nyu­galmát megzavarni, mert köny- nyen „hideg zuhany lehet a vé­ge". — Ezek szerint várhatjuk, hogy a Pécs állomás ismét elnyeri a megtisztelő élüzem címet? — Minden reményünSk megvan erre. Most a máso­dik félév elején úgy fog­tunk munkához, hogy túl­szárnyaljuk első féléves eredményeinket is. Azt mondhatom, hogy az állo­más összes dolgozói kive­szik részüket ebből a ne­mes igyekezetből, de közülük is kiemelkednek a forgalom ban dolgozók, különöskép­pen a forgalmi szolgálatte­vők. Hermész Dezső és bri­gádja például eljutott odáig, hogy a személyszállító vo­natok menetrendszerű köz­lekedtetésénél elérte a 99 százalékos pontosságot, a te­herszállító vonatoknál pedig a 98 százalékot. Aki ismeri a vasút munkáját, némely­kor igen nehéz munkakörül ményeinket, az tudja, mit jelent ez a teljesítmény... — Vasutasnap alkalmával a legjobb dolgozókat meg szók ták jutalmazni. Az idén is így lesz ez? — örömmel jelenthetem, hogy Pécs állomás dolgozói közül többet felterjesztet­tünk kormány kitüntetésre. Ezenkívül még igen sokan kapnak elismerő oklevelet, pénzjutalmat és néhányon soronkívüli előléptetésben is részesülnek. Aztán au­gusztus 9-én egész nap vi­gadnak a vasutasok — már, aki nem lesz szolgálatban, mert ilyen a vasutas életé, örülünk mi annak is, ha másoknak örömöt szerezhe- tünlk. Éppen ezért szép a foglalkozásunk. László Lajos Két hét Pécsett Búvárokkal a Balaton mélyén ítja a'-szémü' J ágas kört al­kotnak a la­dikok. Horgonyt ve­tünk. Nézek vissza arra Fenyves félé, aJhonnan indultunk, és arra gondolok, szörnyű lett volna idáig, a fanyódi hegy lábánál lévő sziklás fogóig evezni. Sze­rencse, hogy motoro­sok vontatták csó­nakkaravánunkat. Am még így -s ve­rejtékben fürdik ar­cunk, pedig útköz­ben állandóan pacs- kolta kezünk a Ba­laton hűs vázét; Beereszkedem a vízbe és onnan figye­lem a kör közepén ringatódzó csónakot. Utasai lemerüléshez készülődnek. Az MHS pécsi szer vezetének könnyű bú vár szakosztálya tart ‘ bemutatót. A merü­lést persze hasznos munkával akarják összekötni: egyben felkutatják a halá­szok hálóját tépő sziklás fogó rejtel­meit. Felhúzzák a láb- uszonyt és eligazít­ják a búvár szemüve­get. Aztán mennek vizet „ízlelni“. Mind a hárman. Elöl Vár- konyi Károly a szak­osztályvezető, majd Rékay László és Fe­kete László. Úszkál­nak, majd lemerül­nek néhány pilla­natra. Szoktatják ma gukat. A szívet és a tüdőt. Gyorsan mo­zognak. Az uszonyok sokat segítenek az úszásban. Visszamász nak a csónakba és kifújják magukat. Felcsatolják a búvár- készülékeket. Már amennyire ennek le­het nevezni a szén­bányákban rég kise­lejtezett Drüger-típu- sú 1924-beli bánya­mentő készülékeket. A készülék miatt nem beszélhetnek, kézzel jeleznek egy­másnak: — Merüléshez kész. n Az előbbi sorrend­ben szállnak le. Mi a körben álló csóna­kokból figyeljük őket. Azaz hogy amennyit látni le­het belőlük: a víz színére felszökő lég- buborékok útját. Az oxigén két órára ele­gendő, de 10—15 per­cenként jönnek fel. Pihennek, aztán is­mét le. A csónakban az orvos mellé ülök. Mert a búvárkodás a bátrak sportja, ami magyarán any- nytit jelenti: cseppet sem árt, ha orvos is van a közelben. Dr. Görgőnyi Ede mágo- csi körzeti orvos vál­lalkozott az útra. Ér­dekli a búvárkodás. Mint orvost, de úgy is, mint sportkedve­lőt. Kérdem tőle, mi a