Dunántúli Napló, 1959. július (16. évfolyam, 152-178. szám)
1959-07-24 / 172. szám
NAPLÓ 1959. JŰLIUS 21. Hruscsov elvtárs beszéde a moszkvai nagygyűlésen í (Folytatás az 1. oldalról) népek békevágyára támaszkodva, megakadályozhatják a háborút. — Mindent megteszünk, hogy a német békeszerződés aláírásával felszámoljuk a második világháború maradványait, beleértve a nyugat-berlini megszállási rendszert is — folytatta Hruscsov. — A nyugati hatalmak elzárkóznak ezek elől az ésszerű javaslatok elől, örök időre tartósítani akarják a megszállást Nyugat-Berlinben, amibe mi természetesen nem egyezhetünk bele. Hruscsov ezt követően megállapította: a nemzetközi feszültség hívei néni tágítanak. Ezzel kapcsolatban megjegyzéseket fűzött az úgynevezett „rab országok hete“ elnevezésű kampányhoz, amelyet az Egyesült Államokban folytatnak, s amelyet felhívásában támogatott a kongresszus és Eisenhower elnök is. „Mindezt éppen most csinálják, amikor a nemzetközi helyzetben enyhülés mutatkozik, amikor az Egyesült Államok és a Szovjetunió kapcsolatai megjavul ásának perspektívái kirajzolódnak!“ —t állapította meg Hruscsovi Az óceánon túlról fontos személyiségek, közöttük kormányzók látogatnak hozzánk, amerikai kiállítást rendeznek Moszkvában, amelynek megnyitására Nixon alelnök érkezik hozzánk, ugyanakkor viszont meghirdetik ezt a bizonyos „rab népek hetét"! Úgy gondolom, ez mindenekelőtt azt bizonyítja, hogy egyes vezető körök rendkívül megijedtek az új világ növekvő erőitől. Az amerikai imperialisták és monopólisták a Szovjetunió és a szocialista országok sikereitől megrettenve olyan durva lépésekhez folyamodnak, amelyeket csakis bel- ügyeinkbe való nyílt beavatkozásnak lehet minősíteni.- .Minden ceremónia nélküli beavatkozás ez, olyan független és szuverén államok ügyeibe, amelyek az Egyesült Államokhoz hasonlóan tagjai az Egyesült Nemzetek Szervezetének. A szocialista országok gazdasági, tudományos, kulturális sikerei, szuverén államiságuk fejlődése mindinkább növekvő hatást tesz a kapitalista világ népeire. Az elnyomott népek, a kapitalista országok dolgozói mind következetesebben igyekeznek megszabadulni a monopóliumok uralmától, a jogtalanságtól, a kizsákmányolástól. A monopolisták ezért próbálkoznak ilyesfajta módszerekkel, mint a „rab országok hetének“ megrendezése. Erre a sötét célra felhasználnak minden olyan szemetet, amelyet a szocialista népek kisöpörtek országukból. A monopólisták a nemzetközi feszültség növelését óhajtják, hogy népeiket a szocialista országok ellen uszíthassák. De a népeket sohasem sikerül be- csapniok, félrevezetniük. A népek végül is leszámolnak az uszítás politikájával. Hruscsov szólt arról, hogy az imperialisták úszító propagandájukat a felszabadítás szóval akarják álcázni. A rab népek a rabság láncaitól akkor szabadulnak meg, amikor kivívják a teljes nemzeti és társadalmi szabadságukat, amikor országuk gazdáivá válnak, amikor ügyeiket á földes- urak, a kapitalisták, a kizsákmányolok nélkül intézik,, Ez az igazi felszabadulás. Az imperialisták azonban ezen a szón a lényegnek éppen az ellenkezőjét értik: szerintük azok az országok szabadok, ahol a monopólisták büntetlenül rabolhatják a népet, a kizsákmányolók nem felelnek a nép előtt népellenes tevékenységükért. Ami azt az óhajukat illeti, kapitalista urak, hogy segíteni akarnak a szenvedő népeken, nem lenne-e jobb, ha a gyarmatosítás szégyenletes rendszere ellen emelnék fel hangjukat? A gyarmati népek szabadságra vágynak és küzdenek is ezért, de a kapitalizmus ideológusai süketek, vakok és némák, ha a gyarmatosításról van szó. A rab népek hetén egyetlen szót sem ejtenek a gyarmati népekről, hiszen maguk is részesednek azok kizsákmányolásából. Tiltakozunk a szocialista tábor valóban szabad, független, szuverén, testvéri országaira szórt durva rágalmak ellen, de nem ülünk fel a provokációknak, továbbra is következetes békepolitikát folytatunk, támogatjuk a szabadságukért küzdő népeket. Azt mondtuk és azt mondjuk az imperialista uraknak, hogy szocialista táborunk erős és megbonthatatlan. Mi fölötte állunk a provokációknak, de határozottan elítéljük azokat és kijelentjük: a rágalmazók sohasem érik el céljaikat. A szovjet kormányfő beszéde befejező részében hangsúlyozta: a szovjet párt- és kormányküldöttség az elmúlt években sok szocialista országban járt és mindenütt meg állapította, hogy a kommunizmus felé haladó országok egysége szilárd. „Minden alapunk megvan ahhoz, hogy kijelentsük, a szocialista országok tábora sohasem volt olyan egységes és hatalmas, mint most. Bizonyosak lehetünk abban, hogy a szocialista országok barátsága tovább erősödik és senkinek sem sikerül megingatni azt!“ Moszkvába érkezett Nixon amerikai aielnök Moszkva (MTI) Richard Nixon, az Egyesült Államok alelnöke csütörtökön délután Boeing—707 típusú katonai repülőgépen Moszkvába érkezett, hogy a szovjet fővárosban megnyissa az Egyesüli Államok kiállítását. Nixon gépének megérkezése előtt egy órával a vnukovoi repülőtéren leszállt egy másik Boeing— 707 típusú személyszállító gép, amely mintegy száz amerikai újságírót hozott Moszkvába. Nixon fogadására a vnukovoi repülőtéren megjelent Kozlov, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese, Lobanob, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Szövetségi Tanácsának elnöke, Zswkov, a Minisztertanács mellett működő külföldi kulturális kapcsolatok bizottságának elnöke, Bobrovnyikov, a moszkvai városj tanács végrehajtó bizottságának elnöke, továbbá több más személyiség. Jelen volt a moszkvai diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. Az ámerikai alelnök repülőgépe pontban 3 órakor állt meg a repülőtér főépülete előtt. A gépből kilépő Nixont — aki feleségének, továbbá Milton Eisenhowernek, az Amerikai Egyesült Államok elnöke testvérének és szeméA genfi külügyminiszteri értekezlet csütörtöki ülése Genf (MTI). A külügyminiszteri értekezlet csütörtöki ülésén mind a hat állam képviselője felszólalt. A nyugati hatalmak képviselői Selwyn Lloyd, Herter, Couve de Murville és Grewe propaganda ízű beszédeket mondtak, s felszólalásaikban lényegében korábbi álláspontjukat ismételték meg anélkül, hogy azt újabb érvekkel támasztották volna alá. Herter például azzal az ürüggyel utasította el ismét a két német állam közvetlen tárgyalásait, hogy ezek a „Német Szövetségi Köztársaság kommunizálásához vezetnének”. Selwyn Lloyd szerint a nyugatiak hétfőn előterjesztett tervezete olyan formulát tartalmaz, amely lehetővé tenné „az ittlévő küldöttségek bármilyen kombincióját vagy variálását, vagyis azt, hogy időről időre találkozzanak pontosabban meghatározandó, avagy nyitva hagyandó célok szolgálatában.” Véleménye szerint ez „nagyszerű módszer lenne, a két álláspont között levő szakadék áthidalására.” Gromiko szovjet külügyminiszter a nyugati hatalmak képviselőinek válaszolva kijelentette: felszólalásaikból kiviláglik, hogy a nyugati hatalmak nem akarnak hozzájárulni a két német állam közvetlen tárgyalásaihoz. Ugylátszik — mondta Gromiko —, hogy a szovjet küldöttség, javaslatait a nyugati hatalmak nem fontolták meg elég alaposan, Nasszer beszéde az EÁK nemzeti ünnepén Kairó (MTI). Nasszer elnök szerda este az EAK nemzeti ünnepén a királyság meg döntésének 7. évfordulóján négyórás beszédet mondott a Kairói Köztársaság téren. Beszédében összefoglalta a hét év eredményeit, s megismételte azokat a politikai elveket, amelyeket legutóbbi beszédeiben és nyilatkozataiban már többször kifejtett. Hangoztatta, hogy az EAK őszinte barátságban óhajt élni minden állammal a bandungi elveknek és az ENSZ alapokmányának szellemében. Nem akarunk konfliktusba keveredni sem Angliával, sem a Szovjetunióval, sem az Egyesült Államokkal, de kötelesek vagyunk védekezni azok el- ym, akik megtámadnak bennünket. Irakról szólva Nasz- szer kijelentette, hogy az EAK sohasem avatkozott be Irak belügyeibe. Az EAK belső problémáival kapcsolatban Nasszer azt fejtegette, hogy hét év alatt Egyiptom lakossága hárommillióval, Szíriáé pedig egymillióval fog emelkedni. Ha a népszaporulat meghaladja a nemzeti jövedelem emelkedését, ez katasztrofális következményekkel járna — mondotta, majd hozzáfűzte: éppen ezért a következő tíz évben duplájára kell emelni a nemzeti jövedelmet. Nasszer beszéde végén kijelentette, hogy megvédi a fogyasztót és ugyanakkor biztosítja a kapd balisták profitját! vagy pedig rosszul értelmezik azokat. A Német Demokratikus Köztársaságot érintő megjegyzésekről Gromiko kijelentette, lehet, hogy vannak, akik ferde szemmel néznek a Szovjetunióra és a Német Demokrátikus Köztársaságra, mert mindkét ország aktívan harcol a bé- kéért és a nemzetközi feszültség csökkentéséért. Lehet, hogy vannak, akiknek nem tetszik a szocialista országok politikája, mert azok a szocializmust és a kommunizmust építik, a szocialista országok azonban tovább folytatják eddigi bel- és külpolitikájukat, tekintet nélkül arra, hogy milyen „tanácsokat” adnak nekik. A szovjet küldöttség vezetője sajnálkozását fejezte ki, hogy Herter és Couve de Murville, valamint — sajnos — Selwyn Lloyd is túl sok teret szentel felszólalásában a propagandának és nem járult hozzá ahhoz, hogy a csütörtöki ülés tárgyilagos légkörben folyjék. Kijelentette, hogy meglepetéssel hallotta a nyugati hatalmak néhány érvét. Herter például azt mondta, hogy a németek közvetlen tárgyalásai, amelyeket a Szovjetunió most javasol, a Német Szövetségi Köztársaság kommunizálásához vezetnének. Azért meglepő ez az érvelés, mert korábban — más összefüggésben — maguk a nyugati hatalmak javasoltak ilyen tárgyalásokat, s akkor nem tartották azokat veszélyeseknek. Ha azonban a Szovjetunió javasol hasonlókat, akkor mindjárt olyan veszélyt látnak, hogy kommunizálni akarja Nyugat-Németországot. Az ilyenfajta érvek csökkentik a tárgyalások színvonalát és akadályozzák a gyors megegyezést. A szovjet delegáció úgy véli, az értekezlet minden résztvevőjének arra kellene törekednie, hogy elfogadható megoldást találjanak a problémákra. Hangsúlyozta, szovjet részről nem veszik át azt a hangnemet, amelyet a csütörtöki ülésen egyesek használtak. Couve de Murville felszólalásában azt hangoztatta — folytatta Gromiko —, hogy Franciaország szeretné, ha alkalmat adnának a német népnek, hogy döntsön jövőjéről. Gromiko rámutatott, hogy a Szovjetunió pontosan ezért kívánja, hogy a németek kezdjenek tárgyalni egymással. A Szovjetunió úgy véli, a németeknek legalább azt az alkalmat kellene megadni, hogy megvitassák egymás között, milyen formában kezdhetnének egymással eszmecserét, a nyugati hatalmak azonban úgylátszik nem akarják ezt. Gromiko ezután annak a véleményének adott kifejezést, hogy a francia küldöttség magatartása nem könnyíti meg az értekezletre váró feladatok megoldását, majd rámutatott, a csütörtöki ülésen elhangzott felszólalásokból ítélve az értekezlet válaszút előtt áll. A nyugati küldöttségek vezetői beszédeikben azt az óhajukat fejezték ki, hogy a konferencián folytassák a tárgyalásokat Berlinről, pontosabban egy átmeneti nyugat-berlini rendezésről — mondotta ezután Gromiko, majd kijelentette: a szovjet küldöttség kedden és szerdán már javasolta, hogy párhuzamosan folytassanak eszmecserét a németek közvetlen tárgyalásainak formájáról, valamint a nyugat-berlini ideiglenes rendezésről. Tekintve, hogy sem szerdán, sem csütörtökön nem hangzott el a nyugati hatalmak részéről semmiféle ellenvetés vagy kifogás ez ellen a szovjet indítvány ellen, úgylátszik, nem utasítják el ezt a javaslatot. Ami a szovjet küldöttséget illeti, már eddig is kifejezte és most is kifejezi azt a hajlandóságát, hogy tárgyaljon a nyugat-berlini kérdés átmeneti rendezéséről. Ezután dr. Bolz, a Német Demokratikus Köztársaság külügyminisztere szólalt fel. Mindenekelőtt hangoztatta, hogy nem járhat tartós sikerrel olyan politika, amely makacsul elutasítja a két német állam tárgyalásait. Az az érv, hogy e tárgyalások miatt elmélyülne a szakadék a két német állam között — mint ahogyan ezt Bonn állítja — ellentmond önmagának. A valóság ugyanis az, hogy ma két német állam van és ha szakadék választja el őket, annak áthidalására nincs más eszköz, mint a tárgyalások, mert csakis ezek eredményezhetik a két állam közeledését. A miniszterek a csütörtöki ülés végén úgy döntöttek, hogy még nem tűzik ki a legközelebbi hivatalos ülés időpontját, hanem azt magánbeszélgetéseken állapítják majd meg. lyes tanácsadójának, valamint más politikai személyiségek kíséretében érkezett Moszkvába — elsőnek Frol Kozlov, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese üdvözölte. Hangsúlyozta, a moszkvai amerikai és a New York-i szovjet kiállítás lehetővé teszi, hogy a két ország népe jobban megismerje és megértse egymást s azokat a lehetőségeket, amelyek hozzájárulnak a világ békéjének fenntartásához. Kozlov kifejezte reményé*, hogy Nixon és kíséretének látogatása hozzájárul a kölcsönös együttműködéshez és elősegíti a két ország kapcsolatainak fejlődését. Nixon válaszában köszönetét mondott a meghívásért, s átadta a Szovjetunió népének Eisenhower elnök és az egész amerikai nép üdvözletét. Kijelentette: Kitüntetésnek tartja, hogy megnyithatja a moszkvai amerikai kiállítást. — Tudjuk, hogy bármiféle kiállítás korlátozott lehetőségeket nyújt csupán és nem lehet összehasonlítani azokkal a tapasztalatokkal, amelyeket elsőkézből szerezhetünk, — állapította meg Nixon, — egyetértünk önökkel annak a közmondásnak az igazságában, hogy „jobb egyszer meglátni, mint százszor hallani". Kijelentette még, hogy már régóta személyesen kívánt megismerkedni a Szovjetunióval, mivel az amerikaiak hosz- szú idő óta csodálják a szovjet képzőművészet, tudomány és irodalom nagyszerű eredményeit. „Mindenekelőtt sohasem felejtjük el azokat a hősies erőfeszítéseket, áldozatokat, ■ amelyeket a második világháborúban szövetségesünk, a szovjet hadsereg hozott" — mondta. Nixon hangsúlyozta, szeretné felhasználni a lehetőséget arra, hogy a Szovjetunió vezetőivel találkozzék s jobban kifejtse az Egyesült Államok politikáját s törekvéseit. Szeretne találkozni Hruscsovval. és a Szovjetunió kormányának más vezetőivel, s hangoztatta: egyenes, becsületes beszélgetést, vitát szándékozik folytatni mind a Minisztertanács elnökével, mind az egyszerű gyári munkásokkal, mert ez elősegíti a jobb megértést. „Nem lennénk becsületesek, ha nem ismernénk el, hogy jól lehet Alaszkát mindössze 40 mérföld választja el a Szovjetunió ' partjaitól és Moszkvától New Yorkig az út ma már tíz óránál i? kevesebb ideig tart, nagy és komoly problémák választják el egymástól országainkat." Az amerikai alelnök kijelentette, minden erőfeszítésével azon lesz, hogy látogatásával elősegítse a problémák tisztázását s olyan légkör kialakulását. amelyben a politikai ellentétek nem keverik konfliktusba a két a népet. Éljen a béke! — fejezte be beszédét Nixon. Bulgária kincse: az „cétkanjj, karnak“ A bolgár tengerpart az elmúlt évek során Európa egyik legismertebb és legkedveltebb üdülőhelyévé változott. Hatalmas építkezések nyomán új szállodasorok, üdülőtelepek létesülték a Várna melletti „Arany homokon", úgy, hogy ma már a régi Földközi-tenger parti üdülőhelyekkel is vetek szik a bolgár riviera. Ebben az évben közel negyvenezer külföldi üdül Várnában. A külföldiek többsége a Szovjetunióból és a népi demokratikus országokból érkezik a bolgár tengerpartra, de egyre nagyobb az érdeklődés a nyugati kapitalista országok ban is a bulgáriai nyaralás iránt. A várnai építkezések mellett nagy ütemben folynak Nasszebr-ben, a tengerpart déli részén is az építkezések. Itt is sok pompás üdülő épült Bulgária felszabadulása óta, de még sékkal több van épülőben. Az itteni építkezések méretei a várnai építkezéseket is felülmúlják és rövid időn belül Nasszebr Várnával egyenértékű tengeri fürdőhely lyé fejlődik és tízezreidet láthat majd nyaranta vendégül. .. .. kmh> íú ■ ■ Fürdőzők a várnai tengerparton
