Dunántúli Napló, 1959. június (16. évfolyam, 127-151. szám)
1959-06-14 / 138. szám
1959. JÜNIUS 14. NAPLÓ 5 ÉH Építőgépkarbantarfó Vállalat Vasút utca 2. sHa a Jókai I a saép korszeutcában I rű emeletes ■ házaik közötti üres telkeket nézzük, hamarosan szemünkbe ötliik egy drótkerítéssel határolt terület, ahol békés csendben szállító- szalagok, betonkeverőgépek és lokomobilok sokasága sorakozik. Megkerüljük a telepet és a Vasút utcában egy irodaépület homlokzatán elolvassuk a címet: „ÉM. Építőgépkarbantar- tó Vállalat”. Még a bejárat kőlépcsőjére sem kell lépnünk, hogy feltételezzük, a szállító- szalagok, betonkeverőgépek itt vannak javítás céljából az Építőgépikarbantairtónál, ők foglalkoznak ezekkel a gépekkel, a gépek hozzájuk tartoznak. Ez természetes, hisz nevükben is benníoglaltatik, mint profil, az építőgépek javítása. Hamarosan meggyőződhetünk azonban arról, hogy ez csak illuzórikus feltételezés, mert az Építőgépkarbantartó minden mást csinál, csak építőgépeket nem javít. Legalábbis nem olyan mértékben, hogy címének tartalmát jogosulttá tegye. Kezdjük ott, hogy 1951-ben, amikor életre hívták a vállalatot, főfoglalkozása tényleg az építőgépek karbantartása volt. Aztán sok víz lefolyt a Dunán és az építőgépekkel való foglalkozás eleinte az össztermelés 70 százaléka, később 50— 30, majd még kevesebb százaléka lett. Bekövetkezett a teljes profilátalakulás. Jelenleg a vállalat különböző gyárak vasszerkezeteit, tetőszerkezeteit készíti, tehát nem javító-karbantartó, hanem gyártó és szerelő ténykedést fejt kd. Változnak az idők, J Miért? a cím marad. Több oka _________________!is mutatkozik annak, hogy az ÉM nem mond le a már csak nevében építőgépkarbantartó vállalatról. Egyr észt azért, mert nem is olyan rossz vállalat ez! Nézzük csak a termelékenységi mutatóit! A miskolci drótművek kis és ikerhorganyozó műhelyének teljes vasszerkezetét és felszerelését a vállalat dolgozói készítették. A 15 méter magas, 22 méter széles és 60 méter hosszú műhelybe 70 tonna vasat szereltek be. Méghozzá nem is akárhogyan. A kongresszusi munkaversenyben a dolgozók többek között határidő-lerövidítéseket vállaltak. Ennél a munkánál a 75 napi norma helyett (más vállalatok ennyi idő alatt gyártottak le hasonló konstrukciót), 35 nap alatt végezték a gyártás munkáját és kész állapotban április 17-én átadták, 8 nappal a vállalt határidő előtt. A második negyedévben az eddigi számítások szerint túlszárnyalják a tervezett nyereséget, termelékenységi mutatójuk májusban 105.6 százalék volt. önköltségcsökkentés 7.9 százalék, ami meglepően jó eredmény. A miskolci drótműveik műhelyének értéke egymaga majdnem egy havi tervüknek felel meg, cca 800 ezer forint értékben. Mint láthatjuk, tehát egy jól dolgozó üzemről kellene lemondani. Viszont,,, A fővállalkozó | A miskolci előnye. | munkánál az Építőgépkarbantartó csak alvállalkozó. A fővállalkozó, aki elvállalta a munkát — szinte azt lehetne mondani — tollvonás nélkül ezen az építésen cca 30 ezer forintot keresett. Ha viszont nem az építésügyhöz tartozna az Építőgépkarbantartó, hanem a Kohó- és Gépipari Minisztériumhoz, vagy más minisztériumhoz, akkor mindjárt elesne ettől az összegtől a fővállalkozó. Ezért érdemes másodsorban ehhez a furcsa című vállalathoz ragaszkodni. Még egy szempont adódik, az építőgép javítása. Hát persze javíthatna az arra hivatott vállalat termelésének nagyobb, esetleg 50 százalékáén is építőgépeket, de akkor az kellene, hogy építőipari vállalatok ne végezzék el saját műhelyeikben javításaikat. Igen ám! De így nem hozna termelési értéket. Érthető nagyon is, hogy nem adják oda n javítás jogát. A gőzkazánok, I nem hozzábetonkeverők | juk tartoznak, az egy budapesti vállalaté, az Építőgépkölcsönzőé. Hogy az ő telepük mellett raktározzák, arról nem tehetnek, így még inkább azt hiszi a felületes szem lélő, hogy az Építőgépkarbantartó, tényleg hivatásával foglalkozik. A mérleget megvonva megállapíthatjuk: tárcaközi megoldás keresendő! Az Építőgép- karbantartó nem építőgépkarbantartó, hanem egy gyártó üzem. Az idők folyamán túlnőtt hivatásán. Megérett arra, hogy nevét megváltoztassák, sőt véleménytinik szerint arra is. hogy leválasszák az Építésügyi Minisztérium hatás köréből. Népgazdasági szempontból kedvezőbb lenne, mert főként baranyai feladatokkal, talán kevésbé válna költségessé a gyár foglalkoztatása. A miskolci szereléshez, munkához, lehetett volna esetleg közelebbi vállalatot felkérni. (Utazás, szállítás, egyéb költségekre gondolunk.) A fontosabb építőipari gépék javításával meg lehetne bízni a vállalatot akkor is, ha nevében nem viselné a félreértésre alkalmat adó Építőgépkarbantartó címet. — ts Épül as első panel-istálló Az olaszi Május 1. Tsz-ben, június első napjaiban megkezdték az ország első panel istállójának építését. A 100 férőhelyes, korszerű, magtár- padlásos istállót előregyártott elemekből készítik. Az istálló közepén végighúzódó trágyafolyosón sínpárokat fektetnek le. A kétoldali etetöfolyosók felett felsőpályás csillék szállítják majd a takarmányt a jászlak fölé. A pamelfalak jó hőszigetelők, s a modem, önitatókkal is ellátott istálló — a szakemberek véleménye szerint — ideális szíállást biztosít majd a tsz. szarvasmarháinak. Az istálló július 15-ére — két hónapnál is kevesebb idő alatt — készül el, míg a régi módon épitett istállók felépítéséhez átlag öt hónap szükséges. Ismerte József Attilát Lidi nénémnek öccse itt, Batu lUián pesti rokona, Kenyéren élte éveit S ne volt azúrkék paplana Kinek verséért a halál Öles kondorban tfiz babot — Hejb burzsoá! Hejh proletár! — Én. József Attila, itt vagyok, Kristóf István, akarom mondani Kristóf István elvtárs. Mert én így szoktam kiejteni a nevét, lévén az Elnöki Tanács titkára, aki külföldi nagyköveteket fogad és az Országház a munkahelye. Am van Baranyában olyan ember, aki Kristóf Pistának, vagy egy szerűen Pistának szólítja. Ez az ember Kilián Györgyöt is Gyurkának becézi, József Attiláról pedig úgy beszél, mint én első tanítómról, aki a betűvetésre oktatott. Ez az ember Bakonyán él. D. Varga János a neve, a község tanácselnöke. Nem kenyere a melldöngetés, még a falujában sem tudja mindenki, hogy „Jani bácsi” József Attila barátja volt. D. Varga János már tizennyolc esztendős korában olyan remekbe készült cipőket csinált Dombóváron, hogy az óreg suszterek is megcsodálták. Ám ő még többre vágyott, még szebbet akart alkotni. Felhajózott tehát a fővárosba és „zicces“ lett. Hogy mi az a „zicc"? A „zlc- cesek” az ország legjobb cipészei voltak, a Váci utca híres és méregdrága cipőszalonjainak dolgoztak. Szerszámjuk és vagyonuk belefért a suszterköténybe. Egy-egy mesternél ka- lapálgattak „albérletben“, azaz: a mester nevén volt a műhely, ők pedig minden hónapban megfizették a két pengős „műhelypénzt“. „Ziccesek“-nek tehát a bedolgozókat neveztek. D. Varga Kara László Almá- si téri műhelyébe került. Ott dolgozott Cs. Tóth József is. Még remekebb cipőket készített, mint ő. Mellé ült, hogy tanuljon tőle. Ez a köpcös legény nagyszerűen tudott énekelni. Kellemes baritonján gyakran felcsendült Verdi, Mascagni, Kacsóh Pong rácz egy-egy áriája. (Ma Jósz- ladányi Tóth József nevű ismert énekes). Aztán a mélabús Volgára csapott át, 'majd a Marseillaise-re, a Bunk ócskára, sőt az Internacionálét is eldalolta. Kara László mester uram ilyenkor nagyon ideges lett, de kinevették és tapsolva újráztak: „Még! Még!” e&fce Uatáiaiök kővetkező derült ki: az elfogott egy budapesti dúsgazdag ékszerésszel volt azo- nos, aki önkezével megsebesítette, top- rongyos koldusnak álcázta magát, hogy hétezer karikagyűrűt átcsempészhessen, így akarta kislbolni hatalmas vagyonának egy részét L. F. tizedessel történt az alábbi eset. — Vonatkísérő volt. Általában rendben talált a vonaton mindent, de egy alak sehogysem tetszett neki. Ausztriából jött az illető, külföldi képeslapokat olvasott. Feltűnt a határőrnek, hogy gyakran jár a vonat mellékhelyiségébe. Később a tizedes ■ bement és alaposan megnézte a mosdót, a lámpát minden nyílást. De semmit sem talált. Ahogy kifelé ment, szeme egy cirokseprőre vetődött, amely oda volt támasztva az ablak mellé. Felemelte és odaverte a mosdóhoz. Valami megcsendült benne. „Mi a fene lehet“ — gondolta — és most már alaposabban kezdte vizsgálni a seprőt. Szétbontotta és kb. tíz órát talált benne eldugva. Vékony, dróttal voltak ow kötözve a cirokhoz. Azonnal szólt a járőrtársának, — « seprőt eldugták. XJgy tettek, mintha mi sem, történt volna. Kis idő múlva az c'mlített egyén ismét megjelent a mosdóban. A peronról figyelték minden mozdulatát. Látták, hogy izgatott arccal jön ki, rohan a fülkéjébe. Mindjárt sejtették, hogy ő az órák tulajdonosa. A következő állomáson műfelháborodása ellenére leszállították összes csomagjaival együtt. Kiderült, hogy niás is van a füle mögött. Kettős fenekű bőröndje volt a csempésznek s abban drága selyemkendőket és egy csomo órát találtak még. E1 OV elegáns úriasszony holmiját " vizsgálták át égyszer a határőrök és vámőrök. Minden rendben volt nála. nántottcsirkéket, sajtokat vitt magúval. Ezenkívül konzervesdobozokat is vitt. A határőrök felemelték az egyik kon- servesdobozt, de mivel könnyű volt, mindjárt le is tették. Egy másik doboz azonban valahogy nem olyan súlyú volt mint az előző, pedig a márka szerint ugyanolyannak kellett lennie. Az asz- szonyt a vámőrök felszólították, bontsa vki a konzervet. Nekifogott sápitozni: — Jaj, nem tudom megenni még ezt a sok csirkét sem. Mit fogok csinálni én még ezzel a hallal is — s mondta tovább a magáét. De nem engedtek a harcosok. S ím, a gyárilag lezárt konzervdobozban tűzkövet találtak. Sok-sok ezer forint éré- kű tűzkő került volna zúg forgalomba őnagysága jóvoltából. Egy másik alkalommal termoszban valutát találtak, vastag könyvben kémjelentéseket fedeztek fel. Egy ügynök úgy akarta behozni a fegyverét, hogy egy könyvben kivágta a fegyver helyét, belehelyezte, aztán összehajtotta a könyvet úgy, hogy semmit sem lehetett észrevenni. De a határőrök mégis leleplezték. Még a felszabadulást követő években történt. Tehervonat futott be az egyik /nyugati határállomásra. Egy határőr szakaszvezető vizsgálta át a vagonokat. Már éppen készen volt és jelenteni akarták, hogy rendben van minden, amikor valami különös megérzés folytán a szakaszvezető az olajtartályok felé vette az útját. Gyorsan felkapaszkodott a tartályra cs felemelte a kémlelőnyílás ajtaját. Lassan gyűrűzött az olaj. Lámpájával bevilágított és szinte megdermedt a látványtól. Az olajban nyakig elmerülve egy férfi gubbasztott. Csak a feje volt kint a sűrű masszából. Így akarta egy veszedelmes kém elhagyni az országot, mert már égett talva alatt a talaj. A határőrökkel fordult elő a következő történet is: Az egyik csehszlovák határmenti faluban különböző csehszlovák gyártmányú cikkek forogtak közkézen: gumicsizmák, ironok, szílon-holmik és egyebek, — Ki lehet a csempész — törte a fejét a határőrök parancsnoka. Sokáig semmi eredményt nem értek el. Egy alkalommal azonban a járőr a következő furcsa esetet figyelte meg: Egy volt kocsmáros, akitől megvonták a mérési engedélyt, mert italokat hamisított — nagy farkaskutyával ott őgyelgett a határ közelében. . Kutyáját igyekezett átzavami a határon, s állandóan egy irányba mutogatott. A kutya nekiszaladt, aztán megállt, hátranézett, de amikor feléje dobott egy rögött a gazdája, újra nekiindult. Erre a kutya átment a határon. A határ túlsó oldalát erősen figyelték a határőrök: mi fog történni? Egyszercsak egy szénakazal mögül előtűnt egy ember. Csalogatta a kutyát, élelmet adott neki, magához édesgette. Közben a kutya hasára kötött egy csomagot, majd visszaküldte a határon, ahol a gazdája várta. A határőrök csak akkor jöttek elő rejtekhelyükről, amikor már a ravasz, minden hájjal megkent csempész azt hitte, hogy túl van a veszélyen és éppen oldozgatta le a kutyáról a csomagot, amelyben körülbelül száz darab finom selyemkendőt találtak. • A B. B. Határőrség múzeumában — ha egyszer megszervezik — az oda látogatók sok-sok érdekes történettel, eseménnyel ismerkedhetnek meg. Láthatnak majd ott hatalmas hordóit, amelyben megbújva ügynök igyekezett a Dunán keresztül átjutni a szomszédos országba. Sétapálcát, amely egyben a fegyver szerepét is betöltötte. Szappanokat, amelyekben csempészáru volt, haskötőket, amelyek értékeket rejtettek és találkoznak kiváló határőrök arcképével, történetekkel, amelyek bi- zonyítják határőreink éberségét, hazaszeretetét, s a dőtgozó nép iránti hűségét. ÍZ. 1. -rFiatalok voltak, ifjúmunkások, nem féltek az ördögtől sem. Egyszer négy-öt sokszorosított lapból álló röpít atot adott neki Cs. Tóth. „A kommunista párt bécsi központjából jött” — súgta jelentőségtelejesen. A röpirat hirt adott a Szovjetunió építkezéseiről, a kolhozmozgalom előrehaladásáról és a nemzetközi munkásmozgalom legfrissebb eseményeiről. Varga Jani kimsztag lett. Cs. Tóth József az egyik este elkalauzolta a Hársfa utcai murtkáskórusba. Ebinek a vagy harminctagú kórusnak József Attila volt a vezetője. József Attila, József Attila... Cs. Tóth szerint iskolázott elv- táns. Szegeden is tanult, nagyon jó feje és proli szíve van. Nyomorog, az utcán kopók vadásznak rá. Csak négy-öt évvel lehetett idősebb náluk. A hullámoshajú, kellemesarcú fiatalember jó benyomást tett rá. Barátságosan fogadta őt, hiszen a kórusban „te“ volt a megszólítás, s úgy éltek, mintha édestestvérek volnának. Hetenként kétszer jöttek össze. József Attila új mozga! mi dalokat tanított. Utána előadást tartott. Ezt követően énekeltek, majd játszottak. József Attila megkérdezte, hogy Sidney melyik országban van. Hát Glasgow? És Haba- rovsz? Versenygve válaszoltak. József Attila még játék közben is tanította őket. Hát így ismerkedett meg József Attilával a Hársfa utcai munkáskórus „mindenesével“. Gyakran találkoztak, még a Wesselényi utca és a Körút sarkán lévő Sipőcz-konyhát is megjárták. Mert József Attila Is a népkonyhára szorult. JoZSßf Attila ki fogyhatalan volt az ötletekben. Amikor a horthysta vérbíróság az elfogott kommunistákat vallatta, „kliséket” készített. Ezek a „klisék” közönséges keménypapírból voltak, melyek be Attila különböző jelmondatokat vágott. Ilyeneket: „Mentsük meg a börtönbe zárt kommunistákat!” Éjelente a házak falára fektették, végighúztak rajta a zománcfestékbe mártott ecsetet, és másnap dühönghettek a rendőrök. Amikor válságosra fordult a lebukott kommunisták sora, , merész lépésre szánták el ma■ gukat. :.. Töreki úr a horthysta ■ vérbíróság feje éppen minden■ napos és bőséges ebédjéhez ■ készült, amikor kiskocsi állt ■ meg a Liszt Ferenc téren, a la■ kásával szemben. Valami zsák■ kail letakart holmit cipeltek. ■A kiskocsit húzogató ifjúmun■ kások mindennapos látvány- ; nak