Dunántúli Napló, 1959. július (16. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-03 / 154. szám

M99. tülitis s. NAPLÓ 5 A hősi múlt krónikája Az emigráció keserű kenyere Sok saó esett azokról, akik nem voltak hajlandók a Hor- thy-igába hajtani nyakunkat, és inkább az emigráció nem éppen kényelmes útját válasz­tották. Igazságot kell tenni és el kell ismerni, hogy he­lyesen jártak el, és a nép ér­dekében cselekedtek. A Hor­thy rendszer arra törekedett, hogy kiirtsa a munkásság leg­javát és megsemmisítsen min­denkit, aki a munkásérdekek- ért sfkraszáll. A vezetőket a Horthy-nyomozók előbfcwutóbb felkutatták, annál is inkább, mert — mint már eleget ta­pasztaltuk — nyomravezető árulóban sohasem volt hiány. Ezeknek az embereknek vi­szont a munkásmozgalom ér­dekében tovább kellett élmiök, hogy sziervezöképességúkkel, tapasztalatukkal, rátermettsé­gükkel tovább szolgálják • a felszabadulás ügyét. És hogy ez a gyakorlatban mit jelent, arra, — hogy többet ne mond­junk — a Bécsben székelő ma­gyar kommunista emigráns központ tevékenysége a leg­jobb példa. A pécsi elvtár- sak is ennek felismerésében és nem gyáva megfutamodás- ból cselekedtek. céljai vannak a Pécsről elme­nekül tekkel“ (Dunántúl, 1931 - szept. 2.) Jugoszláviában hagy volt a hiány szakképzett munkaerőkben. A pécsi emig­ráció kapóra jött nekik. Azokra, akik nem emigrál­tak, nehéz napok virradtak. A szociáldemokrata vezetők Baranyában is behódoltak a Horthy rendszernek, és Peyer Károly sugalmazására —már jóval a Bethlen—Peyer-pak- tum megkötése előtt — kiszol­gálták a kormányt. Jellemző a szociáldemokraták felfogásá­ra, hogy a Sóos tábornoknál tisztelgő „munkásküldöttség“ kijelentése szerint „mélyen át­értett szükség számára, hogy a vádat (kommunizmus) ' el­hárítsa, mert..; ami itt tör­tént, az rólunk, de nélkülünk történt“ (Dunántúl, 1921. aug. 28.) A pécsi „Munkás“ is ezt az álláspontot képviselte. A baranyai szociáldemokraták a budapesti pártközponttal együtt követelték „a bűnös kommunisták felelősségrevo- nását“. A „magyar impérium" (Du­nántúl, 1921. aug. 26.) veze­tőit Baranyában sem kellett e kívánság teljesítésére nógatni. A kommunistaellenes hajsza már az első napokban megin­dult; Róka Schott Mihály gépkocsivezető le­velet írt szerkesztő­ségünknek s ab­ban az Építőanyag­ipari Egyesülés ho­mokbányájában uralkodó állapotok­ra hívja fel a fi­gyelmet. Idézünk egynkét részt belő­le: „Olcsóbb lesz az építkezés, ha géppel rakják homokját, — hirdeti a TÜZÉP — ám a felhívásban nem tér ki arra, hogy a rakodógép sokszor elromlik s emiatt nemhogy ol­csóbb, hanem drá­gább lesz az építke zés. Június 19-én délután ugyancsak elromlott a gép, rakodni nem tudott. Sok gépkocsi ösz- szegyűlt, mig a ve­zetők konzíliumot tartottak, hogyan lehetne a betegen segíteni. A gépkeze­lő kérésére egy 5 centiméter hosszú csavart — miként az ősember — kéz- bentartva elvágtuk, ez azonban csak aszpirin volt, nem használt a beteg gépnek. A TÜZÉP fogta csuka előre befizetteti a gépi rakodást, gép azonban rossz, vi­szont vannak ajánl kozok a bányánál, akik 40—50 forin­tért hajlandók meg rakni a kocsikat. Ha várunk, akkor a gépkocsiállást kell megfizetni, ha nem, a kézi rakodókat. A gépi rakodás tehát nem olcsóbb a ké­zinél, hanem drá­gább.“ Ennyit a levélből, mely felhívja a hi­bára a figyelmet. Most pedig hallgas­suk a TÜZÉP véle­ményét! — Mi honnan tud juk kérem, hogy a gép jó, vagy nem jó? Rendszerint mi­re betelefonálnak nekünk, addigra egy csomó gépi ra­kodást már kiad­tunk. — Visszafizetik a gépi és kézi rako­dás különbözeiét? — Természetesen. De az a helyzet, hogy a felek in­kább megrakják ma guk, minthogy visz- szajöjjenek újra a TÜZÉP-hez, tőlünk meg ismét kimen­jenek a bányá­ba. Többe kerül ak­kor az idő, mint a homok. Építőanyagipari Egyesülés, mint há­zigazda: — A gép is elro­molhat. az sem tö­kéletes jószág. Al­katrészt kapni meg annál nehezebb. A vállalat alkalmazot­tai mindig szívesen megrakják a kocsi­kat, csak kérjék meg őket.' — De ha már va­laki befizette a gé­pi rakodás összegét, akkor azzal mi lesz? — A TÜZÉP visz szafizeti. Róka fogta csuka, csuka fogta róka­dolog ez, mert a gépi rakodással jól jár a TÜZÉP, hisz nem övé a bánya, mégis keres rajta, tekintettel arra, hogy csak neki áll jogában építőanya­got eladni, az Egye sülés is, hiszen meg veszik a homokját, az építtető azonban annál rosszabbul. Nem lehetne a helyszínen fizettet­ni a rakodást? A pécsi emigráció nagy mé­reteket öltött. Kétezernél több munkáscsalád hagyta el a vá­rost. A menekülteket szállító zsúfolt vonatok sűrű egymás­utánban futottak ki a pécsi főpályaudvarról. Sokan szeké­ren, kézikocsival, gyalogszer­rel vágtak neki a nagyvilág­nak. Túlnyomórészt Jugoszlá­viának vették útjukat. Az „Üj Dunántúl“ jelentése szerint számos élvonalban álló sze­mély hagyta el Pécsett, így Radó és Cserta rendőrkapi­tány, Doktor Sándor, Ember János, Steinmetz István, Lef- kovics és Cséby elvtársak. (1921. aug. 20.) A szerb hatóságok beváltot­ták korábbi ígéretüket, és tel­jes mértékben elősegítették az emigránsok eltávozását. Meg kell mondanunk, hogy nem önzetlenség, nem humanista szempont vezette őket. Ér­dekből cselekedtek. Énre vall például az az Eszékről szár­mazó jelentés, amely szerint a jugoszláv kormány a pécsi emigránsoknak bizonytalan időre kiterjedő menedéket nyújt. Sachsar miniszterel­nökségi osztálytanácsos Belg- rádban azt a magyarázatot ad­ta, hogy „a szerb kormánynak Négyezer kilométeres olajvezeték a Volgától Budapestig A népi demokratikus orszá­gok gazdaságai egyre növek­vő benzin- és egyéb nyers­olajtermék szükségletüket, — kivéve Romániát, — nem tud­ják saját erőforrásaikból fe­dezni. Ezért szükséges, hogy kiépítsék a Szovjetunióval való olajszállítás rendszerét. A gyakorlat és a számítások arra mutatnak, hogy vasúti kocsikban nem lenne gazda­ságos a nyersolaj szállítása. Igen nagy beruházást igényel­ne és jelentős veszteségekkel járna, az értékes olaj párlatok illamása miatt. A megoldás lehetőségei kö­zül ezért esett a választás egy óriás méretű olajvezeték meg­építésére, amely a Szovjetunió Volgán túli területeiről szállít­ja majd az olajat az NDK-ba, Lengyelországba, Csehszlová­kiába és Magyarországra. A KGST ülésén már megállapí­tották az olajvezeték fő útvo­nalát és megegyezés jött lét­re, amely szerint az egyes ál­lamok az országuk területén áthaladó vezetéket megterve­zik és megépítik és elvégzik az építéssel összefüggő egyéb