Dunántúli Napló, 1959. július (16. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-07 / 157. szám

1959. JŰLIUS 7.

NAPLÓ

5

A hősi múlt krónikája

A krónika utolsó lapja

Kora tavasszal cikksorozatot indítottunk a Dunántúli Naplóban, A hősi múlt krónikája címmel, amelyben az 1919—1921-es baranyai munkásmozgalom legfontosabb eseményeit elevenítettük fel. A cikksorozat a napokban meg jelent „Az emigráció keserű kenyere“ című cikkünkkel lezárult. Alábbi írásunk tehát utószó akar lenni.

A munkásmozgalom krónikása csak a kimagasló eseményeket jegyezhette fel. Számos epizódról és érdekes részletről meg sem emlékezhetett. Am ez a kevés is elegendő ahhoz, hogy negyven esztendő távlatából világosan lássuk az akkori rendkívül bonyolult helyzetet, hogy megismerkedjünk azokkal a hősi jelzőt megérdemlő élharcosokkal, akik tüzes meggyőződésükkel, töretlen jellemükkel előbbrevitték a magyar nép felszabadulásáért küzdő munkásmozgalom fenkölt ügyét, hogy a munkások rádöbbenjenek az imperialista szerb megszállókkal, majd a Horthy-pribékekkel összejátszó klerikális és polgári reakció aljas sakkhúzásaira, a szekerüket toló mun kásáruló és tőkésbérenc jobboldali szociáldemokrata vezetők fejlődést hátráltató kétes szerepére, az antant-hatalmak szándékait támogató tőkés propaganda züllesztő hatására. Mindezeket a jelenségeket összegezve értékeljük a pécsi és baranyai munkásmozgalom legizgalmasabb és döntő fontosságú szakaszának vitathatatlan eredményeit és elkerülhetetlen hiányosságait. A felsorolt tények alapján mindenesetre leszögezhetjük, hogy az 1919—21-es időszak a mozgalom hőskorszaka, amelynek dicső emléke örökké fennmarad a hálás utókorban.

Ennyivel azonban nem elégedhetünk meg. A történelem krónikája nemcsak feljegyzi és megőrzi a késő nemzedékek

számára a múlt eseményeit. Többet tesz ennél, mert megtanít, sőt: tekintélyének egész súlyával kényszerít bennünket arra, hogy a múltból a jelenbe következtessünk,

A szocializmus építésének jelenét illetően a krónika tükrében élesen megvilágítva látjuk azt az utat, amelyen járnunk kell, ha nem akarunk — mint 1956-ban — a mellette tátongó szakadékba zuhanni, ha nem akarjuk elveszíteni a proletárhatalmat, s vele népünk szabadságát. Ez az út a dogmatizmustól a revizio- nizmustól mentes marxizmust —leninizmust jelenti, amelytől valahányszor eltértünk, mindig csak a kárát vallot- tuk.

A krónika tükrében felismerjük a párt vezetőszerepének fontosságát, a megbonthatatlan munkásegység jelentőségét és nem utolsó sorban annak az igazságnak a súlyát, amely szerint kemény osztályharc és forradalom nélkül nem lehet szó a hatalom megragadásáról és megtartásáról. A múlt egyik legfontosabb tanulsága az — a krónika is erre utal — hogy a munkásmozgalomban a nép szolgálatában a felszabadulásért vívott harcban csak önzetlen, megállást és személyes érdeket nem ismerő odaadással lehet eredményt elérni. A hősi múlt kimagasló egyéniségei, vezérfiai, akik „egy fejjel voltak magasabbak a többinél“ kivétel nélkül mind feloldódtak a kitűzött célért vívott harcban. Mindent feláldoztak, mindent mertek és végső eredményben ők győztek. Ennek köszönhető, hogy a munkásmozgalmat a legvészesebb időben se,m lehetett eltiporni, hogy megmaradt annak a termékeny talajnak, amelyből negyed századdal később a magyar nép szabadságának tűz piros virága kisarjadt.

DR. WIMMER IMRE

Ä párimunka hétköznapjai

Összehívják a tagjelölteket

A komlói Kossuth-bánya szenes főkörletének pártszervezete érdekes határozatot hozott április 3-án. A határozat szerint a pártvezetőség egyik tagja (névszerint Szabó János párttitkár elvtárs) minden hónapban összehívja a tagjelölteket, ismerteti és megmagyarázza nekik a Szervezeti Szabályzat egy-egy pontját, meghallgatja kívánságaikat, elbeszélget velük az időszerű bélés külpolitikai kérdésekre', stb.

A pártvezetőség sajnos nem következetes a határozat végrehajtásában. Eddig ugyanis csak egyszer hívta össze a tagjelölteket, noha a határozat elfogadása óta, már három hónap telt el. Mégis írunk róla, mert maga az alapelv (a tagjelöltek havonkénti összehívása) helyes és követésre méltó.

Ez idáig nem is tudunk arról, hogy más pártszervezetekben is ilyen határozat született volna. Sőt: több pártszervezetet ismerünk, ahol hanyagul foglalkoznak a tagjelöltekkel. Ez a helyzet a pécsi PUV több pártszervezetében is, ahol számos tagjelölt már régen túlhaladta a tagjelöltségi időt. A Pécsi Dohánygyárban hat „öreg” tagjelölt van, a Pécsi Szénbányászati Tröszt több pártszervezetében olyan tagjelöltet is találhatunk, akit már másfél éve vettek fel.

Az ilyen hanyagság nemcsak a tagjelölteket kedvetlenítheti el, hanem ellentmond az ismert párthatározatnak is. E párthatározat szerint a párt- szervezetnek a közvetlen termelő munkában dolgozó tagjelölteknél hat hónap, az egyéb foglalkozású tagjelölteknél egy év eltelte után döntenie kell arról, hogy alkalmasnak bizonyultak-e a párttagságra, avagy sem. A tagjelöltségi időt az alapszervezetben csak a párttagyűlésenek áll jogában

Kultúrpolitikai tanfolyam nyílt Szigetváron

Szigetváron a járási művelődési otthonban a megyei tanács művelődésügyi osztályának szervezésében tegnap 6 napos kultúrpolitikai tanfolyam kezdődött. A megnyitón megjelent Nagy Gyula elvtárs, a megyei tanács elnökhelyettese, Takács Gyula elvtárs a

megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője.

A mintegy 60 résztvevő — a megye népművelési ügyvezetői, művelődési házaik igazgatói — a tanfolyam idején művelődéspolitikai előadásokat hallgat. Tájékoztatást kapnak kulturális kérdésekről. Elsősorban a tsz-községek kulturális életének megfelelő irányításához, elvi és módszertani segítséget ) nyújt a tanfolyam.

A következő héten újabb 60 résztvevő végzi el a tanfolyamot.

meghosszabbitani, indokolt esetben.

Ezeknek a pártszervezeteknek ajánljuk a Kossuth-bányai példát — illetve annak következetesebb . alkalmazását!

A családlátogatásokról

Megírtuk már, hogy a So- piana gyári pártvezetőség A munkásosztály helyzetéről szóló párthatározat végrehajtása keretében átfogó családlátogatási programot dolgozott ki. A terv lényege az, hogy a pártvezetőség és megbízottai meglátogatják a gyár dolgozóit az otthonukban és elbeszélgetnek velük otthoni körülményeikről.

A Sopiana gyári kommunisták kezdeményezése örvendetesen

terjed. A komlói városi párt- bizottság is kidolgozta a maga családlátogatási tervét, s a Kossuth-bányai pártbizottságon is nemrég született meg egy ilyen elgondolás.

A komlói családlátogatások minden bizonnyal kedvező visszhangot váltanak ki, mim ahogyan a Sopiana gyári dolgozók között is osztatlan örömöt keltett az, hogy pártszervezetük vezetői a pihenőidőben is gondolnak rájuk. és osztoznak velük az otthoni örö mökben és gondokban. A családlátogatások tehát nagyon hasznosak, még közelebb kerü1 általuk a párt a tömegekhez — ezért érdemes lenne más üzemekben is követni a Sopiana gyáriak és a komlóiak példáját!

Uttörővezetők utaztak a Szovjetunióba

Többéves kiváló munkája jutalmaként hétfőn délelőtt 54 magyar úttörő vezető utazott kéthetes üdülésre a Szovjetunióba. Idejüket Moszkvában és Leningrádban töltik.

Vezetőséget váiasz'ott a Magvar Képzőművészeit Szövetsége

A Fészek-klubban hétfőn megtartotta első ülését a Magyar Képzőművészek Szövetségének választmánya. Vedres Márk díszelnök megnyitója után megválasztották a szövetség vezetőit.

A Magyar Képzőművészek Szövetségének elnöke Mikus Sándor, főtitkára Pogány ö. Gábor, titkárai: Makrisz Agamemnon, Marisa István és Bencze Gyula.

Fejlődik megyénkben a szocialista kultúra

Művelődésügyi problémákat tárgyalt a megyei tanács végrehajtó bizottsága

A Baranya megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága az elmúlt napokban ülést tartott, ahol több napirend közül a párt művelődésügyi politikája szerepelt. Takács Gyula elv- társ, a megyei tanács művelődésügyi osztálya vezetője a határozat végrehajtásáról a következőkben számolt be.

— Első feladatunknak az irányelvek megismerését, azok feldolgozását tekintettük. Eljuttattuk minden pedagógus-* hoz, népművelési aktívának, majd különböző szintű tanácskozásokon iskolaigazgatókkal, nevelőtestületekkel, népművelési ügyvezetőkkel, könyvtárosokkal beszéltük meg a tennivalókat.

A megyei tanács v. b. határo zata alapján az ősszel kéthetes 140 fős, bennlakásos pedagógus aktivista-tanfolyamot szerveztünk, főleg fiatal pedagógusok részvételével. Ezzel egyidőben a megyei pártbizottság művelődésügyi szakemberek bevoná savai kidolgozta Baranya megye és Pécs város hároméves kulturális programját. Bár az irányelvek megjelenése óta nem telt el nagy idő, az elmúlt tanév tapasztalatai azit mutatják, hogy megtermékenyítő- leg hatott egész művelődési

tevékenységünkre. Egyre inkább tapasztalható a kulturális munka iránti érdeklődés általános fellendülése, az egész művelődési tevékenység szocialista tartalmának fejlődése. A főbb feladatok végrehajtásáról az alábbiakban számolt be.

— A most befejezett tanév elején különös figyelemmel végeztük, az állami gazdaságok általános iskolával való ellátását. öt ilyen iskolát létesítettünk, a jövő iskolai év elején pedig megnyitjuk az Ilona- pusztai iskolát is. Az 1958/59. évi beruházások keretében főleg ipari településeken és tsz- községekben építettünk, illetve építünk tantermeket. (Hidas, Szászvár, Komló, Szigetvár, Olasz, Szentlászló, Almamellék, Bakonya). Az elmúlt évben beruházás nélkül nem kevesebb, mint 106 új óvodaférőhelyet, 27 általános iskolai osztálytermet létesítettünk a megye szocialista szektoraiban illetve ipari településeinken. Hasonló arányú fejlesztés várható ez év végéig is.

A megyei könyvtár 1958-ban 50 000, 1959-ben pedig 70 00ü forintot biztosított a pécsi peremtelepülések könyvállományának fejlesztésére. Még ez

A véletlen úgy hozta magával, hogy nemrégen egy válóper ügyében lefolytatott tárgyalás fül- és szemtanúja voltam. A főszereplőkön — férj és feleségen — kívül voltak tanúk és persze két ügyvéd, akik a kialkudott honoráriumok nagysága arányában igyekeztek az ellenfelek vádjait lekicsinyíteni és a saját ügyfeleik el nem múlandó érdemeit felmagasztalni. Nem voltak jelen a per áldozatai: a házaspár három gyermeke.

Ebben a bizonyos perben a feleség perelte a férjet, ugyanakkor a férj is perelte a feleséget. Mindkettő szabadulni akai;t a másiktól — ebben az egyben megegyeztek. Mindkettő eskü alatt és félre nem érthető határozottsággal állította, hogy a másik házastárs pokollá tette életét és viselkedésével lehetetlenné tette az együttélést.

Tisztában vagyok azzal, hogy a válóper nem szokatlan jelenség, bár egyesek még mindig meggyőződéssel vallják, hogy a házasságok az égben köttetnek ... Válóperek mindennapi, hogy ne mondjam: minden órai események. Ennek a bizonyos válópernek érdekességet kölcsönöz az a körülmény, hogy a férj beverly-hillsi orvos, aki ellen úgy a feleség, mint a tanúk részéről megdöbbentő! vádak hangzottak el.

A két "ügyvéd bevezető beszéde előrevetette a következő fejlemények sötét árnyékát. Elsőnek a feleség ült a tanúszékbe. Ügyvédjének szakavatott kérdéseire adott válaszában elmondotta, hogy férjét még az egyetemen ismerte meg, aki eleinte kutató munkát végzett, később — a három gyermekre való tekintettel — magán-praxist kezdett. A, beverly-hillsi rendelő kitűnő

így „operálnak" orvosok

Amerikai egészségügyi állapotok egy válóper tükrében

üzletnek bizonyult, de amilyen mértékben fejlődött és jövedelmezett az üzlet, olyan mértékben távolodtak el régi barátok, közeli ismerősök, olyannyira, hogy az utóbbi években már senki szóba nem állott vele, sőt a környékbeli gyermekek már játszani sem voltak hajlandók az ő három gyermekével.

Az ügyvéd természetesen megkérdezte, hogy mi volt ennek az oka. A felség válasza ez volt:

A férjem horribilis árakat számított. Egyszerű mandulaműtétért ezer dolláirt is elkért. Gyakra felesleges operációkat végzett, ismételten nem ott operált, ahol kellett volna. Egyre gyakrabban hallottam emlegetni, hogy a férjem „croók” (csaló) és ez volt az oka, hogy a barátaink, ismerőseink egytől egyig elhidegül- tek.

Kiderült persze az is, hogy férjének kapzsisága és a barátok elhidegülése aláásta a 'kötelességtudó feleség egészségét, aki jelenleg nagyfokú idegességben szenved..,

A férj ügyvédjének keresztkérdései alatt kiderült, hogy a feleség az orvosi rendelőben dolgozott és munkakörébe tartozott a számlák kiküldése is. Állítólag ezért mentek ki horribilis árakkal a számlák. Nem a férj, hanem a feleség volt kapzsi; nem a férj, hanem a feleség szabta meg az ezerdolláros árat egy-egy egyszerű mandulaoperációért.

Az első tanú, a feleség nővére, természetesen megerősítette a feleség állításait. A férj ügyvédje keresztkérdésekkel

— és a bíró hozzájárulásával

— főként azt igyekezett bizonyítani és a tanú szavahihetőségét kétes formában feltüntetni, hogy a tanú részt vett oly mozgalmakban, amelyek a világbéke célját igyekeztek előmozditani, sőt — borzalmak borzalma: híve volt, terjesztője volt a „socialized medicine” elrettentő gondolatának is!

A férj édesanyja vallomásából kiderült, hogy fiának iskoláztatása 32 ezer dollárba került, aminek egy részét szerette volna visszakapni és a házasságot természetesen a feleség és nem a férj kapzsisága juttatta zátonyra. A feleség volt az, aki a kutató munkát végző orvosból dollárt hajszoló beverly-hillsi üzletembert csinált.

A férj vallomásában elmondotta, hogy élete céljául a rák-kutatást tűzte ki és e munkát havi 750 dollár tiszta jövedelem ellenében örömmel végezte, amíg lehetett. A feleség kapzsisága és pazarlása következtében el kellett adni a két hálószobás lakást és 35 ezer dolláros házat vásároltak

— de később már az sem volt kielégítő és őnagyságának egy 80 ezer dolláros otthonra fájt a foga. Az adósságok egyre gyűltek és így a Cancer Re- search-nél elfoglalt állását a beverly-hillsi rendelőre cserélte át. A horribilis álrak őt is megdöbbentették, de azokat nem ő, hanem a felesége számítottá — gyakran tiltakozása ellenére.

Hangos és szenzációs .kirobbanásokra akkor került sor, amikor a férj a keresztkérdések pergőtüzébe került... Kiderült, hogy egyetlen egy év alatt a férj 400 operációt számlázott és a beverly-hillsi ren*- delő 250 ezer — egyenegyed- millió — dollárt jövedelmezett: előfordultak „téves” operációk és történtek műtétek, amelyekre nem volt szükség, de azokért nem ő. hanem a behívott „szaktudósok” voltak felelősek és különben is, .' védés mindenütt előfordul"; a 400 operáció közül p'*”°*'p.n egyet sem végzett ő maga — 6 csak a betegeket szállította a kés alá és kolléktálta a horribilis árakat, amelyeket — szokás szerint — megosztott a sebészekkel.

Ezeket a beismeréseket persze nem volt könnyű kicsikarni az előkelő rendelőt igazgató üzletemberből. Voltak olyan hangos szóváltások, hogy a bíró kénytelen volt ismételt csendet és rendet teremteni — amelyet megint hangos szóváltások törtek meg.

Volt még egy tanú, aki egy kórházban a felesége sorsát bízta a beverly-hillsi orvosra. Amikor abban a hitben távozott a kórházból, hogy feleségét jó kézre bízta és az orvos feleségét szívességből autóján otthonába vitte, legnagyobb meglepetésre a doktor úr éppen fejest ugrott az úszómedencébe, amikor a kórházban a reá bízott feleségen kellett volna műtétet végeznie.

Azonnal felhívta a kórházat, ahonnan azt a választ kapta,

hogy a felesége a műtő-szobában van és a sebész már vígan végzi a munkáját. Semmit nem tehetett, tudomásul kellett, vennie, hogy az az orvos — ez esetben a férj — akire felesége sorsát bízta, valósát- gos „crook”, aki még csak azt sem tartotta szükségesnek, hogy tanúja legyen a műtétnek, amelyet az érdekelt felek megkérdezése és hozzájárulása nélkül valaki más végzett. Az orvost emiatt be is perelte.

Nem érdekel bennünket az, hogy a válópernek mi lett, vagy mi lesz a vége. Közvetlenül az sem érint bennünket, hogy ily szülők védő karjai alatt milyen sors vár a három gyermekre. Bennünket és általában a közönséget az érdekli és előbb-utóbb sokunkat közvetlenül érinti, hogy így „operálnak” orvosok, ily erkölcsi alapra építik „aftia” oszlopos. tagjai hivatásukat és évi negyedmilliót jövedelmező rendelőiket.

Washingtonban ezért tart milliós „lobbyt” az American Medical Association. Ezért próbálják a „kommunista” bélyeget rányomni mindenkire, aki a társadalmi biztosítás keretében orvosi, kórházi segély bevezetését ajánlja. Ezért ugrasztják ránk a „szocializmus mumusát”, amikor az Angolországban oly- kitűnően bevált egészségügyi ellátás kerül szóba hazánkban.

Egy mindennapi válóper szennyesének kiteregetése közben így került ismét világo-- ság arra a szintén mindennapi módszerre, amellyel orvosok aránytalanul nagy jövedelmei két biztosítják és végeznek jövedelmező műtéteket a beteg áldozatok — zsebére!

(Az Amerikai Magyar Szó

1959 június 18-i számából.)

évben Pécsett a jobb könyvellátás érdekében két fiók- könyvtár nyílik meg, valamint új korszerű mozihelyiséget létesítünk Hidason és Hosszúhe- tényben.

A művelődéspolitikai irányelvek megszabott iskoláztatási feladatok között elsősroban a munkás- és parasztszármazású tanulók arányának emelését tartjuk szem előtt. A középiskolákba és az egyetemekre való felvételük máris komoly számszerű javulást mutat. Ezenkívül a megyei tanács 10 társadalmi ösztöndíjat alapított, melyből kettőt pedagógus, kettőt pedig jogászi pályára készülő fiatalok számára adnak ki az 1959/60-as tanévre. (A mohácsi járás községei 39 ezer, Komló város 10 000, Harkány község 3000 forintos társadalmi ösztöndíjat alapított középiskolások, illetve egyetemi hallgatók számára.)

Beszélt továbbá a felnőtt oktatás évről-évre javuló eredményéről, a világnézeti nevelés egyre színvonalasabb és magasabb igényű fellendülésérő!, melyet elsősorban a népművelés különböző eszközeivel (előadások, kiállítások, ismeretterjesztő könyvecskék stb.) kívánnak hatlatósabbá tenni.

Beszámolójában kitért az ön tevékeny művészeti munkában, valamint a hivatásos művészetben elért eredményekre s a még fellelhető hiányosságokra.- örvendetes jelenség — mondota — a műsorpolitika kedvező irányú fejlődése. Az egyre nagyobb számban működő öntevékeny csoportok művészeti munkája mindinkább a szocialista nevelés célkitűzéseit szolgálja. A tartalmi változást nagy mértékben elősegítette a tanácsköztársaság 40. évfordulójára való felkészülés, ahol szocialista reális ta tartalmú, nagy nevelő hatású művek, (például Bekötött szemmel, Nyolc hold föld, Nein vagyunk angyalok) szovjet és népi demokratikus színművek, s haladó nyugati alkotások szerepeltek.

A hivatásos művészetről szólva megállapította, hogy kedvező fejlődés következett be. A Pécsi Nemzeti Színhez műsorpolitikája is sokat javult, mégis hiányossága az, hogy a szocialista neve’ést szolgáló darabok alls vagy csak elvétve jutnak vidékre, nagyrészt a színház anyagi törekvése miatt.

A tanácsköztársasági pályázatokra beérkezett több, mint 60 pályamű igazolja, hogy művészeink nem zárkóznak el a szocialista realista alkotások elől. A baranyai ünnepi hetek során íróink több irodalmi estén szerepeltek, képzőművészeink alkotásai is eljutottak munkásokhoz, parasztokhoz és a zenei oktatások is egyre in- Kább helyet kapnak a népművelésben.

A részletes beszámoló utón határozati javaslatokat terjesztettek elő, melyek mind p művelődéspolitika további feladatait szabták ki a jövőre nézv«-