számítottak a fővárosban, jj logfcljebb csak az volt a fel■ tűnő, hogy vagy húszán kíséritek. S Kilencrtíz legény a kocsinál 5 maradt, öt megállt a kapualjiban, öt pedig benyitott Töreki ■ úrhoz és felszólította, hogy I nézzen ki az ablakon. Töreki hebegve teljesítette laz öt izmos ifjúmunkás paran■ csát. Amikor szikár alakját a ■ lentiek észrevették, levették a ■ lepett és előtűnt a vérbíró élet■ hű bábúja. (József Attila fes■ tette.) Néhány másodperc ■ telt el és ma gasracsapott a ■ láng, mert a bábut petróleum■ mail leöntött szíjáccsal tömték •ki. • — Látja Töreki úr?! így jár, iha a kommunistáikat halálra ■ meri ítélni! — kiáltották a iklmszesek és gyorsan szétszó■ ródtak a szélrózsa minden irá- Snyába. ■ Hónapról hónapra kacérkod- Stak a letartóztatással, Mégsem az ilyen vakmerő és bravúros csínyekkel buktak le. A Hársfa utcai munkáakórusban fogták el őket karácsony estén. Bensőséges ünnepséget akartak tartani. A leányok teát főztek, szendvicset készítettek, szép nagy fenyőfát is szereztek ... Ám alig lépett be Varga Jani a kapualjba, hatalmas szál rendőrt vett észre a sötétben. A rendőr az emeletre mutatott. Nem lehetett elszökni. Fel kellett mennie a terembe. Ott volt az egész gárda, József Attilával az élen, és természetesen a rendőrök. Hemzsegett tőlük a helyiség. A látvány a legnagyobb komolyságra intett* mégis elnevette magát, mert a karácsonyfa tele volt aggatva a .miniszterek karikatúráival," Ott függött Schweinitzernek, a politikai titkos rendőrség kommunistafaló fejének gúnyrajza is. József Attila készítette. Átkísérték őket a legközelebbi őrsre. Az őrs Herke János nevű rendőre Is Döbrökö- zön nevelkedett, és egy „jól irányzott” rúgás után kikergette. Ellenben vagy tizet bentfogtak, közöttük József Attilát és Kilián Györgyöt is. Mert ő is a kórus tagja volts.. József Attilával is csak nyolc hónap múlva találkozott Hűvösvölgyben. Előadást tartott. Amint mondja, olyan szuggesz- tív erővel beszélt a Szovjetunió nagy erejéről és a várható felszabadulásról, hogy a tűzbe tudtak volna menni lelkesedésükben. Ezt a soha el nem csüggedést, a nagy lelki- erőt becsülte Attilában a leg-1 jobban. Azon a nyáron sói* nem látott méretet öltött a munkanélküliség, ök is dologtalanul lődörögtek a pesti utcákon, míg Attilával elhatározták, hogy legyalogolnak a Balatonra, Néhány nap múlva Balatonalmádiba ért az ificsoport. Két lyukas húszfillóres sem csörgött a zsebükben, kopogott a szemük az éhségtől, Szerencséjükre nagy volt a forgalom. Sok úr megfordult a magyar tenger csábos partján. Kellett a mosogatólegény Zsák vendéglősnek, felvett a csoportból három-négy embert, közöttük Janit is, Az urak sok ételmaradókot hagytak a tányérjukban. Az ifjúmunkások gondosan összegyűjtötték, vigyázzva arra, hogy azért tiszta legyen és arra is, hogy Zsák vendéglős meg ne lássa, Attlláék fürdőzéssel, napozással csapták agyon az időt. Esténként odaálltak a vendéglő kerítéséhez és a szerencsés mosogatólegények nevét szó- lítgatták. Előkerültek az egész nap töltögetett edények, s néhány perc múlva, halk kanálcsörgés szűrődött ki a közeli bokrokból. Ekkor látta utoljára Attilát. Csak a felszabadulás után olvasta, hogy 1937-ben öngyilkos lett, s a huszadik század legnagyobb magyar proletárköltője volt. Magyar László. 40 mázsa burgonyabogarat gyűjtöttek az iskolások A Szederkényi Növényvédő ÁIlonná« felhívására május 31- Ig 10 mázsa burgonyabogait gyűjtötték össze a megye iskolásai, úttörői. A fiatalok által begyűjtött burgonyabogaikat a Növényvédő Állomás nyugta ellenében átvette és megsemmisítette. - A leadott burgonyabogarakért rövidesen 200 000 forintot fizet ki a Növényvédő Állomás a fiataloknak. «
