Dunántúli Napló, 1959. június (16. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-14 / 138. szám

1959. JUNIUS 14. NAPLÓ 3 Az építők napjára készülődnek Megyénk több száz építő- munkása június 21-ére, az építők napjára készülődik. Az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezete Ba­ranya megyei Bizottsága mun­kaprogramot dolgozott ki az ünnepségekre, melyeken a kultúr- és sportműsorokon kí­vül, építőiparunk 10 éves mun­kájáról, fejlődéséről is szem­léltető képet kapnak a részt­vevők. Az ünnepségek sikere érde­kében falragaszok, röplapok, transzparensek és hangos be­mondók népszerűsítik az épí­tők napját. Az építőipari vál­lalatoknál mindenhol röpgyű- léseket tartanak, ahol a szak- szervezet vezetőségi tagjai a 10 éves államosítás évforduló­járól emlékeznek meg és is­mertetik az építőmunkások harcait á felszabadulás előtti időszakban. A nagyobb épít­kezéseken kis műsorral, virág­gal köszöntik majd az élen­járó dolgozókat, az idős építő­ipari munkásokat, régi harco­sokat. A Tüzér utcai kultúrotthon- ban a Tervező Iroda, az Erő­mű és a Mélyépítő Vállalat dokumentációs anyagának ki­állítását rendezik meg a 10 éves államosított .építőipar lé­tesítményeiről. ’ Ugyanakkor könyvkiállítás és könyvvásár is lesz. Szórakoztató sportműsorban sem lesz hiány az építők nap­ján. Labdarúgó-villámtornát, asztalitenisz-versenyt, kézi­labda- és teke-mérkőzéseket láthatnak a sportkedvelők. A régi építőmiunkások fel­köszöntése a Tüzér utcai mun­kásszálláson történik. A ren­dezvények sora azonban még "ezzel sem merül ki, mert a Porcelángyár Vöröskereszt gyermekcsoportja balett- és népi táncbemutatót tart szín­vonalas .kultúrműsor kereté- ben. ’ A' zsákbanfutást, kötélhúzást, lepényevést biztosan sok ka­cagás, tréfa, hangos jókedv kí­séri majd. Az építők napját nemcsak Pécsett, hanem Mohácson, Be- remenden, Nagyharsányban is megünneplik. A lelkes készü­lődés azt mutatja, hogy me­gyénkben olyan ünnepséget szeretnének tartani az építők, melyre 10 éves fennállásuk óta még nem igen volt példa. Mindennapos dolgok II munkaversenyfiez is ken hajtóerő. Nem csupán pénz, nem csak vastagabb boríték, hanem példamutatás, — és mondjuk csak ki: lelkesítő szavak is kellenek ahhoz, hogy a verseny ne váljék unalmas­sá, divatosan szólva:' ne lapo­sodjék el. Mitől, kiktől várhatjuk el, hogy motorként, lelkiismeret- ként, buzdítóként állnak be á versenyzők közé? Csakis a kommunistáktól. Mert az élet így teszi fel a kérdést: az él­csapat tagja vagy, akkor mu­tasd meg, hogyan tudsz dol­gozni, hogyan tudod segíteni az időt, hogy előbb érjük el mindannyiunk célját a szocia­lizmust, majd a kommunizmus felépítését; Hogyan tudsz a cél elérése érdekében másokat is lelkesíteni? Nos, hogyan? Nézzük például a Sopiana gyári kommunistákat! Nálunk, — mondja Golváth elvtám, a pártszervezet titkára — a mű­helyekben dolgozó kommunis­ták kezdeményezéseképpen in­dult útjára a pártkongresszus tiszteletére indított munkaver­seny. Ök voltak az elsők a fel­ajánlások megtételekor, az ő javaslatukra fogadta el az egész gyár, valamennyi dolgo­zó, hogy a kongresszus tisz­teletére gyártsunk terven fe­lül hét pacaltisztó-gépet. Azóta is a kommunista bri­gádvezetők, a szereidében pél­dául Jekl József és Forró György brigádjai állnak az élen és mindenben teljesítik váíilialásaika'ü A gyárban általában mind­egyik fontosabb brigádban dolgozik egy, vagy több kom­munista. A kialakult gyakor­lat szerint időnként megbeszé­léseket tartanak a műhelyek­ben, ahol a brigádokban dol­gozó párttagokkal megbeszélik a műhely gazdasági vonatkozá­sú problémáit is. Az értekez­letek igen hasznosaknak bizo­nyultak eddig. A szereidében dolgozó párt­tagok az értekezletükön pél­dául arra kérték a pártvezető­séget, hogy szólítsa fel az ön­töde és a forgácsolóműhely kommunistáit, csökkentsék a selejtjüket és biztosítsanak folyamatos anyagellátást a sze­reidének. A forgácsolőműhely és az öntöde kommunistáinak a megbeszélésén sor is került erre a problémára. A forgá- csolöműhelyben kevés a kom­munista, viszont sok KISZ-fag, és több KISZ-brigád dolgozik. Felkérték tehát a kiszeseket, hogy segítsenek a probléma megoldásában. A fiatalok ma­radéktalanul meg is oldották a rájuk bízott feladatot. Meg­szervezték az ifjúsági műsza­kot. Egy műszakban csupa fia­tal foglalja el a forgácsoló gépeit, Málnai László műve­zető, KISZ-tilkár vezetésével. Az ifjúsági műszak beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Az üzemrészek közötti verseny­ben második helyen végzétt a forgácsolőműhely, — az első helyet az öntöde szerezte meg igen jó eredménnyel, — és ma már megfelelő előretartási is Kállai Gyula elvtárs Komlón Kállai Gyula elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizottság titkára pénteken Komlóra látogatott. Kossuth-aknán leszállt a VII. szintre és a hely­színen ismerkedett meg a bányászok munkájával. tudnák biztosítani a szerelde anyagellátásában. Az ifjúsági műszakok során különösen Mókus Béla, Csete Jenő, Illés József, Exner II, és Szili Já­nos elvtársak, fiatal szakmun­kások nyújtanak egyenletesen jó teljesítményeket. Az öntödében a kommunista munkások, Takács László, Rom vári István, Opova Ferenc, Blaskovits Márk álltak a se­lej tcsökkemtésért folyó moz­galom élére. Nemcsak beszél­tek arról, hogy csökkenteni kell a selejtet, hanem min­dent megtettek azért, hogy ők maguk is selej fernen tesen dol­gozzanak. Jó eredményt ért el például Opova Ferenc elvtárs, aki a korábbi időszakhoz vi­szonyítva • igen nagy javulást tud felmutatni a selejt csök­kentésében. Az öntöde dolgo­zóinak a munkájáról mi sem beszél jobban, mint az, hogy sikerült mintegy három és fél százalékkal csökkenteniok a selejtjüket, és elnyerték az üzemrészek között folyó ver­senyben a legjobb üzemrész­nek járó versenyzászlót is. Talán nem is lenne egész a kép, ha csak arról szólnánk, hogy a kommunisták példája és szervező munkája során mi­lyen eredmények születtek a munkaverseny idején a terme­lésben. Feltétlenül kell szólni arról is, hogy a verseny során új kommunista emberek is neve­lődnek. Volentér Pál lakatos például Forró György kommu­nista brigádvezetó brigádjában dolgozók. Munkájával, a ver­senyben elért eredményeivel érdemelte ki elsősorban, hogy a párttaggyűlés felvette a tag­jelöltek sorába. Károlyfi Já­nos az öntödében dolgozik Romvári elvtárs brigádjában. ■ ö még nem tagjelölt.' De tanul, szemináriumot végzett és jól dolgozik. Elmondta már a pártvezetőség néhány tagjá­nak is, hogy igyekszik munka­helyén is mindent elkövetni azért, hogy kiérdemelhesse a tagjelöltté való felvételét. Mindennapos dolgok? igen, ezek mindennapos dolgok. De éppen ebben van az erő. Ab­ban, ha mindennap jó ered­ményt érnek el a brigádok kommunista tagjai,* ha az egész gyár mindennap látja a példamutatásukat, ha minden­nap mondanak egy lelkesítő szót, ha naipról-napra neve­lődnek mellettük az új embe­rek .;» „Elengedni a köteleket!” Egy órát töltöttünk, csak a Szent István gőzhajón, de megérte. Hogy mi minden látható egy ilyen 78 méter hosszúságú, 760 tonnás ma­gyar hajón, az a képekből nem igen derül ki. Pedig nagyon sze­rettük volna bemutatni a száraz­földi luxus szállókkal is felérő Gyönyörű éttermét, diszkrét szepa­réival, a főúri kastélyokra emlé­keztető hallját, művészi faragasú emeletes erkélyeivel a lakosztályo­kat, a luxuskabinokat, a tükOr- parkettás folyosókat, a szidolozö, fényező, sürgő-forgó matrózokát, szóval sok mindent, ami az alaifti képsorozatból kimaradt. ■Persze, nem véletlen, hogy ép­pen a hajó konyhájával, szaká­csaival kezdjük a sort. Ugyanis módunkban állt megkóstolni cu­korborsós sertéssültjüket, amely egymagában is csábító ajánlat egy mohácsi-budapesti hajóútra. A fedélzet lassan megtelik uta­sokkal. Ez a hölgy, amint a ké­pen is látható, az utolsó percben érkezett, mert a hajó parancsno­kának jobbja, már az utasító mű­szeren van. Bielussich Artur talán egyetlen olyan hajóskapitány, ölei az 1600-as évekig igazolni tud­ja hajós őseit. Ö maga is 34 éve all a parancsnoki hídon, de nem­csak a Szent István fedélzetén, (19) Amikor Tonya belépett, Po- nomarjov szerényen üldögélt az ajtónál, a prices szélén, íe- lógatva erős, tehénbőr csizmá­ba bujtatott lábát. A többi törzsőrmester krómcsizmával kérkedett, tiszti köpenyt var­ratott magának. Ponomarjov semmi olyat nefh engedett meg magának, ami nem járt neki. Egyszerű, de jó minősé­gű katonaköpenyt viselt, s a csizmája is háború előtti volt, elnyűhetetlen. Mostanában a csizmaszárak már műbőrbői készülnek, olyat, mint az övé már nem igen lehet találni. A hozzáértők tudták: az ilyen csizma óriási érték, megfizet­hetetlen. Az alacsonj, inas, erős, törzsőrmester, kifejezés­telen arcával, ami az óvatos gondolkodású emberek saját­ja, úgy ült ott, mint vendég, aki faluról jött, hogy meglá­togassa rokonait, s hozott ma­gával egy kis harapnivaló!, meg sok-sok üdvözletét. Az ilyen, ha nem is helyesel va­lamit, bölcsen hallgat róla. Á. törzsőrmester nem helyesel­te Tonya jelenlétét. 'Részle­tekbe nem bocsátkozott, de el­képzelési szerint a leány je­lenléte nem rendjénvalo. De »int fegyelmezett alárendelt, ezt csak azzal fejezte kit hogy beszélgetés közben tekinteté­vel elkerülte Tanyát, mintha ott sem lett volna. Mindaddig, amíg Belicsenko .evett, ott ült az ajtónál, szá­mítva arra az eshetőségre, hogy az ütegparancsnok pél­dául tudakozódni akar az üteg gazdasági kérdéseiről, vagy esetleg valamilyen gaz­dasági utasítást akar adni. Az .ilyen utasításokat mindig tisz­teletteljesen végighallgatta, mert tudta, hogy a főnökség nem szereti, ha ellentmonda­nak neki vagy jelentéktelen apróságokkal bosszantják, s az után a saját belátása szerint cselekedett. — Afonyin szeme ép, csak föld hullott bele — mondta Tonya. Gyors háziasszonyi pil­lantással szemügyre vette az asztalt. .— Hát te rneg miért nem íöitesz vodkát1 az üteg­parancsnoknak? ' Gorosko szó nélkül töltött, aztán visszament a sarokba és lenéző sajnálkozással figyelte Tonya háziasszony kodás át.. Belicsenko általában neve­tett rajtuk: ..Hiába hét gaz­daasszony nem fér meg esy fedél alatt.“ Most azonban szórakozottan evett, fülelt a kívülről beszű­rődő rajokra. Még a vodkát is kedvetlenül hörpintette ki, lassan, szemét lehunyva, mint a fáradt emberek. Hamar le­tette a kanalat, felállt, meg- nyálazta cigarettáját. Odafent lövedék robbant, valamennyien felkapták a fe­jüket. Gorosko vállára vette a géppisztolyt, készen arra, hogy minden kérdés nélkül elkísér­je a parancsnokot. Belicsenko szeme felélénkült. Zsebeit ütö- gette, az öngyújtóját kereste. Nem emlékezett rá, hogy a távcső mellett leejtette. — Itt az öngyújtója — szó­lalt meg Ványa, és odaadta. Elvégre nem tűrhette, hogy az ütegparancsnok ilyen fontos holmija elkallódjék! Amikor a tankok megindultak, nem ezen járt az esze, de aztán megta­lálta és eltette. Belicsenko lehajtott fejjel, fülelve rágyújtott. Felül már minden rengett a robbanások­tól. A fedezék ajtaja lassan feltárult. A futóárok mellvéd­je fölött lassan láthatóvá vált az égbolt egy darabkája, de a felszálló portól úgy tetszett, mintha füstben állna, Beli­csenko szippantott a cigaret­tából, összeszűkült, furcsán fel vidult szeme csillogott, és így szólt., — Ide figyelj törzsőrmester, ballagj vissza a tüzelőállások­hoz, itt már nincs semmi ten­nivalód; a német újra meg­indult. Dolgovusin az üres termosz- szál már régóta ott topogott az ajtó «lőtf. minden lövésre összerezzent. A futóárokban már nem voltak ott a sebesül­tek, odábbálltak valameny- nyie«; Alig hagyta el Ponomarjov és kísérője a megfigyelő pon­tot, tűzbe kerültek. Behú­zódtak egy nem túl mély grá­náttölcsérbe. Elsőnek az őr­mester emelkedett föl, meg­rázta magát és oldalvást szi­gorú pillantást vetett a ko­csisra. De ekkor valahonnan oldalról kerepelni kezdett egy géppuska, és ők ketten fu­tásnak eredtek, de nem azon az úton, amelyen eddig men­tek, hanem balra, a távolban látható, vöröslő kukoricatáb­la felé; úgy tűnt, hogy ott nincs veszély. Csizmájuk talpa csúszott a tarlón, golyók fü­tyültek a fülűk mellett és lá­buknál csomókban tépték hi a földet. Amikor végre a kukoricás­hoz értek, Ponomarjov mellén és hónalja alatt csiklandós iz- zadtságpatakok folvtak. Dolgo­vusin sípolva kapkodta a le vegőt, s a szemét meresztget- te. Itt is repdestek a golyók, de nem olyan sűrűn: az elsár­gult szárakén pattogtak s le­kaszálták őket a földre. Ponomarjov körülnézett, még nem esteledett, de a vilá­gosság csökkent, a messzeség kék színben játszott s a hát­térben jól kivehető volt a hét friss hótól fehérlő magaslat. Arról, amelyet Bogacsov vé dett, már oszladozott a rob­banás füstje: mintha kis fel bő ülne a dombtetőn. A ma­gaslatok közötti elágazásban nagy lánggal égett a rohamlö- vee. néhány német tank pe­dig fedezetlenül állt a szántó- földön, és össztüzet zúdított rá. hanem ahogy mondja, Retjer.s- burgtól Izmailig tengerjárókon is eltöltött jónéhány évet. Irodájá­nak asztalán egy plakettet talá­lunk. Testvéröccse vésette rá a következőket: „Hajóscsaládunk dunai hajózásának századik év­fordulója alkalmából büszkén gon­dolok rád. E kis emléktábla taliz­mánként kísérjen léged és hajó­dat. Albert De amint fentebb említettük, az utasító műszer kiadta a parancsot. A hajógépész még egyszer megnézi a feszméröt és már meg is szólal a hajókürt. Egy éles hosszú bő­oés, majd két rövidebb: -„Elenged ni a köteleketl" A kormányos helyén áll és rt másodkapitány i az „utat" fürkészi. Es elindult a szép büszke hajó. A partról még látjuk a kapitány sötétkék ruháját, hó szakállát, fe­hérkesztyűs kezét. Nekünk inte­get. Es mi hajósmódra visszafu­tunk: „Szerencsés utalt’. (PÁLINKÁS) Hiúsági találkozó Pécsváradon Ma, június 14-én du. 5 óra­kor Pécsváradon 111. járási if­júsági és kulturális találkozót tartanak. A kulturális találko­zót a járási KISZ-bdzottság és a járási tanács művelődésügyi felügyelősége rendezi. Fellép­nek Pécsvárad, Véménd, Faze- kasboda, Máriakéménd, Püs­pöki ak és Zengóvárkony mű­vészeti csoportjai;

Next

/
Thumbnails
Contents