Dunántúli Napló, 1959. június (16. évfolyam, 127-151. szám)
1959-06-14 / 138. szám
1959. JUNIUS 14. NAPLÓ 3 Az építők napjára készülődnek Megyénk több száz építő- munkása június 21-ére, az építők napjára készülődik. Az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezete Baranya megyei Bizottsága munkaprogramot dolgozott ki az ünnepségekre, melyeken a kultúr- és sportműsorokon kívül, építőiparunk 10 éves munkájáról, fejlődéséről is szemléltető képet kapnak a résztvevők. Az ünnepségek sikere érdekében falragaszok, röplapok, transzparensek és hangos bemondók népszerűsítik az építők napját. Az építőipari vállalatoknál mindenhol röpgyű- léseket tartanak, ahol a szak- szervezet vezetőségi tagjai a 10 éves államosítás évfordulójáról emlékeznek meg és ismertetik az építőmunkások harcait á felszabadulás előtti időszakban. A nagyobb építkezéseken kis műsorral, virággal köszöntik majd az élenjáró dolgozókat, az idős építőipari munkásokat, régi harcosokat. A Tüzér utcai kultúrotthon- ban a Tervező Iroda, az Erőmű és a Mélyépítő Vállalat dokumentációs anyagának kiállítását rendezik meg a 10 éves államosított .építőipar létesítményeiről. ’ Ugyanakkor könyvkiállítás és könyvvásár is lesz. Szórakoztató sportműsorban sem lesz hiány az építők napján. Labdarúgó-villámtornát, asztalitenisz-versenyt, kézilabda- és teke-mérkőzéseket láthatnak a sportkedvelők. A régi építőmiunkások felköszöntése a Tüzér utcai munkásszálláson történik. A rendezvények sora azonban még "ezzel sem merül ki, mert a Porcelángyár Vöröskereszt gyermekcsoportja balett- és népi táncbemutatót tart színvonalas .kultúrműsor kereté- ben. ’ A' zsákbanfutást, kötélhúzást, lepényevést biztosan sok kacagás, tréfa, hangos jókedv kíséri majd. Az építők napját nemcsak Pécsett, hanem Mohácson, Be- remenden, Nagyharsányban is megünneplik. A lelkes készülődés azt mutatja, hogy megyénkben olyan ünnepséget szeretnének tartani az építők, melyre 10 éves fennállásuk óta még nem igen volt példa. Mindennapos dolgok II munkaversenyfiez is ken hajtóerő. Nem csupán pénz, nem csak vastagabb boríték, hanem példamutatás, — és mondjuk csak ki: lelkesítő szavak is kellenek ahhoz, hogy a verseny ne váljék unalmassá, divatosan szólva:' ne laposodjék el. Mitől, kiktől várhatjuk el, hogy motorként, lelkiismeret- ként, buzdítóként állnak be á versenyzők közé? Csakis a kommunistáktól. Mert az élet így teszi fel a kérdést: az élcsapat tagja vagy, akkor mutasd meg, hogyan tudsz dolgozni, hogyan tudod segíteni az időt, hogy előbb érjük el mindannyiunk célját a szocializmust, majd a kommunizmus felépítését; Hogyan tudsz a cél elérése érdekében másokat is lelkesíteni? Nos, hogyan? Nézzük például a Sopiana gyári kommunistákat! Nálunk, — mondja Golváth elvtám, a pártszervezet titkára — a műhelyekben dolgozó kommunisták kezdeményezéseképpen indult útjára a pártkongresszus tiszteletére indított munkaverseny. Ök voltak az elsők a felajánlások megtételekor, az ő javaslatukra fogadta el az egész gyár, valamennyi dolgozó, hogy a kongresszus tiszteletére gyártsunk terven felül hét pacaltisztó-gépet. Azóta is a kommunista brigádvezetők, a szereidében például Jekl József és Forró György brigádjai állnak az élen és mindenben teljesítik váíilialásaika'ü A gyárban általában mindegyik fontosabb brigádban dolgozik egy, vagy több kommunista. A kialakult gyakorlat szerint időnként megbeszéléseket tartanak a műhelyekben, ahol a brigádokban dolgozó párttagokkal megbeszélik a műhely gazdasági vonatkozású problémáit is. Az értekezletek igen hasznosaknak bizonyultak eddig. A szereidében dolgozó párttagok az értekezletükön például arra kérték a pártvezetőséget, hogy szólítsa fel az öntöde és a forgácsolóműhely kommunistáit, csökkentsék a selejtjüket és biztosítsanak folyamatos anyagellátást a szereidének. A forgácsolőműhely és az öntöde kommunistáinak a megbeszélésén sor is került erre a problémára. A forgá- csolöműhelyben kevés a kommunista, viszont sok KISZ-fag, és több KISZ-brigád dolgozik. Felkérték tehát a kiszeseket, hogy segítsenek a probléma megoldásában. A fiatalok maradéktalanul meg is oldották a rájuk bízott feladatot. Megszervezték az ifjúsági műszakot. Egy műszakban csupa fiatal foglalja el a forgácsoló gépeit, Málnai László művezető, KISZ-tilkár vezetésével. Az ifjúsági műszak beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Az üzemrészek közötti versenyben második helyen végzétt a forgácsolőműhely, — az első helyet az öntöde szerezte meg igen jó eredménnyel, — és ma már megfelelő előretartási is Kállai Gyula elvtárs Komlón Kállai Gyula elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára pénteken Komlóra látogatott. Kossuth-aknán leszállt a VII. szintre és a helyszínen ismerkedett meg a bányászok munkájával. tudnák biztosítani a szerelde anyagellátásában. Az ifjúsági műszakok során különösen Mókus Béla, Csete Jenő, Illés József, Exner II, és Szili János elvtársak, fiatal szakmunkások nyújtanak egyenletesen jó teljesítményeket. Az öntödében a kommunista munkások, Takács László, Rom vári István, Opova Ferenc, Blaskovits Márk álltak a selej tcsökkemtésért folyó mozgalom élére. Nemcsak beszéltek arról, hogy csökkenteni kell a selejtet, hanem mindent megtettek azért, hogy ők maguk is selej fernen tesen dolgozzanak. Jó eredményt ért el például Opova Ferenc elvtárs, aki a korábbi időszakhoz viszonyítva • igen nagy javulást tud felmutatni a selejt csökkentésében. Az öntöde dolgozóinak a munkájáról mi sem beszél jobban, mint az, hogy sikerült mintegy három és fél százalékkal csökkenteniok a selejtjüket, és elnyerték az üzemrészek között folyó versenyben a legjobb üzemrésznek járó versenyzászlót is. Talán nem is lenne egész a kép, ha csak arról szólnánk, hogy a kommunisták példája és szervező munkája során milyen eredmények születtek a munkaverseny idején a termelésben. Feltétlenül kell szólni arról is, hogy a verseny során új kommunista emberek is nevelődnek. Volentér Pál lakatos például Forró György kommunista brigádvezetó brigádjában dolgozók. Munkájával, a versenyben elért eredményeivel érdemelte ki elsősorban, hogy a párttaggyűlés felvette a tagjelöltek sorába. Károlyfi János az öntödében dolgozik Romvári elvtárs brigádjában. ■ ö még nem tagjelölt.' De tanul, szemináriumot végzett és jól dolgozik. Elmondta már a pártvezetőség néhány tagjának is, hogy igyekszik munkahelyén is mindent elkövetni azért, hogy kiérdemelhesse a tagjelöltté való felvételét. Mindennapos dolgok? igen, ezek mindennapos dolgok. De éppen ebben van az erő. Abban, ha mindennap jó eredményt érnek el a brigádok kommunista tagjai,* ha az egész gyár mindennap látja a példamutatásukat, ha mindennap mondanak egy lelkesítő szót, ha naipról-napra nevelődnek mellettük az új emberek .;» „Elengedni a köteleket!” Egy órát töltöttünk, csak a Szent István gőzhajón, de megérte. Hogy mi minden látható egy ilyen 78 méter hosszúságú, 760 tonnás magyar hajón, az a képekből nem igen derül ki. Pedig nagyon szerettük volna bemutatni a szárazföldi luxus szállókkal is felérő Gyönyörű éttermét, diszkrét szeparéival, a főúri kastélyokra emlékeztető hallját, művészi faragasú emeletes erkélyeivel a lakosztályokat, a luxuskabinokat, a tükOr- parkettás folyosókat, a szidolozö, fényező, sürgő-forgó matrózokát, szóval sok mindent, ami az alaifti képsorozatból kimaradt. ■Persze, nem véletlen, hogy éppen a hajó konyhájával, szakácsaival kezdjük a sort. Ugyanis módunkban állt megkóstolni cukorborsós sertéssültjüket, amely egymagában is csábító ajánlat egy mohácsi-budapesti hajóútra. A fedélzet lassan megtelik utasokkal. Ez a hölgy, amint a képen is látható, az utolsó percben érkezett, mert a hajó parancsnokának jobbja, már az utasító műszeren van. Bielussich Artur talán egyetlen olyan hajóskapitány, ölei az 1600-as évekig igazolni tudja hajós őseit. Ö maga is 34 éve all a parancsnoki hídon, de nemcsak a Szent István fedélzetén, (19) Amikor Tonya belépett, Po- nomarjov szerényen üldögélt az ajtónál, a prices szélén, íe- lógatva erős, tehénbőr csizmába bujtatott lábát. A többi törzsőrmester krómcsizmával kérkedett, tiszti köpenyt varratott magának. Ponomarjov semmi olyat nefh engedett meg magának, ami nem járt neki. Egyszerű, de jó minőségű katonaköpenyt viselt, s a csizmája is háború előtti volt, elnyűhetetlen. Mostanában a csizmaszárak már műbőrbői készülnek, olyat, mint az övé már nem igen lehet találni. A hozzáértők tudták: az ilyen csizma óriási érték, megfizethetetlen. Az alacsonj, inas, erős, törzsőrmester, kifejezéstelen arcával, ami az óvatos gondolkodású emberek sajátja, úgy ült ott, mint vendég, aki faluról jött, hogy meglátogassa rokonait, s hozott magával egy kis harapnivaló!, meg sok-sok üdvözletét. Az ilyen, ha nem is helyesel valamit, bölcsen hallgat róla. Á. törzsőrmester nem helyeselte Tonya jelenlétét. 'Részletekbe nem bocsátkozott, de elképzelési szerint a leány jelenléte nem rendjénvalo. De »int fegyelmezett alárendelt, ezt csak azzal fejezte kit hogy beszélgetés közben tekintetével elkerülte Tanyát, mintha ott sem lett volna. Mindaddig, amíg Belicsenko .evett, ott ült az ajtónál, számítva arra az eshetőségre, hogy az ütegparancsnok például tudakozódni akar az üteg gazdasági kérdéseiről, vagy esetleg valamilyen gazdasági utasítást akar adni. Az .ilyen utasításokat mindig tiszteletteljesen végighallgatta, mert tudta, hogy a főnökség nem szereti, ha ellentmondanak neki vagy jelentéktelen apróságokkal bosszantják, s az után a saját belátása szerint cselekedett. — Afonyin szeme ép, csak föld hullott bele — mondta Tonya. Gyors háziasszonyi pillantással szemügyre vette az asztalt. .— Hát te rneg miért nem íöitesz vodkát1 az ütegparancsnoknak? ' Gorosko szó nélkül töltött, aztán visszament a sarokba és lenéző sajnálkozással figyelte Tonya háziasszony kodás át.. Belicsenko általában nevetett rajtuk: ..Hiába hét gazdaasszony nem fér meg esy fedél alatt.“ Most azonban szórakozottan evett, fülelt a kívülről beszűrődő rajokra. Még a vodkát is kedvetlenül hörpintette ki, lassan, szemét lehunyva, mint a fáradt emberek. Hamar letette a kanalat, felállt, meg- nyálazta cigarettáját. Odafent lövedék robbant, valamennyien felkapták a fejüket. Gorosko vállára vette a géppisztolyt, készen arra, hogy minden kérdés nélkül elkísérje a parancsnokot. Belicsenko szeme felélénkült. Zsebeit ütö- gette, az öngyújtóját kereste. Nem emlékezett rá, hogy a távcső mellett leejtette. — Itt az öngyújtója — szólalt meg Ványa, és odaadta. Elvégre nem tűrhette, hogy az ütegparancsnok ilyen fontos holmija elkallódjék! Amikor a tankok megindultak, nem ezen járt az esze, de aztán megtalálta és eltette. Belicsenko lehajtott fejjel, fülelve rágyújtott. Felül már minden rengett a robbanásoktól. A fedezék ajtaja lassan feltárult. A futóárok mellvédje fölött lassan láthatóvá vált az égbolt egy darabkája, de a felszálló portól úgy tetszett, mintha füstben állna, Belicsenko szippantott a cigarettából, összeszűkült, furcsán fel vidult szeme csillogott, és így szólt., — Ide figyelj törzsőrmester, ballagj vissza a tüzelőállásokhoz, itt már nincs semmi tennivalód; a német újra megindult. Dolgovusin az üres termosz- szál már régóta ott topogott az ajtó «lőtf. minden lövésre összerezzent. A futóárokban már nem voltak ott a sebesültek, odábbálltak valameny- nyie«; Alig hagyta el Ponomarjov és kísérője a megfigyelő pontot, tűzbe kerültek. Behúzódtak egy nem túl mély gránáttölcsérbe. Elsőnek az őrmester emelkedett föl, megrázta magát és oldalvást szigorú pillantást vetett a kocsisra. De ekkor valahonnan oldalról kerepelni kezdett egy géppuska, és ők ketten futásnak eredtek, de nem azon az úton, amelyen eddig mentek, hanem balra, a távolban látható, vöröslő kukoricatábla felé; úgy tűnt, hogy ott nincs veszély. Csizmájuk talpa csúszott a tarlón, golyók fütyültek a fülűk mellett és lábuknál csomókban tépték hi a földet. Amikor végre a kukoricáshoz értek, Ponomarjov mellén és hónalja alatt csiklandós iz- zadtságpatakok folvtak. Dolgovusin sípolva kapkodta a le vegőt, s a szemét meresztget- te. Itt is repdestek a golyók, de nem olyan sűrűn: az elsárgult szárakén pattogtak s lekaszálták őket a földre. Ponomarjov körülnézett, még nem esteledett, de a világosság csökkent, a messzeség kék színben játszott s a háttérben jól kivehető volt a hét friss hótól fehérlő magaslat. Arról, amelyet Bogacsov vé dett, már oszladozott a robbanás füstje: mintha kis fel bő ülne a dombtetőn. A magaslatok közötti elágazásban nagy lánggal égett a rohamlö- vee. néhány német tank pedig fedezetlenül állt a szántó- földön, és össztüzet zúdított rá. hanem ahogy mondja, Retjer.s- burgtól Izmailig tengerjárókon is eltöltött jónéhány évet. Irodájának asztalán egy plakettet találunk. Testvéröccse vésette rá a következőket: „Hajóscsaládunk dunai hajózásának századik évfordulója alkalmából büszkén gondolok rád. E kis emléktábla talizmánként kísérjen léged és hajódat. Albert De amint fentebb említettük, az utasító műszer kiadta a parancsot. A hajógépész még egyszer megnézi a feszméröt és már meg is szólal a hajókürt. Egy éles hosszú bőoés, majd két rövidebb: -„Elenged ni a köteleketl" A kormányos helyén áll és rt másodkapitány i az „utat" fürkészi. Es elindult a szép büszke hajó. A partról még látjuk a kapitány sötétkék ruháját, hó szakállát, fehérkesztyűs kezét. Nekünk integet. Es mi hajósmódra visszafutunk: „Szerencsés utalt’. (PÁLINKÁS) Hiúsági találkozó Pécsváradon Ma, június 14-én du. 5 órakor Pécsváradon 111. járási ifjúsági és kulturális találkozót tartanak. A kulturális találkozót a járási KISZ-bdzottság és a járási tanács művelődésügyi felügyelősége rendezi. Fellépnek Pécsvárad, Véménd, Faze- kasboda, Máriakéménd, Püspöki ak és Zengóvárkony művészeti csoportjai;