véleménye a könnyű búvárkodásról? Nem veszi le szemét a lég­buborékokról miköz­ben válaszol. — Mint orvos is állíthatom, hogy a legszebb és legjobb sport. Fiatal és erős szervezet kell hozzá.. Kitűnő szív, tüdő és idegrendszer, jő szem, tájékozóképes­ség, és az, hogy a búvár még hírből sem ismerje a tériszonyt. — És milyen ve­szély fenyeget? — Ha fegyelmezet­ten végzik a merü­lést, betartják a sza­bályokat, mondhat­nám semmilyen. Egyébként pedig a keszon-betegség. A lég nyom ás vál tozás következtében. — Milyen hőmér­sékletnél merülhet­nek? — A testre a 12 Celsius fok még nem veszélyes, de a sza­bályok szerint csak 18 fokos hőmérsék­letig szállhatnak le... F eljöttek mind­hárman. Át­úszom a csónakuk- hoz és kérem enged­jenek leszállnd. Ne­hezen egyeznek bele. De erőszakoskodom és mondom, hogyan írjon az ember va­lamiről, ami nem személyes élménye..: És különben is olyan ez a búvárkodás, hogy a néző is ked­vet kap hozzá, vá­gyat, de olyat, hogy azt már igazán szin­te lehetetlen leküz­deni; Várkonyi Károly adja át jól működő szerelékét. Felhúzom az uszonyokat, s fel­rakom a búvárszem­üveget, amely lég­mentesen takarja a homlok és a száj köz ti részt: az orrt és a 6zemet. Próbaképp én is körbe úszom a csónakot. Érdekes az uszony. És furcsa. Csak a gyorsúszó lábtempókkal lehet dolgozni... Aztán hátamra kapcsolják a felszerelést. Majd 20 kiló. Oxigénpa­lack, légzsák. Fo­gom a gumicsövet, s a végén lévő, úgy­nevezett csutorát a számba illesztem. Intenek, hogy vár­jak. Fekete és Ré­kay is felkészülnek. Addig a légzésemet igyekszem egyenle­tessé tenni. Hozzá kell szokni, hogy szájon keresztül ka­pok levegőt. — Indulás. Óvatosan ereszke­dünk le a létrán. Ér­zem, mikor merül el teljesen a háton lévő készülék. Egyszerre megkönnyebbülök. Nem érzem a súlyt. Akaratlanul felnézek a ragyogó kék égre. Csak egy pillanatra. És gondolom, ezt1 minden első merülő megteszi. Aztán víz A Pedagógiai Főiskolán be­fejeződött a tanév, de az épü­let mégsem üres. Itt kapott szállást a pécsi nyári szabad- egyetem 96 hallgatója. Két hé­tig övék az Pedagógiai Főis­kola. Itt hallgatják az előadá­sokat, innen indulnak ismer­kedni a várossal, a megyével és nem utolsó sorban itt pi­hennek, szórakoznak a részt­vevők. „általános továbbképzésen” vegyünk részt — határozza meg Tészárs Géza mindegyi­kük nevében ittlétük okát. Sétálgatnak a szabadegyetem hallgatói a Pedagógiai Főisko­la botanikus kertjében. Ki a családjával, ki egyedül néz szét a parkban. Bakos Etelka és Zimonyi Emerika kart karba öltve an- dalognak az árnyas fák alatt. mm 4**Smí A főiskola botanikus kertjében. Szabó Géza feleségével Bé­késcsabáról jött. — Minden évben megyünk nyaralni különböző helyekre — mondja. — Ez nagyszerű alka­lom volt részünkre, mert erre még nem jártunk. Paluska Lajosné már járt egyszer Pécsett. S éppen ezért jött el ismét. Igaz, az is köz­rejátszott, hogy Debrecenben az újságban olvasott a nyári Mintha már nagyon régi ba­rátnők lennének, úgy beszél­getnek egymással. Pedig nem régi ismerősök. Etelka Sárvár­ról, Emerika Nagylengyelből jött és itt ismerték meg egy­mást. Barátságukhoz az is hoz­zájárult, hogy egy szobában kaptak szállást. Egyikük gyógy szerész technikus, a másik Sárváron fényképész. Jól érzik itt magukat. Nevetve mesélik, borítja a-szémüveget és fejjel lefelé befú­rom magam az át­tetsző víztömegbe. Sziklába ütközöm. Figyelmeztettek ugyan a veszélyekre, de túlságosan gyor­san értem a fenékre. Uszonyokkal »emed­dig sem tart leküz­deni a négyméteres mélységet. Remekül lehet lát­ni. Síkos sziklák mere deznek. Mellettük ki sebb, nagyobb mé­lyedések. És lyukak. Alagútszerűek. Sok a rák. Fehér testük meglepően gyorsan halad. Most valami ijesztő nagy tömeget veszek észre. Fura mozdulatokkal libeg, úszkál. Tán 5—6 mé­terre lehet. Púpos víziszörny, vagy va­lami különleges hal­fajta? Nem tudom. Egymás közelébe érünk és most látom: az egyik búvár. Meg­ismerem a fürdőruhá iáról. Fekete László. Kezében tőr villan és belevágja egy rák­ba. Aztán indul fel­fele. Enyhe fülzúgást érzek. Kimerültem. Fel a felszínre. Elrú­gom magam. Messze a csónak. És most már nehéz lélegzeni. Fújtat a tüdőm. Vég­re elérem a létrát. Mászok, de segíteni kell amint a lcészü- 'ék kibukkan a víz­ből. Nehéz, szörnyen súlyos a készülék. Alig várom, hogy levegyék. ' I eülök a csónak “ alján és lihe­gek. .Már feljöttek a ' *bbiek is. Kérde­zik: — Milyen érzés bé­kaembernek lenni? Nehezen jön ki a 'tó, de érzem, hogy agyog az arcom, mi­kor mondom: — Nagyszerű, Szántó István Még a nap melege sem zavarja a sz abadtiri magyarázat hallgatóságát. szabadegyetemről és nagyon megtetszett a program. Keskenyfilm felvevővel a ke­zében filmezi társait Tészárs Géza, a Soproni Erdőmémöki Főiskola hallgatója. Filmsza­lagra kerülnek a csinos lá­nyokkal együtt a soproni kollé­gák is. Vele együtt hatan jöt­tek a főiskoláról. — A nyári szabadságunkat arra használjuk, hogy ezen az - —-------­hog y már az első nap eltéved“ telc a városban. Szívesen jöt­tek mind a ketten Ide. Remé­lik, hogy sok szép emlékkel és tudásban is gyarapodva térhet­lek haza két hét múlva. Reméljük, igazuk lesz, mert a TIT gondoskodik róla, hogu a szabadegyetem minden hall­gatója jól érezze magát és kzl* lemes két hetet tölthessen itt. H. I». Új szénfűrész prototípusa készült el Komlón A Komlói Szénbányászati Tröszt kongresszusi vállalásá­nak műszakfejlesztési részében egy korszerű szénfűrész proto­típusának elkészítése szerepel. A szénfűrésznek alacsony nyomású sürített levegővel Is nagy teljesítménnyel mű­ködő motorját Meitzer Nán­dor és Lassú Béla mérnökök tervezték. A szabadalmazott, csillag- rendszerű, dugattyús motor előnye, hogy kicsiny, könnyű és ezért a szűk fejtésekben is jól szállítható, elhelyezhető. További szerkezeti változtatá­sokra került sor a széníűrész fogainak elhelyezésében. A széníűrész prototípusát a komlói bányagépjavító a hé«- ten adta át kipróbálásra. A külszíni próba után a szénfű­részt — amelyet elsősorban a vékony szén telepek lefejtésére használnak — a komlói III-as aknán helyezik üzembe. Gépállomások, állami gazdaságok! . ES 12” (1070 mm) cséplőgéphez gyártásból visszamaradt minden fajta alkatrészek, pl* cséplődobok, csapágyak, csapágyfedelek, tengelyek, szíjtárcsák, nagyszelelők, tok- lászlolók, komplett gyűjtőasztalok, klsrázószekrények és egyéb faalkatrészek, utánrázók, szalmarázó ládáik, rugók, rugótartók, rosták és rostakeretek, vasalások és csavarok stb. Félkész és készregyártott állapotban raktáról beszerezhe­tők a Szállítóberendezések gyárában (Budapest, III., Szentendrei út 217.)

Next

/
Thumbnails
Contents