Dunántúli Napló, 1959. július (16. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-23 / 171. szám

»S». JÚLIUS 23. NAPLÓ s Évenként félmilliárd forintnyi forgalmat bonyolít le a pécsi AK1G tizennyolc vállalata Az őszi csúcsforgalomra való felkészülés jegyében zaj­lott le a Pécsi Autóközlekedési Igazgatóság területi nagyaktí- vája, ahol részt vett Baranya, Tolna, Somogy, Veszprém és Zala megye valamennyi köz­lekedési vállalatának igazga­tója, párttitkára és üzemi bi­zottsági elnöke. Bakán József elvtárs, az AKIG vezetője beszámolójában elemezte az 1959-es első félév eredményeit. A tervezett 28,840 000 fo­rint forgalom helyett majd 40 milliós forgalmat bonyolítottak le a teherfuvarozó vállalatok. A többletteljesítés itt tíz és fél­millió forint. Jelentősen túl­teljesítette forinttervét az öt Belsped vállalat Is, amelyek 1 862 000 forinttal többet for­galmaztak a tervezettnél. A vállalatok igen jó ered­ményt értek el az önköltség- csökkentés terén, és ugyanez mondható el a termelékeny­ségnél is, viszont a kihaszná­lási százalék nem kedvező. Jó a kongresszusi verseny, és ennek tulajdonítható, hogy első félévi jó munkája ered­ményeképpen a 22. sz. zala­egerszegi, a 24. sz. komlói és a 27. sz. keszthelyi AKÖV vál­lalatot élüzem címre javasol­ták. Bakán elvtábs beszámolóján két főszempont vonult végig' a gazdaságosabb fuvarozás és a munkavsrseny új módjai. — Uj, szocialista kapcsolat­nak kell a fuvarozók és fuva­roztatók között létrejönnie. Csak így érhetjük el, hogy egyes vállalatoknál megszűn­jék az az áldatlan és népgaz­dasági szinten súlyos károkat okozó gyakorlat, hogy igényel­nek 5—1° kocsit és ennek csak egy hányada fut rendszeresen, a többi kihasználatlanul áll. Fontos feladatként jelölte meg az igazgató a közlekedési vállalatoknál a kettős műszak fokozott bevezetését. Ennek két előfeltétele van, személyi és műszaki. A személyi előfel­tételeknél alapvető az új, fiatal gépkocsivezetők felvétele, gya­koroltatása, fejlődésük támo­gatása. A műszaki feltételek­nél viszont a garázsmesterek­kel, a művezetőkkel általában a karbantartó részlegek mun­kásaival az igazgatóknak sze­mélyesen kell elbeszélgetni. Ehhez kapcsolódik szorosan a munkafegyelem javításának feladatai is, hiszen itt van mit tenni jónéhány autóközleke­dési vállalatnál. Megállapította az igazgató beszámolójában, hogy a dél­dunántúli terület tehergépko­csi kihasználása átlagosan na­pi 13—15 óra. Ez 'kevés. Cé­lunk a legközelebbi jövőben már a lehetőségek és a mű­szaki’ adottságok gondos mér­legelésével, továbbá a szombati és a vasárnapi tehergépkocsi és darabárus járatok sűrítésé­vel ezt az óraszámot 18—19 órára emelni. Több népi demokráciában rendszeresen közlekednek az autóközlekedési teherszállítás­ban a túlsúlyos járatok. Fel­adat — amely téren a pécsi AKIG úttörő szerepet vállalt — a 10 százalék túlsúllyal mozgó kocsik, fokozott beállí­tása. Az öt megye 18 autóközleke­dési vállalata hatalmas nép-, gazdasági vagyonnal dolgozik, de munkájuknak még jobb­nak, szervezettebbnek ' kell lennie, és főleg a rakodásnál kell sokat javulnia a teljesít­ménynek. Mint más iparágak­ban, itt is be kell vezetni a teljesítménybért, és a prog­resszív premizálást. Sajnos Dél-Dunántúlon igen magas a balesetek száma. Újabb baleseteket meg­előzendő a KPM autófelügye­let az AKIG műszaki osztá­lyával közösen rendszeresen minden autóközlekedési válla­latnál dokumentumfilmeken ismerteti a közlekedési szabá­lyokat, a baleseteket és az el­lenük való védekezést. Bakán elvtárs beszámolójá­nak úgy mondhatnám a befe­jezése