Dunántúli Napló, 1959. július (16. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-05 / 156. szám

4

N A PLO

1959. JÚLIUS 3.

TíltotilUá fount édékCL Uíyvzo- tnMtí&Z’tti fyyű\Utnéymy,elfy&zdaty&d&tt

a Pécsi Janus Pannonius Múzeum

Újabb nagy értékű képzőművészeti anyaggal gyarapodott a Pécsi Janus Pannonius Múzeum. Hetven olyan festmény tulajdonába jutott, melyeket eddig a Magyar Nemzeti Galéria nyilvántartása mint „nemzeti érdekű magán- gyűjteményt” tartott számon.

A gyűjtemény a XX. századi magyar művészet legjobbjainak elsőrangú műveit tartalmazza. Rudnay Gyula 27 festményét, Mednyánszky László 7 művét, Koszta József, Bar- csay Jenő, Kernstok Károly, Szőnyi István több kjváló alkotását most mór a Janus Pannonius Múzeum vallhatja büsz kén sajátjának. Az anyag egy részét (30 db) már át is vette o múzeum s a közeljövőben kiállításon szeretné a pécsi műbarátoknak bemutatni.

A közel félmillió forint értékű gyűjteményt a Múzeum Tamás Henriktől, a Tamás Galéria egykori tulajdonosától vette ót. A jeles műgyűjtő kiváló gyűjteményét ugyanis felajánlotta a Baranya megyei Regionális Múzeum-szervezetnek azzal a feltétellel, hogy a festmények ellenértékeként kéri azok állandó együtt-tartását és kiállítását, valamint a saját életfenntartását szolgáló, /negyedévenként fizetendő életjáradék juttatását. A gyűjtemény egy része, a Mednyánszky, Rudnay, Koszta-amyag — bár mór

most a múzeum tulajdonátképezi — a megállapodás értelmében Tamás Henrik élete végéig az ő lakásán maradhat.

Az anyagi feltételeket a Múzeum csak felettes hatósága, a megyei tanács segítségével tudta vállalni, tekintve, hogy a életjáradék összege meghaladta képzőművészeti gyűjtemény gyarapítási hitelkeretét. A tanács végrehajtó bizottsága, látva a gyűjtemény művészi jelentőségét és anyagi értékét, a múzeum vásárlási hitelét megemelve, lehetővé tette a gyűjtemény megszerzését.

A pécsi modern magyar képtár, melynek alapjait dr. Gépest Kiss Pál professzor két év előtti adománya vétette meg, most e gyűjteménnyel igen kedvezően egészült ki. A szá- zadeleji haladó művészet és a formakereső kísérletek képviselői (mint Derkovits Gyula, Egry József, Csontváry K. Tivadar, Czóbel Béla, stb.) mellett most a realista hagyományokat képviselő Rudnay, Mednyánszky-műveik is tanúságot tesznek majd a magyar piktúra sokrétűségéről. A XX. századi magyar művészet a pécsi képtárban ily módon szélesebb körben és egyes művészek oeuvrejét tekintve gazdagabban lesz képviselve, mint a Nemzeti Galéria kiállításán. — S ha ehhez még elgondoljuk, hogy megfelelő kiállítási

lehetőség esetén a Galéria XIX. századi anyaggal is kiegészítené gyűjteményünket, akkor a pécsi képtár a budapesti után valóban az első helyen következne.

Ehhez azonban a képtárnak elsősorban végleges és állandó helyet kell biztosítani.

Jelenlegi otthonát, a múzeum néprajzi osztályának kjjl- lítóhelyiségeit két év. előtt egy évi használatra kaptuk kölcsön. Jogos kívánság, hogy a néprajzi kincsekben oly gazdag megyének és múzeumnak néprajzi kiállítása is legyen. Azonban ha • lebontjuk a képkiállítást, vissza kell adnunk az adományozott anyagot. Ugyanakkor újabb problémát jelent a most megszerzett Tamás-féle gyűjtemény kiállítási kötelezettsége.

úgy tudjuk, a városi tanács építési osztálya foglalkozott a képtár elhelyezésén^ problémájával, a Rákóczi út rendezésével kapcsolatban készült tervek között szerepel is egy új képtárépület létesítése. Ez az épület közvetlenül a néprajzi osztály épületéhez kapcsolódna, így a két gyűjtemény együttes látogatására is mód nyílnii, Reméljük, a szép tervek megvalósításra is kerülnek és a nagy értékű képgyűjteményt itt a városban tehetjük dolgozóink közkincsévé.

SARKADINE HÁRS ÉVA

A színházi évad végén

Negyvenezer barackfacsemete

A napokban járt Pécsett a Földművelésügyi Minisztérium irányítása alá tartozó Országos Minőségvizsgáló . Intézet háromtagú , munkaibrigádja. Tagjainak aiz volt a feladata, hogy megvizsgálja.a pécsi ba- J'acktennelés .javításának, feltételeit. Á váropi . tanács mezőgazdasági osztályának vezetője, Somogyi Béla elvtárs kíséretében a vendégek megtekintették a Pécsi Kertészeti Vállalat bicsérdi faiskoláját, ahol az ország egyik legnagyobb őszibarack-szaporító és nemesítő telepe van;

Somogyi elvtárs szerint a budapesti szakemberek véleménye a pécsi baracktermesztés helyzetéről, jövőjéről nagyon kedvező volt;

— A Minőségvizsgáló Intézet munkatársai . aprólékosan megvizsgálták a bicsérdi faiskolában nemesített őszibarackfákat. örömmel mondhatom, hogy a 40 ezer fa között egyet sem találtak, amely nem felelt volna meg a követelményeknek. Ezt 'nemcsak úgy értem, hogy a fák egészségesek, fejlettek, hanem a fajta megválasztását is helyeselték. Ezen a telepen ugyanis megtalálhatók a külföldiek által annyira kedvelt Ford, Alexander, Champion és I. H. Halle fajták. Persze ezeket a belföldi, fogyasztóink is szeretik. Most az a feladatunk, hogy tovább szaporítsuk ezeket a fajtákat. Elsősorban a pécsi igénylőket látjuk el nemes barackkal, de jelenleg éppen arról tárgyalunk a minisztérium illetékes szakembereivel, hogy az ország

Bicsérden

más tájain is létesíthessen Jerakatot a Pécsi Kertészeti Vállalat. ■ . . , . _

Mit, tesznek-annak érdeké ben, hogy-.értéktelen gyümölcsű .facsemetéket ne, hozhassanak forgalomba?

~ A minisztériumban már megszületett a rendelkezés arra vonatkozóan, hogy csak az Országos. Minőségvizsgáló Intézet által ellenőrzött faiskolák által nevelt gyümölcsfákat értékesíthessék. Tehát tulajdonképpen itt is az történik, ami az állattenyésztésünkben egyre inkább megvaflósul: törzskönyvezik a gyümölcsfákat. Arra is ügyelünk a jövőben, hogy csak egészséges gyökerű, fiatal gyümölcsfákat ’ültessenek a termelők. Ez saját érdekük is, hiszen a rossz gyökerű, elvénült fa csak sínylődik elültetése után és nem hoz értékes gyümölcsöt. AZt pedig talán mondanom sem kell, hogy a pécsi, baracktermesztés jövője elsősorban a szaporító és nemesítő helyeken dől el. Ezért fordítunk ilyen nagy gondot a bicsérdi faiskolánkra. Természetesen rendeletben nem kötelezhetjük a kisembereket, hogy milyen fajtát szaporítsanak. Főleg abba nem szólunk bele, amit saját szükségletre termelnek. De ezeknek a kistermelőknek is érdeke, hogy- minél jobb áron adhassák el gyümölcsüket. Ezt pedig csak akkor tehetik meg, ha oiyan fajtát termelnek,

FIGYELEM!

Koxuletek, vállalatok éa magánosok

résaére

fafűrészelést,

fénymásolást..' sokszorosítást,

lószerszámok, sátorponyvák, munkaruhák és zsákok javítását,

szobafestést és mázolást, zászlók hímzését vállaljuk

Pécsi Vegyesipari Vállalat

Irányi Dániel tér 9. sz. Telefon: 11-14 ts 11' 'V

amit külföldön és nálunk is a legjobban kedvéinek.

— A pécsi hegyekben most meglévő 15 ezer barackfa számát kétszeresére lehetne még emelni, hely van bőven. Csak az a fontos, hogy minél többen Ismerjék fel, milyen kincseket, kiaknázatlan lehetőségeket rej tegetnek -ilyen szempontból is- a Mecsek lankái;

(Folytatás a 3. oldalon)

Vészei tehát éltek a kulturális tézisek adta* lehetőséggel, figyelembe vették az idevonatkozó megállapításokat, amelyek azt mondják: „...messze menő szabadságom biztosítunk a népet szolgáló művészeknek: a témaválasztásban, a feldolgozás módjában, az irányzatok, a formakísérletezések kérdésében." A bátor útkeresés a kísérletezés hasznos és egy pillanatra sem szabad lemon^ dani a forma helyes új útjának állandó kereséséről, mert ez mindig jelent valami pluszt a közönség számára, s erre a „plusz” adására mindig törekedni kell.

A formakísérletezés tekintetében feltétlen eredményesnek mondható volt A kapitány című színpadi legenda.'- bemutatása is. A színház formakísérletezését nevezhetjük a harmadik eredménynek.

Az új út keresésével kapcsolatban azonban nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy az új formakeresés még nem volt rendszeres, nem volt állandó. S éppen ott hiányzott, ahol talán a legnagyobb szükség lett volna rá. Lényeges színvonalemelkedést jelentett volna például a Szélvihar című színdarab bemutatásánál is kísérletezni az új formával, s nem megelégedni a hagyományos eszközökkel. A korszerű megjelenítés ennél a színdarabnál is lényeges többletet jelentett volna, mind a közönség, mind a színészek részére.

Ugyanakkor, amikor a próza területén lényegeset lépett élőre, a színház elmaradt, vagy legalábbis.

megrekedt a zenés műfajok terén

Sem a Bástyasétány 77, sem a Nebánts virág, a Tavaszi keringő, a Bob herceg előadása, — hogy a Csárdás királynőről re. is beszéljünk — nem jelentett olyan minőségi változást, amilyent elért prózai vonalon. Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy helytelenítjük ezeknek a műveknek a bemuta tását. Tudjuk, hogy a közönség szereti és igényli a zenés műfejt, az operettet. Arról van szó, hogy az operett területén is jobb, színvonalasabb művek bemutatását kívánjuk. Már-már kikopnak, agyonjat- szottakká válnak az úgynevezett „régi nagy operettek”, s egyre másra fújjuk le a port azokról a művekről, amelyeknek régen se volt valami nagy márkájuk. S ezen a területen leselkedik még egy veszély: az úgynevezett giccsszerűség. Legtöbb operettünkben lényegében csak a zene az érték, a zene vonzza a közönséget.

A színház operettrészlege alapjában becsületes munkát végzett, a színészek igyekeztek a felszínes szerepekből is „valamit kihozni“. Akadt azonban előadás, amikor engedtek a mű vészi igényességből, . egy egy szereplő csak a rutinjára építve szerepét már már a féktelen és túlzó komédíázás határáig jutott, ha ugyan nem lépte túl azt.

Erre a jövőben jobban kell ügyelni s a giccsszerűség veszélyét mindert eszközzel ■ igyekezzenek elhárítani.

Az operettprobléma természeteseit nem elhatároltan csak színházi kérdés. Kevés a ma talajából nőtt operett.- Kísérletezések akadnak ezen a területen is, hivatkozhatunk itt a színház három művésze alkotta Májusi muzsika című operettre. A kísérletezések azonban

— országos szintet is beleértve

— mindeddig nem hozták meg az átütő eredményt. Az operett terén még sok vargabetűt kell leírni az egyenes út megtalálásáig.

Mint említettük

a színház tájrészlege

is jelentős tevékenységet fejtett ki az elmúlt évadban. Ezt bizonyítja 113 előadás. Általában a Kamaraszínház műsorával tájoltak. Nem kis munka volt ez, a színészek sok fáradtságába, éjszakájába került. A tájszínházat értékelve és munkáját elismerve azonban egy problémára feltétlenül szükséges a figyelmet ráirányítani: ma falun a szocialista mezőgazdaság megteremtésének számos Kérdésével találkozunk. Sikerült jelentősei lépni előre a mezőgazdaság szocialista átalaShú munkáim

örökmozgó, eleven asszonyka Gyimesi Györgyné, aki a két gyermek, a gondnoki elfoglaltság mellett még beteg férjét is teljes, odaadással ápol ja immár évek óta. A férj súlyos agyműtéten esett keresztül, o.mi sajnos azzal jár, hogy a házkörüli férfimunkát is az asszonykának kell elvégeznie. Úgyszólván percnyi szabad ideje nincs, nyughatatlan természete magával ragadja a kis . családot is, mert ebben a házban mindenki cselekszik, mindenki tesz valamit, hogy enyhítse, feledtesse a túl korán betelepedett tragédiát.

Mert harmincegy néhány éves korban nyugdíjba vonulni és azt úgy viselni, mint Gyimesi György, a családfő, úgy hisz- szük kevesen tennék utána. A természet jókedéllyel ajándékozta meg, amihez a napsugarat, a lélekgyógyítő csodaszert újra és újra az örök energiaforrásból, a hitvesi szerétéiből meríti.

Mi tagadás, egy négytagú családnak kevés a, nyugdíj, s ezen úgy segítenek, hogy a ’ér; nérni fizetéssel járó köny- ■ .jllli 1 vállal;, az asszony. •, 'yázza, meg ’apja

a harkányi erdészüdülő gondr noki helyét és úgy élnek, amire azt szokás mondani; beosztással, de megvan mindenük. Persze ők nem ezt vallják, túl fiatal házasok még ahhoz, hogy megállapodjanak. Különösképpen az asszonyka elégedetlen. Nem arról van szó, hogy saját házról, perzsaszőnyegről, antik bútorról álmodozik, több, nagyobb a vágya ezeknél. Ez pedig a leveléből derült ki, amit nemrég írt a szerkesztőségbe. Félénk hangú levélke volt, mellékelve néhány fényképpel.

„Itt küldöm a képmásait annak a néhány szobornak, amit úgy tessenek elbírálni, hogy ezek az első munkáim, melyeket hozzávaló szerszámok nélkül, puszta kézzel formáltam, Szívesen fogadnám, ha megtekintenék kis műveimet."

Elmentünk, megnéztük és le is fényképeztük Gyimesiné „kis műveit", a pipáló öregembert, a néger női mellszobrot és valamennyi agyagszobrocskáját, a formáiban, kivitelezésben még kezdetleges, de határozott tehetségről árulkodó első alkotásait. Újra elmondja, zavartan bizonygatja, hogy puszta kézzel és körömmel gyúrt életet az agyagba.

— Úgy kezdődött, — mondja az izgalomtól egy kicsit akadozva —, hogy elnézegettem a fürdőn vásározó árusok porcelánőzikéit, kutyáit és egyszerre csak úgy éreztem, hogy ezt én i$ meg tudnám mintázni. De a végső elhatározás mégis akkor érett meg bennem, amikor Pécsett, a Kossuth Lajos utcai ajándékboltban meg akartam lepni magam egy gyönyörű, néger női mellszoborral. Persze a' igazi meglepetés akkor ért, amikor megnéztem az árát. Hiába, nem volt szivem 360 forintot kiadni érte, pedig a helye megvolt már otthon, az

új relcamié vitrinjén. Ekkor bizsergetett meg másodszor az a különös belső noszogatást hogy ezt is meg tudnám csinálni. Szinte az ujjaimban éreztem a gyapjas fej, a tömpe orr, a kerek vállak és a telt mellek idomait és most itt van. Ugye hasonlít egy kicsit az eredetihez? — A pipázó paraszt kényelmesen elpihenő tartását, a férjemről lestem el, ő szokta így, persze pipa nélkül.

Várja, hogy szóljunk vdla- mi jót, vagy elmarasztalót és mi úgy érezzük, nincs szükség udvarias dícsérgetésre. A pipázó paraszt, a foga fehérjét mutogató néger nő, bizonyít helyettünk, ök Sinkó-mester, vagy más előtt szeretnének vizsgázni, de azért szükség van ránk is, hogy tolmácsoljuk: érdemes felfigyelni Gyimesiné re.

— P — Gy —

kitása terén. Vajon a tájszínház ennek a problémának megoldása segítésében kihasznál- ta-e a lehetőségeket? Úgy véljük, hogy nem, ebben ez évadban a paraszti élet problémáit telvető művekből nagyon K6- ctset vitt a színpadra. Pedig ezen a területen most erre van a legnagyobb szükség. A jövő évadban a figyelmet tehát erre a problémára kell összpontosítani,

Ahogy nem mindegy az, mit lát a közönség a színpadon, az sein közömbös, hogy kik ülnek a nézőtéren. Ezért szólnunk kell

a közönségszervezésről

A közönségszervezés területén kettős hibára hívjuk fel a figyelmet.

Az üzemi közönségszervezés területén a tapasztalat azt mutatja, hogy az üzemek fizikai munkásaiból történő szervezés eredménye a, munkások számarányához viszonyítva szinte elenyésző éppen azokra a színdarabokra,- amelyeknek megtekintése elsőrendűen fontos lenne. A közönségszervezők sok esetben — s éppen a politikailag lényeges mondanivalójú színdaraboknál — á szervezéssel kapcsolatos kifogások tömkelegét hozzák fel, viszont például az operetteknél ostromolják a pénztárt. Ilyenkor váltja be a színház a legtöbb csekket, amelyekkel az Igazgatói és kulturális alapok terhére vásárolnak színházjegyet — legtöbbször az irodai alkalmazottak részére. Nem ez a célja a közönségszervezésnek, Hanem az, hogy agitáljanak, politikailag magyarázzák meg az előadások jelentőségét, s figyelmük elsősorban a fizikai munkásokra terjedjen ki. A politikailag lényeges mondanivalójú színdaraboknál, magának a színháznak közönség- szervezése sem kielégítő, nem differenciálja a szervezés irányát. Kétségtelen, hogy a színház közönségszervezője egymagában nem elég ennek a feladatnak hathatós megoldására, több segítségre lenne szüksége. Hasznos lenne, ha az üzemek szakszervezeti bizottságai alapos gonddal új közönségszervezőket állítanának be ott, ahol a mostaniak hanyagul, nemtörődöm módon, csak ím- mel-ámmal dolgoznak.

•A színház egész munkájáról szólva elmondhatjuk, hogy ebben az évadban haladtak legtöbbet előre. Ez a megállapítás vonatkozik a színház zenekarára, kórusára is. Paulusz Elemér karmester vezetésével a zenekar és kórus fejlődése olyan jelentős, hogy remélni lehet: operai vonatkozásban is megállja majd a helyét a következő évadban.

Még egy lényeges problémáról kell szólnunk, olyanról, amely általában kimarad a színházi évadok értékeléséből. Ez pedig:

a színészek életismerete.

Ügy véljük, meg kell ezt említenünk, mert az idő sokkal jobban, mint máskor, most sürge- tóleg felveti. A mi színházunknál is számos színész van, aki csak felszínesen ismeri a szocialista társadalmat építő munkásembereket. Már ma sem elég, de holnap még kevésbé lesz elégséges egy-egy szerep élethű megformálásához a rutin. Színészeink a ma emberének megismerése területén haladtak a legkevesebbet. Ember- ismeret nélkül pedig mai színdarabban szerepelni majdnem olyan nehéz, mint bénákkal futóversenyt rendezni. Érdemes lenne színészeinknek az emberismeret problémájánál alaposan elgondolkozni.

Még számos problémát lehetne megvizsgálni, egy évad munkájának sok az összetevője. Annyit megállapíthatunk, hogy ez az évad az elmúlt évekhez viszonyítva meghozta azt a változást, amelyet dolgozó népünk joggal várt. Lényegében sikerült a giccset, a kispolgári „nyögdécselést” száműzni a színpadról, s helyébe — ha még nem is elégséges — de mind több mai életünket ábrázoló és a mai élet számára hasznos színdarabot ültetni. Színházunk munkáját értékeb ve — „jó” osztályzatot adhatunk. Ebben az osztályzatban azonban a jövő évad „jobb'' jegyének reménye is bentfog- laltatik...

GARAY FERENC