Dunántúli Napló, 1959. július (16. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-29 / 176. szám

2 NAPLÓ 1959. JÜLIUS 29. II társadalom az iskolákért Több évvel ezelőtt indult meg hazánkban az a mind na­gyobb méreteket öltő társa­dalmi mozgalom, amely segíti az államot oktatási helyzetünk állandó javításában. A mozga­lom sikereire jellemző, hogy a hároméves terv időszakában társadalmi erőforrásokból épí­tendő 700 tanteremből 1958- ban már 400 felépült, az idén az első félévben több mint 40 millió forint értékű társa­dalmi munkát végzett a lakos­ság: felépítettek 156 tanter­met, 19 óvodát, 19 pedagógus lakást és 124 egyéb, az okta­tást szolgáló helyiséget; Iskoláink a nyáron különö­sen sokat várnak a lakosság­tól, az üzemektől, a vállala­toktól. Elsősorban azt kérik, nyújtsanak segítséget az új tanévben sokhelyütt megin­duló politechnikai oktatás tár­gyi feltételeinek biztosításá­hoz; A Művelődésügyi Miniszté­rium az idén is vándorzászlók­kal és más anyagi eszközök­kel jutalmazza az iskolák társadalmi támogatásában leg­szebb eredményt elért megyé­ket, járásokat, városokat, va­lamint a helyi művelődésügy támogatáséiban kiemelkedő is­kolákat; . _ | , Ifjúsági klub Ivánbatfyánban A klub legyőzte a kocsmát — Növekszik a könyvtár forgalma — Ősszel még érdekesebb lesz a klub élete Az ifjúsági vezetőknek, párt­munkásoknak és a népművelés dolgozóinak sok gondót oko­zott és okoz, hogyan biztosít­sák a fiatalság kultúrált szó­rakozási lehetőségeit olyan he­lyeken, ahol a kocsma és a heti egy mozielőadás az egyetlen szórakozási lehetőség.. Ivánibattyán, a siklósi járás egyik kis községe. Mindössze háromszázn yolc vamö t lakója vám A legközelebbi nagyobb község, ahova esetleg eljárhat­nak a fiatalok szórakozni, a tíz kilométerre eső Villány; Ebben a Iris faluban azon­ban mégis sikeresen megoldot­ták a fiatalság'. szórakozási problémáit. Iváribattyánban már nem a kocsmában talál­koznak esténként a fiatalok, hanem a nemrégen létesített „Ifjúsági klubbari"; Nem is volt olyan nehéz ezt a klubot létrehozni, — mondja Hegyi Béla tanácstitkár. — A kiszesek gondolata Volt a Klub létrehozása, mi pedig, azaz a tanács, segítettünk nekik; De nézzünk talán körül a helyiség ben. Szép, tágas terembe lépünk. A középen ping-pong asztal. Minden este ütik itt a labdát a gyerekek, — mondja Hegyi elvtárs. — Igen, de a labdát csak legfeljebb négyen üthetik, mit csinálnak addig a többiek? — Van néhány szenvedélyes sakkozónk is, de sokan szeret­nek fömizni js, de egy új le­mezjátszónk is van, aki éppen táncolni kíván, feltehet egy le­mezt. Még most, a nagy mun­kák idején is akadnak bőven táncolná vágyó fiatalok. De aki fáradt, az leülhet olvasni is. — Olvasni? — Igen, olvasni. Ugyanis megállapodtunk a népkönyv­tárossal, hogy minden este kölcsönözzön könyveket itt a klubban olvasótermi használat ra is. Ezt azért is könnyű volt megoldani, mert a könyvtáros egyúttal az ifjúsági klub gond­noka is. 0 kezeli a klub egyéb berendezését is, a hanglemeze­ket, 6akkot, stb, Mert az ördög sohasem alszik — Tűzrendészet! ellenőrzésen a sellyei járásban Kopott^ szürke Póbjedánk egyenletes zümmögéssel sza­lad a műút fehér szalagján. A sebességmérő mutatója mintha a hatvanas számhoz tapadna: Scheffer Jenő tűzol- tófőhadnagy jegyzeteit néze­geti, Horváth János pedig, a megyei tanács igazgatási osz­tályának munkatársa, újságot böngész mellettem a hátsó ülésen; Tűzremdésaeti ellenőrzés lesz. Még néhány kilométer és el­érjük a sellyei járás első köz­ségét. Igen, ott már látni is a házakat. Aztán a táblát: Ki­rályegyháza. Megállunk a tűzoltószertámáli — Kinél van a kulcs? Aki hallja a kérdést gon­dolkodni kezd; Töprengenek a helybeliek; — Valóban, kinél is lehet a kulcs? Ülünk és várunk És. arra gondolunk; legalább addig ne adja elő magát valami fránya tüzecske, amíg azt a kulcsot élőkén tik: Mert lavórokban mégiscsak nehézkes hordani a vizet; A szertárban pedig ott vannak a jó tűzoltóvöd­rök ;:: j . — Itt a kuicsS *—i büszkén lobogtatja valaki; — Hol volt? — Annál a fiatalembernél, aki zabot merni vitte él a vöd­röket a szertárból!!;­Na ez is jól kezdődök.» Kákics a következő község. A tanácsházán csak egy idős bácsit találunk; Kisbíró. — Aztán tessék már mon­dani, van éjszakai szolgálat a toronyban? Tempósan felel; — Már hogyan lenne, ami­kor nappal sem mernek fel­menni az emberek. Életveszé­lyes ..: — Fogatszolgálat rendben van? — Varga Péter a soros : : Ballagunk a huszas házsaám felé. Itt-ott kíváncsiak feje je­lenik meg az ajtókban. Egyik házból gyerek nyargal elő, másikból öreg totyog az ajtó­hoz. Csak épp Vargáéknál senki. — Hol lehetnek? — Zabot arat a földjén, — feleli a szomszéd. A főhadnagy elvtárs ott az utcán írta meg a feljelentést. Az ember nem is gondolná, hogy mennyire lelkiismeretle­nül tesznek eleget a tűzvéde­lemnek. Zalátán például rend-» szeresen osztja be a munka- képtelen öregeket szolgálatba a termelőszövetkezet elnöke. Elképzelni, hogy mit tudná­nak segíteni szegények, ha valami baj történne. A tanács pedig nem intézkedik. Dráva- iványiban nem értesítik ki szabályszerűen a szolgálatoso­kat. Fogatszolgálat egyáltalá­ban nincs. Teklafahtban io «lő szeretettel osztják be az öre­geket. A loemsei tűzoltópihenő­ben idegen alussza ki a csa­vargás fáradalmait. Szolgálat nak se híre, se hamva..» De menjünk tovább! Követ­kező község Drávakeresztúr. Szigecsán Ferenc tanácselnök nem ismeri a rendeleteket. Este hét helyett nyolc—kilenc órakor kezdik a szolgálatot. — És a fogatos? — Az van.; Megkeressük a szolgálatost. A gazda büszkén mutatja: íme. Benézünk az istállóba, ahol egyetlen ló búslakodik. . — És a másik? ............ — Minek az? Többet ér ez az egy, mint sok más kettő — hangzik a büszke felelet. Nevetnünk kell. Hát lehet ilyenkor rendeletekre hivat­kozni? Bogdasa j^s község, s távol esik az útiránytól, de érdemes volt idejönni. Végre egy hely, ahol minden rend­ben van. Fiatal, húszéves fiú a tűzoltóparancsnok és fiatal az önkéntes tűzoltótestület le­génysége is. Egy nős van kö­zöttük. Rendszeresen ellen­őriznek, és, a szertáruk olyan mint valami meleg, hangula­tos legényotthon. A főfalon ok­levelek, serleg. Versenyeken nyerték. Sarokban kis asztal­kán rádió. És a felszerelés is ragyog a. tisztaságtól; A tároló szinültig vízzel. Tahi Béla, a parancsnok, mutatja az ellenőrző naplóját. Gyakori az ellenőrzés náluk is. Sok a beírás, de mind el­ismerést fejez ld. Egyébként itt láttam először MSZMP alapszervi titkár bejegyzését.. Hát igen. így nem csoda, hogy kiváló eredinényt érnek el a fiatalok. Törődnek velük. Szív­ügye a község vezetőinek a közös gond. Bárcsak másutt is így lenne:-.a Már hazafelé tartunk, ami­kor valami motorhiba miatt megáll kocsink. Valahol a közelben cséplőgép búg. Miért ne? Nézzük meg! Páncél Lajos, a mjszlói gép­állomás traktorosa dolgozik. Lukács József és Mikola János gabonáját csépelik. Scheffer főhadnagy odakiált a trakto­rosnak: — Állítsa meg a gépet! Éles a szeme, nyomban ész­revette a szabálytalanságot. És most körbejárjuk a helyet. Hát ilyen még nem fordult elő a tűzoltók praxisában. A leg­élesebb szem sem fedezett fel semmit, ami — szabályos len­ne. A traktoron nincs szikra­fogó, de mögötte földhányás sem. És nincs víz, és nincs szikracsapó, vagy egyéb szer­szám. Még a tilos dohányozni táblát sem találni. Pedig ha más nem is, de legalább az kéznél szokott lenni; Negyediknek Szilágyi Pál, a helybeli önkéntes tűzoltó testület parancsnokának, neve kerül a papírra. Hát igen. Leg­alább neki példát kellene mu­tatnia. És ehelyett elhozta a kis gabonáját ő is. Csépelteim. Szabálytalanul::: Jó a kocsi. Mehetünk. Ki­érünk a községből. Most tu­dom csak meg, hogy hol jár­tunk. Baranyahidvégen. < Scheffer főhadnagy és Hor­váth János folytatják a félig komoly, félig tréfás csipkelő­dést. A tűzóltótiszt ragaszko­dik a szabályokhoz, a rende­letekhez. Míg János bácsi, a lágyszívű elviselhetetlennek tartja, hogy büntessenek vala­kit. Hogy feljelentést tegye­nek; Pedig meg kell tenni; A falu lakosságának ér­deke így kívánja. Rendre kell szoktatni a felelőtlen embere­ket. Saját érdekükben.;;- . - SZÁNTÓ A gondnokunk egyébként egy idősebb asszony, aki szereti a fiatalokat, szívesen foglalkozik velük, ugyanakkor megfelelő tekintélye is van, a rendre is tud ügyelni. E mellett mint könyvtáros, örül annak, hogy amióta a klub működik, közei négyszer annyi könyvet köl­csönöznek tőle, mint azelőtt. • —. Milyenek a további ter­veik az ifjúsági klubbal kap­csolatban? — Egyelőre még nincsen to­vábbi tervünk. Egyelőre örü­lünk annak, hogy van egy he­lyiségünk, ahová a lányok is, fiúk is, sőt a fiatal házaspárok is szívesen ellátogatnak és jól érzik magukat, örülünk annak, hogy a kocsmával való verseny ben mi győztünk. Majd ősszel, ha a mezei munka már ke­vesebb időt vesz el a falusi emberek napjából és hosszab­bak lesznek az esték, tartunk különböző rendezvényeket. A színi-előadásokon kívül könyv snkétokat is szeretnénk rendez ni — akkorra már, mint a könyvtár kölcsönzési statiszti­kája is mutatja, jóval több rendszeres olvasója lesz a könyvtárunknak —, de termé­szetesen ismeretterjesztő és politikai előadások is szere­pelnek majd az ifjúsági klu­bunk műsorán. Mit fűzhetünk még mindeh­hez? Gratulálunk az ivánbaty- tyániaknak az eredményeikhez, és sok kellemes estét kívánunk az ifjúsági klub látogatóinak. B. L. Aktuális kérdés Ü3Ü1EIC Felesleges vita — Mondja mester, maguk hogy állanak az átigazolásokkal? Minap reggel az új-mecsek- aljai 132. számú füszerboltban vásárolni szándékoztam. Fiatal, csinos, szőkehajú eladónő mérte ki a 10 deka sajtomat. — Három forint húszat tessék fizetni — közölte bájos, mosollyal. Elkerlngtem a pénztárhoz, meg­váltottam a blokkot. A kolbá­szok, szalámik, konzarvek, üve­gek és dobozkák mögül, rendkí­vül udvariasan, kezében a saj­tommal, egy férfi eladó tájékoz­tatott a szőke nő helyén: — Szíveskedjék egy forintot rá­fizetni, mert ez nem három- húszas, hanem négyhusras sajt. — Kérem! Nagyon szívesen. Távol áll tőlem á gondolat, hogy megkárosítsam az üzletet. Visszamentem, hát újra a pénz­tárhoz hoztam egy 1 forintos blokkot. A kolbászok, szalámik, konzervek és dobozkák mögött újra a szőke nő állt. s közölte, hogy vissza az. egész, a sajt mégis háromhuszas. Hogy ne küldözgessenek tovább feleslege­sen, a férfi Is visszajött és rá­vágott még a sajtomra egy fo­rintnyi adagot. — viszontlátásra. Két nap múlva este vásároltam. Sört és két szelet csokoládét. — A SZEDERKÉNYI Karasá ca Gyöngye Termelőszövetke­zetnek a közelmúltban adták át az eddig községi tulajdont ké­pező malmot. □ A TIT Baranya megyei szervezetének keretében műkö­dő filmművészeti klub augusz­tusiban tanulmányi kirándu­lást rendez Budapestre, ahol a részvevők többek között a film gyárat is meglátogatják. □ TEGNAP alakult Hosszú- hetényben a Vegyesipari KTSZ 11 taggal. Háromtagú vezetősé­get és háromtagú ellenőrző bi­zottságot is választottak már. A KTSZ hat részleggel kezdte meg működését. — A BÉCSI világifjúsági ta­lálkozó tiszteletére VIT-műsza kot tartanak a Pécsi Sopiana Gépgyár fiataljai. A jövő hé­ten a VIT-műszakok alatt leg szebb eredményt elért dolgozók nak a KISZ-szervezet mintegy 2090 forint értékű,. ajándékot nyújt majd át. ' — A HŐERŐMŰ építésénél a 26. Építőipart Vállalat párt- szervezete ezer forint értékű könyvet vásárolt. A kis könyvi- tár a meginduló oktatási év anyagához a kiegészítő politi­kai és irodalmi műveket tar­talmazza; r. , — FELÚJÍTOTTÁK a sze­derkényi iskolát, Ófalun pedig a Vcultúrotthont hozták helyre a községfejlesztési alapból. — öt forint ötven — mondta roppant kedvesen ugyanaz a. szimpatikus eladó, akivel a sa]t- incldensem volt. Elkerlngek a pénztárhoz. Vi­szem a blokkot. A kolbászok, szalámik, konzer­vek és dobozkák mögül elveszik a blokkomat és sajnálattal köz- llk: — Még 20 fillért tessék ráfi­zetni — mert tévesen szdmbl- tunk. . . Visszakanyarodok a pénztárhoz, váltok egy pótblokkot 20 fillér­ről, A kolbászok, szalámik, kon­zervek, üvegek és dobozkák kö­zött benyújtom a pótblokkot n.i- re kezembe nyomnak két stoll- nerket Kiderül ugyanis, bogát most az eredeti eladónak .. volt igaza, saját magával szembén. Nem számit a két stollverk. sem az egyforintps sajtdarab, te azért jó lenne, eqy Ilyen szép berendezésű, hatalmas üzletben elkerülni a. hasonló felesleges vi­tákat az ármegállapítások körül. Hátha egyszer ezen az alapon valami nagyobb tévedés is be­csúszik ... • — ts — A városi tanács művelődésügyi osztálya kijzll, hogy a szegedi ün­nepi Játékok Ideje alatt valameny- nyi múzeum megtekintésére Jogo­sító 2 forintos egységes belépője­gyet lehet váltani a tanácsház III. em. 93. sz. szobájában ma és hol­nap (29—30.) délelőtt 9 órától 12 óráig. — URÁNIA-boltot nyitott a TIT a Jókai utcában. A bolt ismeretterjesztő cikkeket és könyveket árusít. □ GABONAFUVÖ-gépet vá­sárolt a szederkényi tsz. a ter­mények padlásra szállításához. □ BERKESDEN a hidat és a tűzoltószertárat újították fel községfejlesztési alapból. Mim egy 1300 négyszögöl járda épí­tését kezdték meg. □ TÍZ ÉVVEL ezelőtt kezd­ték meg Komló várossá építé­sét. A város építésének 10. év­fordulóján nagyszabású ünnep­ségeket rendeznek Komlón. Ekkor..avatják fel. Komló épí­tőinek emlékművét is . a ken­derföldi iskola előtti téren. Az emlékmű építését a Komlói Építőipari Vállalat dolgozói már megkezdték. A Városi Rendelőintézet legkö­zelebbi munkaértekezletét Július 30-án. csütörtökön délután 2 óra­kor tartja az intézet III. em, 4. sz. kultúrtermében. Fél 3 órakor El­mer György, megyei főgyógysze­rész tájékoztatást ad a külföldi gyógyszerekről, utána dr. Szabó József 6zakfőorvos „A fürdőkeze­lés Jelentősége a rheuma gyógyí­tásában’’ címmel előadást tart, melyre az orvosokat meghívják. ee/GOét* séPzxmnr, 5B S • Belicsemko rájuk nézve, gondolatban búcsút véve tő­lük, látta lelki szemei előtt, hogy véget ér majd a háború, az emberek újra békességben élnek. Gyerekeket szülnek. Az egyik székesfehérvári háziban látott egy fényképet. A Bala­tont ábrázolta, a háttérben fehér vitorlás, a homokon pe­dig sok-sok gyerek, meztele­nül, fürdőnadrágban, kis szal­makalapokban'. Lám, a háború után így megy ki majd az egész család a Balatonhoz — a fürdőhelyekre, a legvéresebb ütközetek színhelyére. Azoknak a harcosoknak, akik sátorilappal letakarva fék szenek a gránáttölcsér szélén, szintén lehettek volna gyer­mekeik a háború után. Vala­hol a Dnyeper vagy a Volga partján, a Jenyiszejnél vagy a legparányibb sztyepi patak partján játszanának ők is mez­telenül, lebarnulva a sárga homokban, örülhetnének a napnak, a melegnek, a nyár­nak:!, Ezek a gyerekek soha nem születnek meg. Azok, akik Magyarországon estek el, so­hasem térnek vissza család­jukhoz. Az ágyútűz közben eltemetettek örökre itt marad­nák ebben a földben; Belicsenlko elnézte az ágyú­nál álló katonákat. Már keve­sen voltak. Szótlanul várták a következő támadást. De azt is visszaverték. Az­tán már nem számolták a tá­madásokat, de minden vissza­vert támadás után erősödött bennük a tudat, hogy bár sem­miféle lehetőségük nincs, mégiscsak ki lehet itt tartani. Negyvennyolc óra múltán a harmadik ütegnél lassan sza­porodott az emberek száma. Legelőször egy negyvenöt mil­liméteres ágyú irányzótüzére jött hozzájuk. Ágyúja egyma­gában állt a domb alatt. Eze­ket a könnyű páncéltörő ágyú­kat „Búcsúzom tőled, hazám"- nak nevezték, mert a gyalog­sággal együtt az első vonal­ban álltak, s kezelőszemélyze­tük, ha a gyalogság visszavo­nult, a legnagyobb vesztesé­geket szenvedte. A robbaná­sok többször csaknem kive­tették onnan, a földdel borí­tották el, de rövid idővel rá ismét feltámadt, és minden ki­lövés után visszaugorva, va­dul okádta a tüzet a német gyalogságra, a német tankok páncélzatára és lánctalpaira; lövedékei a vastag homlok­páncélról sercegve pattantak vissza. A löveg körül csak ez a himlőhelyes szakaszvezető serénykedett, sarkát verdeső köpenyben; az egész kezelő­személyzetből egyedül ő ma­radt életben. Már régóta se­honnan sem kapott parancsot és a saját szakállára tevékeny­kedett: meglátta a németeket — célzott és lőtt, aztán új lő­szerért rohant. Amikor a lőszer elfogyott, a szakaszvezető levette az ágyúról a závárt, és a hasá­hoz fogva, ügyet sem vetve az aknazáporra, kómotosan elbal­lagott. Köpenye szárát elől a derék­szíjába gyűrte és úgy tűnt, mintha valami kellemetlen terhet cipelne. Egy robbanás leverte fejéről a sapkát, mire gondosan letette a závárt a földre, felvette a sapkát, fe­jébe nyomta, s újra megin­dult terhével. Aztán észbe ka­pott és futásnak eredt. Amikor odaért az üteghez, a katonák néma csodálattal néztek rá. Egyikük így szólt: — Sokáig fyisz élni, szakasz vezető. Ha-jy lőttek, te meg csak nyugodtan sétáltál! A tüzér letette a záivárt, piszkos, fekete rogyba csa­vart kezéből, melyből csak körmei fehérlettek ki, letöröl­te homlokáról az izzadságot — keze remegett, a fáradtság­tól. Ám mikor meglátta a fe­léje közeledő századost, a kis ember feltűzött köpenyében, kitaposott csizmájában kiegye­nesedett. — Melyik ezredből vagy, szakaszvezető? — kérdezte Be- licsenko. A szakaszvezető homlokát ráncolva, feszülten figyelte ajka mozgását. S Belicsenko- ban felmerült a gyanú, de még nem hitte el, megragad­ta a vállánál fogva, megráz­ta, mintha fel akarná ébresz­teni: . . — Szakaszvezető! Az iinányzótüzér arcán a kínos erőlködéstől, hogy meg­értse, mit mondanak nekj szánalmas, bűntudatos kifeje­zés jelent meg. — Elfogyott a lőszer száza­dos elvtáris — felelte a sok hallgatástól elvadult, rekedt hangon az irányzótüzér, aki a maga módján értelmezte Belicsenko. kérdését. — Ha nincs lőszer, mivel lőjek? A tüzér süket volt. Még elő­ző nap reggel süketült meg. S amikor kezében a löveg zá- várjával ment, a közelében pe­dig aknák robbantak, a világ ugyanolyan csöndes volt szá­mára, mint addig. Ottmaradt az ütegnél, az el­pusztult lövegzárkezelő he­lyén. Ha valamit mondani akartak neki, megrázták a vállánál fogva, s amikor meg­értette, örvemdezően bóloga­tott. ­Aztán megjelent egy so­vány, fekete, vastagnyakú gyalogos. — Nézd, mit csinál — mond­ta anélkül, hogy külön szólt volna bárkihez is, és az akna­robbanásokat nézte. — Méte­renként rakja őket. Nincs va­lami szívnivaló, fiúk? Fukarul kimértek neki egy cigarettára való dohányt. A gyalogos habozott, bárgyún mosolygott és így szólt: — Tudjátok, heten vagyunk: — És a többiek merre van­nak? A gyalogos a sötétség felé bökött: — Ott ülnek őrségen. — Kit őriznek? — Úgy látszik, benneteket, oldalról, (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents