Dunántúli Napló, 1959. július (16. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-19 / 168. szám

a NAPLÓ !!>r.p, JULIUS 19. A* Iraki írószövetség elnökének sajtófogadása Mohamed el Mehdi Jawa- hiri, Irak legnagyobb élő köl­tője, az ottani Írószövetség és Újságíró Szakszervezet elnöke, szombaton az Ujságíróklub- han találkozott a magyar sajtó képviselőivel. Kiváló iraki vendégünk a többi között elmondotta, Hogy amíg régen kis példányszámú­ban jelentek meg a napilapok, könyvek, mast naponta lát napvilágot egy-ogy új könyv, s Húsznál több napilap jelenik meg Irakban. A forradalmi kormány az analfabetizmus felszámolásáért egy esztendő alatt annyit tett, mint az elő­ző rendszer tíz év alatt. Be­vezette a kötelező és ingyenes általános iskolai oktatást,1 s alacsony középiskolai tandíja­kat állapított meg. A kor­mányzat az ipart és a mező- gazdaságot fejlesztő intézke­dései mellett, már most gondol arra is, hogy a jövőben hat­hatósan segíti az irodalmat. Az Iraki írószövetségnek 250 tagja van, s csaknem ennyi újságírónak védi érdekeit az Újságíró Szakszervezet, Az el­múlt napokban új törvényt Hoztak, amely létrehívja az írók Szakszervezetét. Az író­szövetség tagjai rendszeresen összejönnek, # megtárgyalják, miként támogassák a nép har­cát az Imperializmus ellen, hogyan szolgálják érdekeit, miként erősítsék a forradal­mat. , • A költő igen meleg hangon emlékezeti meg arról a baráti kapcsolatról, amely Irakot és hazánkat fűzi össze. Utalt a két nép történelmének hason­ló vonásaira, az iraki és a ma­gyar nép nagy ’forradalmi ha­gyományaira. Elmondotta, hogy hazájában most jelent meg egy tanulmánykötet Pe­tőfiről, ő pedig Budapestről és a Balatonról ír most elbeszélő költeményt. Magyarországi ta­pasztalatai felülmúlták a vára­kozást. Különösen az ragadta meg, hogy milyen melegszívű embereik élnek ebben az or­szágban. Hazatérve örömmel számol majd be író- és költő- társainak a gyönyörű Magyar- országról és az itt töltött fe­lejthetetlen napokról. Kiskertünk A napokban Mórocz Károly, Pécs, Uaigvár utcai olvasónk az iránt érdeklődött, mikor és hogyan kell a rózsát oltani. Válaszunk az alábbi: Legegyszerűbb szaporítási mód, ha ősszel, lombhullás után erdőszéleken vadrózsa- sarjakat szedünk és kiültetjük kertünkbe állandó helyére. EzufSin a sarjakat húzzuk le a földre, majd takarjuk be vé­konyan földdel és csak akkor állítsuk fel tavasszal, ha már kihajtottak. Ha magas törzsű rózsát akarunk nevelni, csak a felső két hajtást hagyjuk meg, a többit távolítsuk el. A megerősödött hajtások tövére május végétől június végéig hajtószemzéssel, július végé­től szeptember elejéig alvó- szemzéssel olthatunk. Haj-tó- szamzésnél a megeredés után szemzés fölött a vadrózsát vágjuk vissza. Ezzel kénysze­rítjük a nemes szemet ki-haj­tásra. Alvószelmzésné], mely mostanában lesz időszerű, a visszavágás elmarad. Ezzel el­érjük, hogy a nemes szecm az idén már nem hajt ki, ami azért fontos, mert a tél beáll­ta előtt .már nem érne be a vessző kellőképpen, és köny* Egy hét a világpolitikában Mit hoz a második félidő? Ez a kérdés foglalkoztatta a világ -közvéleményét a külügy­miniszteri értekezlet hSromhe tes szünetében; A tanácskozá­sok első szakaszának befejezé­sekor nyugati személyiségek és a nézeteiket tolmácsoló la­pok árasztották magukból a „hivatalos“ pesszimizmust: Is­mét, felelevenedtek a „szovjet ultimátumról“ költött regék és a tanácskozást mindvégig el­lenőrző körökben kárörvendő- ein hangoztatták — a tárgyalá­sok zsákutcába jutottak, s nem bizonyos, hogy egyáltalán folytatják azokat; A mester­ségesen szított zene-bona azonban csak a nyugati tábor­ban keltett zavart, meg job­ban kiélezve az ellentéteket a kelet-nyugati megbeszéléseket helyeslők ég a hidegháború mindenre elszánt hívei között. Ámde a szovjet diplomácia nem várta tétlenül a „kény­szerszünet“ végét, s az őszinte tárgyalási készségről, tanús­kodó nyilatkozatai nem ma­radtak hatástalanok. A kezde­ti nyugati „borús” hangulatot mindinkább bizakodás váltot­ta fel, s amikor a külügyrni-msz terek visszaérkeztek Genfbe, az AP amerikai hírügynökség így jellemezte a légkört: az óvatos optimizmus szellői len­genek a nyugati tábor felett:;. kezdenek kibontakozni a meg- Aivezés lehetőségének, körvo­nalai“. y fi bonni akna A második félidő kezdetén. Grotjiiko szovjet kül-ügyminisz ter a nyugati küldöttek kéré­sére ismét összefoglalta a szovjet javaslatok lényegét, s megállapította, hogy két alap­vető kérdésben: Nyugat-Ber- lin ideiglenes jogállásának ren dezésében, valamint a német vegyes bizottság létrehozásá­ban a két. fél álláspontja „igei1 közel áll egymáshoz“. A hétfői első ülés valóban ezt tükrözte. A derűs légkörben azonban váratlan vihar kerekedett. Az esetleges megegyezés lehető­sége kétségbeesett lépésre késztette a nyugatnémet re­van Kisfákat A bonni kor­mány memorandumot inté­zett a nyugati hatalmakhoz, amelyben azt javasolja, hogy a német újraegyesítés problé­máinak. megtárgyalására ne hozzanak létre német vegyes­bizottságot — bár ezt az el­gondolást a nyugati hatalmak is belefoglalták híres „csomag­tervükbe“ — ■ hanem a négy nagyhatalom alakítson bizott­ságot, amely mellett az NDK és Nyugat-Németország csak mint tanácsadók szerepelné­nek. Bonn az elmúlt néhány év­ben már jónéhányszor tanú­jelét adta annak, hogy semmi­től sem riad vissza, ha hideg- háborús törekvéseit veszélyez­tetve látja. Arra azonban ke­vés példát ikmér a történelem, hogy egy állam vezetői nyilvá- uxan degradálják saját né­püket, s csökkenteni kívánják saját beleszólási jogukat or­száguk jövőjének eldöntésé­ben. A külügyminiszteri érte­kezlet kezdetén a nyugatné­met küldöttség még az ellen hadakozott, hogy a német nyelv is a konferencia hiva­talos tárgyalási nyelve legyen, most viszont Bonn kiadta a „hinaus mit uns”, vagyis a „ki velünk!“ jelszót: Mi volt Bonn célja ezzel a javaslattal és általában milyen törekvésekkel tért vissza Bren­tano Genfbe? Adenauerék mindenáron meg akarják aka­dályozni a német vegyes bi­zottság megteremtését, mert úgy látják, hogy ez „újabb lé­pés az NDK nemzetközi elis­mertetése felé“ Márpedig sem­mitől sem rettegnek jobban, mint ennek a gondolatától, 'de nem kevésbé tartják fon­tosnak, — hogy megakadá­lyozzanak mindenféle meg­egyezést Nyugat-Bér] in kérdé­sében, —: vagyis ahogy ők mondják], Jberlinteleníteni a genfi konferenciát“. E céljuk eléréséért sok mindenre kap­hatók. Még olyan „áldozatok­ra” iß, hogy helyeseljék a csúcskonferenciát — csupán a hozzávivő utat kívánják fel­robbantani-, Brentano cáfol Az első hét tanulságai azon­ban azt mutatják, hogy a bon­ni aknának nagyobb volt a füstje, mint a lángja. A nyu­gati hatalmak úgy látszik ma­guk is kezdik megelégelni, hogy nyugatnémet partnerük­nek miniden. pozitív elképze­lésre dacos „nem“ a válasza. Kezdik felismerni, hogy az adetnaueri „makacskodás“ még ingoványosabb utakra csábít­hatja őket: A bonni memoran­dum nyugati fogadtatása arra vall, hogy ma már nemcsak az angolok igyekeznek elha­tárolni magukat a nyugatné­met „kemény politikától“, ha­nem Washington is új utakat keresi Bonn obstrukciós kísérletei­nek