volt a csattanója. Kö­zölte ugyanis, hogy a közleke­dés és különösképpen az autó­közlekedés jó munkájának el­ismeréseképpen a kormány le­hetőséget nyújt arra, hogy az ipari és nehézipari üzemek­hez hasonlóan a kiváló telje­sítményeket anyagilag is je­lentős összegekkel jutalmaz­hassák. Ez az autóközlekedési igazgatóság átlagában körül­belül 12 napi átlagkeresetnek felel meg. Bakán József beszámolója után Vajda István, az AKIG főkönyvelője, Magyar Zoltán fődiszpécser, Laíki Pál forgal­mi osztályvezető szólalt fel. Három hét múlva elkészül a György-aknai gázlecsapoló Befejezéshez közeledik a Pécsi Szénbányászati Tröszt második gázlecsapoló berende zésének szerelése György-ak­nán. A gépek és műszerek nagy része már az eredeti he­lyén van és előreláthatóan há rom hét múlva kerülhet sor a próbaüzemelés megkezdésére. A György-aknai gázlecsa- poló-berendelés által kiszívott metánt csővezetéken továbbít­itt egyelőre az egyik kazán fűtésére használják fel. A György-akna—Pécsbánya kö­zötti csővezeték a napokban készül el. Pécsbányán ezen kí­vül megkezdték az egyik szén- tüzelésű kazán gáztüzelésre való átalakítását. Ezzel a mun kával előreláthatóan ugyan­csak három hét múlva készül­nek el. A képen a György-aknai jak majd Széchenyi-afcnara és1 gázlecsapoló épülete látható. Jelentés az aratásról a termelőszövetkezetek a búzaterület 85 százalékát már learatták A termelőszövetkezetek a búza és zab kivételével be­fejezték a gabonafélék ara­tását. 27 639 kih. búzaterület­ből learattak 23 490 kh-t, a terület 85 százalékát. A zab vetésterülete a termelőszövet kezeteknél 6 374 kh., learat­tak 956 holdat, a vetésterület :15 százalékát. Az állami gazdaságok 21 300 holdból 13 500-at ara­tott le, ez az összterület 63 százaléka. Az állami gazda­ságokban is már csak búzát, meg zabot aratnak. Az egyéni dolgozó parasz­tok a zab kivételével lénye­gében befejezték az aratást. Elszórtan található még ki­sebb mennyiségű búza. Az állami gazdaságok kom- bájnosai közül a legjobb ered ményt Kovács Ferenc görös- gali dolgozó érte el, 29 vagon gabonát aratott le 220 hol­don. A legjobb aratógép­kezelő Juhász József Bogád- mindszent 166 holdas telje­sítménnyel. Megyénk gépállomásai ösz- szesen 17 100 kh-t arattak le. Ebből kombájnnal 6 404 hol­dat. Egy kombájn átlagtelje­sítménye 70.3 kh. Egy arató­gép átlagteljesítménye 85.2 kh. A kombájnosok versenyé­ben első Cser János (Mágocs) 190, második Buni István (Villány) 165, harmadik Hirt Károly (Mágocs) 159 hold. Első aratógépes id. Kovács János (Szentlőrinc) 280, má­sodik Kalász József (Palota- bozsok) 250 hold. Új autóbuszjáratok A Pécsi Közlekedési Vállalat értesíti az utazóközönséget, hogy július 24-től új járatokat állít be a következő útvonalakon: Kertváros: Széchenyi térről indul 6,40 órakor, vissza: 6.55 órakor. Fehérhegy: Széchenyi térről: 5,50 órakor, vissza indulás: 6.10 óra­kor. Mecsek: Széchenyi térről 5.45 órakor, vissza: 6.05 órakor. Erőmű: Széchenyi térről: 5.30, 6.30, 17.20 órakor, vissza: 5.50, 6.50 és 17.40 órakor. A 9.15 órakor niduló járat ide­jét megváltoztatja, Széchenyi tér­ről: 9.45 óra és vissza: 10.05 óra indulásra. Donátus: Szombat és vasárnap: Széchenyi térről 21.15 óra, vissza: 21.35 óra. Mecsekalja: Széchenyi térről: 5.25, 6.30, 13.30, 20.45. vissza: 5.35, 6.45, 13.45, 21.00, 22.00 óra. Szombati nap Széchenyi térről: 13.15 óra és 14.00 óra, vissza: 13.30 és 14.15 óra. Vasárnap: 9.45 és 10.45 Széchenyi térről. Visszaindulás: 10.00 és 11.00 órakor. A jelenlegi újmecsekaljai járat végállomását a 132-es csemegebolt elé helyeztük át. A jelenlegi vég­állomás megállóként megmarad. Kifelé menet a Tüzér utcai meg állót a Dózsa elé helyezzük át. Vissza jövet továbbra is Tüzér ut­cánál állnak meg a gépkocsijaink* Új irányzatok a képzőművészetben Beszélgetés Simon Béla festőművésszel a modernizmusról, a főváros és a vidék kapcsolatáról \WS Kevés az olyan, alkalom, s főleg nyilvános alkalom, amelyen a képzőművészek és alkotásaik szóbajöhetnek. •Egyébként is csak ritkán ta­lálkozunk velük, hiszen ők á művészetek legcsendesebb munkásai. Ez azonban nem je­lenti azt, hogy egyáltalán nem dolgoznak, sőt, talán többet is, mint egyesek gondolják. Nemrég elbeszélgettem Si­mon Béla festőművésszel, aki pillanatnyilag még a vidékiek­nél is vidék iebb otthonban él, de nem sokáig. Rövidesen Pécsre költözik, és festőmű­vész hivatása mellett, mint is­kolaigazgató is tevékenyen részt yesz gyermekeink neve­lésében, s a társadalmi élet egyre jobban kialakuló újsze­rű megformálásában. Elbeszél­gettünk az alkotóművészek megpezsdült .életéről. Simon Béla elmondja gondjaikat s legégetőbb problémáikat, sőt szólt a mindenkit érdeklő ^problémáról, a modernizmus­ról is. — Hogyan is értelmezitek ti a modernséget? — őszintén szólva valóban ez egyik legégetőbb problé­mánk, Akárcsak az irodalom­ban, mostanában a képzőmű­vészetben is divat a .,moder­nizmus". Bármerre járez-kelsz, tanúja lehetsz különböző kí­sérletezéseknek, melyek minő a „modernség“ jegyében zaj­Két termés egy évben Evek óta nem kedvezett idő­járás annyira a kettős ter­mesztésnek mint az idén. A kellően nyirkos vetőágy — melyen a másodvetés sikere múlik — a tavasz és a nyár bármely hónapjában, szinte állandóan rendelkezésükre állt a szakembereknek. Csak hát egyik élt az alkalommal, a má­sik nem. Az utóbbiak úgy gondolták, hogy minek az a másodnövény, hisz az idén a főnövény egymaga több ter­mést adott, mint más években a kettő együttvéve. Ezzel a kényelmes megálla­pítással szemben Molnár Mik­lósnak, a Bikali Állami Gaz­daság föagronómusának egé­szen más a véleménye. Mikor a gazdaság központjában fel­kerestük, elmondta, hogy tán még soha akkora területen nem folytattak kettős termesz­ti**. mint éppen az idén. A legkorábban — április végén, május elején — vetett másod­növényeket már nagyrészt be is takarították, ég bármilyen furcsán hangzik, még egy har­madik növény féle séget is el­vethetnének és őszig be is ta­karíthatnának, ha az egyéb okokból is észszerű lenne. De az úgynevezett tarlóvetéseket ebben az évben vétek elmu­lasztani. A bikali gazdaságban is nagy erőfeszítéseket tettek az aratás gyors lebonyolításáért. éící/is úgy szervezték meg a munkát, hog^ jusson ember, idő és gép a másodvetéshez is. A kombájn után nem késle­kedtek a szalma összehúzásá­val és a tarló feltörésével, S bár a gyakori esők sokszor megzavarták a munkát, eddig a gazdaságban közel 300 hold rövid vegetációs idejű másod­növényt vetettek, összesen 556 hold a tarlóvetési tervük és á vetésre kerülő növények — napraforgó, borsó, somkóró, repse, stb. — nagy részét zöld­trágyaként szántják alá az ősszel. 170 hold rövidtenyész­idejű kukoricát is vetnek ga­bonatarlóba takarmányozás céljára. Molnár Miklósnak, és általában a gazdaság szakem­bereinek az az elvük, hogy az idén fedetlen tarló ne marad­jon. Miért tartják ezt olyan fontosnak? Véleményük sze­rint, ha az időjárás egyszer valami jót i„ kínál, akkor meg kell ragadni az alkalmat, de alaposan. Egy területről az idén könnyű betakarítani két termést, de^ nem biztos, hogy ez a jövő évben is így lesz. A bikali gazdaságban és álta­lában a sásdi járás termelő- szövetkezeteiben azonban en­nél sokkal többről van szó. Molnár Miklós erről a „több­ről" a következőket mondot­ta: ■— Gazdaságunk erősen dom­bos területen fekszik, ezért -szántoinktm a szét és főleg viz erózió nagy károkat okozhat, és okozott is a korábbi évek­ben. Ez persze az egész járás­ra vonatkozik, különösképp ebben a rendkívül csapadékos esztendőben. Csak a példa kedvéért említem, a közel­múltban kaptunk egy olyan esőt, hogy egy délután — itt nálunk — 60 nUlliméter csapa­dék esett. Ez a zuhatag 30— 40 köbméter földet (termő­talajt) vitt magával a völgy­be. A víz elhordja a talajt, ha nem kötjük meg valamivel és ez a valami a másodnöuény. Ez a haszon; az egy évben két­szeri terméshozamon felüli, de számunkra még annál is fontosabb. És ha már a .,több­ről" beszélek, itt van még egy igen fontos momentuma a ket­tős termesztésnek, a eöldtrá- gya-nyerés. Melyik gazdaság állíthatja azt, hogy feleslege van istállótrágyából? Fokozot­tan vonatkozik ez a termelő- szövetkezetekre, különösen az újakra, melyekben az állat­állományt, a, szántóterülethez szükséges állatlétszámot csak most kezdik kialakítani. A másodnövénynek vetett zöld­trágya pótolni tudja az istálló­trágyát, javítja a talaj táp­erejét és műtrágyával kiegé­szítve a következő főnövény­nél nagy terméshozamokat biztosit. A kettős termesztés jelentő­ségét azonban nem mindenütt ismérték fel annyira, mint a bikali gazdaságban, ahol több­szörös hasznot húznak belőle. A sásdi járás termelőszövetke­zetei például kevés gondot fordítottak a másodvetésekre. Igaz, hogy sok takarmány tér-, mett az idén és a tsz-ek egy­szerűen nem kényszerültek rá, hogy tarlóba rövid tenyész­idejű takarmánynövényt ves­senek. De éppen ez mutatja meg, hogy a kettős termesztés többi fontos jelentőségét még fel sem ismerték. Hiába biz­tosított a járási tanács elegen­dő mennyiségű vetőmagot, a másodvetés nem ment úgy, mint ahogy mehetett volna. Persze vannak olyan tsz-ek is, mint például a mágocsi Béke, ahol a tarlóvetéseket zömmel már befejezték. Sok tsz-ben pedig előkészítették már a vetőágyat, csak az. al­kalmas időt várják és meg­kezdik a vetést. A bikali Sza­badság Tsz-ben ezekben a na­pokban 50 hold napraforgót vetnek el zöldtrágyának, azon­kívül 20 hold silókukorica és 20 hold tarlórépa vetését is rö­videsen megkezdik. A szom­szédos állami gazdaság jó ha­tása tehát érezhető a környe­ző tsz-eknél, de el kell ter­jedni a jó példának az egész megyében. Ezekben a napok­ban még nincsenek elkésve a tarlóvetések és a szakemberek feladata keresztülvinni, hogy minél kevesebb fedetlen tarló menjen tíz őszbe. lanak le. Szembetűnő ez nem­csak a sűrűn megrendezett tárlatokon, hanem az élettől távol levő, kissé bujocskát játszó, inkább csak az ottho­nukban 'élő festőművészeknél is. Minden esetre ez az útke­resés és ez a felfogás legszem­betűnőbb a fiatalabb generá­ciónál, de megpróbálkoznak ezzel az újszerű formával az idősebbek is. Sajnos, általá­ban ' sokan a modernséget puszta külsőségekben keresik, s elfelejtik, hogy egy-egy al­kotás újszerűségének megíté­lésében sohasem a formák do­minálnak, hanem a művészi tartalom és az ábrázolás együtt. Elfelejtik, hogy a va-> lóban modem társadalomra, a szocializmusra tekintsenek, és az új társadalmi formákból merítsék témáikat, természe­tesen szocialista meggyőző­déssel. — Egyesek ezek szerint a modern művész címet formai bravúrokkal akarják megsze­rezni és bizonyos fokú for­malizmus jellemzi őket? — Nézetem szerint művé­szeink sokan abból a tévedés­ből indulnak ki, hogy a szo­cialista-realizmus csupán kül­sőség. Egyesek a szovjet fes­tők formai jegyeit utánozták, ég ily módon csupán csak utánzókká váltak, az új al­kotási módhoz semmiképpen sem közeledtek. Tény és való, a külföldi minták alapján az új alkotási módot elsajátítani nem lehet, azt legfeljebb, út­kereséssel itthon, a hazai ta­lajon lehet csak elsajátítani és megtalálni.. — így tehát az új magyar művészet megszületése igen bonyolult és esetleg hosszú folyamatnak bizonyul? Mi lehet ennek még az oka? — Sajnos, itt utalnom kell a „főváros“ és a „vidék“ még napjainkban is fennálló nagy elszigeteltségére. Kevesen van­nak vidékiek, akik egyes meg­bízatások és kitűzött pálya­munkák alkalmával a kiszálló bíráló bizottság egyöntetű vé­leményével találkoznának. Ez az egyik ok, mely zavarja mű­vészi biztonságukat és további munkájukban egy-egy rosszul értelmezett döntés meglehető­sen zavarja őket; — Mi lenne tehát a meg­oldás, hogy a főváros és. vi­déki művészet közelebb ke­rüljön egymáshoz? — Nézetem szerint éz amo­lyan gordiusi-csomóféle csak, melyet egyetlen kardcsapással meg lehetne oldani. A Buda­pesten tevékenykedő képzőmű­vészek és a képzőművészetek képviselői, vezetői, mind töb­bet és többet kell, hogy fog­lalkozzanak a vidéken élők problémáival és munkásságuk­kal. Természetesen mind na­gyobb ügyszeretet és rendsze­resség a legelső szempont, amit szem előtt tarthatnának. S a másik?" A jövőben megrende­zendő kiállítások és főleg meg beszélések alkalmával módot nyújtani arra mind az alkotó-: művészeknek, mind a műtör­ténészeknek, valamint a kul­túráiét fővárosban és vidéken élő vezetőinek, hogy elmond­hassák véleményüket, nézetei­■ két a baranyai és dunántúli művészek eddigi és jelenlegi helyzetéről, eredményeiről: Reméljük, ez nem fog kü­lönösebb problémát okozni és a közös cél érdekében egy­másra talál mihamarabb a fő­város és vidék művésztársa­dalma. Átlag 175 holdat arattak már a Szentlőrinci Gépállomás aratógépkezelői le az aratógépele, magasan túlteljesít ve az eredeti 130 holdas tervüket. A gépállomás .traktor vezetői ugyanis vál lalták, hogy átlag 205 holdat aratnak le. Érdekes, hogy a legjobb aratógép- kezelő nem a fia­talok közül került Az utóbbi napok niütt többet fizet a ban lehullott csapa tervezettnél. A gép dók következtében állomások kombájn sok helyütt elvdze- jai eddig átlag Ihet- sedtek a gabonatéb ven holdról, arató- iák Baranyában. A gépei pedig 86 hold gépállomások kom- ról takai-ították be bájnvezetőinek és a gazdag termést, sratágép-kezelőinek Rendkívül jól — valóságos küzdel- a többieket messze met kell folytat- megelőzve — dol­niok azért, hogy ne goznak a Szentlőrin héz gépeik le ne ci Gépállomás ara- ki, hanem az egyik süllyedjenek a pu- tógép-kezelői. Kivé legöregebb dolgozó: ha földbe és a nagy lóan megszervezték idős Kovács János részt megdőlt kalá- a munkát, a dolgo- lett: Az 52 éves em szosokat áz utolsó zók maguk is na- bér keddig 310 hol- szélig be tudják ta- gyom igyekeznek, s dat aratott le a karítani. Ezekben ennek köszönhető, szent lőrinci Úttörő a napokban 127 hogy a tíz arató- Tsz-ben — teljesít­ar<j tógép és 92 kom gépnél a betakari- ménye tehát majd­bájn aratja, illetve tás megkezdése óta nem két és félsze- csépeli a megye tér egyetlen komolyabb rese eredeti aratási melószövetkezetei- kiesés sem történt, tervének, s több ben a búzát, amely Kedd estig átlago- mint három és fél­holdanként egy-két san 175 hold gabo- szerese a megyei át mázsával mindé- na termését vágták lagtei-jerttményiiajg,

Next

/
Thumbnails
Contents