Dunántúli Napló, 1959. július (16. évfolyam, 152-178. szám)
1959-07-12 / 162. szám
1 r tm JÜLITIS 12, NAPLÓ 5 Ez a 40 fok végigkísért bennünket harkányi utunkon (mit „kísért“ kísértett!) A Nap megemberelte magát és. úgy elkezdett sütni, hogy az már valóban túlzás egy ilyen öreg planétától. Persze nem haragudott <rá senki ezért a kis legénykedésért (legfeljebb a meteorológiai intézet esőjós részlege). Azt mondták; ha negyven fok, legyen negyven fok, és bebújtak az Ilona-fürdő, meg a strand vizébe, ami a változatosság kedvéért szinkal vidámabb az élet. Itt ennek a nagy csoport fiúnak meg lánynak az a legnagyobb problémája, hogy ki, éri cl a labdát. Persze senki sem érte el mert utána „cakk-pakk“ a víz alá süllyedtek. Itt található a mértéktelen napozástól tulipiro&ra sült (és főtt) különös emberfaj. Színén kívül felismerhető niég arról, hogy ha hozzáérnek artikulát- lan hangon ordít, krémeket csereberél egymás között, minden ötpercben végignéz magán, hogy barnult-e már valamit, szidja az erős napsütést — és tovább napozik. A „bölcsek“ viszont mértéktelen sörivászattal próbálják■ elviselhetővé tenni a klímát, amitől aztán fokról-fokra emel kedik a hangulat és pár órán belül túlszárnyalja a „klasszikus negyven fokokat“. Néha ugyan a sör hőmérsékletére is esik egy-egy megjegyzés, de ezt letorkolandó, hadd álljon itt egy nagy sörbarát „kilenc- ' korsóS"Zsenialitású“ megjegyzése: „Ugyan kérem, elvégre a sör is ember, ha süt a nap, melege van“. És végül íme a kártyások nemzedéke. Negyven’fok ide, negyven fok oda, csak bemondják a negyvenszáz ultit. (Ha römiznek, akkor tévedtünk.) Bár ebben a melegben romi közben sem lenne meglepő egy negyvénszáz ulti bemondás. Lázgörbe a negyvenesen A címről is látható, hogy a reumakórházról, lesz szó. Természetesen. Bár, hogy őszinték legyünk, itt senkin nyoma sem volt a láznak, De majd tén majdnem negyven fok. Aztán ... ajaj ... megint negyven fok, de csak sorjában mindent. Az ördög kondérjában Ha van az ördögnek kondér- ja, akkor az a harkányi llona- fürdő. Egyesek szerint ilyen „kondor“ elkelne még egypár Magyarországon, mert a reumát. isiást, úgy kifőzi az emberből, mint a p\nly. Bizonyára. így van. Ide jár az idősebb korosztály és bámulatos türelemmel tudnak ülni a vízben, a legtöbben még élvezik is. Mindenesetre a fiatalabbak inkább a strandra mennek. Az sem jéghideg éppen, de sokka l nagyobb a hely, sokkiderül az igazság a végén, csak előbb nézzük végig ezt az izgalmas sakkpartit Jüresük József tanácsi dolgozó és Major Ferenc vájár között. A közbenyúló fiatalember Mák István főkibic és valószínűleg sakknagymester, mert éppen a pártfogolt ja. királyával akar sakkot adni az ellenfél vezérének. A nézősereg nagy érdeklődéssel figyeli a küzdelmet. bár egynéhányat!, azért titokban biztosan Döme Máriára, a „szigorú nővérre“ pislognak, mert a. legutóbb, egy ugyanilyen izgalmas sakkparti után szerte hagyták a bábukat és a nővérke ezért sakkelvonó kúrái javasolt. Ja igen, a lázgörbe! A 40 fok a következő nyilatkozatból derüli ki: „Ja kérem itt és még azzal sem törődik, hogy a közelben lévő „Hordó“ mellől korhely férfiak fitymálva ban beszélnek: Böhm Józsi bácsi, a Bányász vendéglő főszakácsa. Most éppen híres halászlevét kóstolja, ki tudja már hányadszor, hiszen ez a 45-ik éve a szakmában. Negyvenöt év a forró tűzhely mellett nem gyerekjáték, mindenesetre sokltal nehezebb, mint megenni a halászlét és jóféle borocskát inni rá. A szúnyogokat nem fokkal mérik Ez igaz, de sajnos ez a szúnyogokat a legkevésbé sem za varja. Este előjönnek, s ember legyen, aki megállja vakarózás nélkül. Ezek a kis úttörők. akik egy hete itt táboroznak Harkányban, apró, kétszefné- lyes sátraikban igazán minden nel meg vannak elégedve, csak szúnyog ne lenne. Mert az borzasztó, hogy ezek milyen dagadtra csípik az embert. Most szerencsére még alszik a szúnyoghad és az úttörők vidám játékkal töltik idejüket, ez a kis csoport zseb-rex-ver- senyen méri össze erejét. hely és az asztalok körül var karódzó emberek ülnek. (Eb- bői látszik, hogy a szúnyogok ivem zenét hallgatni jöttek.) A Bányász kerthelyiségben az- ián nemsokára táncra perdülnek még a szúnyogok is Biró Attila és tánczenekara muzsikájára. Most kezdődik a nyaralók részére a második műszak. Éjfél előtt kevesen fekszenek le itt. Tele van vendéggel a „Nemzeti“ is. A hangulat itt is a tetőfokon, a közönség együtt énekli a dalo- Icat a műsort adó két színészszel, Mátrai Máriával és Széplaki Endrével. 45 év — negyven fokon az indiai szúnyogok fölé helyezte, csípés szempontjából. Nem jártunk ugyan Indiában, de ebben lehet valami. Most is van külföldi vendége a szállónak és ezután is több külföldi érkezését jelezték. A riportot áljzzadták és átvakarózták; ceruzával: Lázár Ervin, fényképezőgéppel: Erb János. Most következzék az, akiről Harkányban csak felső fokokHogy mikor megy ez a sok vendég aludni? Azt talán a Baranya Szálló tudná legjobban megmondani. A szálloda, azonban szokásához híven hal- gatag, csak a portás árulja el: hogy, bizony reggel felé. És a portás nemcsak ezt árulja cl Elmondja azt is, hogy ebben az évben már sok külföldi leereste fel a szállodát, többek között egy hindu is. Ö legalább bírta a meleget, de a rossz nyelvek azt mondják, á magyar szúnyogokat jóval nem a legjobb az ivóvíz és sok a sörösbódé“. Na és? Hol itt a láz? A nyilatkozó itt szerényen a zsebére mulatott, — és a többiek ugyanilyen szerényen bólogattak. Újabb negyven fok — ezúttal „rövidben” Méghogy nem jó az ivóvíz! A képen látható néni már az néznek rá. De talán még annak az izmosgégéjü férfiúnak a tekintetével sem törődve bizonyára, aki most a negyven fok ellenére rumot iszik (szintén negyven fok). A néni azt mondja, hogy a vízben gyógyító erő van, az izmosgégéjü férfiú a rumra esküszik. Kinek van igaza? Nem tudjuk, mindenesetre a néni tovább látja egyenesnek a harkányi utakat, mint „rumos“ ellenfele. A hangulat „fokon felül’* Leszáll az este, megszólalnak a zenekarok, táncoló párokkal népesedik be a fanéötödik pohárral issza, boldog arckifejezéssel (néfigyel azért ivott, mert jólesett neki, <fz ötödikkel meg azért, hogy a fotoriporter lejé ny képezhesse)