kudarcát egyébként mi­sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy Brentano nyu­gatnémet külügyminiszter megcáfolta azt a hírt, misze­rint Nyugat-Németország „el­szigetelődött volna” nyugati szövetségeseitől; « E cáfolatról önkéntelenül is az a megálla­pítás jut az ember eszébe, amit egy nyugati újságíró ügy feje­zett ki: „ne hidd el a hirt ad­dig, amíg meg nem cáfolják“. Elmúltak a mézeshetek? A legérdekesebb azonban a francia—nyugatnémet viszony alakulása. A francia polgári sajtó arról ír, hogy a heves francia—nyugatnémet „szere­lem“, amely annyira jellem­zője volt az elmúlt időszak politikai flsatároBásamak* lat­samként elhűvösödik. „A mé­zeshetek elmúltak“ — írják a lapok, az AP tudósítója pedig megállapítja, hogy a farancia— nyugatnémet kapcsolat ma még nem „válságos, de a poli­tikai barométer vihart jelez“. Ezek még csak találgatások. Az azonban tény. hogy a genfi francia küldöttség, amely ed­dig fenntartás nélkül helye­selte Adenauerék minden ja­vaslatát, a héten átnyújtott bonni emlékiratot „meglehető­sen hűvös fogadtatásban“ ré­szesítette. lehetséges, hogy Párizs felismerné, mégsem ki­fizetendő az érdekházasság? Genfi remények Mit hoz a jövő? A genfi értekezlet második félidejének elfő hetéről elmondhatjuk, hogy eredményesen zárult. A tanácskozások megtorpedózá­sára irányuló első kísérletek kudarcot vallottak. Nem sza­bad azonban megfeledkezni arról, hogy a hidegháború hí­vei kifogyhatatlanok a meg­egyezést akadályozó ötletek­ben. Az első hét pozitív mér­lege után . csak akkor várha­tók további eredmények, ha a nyugati hatalmakban nemcsak a szándék, hanem az akarat is megvan ahhoz, hogy elhatá­rolják magukat Bonn obstruk­ciós törekvéseitől. Ezek a re­mények nem alaptalanok; nyen elfagyhatna: Legbizto­sabb az eredés, ha az alany ceruzavastagságú. Magas tör­zsű fajtákat 80—140 centimé­ter magasságban, bokor- és futórózsákat gyökérnyakban szemezünk. Az oltáshoz az ala nyon kívül kellően érett, ne­mes oltószemre is szükségünk van. Virágzás után a rózsán már találunk érett szemeket, amit a szemzésnél felhasznál­hatunk. Az érettség jele, ha a hajtásokról a tüske könnyen lepattan anélkül, hogy a héj felszakadna. A szemzés menete, amint" a mellékelt rajz is mutatja, a következő: az alanyon éles oltókéssel T-alakú bevágást készítünk, és fellazítjuk a hé­jat. Ezután a nemes részről pajzsalakban levágott szemet óvatosan a héj alá toljuk. A szem levágásánál minél keve­sebb fás részt vágjunk le, és. a T-alakú bemetszésnél is vi­gyázzunk, hogy a kés a fás részt ne metssze, hanem csak a kérget. Ha a szemet elhe­lyeztük, raffiával kössük le a szemzést, ügyelve arra, hogy a szemet ne kössük le, vi­szont a T-alakú vágást. telje­sen fedje a kötés. A szemzés sikerét tíz-tizenkét nap múl­va megláthatjuk arról, hogy a szem lapja megtartia a szí­nét és nem ráncosodik össze. A levélnyél megbámul, és gyenge érintésre is lepattan a szem lapról. Ha a szem meg­feketedik, a szemlap bámulni kezd, ráncosodik és a levél­nyél elszárad, de érintésre nem pattan le, úgy szemzé- sünk nem sikerült. Ha az alany még felad!a a héját, a szemzés megismételhető. Vadrózsa alanyon kívül be­szemezhetünk, átolthatunk nemes rózsát is hajtószemzés­sel, vagy alvószemzéssel, ne­künk tetsző fájtával. „KISKERTÉSZ“ Dunántúl V. 1 ? 5 i 5 1 6 7 i 9 W ■u I2 fflílt. 15 U R?' , ■:: (5 E IS 17 ff 13 16 ffí 20­iá ffiili: 2? ffr 25 24 25 Bl 26 1! 