Dunántúli Napló, 1959. június (16. évfolyam, 127-151. szám)
1959-06-09 / 133. szám
1959. JÜNIUS 9. NAPLÓ 3 Alakítsuk KISZ-sserre&eteinket kommunista közösségekké! Képzeljünk magunk elé egy KISZ-tifkárt, amint a vezetőség frissen elkészült munkatervét nézegeti, s így morfondíroz magában: — Na, most nem panaszkodhatnak a tervre, minden benne van. Ebben a hónapban tartunk egy taggyűlést és két szemináriumot a Világ térképe előtt kör hallgatói számára. Rendezünk még két előadást a VIT-ek történetérőls Azt hiszem, ennyi politikai rendezvény elég lesz. Elvégre gondolni kell a fiatalok szórakozására is! Ezért megalakítjuk a fotoszakkört, hozzákezdünk két egyfelvonásos színdarab megtanulásához, ég kihívjuk a szomszéd gyárat egy barátságos futballmeccsre. Nem állítjuk, hogy minden KISZ-titkarunk ilyen, viszont azt sem, hogy kevés titkárunk gondolkodik így. Mesterséges válaszafalat vonnak a politika és a szórakozás közé. Teljesen egyet értenek a KISZ I. Országos Értekezletének jelszavával, azzal, hogy a KISZ- szervezeteinket kommunista közösségekké kell kialakítani, de ezt egyedül a közvetlen po-’ litikai rendezvényekkel akarják elérni, Mi a ftommonista közösség? A kommunista közösség olyan közösség, amelyet a marxista—leninista eszme, a párt politikájának megvalósítására szolgáló cselekvés egysége kapcsol egybe. A kommunista" közösség szaros baráti, elvtársi fegyelem alapján egyöntetű akarattal valósítja meg a maga elé kitűzött célokat Ez utóbbi igen fontos, mert a kommunista közösségek egak akkor alakulnak ki, ha meghatározott cél áll a kollektíva előtt Hogy gyakorlatilag Is érthetőbbé váljék a dolog, nézzük meg a Sopiana Gépgyár legjobb ifjúsági exportbrigádjai- nak példáját! E brigádok tagjai mind ismerik azokat a gazdasági célokat, amelyeket maguk elé tűztek, és tudják azt is, hogy mi a politikai jelentősége ezek megvalósításának. Erre szolgálnak a különböző brigád- me gbeszélések. E brigádokban nem lehet büntetlenül elkésni. Ha valaki mégis elkésne, három-négy napig éreztetik vele, mert szégyent hozott a brigádra. Kezd tehát érvényesülni az az elv, hogy „Egy mindenkiért, mindenki egyért” — ami szintén jellemzője a kommunista közösségeknek; Ezek a brigádok elég erősek ahhoz, hogy megjavítsák a rossz magatartásé ifjúmunkásokat. Volt például egy fiatalember, aki gyakran késett, lelketlenül végezte a munkáját, huligán társaságba járt, leszólította a nőket stb. A műszaki vezetők már lemondtak arról, hogy ember legyen belőle, amikor az egyik brigád magához kérte. Türelmesen foglalkoztak vele és elérték, hogy a régi 70—80 százalék helyett teljesíti és túlteljesíti a tervét, nem késik, és észrevehetően javul a magatartása. a szabad idő kihasználása E brigádok még nem kiforrott kommunista közösségek, mod alakulnak azzá. Hogy azzá legyenek, ehhez a többi között tanulniok is kellene. Erre igen alkalmas a szervezett KIS/'-oktatás és a „Szakma Ifjú Mestere” című mozgalom. A brigádtagok olykor már szabadidejükben is összejönnek egy-egy pohár sörre. Jó lenne, ha többet lennének együtt munka után és nemcsak sörivás céljából. Megismerhetnék egymás családját, gondját és baját, osztozhatnának egymás örömeiben. Közösen szórakozhatnának és gondoskodhatnának egymásról •— és így tovább. így még nagyobb hatással lennének a ‘ környezetükre. (Az sem lett volna rossz, ha a KlSZ-szer- vezet megszervezte volna számlikra a Budapesti Ipari Vá- ■ár közös meg'elöntését, ahol |Z általuk gvőrtott termékeket k kiállítót' ék F ’ a jogos büszkeség érzését váltotta volna ki bennük.) Nos, ilyenek az alakulófélben lévő kommunista közösségek. A Sopiana gyáriak jó példája, sajnos eddig kevésbé talált követésre, pedig sok jó és kiváló termelési eredményeket elérő KISZ- és ifjúsági brigádunk van, közöttük a kesztyűgyári exportbrigádok. Jó lenne, ha tanulnának a Sopiana gyáriaktól! Re legyen egyforma a mérce Sok KISZ-sziervezetünk szeretne kommunista közösséggé válni, de kevés tudja, miként lehetne ezt élérni. Ilyen a munkaterwel büszkélkedő KlSZ-titkárunk is. Türelmetlen, mert nem tudja egy csapásra a kommunista közösséget kialakítani. Vajon miről feledkezett meg ez a KISZ-titkár? Arról, hogy a fciszesek nem mind harcedzett és öntudatos emberek. Általában az a helyzet, hogy minden KlSZ-szerve- zetünk körül van egy szilárd ifjúkommunista máig, azokból a fiatalokból, akiket kommunista vagy régi szervezett mun kás szülők neveltek, tehát úgyszólván az anyatejjél szívták magukba a párt, a proletárhatalom iránti hűséget. A fiatalok többsége azonban nem részesült ilyen nevelésben, ők még nem tartanak itt A KISZ-vezetők egy része gyakran elfelejti, hogy a kisze- sek e két csoportját nem lehet egy kalap alá vonni, s nem lehet velük szemben egyforma követelményt felállítani. Nézzünk csak egy mindennapos példát! VIT-bélyegek eladásáról van szó. KISZ-titkárunk behív vagy nyolc fiatalt, átadja nekik a bélyegeket, ezekkel a szavakkal: „Vigyétek el a gyerekek közé és sürgősen adjátok el, mert szorít bennünket az idő. A többit már tudjátok, igaz?” A nyolc fiatal közül három a képzettebbek és szilárdabbak közül való. ök könnyen eladják a VIT-bélyegeket, mert — újságolvasó ifik lévén — meg tudják magyarázni, hogy az ellenértékével a hazai VIT- küldöttség kiutazását segítjük elő, és enyhítjük a gyarmati országokból jövő fiatalok útiköltséggondjait. A másik öt nehezebben boldogul, hiszen először őket kellene meggyőzni a bélyegterjesztés jelentőségéről és az elmaradt — pedig ez is része a kommunista nevelésnek. Nincs a KlSZ-munkámak olyan jelentéktelennek tűnő ága, amelyet ne lehetne a fiatalok kommunista nevelésére felhasználni! A szakkörök, a sportszakosztályok a kommunista nevelés eszközei Amint a cikk elején láttuk, KISZ-titkárunk a szórakozás rubrikájába sorolta a fotoszakkört, a színdarabtanulást, s a kommunista közösségek kialakításáért folyó munkálkodást a mindössze néhány órát kitevő taggyűléssel, szemináriumokkal és előadásokkal akarta megoldani. Most már látjuk, hogy rossz az elképzelése. A politikát, a művelődést és szórakozást nem lehet elválasztani egymástól, hiszen ezek sohasem politikamentesek. Nézzük a fotoszakköröket! Mint tudjuk, sok KlSZ-szerve- zetünkben működik már, a Széchenyi Gimnázium foto- szakköre jelentős eredményeket ért éL A fotoszakkörök többsége azonban távol áll még ettől, pedig fotoszakkörük a kommunista közösségek kialakításának eszközei lehetnének. Ehhez persze az kell, hogy a szakikörvezető kommunista legyen, vagy legalább a szocialista realizmus talaján álljon. Az ilyen szakkörvezető úgy irányítja a foglalkozásokat, hogy a résztvevők a témaválasztás útján eljussanak a szocialista realizmushoz, ami a többi között azt jelenti, hogy nemcsak a nagyon szép és patinás műemlékeket fényképezik, hanem a nagyszerű új városrészeket és az új embereket is. A kommunista nevelés eszközei lehetnek az irodalmi, történelmi, zenei szakkörök, a különböző technikai szakkörök. A szakkörvezető a mozgalmi dalok tanulásán (zenei szakkör), a szovjet technika népszerűsítésén (technikai szakkör), a József Attila-esten túl (irodalmi szakkör) úgy is tehet a kommunista közösség kialakításáért, hogy megköveteli szakkörének tagjaitól, hogy éljenek rendszeres KISZ- szervezeti életet, vegyenek részt a KISZ rendezvényein stb A helyszűke nem teszi lehetővé, hogy többet írjunk a kommunista közösségek kialakításáról, de reméljük, hogy e néhány gondolat elolvasása is hasznos lesz a KISZ-vezetők számára. Svábszky Antal, Irodalmi est a bányatelepeken Szombaton és vasárnap a könyvhét alkalmával sor került a Pécsszabolcsi Puskin Művelődési Házban és az új- meszesi pártházban tartott irodalmi estekre is. A Puskin művelődési házban mintegy hetvenen gyűltek össze, hogy meghallgassák Csorba Győző, Gyenis József, Kende Sándor, Kőszegi Imre és Várady Géza írókat, akik saját műveiket olvasták fel. A felolvasott műveket nagy tetszéssel fogadta a közönség, majd két felszólaló is kérte, hogy az írók gyakrabban látogassanak el a munkástelepekre. Ez a kérés indokolt is, hiszen ezúttal először szerepeltek ott. Az irodalmi műsor előtt, majd utána is sokan vásároltak Kőszegi Imre „Sávét cserélt“ című regényéből és Csorba Győző: „A szó ünnepe” című verseskötetéből. A köteteket a szerzők a helyszínen dedikálták. Sikeres volt vasárnap az új- meszesi irodalmi est is, amelyen Bertha Bulcsú, Bárdost Németh János, Pákolitz István és Mészáros Ferenc szerepelt, s Kőszegi Imre ezúttal készülő regényéből olvasott fel egy részletet. Itt is, akárcsak szombaton a Puskin kultúrotthonban, a közönség nagyobb részét nők és fiatalok tették ki. Szép számmal vásároltak Kőszegi Imre regényéből és Pákolitz István „Szüret“ című verseskötetéből. Ez a két irodalmi est helyes és hasznos kezdeményezésnek látszik, bár a hallgatóság száma és összetétele egyelőre azt tanúsítja, hogy a bányavidék dolgozói ma még nem érdeklődnek különösképpen az irodalom iránt. Az írókon és a művelődésügy vezetőin, a bányatelepi művelődési otthonok vezetőin múlik, hogy ez az érdeklődés a továbbiakban fokozódjék és a bányák dolgozói az irodalmi művek élvezőivé, egyúttal kritikusaivá váljanak. Nem valami távoli és elérhetetlen célról van szó, hiszen a szombati és vasárnapi irodalmi estek közönségé a tanú arra, hogy az írók és költők egyre inkább a dolgozóikról írnak, életükről, problémáikról, és úgy, hogy az a dolgozók számára valóban érthető és érdekes legyem Baranyai Művelődés A Baranyai Művelődésnek ezt a számát a tanácsköztársaság 40. évfordulójának tiszteletére adta ki a megyei művelődésügyi osztály. Huszonnyolc írásával és hatvanöt képmellékletével talán még színesebb, még tartalmasabb, mint az eddig megjelent számok; Rendeltetésének megfelelően több írást közöl a tanácsköztársaságról, amelyek közül leg jelentősebbek Komlósi Sándor: A tanácsköztársaság közoktatásügyéről; Lemle Géza: A forradalom füzében, és Szent- irányi József: Ellenforradalmi megtorlások Baranyában e. cikke. Érdeklődésre tarthat számot még A tanácsköztársaság emlékeinek nyomában című írás ás, amelyben a szerkesztők több részletet tesznek közzé a tanácsköztársaság 40. évfordulójára meghirdetett középiskolás pályázat anyagából. A tanácsköztársaság emlőkének felhasználásához az iskolai oktató-nevelő munkában — érdekes és értékes hozzájárulást ad Déri Antal—Gajdó esi János: Ünnepélyes történelem órák a szentlőrinci általános iskolában című írásban, valamint Ballér Endre: A tanácsköztársaság jelentőségének tanítása a gimnázium IV. osztályának magyar irodalma óráin című munkájában; A világnézeti nevelés kérdéseiről két írást is közöl a kiadvány, az egyiket Világnézet — világnézeti nevelés címmel Kovács József, a másikat A világnézeti nevelés feladatairól, tapasztalatairól Bayer Zsuzsa tollából; Jelentős munkaként kell megemlítenem Tüskés Tibor: Vasesztergályosból — gépészmérnök Szőkehajú, mosolygós arcú fiatalember Kalocsai Ernő, a Sopiana Gépgyár minőségi ellenőre. Kissé szűkszavú, de amikor a tanulásról esik szó, egyszerre felderül az arca és megoldódik a nyelve. — Hát igen, a tanulás nagyon szép dolog. Legalább is én nagyon szeretem. — Nem fárasztó így a munka mellett esténként az iskolapadba ülni? — Ki érzi akkor a fáradtságot, amikor nap-nap után új ismeretre tehet szert olyan területen, ahol szeretné az összes titkokat felkutatni? — válaszol kérdéssel a kérdésemre. — No és melyik ez a terület? •=- A gépek világa. Ezért járok esténként a gépipari technikumba; Rövidesen érettségizem, már csak néhány nap van vissza, aztán.« Aztán Kalocsai Ernő, aki 12 évvel ezelőtt kezdte a vasesztrgályos szakmát, technikus lesz a gyárban — vontam le a következtetést; — Nem kérem. Műegyetemre szeretnék menni, a gépészmérnöki karra: — Mit szólnak ehhez az "remben? Nem lepődik meg a kérdőimen, sőt felcsillan a szene. — Éppen ezt akartam elmondani. Még a tavasszal ■áriam egyszer a személyzeti oszíáiyur.kon és ott említettem, hogy szeretném egyetemen folytatni tanulmányaimat. Azt mondták, hogy valószínű kapok ösztöndíjat Ennek nagyon megörültem. Most már biztos a dolog. Hatszázötven forintot kapóik miniden hónapban, ha sikerül a felvételi vizsgám és bekerülök az egyetemre. Szép segítség ez az üzemtőL — Család? — Ketten vagyunk a feleségemmel, ő is itt dolgozik a gyárban. Amíg én tanulok, ő fenntartja magát a keresetből, sőt még nekem is küld olykor-olykor egy kis pénzt. Meg aztán majd igyekszem, jól tanulok és akkor kapok kedvezményes ellátást, lakást, élelmet. Csak a felvételi vizsga sikerüljön! — Bízik ebben? —1 Nagyon. Elsősorban azért, mert a technikumot is mindeddig kiemeflkedő eredménnyel végeztem, remélem az érettségi is jól sd- kerüL Aztán a vasas szakmában is több "mint egy évtizede dolgozom, sok szak- könyvet olvastam, a matematikát és fizikát nagyon szeretem. Sok nehéz egyenletet megoldottam már, ábrázoló geometriából is ké- szülgettem;;: — öt év hosszú idő, különösen, ha tanulásról van szó. Mégis, nem gondolt arra, hogy hol szeretne dolgozni, ha mint gyakorló mérnök őt év múlva kilép az egyetem kapuján? — Mi lehetne más vágyam, mint az, hogy visszakerüljek ebbe az üzembe? Hiszen itt karoltak fel, Itt segítettek ahhoz, hogy régi vágyaimat megvalósíthassam. Visszajövök ide Pécsre, a Sopiana gyárba, hogy segítsem a munkát, hogy új ötleteket, elgondolásokat valósítsunk meg, hogy megszorítsam azoknak a munkás- társaiinnak a kezét, akik a fölemelkedés útjára segítettek. Szeretném viszonozni gondoskodásukat^ biztatásukat. Azt hiszem ez majd sikerül. A magasabbfokú műszaki ismeretek birtokában még többet és jobban szeretnék dolgozni. — Nagy akaraterő kell már ilyenkor, nős ember korban a tanuláshoz. Vajon mit szól hozzá a felesége? — Akár hiszi, akár nem, nagyon örül annak, hogy rövidesen egyetemista lehetek üzemünk jóvoltából. Csak ő is arra figyelmeztet, amit már én is említettem: ha befejezem tanulmányaimat, ne feledkezzem meg azokról, akik az esztergapad mellett, vagy az irodában azért dolgoztak, hogy belőlem mérnök lehessen. És én megfogadom ezit a figyelmeztetést. rH(traatfai Szemléltetés a történelem őrén című írását, amelyben nagy szakmai hozzáértéssel tárgyalja a szemléltetés formai és tartalmi kérdéseit Az „Ismerd meg Baranyát“ rovatban négy Komlóról és egy Mániáról szóló írást talál az olvasó Kiss latrán, Babies András, Lippenszky István, Horváth Gyula tollából. A mániái templom meg a bika című írást a Pécsi Pedagógiai FŐMcoSa Hagyománykutató Munkaközössége tette közzé. A „Film—Színház“ rovatban Mészáros Bálint műsor- politikai kéirdésekkel foglalkozó írását olvashatjuk, valamint Csethe Istvánná munkáját -A drámairodalom új útján“ cfmmeli A kiadvány közöl még könyvismertetést, valamint iskolai éa népművelési híreket. Haydn Mohácson Vasárnap ünnepi Hangversenyen emlékeztek meg Haydnról Az ünnepi megnyitót Nagy Sándor, a MÉSZÖV igazgatóságának elnöke tartotta, ünnepi beszédet pedig Háry Ferenc, a Művelődésügyi Mi- nösztérwm országos művelődésügyi felügyelője mondott. A műsor első száma Beethoven Prometheus nyitánya volt a mohácsi földművesszövetkezet szimfonikus zenekarának kitűnő tolmácsolásával Ezután a mágocsi énekkor két kórusszáma következett, Haydn Aggastyán és Egyetértő házaspár c. művei, majd Haydn: Nyári zivatar, a zenekar és kórus közös előadásában. A második rész nyitószámaként Haydn Évszakok c. oratóriumának egyik legszebb részlete: a Földművelők kara hang zott el a mágocsi földműves- szövetkezet vegyeskara és a mohácsi szimfonikus zenekar, majd a Teremtés c. oratóriumból a Die Himmel erzählen hangzott el a kórus és a zenekor előadásában. Szövegét német nyelven énekelte a kórus. A műsor zárószámában a zene kar és az énekeseik Händel emlékének adóztak, műve: a Győzelmi kórus bemutatásával. Az ünnepi hangverseny második része a legvérmesebb várakozást is felülmúlta. Ekkor mutatta meg a Jcórus, hogy mily sokra képe*. Egyre lelkesebben ünnepelte a közönség a műsor számait, sőt a Győzelmi kórust hosszantartó ütemes tapssal ismételtette. A zenekar önálló számai közül a Szerenád aratta a legnagyobb sikert összegezve: várakozáson felül jól sikeriFlt a baranyai ünnepi hetek keretében a Baranya megyei Tanács VB és a Szövetkezetek Baranya megyei Központja rendezésében tartott ünnepi Haydn-hangver- seny. Elismerés illeti a hosszú, kitartó munkáért, a lelkiismeretes felkészülésért a mohácsi szimfonikus zenekart és a má- gocsiak vegyeskórusát A Szövetkezetek Baranya megyei Központjának a közelmúltban ez már a második igen jól sikerült, jól szervezett rendezvénye. Megyénkben i fö Idművesszöve tlcezet, mini ahogy a Haydn-ffiangversenQ is bizonyítja* fontos kultúrpolitikai tényezővé is vált. SZÁNTÓ ISTVÁN