fel­adatokat. Számítások szerint az érde­kelt országok saját nyersolaj- szükségletük kielégítése mel­lett az olajfeldolgozás során keletkező melléktermékeket is értékesíthetik vegyiparukban. A tervek szerint az óriási olajvezeték a Volgán túli vidék nagy olajmezőiről indul el, Beloruszáéban két ágra osz­lik. Az északi ágon jut majd el az olaj Lengyelországba , és az NDK-ba, a délin pedig Magyarországra és Csehszflová kiába. Elágazásaival együtt • a fővezeték hossza meghaladja majd a négyezer kilométert. (A „Szovjetunió“ cikke nyomán.) másik, az előbbivel szorosan összefüggő alapvető feladatot oldott meg: rendszerbe foglal­ta a marxista elméletet, a marxizmus alapelveit, alkotó­részeit. Engels Anti-Dühringje a marxizmus klasszikus alkotá­sa, a marxista pártosság és tu­dományosság harcos dokumen­tuma az elmélet és gyakorlat minden terén, következetesen a marxista dialektika és filo­zófiai materializmus alapjáról Indított harc a burzsoá Ideoló­gia, a, munkások idealista meg­tévesztésének kísérletével szemben. Éppen ezért lett az Anti-Dühring olyan népszerű­vé, éppen ezért vált a mun­kásmozgalom minden becsüle­tes harcosának mindennapi se­gítőjévé, éppen ezért ma is egyike azoknak a műveknek, amelyekből egész nemzedékek tanulják meg a - marxizmus világnézetének alapjait. Az Anti-Dühring háróm fő­részből áll. Az első rész a filo­zófiáról, a marxizmus elméle­ti alapjáról szól. A második rész a politikai gazdaságtant fejti ki, a harmadik rész a tu­dományos szocializmus elméle­tét. Egy rövid méltatás kereté­ben természetesen még csak vázlatosan sem lehet az Anti- Dühring ismertetésére kitérni. Ezért az Anti-Dühringnek itt csak egyik részét, nevezetesen a szocializmus elméletével fog­lalkozó részét, de ennek is csak egy-két kérdését érintjük a történelmi materializmus szempontjából. Engels megha­tározza a modern szoeiaüzaaus történelmi szerepét. A mo­dern szocializmus, vagyis a marxista elméletet mapáévá tevő munkásmozgalom arra törekszik, hogy létrehozza a munkásosztály hatalmát és „e hatalom erejével köztulajdon­ná változtassa a burzsoázia ke­zéből kisikló társadalmi terme­lési eszközöket”. A proletariá­tus ezzel a cselekedetével megszabadítja a termelési esz­közöket tőkeminőségüktől és társadalmi jellegüknek teljes szabadságot nyújt az érvénye­sülésre. Ennek az átalakulás­nak az alapját szükségszerűen maga a tőkés termelési mód hoz­za létre. „A tőkés termelési mód ezzel, hogy a népesség nagy többségét mindinkább proletárokká változtatja, meg­teremti azt a hatalmat, mely­nek ezt a forradalmi átalaku­lást — ha nem akar elpusztul­ni — végre kell hajtani”. A marxizmus tudományos törvényeket fedezett fel, a tár­sadalmi fejlődésnek olyan ob­jektív, az emberek akaratától független törvényszerűségeit, amelyek elkerülhetetlenül ah­hoz vezetnek, hogy a tőkés társadalom ellentmondásai a a végsőkig kiéleződjenek, hogy „a termelési mód fellázadjon a csere formája ellen”. A bur­zsoázia a tőkés társadalom fejlődésének következménye­képpen, a társadalmi fejlődés törvényszerűségének eredmé­nyeképpen „felesleges osztály­nak bizonyult”. Tehát: le kell lépnie a történelem színpa­dáról és át kell adnia helyét annak az osztálynak, amely a társadalmi termelésnek meg­felelő társadalmi elosztás rend­szerét bevezetni képes: a mun­kásosztálynak. A fentieken kívül Engels tudományos megoldását adja egy sor kérdésnek, melyek a történelmi materiaílizmusnak ma is sarkalatos tételei. így az utópista szocializmus bírálatá­val és Dühring „reformista szocializmusának” szétzúzásá­val együtt részletesen fog­lalkozik a tudományos szo­cializmus kérdéseivel. Az össztönösség alapján álló kispolgári szocializmussal szemben a tudományos szocia­lizmus fő feladatát a követ­kezőképpen határozza meg: „a cselekvésre hívatott, elnyomott osztályok saját cselekvésének feltételeit tudatossá tenni — ez a proletármozgalom elmé­leti kifejezésének a tudomá­nyos szocializmusnak feladata”. Tökéletesen helyes álláspon­tot foglalt el Engels az állam fejlődése és elhalása, az osz­tályok és osztályharc megszű­nése, a falu és város ellenté­tének megszűnése, az erkölcs, jog, vallás, nevelés és család lényegének és szerepének kér­déseiben is. Végső következte­tése Er.gelsnek, hogy a kapita­lizmust szükségszerűen fel kell váltania a szocializmus­nak, mely a társadalmat a vak szükségszerűség birodalmából felemeli a szabadság birodal­mába. A kapitalizmus ellent­mondásai. kiéleződésével elke­rülhetetlenül bekövetkezik az a történelmi helyzet, amelyben a modern proletariátus forra­dalmi úton beteljesíti történel­mi hivatását, A munkásmozgalom történe­tében sok Dühring kísérelte meg és kíséreli meg mindmáig megingatni a marxizmus szik­laszilárd elméleti alapjait. A munkásosztály azonban saját történelmi tapasztalatai alap­ján győződik meg arról, hogy abból a féktelen nyomorból, amelybe a kapitalizmus elke­rülhetetlenül taszítja, egyetlen kiút a tudományos szocializ­mus mutatta út, Marx Engels és Lenin tanítása, amely a munkásosztályt történelmi hi­vatása teljesítésére felvértezi. Nem vesztette érvényét, hanem még aktuálisabb, mint Valaha, Engelsnek az a tanítása, hogy a munkásosztály győzelmének előfeltétele a tudományos szo­cializmus, a marxizmus győ­zelme a munkásmozgalomban. Ma ezer meg ezer kis Dühring, tőkéspénzen hizlalt jobboldali szociáldemokrata vezető, mun­kásáruló és revizionista töri magát, hogy a munkásosztályt eltérítse a tudományos szocia­lizmus útjáról, az osztályharc és a proletárdiktatúra útjáról. Különösen veszélyes a mun­kásmozgalomra a mai revizio- nizmus, melynek új ravasz formája mögött természetesen a régi burzsoá és kispolgári tartalom rejtőzik. Napjainkban a marxizmus forradalmi gyakorlata diktál­ja a történelem ütemét, a va­lóságot tükröző és formáló el­méletének térhódítása pedig az ideológiai küzdelmek alakulá­sát. A marxizmus elterjedésé­nek, gyakorlati és elméleti győzelmeinek torz visszfénye és kísérőjelensége, hogy a tu­A kenyér védelmében Június vége, július eleje a legveszélyesebb időszak a már száraz gabonára, elég a moz­dony kéményéből kipattanó szikra, vagy egy felelőtlenül eldobott cigarettavég ahhoz, hogy falánk lángok martaléka legyen az egész évben féltve óvott kenyerünk. A kenyér pedig nemcsak azé,, aki a ma­got elveti, aki kévébe rakja, csépeli, hanem valameny- nyiünkké, közérdek hát a vé­delme is. Méghozzá a szerve­zett védelmezés, ami hasonla­tos egy kis hadművelet elő­készítéséhez. Nagy Elek a harkányi ta­nács vb-elnöke is ilyen el­igazításra hívta össze a tanács tagságot, hogy ismertesse előt­tük a tűzvédelemmel kapcso­latos tudnivalókat. Mert nem elég észrevenni a tüzet és ria- dóztatni, a fontosabb, a ne­hezebb feladat, a tűz megelő­zése. Erre hoztak határozatot a tanácsülésen, előírva a tűz­védelemmel kapcsolatos fel­adatokat. íme, néhány pont a határozatból: A vasutak mentén fekvő ga­bonatáblák aratását, közvetle­nül a sínpárhoz közel eső te­rületeken kell elkezdeni. A tarlót az aratás után azonnal fel kell gereblyézni és a tarló­hántást 3 napon belül elvé­gezni. A learatott gabonake­reszteket a sínektől legalább 60 méterre, az asztagot pedig 100 méterre lehet elhelyezni. Az a termelő, aki ezt a távol­ságot nem tudja betartani, kö­teles a terményét a veszélyez­tetett területről azonnal el­szállítani. Az összerakott ke­resztektől 5—10 méter távol­ságra egy négy barázda szé­lességű, védőszántást kell vé­gezni. méghozzá az aratással egyidőben. A határozat részletesen fog- 'alkozik azzal is, hogy a föl­dekről behordott gabonát mi- 'yen tűz-távolságokra szpb'rt egymástól e1 helyezni. De ki’ír arra is, hosy a terménysz'Wín milyen óvintézkedéseket kell alkalmazni: hány hekto'i'or víz, hány vödör, villa, ásó i- oát álljon rendelkezésre de ezzel korántsem feleződő'“ be a tűzvédelem biztosítása. Ha­tározat született olyan irány­ban is. hogy az aratástól a cséplés befejeztéig fifye’őszíV- 9018(01 kell szervezni, A fi­gyelőszolgálaton minden ’4 évesnél idősebb és 60 évét még be nem töltött férfi kö­teles részt venni. Az este hét órától hajnali 5 óráig tartó fi­gyelőszolgálat a község terr-)- lomtornyában történik, amíg a hasonló időszakban e®v ké­szültségi tag, a tűzoltó őrszo­bán teljesít szolgálatot. Ezen­kívül még egy fogatos szo'eá- iat is talpon van. aki 24 órán át köteles a kocsiján a leg­szükségesebb tűzvédelmi esz­közökkel (eke, csáklya stK) készenlétben állani. A fieveiő és ügyeletes szolgálat ellen­őrzését a tűzoltók és a tanács megbízottai végzik. Amirut a határozatból is ki­tűnik, a harkányi tanács min­dent megtesz annak érdeké­ben, hogy az idén is megóvja kenyerünket. Megháromszorozódott l/ a hangverseny látogatók száma Az Országos Filharmónia Pécsi kirendeltségének az el­múlt évadban zenei téren vég­zett munkájáról van szó. Elsőnek talán a Pécsi Fil- harmónikusokról. Az elmúlt zenei évadban több mint fél­száz zenekari hangversenyt rendeztek. A rendezvények látogatottságát bizonyítja, hogy ezeken a zenei esteken mintegy 30 ezer zenekedvelő szórakozott. Jelentős dolog ez, különösen ha számításba vesz- szük, hogy az 1958—59-es ze­nei évadban“ az elmúlt évihez viszonyítva a látogatók száma csaknem megháromszorozó­dott. Kik látogatták a zenei este­ket? A zenekedvelő „törzsgár­da” mellé ebben az évben újabb közönség verbuváló­dott. Elsősorban az ifjúság kedvelte meg a zenei esteket. A több mint félszáz rendez­vényből mintegy 20 estén az dományos kommunizmussal szembenálló, s a munkásmoz­galomba behatoló burzsoá ideológia „alkalmazkodik”, e régi tartalmat új formába öltözteti; a forradalmi mar­xizmus ma olyan revizioniz- mussal küzd, mely „leninistá­nak” álcázza magát. Lenin már jóval az októberi forra­dalom előtt felismerte, hogy a marxizmus és a revizionizmus polémiáját „a munkásosztály­nak kétségkívül sokkal na­gyobb mértékben kell majd át­élnie, amikor majd a proletár­forradalom minden vitás kér­dést kiélez, s minden nézetel­térést azokra a kérdésekre összpontosít, amelyek a leg­közvetlenebbül számítanak a tömegek magatartásának meg­határozása tekintetében, ami­kor majd arra kényszerülünk, hogy a harc hevében különböz­tessük meg a barátot az ellen­ségtől, s a rossz szövetségese­ket elűzzük magunktól, hogy az ellenségre döntő csapást mérhessünk”. Ehhez a harc­hoz nyújt nagy segítséget nap­jainkban is Engels klasszikus műve az Anti-Dühring. A nemzetközi munkásosz­tály, amely ma a győzelmes szocializmus szilárd és meg­dönthetetlen bástyájára tekint a Szovjetunióban és a szocia­lista tábor országaiban, mély hálával és tisztelettel emléke­zik meg Engels Frigyes Anti- Dühringjének 81 év előtti meg­jelenéséről és mégnagyobb buzgalommal tanulmányozza a marxizmus-leninizmusnak ezt az örökbecsű művét. Kiss István egyetemi docens ifjúság töltötte meg a Liszt Ferenc termet. Amikor erről beszélünk, egy lényeges dol­got kell megemlítenünk: a ze­nei estek meghallgatásába eb­ben az évadban bekapcsolódtak az ipari tanulók is. öröm voit látni ezeket a fiatalokat, akik szomjúhozzák a szépet, a mű­vészit, akik sötét ruhába öltöz­ködve fegyelmezetten hallgat­ták végig és jól szórakoztak, művelődtek ezeken a rendez­vényeken. Feltétlen említésre méltó, hogy ebben az évadban a pécsi előadások mellett a filharmo­nikusok a vidéki zenekarok országos fesztiválján Budapes­ten a Zeneakadémián hang­versenyeztek Paulusz Elemér vezénylésével s jelentősen öregbítették a pécsi zenészek hírnevét. De nemcsak Buda­pesten szerepeltek, hanem be­mutatták művészetüket több városban is, többek között Debrecenben, ahol Handel:- Sámson című oratóriumát ad­ták elő. Az elmúlt évadban több kül­földi művész — karmesterek és szólisták — látogatták meg városunkat. Emlékezünk a moszkvai rádió 100 tagú szim­fonikus zenekarának nagy si­kerére, a három fiatal szovjet kamaraművész hangversenyé­re. Városunkban szerepelt Sir Eugene Goossens angol, Étte­re Gracis olasz karmester, Jó­zef Suk cseh hegedűművész, Éva Bernatova csehszlovák zongoraművész, Aubry Pan- key néger énekes. A külföldi művészeken kívül több neves hazai karmester vendégszerep lése is hozzájárult zenei éle­tünk fejlesztéséhez. Nem feledkeztek meg me­gyénk több városának és köz­ségének zenekedvelő közönsé­géről sem. Hangversenyt adtak Komlón, Mohácson, Szigetvá­ron is. Jelentős „újítás” voH, hogy ebben az évadban meg­kezdték az úgynevezett üzemi hangverseny adását is; nagy sikerrel szerepeltek a Baranya megyei Építőipari Vállalat Tü­zér utcai munkásszállásán. A Filharmónia elmúlt évadi zenei munkáját értékelve el­mondhatjuk, hogy 6oha annyi hangverseny nem volt váro­sunkban, mint ebben az évad­ban. S nemcsak mennyiségé- lsen, hanem művészi színvona­lában is többet nyújtottak, mint az elmúlt évadokban. A zenei élet fejlődése nem a véletlen műve. Sok év után eh értük, hogy van szakavatott vezetője, betanító karmestere a zenekarnak s ez a tény fel­tétlen hozzájárult az évad sí“* kereihez,

Next

/
Thumbnails
Contents