27 28 n 29 ü 50' f| 51 52 w\ 55 54 1 55 36 37 53 ff 53 40 m 41 BÍ 42 45 44 4? ií 46 47 Hí 48 H 49 ff. 50 ffí H ra 63 FmIHI 54 ff r mii 55* Sí. 51 RE 58 HI 59 ff 6o «. W Will Ili ff 63 m 64 ($£ 66 ff Sí Bh SS 4T ■ ‘ 63 70 r 1 71 n Iá i Az öt rejtvényből álló sorozat ötödik részét közöljük, mely a Dunántúl h&gyeit, vizeit, városait, községeit és egyéb helyiségeit )e- löli meg. Egy-egy rejtvényünknél az ábécé egy-egy betűje hiányzik-, melyet a rejtvény megfejtése után találunk. Minden rejtvényünkben más betű hiányzik. Ha mind az öt rejtvényt megfejtettük, a hiányzó öt betűt helyes sorrendbe rakva kapjuk meg a helyes megfejtést, egy dunántúli vá­roska nevét, mely váráról is nevezetes. Megfejtésül az ötödik rejtvényt követő hét végéig a kapott'város nevét kell szerkesztőségünkbe helyes megfejtésként beküldeni. Csak az o—ó, ö—ö, ü—ü betűknél nem teszünk különbséget. Beküldésig ha­táridő július 25. VÍZSZINTES: 1. Dunántúl he­gye, 6. Kisalföld tája, 12. Karoló, 13. Gödörbe pottyanó, 14. Hon, 15. Képző, 16. • Ilyen-olyan ruha, 17. Északi nép pénze, 18. Nyakba va­ló, 20. Fém, 21. Nyom — mással­hangzói, 22. Testtakaró, 23. A ver­seny vége, 25. Kicsinyítő képző, 26. Lóverseny műszó, 27. Egy kéz­ben elfér, 20. Kis ház, 30. Vize­nyős terület, 31. Címzés rövidítés volt, 33. Hasad, 35. Ritka férfinév, 38. Vissza: palóc gyümölcs, 30. Felkiáltás, 41. Azonos 25-el, 42. Idegen vég, 43. Állóvizünk, 46. Férfi név, 48. RCJ, 49. Rostnö­vény, 50. Tenger — idegen nyel­ven, 52. Balaton menti község, 54. Kis csapat, 56. Egyszerű gép, 58. Állóvíz — névelővel, 59. Gerle ré­sze, 60. Kettős mássalhangzó, 61. Járja a táncot, 63. Füves terület, 64. Gazdasági szerszám, 65. Harcin tagú, 67. Szalad, 68. A .Szovjetunió új gazdaságpolitikájának rövidí­tett neve — névelővel, 69. Zala megye székhelye, 71. Vissza: ide­gen pénz — névelővel, *72. Sorel­választó, 73. Hegység a Dunántú­lon. FÜGGŐLEGES: 1. Somogyi nagy község, 2. Riadó, 3. Végtagja 4. Rólam — közepe, 5. Magasodik, 6. Sebhely, 7. Ragszócska, 8. Ilyen édes is van, 9. SEÖV, 10. Vájnak, 11. Zalai dombvidék egyik része, 13. Mulatság, 15. Eső után van, 18. Kötőszó, 19. Esd, 22. Mindannyiunk óhaja, 23. Cseh író, 24. Élete, 25. A Csobánc mentén fekvő városka, fürdőhely, 27. Kalácsba való*. 28. Dombos rész a Rába me utón, 29. V sav tulajdonsága, 32. Olaj má­sik neve, 33. Fogoly, 34. Félig tol­dat 37, Mindent — közepe, 40. Fekete madár, 44. .Bányavárosunk, 45. NEI, 47. Férfinév, 51. Dunán­túli középhegység tagja, 53. Tisz­títószer, 54. Varr, 55. Boráról hí­res Balaton menti község, 57. Ilyen az éhes gyomor, 59. Azonos 63-al, 60. Történelmi nevezetessé­gű patak, 62. Francia férfinév. 63. Lótulajdonság, 64. Fűszer, 66. Tor­ka — közepe, 67. Marokkói város, 68. Abrázat, 73. Takács teszi — első kockába kettősbetü, 71. Latin hosszú magánhangzó. Képre j t vény ünk nyertesei A július 12-én megjelent ,,Tré­fás város” c. képrejtvényen Mesz- iegnyei Lajos (Ujmecsekalja 19-es épület) 56 hibát, Orbán Etel (Pécs- szabolcs Borbála út 38/2.) 48, Pál Béla (Pécs, Petőfi u. 65.) 33 hibát fedezett fel. A nyertesek a könyv- jutalmat július 21-től vehetik át szerkesztőségünkben; DCe.fiejLke.dfrk Altok a pult előtt, Pécsett a Zetkin Klára utcával szemben lévő Csemege­boltban és várom, hogy markomba nyomják a blokkot. Vannak előttem, ráérek nézelődni. És figyelni. Többek között arra a fehérköpenyes, elkesere­dett eladóra, aki valamelyik közeli élel­miszerüzletből szaladt át. Félrehívja a boltvezetőt. És kérdezi: — Száz kiló kenyér kellene a dél­szláv iskolának, nem tudnának adni? Pongrácz József, a boltvezető taga­dóén int. — Sajnos, csak annyit rendeltünk, amennyire nekünk van szükségünk Az eladó elmegy. A boltvezető azon­ban még most is csóválja fejét. Ismerő­söm, így megkérdezhetem: mi történt? — Hát kérem, kenyeret rendeltek ná­luk és a Sütőipari Vállalat nem hozta időben, a boltvezető pedig fogta magát és bezárta a boltot. Most hiába, várja az iskola a kenyeret. Miből reggelizte­tik a gyerekeket? így nem viselkedhet, egy igazi kereskedő! Hisz a vállalat minden bizonnyal kiszállítja a rende­lést ... Mi akár odaülünk a kemence mellé, ha kell, s el nem mozdulunk addig, míg meg nem kapjuk a szüksé­ges mennyiséget... így kezdődött a beszélgetés. És foly­tatódott azzal, hogy megfeledkezve blokkomról és negyedkiló szalonnám­ról, a cipóról és a cigarettáról, a boltos munkája iránt érdeklődtem. Huszonöt éve áll a pult mögött Pong­rácz József. Kezdte Égerben, aztán Bu­dapest és, most már hét cv \óta a pécsi táÁirlák rrfdellzazesére áll. —- Mi szép van a munkájukban? — Nézze, már maga az a tény, hogy emberekkel kell foglalkozni — szép. Az emberek el mm, mondott gondjait megismerni, s a lehetőséghez képest segíteni rajtuk... Ha mással nem, hát egy jó szóval. Szép az, ha a kereskedő tetszetős kirakatot, vagy pultot., polcot készít. És a vevő gyönyörködik benne. Persze ez nem csupán esztétikai okok miatt szükséges, hanem azért is, mert a munkánkat megkönnyíti. A szépen kirakott áru önmagát kínálja. — Hogyan kell eladni? — Eladni? Tudja, ez nem is olyan ,egyszerű kérdés. Mert bejön a vevő és kér egy deka kettöhatvanas teát. Hát elég az, ha én odarakom elé, blokkolok és kész? Dehogy. A teából választék van. Be kell mutatni a jobb minősé- . güeket is. És megkérdezni, hogy cukor, rum, vagy citrom, akad-e még otthon. Lisztet vásárol valaki, abból tészta ké­szül. ízesítőnek mák és dió is kell. Ha káposztástésztát akarnak főzni, akkor magyarborrot is feltétlenül ajánl az eladó. Ezeket persze csak. példának mondtam. Egyszóval igyekszik segíte­ni a ember. Mert ez is hozzátartozik a munkához. — Maguk betartják' a sorrendet a. vevőknél? — Hát én azt mondom, hogy nem kereskedő az, aki betartja. Elbámulok. — Nem értem! — Kérem.... Mi eleve tiltakozunk az olyan felfogás elten, hogy sarbaálL janak a vevők. Mert a jó kereskedő­nek egyszerre legalább három ember­rel vagy néggyel kell foglalkoznia. Az egyiket üdvözli, a másikat kérdezi, a harmadiknak árut ad, a . negyedikkel beszélget. Időt ad a vevőnek, hogy gon­dolkodjék azon, mire van szüksége, $ ugyanakkor ajánlja is az árukat..; Egy pillanat... Fiatalasszony jön hozzánk. — Kedves kartárs, én tegnap rendel-\ tem négy zsúrkenyeret. Egy szőke fia­talembertől. De most nem látom... És a többiek nem tudnak a kenyérről. — Azonnal, utána nézek... A fiatalasszony vár, a boltvezető a raktárba megy. Aztán megjelenik egy szőke eladóval, Szabó Józseffel. A fia­talember a pulthoz megy, előkeresi a négy zsúrkenyeret és átadja. Amikor a megnyugodott vevő elsiet, kérdem az eladótól: — És mi történt volna, ha tévedés­ből eladják az árut? Széttárja a kezét és nevet. — Mi más, mint, hogy levetem a fe­hér köpenyt és elindulok a városba zsúrkenyeret keresni. És hazaszállítom. Mert azt csak nem engedhetem, hogy a mi hibánkból ne legyen meg a ke­. nyer? Vagy várnia kelljen? Rábólint Jánosi Gyula, a szabadnapos boltvezető: — Igen, a kereskedéshez a normális­nál jóval nagyobb szív is kell. Anélkül ne is próbálkozzék senki ezzel a szak­mával. — Milyen a forgalom? Ismét Jánosi szól: — Átlagosan ötszázhúszezer szokott lenni. Egy leltár időszakkor hárommil­lió forint forgalomért felelünk. SZÁNTÓ ISTVÁN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents